Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-13 / 37. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. február 13., kedd 1 POSTAFIÓK 23. 5. Üzen a szerkesztő » I I > i > t i y .. u u & y 4 ■4 UD : "■> 4 D *4 5 4 — J3 — — — s 5JD S 4 H ► —< 5 4 es 4 4 D a 5 s s M a ► > < i > ? ► l i „Karácsony” jeligére Bizonyára érzelmi okok is késztették — jeligéje is erre utal —, hogy szóljon Tóth Istvánról, aki az egri Kisasszony temetőben nyugszik. Az ön adatai szerint Tóth István már 1927-ben párttag a szociáldemokratáknál, ami egyet jelentett akkoriban azzal is, hogy szervezett munkásként is meggyőződéses harcosa lehetett osztályának. 1945-ben ő vagy ő is alakította, újjászervezte Egerben a pártot, városi titkárként működött, részt vett az igazolóbizottság munkájában is. 1948- ban, a pártegyesítéskor átvették dr. Korompai Jánossal együtt az MDP-be vezetőségi tagnak. 1956-ban letartóztatták, „két hétig bent tartották”, utána „állandóan üldözték az ávósok.” 1968-ban halt meg, 59 éves korában. Majd így fejezi be levelét: „Ez a nagy múltú ember igazán megérdemelné, ha néha rá is gondolnának.” Mi közreadjuk ezt a figyelmeztetést, hátha a kortársai, barátai, akikkel együtt igyekezett alakítani ennek a városnak a sorsát Tóth István, majd többet is felderítenek róla. Mi az olvasó kérésének eleget tettünk. K. L.: Az általános eligazítás miatt le kell írnunk, hogy az örökség a halál pillanatában meglévő tulajdona az örökhagyónak, ingatlanban és ingóban egyaránt. Ingóra csak akkor folytat le hagyatéki eljárást a közjegyző, ha olyan érték szerepel a hagyatékban, mint bankbetét, gépkocsi, stb., vagy ahol más okokból is szükséges a jogosultság, a jog bizonyítása az örökösök számára. De akkor is lefolytatja a hagyatéki eljárást az ingókról a közjegyző, ha az érdekeltek azt kérik. Annak a bizonyos két fiúnak annak idején kellett és lehetett volna tehát ezen a ponton — ha másként nem — perrel fellépnie. Ha ön az esetet jól írta le, itt nincs és nem is lehet köteles részről szó. A viszonylag rövid ideig tartó együttgazdálkodás alatt szerzett ingatlannak az a tulajdonosa, akinek az a nevén van. Hogy az örökösök fogják-e támadni ezt a jogot közös szerzemény címén, ezt előre megállapítani nem lehet. Ha netán az ingóságokat is fel akaiják az örökösök leltároz- tatni és hagyaték alá vinni, jogukban áll. Több fontos és szükséges adatot nem közöl, így csak azokra a kérdésekre válaszoltunk, ahol a tényállást megismertük. B. E: Ne csodálkozzon, hogy a falun is megmozdultak az érdekek, és már a törvényi rendezést jóformán be sem várva, tervezgetnek, számolnak, ki, hogyan és mit vehet birtokba, hogyan jusson újból ahhoz, amit elvettek, vagy az elvett pótlásához. Az sem természetellenes, hogy a vezető polcokért megindult a harc, mert azt már a nyilvánosság is tárgyalja, hogy a falusi önkormányzatot meg kell teremteni, és így a falu népe gazdája is lehet saját közösségének. Az megint más kérdés, hogy a szerepelni vágyók elnye- rik-e a falu bizalmát. Mert egy dolog szervezkedni, de más és komolyabb feladat elnyerni a közösség bizalmát. Az a „helyzetjelentés”, aminek lényeges elemeit mi is megfontolandók- nak tartunk, élesen bevilágít abba az állapotba, amiben a mai magyar társadalom — benne a magára találó vidék is — keresi az új, a szokatlan szabályozások között a holnap tennivalóit. Tanulságos és használható összefoglalót küldött. F. Gy.: Nem tehetségtelen ember írta ezt a hangulatképet az egri hatvani hóstya egyik reggeléről, csak az a baj, hogy a gördülékeny sorokat lapos prózai szövegek is megtörik. Küldjön többet, vagy keresse meg levelezési rovatunkat. Az emberek vevők a tiltott gyümölcsre Tisztelt Sugár Úr! Volt szerencsém harcos cikkét olvasni, és nem tudtam megállni, hogy arra ne válaszoljak valamilyen formában. A nevem Kun István, én vagyok a „szakava- tptt” (Ön említ így) írója az Egri Újságban megjelent „Klub 90” cikknek. Kötelességemnek érzem, hogy jelen válaszomban megvédjem az Egri Újság alkotógárdáját, akiket sajnos nem ismerek. Talán ez a kijelentésem, miszerint számomra ők ismeretlenek, furcsának hangzik és abszurdumnak tűnik, de igaz. Ennek ellenére állást foglalok ez ügyben, az alábbiak miatt. Sajnos, az Egri Újság fennállása óta veszteséges, ami nem különösebb öröm sem a szerkesztőknek, sem a lapot támogató szervezeteknek. Keresve a kiutat, gondolom, ők is arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a megoldás: növelni az eladott példányok számát. Ennek egyetlen módja van, minél több emberhez szólni, változatosabbnál változatosabb témákkal. A nevük még nem azt jelenti, hogy kizárólag történelmi, helyenként langyos cikkeket közöljenek szűk rétegnek. Jogosan és talán még időben akartak lépni azzal, hogy frivolabb témákhoz is nyúltak. Ennyit a saját nézetemről, de lássuk a „botrányos” cikkfelhívás előzményeit. A lap néhány munkatársa — az előbb említett okok miatt — arra a következtetésre jutott, hogy valamilyen ötlettel emelni kellene a példányszámot. Felvetették a „Klub 90” ötletét, ami talán először még csak blöffnek tűnt. Ezért is bátorkodtak az apróhirdetés rovatba becsempészni, lemérni az olvasók reakcióját. Nem számítottak különösebb eredményre, de talán bizakodtak. Nem várt eredményt hozott a hirdetés; érkeztek levelek ilyen-olyan ötlettel, segíteni akarással. Jött a felismerés, szükség van ilyen szolgáltatásra, rovatra, az emberek vevők az újra, a másra, 40 év hazugsága után a a tiltott gyümölcsre. A nagy érdeklődés kicsit meglepte a „bábákat”, rájöttek, hogy nem fogják győzni energiával az ezzel járó munkát (esetleg nem is akarták?). Keresni kellett valakit, aki felkarolja ezt az ügyet, intézi a levelezést és az összes ezzel járó gondokat, s ami a legfontosabb, a nevét meri hozzá adni. No, akkor jöttem én a képbe. Felkérésükre elvállaltam úgy a Klub 90 cikkét, hogy adom a nevem hozzá, és keresek olyan személyt, aki a továbbiakban helyet adna az alakuló klubnak. Amikor meglett ez a személy és hely is, akkor a laptól és ettől a személytől kapott ajánlatok alapján megszületett a cikk. Ön homályosan, időnként többes számban beszél cikkében. Fájdalom, nem derül ki, hogy kik azok a „többiek”. Ha arra gondol, hogy az olvasók nagyobb része ön mellett, mögött áll, akkor nagyon téved, a panaszok ellenére is. Azért, mert biztató válaszokat nem közölt a lap, vagy az emberek természetesnek véve a dolgok ilyetén menetét, nem írnak be a lapoknak, még nem azt jelenti, hogy a tiltakozás nagyobb, mint az ünneplés. Nem kellene ennek a dolognak ekkora felhajtást csinálni! El kellene fogadni, hogy ez az élethez tartozik, szerves része, és bizony beszélni is lehet, sőt kell már róla. Beszélünk az „európaiságról” és nyíltságról. Náluk régóta a szex és erotika nem beszédtéma ilyen szinten. Elfogadott része az írott és képi sajtónak, ugyanolyan rovat, mint a sport vagy a politika. Meggyőződésem, hogy a felzárkózáshoz ez is hozzátartozik. Még valami! A cikkéből állandóan kicseng a vallás, a vallásosság védelme. Elismerem, hogy erre egyre inkább szükség van rohanó világunkban, de nem mások sérelmére, rovására, és a „ másság ” eltiprásával! Tisztelettel: Kun István Gyógyításra szoruló gyógyüdülő IV. Pető Béla igazgató úrnak! Nem tartja etikátlannak azt, hogy hiányosan és félreérthetően tájékoztatja az olvasókat? A cikkben azt nyilatkozta, hogy a szálloda műszaki vezetője képesítésein felül 3 éves felsőfokú vezetőképző utolsó félévét végzi. Igen, de jelenlegi beosztásához nem tartaná célszerűbbnek, ha műszaki vonalon képezné magát? Mert tudomásom szerint szállodavezetői felsőfokú iskolát végez, vagy jelenlegi beosztását csak ugródeszkaként használja? Önnek meggyőződése, hogy a SZOT-nál dolgozók kiválasztását kizárólag szakmai szempontok alapján döntötték el, annyit szabadjon megjegyeznem, akkor az a tíz személy még a mai napig ott lenne alkalmazásban. Ugyancsak meg van győződve arról, hogy a SZOT-szállón belül van munkahelyi demokrácia. Erkölcsös-e az, hogy az intézményen belüli problémákkal foglalkozó cikket azért nem olvashatták a vendégek, mert vezetői utasításra a Népújságot azon a napon összeszedették. Meggyőződésem, hogy elkerülhető lett volna az újságírónak tett nyilatkozata, ha a szállodában olyan műszaki vezető van ön mellett, aki szakmailag és emberileg erre a felelősségteljes beosztásra alkalmas, nem pedig megkésett karrierista. Farkas Imre műszaki vezető úrnak! Mivel magyarázza azon döntését, hogy a múlt év augusztus 20-tól sorozatban beosztásával visszaélve utasított két olyan személyt kazánkezelői teendők ellátására, akik nem rendelkeznek ilyen vizsgával, eközben jobbnál jobb szakembereket küldött el. Ilyen felelőtlen döntésekkel veszélyeztette a pihenni vágyók testi épségét és a szálloda állagát. Nem tartja erkölcstelennek azt sem, hogy az intézményből eltávolított beosztottjának magánéletében turkálhat, és azt sem, milyen módszerekkel üldözte el azokat a dolgozókat, akik átláttak szakmai hiányosságán? „Több mint hét évig jelenlegi beosztásához hasonlóan műszaki tevékenységet nem folytatott, és ez sajnos most érezhető.” így nyilatkozott az újságírónak. Ezek után nem tartja furcsának, hogy több műszaki tudással rendelkező és magasabb iskolai végzettségű beosztottjának el kellett mennie? Gondolok itt gépészmérnökre és épületgépészeti művezetőre. Az utóbbi 30 évig szerelési és kivitelezési munkákat irányított. „Erre a beosztásra többen is pályáztak” — mondta a cikkírónak. Megkérdem, volt-e egyáltalán pályázat, és a nyilvánosságnak hogyan hozták tudomására? Amennyiben volt, miért nem kötötték felsőfokú épületgépészeti végzettséghez és a szakmai gyakorlatban eltöltött évekhez? Netán a SZOT-on belül elég egy technikumi végzettség és£gy jó kapcsolat? Pásztor András Eger + A „Gyógyításra szoruló gyógyüdülő” című újságcikk elolvasása után vártam a folytatást. A december 16-i aztán szinte lehangolt. Farkas Imre jogszabályokra hivatkozva mondta el, hogy őt mindezekért felelősségre nem vonhatják, mert jogszerűen járt el. Körülbelül hasonlóan nyilatkozott, mint egykori hadügyminiszterünk: „Az nem teljesen úgy volt, ez így nem igaz.” A harmadik rész már inkább érdekfeszítő olvasmány. Etikátlannak és rágalmazásnak tartják az elhangzottakat a műszaki terület dolgozói, és ezt 15-en aláírásukkal meg is erősítették. Szép, hogy kiállnak a főnökük mellett, én is ezt tenném, ha a megélhetésem függne ettől. Az elbocsátott dolgozók kihez tudtak volna még fordulni problémájukkal? Várom a műszaki vezető válaszát, ugyanis, ha feddhetetlen, nyugodt lelkiismerettel az emberek elé állhat. Ha nem így van, akkor kérdezem az igazgatótól: ennek az embernek még mindig bizalmat szavaz? H. Tibor Eger Cserbenhagyta áldozatát Segítettek a hatvaniak A Gyöngyösi Rendőrkapitányság közlekedési alosztályának dolgozói köszönetüket fejezik ki Hatvan város polgárainak azért a segítségért, amellyel hozzájárultak egy súlyos közlekedési bűncselekmény tettesének elfogásához. Az elmúlt hónapban, január 17-én az esti órákban egy ismeretlen személy által vezetett személygépkocsi elütötte Hatvan és Kerekharaszt között gyalogosan közlekedő Nagy Jánosne'boldogi lakost, majd segítség- nyújtás nélkül elhajtott a helyszínről. A sérülései következtében mozdulni sem tudó, átfagyott nőt csak másnap reggel fedezték fel, és életét a gondos orvosi beavatkozásnak köszönhetően sikerült megmenteni. A hatvaniak felismerték az ilyen és ehhez hasonló esetek társadalmi veszélyességét, és több bejelentést is tettek a rendőrségen. Ezek alapján január 20-án sikerült az elkövetőt, Pósa István hatvani lakost elfogni, aki ellen büntető- eljárás indult. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időszakban a mindennapi közlekedésben egyre több az ilyen bűncselekmények száma, a továbbiakban sem tudjuk nélkülözni egy-egy terület lakosságának segítségét. Kiss István r. százados közlekedési alosztályvezető Gyöngyös Válaszol az illetékes Az írást korrektnek tartom,de... A Népújság február 1-jei számában — Megkérdeztük: Jogsértést követett-e el az egri városi tanács? — megjelent cikket tartalmában korrektnek tartom, mert lényegében az abban leírtakat mondtam. A hozzá fűzött megjegyzéssel van gondom. Kommentár nélkül, ugyancsak a Népújságban ezen a napon közölték az MTI információját, amelyből idézek egy mondatot: „A helyi tanács a lakbér konkrét megállapításánál a műszaki állapottól és a településen belüli fekvéstől függően a korábbinál nagyobb differenciálással élhet.” Tessenek összehasonlítani a két cikk tartalmát. Jogászkodni sem akarok, de felhívom figyelmüket két jogszabályra: 45/1982. (X.7.) MT-rendelet, 19/1982. (X.7.) ÉVM-rendelet. Aki ezeket ismeri, nem meditálhat az ügy kapcsán felvetett törvényességi kérdésről. Akinek pedig ezeket ismernie kellene — pl. dr. Vass Géza —, enyhén szólva pontatlanul ne nyilatkozzon. Békési József az egri városi tanács általános elnökhelyettese Két fújás 163 forint A Tigáz Heves Megyei Kirendeltsége írásban értesítette édesapámat, Markó Miklóst, aki lassan öt éve halott, hogy gázfogyasztásmérőjének ideje lejárt, a gázmérő cseréjéhez kérik, hogy biztosítsa számukra a lakásba való bejutást. Az időpontot is megjelölték, 1990. február 3-án, 12 — 16 óra között. A levélben még az is szerepelt, hogy a munkát díjmentesen végzik el. Mi kérésüknek eleget téve, beengedtük a szerelőket a lakásba. Ekkor kezdődött a meglepetés: gázóra nélkül jelent meg a Tigáz dolgozója, de ha már itt járt, gondolta, elvégzi a karbantartást is. Ez abból állt, hogy spray-vel kettőt fújt a régi órára. Mindez 163 forintba került. Úgy gondolom, hogy a lakosság félrevezetése mellett mindez hitelrontás is. Markó Katalin Eger Szükség volt-e az új újságosbód Dicséretre méltó, hogy az egri belváros képét a társadalombiztosítási igazgatóság mellett új hírlap-elárusító pavilonnal szépítik. Bizonyára sokan emlékeznek a régi kis bódéra, nem volt még olyan rossz állapotban, hogy ki kelljen cserélni. Véleményem szerint sokkal jobban rontja a városképet az a rengeteg eldobált papír, szemét, amellyel lépten-nyomon találkozni lehet akár a Csebokszáriban, akár a Csákány utca környékén. Szerintem a létesítmény ára biztosan elég lenne egy olyan alkalmazott évi bérére, aki összegyűjtené a szétszórt hulladékot. Erről azonban szó sincs, van viszont szemét és új pavilon. Dr. Kövesdi Zoltán Eger f Felajánljuk szabad kapacitásunkat ^ épületbádogos munkák és díszbádogos munkák, cégérek, díszfelíratok készítésére, tetőfedés felújításra vastag bitumenes lemezzel. Lakatos szerkezetek gyártására, szerelésére. Rövid határidő, garancia, igényes minőség. Épületkarbantartó Szövetkezet Lakatos-Bádogos részleg Eger v ' J Értesítjük Tisztelt Fogyasztóinkat, hogy Egerben az alábbi utcákban és időpontokban kisfeszültségéi hálózat fenntartási munkák miatt áramszünet lesz. 1990. február 14, 15 és 16-án naponta 8 órától 15 óráig: Tinódi u. 17-27. számig, Sas üt 23-51. számig, Meder u. 1-9. számig és 2-16 számig. Az áramszünettel járó kellemetlenségért kérjük megértésüket, munkánkat az önök színvonalasabb ellátása érdekében végezzük. ÉMÁSZ Vállalat Egri Kirendeltsége
