Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-28 / 50. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1990. február 28., szerda Német—francia tájakon az egri szimfonikusokkal Szepesi György útibeszámolója (11/2.) BIENVENUE A VIENNE Az egri szimfonikusok a Clermont-Ferrand-i konzervatórium kon­certtermében Utunk második állomása, Cler­mont-Ferrand felé közeledtünk a két autóbusszal. Késő este volt, amikor megpillantottuk a város fé­nyeit, melyektől narancsszínűvé vált az égalja. Már a látvány is sej­tette, hogy nagy település lehet, pedig ekkor meg jó 30 kilométer­nyire voltunk. Jean Claude Amiot barátunk, aki meghívott minket, gépkocsijá­val a varos szélén várakozott, hogy a zenekart a helyi Conservatoire- hoz kísérje. Ott egész fogadóbi­zottság köszöntött minket, lelkes tapssal. Helene Delage, az intézet igazgatóhelyettese mindnyájun­kat eligazított, hogy melyik csa­ládnál kapunk szállást. A következő napon, december 14-én délelőtt a Conservatoire- ban beszéltünk meg találkozót. Ezután rövid városnéző sétára in­dultunk, a csodálatos napos idő­ben és megtekintettünk számos történelmi nevezetességet. A vá­ros büszkesége a Puy de Dome, egy vulkáni eredetű hegység, mely lenyűgöző látványt nyújt. Julius Ceasar erődítményeinek maradvá­nyai ékesítik, és televíziós torony, sót étterem is helyet kapott rajta. Két éve, a francia bicentenárium alkalmából tízezres közönség előtt, e helyen mutatták be Jean Claude Amiot oratóriumát. Sétánk után a városházára men­tünk, ahol a polgármester helyet­tese (civilben a helyi egyetem spa­nyolszakos professzomője), foga­dást adott delegációnknak. Ven­déglátónk elmondta, hogy ilyen népes delegáció még nem járt ná­luk szocialista országból. A pol­gármester helyettes hölgy kifejtet­te, hogy városuknak szüksége van az ilyen, és ehhez hasonló zenei kapcsolatokra, és ünnepélyesen át­nyújtotta nekünk Clermont-Fer­rand plakettjét. Délután a Conservatoire termé­ben próbáltunk. Ez volt a prog­ramja a másnap délelőttnek is, csahogy akkor a színhely a Kong­resszusi Központ, ahol a koncer­tünkre is sor került. A csodálatos hangversenyterem bámulatba ej­tett bennünket. A színpadon két koncertméretű Yamaha zongora. Kamionnal érkeztek Párizsból, mégpedig díjtalanul a cég jóvoltá­ból, „mindössze” azért, hogy az it­teni hangversenyeink propagan­daanyagain a Yamaha márka megjelenhessen. Számunkra ez fantasztikus és szokatlan volt. Este fél kilencre hirdettük a koncertet, és mintegy ezer vendég volt kíván­csi bemutatkozásunkra. Farkas Ferenc Mátrai táncok című darab­jával nyitottunk, majd Mozart Esz-dúr két zongorás versenymű­ve, és Schubert Befejezetlen szim­fóniája hangzott el. Szólistáink voltak a helyi zongoraművészek, a Conservatoire tanárai: Nadine Palmier és Joel Rij>al. Zenekarunk Jean Claude vezényletével egyre nagyobb lendületet kapott. A si­kerre jellemző, hogy a cigány-csár­dást (a Mátrai táncokból) meg kel­lett ismételnünk ráadásként. Másnap, december 16-án, ki­rándultunk a várostól délre fekvő kis faluba, majd délután főpróbát tartottunk a Katedrálisban. A kü­lönben felemelően szép monu­mentális építmény dermesztőén hidegnek bizonyult. így aztán di­deregve dolgoztunk a kórussal és a szólistákkal. Ilyenkor mondják a muzsikusok: rossz főpróba — jó hangverseny! így is történt. Vasár­nap: újra koncert! A Katedrális­ban délután négy órára ezerötszá- zan gyűltek össze. Ezúttal fűtöt­tek, ez jó jel volt. A műsoron Mo­zart: Missa Brevis és Haydn: Missa in tempore belli című művei szere­peltek. Közreműködött a Conser­vatoire ezerkétszáz tagú vegyeska­ra, karigazgató A. Blanc. Brude, az orgona continó szólamát Hele­ne Delage játszotta. Amiot rendkí­vül összefogottan, az egyes alakza­tokat biztosan kézben tartva, ma- gávalragadóan vezényelt. Perce­kig tartó örömteli taps fogadta a produkciót. Erősen dobogott a szívünk. Ennek a nemzetközinek mondható hangversenynek mi, egri zenészek méltó részesei lehet­tünk. Az átélt zenei pillanatok fe­ledhetetlen emléket hagytak vala­mennyiünkben. A műsor után fogadásra vol­tunk hivatalosak, és 1990.novem- berére űjabb meghívást kaptunk, amikoris Mendelsohn:Elias című oratóriumát fogjuk előadni 400 tagú, kórussal, a Magyar Állami Operaház négy jeles énekes szólis­tájával. Este tízkor búcsúzkodásra ké­szen álltunk, hiszen még éjszaka hosszú utat kell megtenni hazafe­lé. A francia vendéglátóink kocsi­jaikkal szinte karavánként kísértek minket. Tülkölésük, fénykürtjeik sokáig követettek bennünket, ahogy magunk mögött hagytuk Clermont-Ferrandt. Aznap éjjel, és másnap egész nap az országút vándorai voltunk. December 19-én, éjjel egykor gördültünk be az egri Minaret elé, e hosszú, fáradtságos, igen szép sikert hozó turné után, mely új barátságokat, élményeket ho­zott. Végezetül nem hallgathatom el, hogy rengeteg segítséget kaptunk a megyeszékhely és a környék in­tézményeitől, vállalataitól, gyárai­tól. Szponzorálásuk tette lehető­vé, hogy e hangversenykörutat megvalósítsuk, ezert köszönet ille­ti őket. Hatvani tanintézetek a Nemzetközi Tőkés László Mozgalomért A határainkon kívül élő magyar ki­sebbségek sorskérdéseit, illetve azok megoldását magára vállaló Nemzet­közi Tőkés László Mozgalom napról napra erősödik, programja mind in­kább szélessé válik. Erre vall például, hogy a közelmúltban helyi csoportok alakultak Kaposváron, Bábolnán, Szegeden, Debrecenben, Kazincbar­cikán és Szegeden. E kör tágulásával együtt gyarapszik a Mozgalom Ala­pítványa, melynek kuratóriuma rövi­desen országos pályázatot hirdet a nemzetiségi létforma problémaköré­ben fogant tanulmányok, művészeti alkotások létrehozására, s az Alapít­ványból fedezik például a szlovákiai, erdélyi, vajdasági, kárpátaljai falvak közművelődését segítő vállalkozások költségét. E téma kapcsán friss hírünk, misze­rint Hatvan különböző iskolái a tava­szi hónapokban műsoros szülő, diák­találkozókat rendeznek a Tőkés Lász­ló Alapítvány javára. A helyi Állami Zeneiskola indítja ezt a sort március 2-án, pénteken délután 5 órakor a Ba­lassi Bálint utcai intézmény hangver­senytermében, ahol a helyi ifjú zene­barátok körének, illetve a zeneiskolai növendékeknek és szüleiknek Szoko- lay Balázs zongoraművész ad koncer­tet, Chopin és Liszt Ferenc műveiből. A műsoron minden érdeklődőt szíve­sen látnak, a belépés díjmentes, de a tetszőleges adományokból begyűlt pénzösszeget az igazgatóság a Tőkés Alapítvány csekkszámlájára fizeti be. Három nappal később, március 5-én, hétfőn délután 5 órakor a Sza­badság Úti Általános Iskola torna­csarnokában lesz a következő hason­ló rendezvény. Itt a szülő, diáktalálko­zón a ár. Molnár Lajosné által irányí­tott honismereti osztály, valamint Fa­ragó Laura Liszt-díjas énekművész és Hargitai Géza fagottművész ad mű­sort. Belépődíj itt sem lesz, az önkén­tes adományokból befolyt összeget szintén a Tőkés Alapítvány csekk­számlájára fizetik be a rendezők. Március 12-én, hétfőn ugyancsak a megbékélés szellemét szolgáló moz­galom vendége lesz a Hatvani Galéri­ában a Hazafias Választási Koalíció két képviselőjelöltje, Horváth Gyula, illetve Kádár Zsolt református tiszte- letes. Itt is urnát állítanak, s a választá­si gyűlésre érkező polgárok abban he­lyezhetik el a Tőkés Alapítvány növe­lésére