Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1990. február 10., szombat KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS Egy kis vargabetűvel A sebészettől az igazgatói székig Volt egyszer egy fiatal orvos, aki az egyetem után Gyöngyösre került. Az sem ment könnyen. Évekkel később odahagyta a se­bészi műtőt. Telt az idő, és a vá­ros egészségügyi osztályának lett a vezetője. Ez év első napjától kezdve a Bugát Pál Kórház igaz­gatója. — Visszatért. Hogyan fogad­ták a régi kollégák? Dr. Thúróczy János azonnal válaszol. — Úgy érzem, szeretettel. Ez nagyon jó érzés volt. — Mert arra gondoltak, hogy a „régi haver ” visszajött? — Azt hiszem, erre senki sem gondolt. — Azért, mert az egészségügy­ben kissé merev a hierarchikus felépítés? — Azt szoktam mondani, az egészségügyben még félfeudális vonások találhatók ma is. A hier­archiának meg kell maradnia, de a célja az, hogy a munka minél gördülékenyebben és eredmé­nyesebben folyjék. — Tulajdonképpen nagy elő­nye az, hogy ismert területre jött vissza. Igaz? — Feltétlenül. De azt is hozzá kell tennem, eddigi munkám so­rán szinte minden beosztást vé­gigjártam. Voltam mellékfoglal­kozásban üzemorvos is. Amikor a tanácsnál dolgoztam, akkor.is minden aktuális kérdést ismer­tem. Elődömmel, dr. Mátyus László igazgató főorvossal min­dent megtárgyaltunk. — Személyi ügyekben is? — Úgy van. Tisztában vagyok az osztályok helyzetével. Új söp­rű, mondják. De én nem akarok űj söprű lenni, de jól akarok sö­pörni. Lényeges személyi válto­zásokat nem tervezek. Azt aka­rom, hogy az egyes munkacso­portok között szorosabb, embe­ribb legyen a kapcsolat. — Mennyire számít a szak- szervezetre? Nagy jelentőséget tulajdoní­tok a szakszervezetnek. Egyetér­tek azzal, hogy a dolgozók érde­keit kell képviselnie. Szeretném, ha az egyenlősdi megszűnne, és mindenki a munkája minősége szerint kapna fizetést. — Visszalépés a városi főor­vosi beosztáshoz képest kprházi igazgatónak lenni? — Én nem érzem annak. Rangban sem. Azt remélem, hogy a vezetők önállósága az ed­diginél jóval nagyobb lesz. — Szeretnék többet tudni az emberről is. Hol nevelkedett? — Budapesten születtem, majd 1951-ben kitelepítettek bennünket Gyöngyöstaijánba. Heten laktunk ott egy szoba­konyhában. A felnőttek csak fi­zikai munkát végezhettek. Dol­goztak a kitérőgyár építkezésén is, majd az erdőgazdaságban. A nyári szünetben én is odajártam. — Miért telepítették ki a csalá­dot? — Azt nem lehetett tudni. Édesapám a Pénzügyminisztéri­umban volt miniszteri tanácsos. Ezt a beosztást'45 után kapta. Azt tudom, hogy a pesti laká­sunkba egy ÁVO-s ezredes ke­rült. A hatodik osztálytól Gyön- gyöstaijánban tanultam, majd Esztergomba mentem gimnázi­umba, mert Gyöngyösön nem vettek fel. — Hogyan sikerült az egye­temre bekerülnie? —- Ez sem ment könnyen. Aa. irataimat „elfektették”, amit megtudott az édesapám, és szóvá tette. A felvételin már nem volt gondom. — Milyen hátránya szárma­zott még a kitelepítésből? Elég gyakran érzékeltem. Pél­dául: atletizáltam, minden ver­senyt megnyertem, de soha nem hirdettek ki elsőnek, soha nem kaptam sem érmet, sem okleve­let. Időnként