Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-09 / 34. szám
GAZDASÁG — KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1990. február 9., péntek 4. Eger műemlékeinek szerelmese volt Hevesy Sándor emlékezete Hevesy Sándor 1902. július 23-án született Egerben, értelmiségi családban. Édesapja bankigazgató volt. A gimnázium elvégzése után a József nádor Műegyetem építészeti karára iratkozott be, ahol 1926-ban kapott mérnöki diplomát. Pályakezdésére döntő hatással volt Wälder Gyula neves műépítész egyetemi tanár tevékenysége. A gyakorlati munkát a kiváló építész irodájában kezdte el. Wälder korának keresett építésze, a magyar neobarokk stílus legjelesebb képviselője volt. Egerben is több, ma is meglévő épület fűződik munkásságához (ilyen például a Park Szálló, az egykori Korona épülete, avagy a Népújság és más intézmények székháza, az egykori Pénzügyi Igazgatóság). Miután mesterét 1928-ban egyetemi tanárnak nevezték ki, visszatért Egerbe. Augusztus 1-jétől alkalmazták a városi mérnöki hivatalban. 1929. december végén a városnál lett főmérnök. Ilyen minőségben nagy érdemeket szerzett szülőhelye építésében, műemlékeinek védelmében. Egerbe kerülésekor nagy építkezések folytak. Főleg Klébels- berg Kúnó kultuszminiszter támogatásával több iskola épült ebben az időszakban Egerben. Megindult a vezetékes ivóvízhálózat kiépítése és az útépítés is. Mint városi főmérnök, több építkezésnél közreműködött. Ő tervezte például a városi vízmű Petőfi téri üzemének épületét. Ezenkívül még számos középület, lakóház tervezése fűződik nevéhez. Az 1940-es évek elején addigi kiváló munkája elismeréseként megkapta a városi örökös főmérnök címet. 1945 után tevékenységét tovább folytatta. A háborút követő években fontos szerepe volt a romos épületek helyreállításában, a telkek és házhelyek rendezésében. 1950. május 1-jétől az Egri Magasépítő Nemzeti Vállalat főmérnöke lett. Itt dolgozott 1957. január 1-jéig. Ekkor a városi tanács műszaki osztályának vezetőjévé nevezték ki. 1958 — 1963 között tanácstag, s fontos szerepe volt Eger arculatának formálásában. Hivatali munkájának ezernyi gondja-baja mellett a város rendezésére is szakított időt. Az ő osztályvezetősége alatt kezdődött el a belvárosban lévő ipartelepek kitelepítése a perifériákra. Irányításával részletes rendezési terv készült a strand környéke problémáinak megoldására. E terv alapján indult meg a Hadnagy utcai lakótelep építése. Már ekkor elkészült az északi lakótelep első terve is. Kedvenc témája volt az idegenforgalom támogatása. Szorgalmazta Eger üdülőhellyé nyilvánítását. Szerelmese volt fiatal korától kezdve a város nagybecsű műemlékeinek. Ezek épségén haláláig őrködött. Már 1945 előtt segítette a várásatásokat. 1958- ban az ő kezdeményezésére tanácshatározat született az Egri Műemléki Bizottság létrehozására, amelynek ő lett az elnöke. A bizottság tagjaiul hozzá hasonló, városukat szerető embereket gyűjtött össze. E bizottság vette nyilvántartásba a település műemlékeit. E jegyzékben 153 védett épületet tüntettek fel. 1962-ben vonult nyugdíjba, de a munkát tovább folytatta. A következő év január elsejétől a Heves Megyei Tanács Tervező Irodájánál dolgozott. Ezekben az években kezdődött el a műemléki belváros rekonstrukciója, amelyben fontos része volt az ő elképzeléseinek. A rekonstrukció során számos műemlék épület történetét tárta fel, és kutatási eredményeit cikkekké formálva, főként a Népújságban publikálta azokat. Foglalkozott az utcanevek kérdésével. A témáról kéziratos anyagot készített. Társz- szerzője lett a Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal által több kiadásban is megjelentetett „Eger” című munkának. 1985. április 11-én, több évtizedes munkálkodása után halt meg. Halálával a város szegényebb lett egy érte oly sokat munkálkodó polgárával. Szecskó Károly Bemutató a nagyszínpadon Miller: A salemi boszorkányok Az évad egyik legjelentősebb bemutatóját tartják ma este az egri Gárdonyi Géza Színházban. A neves amerikai író, Arthur Miller híres drámáját, A salemi boszorkányokat állította színpadra Gáli László igazgató-főrendező. — Ez a bemutató is szervesen illeszkedik abba a sorba, melyet színházunk indulásakor az Egy lócsiszár virág vasárnapja val megkezdtünk. A kisember, a „porszem” igazságát keressük, hiszen csak akkor lehet hosszú távon is életképes társadalmat felépíteni, ha az emberek szabadon gyakorolhatják jogaikat. A totalitárius társadalmak az erőszak rendjét valósították meg, ám a történelem éppen napjainkra mutatta meg, hogy az emberi természet előbb-utóbb lerázza magáról az efféle igát. Csak olyan társadalom lehet véleményem szerint életképes, melyet nem az elnyomás, hanem egy működő erkölcsi világrend tart össze. Ma Kelet-Európábán szinte minden országban napirendre került egy valódi demokrácia megteremtése, ezt azonban csak a kisember szabadságának garantálásával lehet elérni. Ugyanakkor tartani lehet attól is, hogy a mostani korszakváltás magával hoz egyfajta boszorkányüldözést, félő, hogy az elszámolás helyett a leszámolás kora jöhet el. Márpedig nem engedhetjük, hogy a bosszú irányítsa a világot: többek között erre is figyelmeztet a darab. — Miller az ötvenes évekbeli Amerika koncepciós pereivel szállt vitába, amikor feldolgozta a Salem faluban 1692-ben lezajlottboszorkánypert. Mi az az aktualitás, ami a mai magyar nézőt széksorokba ülteti? — Ma már a koncepciós perek működési mechanizmusát a történelmi tények napvilágra kerülésével jól ismeijük. Engem inkább az izgatott, hogy megmutassam: egy ilyen szituációban milyen formái vannak az emberi helytállásnak, s hogy milyen áron lehet ezt megvalósítani. Hiszen nézetem szerint a színház erkölcsi intézmény, így egyik fő rendeltetése, hogy erkölcsi, világnézeti példákat adjon, sorsokat mutasson fel. Különösen fontos ez olyan társadalmi válságszituációban, melyben ma Magyarországon élünk. Miller darabjában nem félistenek, hanem egyszerű emberek válnak hőssé, akik még csak nem is az igazság megszállott bajnokai, de megpróbálnak a maguk világrendjének, lelkiismeretének megfelelni, emberi integritásukhoz hűek maradni. Ám ennek sajnos nagy ára van... Az este 7 órakor kezdődő bemutató főbb szerepeit Csendes László, Dimanopulu Afrodité, Csonka Anikó, Losonczy Ariel, Blaskó Balázs, Sziki Károly és Tunyogi Péter alakítja. A díszletet Pilinyi Márta, a jelmezeket Borsi Zsuzsa tervezte, (koncz) A bíróságot nem érdeklik a tények Márciustól megjelenik a Tőzsde Kurír Sajtótájékoztatón mutatták be az új üzleti hetilapot, a Tőzsde Kurírt, amelynek kiadására a Népszava Kiadó Vállalat, az Állami Biztosító, az Ybl Bank, valamint a svájci székhelyű Hargitai és Társai cég vegyes vállalatot alapított, Courier Rt. néven. A Tőzsde Kurír próbaszáma 20 ezer példányban jelent meg, a hetilap rendszeresen márciustól kerül az újságárusokhoz és az előfizetőkhöz. Ettől kezdve 8 ezer példányban jelentetik meg. Az új üzleti hetilap elsősorban a szakemberek számára készül, a pénzintézetek, vállalkozók, vegyes vállalatok, rt.-k és kft.-k üzletemberei kapnak kül- és belföldi pénzpiaci információkat. A lap tervei között szerepel, hogy beszámol az angol, amerikai, nyugatnémet, japán és svájci tőzsdék üzletkötéseiről. A bécsi, frankfurti stb. testvérlapokkal közvetlen hírcserét igyekeznek kialakítani. A budapesti tőzsde beindulásától kezd ve tudósít a rész vények, kötvények és egyéb értékpapírok forgalmáról, igyekszik a kisbefektetőket is hasznos útmutatásokkal ellátni. A KSH kérése A Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatása szerint a terveknek megfelelően február 3-án lényegében befejeződött a nép- számlálás az ország legtöbb településén. Budapesten és néhány vidéki nagyvárosban azonban a számlálóbiztosok minden igyekezete ellenére többen kimaradtak az összeírásból. A KSH arra kéri azokat az állampolgárokat, akiket eddig a számlálóbiztosok nem kerestek fel, hogy 1990. február 20-ig jelentkezzenek a lakóhelyük szerint illetékes városi, községi, illetve kerületi tanácsnál, ahol kitöltik népszámlálási kérdőívüket. Doktor Estébe HALLGATGATOM, NÉZEGETEM a rádió, televízió választási adásait, és — miért tagadnám? — meglehetősen el vagyok keseredve. Mert úgyszólván egyik sem tud különösebben felrázni, magával ragadni. A hang és a kép is eléggé hatástalan rám. A har- sányság vagy a mesélő stílus, s a dekoráció egyaránt távol marad tőlem, a monotonság pedig kimondottan idegesít. Pedig minden bizonnyal alaposan meghányták-vetették a szervezetek az összeállításokat, tőlük telhető gonddal szerkesztették a műsorokat, s engedték közönség, szavazópolgárok elé a szereplőket. Aligha akarták, hogy olykor túlontúl is megilletődött, bizonytalanul, akadozva olvasó, beszélő személyek kerüljenek mikrofon-, illetve kameraközeibe. S nekik sem igen tetszik, ha egy-egy meggyőzőbb agitáció helyett a buzdítás, mondjuk, valami újnak legkevésbé sem mondható történelmi eszmefuttatásra sikeredik. Netalán amikor a puszta nevével is magáról többet sejtető doktor szemrebbenés nélkül ”estébé”-\e 1 — szó szerint úgy, ahogy idézem — fejezi be a kezébe adott felsorolást. Mentségül szolgáljon, hogy honi iskoláinkban már régóta nem tanítanak retorikát, s évtizedeken át fontosabbnak tartottuk szinte mindenütt magát a felszólalást, a beszédet — mint annak az előadását. Ha gyakorló, régi politikusaink is mindmáig többnyire eléggé amatőr módon tolmácsolják saját — vagy mások — gondolatait, közlendőit, a tapasztaltabb honanyák és honatyák nagy része sem tudott profivá válni az ország, a világ nyilvánossága előtt — talán a hozzájuk képest amatőröknek számító új közéleti embereknek is megbocsátható a hiba. Ám — megvallom — az őrségváltók közé lépett Doktor Estébé gyermetegsége mindenképpen zavar. Tőle és társaitól ugyanis már nyilvánvalóan magam is többet várnék elődeinél. Akkor örülnék neki igazán, ha legalább annyit tanult volna a korábbi furcsaságokból, hogy nem papírról olvas, amikor minden eddiginél jobban szeretne az érzelmekre, az értelemre hatni. Amikor pedig netalán eléje vetítik az írást, az „stb.”-t semmiképpen ne mondja úgy, ahogyan látja, hanem ejtse csak ki bátran, miként általában szoktuk: satöbbi. Már csak azért is, mert jómaga sokkal iskolázottabb, mint az átlagember. Diplomás és doktor. NE SZÉPÍTSÜK A DOLGOT, kis hazánk tengernyi pártja már önmagában is a pluralizmus lejáratása. Aligha van a világnak még egy, a miénkhez hasonló nagyságú, népességű országa, ahol ennyi politikai szervezet működne, villogna, csatázna, mint nálunk. Ám, ha már így akartuk — hát maradjanak a szervezetek és viruljanak! Harcoljanak egymással tisztességgel, diadalmaskodjanak a legsikeresebbek. No, de azért vigyázzanak jobban a méltóságukra, s ebben ügyeljenek sokkal alaposabban a választási küzdelem mégoly kis pörsenéseire, hibáira is — mint említettem volt a fentiekben. Hiszen ha nem is Estébé Doktoron áll vagy bukik a győzelem és a további siker, szereplése azért csak befolyásolhatja egy-egy csata kimenetelét. Méghozzá korántsem szerencsésen! Szóval, ne feledjük a hallásra, látszatra ilyenféle kisebb dolgokat sem. Aki bizonyítani akar, tetszésre vágyik, nemcsak a rádiózó, televízió, az éppen készülék mellett, előtt álló, ülő honfitársait, hanem tömegeket, netalán egy egész országot kíván megnyerni nemes ügynek — legyen hatásosabb, vonzóbb, meggyőzőbb az eddiginél. Akadozó, bakizgató, pattogó vagy andalító felolvasások, előadások, kardcsörtetések, fenyegetések és szóvirágos ejnye-bej- nyék, jósolgatások, ismételgetések helyett reális, tartalmas, eredeti, előrevivő programbeszédeket vár a hallgató, a néző, a megnyugtatóbb, gazdagabb, szebb holnapra vágyó választópolgár, meg a gyermeke. Érezze hát ki-ki mindig és mindenütt a felelősségét, amikor fórumot, szót kap. Legyen a rádióban, a televízióban — és persze, az újságban, a gyűléseken is valamennyi fellépés több, sokkal több a nyilvánosság előtti puszta szereplésnél. KÜLÖNBEN IGAZÁN FELESLEGES időtöltés szónokolni és a szónokot figyelni. Gyóni Gyula Az áfészek is felosztják a vagyon egy részét Vásárlási visszatérítés helyett osztalék Több módszer a „nevesítésre” A szövetkezetekről szóló törvény 1989. évi módosítása lehetővé tette az áfészek számára is, hogy vagyonuk egy részét tagjaikra „nevesíthessék”. Ezzel az a cél, hogy a tagság tulajdonosi mivoltát erősítsék, lehetővé tegyék a valós tulajdonosi tagokkal rendelkező szövetkezetek kialakítását, belső viszonyaik további fejlesztését. Az üzletrészeknek az áfész-ta- gok részére történő juttatása, a nevesítés a küldöttgyűlés hatáskörébe tartozik. A szövetkezeti tagok képviselői döntik majd el, hogy az eddig oszthatatlan vagyon terhére milyen mértékben írjanak személyekre is értéket, és azt mekkora ütemben hajtsák végre. A vagyon felosztásának azonban fontos feltétele a külső és belső gazdasági adottság, az áfész jövedelmezősége, mert csak ezek ismeretében határozhatják meg az osztalék mértékét. A meghatározott osztható vagyonrésszel mód nyílik arra, hogy a tagokat az eddigieknél jobban érdekeltté tegyék a szövetkezet hatékony, nyereséges működésében és a vagyon gyarapításában. Ezekben a hetekben az érintettek felmérik, hogy a vagyonnak kik a tulajdonosai, és milyen összegben adnak el üzletrészeket. A megyében működő tizenkét áfész egy része már a küldöttgyűlés döntésétől függően ez évben lehetővé teszi az üzletrészek vásárlását tagjai számára. A módosított törvény szerint csak az adott szövetkezettel tagsági viszonyban állók részére lehet vagyont juttatni, értékpapír formájában. Ez az értékpapír a szövetkezeti tag nevére szól, örökölhető, a szövetkezet tagjai között adható, vehető, illetve a kibocsátó vissza is vásárolhatja. Az értékesítő szövetkezet kötelezettséget vállal arra, hogy az értékpapíron megfogalmazott üzletrészre az osztalékjogosultságot biztosítja. Az áfész-üzletrész bizonyos fokig korlátozott értékpapír, mert azt csak a szövetkezet tagja kaphatja, vásárolhatja, és vissza csak a szövetkezetre ruházható át. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezeten belül forgatható. A jogokat kizárólag az a tag gyakorolhatja, akinek a nevére kiállították. A törvény értelmében most az első juttatáskor a felosztott üzletrészek összege nem haladhatja meg a vagyonrész felét. Hogyan juthatnak a tagok üzletrészhez? Azokban az áfészek- ben, ahol a küldöttgyűlés eldönti a vagyon felének szétosztását, a nevesítés módszeréről is határoznak. Egyik ilyen módszer, hogy minden tag nevére ráírnak 5000 vagy 10000 forint értékű vagyont. Aki ugyanannyi részvényt befizet, vagy a már meglévő részjegyét ilyen összegre kiegészíti, a megnövelt részvényről kap vagyonjegyet. Ezek a tagok a jövőben tízezer-húszezer forint részvény után kapnak részesedést, osztalékot a szövetkezet gazdálkodásából. Miután az áfész az üzletrészeket meghatározott — tíz- vagy húszezer forintos — összegben juttatja tagjainak, nincs arra mód, hogy az üzletrész névértéke a későbbiek során emelkedjen. Számításaik szerint az áfészek a tagok által befizetett rész- j vény után 25-30 százalékos osztalékot fizetnek. A nevesítésre ezenkívül más ' módszerek is rendelkezésre áll- \ nak. Javaslatban szerepel olyan megoldás is, amikor különbséget ■ tesznek a tagok között. Nagyobb részt kaphat a vagyonból az, aki : 20-30 éve tag, és kisebbet, aki 10 : éve, vagy annál kevesebb ideje fi- j zette alaprészjegyét. Ezzel az ! alapítást és a több évtizedes tag- j ságot ismeri el az áfész. Hasonlóképpen különbséget j tehetnek a szövetkezetben dolgozó, úgynevezett alkalmazotti í tagok és más területen dolgozók j között. Az áfésszel munkavi- j szonyban álló tagok ugyanis nagyobb mértékben j árulnak hozzá f a nyereség termeléséhez, illetve a j vagyon gyarapításához. Áz áfész-igazgatóságok most készítik javaslataikat a küldött- gyűlések elé, hogy még az idén elvégezzék a vagyon felosztását. Ezekben a szövetkezetekben a jövőben nem vásárlási visszatérítést és részjegykamatot, hanem egységesen osztalékot fizetnek tagjaiknak. SzabóLajos I I I I J ■l I I I I I I I I Minden héten csütörtöki — pénteki napokon BÉCS, SZABADKA. Részvételi díi: 1500 Ft lüfCTI rOMCTAI f B Q IffTT
