Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-02 / 52. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. március 2., péntek VÁLASZTÁSI FÓRUM 3. Magyarországon =" r^T VITA Demokráciát Nyílt válasz Tarjányi Gyula Felelősséggel i —. . • " i — V szíves invitálására (hogy tudniillik, az SZDSZ baloldali érzelmű tagjai lépjenek át az MSZDP-be) Magyar Demokrata Fórum Mi nem megtért marxisták vagyunk, mi nem mostanában, de nem is csak egy-két évtizede kerültünk szembe a kommunista diktatúrával. Mi azoknak a pártja, és folytatói vagyunk, akik 1945 és 1948 között küzdöttek az egypárti diktatúra létrehozása ellen, akik az 1956-os forradalomban megpróbáltak annak véget vetni, akiket ezért bebörtönöztek, üldöztek, s akik a Kádár-korszak alatt fejjel ugyan nem rohantak a falnak, de mindvégig annak csöndes, belső ellenzékét alkották. Nekünk nem kell hangos kommunista-ellenes- séggel feledtetnünk kollaboráns múltunkat. Ugyanakkor mi azt is tudjuk, hogy a 800 ezer párttag nagy része nem volt igazi kommunista, nem követett el bűnöket, ezért nem követeljük fejüket, készek vagyunk megfelelő helyet hagyni számukra is az országépítés munkájában. Mi igazságot akarunk szolgáltatni a meghurcoltaknak, de nem a bosszú, hanem a jog szellemében, ugyanakkor nem feledkezve meg a megbocsátás keresztényi kötelességéről. Tudjuk, hogy a nemzetnek mindenki tehetségére, tudására szüksége van, ezért csak az érdemteleneket akarjuk eltávoh'tani, csak a meg nem szolgált nyugdijakat akarjuk lecsökkenteni. Mi nem a népet akaijuk leváltani, hanem a rendszert akarjuk megváltoztatni, s tudjuk, hogy ezzel az emberek is meg fognak változni, hogy a korruptság, a cinizmus és az önzés alól elő fog jönni a tehetség, a tisztesség és a hazafiság. Mi nem csak a gazdaságot, mi a társadalmat is meg akaijuk javítani, ezért tekintjük magunkat egyszerre politikai pártnak és országos mozgalomnak. Az MDF a magyar újjászületés, a hit és az akarat pártja. Szilárdan a magyar hagyományokban gyökerezik, az előző nemzedékek tapasztalataira épít, példaképünk Berzsenyi klasszikus hazaszeretete, Széchenyi gyakorlatiassága, Kossuth mozgósító lendülete, Deák megfontolt bölcsessége, Bethlen István újrakezdeni tudása, Bajcsy-Zsi- linszky bátorsága, Teleki Pál ön- feláldozása, Németh László nemzetnevelő elhivatottsága, az 1945-47-es és az 1956-os demokrata politikusok felelősség- teljes és szélsőségektől elhatárolódó viselkedése. Mint demokratikus nemzeti középpárt, elvetjük a kollektivista és világmegváltó ideológiákat, „a cél szentesíti az eszközt” gyakorlatát, a felelőtlen radikalizmust, a demagógiát, az önhitt és agresszív politikai viselkedést. Nem rombolni, csak építeni akarunk, közösen minden más mérsékelt és józan irányzattal. Híve vagyunk a kompromisszumoknak, de elvetünk minden elvfeladó alkut. Dogmák és elvont doktrínák helyett a józan ész vezérli gondolkodásunkat, és a magyar valóság lehetőségeiből és szükségleteiből kiindulva akarunk cselekedni. Eszményünk az emberi szabadságjogok legteljesebb tiszteletben tartása, az alkotmányos jogállam, a politikai demokrácia, a pluralizmus és a tolerancia. Az MDF elveti a túlzott és bürokratikus központosítást, helyette tulajdonosi tudattal rendelkező, és jövedelmükkel felelősen bánni tudó polgárok ön- kormányzatát kívánja megteremteni minden szinten, a falutól az országgyűlésig. Támogatja az emberi környezet védelmezését és az erőforrások nem pazarló felhasználását, kezdeményezi a talaj és a levegő tisztaságának helyreállítását szolgáló munkálatokat. A magántulajdonon alapuló, a lakosság szociális biztonságát szavatoló és az ökológiai problémákra nagy figyelmet fordító (ökoszociális) piacgazdálkodás híve, támogatja a visszaéléseket kiküszöbölő, ellenőrzött, de teljes körű privatizációt, nélkülözhetetlennek tekinti a külföldi működő tőke beáramlását, de alapvetőnek tekinti a hazai gazdálkodók, a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek radikális megjavítását, mert enélkül nem állítható helyre a gazdaság. A szabadteret kapó vállalkozó szellem képes lesz a veszteséges vállalatok fölszámolásából eredő foglalkoztatási nehézségek jelentős enyhítésére. A teljesítményt visszafogó adórendszert, a gazdaság növekedését és a jólét elterjedését lehetővé tevő pénzügyi és gazdálkodási politikával fogjuk felváltani. Határozott lépésekkel megállítjuk az inflációt és megteremtjük a valuta szabad átválthatóságát. Klimatikus adottságainkra támaszkodva munkaintenzív minőségi termelést folytató, a kis- és középüzemekre épülő mező- gazdaságot kívánunk teremteni, az érintettekre bízva a választást az egyéni és a társulásos tulajdon között. Fokozatosan végre kell hajtani gazdaságunk külpiaci kapcsolatainak átrendezését, megszűntetve egyoldalú nyersanyag- és energiaellátási függésünket, de — fizetőképesség esetén — megőrizve a környező országokban kialakult piacainkat is. Célunk az európai színvonalon élő, kiszélesedő középosztály megteremtése. Olyan szociálpolitikát fogunk folytatni, amely megakadályozza a további el- nyomorodást, és könnyít a szegénységben élők terhein, maximálisan ösztönözve és értékelve az egyén saját erőfeszítéseit, önmaga iránti felelősségvállalását. Az MDF nagyon fontosnak tekinti a hagyományos erkölcsi értékek helyreállítását és megőrzését, a keresztény civilizáció eszményei melletti kiállást. Nem kötelezi el magát egyetlen felekezet mellett sem, soraiban helye van nem keresztény és nem hívő állapolgároknak is, amennyiben azok osztják a humanisztikus értékrendet. Elvetjük a pornográfia és az erőszak-kultusz korlátozások nélküli terjesztését. Ideálunk a család- és gyermekközpontú társadalom, de elő kívánjuk mozdítani a nők minél teljesebb érvényesülését, szabad választásukat az életmodell kialakításában. Helytelenítjük az abortusz gyakorlatát, de kényszerrel nem kívánunk fellépni a születések növelése érdekében. Az iskolarendszer átalakítását elsődleges nemzeti feladatnak tekintjük. A tanári munka függetlenségét és tekintélyét helyre kell állítani, a tananyag összetételét és szellemét meg kell változtatni. Elő kell segíteni az egyházi és más, nem állami tulajdonban lévő iskolák számának növelését. Jelentős mértékben emelni kell a felsőoktatásban részesülők számát. A tudományos kutatás feltételeit javítani kell. Célunk a minél teljesebb és mielőbbi részvétel az európai intézményekben, az európai egység megteremtése. Ezen belül szoros regionális együttműködést akarunk a többi közép-európai és dunatáji néppel. Ebben látjuk a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek jogainak, autonóm életének legfőbb garanciáját. Térségünk új demokráciával közösen kívánjuk átalakítani szövetségi rendszerünket. Honvédségünket képessé akaijuk tenni az ország függetlenségének és szuverenitásának a megvédésére. Szívesen működünk együtt a világ minden demokratikus pártjával és mozgalmával, elsősorban az Európai Néppártban és az Európai Demokratikus Unióban tömörültekkel. Tovább építjük a szomszédos országokban létrejött, hozzánk hasonló koalíciós jellegű mozgalmakkal megkezdett kapcsolatainkat. Magyar Demokrata Fórum Teológia, jog, avagy természettudomány? Vita az egri egyetem (h)arcáról Stílusosan az oktatási igazgatóság földszinti nagytermében gyülekeztek pártok és pártatlan érdeklődők: az impozáns épület tulajdonlásának a joga ugyan még a „levegőben lóg”, ám a jelenlévők már most arról vitáztak: ha lesz, itt lesz-e, és milyen lesz a leendő, egri egyetem. A szemlélódőnek először is hiányérzete támad. Itt van az SZDSZ, a Kisgazdapárt, a Kereszténydemokraka Néppárt, az MSZP képviselője, hiányoznak viszont a Magyar Demokrata Forum, a Fidesz, az MSZMP jelesei. Később, az egyik szervező. Lukács Tamás elmondta: azokat, akik „külön utat” kezdeményeztek az egyetem ügyében — nem hívták meg. Érdeklődő viszont akadt szép számmal^ s noha keveseknek volt a hajtókájára tűzve valamiféle jel, bizonyára ültek aktívák vagy szimpatizánsok a nézőtéren — a távolmaradt pártok képviselői közül is. Legelőször Orbán Sándor főigazgató vázolta az intézményről az elképzeléseit. Jelenleg a földszint, az első es második emelet helyiségeit használják. Hallgatók egy csoportja azonban felkereste a főiskola vezetését: nem tudják elfogadni ezt a kompromisszumot, az egészet követelik, es nem majd, hanem most. Rögtön ezután Sugár István emelkedett szólásra: ő azt olvasta, hogy egy teológiai kar létrehozása reális esélynek latszik a majdani egyetem megszületésekor. Esetleg lehetne ez katolikus egyetem is, az érsek úr bizonyosan támogatná ezt az ötletet. Orbán Sándor azonnal reagált a felvetésre: katolikus egyetemről nem, teológiai karról tényleg esett szó, mint ahogy arról is: bölcsész, jogi avagy természettudományos kar is társulhatna az universitas- hoz. Chikán Zoltán a Kereszténydemokrata Néppárt szószólója kissé indulatos hangon kérte számon a jogállamiságot a jelenlévő tanácsi képviselőktől —köztük Békési Józse/általanos elnök- helyettestől. Nem érti — mondta, — hogy egy miniszteri rendeletet hogyan válhatott „alacsonyabb rendűvé” egy tanácsi döntéssel szemben. Az épületnek teljes egészében az oktatás ügyét kell szolgálnia, s az oktatási igazgatóság sorsáról most kell dönteni, most kelt odaadni a főiskolának, nem valamikor később. „Heves megye értelmiségellenes vezetői semmit nem tettek éveken át annak érdekében, hogy itt egyetem legyen” — szólt hozza dr. Vass Géza az MSZP képviselője. A Szocialista Párt mindent elkövet azért, hogy a kétszáz éves álom valóra váljon, elvégre elsők között voltak, akik az egyetem alapítását kezdeményezték — mondta. Az előzőekhez képest jóval higgadtabb hangon elemezte a helyzetet Weil Zoltán (SZDSZ). „Felszabadult egy intézmény, amire most „rárabolt” mindenféle érdek. A főiskola megpróbálta ezt a pártvagyont „kivenni”, a miniszter úron keresztül, de a leendő Universitas egyelőre leginkább pártcsatározások eszköze, s az eddigi hozzászólások is