Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-06 / 5. szám
4 GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1990. január 6., szombat Szabadáras élelmiszerek Ki mondja meg januártól a hús árát? — kérdezte egy, a termelők és feldolgozók érdekeit egyeztető tanácskozáson a húsipar képviselője. A résztvevők türelemmel igyekeztek elmagyarázni a szabad árak működési mechanizmusát, ám a környéken jó hírnek örvendő szakember egy számot, a hús árát várta. Szinte érthetetlen ez az értetlenség, ugyanakkor a szokásos magyar gyakorlatot is jelzi. Hasonló kétkedéssel állt a szakemberek egy része a kötelező tervmutatók eltörlése előtt, két évtizede. Most is szokatlan, hogy a kereslet-kínálatra figyelve, mintegy alkuban alakuljanak ki a korábban felülről meghatározott árak. Hálátlan, de szükséges feladat Lehetne lekezelően minősíteni a vidéki szakember magatartását, ám igazságtalanok lennénk vele szemben, hiszen nem egyedül ő értetlenkedik az élelmiszerek szabad árát illetően. A nála felkészültebb és gyakorlottabb áras szakemberek sem tudtak eligazodni a szabadár-rendszer várható útvesztőiben, legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy az árhivatal nem vállalta az élelmiszer-árhatóság szerepét. Ők a korábbi ármechanizmus fennmaradását javasolták, mondván, az új rendszerben nem lehet kordában tartani az árakat. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium viszont a régi rendszer megőrzésébe nem egyezett bele, s hogy a patthelyzetből elmozdulás legyen, kény- szerűségből vállalta az árhatósági szerepkört, az ezzel járó vitákat, munkát, a bíráló megjegyzéseket. E vállalással törlesztett korábbi adósságából a MÉM, mert aligha kétséges, hogy a mezőgazdasági termelés mélypontjáért a szövetkezeti érdekképviselettel együtt történelmi felelősség terheli. Vészhelyzetbe került a mező- gazdaság, s ennek egyik következményeként az élelmiszer-ellátás. Ugyanis a gazdaságok százai mentek és mennek tönkre, a természeti adottságairól ismert, teljesítményeiről elismert magyar mezőgazdaság egyre hátrább került a nemzetközi mezőnyben. A pénzügyi kizsákmányolásra alapozott agrárpolitika hozta lehetetlen helyzetbe a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok jelentős részét. A feladat most nem kisebb, mint az agrártermelés jövedelmezőségének, a termelés becsületének helyreállítása, következésképpen az eddigi elfogadható élelmiszer-ellátás megőrzése. Ennek egyik — de csak egyik — lehetséges módszere a szabadárrendszer bevezetése és következetes érvényesítése. Ama szabad- ár-érvényesítés a termelés hatékonyságának javítása nélkül hasonlóan szélső és kezelhetetlen állapotokat, elszabaduló inflációt idézhet elő. Ami nem kisebb baj, mint a felülről nyomott, munkásérdekekre hivatkozó s az élelmiszer-termelés csökkenését okozó árrendszer. 20—40 százalékos áremelés Érzik, tudják ezt a termelők is, készülnek hosszabb távú érdekeik következetes megőrzésére. A szabad árak bevezetésével együtt 20 — 40 százalékos fogyasztói árszínvonal-emelkedésre kell a lakosságnak számítani. A mező- gazdasági termékek felvásárlási árai 20 — 25 százalékkal növekednek, s ez elégségesnek látszik a termelés jövedelmezőségének és várhatóan a kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátásnak a megteremtéséhez. Ezt az alapvető élelmiszereknél is bekövetkezett árváltozást azonban a lakosságnak kell elviselnie. Ebből következik, hogy már nemcsak luxusnak minősített igényeit kell visszafognia, hanem alapvető szükségleteihez tartozó áruk vásárlásánál is takarékosabban kell bánnia a pénzével. Ez pedig előrevetíti az élelmiszerek vásárlásának mérséklődését, a minőségi, szavatossági igények betartásának, a lejárt szavatosságú cikkek ár- csökkentésének kötelező és megvalósuló erősödését. A diktált helyzetből felszabadulván, a szabad áraktól mintegy megrészegülten lehetne egyes termékek árait a csillagokhoz közelíteni, de ez látványosan ellentmondana a mezőgazdálkodás hosszabb távú érdekeinek, hiszen az élelmiszerek iránti igények megcsappanásával és a termelés fékeződésével járnak együtt. Úgy tűnik, ezt felismerték a termelők és a dolgozók egyaránt. A MÉM szakemberei egyeztették velük elképzeléseiket, s eszerint a közelmúltban meghirdetett árváltozások tarthatók. Ennek persze feltétele, hogy a termelőktől független közgazdasági elképzelések, szabályok se változzanak, illetőleg a kereskedelem se akarjon látványosan gazdagodni. Hatósági és maximált A MÉM árhatósági teendőit kidolgozta, melynek része, hogy a búza és a tej hatósági áras marad; a kukorica, a sertés- és marhahús garantált áras lesz, vagyis az alsó árat az állam szavatolja, s ettől csak felfelé lehet eltérni. Tervezik az intervenció bevezetését is, melynek forrása a költségvetés és a termelői önkéntes befizetés lenne. Változik az export támogatásának és engedélyezésének rendszere is a hazai élelmiszer-ellátás védelmére. Az bizonyos, az élelmiszerek szabad árai feszültséget okoznak mind a termelők, mind a fogyasztók körében. Az érdekek közelítésének azonban meg lehet — és meg kell — találni azt a legkisebb feszültségekkel telített metszéspontját, amely ébren tartja a termelői és vásárlói kedvet, mert nyereséggel előállítható, de megfizethető árú élelmiszereket produkál. V. Farkas József A Magyar Rádió 8-as stúdiójában a rockszakma jelesei vették fel hangszalagra a Temesvár ’89 című dalt, mely a budapesti segélykoncerten hangzott el először (Szabó Sándor felvétele — MTI) Ha HívatthattiéH... Na, ez az év is jól kezdődik! Odamegyünk az első buszsofőrhöz, aki a kormánynál újságot olvasgat: mondaná el, mit kíván az idei esztendőre. Szabadkozik, hogy ő borsodi, meg különben is, aztán mikor meglátja a fényképezőgépet, se szó, se beszéd, kiugrik az autóbuszból, és elszalad. Egyáltalán, merjünk még kérdezni? A második sofőrrel nagyobb szerencsénk van... Csak rosszabb ne legyen!... ...ennyit mond tömören Sultis József, a Mátra Volán dolgozója. Aztán még néhány, hasonlóképpen tömör mondattal tűzdeli meg a kívánságlistát: ne legyen olyan, mint a románoknál volt, nyugalom kell és béke, otthon és a munkában. És balesetmentes vezetés. Valójában pénzre is szükség lenne — a felesége lassan többet keres, mint ő — ,de nem lottózik, így nem számíthat nagy nyereményre. „Az apró örömök meglegyenek — ez a lényeg” — zárja le a mondandóját. „A székelyekért örül a szívem” Sugárzik róla a derű, az életszeretet. 84 esztendő bölcsessége. Gönczi Miklós (bácsi...teszi hozzá huncut mosollyal) szinte pontokba szedi, mit kívánna 1990-re. — Először is azt, hogy ki tudjak jönni a nyugdíjamból, ami 5600 forint, és ugyanilyen egészséget, mint idáig. A feleségem is egészséges legyen, az unokáim pedig jól tanuljanak. Maguknak, fiataloknak pedig könnyebb életet. Az országnak csöndet, csöndet és békét. A székelyekért pedig örül a szívem...! Békességet... Az Egri Bazilikában csak halk csoszogás zavarja meg néha a végtelen nyugalmat. Egy néni csendben rendezgeti a virágokat. Fényképezni nem engedi magát („nem illő az már ebben a korban, 77 éves vagyok...”), de fotó nélkül, íme Szepesi Mária, „bazilikái dolgozó” (ez a meghatározás tőle származik) vágyai erre az évre. — Békességet kérek az egész világnak. Magamnak pedig? Erőt, egészséget, lelki nyugalmat. Eny- nyi elég, nem? — Pénzt, szerencsét nem akar? — Énnekem már ami van, az elég. Ha meg nem lesz, majd segítenek... Egy nyolcezer forintos bundát Havazik... A főiskola előtti parkban sötét fejkendős asszony sepregeti az elhullajtott szemetet. Pál LászlónéBorsod megyéből, annak is Mályinka nevű, nyolcszáz lelket számláló kis falujából jár be naponta Egerbe. Park- fenntartó. — Ha nyernék a lottón, annak örülnék a legjobban. Már négy éve játszom, három szelvénnyel minden héten, de még egyetlen nyomorult kettesem se volt. — Tegyük fel, hogy nyerne hárommillió forintot. Mire költené? — Hát, nem is tudom. Van két fiam, azok biztosan tudnák hova tenni. — És magának? — Nekem abból a hárommillióból elég lenne nyolcezeríannl. Vennék rajta egy bundát... „Nem lesz pénzem, nem fogok nyerni...” — kezdi a huszonévesek éleslátásával Balázs Péter, negyedéves iparművészeti főiskolás hallgató. — Az idei évtől azt várom, hogy ki tudjak menni három hónapra, Finnországba, kerámiáz- ni. Talán kiegyensúlyozottabb leszek az idén. „Nagy” dolgokban pedig? Megtanulnak majd fair módon politizálni a pártok, s ha majd a gazdasági élet is úgy meglódul, mint a politikai, esetleg lesz a végzős iparművészeknek is helyük... Gyereket, lakást szeretnék! Majomé Sára Noémit annak idején az egész város ismerte — s talán ismeri még ma is. Ő az, aki gyönyörűen énekel népdalokat. Most viszont kozmetikus. És boldog. — Fél éve mentem férjhez, a családi életemmel meg vagyok elégedve. Ez az idén nem sokat fog változni, legfeljebb tartalmasabb lesz. S hogy mit szeretnék? Szülni egy gyereket. És jó lenne egy saját lakás, mert most az anyósoméknál lakunk. Tudom, hogy el van szegényedve az ország, és hiába kívánnék most hirtelen gazdagodást, szerintem 2000-ig nem sok jóra számíthatunk. És, ha kívánhatok még valamit: a román barátaimat csak öröm és gazdagság érje ezek után. Csodákat... Fotós és cikkíró egymásra néz. Mit lehet még ezen kívül kívánni? Szeretetet, szerelmet, hatalmat, gazdagságot, világutazást? És mit érnek a vágyak, ha beteljesületlenek maradnak? És szabad-e, lehet-e még hinni? A csodákban? Választási kopogtatocédulák A tanácsok és az Állami Népességnyilvántartó Hivatal január 19-én kezdik meg a kopogtatócédulák kiküldését a március 25-ei országgyűlési képviselői választásra. A törvény értelmében a választások előtt hatvan nappal, jelen esetben január 23- ig mindenkit ki kell értesíteni. Ez azért fontos, hogy a pártoknak 30 nap állhasson rendelkezésükre az ajánlószelvények gyűjtésére, amelyeket február 23-ig át kell adniuk a választási bizottságoknak. Az egyéni választókerületekben a jelöléshez legalább 750 választópolgárnak az aláírásával hitelesített ajánlására van szükség. E célra szolgál az ajánlási szelvény. A jelöltajánlás a választópolgár szabad elhatározásán alapul, arra senki nem kötelezhető. Jelöltet ajánló szelvényeket — a törvény értelmében — az állampolgárok zaklatása nélkül bárhol lehet majd gyűjteni, kivéve munkahelyeken, tömegközlekedési eszközökön és a kórházakban. Az egyéni választókerületben mintegy 60 ezer lakos választ egy képviselőt. A választópolgároknak két szavazatuk van; két szavazólapot kapnak majd. Egyikkel egyéni választókerületi jelöltre, a másikkal a pártok megyei, fővárosi listájára szavazhatnak. „Temesvár ’89”, Temesvárért