káromkodtam, de azt mondtam magamban: azért is indulok megint. — Diplomázott, majd Gyön­gyösre „ vezényelték ”, mert akkor még úgy ment. Sebész akart lenni? — Igen, mindig annak készül­tem. Az külön szerencse volt, hogy a sebészfőorvos, dr. Nie­dermüller Ferenc a családnak is barátja volt. Szinte minden léte­ző műtétet megcsináltam, ami természetes egy vidéki közkór­házban. Közel ezer önálló mű­téttel mentem szakorvosi vizsgá­ra. Végeztem strumaműtétet is. — A sebészetet mégis otthagy­ta. Nem fájt? — De, évekig fájt. — Most megint itt van, ebben a kórházban. Valóban „itthon” van már? — Úgy érzem, igen. Hetek ke­mény munkája van a hátam mö­gött január 1-jétől. — Nem tételezik fel esetleg a kollégái, hogy most, visszatérve, „játssza a nagyfőnököt? — Nagy baj lenne. Mindenkit partnernek tekintek. Elvárom azt is, ha valakinek ellenvélemé­nye van velem szemben, mondja el. Vita nélkül egy lépést sem le­het előre menni. Ez meggyőző­désem. — Hogyanéi, mint magánem­ber? — Szeretek olvasni. Főként a szépirodalmat kedvelem, de szí­vesen veszek kézbe krimit és ka­landregényt is. Az orvostudo­mány eredményeivel is lépést kell tartanom. Régi szenvedé­lyem a kép, a festmény. Ha le­ülök a képeim közé, mindennap találok valami újat rajtuk. — Barátok? — Van egy baráti körünk, amelynek tagjaival összejárunk. Nagyokat beszélgetünk, és poli­tizálunk is természetesen. De itt­hon is rengeteg városban voltam már. A sport...? Az utóbbi évti­zedben már nem sportolok. — Tervei? — Itt van a kórházi rekonst­rukció. Jó volna, ha a második ütemet elkezdhetnénk. Nagyon fontos az, hogy az építőknek ne kelljen levonulniok. Szeretném az úgynevezett kórháziágy- struktűrát átalakítani. Tervezzük (Fotó: Fülöp Tünde) a Máltai Szeretetszolgálattal a kapcsolatot megteremteni. — Van egy nagyon régi kérdő­jel: a baleseti sebészet. Mi lesz ez­zel? — A kérdőjel még mindig megvan. A beteg szempontjá­ból nagyon előnytelen, hogy súlyos sérüléssel Egerbe vagy Hatvanba kell szállítani, ha mi már elsősegélyben részesítet­tük. — Személyes jellegű elképze­lései? — Nagyon fontosnak tartom, hogy az ember minden évben tartósan tudjon pihenni. Utazni szeretnék sokat. — A megbízatása négy évre szól. Azt jelenti ez, hogy minden időszak végén elkezd majd izgul­ni? — Nagyon bízom abban, hogy helyt tudok állni, és nem kell majd félnem, hogy mi lesz velem négy év múlva. — Innen szeretne nyugdíjba menni? — Igen. Addig még tíz év vár rám. — Akkor... ezt a kis időt már kivárjuk. Igaz? (G. Molnár Ferenc) Évezredes módszerekkel a fájdalmak, a betegségek ellen Gyógyító, egészségvédő torna — mindenkinek Több mint egy éve annak, hogy megismerkedtem Császárné Benke Mária természetgyógyásszal. A vidám, a korát meghazudto­ló, a tornász hajlékonyságával mozgó asszonyról nehezen hittem el, hogy korábban rettenetes fejfájások gyötörték, agyi érelmeszese­dése 22 éves korában egy 80 éves emberével volt egyenlő, állandó egyensúlyzavarai már-már az öngyilkosságba kergették. Nyolc év­vel ezelőtt, amikor fájdalmait semmi sem enyhítette, és tehetetlenül álltak kórházi ágyánál az orvosok, keserves kúrának vetette alá ma­gát nővére, Etka és