Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-14 / 38. szám
I NÉPÚJSÁG, 1990. február 14., szerda 5. Réti Árpád Kányádi-műsora ürügyén „A vers az, amit mondani kell” Bizony kiszorultak az életünkből az őszinte és jóízű baráti beszélgetések, egy pohár bor, könyv meg lámpafény mellett. Messzebb került egymástól apa és fiú, testvér és testvér, öreg és fiatal. Anélkül, hogy észrevettük volna száműztük életünkből a meghitt pillanatokat. Nem tudom, hogy a jelenlevő diákoknak és tanáraiknak is hasonló gondolataik lettek volna RétiÁr- pád színművész előadóestjét hallgatva február elsején csütörtökön Egerben, mindenesetre nekem ilyen kínzó érzéseim támadtak. Az est tulajdonképpen délután volt, mert a szervezők fél háromra hirdették a programot (nyilván a diákoknak alkalmas időben) mégis az említett otthon töltött esték egykori hangulatát idézte. A „televíziótlan”, feszült vitáktól mentes idők légkörét. Amely abban a több évtizedes kinti elnyomorítottságban, ott Romániában a szegénységben megalázottságban is összefűzte az embereket. Ahol a szó, az volt ami, a gondolatok érzések kifejezője, s minél több volt a tartalom az emberekben annál színesebb lett a nyelv, a beszéd. A Marosvásárhelyről egy esztendeje hazánkba települt színművész Kányádi Sándor verseiből összeállított műsorát Fától fáig címmel harmadszor mutatta be Egerben. A Gárdonyi Géza színház kamarapódiumán a vájt- fülű színházbarátoknak, a Garabonciás könyvesboltban az érdeklődő irodalombarátoknak, s most pedig, az eddig elhallgatott ismeretekre különösen fogékony tizenéveseknek. Költő és tolmácsolója érezhető szellemi rokonsága adta meg az előadás hitelét. A legmegrázóbb pedig az a számunkra, az óhazában élők számára kevésbé átérezhető létélmény, mely a diktatórikus hatalom kisebbségi sorban élőinek osztályrésze lehetett az elmúlt évtizedekben. A földhöz, hazához, a tájhoz kötődés lírai vallomásait Csik, Gyer- gyó, Gyimes és a Mezőség népdalaival vegyítette. A fekete paraván előtt színt valló művész műsorának hangulatteremtő kellékei(faragott pad, köröndi korsó, egy darab kő), a kíséret nélküli ének, a szépen zengő versmondatok egy másfajta erkölcsi világot idéztek meg. Réti Árpád versmondó művész. Ő még hisz a szó erejében, meg abban is, hogy a költészettel jobbá lehet tenni a világot, az embereket. Nem tudom, hogy igazából mit gondoltak a jelenlévő, és áhítattal hallgató, olykor bátortalanul kérdező középiskolások, de bizonyosan megérintette őket ez a hit. Kányádi egyik kötete előszavában úja: az egyik találkozón egy falusi kisiskolás kérdezte tőle: mi a vers. A hirtelen meghökkent költő visszadobta a kérdést a gyereknek, aki megilletődött- ségében vágta rá: a vers az, amit mondani kell... Hát, bizony. Ezt mintha itt Magyarországon az utóbbi években elfelejtettük volna. De Réti Árpád- immáron egri színésztudja ezt. Hál’ istennek! Jámbor Ildikó C owboykalapjában, rézveretes dekoratív csizmájában olyan, mintha egy westemfilm- ből lépett volna elő. Sokan kaliforniainak nézik, pedig ízig-vérig svéd. Bengt Erlautson nem először jár Egerben, jól kiismeri magát a történelmi nevezetességeink között, s úgy tűnik, egyre többet fejt meg titkainkból, hétköznapi gondjaink, bajaink ismeretében pedig segíteni szeretne. Üzletember, akinek a kezében kinccsé válik az értéktelen vasdarab is. Malmö és Jönköping között, Vamamo közelében egy 200 hektáros parkban lévő szórakoztató- és kereskedelmi centrum tulajdonosa. A Vadnyugatot varázsolta ide, a különleges látványért ide sereglő évi egymillió ember, banditák ádáz küzdelmét, revolvercsatáit izgulhatja végig, s háttérül szolgál a Kaliforniából importált városka. A tavon emeletes hajó viszi a kíváncsiskodókat, amely a „Mexican Queen” büszke nevet viseli. A keskeny távú vasúti pályán gőzmozdony vontatja a néhány kocsiból álló szerelvényt, majd három kilométeres pályája mentén egzotikus növényzet gazdagítja a látványt, s a nyílt pályán nem marad el a rablótámadás. Mindennek csúcsa a Dalton City, ahol revolverhősök borzolják tovább az idegeket. Oleg Nazarov: Egy (üzlet)ember a meséből Négyszáz személyes szállodája, éttermei hívogatják a turistákat. Veteránautó-istállójának alig van párja, s most, amikor a lapokban megjelent több írás a spanyol diktátor, Franco, Hitlertől ajándékba kapott Mercedeséről, tényszerűen közli: az 1939-ben gyártott három különleges példányból egy az övé. Minek köszönheti gazdagságát, hogyan lett sikeres üzletember? A második nagy világégés után azt kereste, ki mihez ért jobban, és ő felkutatta Japánban, Amerikában mindazt, ami olcsón beszerezhető volt az újrainduláshoz. Ezer vállalatot alapított, s azt vallja, Magyarország jövőjét is a családi, a kis közösségekben alakuló üzemek alapozzák meg, csak erre épülhet a nemzetközileg versenyképes nagyipar. Keserűen tapasztalja, hogy mindenki a Nyugat csúcstechnológiájáért sóhajtozik, s alig akarják megérteni, hogy nincs miből megvásárolni azt. Svédországban — állítja meggyőzően — az ötéves gépek, eszközök nagyon olcsók, „rablóáron” el tudja hozni Magyarországra. Ezekkel még mindig lehet a világpiacon versenyképes termékeket készíteni. Már tárgyalt Egerben vállalkozókkal alkatrészgyártásról, használtgép-kereskedésről, építkezéshez szükséges eszközök, anyagok szállításáról. Nem ács kíván lenni, hanem a fát és a szöget adja a szakértelemhez. Tudja, itt nincs tőke, de csereképpen akár vendéglátó-ipari szakembereket, szakácsokat fogadna szállodájában, éttermeiben. Ebben van mit tanulni tőlünk, és ezért Svédországban sokat fizetnek. Segíteni akar a kisvállalkozókon, technológiát, eszközöket hajlandó szállítani a svéd ipar második vonalából, elérhető áron, nem álmokat szövő, hanem cselekvő kisembereknek. És ez már nem mese, valóság. Amihez hozzátartozik ez a romantikus külső, s az, hogy üzletközpontjába a western mesevilágán keresztül lehet eljutni. (pilisy) Ha én lennék a területi kereskedelmi főnök, minden üzletnek szép, kellemes hangzású nevet adnék. Olyanokat, mint Mosoly, Fecske, Pluralizmus. A legutolsó bódéig minden bolt mellé lugast állítanék, hogy a vásárlók kipihenhessék magukat. Az alkoholistáknak italmérést építtetnék. Még plüssel bontott teraszról is gondoskodnék az apróságoknak. Az olyan kordáknak, mint maga, anyóka, előadásokat szerveznék, beszélgetést gerontológussal, hadd hallgassák, hadd éljenek minél tovább a mi örömünkre, ha tudnak. Virágágyásokat fehér margarétával ültetnék be, köztük a felirat kék ibolyából lenne: Isten hozta! Ha meg én volnék az áruház igazgatója, az egész személyzetet élénk színű, mesés kosztümbe öltöztetném. Nálam minden pult mögött mesehősök állnának, a pénztáraknál Bölcs Vaszilisszák ülnének, a mellékhelyiségekben kizárólag Iván cárevicsekpipáznának. A vásárlókat az ajtóban kendőre tett kenyérrel és sóval fogadná Zina a dohányrészlegről. Az aranyhalruháját hordaná, és mindenkire úgy mosolyogna, mint a legnépszerűbb tévébemondónő. Az én kollektívám fejdíszei és cipői a Burdából készülnének. Vidáman dolgoznék, tréfálkozva, énekelve, táncolva. Még maga is, kedves vásárlóm, eldobná a botját, és máris brékelne. Ha pedig részlegvezető lennék, eladókat csak diplomataképzőből hoznék, akik három nyelven beszélnek. Anyóka kérne mondjuk tíz deka felvágottat szeletelve, a válasz ez lenne: S il vous plait, madam. Gracia, se- nora. Good bye, madam. A terem közepén nálam kolóniái karosszék állna, mellette dohányzóasztal, azon lenne a panaszkönyv, illusztrált makulatúra kiadásban, meg egy Parker toll. írhatná mindenki a kívánságait! És ha én lennék a főelőadó, gyönyörű virágokkal díszíteném a polcokat — hortenziával, ciklámennel, filodendronnal. A hátam mögött múlt századbeli metszetek függenének. Egy dobozból az üvegpult alól a bostoni szimfonikusok az Alma a hóban című darabot játszanák. Minden vásárlóval kedves lennék, a végtelenségig — még magával is, öreganyám. Mert egész lelkem- ből szeretném magukat — akár doktor Kaspirovszkij, a csodamágus. De nem vagyok sem a területi kereskedelmi főnök, sem az áruház igazgatója, sem részlegvezető, sem főelőadó. Csak a húsrészleg bontótanulójának a segédje vagyok. így aztán megmondom neked öreganyám, egészen egyszerűen: tűnj el innét, te vén csoroszlya, míg jókedvemben találsz, többé ne is lássalak itt! Világos? Horváth Lilla fordítása Géza fejedelem portréja (cseresznye) B.Kopp Judit egyházi témájú faszobrai Ludas Matyi (dió) (Szabó Sándor felvételei — MTI) Egerben az Ifjúsági Házban Borbelitz Pál a Római Katolikus Hittudományi Akadémia dékánja nyitotta meg B.Kopp Judit szobrászművész egyházi témájú faszobrászati kiállítását. A művésznőnek az ország több mint harminc templomában lévő szobrai, liturgikus térkialakításai, keresztútjai, reliefjei szolgálják az evangelizációt és szerepelnek állandó kiállításokon. A nagyrészt dió-, hárs- és cseresznyefákból készült, mintegy félszáz alkotást január végéig tekinthették mee a képzőművészet eme területének barátai, melyet Asztalos Erzsébet rendezett kiállítássá. Keresztút részlet (hárs) B. Kopp Judit szobrászművésznő Borisz Paszternák jubileumára Borisz Paszternák korának tanújaként három forradalmat élt át. (1890.február 10-én született Moszkvában.) Élete az orosz és a szovjet nép sorsvonala mentén alakult. Az októberi forradalmat „tisztítótűz”-nek hitte, sokáig közel állt Majakovszkijhoz és köréhez. Látta a régi rend összeomlását és remélte, hogy a nép nemzetmegtartó ereje válik jövőformáló tényezővé. Azt vallotta, hogy az ő életműve a valóságos élettel való együttműködésben formálódott. Prózáját olvasva költészetére ismerünk. Verseinek képei, gondolatai villannak elénk érzékeny prózanyelvében. A költő prózája egyesíti a lírát és az epikát, mint a szó művészetét. Nála, egymástól elválaszthatatlanná vált a két műfaj, a lényeget tekintve. A Zsivágó doktor című regényéért 1958-ban Borisz Paszter- nák-nak ítélték a Nobel-dijat. Politikai nyomásra lemondott a díjról, hogy az ellene felhozott vádat, a szovjetellenesség bélyegét elkerülje. Regénye világhírűvé vált külföldön, íróját pedig hazájában mellőzés sújtotta. (Magyarul Pór Judit fordításában olvashatjuk a Zsivágó doktort, amely 1988-ban az Európa Kiadó gondozásában jelent meg. A magyar olvasó sokáig csak a Menlevél és a Luvers gyermekkora című míves, finoman csiszolt alkotásait ismerhette.) A regényt 1946 és 1956 között írta, miközben állandósult körülötte a botrány és a félreértés. A kor és a személyes sors kihívására ezzel a művel válaszolt. Oroszország 45 évének történetét (1903-tól 1945-ig) eszményképe, Dosztojevszkij és Dickens nyomán írta meg. Szándéka, hogy kifejezze véleményét „a művészetről, az Evangéliumról, arról, hogy hogyan illeszkedik az ember élete a történelembe...” Zsivágó doktor nemeslelkű orosz értelmiségi, orvos és költő. A történelmi kataklizmák közepette a sebes sodrású forradalmi változásokat távol érzi magától. Őrzi szelíd és konok egyéniségét, a humánumot, emberi és alkotói másságát, a sajátosság méltóságát, de közben az éles fordulatok elszakítják szerelmétől és munkájától is ... Paszternákot a „dolgok rendje” vonzotta egész életében. Zenét, történelmet, filozófiát tanult, a művészetek híve volt. A valóságot tartotta döntőnek a művészi alkotás létrejöttében is. Szerinte az élőeleven valóság szinte betör az emberi tudatba és diktálja a gondolatot, a költői cselekedetet: a verset és a prózát. A valóság nála nemcsak a természet világa, hanem a századok terméke, a művészet is. A valóság fontos részének tudja a történelmet, a kultúra hagyományait, mint jövőre mutató ösztönzéseket. Paszternák felismerte: „Érezhetően újjászületnek a fogalmak.” Mégis, már 1927-ben leszögezi: — egyre kevesebb alap van a puskini tradícióktól való eltérésre. A puskini tradíciókat, alkotóelvet megújítva tudta korának bonyolult életanyagát lírában és prózában is kifejezni. Bár a szovjet írótársakétól sokban eltérő utat járt „inkább az általános orosz feltételekből kiindulva, mint a forradalmiakból, inkább a tolsztojiakból, mint a gorkijiakból” — mégis kiemelkedő művet teremtett századunk orosz, szovjet irodalmának nagy hatású újítójaként. Paszternákban mi, magyarok, Petőfi verseinek orosz tolmácso- lóját is tisztelhetjük, akinek Illyés Gyulához fűződő kapcsolatát a szovjet hungarológusok is lelke- senkutatják... Cs. Varga István
