Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-13 / 37. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1990. február 13., kedd EK: egy milliárd dollár Horn Gyula ma szólal fel A NATO-ra, VSZ-re: „Nyílt égbolt” A Varsói Szerződés és a NATO tagállamainak nyitott égbolt konferenciájára érkezett három politikus: James Baker, az USA külügyminisztere, Brian Mulroney, Kanada miniszterelnöke és Eduard Sevard- nadze szovjet külügyminiszter a tanácskozás megkezdése előtt (Népújság-telefotó MTI) A „Nyílt égboltnak”, a nyíltságnak elvét a nemzetközi kapcsolatokban terjesszék ki a Földre, a tengerekre és az űrre is—javasolta Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter hétfőn, az ottawai konferencia megnyitóján. A kölcsönös katonai légi ellenzőrző repülésekről kötendő egyezményről az első napokban külügyminiszteri szinten tárgyalnak a NATO és a VSZ országai. A miniszter nem ismételte meg a korábbi szovjet javaslatot, hogy a két szövetség közös gépparkkal és személyzettel hajtsa végre az ellenőrző repüléseket, de kitartott amellett, hogy a kontrollnak ki kell terjednie a résztvevő országok külföldi támaszpontjaira is. Ez a gyakorlatban a japáni, a Fülöp-szigeteki és a dél-koreai amerikai támaszpontokra vonatkozik, amelyek ellenőrzése elől Washington elzárkózik. Sevardnadze álláspontja szerint a „Nyűt égbolt”-egyezményt úgy kell kialakítani, hogy kapcsolódhassanak ahhoz ajövőben kötendő, hasonló jellegű egyezmények. A VSZ országainak az egyezmény kérdéseiben elfoglalt álláspontját a magyar külügyminiszter terjeszti majd elő — közölte. (Horn Gyula, mint a konferencia második szakaszának otthont adó ország képviselője, a miniszterek között utolsónak, kedden szólal fel.) James Baker amerikai külügyminiszter nem szolgált újdonsággal felszólalásában. Mint hangoztatta, a NATO célja a stabilizáló jellegű fegyverzetkorlátozá- si, bizalomépítő intézkedések mielőbbi megkötése, hogy azokat a lehető legnehezebb legyen semmissé tenni. A miniszter kitért a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokra is, amelyeket Sevardnadze nem említett. Közvetve elutasította Mihail Gorba- csovnak azt a javaslatát, hogy a két nagyhatalom egyenlő létszámú katonaságot tarthasson Európában. Baker kitartott amellett, hogy a földrajzi helyzet szükségessé teszi a szovjet csapatok létszámánál 30.000-el több amerikai katona európai állomásozását. Bírálta a bécsi szovjet álláspontot a repülőgépek számának csökkentése kérdésében is. Az eddigi szovjet javaslat azt jelentené, hogy a NATO-nak 2000-el több gépet kellene telepítenie az egyenlőség jegyében — mondotta. Jóváhagyták Hatvan költségvetését Lázár nem mondott igazat... Magyar kölcsön Az Európai Közösség gazdasági és pénzügyminisztereinek tanácsa, az ECOFIN hétfőn egy milliárd dollárban határozta meg a magyar gazdaságnak nyújtandó áthidaló kölcsön összegét. (Mint ismeretes előzőleg arról is szó volt, hogy a hitel összegét egy milliárd ECU-ban állapítsák meg, ami 1,2 milliárd dollárt ér jelenleg.) A középtávú, maximum öt évre szóló kölcsön a miniszterek határozata szerint a strukturális kiigazítással kapcsolatos nehézségek áthidalására szolgál. Első, 400 millió dollárnak megfelelő szeletét — határozták el — rögtön azután hozzáférhetővé teszik Magyarországnak, hogy az megállapodásra jutott a Nemzetközi Valuta Alappal.- MODROW LÁTOGATÁS. Ma, tizenhét tagú küldöttség kíséretében munkalátogatásra érkezik Bonnba Hans Modrow keletnémet miniszterelnök. Fő téma a valutaúnió lesz. Felmerült, hogy az NDK- ban mielőbb bevezetnék törvényes fizetési eszközként a nyugatnémet márkát.-SÁRON LEMONDOTT. Ariel Sáron, a Likud Párt alvezé- re, a „nagyizraeli gondolat” egyik élharcosa, hétfőn délután váratlanul bejelentette: a Likud elnöke, Jichak Samir irányította koalíciós kormánypolitika elleni tiltakozásul lemond kereskedelmi és ipari'miniszterségéről.