dr. Kenyeres Károly felügyelete mellett. A két testvér azóta híressé vált, könyvet is írtak tudományukról. Módsze­rüket különféle programokon sajátíthatják el a gyógyulni vágyók, az egészséges életmódra törekvők. Császárné „iskolájában” kitű­nőre vizsgázott Révész Istvánné, az Egri Városi Bíróság irodaveze­tője. Bizonyíték erre egy dedikált kötet, amit a tanfolyam végén ka­pott oktatójától, mesterétől: „Gratulálok, belőled hamarosan igazi egészségnevelő lesz”. Fejjel lefelé ejtőztünk — A szó szoros értelmében fájdalmasan szép két hetet töl­töttem el Kecskeméten — idézi fel Császárné óráit Révész Ist­vánné. — Az első napon sokat kínlódtam, azt hittem, kiszakad a hátam, leizzadtam, potyogtak a könnyeim a fájdalomtól. Aztán izmaim lassan engedelmesked­tek. Már a reggeli ébredésünk sem volt hagyományos. Az ágy­ban jól megmozgattuk végtagja­inkat, majd fordított testhelyzet­ben, fejjel lefelé ejtőztünk né­hány másodpercig, hogy felgyor­suljon vérkeringésünk. Ezt két­órás mozgás követte, amely a jó­ga és a gyógytorna keveréke. Mindezt egy nyers vagy szójából készült étrend egészítette ki, amit magunk készítettünk. Fo­lyadéknak gyógyteát vagy zöld­ségből és gyümölcsből préselt le­vet ittunk. Amikor hazajöttem, a családtagjaim, a barátaim, a kol­légáim alig ismertek rám. Én is éreztem, mintha kicseréltek vol­na, és rossz emlék csupán a gör­nyedt hát, a nyaki fájdalom. Ed­dig évente kétszer voltam táp­pénzen a csigolyáim miatt. Az orvosok azt mondták, a gerin­cem egyszer összeroppan. Ma már nincsenek fájdalmaim, kel­lemes érzést, gyógyító hatást vál­tanak ki azok a gyakorlatok, amelyek első látásra rettenetesen nehéznek, megoldhatatlannak tűnnek. Marika néni arra is meg­tanított, hogy hogyan lélegez­zünk, s hogy miért fontos az egyenes testtartás. Kihúzom ma­gam akkor is, ha bánat ér, mo­solyra erőltetem a szám, bármi­lyen nehéz is. Át tudom formálni lényemet, képes vagyok eltaszí­tani magamtól a rosszat. Mindezt a meditációval, a relaxációval ér­tem el. Mindenki tökéletesen ellazult — Ön valóban jó tanítvány­nak bizonyult, hirdeti, átadja ta­pasztalatait. Egerben, az egész­ség- és környezetvédő egyesület­ben két kurzust is vezet, ahol a hallgatók a komplex természet- gyógyászattal ismerkednek meg. Tudomásom szerint az ország­ban igen kevesen végzik ezt. — Valóban így van. A célom az évezredes gyógymódok együttes használatával az, hogy egészséges, kiegyensúlyozott, boldog, a nehézségeket könnyen átvészelő embereket lássak ma­gam körül. Mindehhez segítsé­gül hívjuk a reflexológiát, az akupresszúrát, a meditációt, a relaxációt, és a természet patiká­ját, a gyógyteákat is. A tananya­got ennek megfelelően állítot­tam össze asszisztens lányom­mal, aki ugyancsak a természet- gyógyászat lelkes híve. Munka­társaim is hisznek benne, ezért kértek, hogy avassam be őket módszereimbe. Ennek a tanfo­lyamnak már vége, s kitűnő eredményekről számolhatunk be. Volt olyan, akinek a gyakor­latok végére tökéletesen össze­húzódtak a visszerei, egy másik hölgynek a dagadt bokája, duz­zadt lábszára lelohadt, többek­nek helyrehozta vérnyomását. Már az is öröm volt, hogy min­denki tökéletesen ellazult, sőt el is aludt, kikapcsolta magát kör­nyezetéből. Azok is elismerik munkámat, akik korábban mo­solyogtak rajtam, komolytalan­nak tartották mindezt. Az orszá­gos egyesületnek egyre több or­vos és egészségügyi dolgozó tag­ja, s én ezt nagyon fontosnak tar­tom. Ha a kutyának fáj a hasa, füvet eszik — Van, akit a kíváncsiság, van, akit betegsége visz egyre kö­zelebb a természetgyógyászat­hoz. Önt milyen indítékok vezet­ték ide? — A természet szeretetét Tar- nabodon nagyanyám oltotta be­lém. Kilencven éves koráig élt, s bár négy osztályt végzett, mégis nagy élettapasztalattal, intelli­genciával rendelkezett. Szeret­ték a falubeliek, s orvos híján gyakran szaladtak hozzá, ha baj volt. Tapasztalhatták, hogy An­nus néninél nemcsak a testi, ha­nem a lelki bajaikra is gyógyírt találnak. Kiválóan ismerte a nö­vényeket, tudta, mit kell adni fe­kélyre, torokgyulladásra, reumás fájdalmakra. Ő hívta fel a figyel­mem az állatok viselkedésére is. Gyakran mondogatta: figyeld csak meg, ha a kutyának fáj a ha­sa, füvet eszik. Pontosan kivá­lasztja a számára legmegfelelőb­bet, véletlenül sem a mérgezőt. Kertünk kis szegletében én is ter­mesztettem mindenféle virágot, gyógynövényt. Nagyanyám re­ceptjeit gyakran elővettem, ha a gyermekeim betegek voltak. Igyekeztem őket orvos és gyógy­szerek nélkül gyógyítani. Foly­ton azt kutattam, hogy mi miért van, hogyan hat. Szaporodott e témában a könyvtáram is. Szá­momra kötelező irodalom dr. Oláh Andor gyógynövényekről és a korszerű táplálkozásról szó­ló kötete. Mostanában gyakran utazom haza Tamabodra pihen­ni, erőt gyűjteni. Nagyanyámtól, szüleimtől olyan útravalót kap­tam, amely életre szóló: az em- berszeretetet, a tisztaságot, a má­sik megbecsülését. Ez ma még oly ritka jelenség. Révész Istvánné saját példá­jával bizonyította, hogy hittel és erős akarattal felülkereked­hetünk a bajokon, s megszün­tethetjük a csillapíthatatlan­nak tűnő fájdalmakat is. És mint igazi egészségnevelőhöz illik, tudását továbbadja azok­nak, akik hisznek a természet gyógyító erejében. Márciustól az egri Dobó-gimnáziumban ismerkedhetnek meg az érdek­lődők az egészségvédő torná­val. Szüle Rita Pálfigé és Mitterrand Nézem a tévében a politikai főszerkesztőség műsorát, a Pa­norámát, benne Pálfigét, nézem a zakóját és azt a valószínűtlen színű nyakkendőjét. Azt beszéli, egyszer csak arról kezd beszélni, hogy mindennek oka a Párizs környéki békeszerződés. Szóval Párizs környéke, ott kezdődött minden rossz. Leszögezi: a kö­zép- és kelet-európai diktatúrák azért jöhettek létre — „attól”, hogy az a béke. Onnét egyenes az út, a dolgok egyetlen indoka Pá­rizs és környéke. Végre egy tiszta és egyértelmű Ügy­Világos tehát — és néz..., az ol­vasógépbe bele —, hogy erköl­csileg fölül kell vizsgálni a békét. Emlékeztetőül: a szerződés ha­tárokat rajzolt. Ezt kellene most fölülvizsgálni erkölcsileg (ter­mészetesen), ami szép egy fel­adat. Sejthető, hogy erre csak a Panoráma lesz képes, előre lá­tom az egészet, ahogy ezek törté­nelmet rajzolnak át. Erkölcsileg. De lám, a műsor végén megje­lenik a francia köztársasági el­nök, Francois Mitterrand is. Az elnök a békeszerződésről is be­szél, és valahogy egészen más vé­leménye van a dologról, mint Pálfigének. Kellemetlen malőr, élesebb szemű szerkesztő kivá­gatja az ilyen részt, hiszen az nem nmei a műsorvezető szózatára. Érthetetlen, hogyan tör­ténhetett ez meg, hogyan csúszhatott be ez a szörnyű hiba. Hogy egy „pinf” köz- társasági elnök ellentmond, más véleményen van, mint a Panoráma műsorvezetője. Alighanem ez örök rejtély marad számunkra. Egy válasz azért mégiscsak adódhat. Talán az lehet a titok nyitja, hogy Mitterrandot nem a televízió elnöksége nevezte ki posztjára. Ez pedig tarthatatlan állapot: valamit sürgősen tenni kellene... Havas András Ötletek a farsangi szemüvegekhez A gyerekek sokszor készíte­nek az óvodában, iskolában egy­szerű farsangi szemüvegeket. Azoknak szeretnék ötletet adni, akik ezeket, vagy a papírboltban vásárolt mintákat megpróbálják egy kicsit egyénivé, különlegessé tenni. Az alapminta házilag is el­készíthető vastag fehér vagy szí­nes kartonból, a díszítések pedig mindig az öltözékek jellegéhez igazodjanak. A tipikusan „kislá- nyos” jelmezekhez (tündér, ki­rálylány, hercegnő stb.) viselhe­tők az 1 — 2 — 3-as rajzokon lát­ható szemüvegek. Díszítésükhöz használjunk arany vagy ezüst de­korációs papírt, alufóliát és szí­nes díszkötözőt. 1. A kócos haj díszkötözősza­lag, amelyet az olló élén végig­húzva bepöndöríthetünk. A szemüveg hátoldalára tüli-, nylon- vagy selyemanyagból fátylat ragaszthatunk. Az ügye­sebb kezűek varijának, illetve ra­gasszanak a fátyolra, a szem­üvegre gyöngyöt, füttert, arany csillagocskákat. 2. Körülbelül 10 — 15 centi­méter széles színes papírból le­gyezőt hajtogatunk, s ezt szét­nyitva a szemüveg felső részére ragasztjuk. A legyező szélét dí­szíthetjük fényes szalaggal vagy csipkés tortapapírral. 3. A kis álarcra „műszempil- lát” és „póthajat” teszünk. A szempilla fényes papírból készül, az ábra szerint bevagdosva, ceru­zán bepöndörítve. A haj díszkö­tözőből van, akár több színűt is használhatunk. 4. A szemüveget színes körök­kel bolondíthatjuk meg. A kivá­gott körök átmérőjét fél centi­méterenként növeljük. Választ­hatunk eltérő színeket is, de mu- tatósabb, ha árnyalatokat hasz­nálunk. (Az iskolai technikacso­magokban szép árnyalatokban találhatók a színes papírok.) Ha kívülről befelé vagy a szemtől ki­felé sötétedve alkalmazzuk a szí­neket, egészen eltérő karaktere­ket kapunk. Akinek van esetleg cikk-cakk ollója, azzal vágja ki a köröket! 5. Az egyszínű formára virág­szirmokat ragaszthatunk körbe- körbe, mindkét szemhez. A szir- mocskák kicsit fedjék egymást. Bármilyen virágjelmezhez illik. 6. A tollseprűből kihúzhatunk egy pár színes tollat. Ezzel, ösz- szegyűjtött madártollakkal ve­gyesen használva borítsuk be sű­rűn a szemüveget. Különleges hatású és felhasználható minden madárjelmezhez. Akik pedig egyszerűbb és gyorsabb megoldást szeretnének, ajánlom, nézzenek szét a ron­gyoszsákban. Ha akad egy kis darab lurex- vagy brokátanyag, azzal vonják be a szemüveget. Érdekes megoldás az is, ha a jel­mez anyagából tesszük ugyanezt. Angyalné Jászi Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom