Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-12 / 10. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1990. január 12., péntek 1. Recsk, 2. Füzesabony, 3. Bélapátfalva, 4. Selyp Három részre szakadt a mezőny Ha a megyei labdarúgó-bajnokság őszi szezonjának általános jellemzőit próbáljuk megragadni, akkor — a tabellára pillantva — azonmód szembeszökik: a mezőny három egymástól jól elhatárol­ható csoportra szakadt. Az élbolyba hat együttes tartozik, a Tarna- lelesszel bezárólag. Minden bizonnyal ők döntik majd el egymás között a dobogós helyezések sorsát. A „hátsó fertályhoz” ugyan­csak hatan tartoznak a Tarnaörssel kezdve, és alighanem egyikük sem lehet nyugodt, ha a kiesés jön szóba. Köztük található a „senki földje”, amelyet a Sírok, a Gyöngyöshalász és a Heves hármas foga­ta alkot. A sereghajtóktól tisztes távolban vannak, de az élbolytól is több pont választja el őket. Egyébként az őszi idény 98 mérkőzésén 356 gól esett, ami for­dulónként 25,42-es, találkozónként pedig 3,63-as átlagot jelent. A legtöbbször, 46-szor a bélapátfalviak zörrentették meg ellenfeleik hálóját, a legkevesebb sikerélményt pedig a füzesabonyiak engedé­lyezték vetélytársaiknak, mindössze 13 gólt kaptak. Fekete foltja volt a bajnokságnak a poroszlói tömegverekedés, amelynek következtében a megyei labdarúgó-szövetség elnöksége kizárta a további küzdelmekből az Erdőtelket, és valamennyi ered­ményét törölte. Az értékelésünkben szereplő adatok ennek megfe­lelően értendők. A listavezető A bajnokság egyik esélyese­ként vágott neki a Recski Ércbá­nyász gárdája a pontvadászat­nak, hiszen tavaly mondtak bú­csút az NB III-nak, és minden re­ményük megvolt arra, hogy egy osztállyal lejjebb nem sokan ve­szik fel velük a versenyt. Mégis túlzás lenne azt állítani, hogy ele­jétől fogva minden úgy ment, mint a karikacsapás. A harmadik fordulóban még a jelenleg sereg­hajtó Poroszló is pontot rabolt el Recskről, de a rédeiek már nem elégedtek meg a döntetlennel sem. A tavalyi önmagához ké­pest halvány Gyöngyöshalászról még pontot sem tudtak szerezni. A 9. forduló jelentette a forduló­pontot. A Bélapátfalva elleni rangadón parádés játékkal ruk­koltak ki, és fölényes győzelmet arattak. A hátralévő hat mérkő­zésen már nem volt gond, futott a csapat szekere. Kiss Tibor, a recski kispad gazdája elmondta, hogy a rajt előtt egyetlen játékos érkezett hozzájuk, mégpedig a középpá­lyás Bartuska József Kazincbar­cikáról. Meggyesi Ferenc króni­kussá váló sérülése miatt szegre akasztotta a futballcipőt, és a csapat egyik kulcsfigurája, Hor­váth Zsolt az St. Kohászhoz iga­zolt. A feladat önként adta ma­gát: új csapatot kellett formálni. A fejekben rendet tenni, önbi­zalmat önteni a játékosokba nem bizonyult egyszerű dolognak. Az esélyesség terhe is nyomasztóan hatott, gólhelyzetek tömkelegé maradt kihasználatlanul. Az egész őszt figyelembe vé­ve, csalódást mégsem okozott senki. Külön említést érdemel a 36 éves Hódi József, aki a véde­lem tengelyében sziklaszilárdan állt a lábán. Házi gólkirályuk Bartuska Józsefied., tíz találat­tal. Az együttes Achilles-sarká- nak a középpályás sor bizonyult. Kiss Tibor leszögezte, hogy az őszi elsőség nem vakítja el, bár valóban nem kis teljesítmény he­ti három edzéssel az, amit tanít­ványai produkáltak. A másik A június 8. és július 8. között sorra kerülő olaszországi vb- döntő előtt több, a futballsport- ban járatos történetíró kiderítet­te: az eddigi 13 vb-döntő rende­zői közül eddig öt élt a hazai pá­lya előnyével, s lett aranyérmes. A finalisták bemutatása az idei rendezővel, az itáliai válogatottal folytatódik. Amikor Enzo Bearzottól 1986-ban, a mexikói kudarc után megvonták a bizalmat, s Azeglio Vicini vette