ezt támasztják alá - summázta mondandóját. Igazán kínosan talán Oláh Kálmán, a Duett kft ügyvezető igazgatója érezhette magát. Ők bérlik az oktatási igazgatóság szálloda és éttermi részét, s nem mindegy számukra, hogy az épület ügyében milyen döntés születik. Annak idején „jó érzékkel” haraptak rá erre a lehetőségre — arról nem tehetnek, hogy a politika szele azóta egészen más irányból fúj. Mindenesetre Oláh Kálmán megpróbálta menteni, ami menthető: azt bizonygatta, hogy a 70 ágyas szálloda leginkább oktatási célokat tölt be, amennyiben a kereskedelmi szakközép- iskolásoknak is szakmai gyakorlatául szolgál az itt eltöltött idő. E mondatot — ezt a fajta igazolást — már nem „ették meg” a jelenlévők, kitapsolták az üzletembert. Békési József is megpróbálta a saját álláspontját védeni. Ha most odaadják az épületet — még a főiskolának — akkor az egyetem alapításakor esetleg megkérdezi a minisztérium: és a város mit ad az egyetemnek? Erre a főiskolások hördülték fel, mondván, hogy rettenetes körülmények között folyik Egerben a tanárképzés, nekik szükségük van az épületre, később majd ráérnek „táblát cserélni’’ a ház falán... Erénye a kétórás vitafórumnak, hogy a város vezetői végül is megígérték: márciusban tanácsülés elé terjesztik, hogy az oktatási igazgatóság kerüljön a tanárképző főiskola használatába — a tulajdonjog egyelőre a tanácsé maradna — s ha az egyetem sorsáról kell majdan dönteni, akkor a jogviszonyokat is újratárgyalják... (doms) Való igaz, amit állítasz. Lyuk tátong politikai palettánk baloldalán. De hézag van — legalább ekkora — középen is, s minden jel arra mutat, hogy a jobboldal sem mentes a folytonossági hiánytól. Átlyuggatott ez az egész ország, Gyula, politikástul. Úgy tűnik, minden párt, minden helyet igyekszik elfoglalni. Te kéred a baloldaliakat, lépjenek át az MSZDP-be. Az MDF azért rimánkodik, hogy az SZDSZ hagyja el a jobboldalt, mert ők most éppen újkeresztények, s még szavazatokat veszthetnek... Az MSZP kéri az MSZMP-t, vonuljon már el a bal szélre, mert újak szerint a régieknek ott a helyük. Újra tippeket adunk és kapunk, hogy ki hová való, és hová menjen. Megértem aggodalmad. De értsd meg az enyémet is. A magyarországi szocdemek hosszú, kitartó munkával küz- dötték le magukat olyan népszerűtlenségre, ahol ma van ez a nélküli csapongás a legvadabb szociális demagógia (állampolgári engedetlenségre való buzdítás, stb.), és az európai szociáldemokrata értékrend között, közeledés az államszakszervezetekhez (Vasas, Bányász — a két legrosszabb!) — akiket az SZDSZ fő ellenfeleinek tekint, akiknek szétzúzása a munkásság alapvető érdeke —, hogy aztán felépíthessék valódi, független érdekképviseleteiket, mind-mind szerepet játszottak ebben. A Szabad Demokratáknak a szociáldemokrácia eszméje érték. De érték a liberalizmus, a vállalkozás és az egyén szabadságának mindenek fölötti szentsége is. Kedves Gyula! Felhívásod nemcsak az SZDSZ-nek szólt, hanem a kommunista utódpárt, az MSZP baloldali érzelmű tagjainak is. Legjobb tudomásom szerint az MSZP tagjainak MINDEGYIKE vallja, hogy baloldali. Európai értelemben! Nem vagyok meghívás szerencsés volt, nem jó volna, ha az a párt amelyről a szocdemek kijelentették, hogy semmiféle koalícióra nem hajlandók velük, most testületileg nyerne felvételt az MSZDP-be. Invitálásra! Ez nem átlépés lenne, hanem rálépés. Volt már erre példa a nem is olyan régi történelmetekben. Sajnos, Gyula, ezen a felkérésen nem érzem, hogy keringőre szólt volna. Inkább hattyúdalra. Az jut eszembe, mikor srác koromban a grun- don fociztunk, s a vesztésre álló csapat kapitánya megállt, és azt mondta: EZ nem ér! A Kovács meg a Kis jöjjenek át hozzánk, mert mi gyengébbek vagyunk! Ezt a meccset minden csapatnak magának kell megvívnia. S utána, majd a legjobbak összeülnek és megcsinálják a NAGY VÁLOGATOTTAT. Ott, szívből remélem, együtt focizhatunk. Barátsággal: SZDSZ [ Álláspont ] Kié legyen a föld és a téesz? Az egyszerűség kedvéért úgy jellemezhetném a helyzetet, hogy a fő kérdések ma is ugyanazok, mint amik 1945-ben voltak. Tehát: kié a föld, pontosabban: kié legyen a föld? Erre a kérdésre akkor is, most is két alapvető választ lehetett, illetve lehet adni. Az egyik válasz ez: a föld azé (legyen), akié eddig is (korábban) volt. Napjainkban a Kisgazdapárt az, aki ezt az elvet felvállalja, harsány földvisszaadási kérelmekkel egybekötve. Ezt az utat nem látom járhatónak. A másik válasz még mindig ez: a föld azé (legyen), aki megműveli. Véleményem szerint ebből kell kiindulni. A kétfajta válasz között kibékíthetetlen az ellentét, ezt az ellentmondást legfeljebb ott lehet kibékíteni, ahol a tulajdonos is a földből él. Ezen utóbbi elv szerint elsősorban azoknak kell a földtulajdonhoz való jogát elismerni, akik élethivatásszerűen és egzisztenciálisan ma is a mezőgazdasághoz kötődnek. Ma a téesztagság nagyobbik része földnélküli! Kié legyen a föld — mert most erről van szó —, azé-e, aki abból él, vagy ezek kizárásával azoké, akik 30-40 évvel ezelőtt lemondtak tulajdonukról, és jobbnak látták azt, ha városi egzisztenciát teremtenek maguknak. Ez utóbbiaknak, illetve örököseiknek — valljuk meg őszintén — nem azért kellene a föld, mert ők annyira vágyódnak a paraszti munka után, dehogy. Sokan közülük már csak azért sem tudnák megművelni, mert egyszerűen nem értenek hozzá. A pesti örökös fiú első gondolata az lenne, hogy vajon menynyiért tudná eladni. Eközben pedig azok, akik ezen a földön az elmúlt évtizedek alatt oly sokat dolgoztak, akik ha nyár volt, nem értek rá strandolni, mert kapálni, kaszálni, aratni kellett, most éppen ezeket az embereket semmizzük ki? Minden ilyen szándék ellen a legmesszebbmenőkig tiltakozom! Az MSZP e tárgyban adandó válasza nem kevésbé veszélyes, mint a kisgazdapárti koncepció. Az MSZP azt mondja, hogy ezt a kérdést oldjátok meg helyben, hiszen ti ismeritek legjobban az adott helyzetet. Ez Janus-arcú politika! Ez azt eredményezi, hogy a meglévő patriarchális erőviszonyok fognak mindent eldönteni. Ékes bizonyíték minderre a jogszabályi rangra emelt úgynevezett vagyonjegy intézménye. Ez azt jelenti, hogy fiktív módon — de a meglévő értékhez igazodva — fel lehet osztani a téeszvagyont, mindenki kap belőle legalábbis egyelőre egy értékpapírt, amely a tagok között (csak a téesztagok között) szabadon forgatható. Ez a vagyonjegy kifejezi a szövetkezeti vagyon felosztását. A képlet egyszerű. Például az idős Mariska néni (mivel téesztag) is kap egy vagyonjegyet, amelyen mondjuk az áll, hogy neki 500 ezer forintos vagyonrésze van a téeszben. Mire jó ez a vagyonjegy? Arra, hogy év végén erre osztalékot kell fizetni. Telik-múlik az idő, eljön zárszámadás ideje, és Mariska néni kíváncsian váija, hogy mennyi osztalékot fog kapni. De hiába várja. Azt mondják, most a téesz nem tud osztalékot fizetni, mert veszteséges lett. Ekkor kezdi el Mariska néni szidni azt a vagyonjegyet, mert azt mondja, ez csak ámítás, mert lám, nem ér ez semmit. És ekkor csoda történik. A vállalkozó szellemű és pénzügyileg tehetséges téesztag nem várt ajánlatot tesz Mariska néninek. Azt mondja, adja el neki a vagyonjegyét, adna ő azért még 5 ezer forintot is. A néni megörül az ajánlatnak (mikor kapna ő eny- nyi osztalékot?), és kész az üzlet. Az illető mondjuk rendelkezik 2 millió forinttal, és ezt így szépen mind elkölti. Két év elteltével napirendre kerül a szövetkezet megszűnése, tehát fel kell osztani avagyont. Kimitfogkapni?Egy biztos: nem kétséges, hogy ki lesz a község legnagyobb földbirtokosa, mert hiszen a föld és a vagyon része ugyebár... A folytatást nem nehéz elképzelni. Ény- nyit az MSZP agrárpolitikájáról. Visszatérve az eredeti kérdésre. Én igazi szövetkezeteket.sze- retnék, a mostani álszövetkezetek helyett. Földtulajdon-szö- vetkezetet képzelek el, ahol minden tagnak földje van, és ha úgy kívánja, akár ki is viheti a téesz- ből. Á tag dolgozó és tulajdonos is legyen egyszemélyben, de ehhez felelősség is járuljon. A félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy a mezőgazdaságot a vegyes tulajdonformák keretében képzelem el. Véleményem szerint a tulajdonreformot megelőzően vezetői reformra van szükség. Az elmúlt évtizedek kontraszelekciós rendszerében döntő többségben nem azok a vezetők választódtak ki, akikre ma is szükség van. A régi típusú vezetők hatalmon maradása az egész tuiajdonreform ügyét meg- csáklyázhatja, vagy pedig azt eredményezheti, hogy Magyar- országon kialakulna a haverok kapitalizmusa, amely — külföldi tőkebevonás ide vagy oda — Fü- löp-szigetekig, vagy latin-amerikai szintre süllyesztené le az országot. Ézért én követelném, hogy minden vállalati, szövetkezeti és intézményi elsőszámú vezetőt bizalmi szavazás elé kell állítani. Az adott munkahely kollektívája titkos szavazással döntsön. Éz azt is jelenti, hogy a sztálinista és karrierista elemeket el kell távolítani! A vezetők vállalják önként a megmérettetést, ahol azonban erre nem hajlandók, ott a kollektíva kényszerítse ezt ki! A valódi demokratikus tulajdonreform csak ezután kezdődhet. Dr. Gulyás Ferenc független képviselőjelölt y u g i i I Bejött a szerkesztőségünkbe a „Nemzeti Meg- mentési Front” földalatti szerveztének „szóvivője”. Kérte segítségünket, tegyük közzé felhívásukat, amelyben számlaszámúkra pénzt kémek. Közben tudomásunkra hozta, hogy bombáik, fegyvereik vannak, de március 15-ig ezeket nem kívánják bevetni. S ha mégis akkor sem akarnak vérfürdőt. Ha az esélyegyenlőség ezzel csorbát is szenved, mi most mégsem közöljük le a számlaszámot. Annak ellenére, hogy a választási küzdelem finisében „üdítő” ez a higgadtság. (mol-kova) Az ismeretlen fenyegetőhöz A minap postaládámon apró felirat éktelenkedett: „Meghalsz, mocsok!” Az, hogy meghalok, sajnos, egy élettani tény. Az, hogy mocsok vagyok-e, képezheti köztünk vita tárgyát. De miért tegez?! Tisztelettel: Dr. Novák Rudolf az egri I. sz. választókörzet képviselőjelöltje