szánt önkéntes forintjaikat. A Nemzetközi Tőkés László Moz­galom Elnöksége egyébként szívesen venné, ha megyénk többi településén is hasonló vállalkozások indulnának, hogy a széles körű összefogás révén mind több feladatot oldhatnának meg kitűzött programjukból. Márkus-kenyér, Kondival Orvosság — a sütödehói Zsemlével, cipóval, veknivel kínálnak az egri kenyérgyárban, s miközben kóstolgatom őket, a házigazdák kíváncsian kérdik: — Hogy ízlik..? — Igen finom mindegyik — válaszolom. Eszembe sem jutna, hogy vol­taképpen meszet eszem, vagy pontosabban: meszet is... ha a társaságomban lévők erre föl nem hívnák a figyelmemet. A Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat központja nem mindennapi találkozó szín­helye ezen a délelőttön. Szipszer Imre igazgató és kollégái ugyanis most mutatják be Dr. Márkus Jó­zsefnek, a budapesti Állatorvos­tudományi Egyetem nyugalma­zott tanárának azokat a terméke­ket, amelyeket a jeles gyógyász javaslatai alapján készítettek. S természetesen: immár emberek­nek. — Fölfigyeltünk a professzor űr tanításaira, törekvéseire és eredményeire — magyarázzák a vendéglátók érdeklődésemre — egy esztendeje pedig személyes kapcsolatot is teremtettünk az országszerte nagy figyelmet ki­váltott szakemberrel. így került a különben igen ismert, de a meg­szokott táplálkozásunkból mindmáig annyira hiányzó anyag is néhány gyártmányunk­ba. Választékbővítésünket az egészségesebb életmódra törté­nő nevelés egyféle újabb, sajátos segítőjének szánjuk. S örülnénk, ha próbálkozásunk sikerrel jár­na, legfiatalabb áruink nemcsak szűkebb hazánkban, hanem tá­volabb, nagy általánosságban is elterjednének, népszerűekké válnának. A 80 éves professzor— mint a beszélgetés során szavaiból érző­dik — hosszú pályafutása egyik nagy, vagy talán a legnagyobb el­ismerésének tekintené az álmok, vágyak beteljesülését. — Egyre aggasztóbb az embe­ri szervezet mészhiánya — mondja — a lakosság több mint 70 százalékát érinti úgyszólván korra, nemre való tekintet nélkül. A csontritkulás lényegében már az iskolába lépő gyermekeknél elkezdődik s korántsem csupán a nőket sújtja. Ha a lányoknál, asz- szonyoknál ugyan valóban gya­koribb is mint a férfiaknál, any- nyiszor nem, miként tévesen em­legetik. A félreértésre az adhat okot, hogy az előbbiek közis­merten nagyobb felelősséget éreznek jövőjükért, családjai­kért, következésképpen kisebb panaszaikkal is hamarább for­dulnak orvoshoz. Egyszóval a különféle gerincproblémák, ízü­letifájdalmak, nyaki vagy ágyék­táji kellemetlenségek nem válo­gatósak. S mit lehet tenni elle­nük? Nos, a magam részéről semmiféleképpen sem tartom üdvözítő megoldásnak a hossza­dalmas helyi kezeléseket, a gyógyszereket, drága importin­jekciókat. Véleményem szerint legjobb, ha a hiányzó meszet táp­lálkozásunkba építve pótoljuk. A vegetáriánus életforma önma­gában nagyon kevés ehhez, sok­kal hatásosabb, ha az étrendünk az élelmiszerek szélesebb körét érinti. Ha például a húst nem is fogyaszthatjuk mindjárt a csont­jával együtt, vagy éppenséggel a búzát szárastól, kalászostól — miként különben hatásosabb lenne — feltétlenül módot kell találnunk az ilyenformán óhatat­lanul elvesző fontos anyagok visz- szaszerzésére. Dúsíthatjuk velük a megmaradókat seregnyi meg­oldással. Legegyszerűbben ta­lán, ha a „meszet” a liszthez, ke­Dr. Márkus József, Szip­szer Imre — és a különleges keverék... (Fotó: Szántó György) nyérbe, péksüteménybe kever­jük, otthon vagy az étteremben akár a pörköltet, a babfőzeléket s egyebeket is kiegészítjük ügye­sen a szervezet számára nélkü­lözhetetlen ásványi alkotórész­szel... Megnyugvással tapaszta­lom, hogy az orvosi körökön, az egészségügyi intézményeken kí­vül is mind erőteljesebb már az igyekezet a gyógyításra, megelő­zésre. Ajánlott mészterápiám csupán tavaly — a forgalmazott keverék mennyisége alapján — 30 ezer körüli betegnél hozott jobbulást. Jómagam is naponta beveszek egy púpozott kávéska­nálnyit az említett szerből s állít­hatom, hogy panaszmentes va­gyok. Első javaslatom alkalmá­val pedig a betegemen — ismerő­söm nővérén — a közönséges fu- tor is segített. A mozdulni alig tu­dó hölgy négyhetes szedés után újra tornászni tudott. A Márkus-keverékkel sütött pékáruk megyei vállalatunknál először a gyöngyösi új üzletben jelentek meg. Az egyebeket is tartalmazó, az erőnlétet fokozó Kondi-cikkekkel kerültek a nagyközönség elé. — Mi a további lépés ? — tuda - kólóm a cég vezetőitől. — Azon vagyunk, hogy az idei tavasztól, sőt már március 1-jétől az egész megyében hozzájuthas­sanak az érdeklődők terméke­inkhez. Igény szerint próbálunk sütni belőlük Egerben s másutt is. Ugyanekkor igyekszünk el­terjeszteni őket az országban is. A gyöngyösi Magyar pékség nemrég történt megnyitására meghívtuk az egész szakma kép­viselőit, hogy megismertessük őket gyártmányainkkal. Ott le­szünk az idei budapesti nagy ki­állításon és vásáron is, s a II. fél­évtől kívánság szerint szállítjuk őrleményeinket hazánk vala­mennyi társvállalatának. Gyóni Gyula Csak kérdések? Rajtjától rendszeres hallgatója vagyok a mind népszerűbbé váló 168 órának. A műsor sikereinek titka az volt, hogy az újságírók és a szerkesztők nem húzódoztak a kényes, a majdhogy tabunak mi­nősített témák körültekintő, ala­pos taglalásától sem. Tényeket, meggyőzőerejű adalékokat fel­sorakoztatva érveltek, vitatkoz­tak, megkönnyítve ezzel százez­rek tisztánlátását. Dicséretes, hogy zűrzavaros napjainkban is ragaszkodnak eh­hez a tiszteletre méltó szemlélet­hez, s csak néha feledkeznek meg a személyes, az alkotó jelen­lét fontosságáról. A legutóbb ezzel a nem éppen örvendetes jelenséggel is szem­besültünk. Kosáry Domokos tör­ténészt például arról faggatták, hogy egyes pártok indokoltan hi­vatkoznak-e históriai múltjukra? Méghozzá olyannyira, hogy ne­vük mellé is biggyesztik ezt a jel­zőt. Meglepett maga a probléma- felvetés. Aztán az, hogy ezzel kapcsolatban egy tudóst interjú­voltak meg. Áz elhatározást ugyanis semmi sem indokolja. Emellett a probléma felvetése is felesleges. Aligha kifogásolható ugyanis az, hogy a szociálde­mokraták, a kisgazdák neves elődeikre, azokra a szervezetek­re hivatkoznak, amelyek számos babért szereztek, amelyek örök­ségét nemcsak méltatják, ápol­ják, hanem tovább is fejlesztik. Másokkal szemben ők legalább kétségbevonhatatlan értékeket emlegethetnek, s nem kell szé­gyenkezniük az apák, a nagya­pák vaskos tévedései, hibái, sú­lyos vétkei mellett. Azt ugyebár nemcsak a múlt­búvárok, hanem a zsurnaliszták is tudhatják, hogy az ősök hagya­téka nélkül legfeljebb légvárakat építhetnék, nem pedig jelenünk­nél felhőtlenebbnek remélt jövőt. A kettős rövidzárlat azonban vaskos baki. Mostanság is... Aztán ott a másik riport. Bi­hari Mihály politológus vélemé­nyezi a polgári engedetlenségi mozgalmat, a magányos ellent­mondók, tiltakozók akcióit. Hangsúlyozza: a rendkívüli helyzet hasonló kezelést követel. Stúdiós partnere hozzáfűzi: az állami apparátust a választások után, rendszerváltozás esetén sem — ennek létrejötte nem von­ható létségbe — sem lehet levál­tani. Érthetetlen aggodalom. Senki sem kíván boszorkányüldözést, elszámoltatást azonban igen. El­tűnt az állampárt, meg kell szűn­nie a pártállamnak is. Ez viszont személyi konzekvenciákkal is jár. Akár tetszik, akár nem! A lelkiismeretes szakemberek azonban nélkülözhetetlenek. Miattuk céltalan vészharangot kondítani. Bárhol is. Szeilemidézés Ennek lehettünk tanúi a Va­sárnapi Újság február 25-i je­lentkezésekor. Megszólalt — hosszú néma­ságra kárhoztatás után — az a Bara Margit, aki valaha ünnepelt színésznő volt, akinek rendkívüli képességeire mindmáig emlé­keznek az idősebb nemzedékek tagjai. Ók egykor arról is értesül­tek, hogy az „édes élet” bódulata megszédítette. A hatalom hajda­ni birtokosai, a koncepciók ör­dögi kiagyalásának többszörö­sen bűnös, ám felelősségre egyáltalán nem vont mesterei ci­nikusan rossz hírét keltették, és szerte az országban lejáratták. Ezt tanulták az AVH-tól, az NKVD-től, s magabiztosan úgy vélték: az aljasságra nem derül majd fény. Eljött azonban — ez törvény- szerű — a váltók benyújtásának ideje. Most már ő rendelte elénk a gonoszság szellemeit. Nem azt bánja, hogy kerékbe­törték karrierjét, megfosztották az érvényesülés összes, s neki va­lóban dukáló lehetőségétől, ki­zárólag azt nem képes elviselni, hogy ártatlanul üldözték, alázták meg. Csupán azért, mert valami­lyen játékhoz kellett ez az „ adu ”. A történet mindnyájunkat megrázott. Ezzel azonban nem zárulhat a kör. Elkerülhetetlen nemcsak a kései elégtétel, hanem az is, hogy a bajkeverőkről minél hamarabb hulljon le a joviális külsőt kölcsönző kosztüm és álarc. Mivel vége a sumákolásnak, ter­mészetesen a nyilvánosság előtt! Erkölcs Közvetve összefügg ezzel az is, hogy a hétfői Jó reggelt!-ben Szél János egyetemi docens a politika és az erkölcs kölcsönhatását ele­mezte. Kiemelte: az előbbi nem kifejezetten a moralitás világa. Mégis: törekedni kell arra, hogy a két fogalom erőteljesen közelít­sen egymáshoz. Erre lehet ga­rancia a valódi pluralizmus, az igazi demokrácia, amelynek meg kell hoznia az etikai kontrollt is. Ha így lesz, akkor nem tüleked­nek majd annyian azon a szíriai úton. Csillapodhat a vélt érde­mekért való tülekedés, elhalkul­nak a notórius köpenyegforga- tók, megszűnik a csakazértis rá­galmazás, befeketítés. Vagyis a régi gyakorlat. A pú­derezetten, a parfümözötten is az ötvenes esztendőkből szárma­zó... Pécsi István Megkérdeztük: Mi is az az Optimista Klub? — Halló! Szabóné dr. Tódra Éva? Olvastam a felhívást, miszerint Önnél lehet jelentkezni az Optimista Klubba. Megtudhatnák erről többet? — Arról van szó, hogy amerikai magyarok által létrehozott műve­lődési alapítvány a Magyar Önkéntes Mozgalom keretében kulturális hálózat megszervezésére kérés vállalkozókat. Az Optimist Internati­onal alapszabályban is rögzített célja, hogy az emberekben megerő­sítse a jövőbe vetett hitet. Tagjai tevékenyen részt vesznek az iskolák támogatásában például, de természetvédelmi feladatok éppúgy bele­férnek a klub profiljába, mint a nyugdíjasokkal való törődés. Á célja, hogy összefogja a magyar polgári kulturális szervezetek tevékenysé­gét. — Ha jól értem, tehát az alapítvány összegét értelmes célokra sze­retnék felhasználni, önkéntesek segítségével? — Az optimista klub nemzetközi szervezet, eddig mintegy száz­hetvenezer tagot számlál. Szervezése Magyarországon még csak most kezdődik. Az alakuló ülést Budapesten február 20-án tartották. Egyébként a mozgalom fő szervezője Értavy Baráth József amerikai pszichológus, aki azért érkezett Magyarországra, hogy ezt a mozgal­mat nálunk is meghonosítsa. — Köszönjük a tájékoztatást. (Értavy urat időközben sikerült telefonon elérni. „Optimista tö­rekvéseiről” rövidesen egy interjúban is beszámolunk.) ' J. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom