Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-06 / 31. szám (30. szám)
4, GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1990. február 6., kedd Elsődleges marad a szőlészet-borászat — A működőtőke megszüntetheti a jelenlegi tőkehiányt — Szándéknyilatkozatot tett egy kanadai cég — Kft.-k alakulnak, teljes önállósággal Nem szűnik meg az Egervin Sokféle mendemonda, szóbeszéd járja mostanában, hogy mi lesz az Egervin Borgazdasági Kombináttal, megszűnik, vagy átszervezik? Kétségtelen, szőkébb hazánk e nagy múltú vállalata komoly gondokkal küzd. Bár még nincs végleges mérleg, annyi bizonyos, hogy a kombinát rendkívül nehéz évet zárt 1989-ben, és kritikus helyzetbe került. Mindez az árhatásokkal, a kamatterhek radikális növekedésével, az állami támogatások csökkenésével, de nem kevésbé szervezési, szervezeti gondokkal magyarázható. Nem tagadják, a nehéz helyzetből szeretnének rövid időn belül kitömi, ezért keresik az új lehetőségeket. Megmozdult tehát a kombinát vezetése, a vállalati tanács, a kollektíva. Hogy miként képzelik el a jövőt? — erről kérdeztük Várnái János vezérigazgatót. — Kombinátunk az elmúlt években arra volt felépítve, hopy 70 százalékban hitelből gazdálkodott. Ma viszont megváltozott a helyzet, a zavartalan működéshez például 1989-ben megközelítőleg egymilliárdos hitelt kellett felvennünk, 19 — 20 százalékos kamat mellett. Ugyanis sajátos a helyzetünk, a szőlőtől a borig mindent előre kell finanszíroznunk. 1988-ban például 200 milliót gazdálkodtunk ki, amelyből 150 milliót a kamat tett ki. Tavaly viszont előzetes számításaink szerint a már említett 200 millió forintot elvitte a kamat. Ilyen körülmények között, ha nullára kijön az eredményünk, az már komoly fegyverténynek számít! Most az a legfontosabb, hogy ebben a helyzetben is megőrizzük vállalatunk fizetőképességét. Noha tavaly a tőkés és a rubelelszámolású exportot, valamint a belkereskedelmi értékesítést is teljesítettük, sőt kollektívánk többet ért el, mint 1988- ban. Ennek ellenére is kritikus a helyzetünk. — A nagy kamatterhek mellett tehát mások is közrejátszottak! — A rubelelszámolású exportárak például másfél évtizede változatlanok, miközben úgy csökkentek a támogatások, hogy mindez 40 millió forinttal rontotta kombinátunk jövedelmezőségét. Nem beszélve a hazai felvevőpiacról, ahol az ismert okok miatt szinte minimálisra csökkent a fizetőképes kereslet. — Ilyen körülmények között milyen intézkedésekre kényszerültek? — Részletes elemzéseink során arra az egyértelmű következtetésre jutottunk, hogy a jelenlegi formában a megváltozott piac- gazdaság irányában ható környezetben vállalatunk rövid időn belül teljesen életképtelenné válik! Ugyanis nem érvényesül a tulajdonosi érdekeltség. Ezért a vállalati tanács január 25-én úgy döntött, hogy olyan szervezeti korszerűsítést, hajtunk végre, amely alkalmas a kialakuló piacazdasági környezet elviselésére, ihasznalására, a külső működötöké befogadására. Ebben feltétlenül számolunk a partner állami gazdaságok és termelőszövetkezetek társulókészségével. Persze tudjuk, hogy jelenleg komoly anyagi gondokkal küszködnek. Számolunk azzal is, hogy a következő években jelentős tulajdoni reformra kerül sor. A privatizáció keretein belül saját dolgozóink is befektethetnek pénzeszközeikből a vállalatba. Ezt lehetővé is kívánjuk tenni. Ugyanakkor a nagyarányú tőkehiányt csak külföldi működőtőke bevonásával tudjuk megszüntetni, társulás formájában! Ezért vállalatunk vezetése hónapok óta több külföldi céggel folytatott ilyen irányú tárgyalásokat. Egy kanadai érdekeltségű borvállalat illetékesei nemrég írásbeli szándéknyilatkozatot is tettek a társulásra. Ezenkívül másik két céggel is folytatunk előrehaladott megbeszéléseket. Ennek érdekében nemzetközileg elfogadott könyvvizsgálókat kértünk fel kombinátunk vagyonmérlegének felmérésére. Mindez ugyanis befolyásolja a külföldi tőke bevonásának mértékét. — Milyen szervezeti korszerűsítésekre kerül sor? — Először is a borászati tevékenységtől eltérő egységeket még most, az esztendő elején önálló, korlátolt felelősségű társaságokká szervezzük át. Ez nem kényszer, hanem dolgozóink elhatározása alapján valósul meg, amelyhez vagyoni apportot es készpénzt biztosítunk. így kezdésként hat kft. alakul: az egri, a pásztói üdítőüzem, az egri és a gyöngyösi tmk, a Jugoszláv — Egervin Agricor és a Vinex budapesti kirendeltségünk. A közeljövőben indul el hasonló úton a nyíregyházi központú kelet-magyarországi, a miskolci, borsodi gyáregységünk, a salgótarjáni kereskedelmi egységünk, valamint az egri szeszüzem is. Célunk, hogp ezek minél több külső tőkét gyűjtsenek, és minél több taggal működjenek. — Ezek szerint tehát nem szűnik meg az Egervin? — Szó sincs erről, hosszabb távon sem, sőt arról sem, hogy a szó jogi értelmében vett átalakulás előtt állnánk. A vállalati tanács olyan korszerűsítést fogadott el, amelynek lényege, hogy maradjon egy szilárd szőlészettel és borászattal, illetve az ezzel öszszefüggésben levő kutatásokkal foglalkozó cég az egri, a mátraal- ji történelmi borvidéken és a Bükkalján. így az Egervin alkalmassá válik arra, hogy a borral foglalkozó nyugati tőkés vállalat társa legyen. — Milyen előnyöket kínál a szervezeti megújulás? — Kombinátunk csak olyan külföldi partnerrel kíván társulni, amely az emh'tett két nagy múltú borvidék szőlő- és borgazdaságának fejlesztésével azonosul. Mindez nemcsak tőkebevonást jelent, hanem a konvertibilis valutában elszámolható üzletek bővítését is, az egri és a mátraalji borok előtt. Tehát az export növelését és az elérhető árak emelését. A működőtőke bevonása egyik oldalról megszüntetheti a jelenlegi kamatterheinket, ugyanakkor a termelés, a borászat technikai, technológiai megújításához is hozzásegít. Eközben olyan profitot termel, amely a külföldi fél érthető igényét is kielégíti. Nyilvánvaló, hogy így az Egervin komoly vonzerő, garancia lehet a környező szőlőtermelő nagyüzemeknek és az egyéni gazdálkodóknak ahhoz, hogy hosszú távon biztosítva lássák a termelés, az értékesítés és a jövedelmezőség összhangját. — Mindez a dolgozók átcsoportosítását, sőt létszámleépítést is feltételez! — Valóban, vállalati tanácsunk arról határozott, hogy két hónapon belül dolgozzuk ki a munkaerő-gazdálkodás teljes körét. Egyébként éppen a tanács egy korábbi döntése szerint 1987 novembere óta folyamatosan egységeket vontunk össze, tavaly pedig négy főosztályt és tíz osztályt szüntettünk meg. A létszámunk száz fővel csökkent. A szervezeti korszerűsítés célja nem az, hogy a jelenlegi dolgozóink jelentős részétől megszabaduljunk. Azt sem tagadjuk azonban, hogy egyes területek, munkahelyek fölöslegessé válnak. Ugyanakkor más részeken, így például a kereskedelmi munkánkban több foglalkoztatásra nyílik majd lehetőség. Természetesen a humánum alapján mindent mérlegelünk, és az átképzéssel is élünk. — És mi lesz akkor, ha a vállalat nem tud társulni a külföldi működötökével? — Abban az esetben is világosan látjuk, hogy meg kell valósítanunk a szervezeti korszerűsítés jelentős részét. Akkor viszont azzal számolunk, hogy a társuló partnerek tőkehiánya olyan észszerű megoldást, mint az említett tervünk, nem tesz lehetővé! Persze, abban az esetben sem mondhatunk le dolgozóink kezdeményezőkészségerői, az egyéni érdekeltség megteremtéserői, csak behatárolt körülmények és lehetőségek között! Mentusz Károly Pillanatkép az egri árnyékszalai borvárosból „Hét mocsokban élünk A tanácsülés dönt az utca felújításáról. A válaszon nem kell sokat gondolkodni Az egri Harangöntő utca úgy hatvan-hetven méter hosszú. A megyeszékhely talán legrövidebb, a történelmi városmag legelhanyagoltabb utcája. A kirándulók, a városnézők ezt az utcát is érintve jutnak el a vártól a Minaretig. S ott, ahol a turisták ezrei sétálnak, nincs aszfalt, csak por és sár — az időjárástól függően —, valamint piszok. Idestova hét éve. Az úttest burkolata az esztendők folyamán csíkonként tűnt el. Hol a gázt vezették, hol a villanyt, máskor meg a csatornázás, vagy épp a telefonhálózat bővítése miatt bontották fel az utcát. A helyreállítás valahányszor elmaradt, az illetékesek úgy gondolták, hogy megteszi a kőzúzalék is. Látták volna csak a magas sarkú cipőben tipegő hölgyek méltatlankodását, vagy a babakocsit toló anyukák bosszankodását. Az itt lakóknak egyre inkább elegük lett. De hogy kijusson nekik a jóból, tavaly januárjában az 1KLV hozzákezdett a Dobó és a Harangöntő utca sarkán lévő épület felújításához. A szembe- szomszéd Fajcsák Attiláéknak ettől kezdve pokollá változott az életük. A családfő elkeseredve mutatja a szürke falakat. Hófehérek voltak. Ám a finom por mindent belepett. A korhadt, szúrágta gerendák, a renoválás során keletkezett bontási törmelék pora heteken, sőt hónapokon keresztül össztüzet zúdított a házukra. Előfordult olyan eset, hogy egyetlenegy nap elég volt ahhoz, hogy az utcán parkoló autón szó szerint ujjnyi vastagságú por telepedjen meg. Arról már nem is szólva, hogy a ház előtti kis parkot semmire sem tudták használni tavasszal és nyáron. Úgy kellett például kilesni az alkalmas időpontot, hogy a mosott ruhákat kiteregethessék. — Biz isten, szégyelljük, hogy ilyen környezetben élünk — fakadt ki a feleség. — Hiába mostuk már le a falakat, semmit sem ért. Ugyanolyan piszkosak, szürkék lettek. Pedig emlékszem, hogy annak idején az Országos Műemléki Felügyelőségtől is engedélyt kellett kérnünk, hogy fehér színű lehessen a házunk. A belvárosban miénk volt az első. Most meg? Amióta építkeztünk, vagyis hét éve, mocsokban élünk. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy a Minaret tövében, ahol rengeteg külföldi turista is megfordul, így nézhet ki egy utca. Ez senkinek sem szúrja a szemét? — Levelek tömkelegét írtuk már meg — vette át a szót a félj —, de semmi biztatást sem kaptunk. Katasztrofálisan néz ki az utca, s ráadásul az építkezés miatt nem lehet ráismerni a fehér kerítésünkre és a házunkra. Még tavasszal kértem az ingatlankezelő igazgatóját, hogy ha befejezték az építkezést, az ő kontójukra hozzák rendbe a falakat. Ki is jött, körbenézett, s csak annyi volt a válasza, hogy pókhálózzunk le. Jó, mi? Tudom, hogy zaj, por, kényelmetlenségek nélkül nem lehet építkezni. Ezt mind aláírom. De bocsánat, ha engem kár ért — már pedig ez fe- ketén-fehéren, pardon, szürkén látszik —, akkor annyit elvárhatnék, hogy egy elnézést kérő levél kíséretében a cég brigádja lefesti a házam falait. Sőt, még abba is benne lennék, hogy én megveszem a festéket, az IKLV szakemberei pedig elvégzik a munkát. No de, nem elég, hogy hónapokon keresztül nyeltük a port, még mi húzzuk meg magunkat. Pereskedhetnénk is, és érzem, hogy megnyernénk az ügyet, de nekem se időm, se pénzem arra, hogy a bírósághoz forduljak. Miért nem lehet európai módon elintézni ezt az ügyet? Tényleg, miért nem? Mielőtt azonban továbbmennénk, engedtessék meg egy kis kitérő. Görögországban járva rengeteg építkezést láttam. A tengerparti üdülőfalvakban, városkákban egymást érik a félkész házak. És nem fogják elhinni, még ott is, ahol csak a főfalak, a pillérek állnak, nyoma sincs a nálunk oly természetes építkezési rumlinak. Mi több, valamennyi, még épülő házat virágokkal díszítenek fel, s így egyáltalán nem rínak ki a leandertől buijánzó környezetből. De említhetnék olyan példát is, amikor egy forgalmasabb helyen az épp renoválás alatt lévő házat — csak hogy ne zavarják a környezetet s minimálisra csökkentsék a zaj- és porártalmat — egyszerűen becsomagolják. Hol vagyunk mi még ettől? Ami a kártérítést, az esetleges festést illeti, Karácsony László, az Ingatlankezelő és Lakásberuházó Vállalat igazgatója kertelés nélkül elmondta," hogy indokolatlannak tartja Fajcsákék követelését. Ennyi erővel a Széchenyi utca lakói is pereskedhetnének a Volánnal, hogy a buszok füstje miatt fessék újra a házakat. De ugyanígy érvelhetnének a foghíjbeépítések szomszédai is, hiszen ott is akad por, piszok. Ameny- nyiben megrongálták volna Fajcsákék házát, természetesen kártalanították volna őket. így viszont tegyenek le erről. Különben is, a lerobbant utca legalább annyira hibás a kosz miatt, mint az építkezés. A városi tanács műszaki osztályának helyettes vezetője, dr. Vincze István az utca siralmas állapotát a négyes számú, műemléki épülettel hozta összefüggésbe. Emiatt a ház miatt nem tudják dűlőre vinni a dolgot. A ház roskadozik, ám az OMF nem ad pénzt a felújításra, és a lebontásba sem egyezik bele. A renoválásra pedig a tanácsi költségvetésből nem futja. A megoldás? A tanácstestületen múlik — árulta el Farkas Imre osztály- vezető. Az idei tervekben ugyanis szerepel a Harangöntő utca felújítása. A végső szót a tanácstagok mondják ki a februári ülésen. Ha ők bólintanak, akkor még ebben az évben megszűnik ez az áldatlan állapot. Jó hír. Végre. S hogy mi lesz Fajcsákék házával? Félő, hogy az ingatlankezelő kitart eredeti álláspontja mellett, és egy ecsetvonást sem hajlandó tenni. Ha én lennék az IKLV igazgatója, azt hiszem, másképp gondolkodnék... A Harangöntő utca a belváros legelhanyagoltabb utcája. Remélhetőleg már nem sokáig. Ám addig igaz: ennél stílsze- rűbb helyre nem is költözhetett volna a Kuporgató nevet viselő butik. Budai Ferenc A két ház farkasszemet néz egymással. Úgy tűnik a kisebbik alulmarad E r l : '< ; p > t s > ( • p c c c r (L (Fotó: Szántó György) (Fotó: Gál Gábor)