- RENDKÍVÜLI ÁLLAPOTOT hirdettek ki hétfőn Tádzsikisztán fővárosában. A közrend megsértése, tömeges rendbontásoktól és pogromoktól kísért szélsőséges megnyilvánulások miatt a fővárosban este 22 órától reggel 6 óráig kijárási tilalmat léptettek életbe. A Szovjetunióban egyidejűleg három szövetséges köztársaságban — Örményországban, Azerbajdzsánban és most Tádzsikisztánban — van immár rendkívüli állapot.- MONGOL ELLENZÉK. A mongol demokratikus szövetség nevű csoport képviselői egy vasárnapi nagygyűlésén szólaltak fel, és engedményeket követeltek a kommunista vezetéstől. (Folytatás az 1. oldalról) árintézkedések ellentételezése, valamint a Recski Szövetség kártérítés igénye. A tanácstagok, a pártok képviselői, továbbá az intézmények vezetői közel hét órán át fejtették ki véleményüket e kérdések kapcsán, illetve tettek javaslatot egyes feladatok elhagyására, vagy valamely más célkitűzés fokozottabb támogatására. E viták eredményeként, olykor kompromisszumok árán, végül a tanácsülés jóváhagyta a közel 743 millió forintos költségvetést, valamint a csaknem 77 millió forintnyi fejlesztési kiadást. Hogyan oldották meg ennek során például a Recski Szövetség 4 és félmillió forintot kitevő kárigényének teljesítését? Ez csak bizonyos feladatok költségvetésből való kiiktatásával vált megoldhatóvá. A kórházi közműfelújításra ilyen módon már nem tudott volna a tanács kellő pénzösszeget előteremteni, ezért az e célra szánt eredeti összegnél maradtak. Feljegyzésre méltó még, hogy a tanácstestület kiegészítette a megfogyatkozott létszámú jogi és igazgatási bizottságot, majd az országgyűlési képviselők általános választására történő felkészülés jegyében megválasztotta, illetve kiegészítette az egyes szavazatszámláló bizottságok titkárainak, tagjainak listáját. Egyébként megható pillanatai voltak a tegnapi tanácsülésnek, amikor a Recski Szövetség hatvani szervezetének titkára, Nagy Antal köszönetét mondott az egykori internáltak nevében a részükre megszavazott kártalanításért. (moldvay) (Folytatás az 1. oldalról) egyáltalán jogszerűen lakja-e a budai villát, ugyanis — tudomásuk szerint — nem a hadsereg állományából ment nyugdíjba 1984 végén. Czinege Lajos feltárta: valójában 1987 decemberéig aktív katona maradt. E kijelentés megütközést keltett a testület tagjaiban, mert a miniszterelnök-helyettesi funkcióval ezt összeegyeztethetetlennek tartották. Arra a kérdésre, hogy az évek hosszú során szerzett — jóindulatú számítások szerint — 4 millió forintos jövedelméből miként tudta kibővíteni a budapesti villát, és megépíteni a leányfalui ingatlant — prózai válasz érkezett. „Nem szabad mai árakon számolni, a süttői követ akkoriban szinte ingyen adták, az iparosok nagyságrendileg kisebb összegért dolgoztak”. Czinege Lajos szerint beosztottaival szemben általában nem volt durva, igaz, sokszor jött indulatba. Véleménye szerint azonban haragosa nem maradt. Segédtisztjét — aki ma külföldön katonai attaséként szolgál — valóban tettlegesen bántalmazta, ám harag nincs: a volt segédtiszt rendszeresen köszönti őt születésnapján. Elöljárói tanúságtételével kapcsolatban közölte: Lázár György nem mondott igazat, amikor acapulcói kiruccanással vádolta meg. Hamis volt Marosán György „vallomása” is, aki az elmúlt meghallgatáson arról beszélt, hogy nem támogatta miniszteri kinevezését. Marosán egyenesen „istenítette” az első parancsnoki értekezleten, s 12 — 15 évet jósolt neki ezen a poszton. Czinege Lajos fájlalja azt is, hogy a jelenlegi honvédelmi miniszter, Kárpáti Ferenc „Czine- géről és társairól” beszél, jóllehet, az exminiszter Kárpáti Ferenccel dolgozott a leghosszabb ideig. A nap másik meghallgatottja Török Mihály nyugállományú altábornagy volt, majd Bokor Imrét, a könyv szerzőjét hallgatták meg a képviselők. Raffay Ernő, a bizottság elnöke emlékeztette a szerzőt, hogy meghívólevelében kérte: a mostani ülésen bocsássa rendelkezésükre a könyvben foglalt állítások bizonyítékait, s az általa fontosnak tartott dokumentumokat. Bokor Imre azonban ezúttal sem szolgált írásos bizonyítékokkal. Ezzel szemben jegyzetfüzetéből hosszan sorolta azok neveit, akik telefonon vagy személyesen megkeresték őt, s jelezték: hajlandók mellette tanúskodni, s dokumentumokkal alátámasztani a könyv egyes kitételeit, adatokkal bizonyítani a katonai vezetők visszaéléseit. Tanúi vannak például a miniszteri ökölcsapásokra, a jogtalan repülőgéphasználatra, a zűrzavaros, szabályellenes elszámolásokra. Az ülés végén Raffay Ernő újból megkérte Bokor Imrét, hogy mihamarabb nyújtsa be a bizottságnak az írásos bizonyítékokat. Az elnök egyúttal bejelentette, hogy a bizottság február 27-ére, a következő parlamenti ülésszak első napjára készíti el jelentését, s ahhoz csatolni fogják a már most is több ezer oldalra rúgó dokumentumokat. (MTI) Megemelt gépkocsi-átalánydíj A közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter a korábbi, kilométerenkénti 5 forintról 6 forint 40 fillérre emelte fel a saját személy- gépkocsi hivatalos célú használata során fizethető átalány-költségtérítést. A motorkerékpárok esetében az új tarifa 125 kcm-ig 1,50, afölött pedig 1,70 forint kilométerenként. Ha a saját gépjármű a munkaviszony létesítésének feltétele, akkor költségtérítésként motorkerékpár esetében 2,50, személygépkocsinál 6,90, tehergépkocsinál pedig 8 forint számolható el kilométerenként. a rendelet ugyan most jelent meg, de rendelkezéseit már 1990. január 1-jétől lehet alkalmazni. Újra: „Kié legyen a bérlakás?” (Folytatás az 1. oldalról) vagy talán mégiscsak megtámadható az új szabályozás!? Próbáljuk meg! Tévedhetünk, elvégre a jogi szabályozás egységes szerkezetben legjobb tudomásom szerint fel sem található, de a Házi Jogtanácsadó 1989/ 12. száma, különösen a 11., 12., 14. oldalon írtakban olyanokat tartalmaz, hogy megszállott a kétkedés ördöge! Most már nem hiszek 100 százalékig az április 27-i tanácsi döntések jogszerűségében, e város lakásbérlői érdekében is el kell mondani, miben rendült meg a hitem! Mert alaposan megrendült! Spekulációs jelleg A 14/1988. (XII. 27.) ÉVM- MÉM-PM sz. együttes rendelet 2. paragrafusa a következőket tartalmazza: „A Vhr. 7. paragrafusának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (9) Az (1) és a (3) bekezdésben említett esetekben a kijelölésre jogosult szerva. R. 7. paragrafusának (2) bekezdése alapján a vételárat a) magasabbra is megállapíthatja, de a vételár lakás esetében az ingatlan helyi forgalmi értékét nem haladhatja meg; b) alacsonyabban is megállapíthatja. Tehát a vételár a jogszabály ban megállapítottnál csak bizonyos esetekben lehet magasabb, de nem minden esetben! Kérdem továbbá, hogy a tanácsrendelet tervezetének 20. és 21. oldalán felsorolt javasolt változatok között miért nem szerepeltek az alapvető vételárváltozatok? így kizárták annak a lehetőségét, hogy a tanácstagok közül valaki az adott időpontban hatályos jogszabályi rendelkezés alapulvételével szavazzon! Felháborító, igazságtalan, etikátlan A vételárnak a forgalmi érték 100 százalékában történő megállapítását felháborítónak, igazságtalannak, etikátlannak tartottam és tartom, különösen a 21.422-2/1989. sz. ügyirat 4. oldalán foglaltakat olvasva: „!)...A forgalmi érték függ — többek között — a kialakult szabadforgalmi áraktól...” Nem akartam elhinni, hogy ezt le merték írni! De leírták! Ezt követően elővettem, hogy mit mond a jogszabály a forgalmi érték megállapításáról, a figyelembe vehető tényezőkről; hogyan tájékoztat a Házi Jogtanácsadó hivatkozott száma 11. oldalán, hogy mit kell figyelembe venni a forgalmi érték megállapításánál? A „kialakult szabadforgalmi árakat” — azok spekulációs jellege miatt — nyilvánvalóan nem! A Házi Jogtanácsadó 14. oldalán foglaltak megerősítenek abban — az előbbiekben már kifejtett — meggyőződésemben, hogy nem lehet minden ingatlanra, minden esetre kiteijedően kimondani azt, hogy a vételár a forgalmi érték 100 százaléka. A tanácsrendelet nem tartalmazza azokat a szempontokat, amelyek alapján a házingatlanok vételárát.. a végrehajtó bizottságok magasabb összegben állapíthatják meg. És egyáltalán! A hivatkozott 14/1988. (Xn. 27.) ÉVM- MÉM-PM sz. együttes rendelet 2. paragrafusában említett „kijelölésre jogosult szerv” alatt a tanácsot vagy a végrehajtó bizottságot kell-e érteni? Ha a végrehajtó bizottságot, akkor hogyan dönthetett úgy a tanács, hogy nemcsak az „említett esetekben”, hanem minden esetben a vételár a forgalmi érték 100 százaléka? * Ezúton kérem dr. Jakab Istvánt, Heves Megye Tanácsa vb- titkárát, vizsgáltassa meg a szervezési és jogi osztály útján az ágazatilag illetékes építési és vízügyi osztály bevonásával — a vizsgálatban való részvételemet úgy biztosítva, hogy véleményemet és az itt teijedelmi korlátok miatt le nem írtakat is kifejthessem — nem történt-e újból jogszabálysértés az állami tulajdonú házingatlanok elidegenítéséről szóló jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos tanácsi rendelet megalkotásánál? Ezúton kérem dr. Géresi Jánost, az Eger, Széchenyi u. 2. sz. alatti Bérlők Lakóközössége Szövetség szervezőjét, lépjen velem távbeszélőn összeköttetésbe, hogy — teljes bizalommal dr. Jakab István, a megyei tanács vb- titkára pártatlanságában, s a törvényesség biztosítására irányuló munkájában — őt, magunkra vállalva a tanácsi bérlakásban élők érdekeinek képviseletét ez ügyben, felkeressük, s sürgős kivizsgálást, intézkedést kérjünk! Ezúton kérem azokat a lakásbérlőket, akik egyetértenek az általam a fentiekben írtakkal — tiltakozásul az ellen, hogy egyesek a tanácsi bérlakásban élőket „közellenségnek” tekintik-e, tiltakozásuknak levél vagy telefon útján adjanak hangot Eger Város Tanácsa vezetőinél. Kérdezzük meg: vannak-e és hányán a szerintünk súlyosan igazságtalan tanácsrendelet-módosítást megszavazó tanácstagok között olyanok, akik a közelmúltban — kifizetve kölcsöntartozásuk hátralévő részét — akár 155 ezer forint kedvezményt (tartozáselengedést) is kaphattak. Ha vannak, mi, taná- csilakás-bérlők is fizetünk helyettük a költségvetés útján az OTP-nek! Ez nem fáj nekik? Csak az fájt, hogy egyesek megvehetik azt a tanácsi bérlakást, amelynek a könyv szerinti értékét már esetleg régen kifizették lakbérben, sőt, a műszaki érték egy részét is megfizették! Figyelembe vették-e, hogy a döntés akkor lett volna igazságos, ha teljesen megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, s az lett volna a helyzet, hogy a bérlőnek még érdemes megvenni, az eladónak már érdemes eladni! El kell ismernem, voltak a jogszabályoknak, s a társadalmi igazságosságnak megfelelően is gondolkodók. Például dr. Macz- kó Ferenc, a városi tanács szervezési és jogi osztály vezetője, aki reálisan és felelősen gondolkodik az Egri Újság 1989. évi májusi számában, vagy Farkas Imre, a műszaki osztály vezetője, akivel sokat beszélgettem az ügyről, amikor tanulmányt készítettem erről Eger város tanácselnöke felkérésére. (Az abban írtakat a „lobby” természetesen nem vette figyelembe!) Dr. Kovács Ágnes, az igazgatási osztály vezetője, akivel annak idején folytatott beszélgetésből azt vettem ki, nem azt akarja, mint amit végül a tanácsülésen megszavaztak! Állami tulajdonban álló házingatlanok, lakások bérlői! Tiltakozzatok, s követeljétek, hogy gyakorolhassátok a Magyar Köztársaság kormánya által biztosított jogokat, az alapjogszabálynak megfelelő áron és feltételekkel vásárolhassátok meg lakásotokat! Ha tévedtünk, elismerjük! Mentségünk legyen, hogy meggyőződésünk szerint jó ügyet akartunk szolgálni. De ha igazunk van, s kiderül, hogy a most már évek óta folyó körtánc nekünk érdek-, sőt jelentős vagyoni hátrányt okozott (: előre láttuk, előre látták!: „Mi lesz a bérlakásokkal?” — Népújság, 1989. április 10. 5. oldal.:), akkor az érintetteknek minimálisan nyilvánosan el kell ismerni felelősségüket. Nem mondjuk azt, hogy „Állítsátok meg...” De azt mondjuk, hogy mi, lakásbérlők nem vagyunk közellenség, s elégtételt követelünk! Dr. Rózsa Sándor ny. megyei főtanácsos