át a szövet­ségi kapitányi munkakört, az olasz futballélet vezetői bizonyo­san azért (is) döntöttek így, mert tudatában voltak annak, hogy Vicini utánpótlás-kapitányként bizonyított. Amikor hát a kezébe került a kormánybot, azonnal az egyik lehetséges kibontakozási utat választotta: a 21 évesek kö­esélyesnek kikiáltott Bélapátfal­vára nyolcpontos hátrány után is hármat vertek rá a szezon végére. A célkitűzés mégis változatlan, a záráskor dobogón szeretnének maradni. Tavaszi sorsolásuk meglehetősen nehéz: március 10-én Tarnaleleszen kezdenek. Az ősz számokban: Otthon: 7 5 1 1 18- 8 16 Idegenben: 7 5 1 1 19- 4 16 Versenyben a legjobbakkal Szerényen tervezett a Füzesa­bonyi SC labdarúgó-szakosztá­lyának a vezetése, hiszen az első öt hely valamelyikére várták az együttest. Ezzel szemben kifeje­zetten remekre sikeredett a sze­zonzárás, mivel csak gyengébb gólkülönbséggel szorultak a recskiek mögé, és három ponttal megelőzték a rivális Bélapátfal­vát. A várakozáson felüli pro­dukció nem kis mértékben az erősítéseknek köszönhető. Nagy Péter, aki Abonyban kezdte pá­lyafutását, visszatért Diósgyőr­ből, Sas vári László pedig Heves­ről. Rajtuk kívül Novák Zoltán, Novák Tibor és .Somogy; került a csapathoz, ami azt is reálissá tet­te, hogy a dobogóra jutásban is reménykedjenek. Idegenben eredményesebbek voltak, mint hazai pályán, ahol a Hevestől kikaptak, kétszer pedig kénytelenek voltak döntetlennel beérni. Különösen sokkoló volt, hogy az egyik pontot az ősszel ugyancsak gyengélkedő atkáriak vitték el. Ez is mutatja, hogy na­gyobb odafigyeléssel akár még kedvezőbb pozícióban is kezd­hetnék a tavaszt. Olajozottan ment minden, amikor Káló Mihály edző kény- szerűségből változtatott az ösz- szeállításon Nagy és Mudriczki súlyos sérülése, valamint Sasvári eltiltása miatt. Ráadásul mindez a legrosszabbkor, a Heves, a Bél­apátfalva és a Recsk elleni rang­adók előtt következett be. A csapat erősségének egyér­telműen a védelem bizonyult, az egész mezőnyben a legkevesebb, zött általa gyakran számításba vett tehetséges labdarúgókat vá­logatta be a „nagycsapatba”. Hosszú útra indult, aminek egyik részállomása az 1988-as EB- döntő volt. Egy-két jó mérkőzés, négy közé jutás, a korábbinál markánsabb támadószellem, ez jellemezte az azzurri nemzeti együttes teljesítményét. Vicini mindazonáltal „óvatos duhaj” , amikor a várható esélyekről fag­gatják. Nem tartja éppen kedve­zőnek, hogy a rendező jogával élve nem kényszerültek selejtező mérkőzések megvívására. Szép, szép, hogy tehetséges a csapat, de a barátságos mérkőzések nem pótolják a hamisítatlan tétfela­datokat. Hogy a formálódó itá­liai legénység még képes balfo­gásokra, arra bizonyíték a közel­múltból a bolognai 0:1, amikor a mindössze 13 gólt kapta. Az egész gárda dicséretet érdemel, de közülük is kiugró teljesít­ményt nyújtott a beállós Vince- pap Ferenc, aki a góllövésből is alaposan kivette a részét. Sok­szor szerepelt a jók között: Pol­gár László, Sas vári László, Kiss Joachim, és amíg meg nem sé­rült, Nagy Péter és Mudriczki Sándor. A házi góllövőlista a kö­vetkezőképpen alakult: Farkas Rudolf 5, Vincepap Ferenc 4,^ Nagy Péter 3 góllal. Galó Jenő szakosztályvezető a két ünnep között keresett meg bennünket, és meglepő hírrel szolgált. Káló Mihály edző mun­kahelyi elfoglaltsága miatt a klubbal megegyezve felállt a kis- padról. A szakosztályvezetés saj­nálja, hogy így történt, hiszen a jó munkát végző szakember pótlá­sa nem tűnik könnyen megold­hatónak. A nyáron maga Galó Jenő is megválik tisztétől, és a to­vábbiakban a körzeti labdarúgás területén fog tevékenykedni. Az ősz számokban: Otthon: 7 4 2 1 14- 6 14 Idegenben: 7 6 - 1 14- 7 18 A kétarcú Építők A Bélapátfalvi Építők szak­osztályvezetése kellő óvatosság­gal az 1-3. hely valamelyikére várta csapatát. Kimondva-ki- mondatlanul azonban mindenki őket tekintette az első számú fa­voritnak, s egészen a 10. forduló­ig igazolták is a beléjük vetett bi­zalmat. De ne szaladjunk ennyire elő­re az eseményekben, hiszen már a nyárutó is jelentős változásokat hozott. A harmadosztályból való kiesést követően több játékos — Ágó, Fenyves, Vona, Zsólyom, Horváth A. — átigazolt más egyesülethez. A helyükre érke­zettek — Tóth, Szabó L, Szabó Z., Szűcs — közül csak Szabó I. bizonyította az ősz folyamán ké­pességeit. Kormos és Berecz II. Zs. az ifjúsági csapatból kerültek fel, és rutintalanságuk gyakran kiütközött. A leszerelés után visz- szatért Csanáditól nemcsak a szakemberek, de a szurkolók is többet vártak. A kispadot sem kerülte el a változás, Fodor Pál helyét újra Várallyay Miklós vet­te át. Annak okát, hogy végül is meg kellett elégedniük a dobogó harmadik fokával, Várallyay edző a csapat kétarcúságában látja. Hazai pályán veretlenül és pontveszteség nélkül zárták az őszt, az idegenbeli mérlegük vi­szont igencsak gyenge. A sorso­lás szeszélye folytán fő yetélytár- saikhoz rendre utazniuk kellett, s elképzelhető, hogy a kezdeti so­rozatos győzelmek némi önbiza- lom-túltengést is eredményez­tek. A tetejébe, sérülés miatt nem tudtak a legjobb összeállí­tásban játszani a rangadókon. A tény azonban tény marad: a recs­brazilok mutatták meg: igenis megtörhető Olaszország nemze­ti tizenegye. Az angolok elleni, Wembley-ben elért 0:0 jó is volt, meg rossz is. A futball Mekkájá­ban döntetlent elérni nem kis do­log, de ugyanakkor Anglia sem nagyon erőltette a mindent el­söprő támadójátékot. Az 1989-es év az olasz klub­futball óriási frontáttörését je­lentette. Az AC Milan a BEK- ben, az SSC Napoli az UEFA- kupában diadalmaskodott, a KEK-ben pedig a Sampdoria csak az FC Barcelona előtt haj­tott fejet, s lett második. Nem kis bravúr ez, ámde a mélyebbre te­kintő kritikusok pontosan látták: a milánói csapatban a hollandok játszották a vezető szerepet. A nápolyiak csapatjátékának „só­ja” az argentin Maradona, to­vábbá két brazil, Careca és Ale- mao\olt. No persze, nagy tehet­ségek olasz földön is teremnek... A válogatott kapusa, Walter Zenga, az öreg kontinens egyik ki kudarcot követően elvesztette önmagát a társaság, a dolgok nem egészen az elképzeléseknek megfelelően alakultak. A vere­ségek közül különösen a selypi volt mellbevágó, hiszen jófor­mán iskolás gólokkal veszítettek. Valamennyi mérkőzésen pá­lyára lépett: Horváth Tamás, Nagy Péter és Zágonyi Sándor. A mutatott játék alapján az alábbi sorrend alakult ki: Horváth Ta­más, Méhesi Ferenc, Zágonyi Sándor. A házi góllövőlistát is Horváth vezeti 8 találattal, őt Csanádi Dénes 8, Berecz I. Zsolt és Méhesi 7-7 góllal követi. Az összecsapásokon a középpályás sor bizonyította gólerősségét, de a hatékony védekezéssel nem­egyszer adós maradt. Várallyay Miklós azt várja fia­itól, hogy tavasszal továbbra is versenyben maradnak az elsősé­gért vívott harcban. Az ősz számokban: Otthon: 8 8 ------- 40- 7 24 I degenben: 6 1 2 3 6- 9 5 A plusz még hiányzott... A pontvadászat kezdete előtt csak annyi újdonság akadt a Selypi Kinizsi háza táján, hogy Szabadés a leszerelt Szabó Apc- ra távozott. Tervezéskor az első öt hely valamelyikének megszer­zését kalkulálták be, de a dobo­góra kapaszkodást sem tartották kizártnak. Nos, a tervet teljesí­tették, de a még előkelőbb helye­zéshez egyelőre hiányzott a plusz. Hazai környezetben szinte ki­fogástalant nyújtottak, egyedül a Sírok kényszerítette őket pont- osztozkodásra. Ami az idegen­beli szereplést illeti, az már in­kább felejthető volt. Arra még li­dérces álmaikban sem gondol­tak, hogy Tamaörsről és Kom­pokról is pont nélkül térnek ha­za. A csapatból a legtöbben a selypi pályán szerepeltek az átla­gosnál jobban, közülük is külön dicséretet érdemel a középhát­véd, Tóth István, a középpályás Tordai János és Králik János. A házi gólkirályi cím Kerepesi Fe­rencé lett, aki nem kevesebb, mint tizenegyszer talált az ellen­felek hálójába. Varga József edző a tavaszi esélyekről így nyilatkozott: — Szurkolóink szívügyüknek te­kintik a csapat szereplését. A ta­vasszal szeretnénk nekik minél több örömet okozni. A bajnok­ság megnyerését sem tartom ki­zártnak, legalábbis a fiúk nagyon fogadkoznak. Az ősz számokban: Otthon: 7 6 1 — 20- 7 19 Idegenben: 7214 13-13 7 Buttinger László legbiztosabb kezű „portása” , a védelemben Franco Baresi szu­perklasszis, Giuseppe Bergomit, Riccardo Ferrit és Paolo Maidinit sem kell különösebben bemutat­ni. A középpályás Roberto Do- nadoni fáradhatatlan gép, ám a nagy „rohangálásban” sem ve­szíti el színes technikáját. És még lehet sorolni: Fernando de Napo­li, Andrea Camevale, s a végén a pompás csatár, a nemrégiben lábtörést szenvedett Gianluca Vialli. Az új, feltörekvő csillag Roberto Baggio, akivel kapcso­latban Vicininek mindössze egyetlen — kellemes — fejfájása van: hol játszassa a Fiorentina labdarúgóját? Feltételezett olasz világbajnoki cím igen sokat je­lentene — mármint pénzben is. Minden egyes játékosnak 215 ezer dollár ütné a markát. Amire persze mindenki sokkal büsz­kébb lenne: a háromszoros világ­első „squadra azzurra” belépne a „négyszeresek” közé — első­ként... ők huszonnégyen Olaszország KI nyeli le az ESE hiányát? — Hozott-e hasz­not a Start Utazási Iroda? — Mennyibe kerül Bernáth újbóli szerződtetése? Nyitott füllel Az új esztendőben első ízben je­lentkezünk Nyitott füllel című rovatunkkal, amelyet tavaly pil­lanatok alatt megkedveltek az olvasók. Engedjék meg, hogy ez­úton is megköszönjük az önök aktív közreműködését, hiszen a témákat egytől egyig a szurko­lók, a sport iránt érdeklődők szolgáltatták nekünk. Reméljük, az idén sem lankad a kíváncsisá­guk, és újabb kérdésekkel, felve­tésekkel keresik fel a sportrova­tot. Továbbra is keddenként, délelőtt kilenctől tizenkettőig váijuk telefonhívásaikat a Nép­újság központi számán. De ter­mészetesen levélben is eljuttat­hatják hozzánk észrevételeiket, kérdéseiket. Úgy adódott, hogy az év első összeállítása mind az Eger SE- hez kapcsolódik, így valamennyi témában Szölgyémy Ferenc, a klub társadalmi ügyvezető elnö­ke vállalta magára a válaszadást. Péteri Zoltán Egerből telefo­nált, és azt tudakolta, hogy a sportegyesületnél meglévő több mint ötmillió forintos hiánynak mi lesz a sorsa. Vajon a szakosz­tályok egyenlő arányban vise­lik-e majd a deficittel járó terhe­ket, vagy pedig az adófizető ál­lampolgároknak kell lenyelniük a milliókat. Az ügyvezető elnök elöljáró­ban leszögezte, hogy szeretnék tisztességes módon rendezni a tartozásukat. A célszerű megol­dásnak az látszik, hogy az ESE fennmarad, és akkor a még mű­ködő szakosztályoknak kell ki­gazdálkodniuk a hiányt. Már csak azért is, mert ők okozták. Az elnökség azzal is tisztában van — és ez a legutóbbi ülésen el­hangzott —, hogy az adósságren­dezésre csak abban az esetben nyílik lehetőség, ha a klub egy nagyobb összeghez jutna. Dön­tés ebben az ügyben még nem született, a szakosztályok elké­szítették az idei költségvetésü­ket, amelyet szembe kell állítani a pénzügyi lehetőségekkel. Az Eger SE továbbélése szempont­jából kardinális kérdés, hogy kapnak-e állami támogatást, hi­szen erre valamennyi csapat rá­szorul. Azzal is számolni kell, hogy az egyesület nem tud talpon maradni. Ä felszámolás azzal jár, hogy az állami köztartozást — áfa, személyi jövedelemadó, tár­sadalombiztosítási járulék — nem lesz kinn behajtani. Személy szerint az ügyvezető elnök amel­lett voksol, hogy ha kínkeserve­sen is, de le kell róni a tartozáso­kat. Tóth Gabriella Egerből arról érdeklődött, hogy az elmúlt év áprilisa óta működő Start Utazá­si Iroda hány forinttal járult hoz­zá az ESE működéséhez. Az irodát négyen: a Budapest Bank, a Hungária Szálloda és Vendéglátó Vállalat, egy nyugat­német cég, valamint az Eger SE labdarúgó-szakosztálya alapí­totta. A régebb óta önálló szám­lával, önálló gazdálkodással mű­ködő futballszakosztály 400 ezer forinttal szállt be az üzletbe. A „praktizálás” első évéről, ponto­sabban a kilenc hónapról még nincs pénzügyi kimutatás. Az vi­szont bebizonyosodott, szögezte le az ügyvezető elnök, hogy ez a vállalkozás életképes, s biztos, hogy már a tanulóévet nyereség­gel zárja. A labdarúgó-szakosz­tály tehát törzstőkéjének arányá­ban részesül majd a profitból. Ám a jövőre nézve, főként a pénzügyi hiány rendezése miatt annak a lehetősége is felmerült, hogy az ESE a saját beugróját, azt a bizonyos négyszázezer fo­rintot felajánlja a többi részvé­nyesnek, s ha azok, vagy netán egy újabb partner megváltja azt, a klub a deficit törlesztésére for­dítja ezt az összeget. Németh Erzsébet ugyancsak a megyeszékhelyről hívott fel ben­nünket. Olvasta, hogy Bernáth Bea Olaszországból visszatér a ESE röplabdacsapatába. A kér­dése csupán az, hogy mennyibe kerül a játékos újbóli szerződte­tése a klubnak, illetve a szakosz­tálynak? Mint közismert, tavaly az ka­vart port, hogy a válogatott röp- labdázó tetemes összegért ját­szott Egerben. Voltak olyan hí­resztelések is, hogy több mint másfél milliójába került Bernáth az ESE-nek. Közel jártak az igazsághoz, mert cakompakk egymillió kétszázezer forintot fi­zetett ki a sportegyesület. Ebben értelemszerűen benne van a Dó­zsának járó 800 ezer forintos át­igazolási díj is. Hogy most mibe kerül a játékos? Mivel egyelőre fél évről van szó, százezer forint juttatásra gondol a szakosztály. Nyáron letelik Bernáth kétéves szerződése, amely eredetüeg az ESE-hez kötötte. Az előzetes beszélgetések kapcsán kiderült, hogy a játékos a nyártól valószí­nűleg ismét az olaszoknál foly­tatja pályafutását. Ekkor viszont már csak az Eger SE markát üti az érte járó pénz, ami a külföldi játékospiacot ismerve, körülbe­lül húszezer nyugatnémet márka lehet. A mérleg nyelve ekkor bil­lenne igazán helyre... Budai Ferene Pénzdíj, sportlétesítmények építéséért A SZOT testnevelési és sport- csoportja az elmúlt évben is meg­hirdette a társadalmi sportléte­sítmény-építési mozgalmat. Az akcióra megyénkből négy intéz­mény küldött be pályázatot, s eb­ből hármat pénzjutalommal dí­jaztak. Negyvenezer forintos tá­mogatásban részesült a gyön­gyösi Mikroelektronikai Vállalat szakszervezeti bizottsága, a Po­roszlón megépített 1,5 millió fo­rint értékű vízi sporttelephez 700 ezer forint társadalmi mun­kával, illetve kommunista mű­szak bevételeivel járultak hozzá. Húszezer forintos dijat kapott a Besenyőtelki Általános Műve­lődési Központ dr. Berze Nagy János Iskola. Félmillió forintos bitumenes kézilabdapályát és egy többcélú ugróhelyet valósí­tottak meg, s ehhez 110 ezer fo­rint társadalmi munkával járul­tak hozzá. Az Egri Gyermekvá­ros Start Diáksportköre ugyan­csak 20 ezer forintos jutalmat kapott, amiért a nemzetközi nor­mának is megfelelő BMX-pályá- hoz több mint 130 ezer forint tár­sadalmi munkával járultak hoz­zá. A felsőtárkányi sportkör a SZOT oklevelét érdemelte ki, mivel jelentős társadalmi mun­kával és összefogással oldották meg a községi futballpálya rend­betételét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom