Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-22 / 45. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. február 22., csütörtök 5. Több a terv, mint a pénz Mire futja A változások korát éljük. Ma Magyarországon mindent átala­kítanak, átszerveznek, felosz­latnak, újjáformálnak. Ez alól a múzeumi szervezet sem kivétel, és csak bonyolítja a helyzetet, hogy mint általában, itt sem dúskálnak a forintokban. Dr. Pelercsák Tivadart, az egri Do­bó István Vármúzeum igazga­tóját azért kerestük fel, hogy a várható átalakulásról érdeklőd­jünk, és hogy megtudjuk azt is, mire futja az idén a múzeum fo­rintjaiból. — Ebben az évben még marad a régi szervezeti rend, ám jövőre jelentős változások várhatók — tájékoztat beszélgetőpartnerünk. — Jelenleg is zajlik még a vita ar­ról, hogy milyen mértékben le­het a múzeumokat a helyi taná­csok kezelésébe adni, hiszen olyan feladataink is szép szám­mal akadnak, amelyek túlmutat­nak egy-egy település érdekein és lehetőségein. Mi, szakmabeli­ek úgy véljük, hogy a jelenleg is működő szervezeti rendünk ki­állta az idő próbáját, fölösleges lenne rajta öncélúan változtatni. Az átszervezések gondot jelent­hetnek majd. Az ásatásokban, a különféle kutatási programok­ban zökkenők lehetnek, hiszen a régészek, restaurátorok, a kiállí­tásrendező szakemberek Eger­ben vannak. Ezért azon az állás­ponton vagyunk, hogy az egri múzeum maradjon meg közpon­ti intézménynek. Másrészt mi is elébe megyünk a várható válto­zásoknak azzal, hogy a tájháza­ink és olyan kis egységeink egy részét, ahol a látogatottság nem haladja meg az évi háromszáz főt, még ebben az évben a helyi tanácsok kezelésébe szeretnénk adni, elsősorban ott, ahol tudják ezeket az épületeket hasznosíta­ni. Abasáron például örömmel fogadták a kezdeményezésünket, mert a faluszépítő egyesület és a honismereti szakkör vállalkozott arra, hogy gondját viseli a gyűjte­ménynek. — Milyen fejlesztéseket ter­veztek erre az évre? — Az anyagi lehetőségeink behatárolják szándékainkat. A működési keretünk nem nőtt egy forinttal sem, ami valójában csökkenést jelent, hiszen az inf­láció jelentős. Folytatjuk a már megkezdett munkákat, többek között lecseréljük a gótikus palo­ta tetőzetét, folyamatosan javít­juk a vár falkoronáit, rendezzük a képtár melletti területet. Jelenleg is folyik a nyugati falszakasz javí­tása a Dobó- és a Tömlöc-bás- tyák között, és feltáró munkát végzünk a vár északi részén, ahol középkori kapumaradványokat találtunk. Fontos feladatunk, a székesegyház romterületének konzerválása. Ezt a részt ugyanis korábban műkővel fedték, de többet ártottak ezzel a módszer­rel, mint használtak, mert a borí­tás alatt az eredeti kövek szét­fagytak. A nyári idegenforgalmi szezonra elkészülnek az épület- együttes stílusához illő informá­ciós táblák és szeméttárolók. Ké­szül egy bódésor is, ahol nívós ajándéktárgyakat árulnak majd a várudvaron. Ugyancsak az ide­genforgalmi vonzerőt növelheti, hogy a Dobó-bástya teraszán egy presszót nyitunk: innen csodála­tos a város panorámája. — Be tud-e kapcsolódni vala­mi módon a vármúzeum az 1995-ös világkiállítás program­jaiba? — Ehhez elsősorban arra len­ne szükség, ha a vár restaurálásá­ra vonatkozó elképzeléseinket megvalósíthassuk, és valóban komplex látvánnyal, nívós kiállí­tásokkal, sokrétű programmal fogadhassuk a látogatókat. Re­mélem, akkorra sikerül a Dobó­bástya emeletein berendezni egy jelentős természettudományi és régészeti állandó kiállítást. Saj­nos ez a munka is lelassult pénz­hiány miatt. A világkiállítás ide­jén egyúttal a honfoglalás kétez­redik évfordulóját is megünne­pelhetjük és ez jó alkalom lesz arra, hogy a magyar történelem jeles korszakai felé fordítsuk a hazai és a külföldi közönség ér­deklődését. — Milyen szakmai programo­kon dolgoznak jelenleg a múzeu­mi szakemberek? — Régészeink folytatják a be- nevári ásatást, Nagyfügednél a Csörsz-árok vizsgálatát, Eger­Kis látogatók az egri vár kőtárában ben a Török-fürdőfeltárását és a külső vár szondázását. A tárgy­gyűjtést sajnos csak a korábbinál visszafogottabban tudjuk foly­tatni. Elsősorban néhány téma­körben igyekszünk gyarapítani az állományt, így a hóstyák nép­életével kapcsolatos tárgyakat, illetve a napjainkban alakuló pártok, egyesületek, a jelenlegi politikai élet dokumentumait gyűjtjük. A kortárs képzőművé­szeti alkotások beszerzéséhez a megyei tanácstól kaptunk támo­gatást. Négy megye összefogásá­val folytatjuk a Tisza-tó vidéké­nek tanulmányozását: Hevesen néhány év múlva tájmúzeumot szeretnénk a Tiszatáj emlékeiből létrehozni. Továbbra is mi kordi­náljuk a magyar várkutatást, e témakörből rendszeresen tar­tunk konferenciákat. Nyomdá­ban vannak már a húszéves pa­lóckutatási program eredménye­it tartalmazó kötetek, s ezzel egy jelentős vállalkozás zárult le. Természetesen idén is kiadjuk évkönyvünket és több kismo­nográfia is napvilágot lát. — Milyen kiállításokkal vár­ják az idén a látogatókat? — Áprilistól szeptemberig tö­rök hímzéseket, októberben mű­vészien megmunkált parádi üve­geket mutatunk be. Júniusban a dunai svábokról rendezünk tár­latot, augusztusban pedig akva- rellbiennálé várja az érdeklődő­ket. Nemzetközi kapcsolataink­nak köszönhetően jelenleg is megtekinthető a bmói múzeum barokk gyűjteménye, az NSZK- beli Esslingenben pedig mi nép­viseleti gyűjteményünkből látha­tó egy tárlat. Hatvanban nemez­kiállítást, a város történetét fel­dolgozó tárlatot, illetve a képző- és a szépirodalom kapcsolatát feltáró bemutatót rendezünk. Füzesabonyban tavasszal állan­dó kiállítás nyílik az úgynevezett füzesabonyi kultúráról. Eger­ben, a Vitkovics-házban egy ál­landó kiállítást rendezünk be Ké­pes György hagyatékából, illetve egy másikat a névadó emlékére. — Hosszú ideje helyhiánnyal küzd az egri múzeum. Lesz-e eb­ben változás az idén? — Sajnos régóta kinőttük mű­tárgyraktárainkat, ezért kincse­ink egy részét kénytelenek va­gyunk az elfogadhatónál rosz- szabb körülmények között tárol­ni. Ezért igényt nyújtottunk be egy épületre a politikai változá­sok nyomán most felszabadulok közül. Ugyancsak lehetőségein­ket gyarapítja, hogy a Minorita- rendház földszintjén egy állandó kiállítást rendezünk be a palóc népművészetről. Ez a 150 négy­zetméteres kiállítótér remek he­lyen, a város centrumában fek­szik, ezért az idegenforgalmi hi­vatallal karöltve egy kis iroda is működik majd itt, ahol a turisták információkat kaphatnak a szál­láslehetőségekről, a kulturális és idegenforgalmi programokról. A várban saját kézbe vettük a vendégforgalom irányítását, és tudatosan törekszünk arra, hogy növeljük az idegenforgalmi vonzerőt, hiszen a szűkülő költ­ségvetés miatt meg kell fognunk minden forintot. Attól sem zár­kózunk el, hogy a profilunkba il­leszkedő, jövedelmező vállalko­zásokba fogjunk... Koncz János Pokoljárás és bohóctréfa Csűrös Miklós Kálnoky-könyvéről ii/1. Már 1977-ben monográfia je­lent meg Kálnoky Lászlóról Al- földy Jenőtollából, de a költő ál­tal is oly nagy érdeklődéssel várt új monográfia már csak Kálnoky László halála után látott napvilá­got: Csűrös Miklós: Pokoljárás és bohóctréfa (1988) című mo­nográfiája teljes életművet mutat be, különös tekintettel a lírakon­cepció alakulására, a poétikai változatokra és változásokra. (Monográfiáját kanditátusi disz- szertárcióként védte meg 1989. december 11-én az Akadémián.) Csűrös Miklós az ELTE taná­ra, a XIX. századi magyar iroda­lom oktatója, de kutatója jelen­korunk irodalmának is. Fodor András költészetének első mo- nográfusa és a kritikus nemze­dék egyik legmarkánsabb képvi­selője. Kálnoky életét és művét belső tagoltságában, mélyebb ré­tegeiben elemzi. Kimutatja, hogy a változásra való hajlam kezdetektől jellemzője ennek az életműnek, ezért tartja a „megle­petések” költészetének. Az 1970. után keletkezett versek teljesen átrajzolják a róla addig kialakult képet. Rendhagyó az életmű periodi­zációja. A fő cezúrát az első negyven év és az utolsó tíz év érintkezésénél jelöli meg. A ké­sei termés megannyi tanulsága más fényben láttatja a korábbi műveket is. (Alföldy Jenő Kál- noky-monográfiája lezárult az 1977-ben megjelent Farsang utóján című kötettel.) A kutató elmélyültség jellemzi a világképelemzést, a költői vi­láglátás, a műfajok, esztétikai minőségek, a hangnem, a prozó- dia tüzetes vizsgálatát, az új érté­keket feltáró verselemzéseket és -értelmezéseket. A Kálnoky-líra legállandóbb archetípusai közül a pokoljáró és a bohóc ősképének a személyes élettel való szembesítése az élet­műben a tragikus és humor mi­nőségeinek ellentétét és össze­függéseit segített megvilágítani. Csűrös erénye a filológiai pon­tosság, érdeme a szövegváltoza­tok összevetése, a mikrofiloló- giai alaposságú stilisztikai, he­lyesírási, központozási eltérések vizsgálata, a kései átdolgozások esztétikai arculatának feltárása. Csűrös meggyőzően cáfolja az egy- vagy kevésversűségről szóló legendát. Nyomon követi a ki­sebb, részproblémákat megoldó versektől a költői utat az össze­foglaló nagy művekig. Külön ki­emeli a Kalnoky-életmű — jelölt vagy jelöletlen — ciklikusságát, az egyes verstömbök belső rend­jét, a kölcsönhatások érvényesü­lését. A folyamatokra ügyel, nem állítja szöges ellentétbe egy­mással a „dolorizmus”, a férfias pesszimizmus periódusát és a ké­sei anekdotikus, narratív lírát. Az életmű szerves részének te­kinti a minőségében és méretei­ben párját ritkító műfordítói tel­jesítményt, amelyet a Nyugat harmadik nemzedékének leg­jobb teljesítményei és a magyar líra maradandó értékei között tart számon. Sokáig a kortársi kritika topo­szai közé tartozott, hogy Kál­noky eredeti műve csak műfordí­tásainak mellékterméke, amint az is, hogy költészetét pesszimiz­mus jellemzi, élményanyaga szű­kös, létfilozófiája komor, vigasz­talan... A költő művekkel vála­szolt a kihívásokra.. 1977-től szinte évenként sorjáznak köte­tei, demonstrálja a változásra, át­alakulásra való képességét. Gazdagodik költői tematikája az epikus történetek, anekdoták irányában is. Nála nem életmor­zsa csupán az anekdota, a költői gondolkozásban sem csupán öt­let, amely a derűs hatásért felál­dozza a nagyobb lehetőségeket, mert nem lekerekített egészként ábrázolja a világot. Kálnoky szá­mára, amint a nagy prózaíró elő­dök, Mikszáth, sőt Gárdonyi számára sem a történelmi mellé­beszélés eszköze az anekdota. Az anekdota segít ellenpontozni a korérzés meghatározó motívu­mát, a szkepszist, a szubjektivi­tást és az eszményi teljesség felé mutat. Ebben az értelemben — mint a századelő java magyar prózájában is — nála az anekdo­ta, az epikus történet a valóság egyik legfőbb és leggazdagabb közvetítője, amely nem fordul el irodalmunk történelmi távlatú nagy kérdéseitől; az általánosítás hathatós eszközeként a jellemek ábrázolásának plaszticitását erő­síti, oldja az objektivitás kény­szereit személyessé váló hangjá­val is. Az anekdota Kálnokynál nemcsak hatásos valóságbetét, hanem gyakran a valóságos szer­kesztési elv funkcióját is betölti; közvetlen kapcsolatot teremt az olvasóval, ha nem csupán díszítő anekdota-fűzés, ha az egyénin és egyedin túlmutat, ha magasabb, általános, sokszor hangulati fo- gantatású elvet érvényesít. Az anekdota ellen a realista teljességeszmény oldaláról az volt a vád, hogy a csattanóval le­kerekített valóság képét és igaz­ságát partikuláris szemlélettel ábrázolja. Kálnokynál az anek­dota a költészet frissítő forrásai közé tartozik, az általánosítás, a fikcionálás eszköze, az ember­kép láttatásának új lehetősége, mert sosem az a fontos benne, amit mond, hiszen ez véges, ha­nem az ahogyan mondja, mert ez végtelen, stílust, hangnemet gaz­dagító hatású. Cs. Varga István Antik Gyűjtemények Múzeuma Berlinben A mesés kelet csodálatos kincseiből, építészeti, szobrászati remekműveiből verbuválódott pá­ratlan anyaggal büszkélkedhet a berlini Antik Gyűjtemények Múzeuma. A világon egyedülálló kiállítás szerfölötti gazdagsága révén bepillantást enged az órkori görög és római kor művészeté­be, társadalmi és kulturális életébe. A monumentális alkotások lenyűgözőek, elgondolkodtató­ak, s a látogató előtt felidézik a letűnt korok ízlésvilágát. (Fotó: Molnár Zsolt)

Next

/
Oldalképek
Tartalom