Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. február 10., szombat KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS 5. Még szegénységben is más a terített asztal az ünnepen Eger fölkészül... Nincs visszaút. Bécs-Budapest megkapta az 1995-ös világkiállítás rendezésének jogát. A döntést megelőzően itt-ott még berzenke­dett a vidék: „vajon jól tesz-e ez az országnak? — Vajon megint a régió issza meg a levét a főváros önmutogatásának?” B .Kopp Judit faszobrairól Anyag és látomás Most már nincs beleszólá­sunk. Vagy csatlakozunk, s meg­próbáljuk a tűz mellett megsütni a magunk gesztenyéjét, vagy ki­maradunk az országos vállalko­zás áldásaiból, s csak az áldozat- vállalás marad. Békési József, Eger Város Tanácsa általános el­nökhelyettese legalábbis azon ál­lásponton van, hogy megyeszék­helyünknek semmiképp sem szabad kimaradnia a világszen­zációból, s m'vós kulturális, ide­genforgalmi programmal kell idecsalogatni az Expóra érkező­ket. Ezzel a gondolattal indította a január 21-i első koordinációs megbeszélést, amelyet afféle öt­letbörzeként tartottak a város kulturális intézményei, nagyvál­lalatai képviselőinek részvételé­vel. A megye is létrehoz teameket, mondta Miskolczi László, a me­gyei tanács kereskedelmi osztály vezetője. S ezek a munkacsopor­tok konkrét programokhoz konkrét ajánlásokat tesznek majd. Ki kell kerülni az átfedése­ket a szomszédos megyékkel. Fontos tehát az egyeztetés. A testvérvárosi kapcsolatok lehe­tőségeit is érdemes kiaknáznia Egernek, hiszen így nemzetközi szintű rendezvényekkel kapcso­lódhatunk a főváros vállalkozá­sához. Hogy mire érdemes kon­centrálni? Az ötletbörzén el­hangzott: Eger barokk értékeit, Kosztolányi szép sorai híven idézik meg klasszicista költésze­tünk Berzsenyi előtti korszaká­nak legendák övezte poétáját. Virág Benedek alakja így él tuda­tunkban. Már akik ismerjük. Mert valljuk meg: túlságosan nagy publicitása nemigen volt az elmúlt félszázadban. Ma is ér­vényben van évtizeddel ezelőtti állításunk: az iskolai oktatás anyagából rég kiszorult, nemze­dékek tanultak magyar iroda­lomtörténetet anélkül, hogy akárcsak a nevét hallották volna. Műveinek 1980-as kiadása sem sokat módosított e tényen, hisz a kötet igen alacsony példány­számban jelent meg. Pedig Virág, korának egyik legjelentősebb és legtiszteletre­méltóbb költője volt. A pályatár­sak szeretete és megbecsülése övezte, legendás szerénységű otthona a magyar írók zarándok- helye volt. Megfordult nála Vit- kovics, Horvát István és Szemere Pál, Berzsenyi és Vörösmarty, Toldy Ferenc és Bajza József, de még a későbbi jeles historikus; Szalay László is. És nagyra be­csülte őt az irodalomszervező Kazinczy. Börtönévei után az el­sők között keresi meg levelével, s avatja be irodalmi terveibe fiatal szerkesztőként, még a jakobinus mozgalom bukása előtt pedig az Orpheus-ban közli verseit. Ben­sőséges volt viszonya Batsányi­val is, az első nyomtatott Virág­vers a Magyar Museum lapjain látott napvilágot, 4796-tól pedig (Batsányi szabadulásának éve), különösebb titoktartás nélkül vált levelet a száműzött poétával. Aligha kétséges: a tabáni sze­gényes otthonban meghúzódó, szűkös anyagi körülmények kö­zött élő expaulinus költő e kap­csolatok fenntartásával és tuda­tos ápolásával az emberi tartás­nak nem mindennapi példáját egyházi kincseit, a vidék élő folk­lórját, a borászati kultúrát érde­mes az ide látogató külföldiekkel megismertetni. Hasonló esélyei vannak a gyógyturizmusnak, s a környék lehetőséget ad a lovas­sportra, s más szabadidős prog­ramokra. Bakondi Endre, a vá­rosi tanács termelésellátás fel­ügyeleti osztályának vezetője gyűjtötte az ötleteket, s őt bízták meg a világkiállítás helyi előké­születeinek megszervezésére. Több országos eelőkészítő érte­kezleten is ott volt, s ő úgy véle­kedik, hogy még nem késtünk el. Ötletben is, beruházásokban is érdemes áldoznunk a világkiállí­tásra, mert ha jól sáfárkodunk a lehetőségekkel, akkor az hasznot is hoz. Hangsúlyozta: a felké- szüqlést már ma el kell kezdeni például a kereskedelemben. Nem fordulhat az elő, hogy az üzletekben értetlenül bámul a boltos a külföldire, mert csak sa­ját nyelvén képes megszólalni. A szíves vendéglátásnak a nyelvtu­dás mellett persze, még más fel­tételei is vannak. A jelenlévők sokféle hasznosítható ötlettel áll­tak elő. Elhangzott például, hogy Eger egyházi hagyományait ér­demes lenne feleleveníteni. A látványos körmenetek nagy ide­genforgalmi vonzerőt jelenthet­nek. Ugyanez mondható el az egri várban megrendezhető játé­kokról, haditornákról. A mú- zeológusok vetették fel azt adta. Azokkal vállalt közösséget —jóllehet maga eszmei törekvé­seiket nem mindig osztotta —, akiket a hatalom veszedelmes felforgatóként vetett fogságra. S közben megalkotta némiképp összegezésnek tekinthető és épp ezért a korszak arculatát megha­tározó klasszicista költészetét. 1799-ben a Poétái munkák meg­jelenését Csokonai újjongva fo­gadta, halhatatlanságot jósolt a Horatius múzsáját követő pálya­társnak. S hogy milyen is ez az új század hajnalán kibontakozott költészet? Nemzeti elkötelezett­ségű, amelynek klasszikus met- rumai csiszolt, szép magyar nyel­ven gördülnek, világképének meghatározója „a sztoikus vir­tus” és a „laikus morál”, célja pe­dig „a munkás, alkotó élet érté­kének” megéneklése. Virág, „tanult költő”, poéta eruditus, akinek antikvitás élmé­nye elsősorban Horatius életmű­véhez kötődött, de vállalta a Phaedrus-i örökséget is. Aman­nak fordítója és népszerűsítője volt, emennek klasszikus meséit magyarította —- nem is kevés si­kerrel. Az 1819-ben közreadott, egykori tanítványának Reseta Jánosnak ajánlott Költemények Phaedrusként című kötet a műfaj magyarországi történetének fon­tos állomása lett. Két évvel Vitkovics meséi után és egy esztendővel Fáy András eredeti meséi és aforizmái előtt a műfaj hazai népszerűségét jelez­te s azt a kortársi közönség­igényt, amely a nemes szórakoz­tatás és a szórakoztatva tanulás iránt mutatkozott. Maga is tuda­tában volt ennek, ezért is ajánlot­ta olvasóinak figyelmébe e sza­vakkal a könyvecskét: „Kétféle jóval e kis könyv díszeskedik / Nevettet ártatlan' beszéddel és tanít.” Virág a Kazinczy-korszak a fontos szempontot, hogy 1995- ben a honfoglalás 1100 eszten­dejét is ünnepeljük. Azt azért nem lehet mondani, hogy a jelenlevők felhőtlen lel­kesedéssel beszéltek volna e nagy vállalkozásról. Jó néhá- nyan hangot adtak kételyeiknek is. A megyeszékhely úthálózata tragikus állapotban van. Márpe­dig egy ilyen nagy rendezvény közlekedésrendjének megszer­vezéséhez elengedhetetlen, hogy legalább az utak jók legyenek. Vajon az e célra szánt központi összegekből jut-e valami Eger­nek? Az egyre csökkenő támoga­tások miatt már most bajban lévő kulturális ágazat ugyan miből fogja finanszírozni a vállalko­zást? S mit szól ehhez majd a la­kosság? A kisembereknek napi megélhetési gondjaik vannak. Vajon jószemmel nézik, ha a vá­ros ünnepel az őpénzükön a kül­földiek mulattatására? Vajon sikerül-e addig felújíta­ni a romos épületeket, eltüntetni Eger szégyenfoltjait? A vállalatoknak, a vállalko­zóknak oroszlánrésze lehet az anyagi nehézségek megoldásá­ban. Mint ahogy Békési József búcsúzásképp leszögezte: még nagy szegénységben is más a terí­tett asztal az ünnepen. S ha az or­szág vendégül látja a nagyvilá­got, abból Eger sem maradhat ki. A munkabizottságok már e napokban sorra veszik a teendő­ket. Eger tehát fölkészül... megújulásra serkentő évtizedei­ben, majd a romantika küszöbén is mindvégig kísérletező kedvű költő maradt. 1822-ben versei­nek gyűjteményes kötetével lé­pett közönsége elé (Poétái Mun­kák Két Könyvben), amelyben klasszikus prozódiát és műfajo­kat reprezentáló verse mellett közreadta „hangzatkáit”, azaz szonettjeit, melyek a nyugat-eu­rópai formák iránti érdeklődésé­nek bizonyságai. Kísérletező hajlama-kedve haláláig tartott. Fogyó egészséggel, a fogyó évek ellenére is újabb próbálkozásai voltak, s folytatta történeti kuta­tásait is. Az évtized derekán Szenczi Molnár Albert zsoltár- fordításait dolgozta át klasszikus metrumokba (1825-ben jelentek meg Magyar Lant címmel), s el­készítette a Magyar Századok cí­mű történelmi munkájának újabb részletét (az első rész 1808-ban hagyta el a sajtót). Egy költő életművének, poé­tái programjának maradandósá- gát utóélete bizonyítja a legjob­ban. A X)^.század magyar költő­jének, Kosztolányinak vallomá­sát már idéztük. Századunk iro­dalomtörténésze szerint Virág lí­rájában „a deákos klasszicizmus ... egyesül a felvilágosodás esz­méivel és életérzésével, ezért ... nagy jelentőségű, nevelőhatású embersége és költészete a csá­szári-rendi kompromisszum ne­héz éveiben.” A fiatalabb kortársnemzedék, amely még tanítómesterét tisz­telte benne, az ő örökségét vál­lalva lett „dísze a magyar lant­nak”^ ápolója a tabáni „szent öreg” emlékének. Ahogy ravatalánál fogad­ták sokan 1830-ban, azon a januári hideg téli napon, ami­dőn „a szegény munkás nép is seregestül tódult ravatalá­hoz”, s amidőn koporsóját „fáklyák között vitték a Rác­temetőbe, mialatt a plébánia nagyharangja zúgott, és „még a nem egyesült görög egyház is húzatta harangját, míg csak a menet a temetőbe nem ért.” Épp százhatvan esztendővel ezelőtt.... Lőkös István Az egri közönség az Ifjúsági Házban január végéig láthatta B.Kopp Judit fából faragott szobrait. Témaköre, az a szelle­mi világ, amiben ő forog, az a tar­tomány, ahol újabb és újabb uta­zásokat tesz, a Bibliát hozzá em­lékezetünkbe. A hit és az ekszta­tikus érzések, szenvedélyek, a lé­lek viharai kapaszkodnak meg ezekben a formákban: ránk kiál­tanak, figyelmeztetnek, emlé­keztetnek elfeledett igazságok­ra, szövegekre; jóslatokat idéz­nek, amikben a jelen látható kör­vonalai között — mozogva, hall- gatódzva — számunkra is felsej­lik a jövő. A léleké mindenkép­pen. B.Kopp Judit a fát faragja. Azt az ágat, a törzsnek azt a részét, amely formájával, alakzatával eleve megszabja, vagy megszab­hatja az alkotás térbeli kiterjedé­sét. Mindenképpen x korlátot emel, figyelmezteti a szobrászt, meddig nyújtózhatik a képzele­tével. És mert minden alkotásá­ban fellelhető az a vonás, amely szerint a fába beleszorult szelle­met kell és lehet a legköznapibb értelemben kifaragnia az anyag­ból, megtanulta, hogyan kell a látomást rátérképezni az anyag­ra, hogy végül is kitessék: itt a lé­lek rátestálja a mondandót, a vallomást, a látomást az anyag, a fa, az élettelen tárgy látszatára, láthatóságára és ezáltal születik meg az a bűvös kör, amely befon. Lengyel fafaragóktól őrzök egy pácolt faágból készített Cor- pust, ahol a villaszerű alakzat kö­zött szinte megszorul a Kereszt- refeszített feje. Itt. is hasonló ér­zések bújkálnak bennem, mint amikor az én feszületemet szem­lélem. Mennyi szorongás között, mennyi kötöttség között vergő­dünk, fosztogatjuk ki minden­napjainkat, magunkat, kortársa­inkat, szeretteinket, miközben a látomások eligazítanának min­ket, tájolnának abba az irányba, ahonnan a békesség, a nyuga­lom, a belső derű, vagy mindez­zel együtt az az útra hívó tudás is integetne nekünk, amitől a fel- szabadulást, a lélek szabadságát remélhetnénk. Eger az utóbbi időben mintha vonzaná azokat a művészeket, akik kifejezhetik ennek a város­nak, Egernek, ennek a szellemi közösségnek egykori és jövendő távlatait: Prokop Péter evangéli­umi jelenetei, arcai, szentjei, Jé­zus-ábrázolásai, elmélkedései a szenvedésről és az értelmes élet belső rendjéről a Ferencesek al­templomában, vagy Fischer Er­nő középkori hangulatot árasztó életképei, katedrálisai, mitoló­giai alakjai, ikonszerű ábrázolá­sai az Istenről, a Pantokrátorról, a Mindenhatóról. Mintha vissza is akarnák vezetni az utóbbi évti­zedek nemzedékeit abba a szel­lemi, érzelmi, hangulati tarto­mányba, ahol a fogalmak, a mér­tékek, a célok, a hinni- és tudni­valók is mások, mint amiket a hatalom eddig elfogadni diktált. írásom tartalmát hangsúlyoz­ni szándékozván, vagy inkább megértetni, csatolom látnivaló­ként a Piétát, Kopp Judit meg­rendítő vallomását az anyaságról és annak fájdalmáról, de mellet­te nyomban feltüntetem a prófé­tát is, aki magasba emelt kezek­kel az ószövetségi átkokat szólja mindazokra, akik megszegik a törvényt, ama szerződést az Örökkévalóval, aki füllel is fel­fogható, érthető szavakkal is szólt egyszer-egyszer választott népéhez. (farkas) MŰSORNAPTÁR 1990. FEBRUÁR GAICDCN SZÍNIGÁZ gárdonyi Géza színház 10. SZOMBAT 19.00 óra A SALEMI BOSZORKÁNYOK ILLYÉS 12. HÉTFŐ 19.00 óra A SALEMI BOSZORKÁNYOK BRÓDY 13. KEDD 19.00 óra A SALEMI BOSZORKÁNYOK VÖRÖS­MARTY 14. SZERDA 18.30 óra CSÓKOS ASSZONY ADY 20. KEDD 19.00 óra ÚRHATNÁM POLGÁR BÉRLET­SZÜNET Bemutató 21. SZERDA 19.00 óra CSÓKOS ASSZONY KATONA JÓZSEF 22. CSÜTÖRTÖK 19.00 óra ÚRHATNÁM POLGÁR BÉRLET­SZÜNET 23. PÉNTEK 19.00 óra A SALEMI BOSZORKÁNYOK LATINOVITS 24. SZOMBAT 15.00 óra 19.00 óra CSÓKOSASSZONY CSÓKOSASSZONY Bérlet­szünet Bérlet­szünet 26. HÉTFŐ 19.00 óra ÚRHATNÁM POLGÁR MADÁCH 27. KEDD 19.00 óra A SALEMI BOSZORKÁNYOK REMENYIK 28. SZERDA 17.00 óra CSÓKOSASSZONY ARANY JÁNOS GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ HÁZISZÍNPADA 13. KEDD 19.00 óra 14. SZERDA 19.00 óra 19. HÉTFŐ 19.00 óra 26. HÉTFŐ 19.00 óra BŰNHŐDES K0MÁMASSZ0NY HOL A STUKKER? BŰNHŐDÉS BŰNHŐDÉS // / ■■ ELŐKÉSZÜLETBEN Wassermann — Leigh — Darion LA MANCHA LOVAGJA musical Rendező: Sík Ferenc m. v. kiváló művész JEGYEK A BÉRLETES ELŐADÁSOKRA IS VÁLTHATÓK. A SZÍNHÁZ A MŰSORVÁLTOZÁS JOGÁT FENNTARTJA! Jegyek válthatók a színház jegypénztárában 14—19 óráig. (Lenin tér 11. Tel.: 36-10-026), valamint a közönségszervező irodában 9—16 óráig (Széchenyi u. 5. Tel.: 36-12-660). (jámbor) Virág Benedek emlékezete Itt szomszédomban, az ordas hegyek közt a „szent öreg” élt, Virág Benedek. Kovakővel gyújtotta meg a gyertyát s lúdtollal körmölt magyar éneket... .... futó, szegény vad, elbújt reszketeg, görcsös szókat gyalulva, gyúlt szemekkel tág pupillával nézte az eget. Zsinóros, régi atillát viselt még, ráncos kezű és prédikáló bölcs volt, szobája, mint az agg papok szobája, a szekrényében égettbor s gyümölcs volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom