Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-13 / 294. szám

4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. december 13., szerda Bolgár változások Puccs távolította el Zsivkovot? A Bolgár Kommunista Párt új vezetője, Petar Mladenov gyor­san irányt vett a gazdasági refor­mok felé, ám még mindig kérdé­ses, hogy hajlandó-e követni a kelet-európai országok többsé­gében zajló politikai változáso­kat — értékeli az eddig lezajlott bulgáriai eseményeket a Reuter. A Financial Times helyszíni tu­dósítója pedig értesüléseire ala­pozva egy Zsivkov bukását ki­váltó PB-beli puccsot rajzol föl. Egyesek úgy vélik, hogy a vi­szonylag fiatal — 53 éves — Mla­denov képes lesz élére állni a ra­dikális változásoknak, míg má­sok arra figyelmeztetnek, hogy az 1971 óta külügyminiszter Mladenov a régi gárda tagjai kö­zül került a vezető posztra. A Re­uter pedig bolgár értelmiségieket idéz, akik úgy vélik, csak idő kér­dése, hogy az Ökoglasznoszty- féle ellenzéki szervezetek, illetve a Podkrepához hasonló függet­len szakszervezetek számának gyarapodásával fölmerül az egy- párti uralom megkérdőjelezése is. Diplomaták szerint Mladenov abban bízik: a népszerűség el­nyeréséhez elegendő, hogy ő tá­volította el 35 évi uralom után Zsivkovot. Hozzáteszik: elkép­zelhető, hogy Mladenov csak egyszerű pártbeli puccsot hajtott végre, és úgy vélik, minimális változtatásokkal átmentheti a rendszert. A Financial Times elemzése szerint Mladenovot sokan még mindig átmeneti pártvezetőnek tartják, akinek sorsát az fogja meghatározni, hogy december 11-én hogyan tudja átalakítani a Politikai Bizottságot. A jelenlegi PB-ben ugyanis — írja a Financi­al Times helyszíni tudósítója — csak egy hajszálon múlott, hogy nem Zsivkov távolította el Mla­denovot, hanem fordítva. A török nemzetiségűekkel va­ló bánásmód miatt külföldön, a gazdasági helyzet romlása miatt pedig belföldön népszerűtlenné vált 78 éves Zsivkov elleni sze­mélyi front akkor kezdett szerve­ződni, amikor júliusban a KB újonnan létrehozott kulturális bizottságának az élére került a bolgár pártvezető kicsapongá­sairól hírhedt 37 éves fia, Vlagyi­mir. Ráadásul ezt a döntést Mil- ko Balev, a PB népszerűtlen taj- ga, a suttogások szerint Zsivkov kiszemelt utódja támogatta. A korábban Zsivkov emberé­nek számító, Moszkvával szoros kapcsolatokat ápoló és reformo­kat sürgető nemzetvédelmi mi­niszter, Dobri Dzsurov hadsereg- tábornok ekkor lépéseket tett a Zsivkov-klánt őrző 2000 fős testőrgárda semlegesítésére, amelyet azt követően állítottak föl, hogy a hatvanas években a hadsereg puccsot kísérelt meg Zsivkov ellen. Mladenovhoz és Dzsurovhoz nem sokkal később csatlakozott Lukanov, a külgaz­dasági kapcsolatok reformer szellemű minisztere, valamint Atanaszov miniszterelnök is — úja a Financial Times. A négyes fogatnak azonban számolnia kellett a még mindig exminiszter, Dimitar Sztojanov ellenőrzése alatt álló belügyminisztérium­mal, amely például a szófiai eu­rópai környezetvédelmi konfe­rencia idején elrendelte a függet­len környezetvédők bántalma­zását. Október végén, a napilap ér­tesülései szerint, Mladenov leve­let intézett a PB-hez, a KB-hez és a nemzetgyűléshez, amelyben azzal vádolta Zsivkovot, hogy tönkretette Bulgáriát, valamint hogy korrupt, és visszaélt hatal­mával. Október 24-én Mlade­nov lemondott, de ezt Zsivkov nem fogadta el. Nem sokkal ké­sőbb viszont Mladenov, Kínába igyekezve, váratlanul megállt Moszkvában, ahol a Financial Times szerint zöld utat kapott Zsivkov eltávolításához. Ezután a BKP Politikai Bizottsá­gának november 9-i ülésén javasol­ták Zsivkov fölmentését. A PB tíz nagy tagja közül az előzetes találga­tások szerint Zsivkov a sajátján kívül Sztojanov, Grisa Filipov, Balev, Pen- cso Kubadinszki és Jordan Jotov sza­vazatára számíthatott. Kubadinszki azonban — úja a Financial Times tu­dósítója — az utolsó pillanatban tá­bort váltott, és eldőlt a szavazás. Magyar fesztiválsiker az NSZK-bau Kettős magyar siker született azon az NSZK-ban tartott nem­zetközi diaporáma-fesztiválon, amelyet Belgium, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársa­ság fotóművész-szövetségei ren­deztek meg. A Stuttgart melletti Schwäbis­che Hallban tartott szemlén egy- egy kiemelt dijat nyert Eifert Já- nos budapesti és Tám László pé­csi fotóművész. A diaporáma olyan ábrázoló műfaj, amely a film és a fotó között helyezkedik el: az egymásra vetített, egymás­ba áttűnő diaképek, s a vele szer­ves egységet alkotó szöveg- és zenekíséret együtt alkot művet. A jubileumi — tizedik alka­lommal megrendezett — Euro- fesztiválon negyvenhét munka szerepelt. Eifert János egy lélek­tani jellegű alkotása kapta a nagydijat, Tám László pedig egy környezetvédelmi sorozattal a dokumentum kategória első dí­ját szerezte meg. Mindkettőjük­nél az alkotások sajátosan ma­gyar hangvételét, modern kifeje­zési formáját értékelte nagyra a zsűri. A két fotóművész számára igen eredményesnek bizonyult az idei év. A nyár folyamán a Franciaországban tartott nem­zetközi fesztiválon ugyancsak ki­emelkedő sikerrel szerepeltek: Eifert János is és Tám László is két-két díjat nyert alkotásaival. Békési könyvajándék Kárpátaljára Négyezer kötetet gyűjtött ösz- sze a kárpátaljai magyarok javá­ra a békéscsabai „Erdélyi Kör” , az adományt a napokban juttat­ják el Ungvárra. A kör a megye- székhelyi MDF-szervezettel kö­zösen a közelmúltban felhívással fordult a város lakosságához a kárpátaljai magyar könyvtárak megsegítésére; ennek eredmé­nye a négyezer kötet. A csabai polgárokon, az iskolák tanulóin és tanárain kívül a gyulai MDF- szervezet is adományozott köny­veket a kárpátaljaiaknak, a me­gyei szakszervezeti könyvtár pe­dig egymaga kétezer kötetet adott a nemes célra. A békéscsa­baiak az ungvári művelődési központban a Kárpátaljai Ma­gyar Kulturális Szövetség veze­tőinek adják át szabad felhaszná­lásra a könyvtárnyi adományt. Az újvidéki Magyar Szó a jugoszláviai magyarságról „Asszimiláció?” címmel kö­zölt cikket a jugoszláviai ma­gyarság lélekszámának csökke­néséről az újvidéki Magyar Szó. Bevezetőben megállapította, hogy az asszimiláció a gyakorlat­ban Európában és szerte a világ­ban mindig a nemzetiségi, ki­sebbségi sors velejárója volt, majd kifejtette: A jugoszláviai magyarság lét­száma a két legutóbbi népszám­lálás közötti időszakban, tehát 1971 és 1981 között mintegy 50 ezerrel lett kisebb. A különféle hivatalos statisztikák szerint év­ről évre fogyatkoznak az anya­nyelvükön tanuló nemzetiségi diákok is: a magyarság esetében ez a létszámcsökkenés az általá­nos iskolákban az 1976/ 1977-es és az 1988/ 1989-es tanévet ösz- szehasonlítva több mint négyezer fős fogyatkozást jelent. Figye­lemre méltó az az adat is, amely­ből kiderül, hogy az 1988/ 1989- es tanévben a 32 509 magyar nemzetiségű gyerek közül csu­pán 26 008 tanult anyanyelvén. 6301 kisdiák ilyen-olyan okból nem élt ezzel a lehetőséggel. Ugyanakkor a 10 831 magyar nemzetiségű középiskolás közül csupán 6824 tanult anyanyel­vén. Esetükben 4 007 azoknak a száma, akik nem anyanyelvű ta­gozatokra jártak. Noha ezek is szemléletes mu­tatói népünk fogyatkozásának — folytatta a lap — szerintünk az is­koláztatásban megmutatkozó súlyos problémák mellett van egy ennél talán még súlyosabb is. Ez pedig a népszaporulat kérdé­se. Amikor a népszaporulat pél­dául Szerbiában 1,8 a Vajdaság­ban pedig 1,6 ezrelék, addig a magyarság esetében ez a szám 1981-ben 1,27 napjainkban pe­dig bizonyos becslések szerint 0,95 és 0,85 körül alakul. 1987-ben például 4170 ma­gyar nemzetiségű kisgyermek született és 6299 férfi meg nő hunyt el, ami azt jelenti, hogy az elhalálozottak száma 2129- el nagyobb az elhalálozottaké- nál. A rendkívül alacsony népszaporulat, illetve a szüle­tési és elhalálozási arányszá­mok egyensúlyának a kataszt­rofális megbomlása miatt 1981-tól napjainkig több mint 13 ezerrel csökkentő vajdasági magyarság létszáma. Ha ez a tendencia folytatódik, márpe­dig folytatódni fog, mert pél­dául a népjóléti kérdésekben sem várhatók pozitív változá­sok, akkor várható, hogy a leg­közelebbi népszámlálás adatai nem hogy nem fogják megkö­zelíteni a legutóbbi 385 356- os létszámot, de a 350 ezres szintet sem fogják elérni. Lehet, hogy így népszerű lesz az orosz? Léna és a komputer (Fotó: Gál Gábor) Miközben itthon a sajtóban is és a hétköznapi életben is dühödt kifakadással illetik az orosz- nyelv-oktatást (tegyük hozzá: jogosan), addig számos nyugati országban a fiatalok egy része nagy lelkesedéssel tanulja ezt az „egzotikus nyelvet”. Ez hát az érem másik oldala. Az egyik, hogy tudniillik valóban jogos a felháborodás mindaddig, amíg ilyen dohos szemléletű és papírí­zű a tananyag, s amíg a választ­ható nyelvek közül ez az egyetlen alternatíva. Úgy vélem, pár év múlva, amikor már a pedagógu­sok és az oktatási intézmények egyaránt felkészülnek három­négy idegen nyelv korszerű taní­tására, lesznek diákok, akik fa­kultatív tárgyként az oroszt vá­lasztják. Különösen pedig akkor, ha olyan elmés módszerek állnak rendelkezésükre, mint amilyet Koczka Ferenc egri tanársegéd Redele Ilonával közösen kidol­gozott, s amiért nemrégiben megkapta az MTA Pro Scientia- (a tudományért) díját. Az egri tanárképző főiskola oktatástechnológiai tanszékcso­portjának tanársegédje egy éve még maga is matematika — fizi­ka szakos hallgató volt. A számí­tógépes program, amelyet egy általános iskolai orosz tantervi anyaghoz készített, egyelőre szakköri feldolgozásra szolgál. A Léna és Tánya című olvasmány játékos felbontásával sikerült el­érni, hogy a hatodik és hetedik osztályos gyerekek szinte észre­vétlenül elsajátították a szava­kat. — Bár előzetesen nem fűztem hozzá nagy reményeket — mond­ja a programszerkesztő —, ami­kora gyakorlatban a gyerekekkel kipróbáltuk, kedvezően fogad­ták. Már eleve megmozgatta a fantáziájukat, hogy biflázás he­lyett odaülhettek a komputer elé. Játéknak, s nem pedig gyöt­relemnek fogták fel. A számító­gép különben elég következete­sen „oktat”. A folyton visszatérő ellenőrző kérdésekkel el lehet érni, hogy a „játékosok” ne búj­hassanak ki a számonkérés alól. — 5 azt hogyan oldotta meg, hogy a gépbe egy másik írásrend­szert — a drillt — kellett betáplálni? — Akik már foglalkoztak ilyesmivel, sejthetik, hogy volta­képpen legalább tíz külön prog­rammal kellett dolgozni. Ezek között felhasználtam készeket, de voltak olyanok is, amit nekem kellett kidolgozni, alkalmaztam ábrákat is. Az orosz betűkészle­tet én rajzoltam meg egy prog­rammal — Az oktatási módszerről ké­szült dolgozatot a szakemberek is elfogadták, ezt bizonyítja a ran­gos elismerés. Lehet, hogy az ön által vázolt elképzelés jelenti a nyelvtanulás jövőjét? — Nem valószínű, hogy a nyelvoktatásban valaha is he­lyettesíteni lehet a tanárral való személyes kapcsolatot, az élő szót. De jó lenne, ha a humán szakosok között is egyre keve­sebben idegenkednének a szá­mítógéptől, s felhasználnák a tanításban. Egyébként a mun­kahelyemen is ezért dolgozom. A számítástechnika alapjait ta­nítom a nem matematika sza­kosoknak. — S a mostani díjnyertes pá­lyázatnak lesz talán folytatá­sa? — A menyasszonyommal s egyben alkotótársammal, Rede­le Ilonával, aki egyébként orosz szakös tanár, már törjük a fejün­ket egy újabb kísérleten. Például egy hasonló angol nyelvű prog­ramon. (jámbor) Manapság igen sokan és okkal füstölögnek, keseregnek, hábo- rognak amiatt, hogy veszedel­mesen gyarapszik a rutinos kö­pönyegforgatók, a nehezen elvi­selhető kaméleonok száma. Ők tegnap még a hajdani MSZMP humánusnak aligha nevezhető irányvonaláért lelkesedtek, el­lenforradalomnak minősítették az 1956-os eseményeket, s ádá­zul acsarkodtak mindazokra, akik csakazértis a másság tanait hirdették; aztán — érezvérra sze­lek fordulását — rögvest ócsárol­ták a marxizmus — leninizmus kétségkívül elavult dogmáit, lel­kendeztek a 33 évvel ezelőtti szabadságharc és népfelkelés hőseiért, és ízléstelenül elítélik azokat a csukaszürkéket, akikkel nem is olyan régen még együtt meneteltek. Tudom, hogy a mindnyájunk számára hosszabb távon ígére­tes, csendes, hál istennek komo­lyabb összeütközéseket nélkülö­ző társadalmi változások pilla­natnyilag kedveznek az effajta szájtépőknek. Azt sem vitatom, hogy ebben a csömört keltő kó­rusban szorong a tisztesség, a ha­misítatlan emberség, s lassan már meg se szólal az, aki koráb­ban lehetőségeihez képest min­dent megtett, hogy azért a jövőért munkálkodjon, amelyet életében már nem is remélt. Bezzeg harsányak az újdon­dász hívők. Érvelnek, magyaráz­nak, olyannyira, hogy a rossz megfigyelő majdnem bedől ne­kik. Nem irigylem, sajnálom vala­mennyit, mert kínnal fabrikált álarcuk hamarosan lehull, s ko- médiázásukért drága árat kell majd fizetniük. Ézért javallom nekik, hogy fi­gyeljék sűrűbben kifejezetten nekik szóló, az okulásukat segítő programokat! Szerencsére válo­gathatnak közülük. Ha decem­ber 7-én bekapcsolják készülé­küket, akkor este — a Kossuth adón — azt az Eörsi 1st vánt hall­hatták volna, aki pályájának kál- váriás fordulóiról beszélt, aki ta­lán még létező érzelmeikre, sze­rény erkölcsi tartalékukra is hat­hat, ha figyelnek rá. No nem fon­toskodva, fennhéjázva, hanem az elnémított, de mégis létező, s egyszer csak kísértő, a végképp soha el nem űzhető lelkiismeret finom jelzéseire hangolva. Ebből a műsorból kiderülhe­tett számukra, hogy csak az lel­heti meg háborítatlan belső bé­kéjét, aki nem enged a karrier­vágy csábításának, hanem azon az úton halad, ahol a mérföldkö­vek a tízparancsolat megcáfol­hatatlan kötelmei, azok az erköl­csi intelmek, amelyek örökzöld voltát nem kérdőjelezheti meg senki. Sem az idő, sem az egy­mást váltó nemzedékek. Ha lemaradtak erről a kínálat­ról, koncentráljanak majd a kö­vetkezőkre. Javukra válna... Egy zseni vallomása Nem árt persze a szélesebb ki­tekintés sem. Ha a 20. század vé­gének magyar napraforgói a lírá­hoz vonzódnának, akkor — töb­bek között — Shakespeare szo­nettjeit ajánlanám nekik. Ugyanezen a napon — a Bartó­kon — ez az utánozhatatlanul eredeti angol zseni mutatkozott be. Sejtelmesen szép, eredeti for­dulatokban gazdag, remek ha­sonlatokban nem szűkölködő, őszinte emócióból fakadó verseit Lukács Sándor, Szersén Gyula és Papp Zoltán tolmácsolta. Az empátiára hajlamosak azonosultak azzal a poétával, aki úgy törekedett az önmegvalósí­tásra, hogy közben a világiroda­lomnak címezte hibátlan szelle­mi leleményeit. Ezzel magyaráz­ható, hogy sorai hozzá visznek közel, s olyan katarzist szülnek, amely nemesebbé, megértőbbé varázsol minket — s nem tüleke- dővé, intrikussá... Sorsok Afféle jobbító pirula lehetett a jellemgyengéknek a Zsebrádió­színház 8-i bemutatója is. Vadhy Zsuzsa ismét bebizonyította, hogy otthonosan mozog e műfaj­ban, tisztában van valamennyi fortélyával. Ügyesen szerkeszt, nagyszerűen tömörít, bravúro­san kezeli a párhuzamosan futta­tott jeleneteket. S mindezt 21 percben. Gyere, jó pajtása ráadásul nemcsak esz­tétikai gyöngyszem, hanem mag­vas mondandójával is megbabo­názza az érzékenyebbeket, a to­leranciára hajlókat. Ars poeticájának summája a következő: úgy ítéljünk, hogy ítéltetünk is. Akkor cselekszünk helyesen, ha a személyiség mér­legelésekor azzal is számolunk, hogy ki honnan indult, hová ju­tott, hol torpant meg, miért len­dült előbbre, mi fékezte, mivé nőhetett, fejlődhetett volna. Ha leszállunk a piedesztálról, akkor észrevesszük saját esendő- ségünket is. Ráadásul türelme­sebbek leszünk, s azt az eddig már jó néhányszor emlegetett feltűnési zsivajgást is elnézzük az eltévelyedetteknek. Annál is inkább, mert azokat a jelképes váltókat mindig min­denkinek benyújtják. Pécsi István A vöröskeresztnek is vállalkoznia kell A jelenlegi társadalompoliti­kai helyzetben döntő, hogy a vö­röskereszt gyűjtőhelye legyen — a segélyszervezet alapelveinek megfelelően — a jó szándékú, se­gítőkész embereknek. A hazánk­ban 108 éve működő szervezet közvetítő szerepe a segíteni aka­rók és a támogatást igénylők kö­zött kulcskérdéssé vált — tájé­koztatta az MTI munkatársát dr. Alföldy Árpád, a Magyar Vörös- kereszt főtitkárhelyettese. El­mondotta: a rendszeresen vagy alkalmanként munkát végző több mint 300 ezer hazai önkén­tesre s a 600 ezer véradóra szá­míthatnak elsősorban. Az ön­kéntesek tevékenységét a váro­sokban 1-3, a megyei vöröske­reszt vezetőségeknél 5-7 fizetett alkalmazottuk — országosan összesen 500 főfoglalkozású dolgozó — szervezi. A főtitkárhelyettes reményét fejezte ki, hogy az Országgyűlés a költségvetési vita során méltá­nyolja a szervezet tevékenységét, hasznosságát. Azonban a se­gélyszervezet sem tétlenkedik, igyekszik bevételeit növelni. Rá­mutatott: a vöröskeresztben is szükség van a vállalkozói szellem meghonosítására. így a gyűjtési akciók mellett a jövőben helyi és központi alapokat, alapítványo­kat hoznak létre egy-egy feladat támogatására, például beteg gyerekek, szegények patronálá- sára, véradások szervezésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom