Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-05 / 288. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. december 5., kedd GAZDASÁG—TÁRSADALOM 3. Szabó Péter igazgató: meg­kísértünk még előbbre lépni” ről beszél, szerencsére nem ez a fő kérdés az iskolában. Az igaz­gató s munkatársai is hamar fe­lejtik a problémákat, ha minden­napi tevékenységükre, törekvé­sükre terelődik a szó megint. Emelt szintű, úgynevezett 4+1-es rendszerű technikusne­velésük a jelenlegi oktatási év vé­gén juttatja először oklevélhez is a hallgatót. Az ötödévesek há­rom osztályában összesen 70 fia­tal — a kezdő létszám mintegy fele — készül képesítő vizsgáira az ipari-elektronikai, gépgyár­tástechnológiai illetve a finom- mechanikai és automatizálási szakokon. — Belső szabályzat alapján sajátos mérlegelés után jutottak tanulóink a negye­dikből az ötödikbe — magyaráz­zák — s később a mércét még ma­gasabbra emeljük. Az idei elsőse­inknél például már az is követel­mény, hogy érettségijüknél alap­fokú nyelvvizsgát tegyenek. Míg az idősebbeknél — éppen mosta­nában —-mára középfokú vizs­gákkal próbálkozunk. Egyszó­val, meglévő adottságaink leg­jobb kamatoztatásával az eddigi­eknél sokkal felkészültebb ifja­kat szeretnénk pályára bocsáta­Az idei ősztől — mint lapunk­ból már ism eretes — 65m illió fo­rintos fejlesztés gyarapítja a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolát Egerben. Több, mint egy eszten­deig tartott a tervek megvalósítá­sa s az ezzel járó sok kényelmet­lenség — a kivitelezés ideje alatt sem szünetelhetett az oktatás, a szabad szombatokat, a vasárna­pokat és az ünnepeket, sót a ta­vaszi szünetet is igénybe kellett venni a gyakorlati képzéshez — de kétségkívül megérte a várako­zást, az áldozatot Hiszen Szabó Péter igazgató ma olyanokról szólhat nem kis megelégedéssel, büszkeséggel, mint az intézet 8 tanteremmel történt bővülése a régi műhely fölött az új fizikai előadó, a rajzgépes munkaszoba, a számítástechni­kai, a nyelvi vagy a villamos labo­ratórium. Nem utolsósorban pe­dig a kiképzésében, megjelené­sében is vonzó nagy könyvtár, hogy egyebeket — úgymond — már ne is említsen. Jóllehet ez eddig hiányzott s most pótolt sok szociális létesítmény sem éppen kevés! Az igazgató akár már teljesen boldog is lehetne — ha története­sen a kollégium eleve szerencsét­lenül született épülete nem okoz­na még mindig vissza-visszatérő gondokat kiterjedt „birodalmá­ban”. A kényszerűségből mind­máig viselt istencsapást azonban ez alkalommal sem tudja elhall­gatni. — A diákszállónk, sajnos munkásszállásnak is alkalmat­lan lenne— mondja, miközben a friss változásokat közelebbről is szemügyre vesszük — A négyá­gyas lakószobákhoz egyetlen el­fogadhatóbb közösségi helyiség sem tartozik. A külső falak nin­csenek szigetelve, a belső válasz­elemek vékonyak, „áthallósak”. A lapostető átázik, az ajtókat, ablakokat egyre kevésbé lehet már javítgatni, feltétlenül cserél­nünk kellene. Az évente ráfordí­tott több millió forint szinte ha­szontalan kiadás, igazán csak fö­löslegesen terheli a költségveté­sünket. Csöppnyi vigasz, hogy nyári hasznosításaival hoz vala­mi többletet a gazdálkodásunk­hoz, a vendégjárás bevételeiből egy-egy kevéske pénzünk másra is marad. Am bármennyire is fájó, ami­A számítástechnikai laboratóriumban (Fotó: Gál Gábor) Gyakorlati foglalkozás a mclcgmegmunkáló műhelyben Óra előtt a nyelvi laboratórium­ban ni. Ha úgy tetszik: a magunk módján hadat üzentünk az or­szágszerte meglehetősen lejára­tott szakközépiskolai végzett­ségnek. A kevésbé eredményes levelező oktatást megszüntetjük s a nappali mellett az esti tagozatot is erősítjük. Már az elsőben ipar­kodunk megszabadulni a komo­lyabb szándék, megfelelőbb rá­termettség nélkül nálunk bizo­nyítványra aspirálóktól. Azon vagyunk, hogy négy esztendő után is hozzáértőbb szakembere­ket engedjünk ki kapunkon, technikusaink pedig valóban rá­szolgáljanak egykori igen tisztes címükre. Az érettségizettek kö­rében külön is szorgalmazzuk a leányok technikusminősítőre történő felkészülését. Elsősorban az ismeretek jobb elsajátítását szolgálja a különben iskolai bevételnek sem éppen rossz — immár több millió forin­tos bevételt jelentő — rendszeres bérmunka, amit a MEFAG, a Fémelektro s más cégek részére végeznek a jól felszerelt tanmű­helyekben. Az egyszerű Feladatkiosztás a villamos laboratóriumban „ujjgyakorlatok” helyett ugyanis így érdekesebb felada­tok egész sorával is szemben ta­lálják magukat a diákok, olyan megrendelések kielégítésén dolgozhatnak, amelyek sokol­dalúan fejlesztik tudásukat. S nemzetközi kapcsolataiban is egyre inkább hasonló szán­dék vezérli az intézetet. Még a sporttalálkozókat, — tá­borokat is meg-megpróbálják egy-egy üzemlátogatással ki­egészíteni. Nem elégszenek meg a külföldi nyelvgyakorlás­sal, törekszenek a kötelező nyári termelési gyakorlatok­nak is hagyományt teremteni a már barátnak számító négy ország valamelyikében vagy éppenség­gel egy ötödikben. — Működésünk elismerésé­nek, egyben pedig a további bi­zalomnak is tekintjük nagy ösz- szegű gyarapodásunkat — som­mázza Szabó Péter — s a legten mészetesebb, hogy viszonzásul még többet akarunk produkálni. A legkevésbé sem elégszünk meg azzal, hogy iskolánkat me­gyénkben a harmadik legered­ményesebbnek ítélik. Ha lehet: megkísérlünk még előbbre lépni. S reméljük, hogy ez sem túl me­rész álom a részünkről. Gyóni Gyula „Hadüzenet” a szakközépiskolának A technikusképzés változásai Egerben Az Európai Ház Részletek Hans-Jochen Vogel beszédéből Dr. Hans-Jochen Vogel, a Német Szociáldemokrata Párt és a Né­met Szövetségi Parlament szociáldemokrata frakciója elnöke nem­régiben beszédet mondott a Friedrich-Ebert-alapítvány budapesti rendezvényén. Ebből idézünk részleteket KI tartotta volna lehetségesnek? Nem emlékszem, hogy valaha is előadást tartottam volna egy kelet-európai ország hasonló közönsége előtt, és ezt néhány héttel ezelőtt nem is igen tudtam volna elképzelni. De ki is tarthat­ta volna két évvel ezelőtt lehetsé­gesnek, hogy Kelet-Európa or­szágaiban a politikai ellentétek a vélemények nyílt harcában ke­rülnek megvitatásra, hogy a múlt tévedéseit és hibáit könyörtele­nül beismerik, mi több: azokat el is ítélik? Hogy Magyarországon a kommunista párt feladja hatal­mi monopóliumát és hogy előké­szíti a demokratizálódást? És hogy Lengyelországban egy nem kommunista miniszterelnök ke­rül hivatalba, akit a kommunista képviselők többsége is megvá­lasztott? Ha az elmúlt években valaha is joggal szóltak történel­mi eseményekről és a történelem fuvallatáról, akkor megállapít­hatom, hogy ez a fuvallat itt Önöknél érezhető. Kétségtelen: világunk átala­kulóban van! Az emberiség szá­mára eddig még soha nem vált ennyire tudatossá saját egysége és ezzel az, hogy csak együttesen maradhat életben — és pusztulá­sa is csak közös lehet. A pluralizmus, a vélemény- szabadság és a demokrácia elvei is eddig soha nem tapasztalt erő­vel terjednek el. Nem a sztáliniz­mus, nem egy dogmatikus kom­munizmus, hanem a demokrácia és ezzel a szociáldemokrácia cél­jai és elvei bizonyultak fertőző­nek. A Gorbacsov által a Szov­jetunióban megkezdett reform- folyamat ezt éppúgy bizonyítja, mint a lengyelországi, vagy az it­teni, a magyarországi fejlődés. Mi, német szociáldemokra­ták, éppen ezért azt akarjuk, hogy segítséget nyújtsanak pél­dául ahhoz, ha Magyarországon a politikai rendszer megkezdett alapvető megreformálásának a többpártrendszerű parlamenti demokrácia, az emberi jogok biztosítása és a hatalom megosz­tása, a jogállamiság és a pluraliz­mus a célja. Ha Magyyarország egy olyan irányba kezdi meg gaz­dasága átalakítását, ami nagyobb kibontakozási lehetőségeket te­remt a piac számára. És ha Ma­gyarország mindezzel párhuza­mosan politikai vonatkozásban is nyit és jelentősen kibővíti a szomszédaival való együttműkö­dést. Mindez más államok szá­mára is iránymutató, és én sze­retném megragadni az alkalmat, hogy a német szociáldemokrácia mély nagyrabecsülését fejezzem ki a magyar reformerőknek mindazért, amit eddig végrehaj­tottak. Mi a reformfolyamatok teljes politikai és gazdasági tá­mogatását követeljük. A Német- országi Szövetségi Köztársaság­nak éppen ezért egy közös nyu­gat-európai segélyakciót kell kezdeményeznie a Magyarorszá­gon, valamint Kelet- és Közép­Európa más államaiban megin­dult reformok elősegítésére, egy akciót, amely a Marshall-terv eszméjére épül. Demokratikus szocializmus És egy vezérelv, amelyet egye­sek elhamarkodottan már halot­tá nyilvánítottak, jelentősebbé és vonzóbbá válik majd: a demok­ratikus szocializmusra gondo­lok. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy a másik oldal ezzel a fogalommal visszaélt és Kelet- Közép-Európa országaiban en­nek a fogalomnak negatív jelen­tősége van. Mégis használom ezt a fogalmat, mert a demokratikus szocializmus elvei és ereje mély gyökereket eresztettek az európai történelemben. A demokratikus szocializmus testesíti meg föld­részünk szellemi, etikai és kultu­rális hagyományainak legjobb oldalait, amelyek minden más politikai áramlatnál vagy politi­kai filozófiánál jobban formálták Európa társadalmi realitásának arculatát. Európa és a demokra­tikus szocializmus — egyazon érem két oldala: a múlt és a jelen. Annak az Európának a jövője, amely nem törődik bele abba, hogy egy színtér legyen, amelyen mások vívják meg csatáikat, mert önállóan akar hozzájárulni a békéhez, igazságossághoz, a természettel való kibéküléshez, valamint az európaiak és az em­beriség jólétéhez. Számunkra, szociáldemokra­ták számára a demokratikus szo­cializmus ezen túlmenően a de­mokrácia és a szocializmus elvá­laszthatatlan egységét is jelenti. Hiszen a szocializmus a demok­rácia, a vélemények sokrétűsége és a pártok pluralizmusa, vala­mint az emberi jogok megvalósí­tása nélkül számunkra, szociál­demokraták számára nem szo­cializmus. A társadalmi viszonyokat mi mindig úgy értelmeztük, hogy azokat az emberek teremtették, és azok megváltoztathatók. Ön- rendelkezést akarunk. A tőke emberek feletti — a holt munká­nak az élő munka feletti — ural­mát, a nyereségnek az emberi igények feletti uralmát, az osztá­lyok osztályok feletti, a férfiak nők feletti uralmát egy olyan rendnek kell felváltania, amely minden ember általános jólétére alapoz va lehetővé teszi az életet a szabadságban, igazságosságban és szolidaritásban. Pártunk alap­elvi programja szerint, amiről a német szociáldemokraták inten­zív vitákat folytatnak és amelyet az esztendő végén Brémában sorra kerülő kongresszusunkon akarunk elfogadni, ezek a de­mokratikus szocializmus alapér­tékei. Ezek azok a kritériumok, amelyek szerint megítéljük a po­litikai valóságot, ezek szabják meg a társadalom új és jobb rendjét, és ugyanakkor ezek sze­rint tájékozódunk cselekvésünk­ben is. Az állandó feladatunk, amelyre magunkat elkötelezve érezzük, ezeknek az alapérté­keknek és a demokrácia megva­lósításának a befejezése. De a demokratikus szocializ­mus fogalmát azért is használom, mert sok nép ettől vár választ azokra a kérdésekre, amelyekre a társadalmi rendszer, amelyben élnek, vagy amelyben élniük kel­lett, nem volt képes választ adni. Több mint százéves történel­münk tapasztalataira támasz­kodva minden erőnket arra kell összpontosítanunk, hogy egysé­ges európai válaszokat dolgoz­zunk ki, amelyek az elkövetkező évszázadig is érvényesek marad­nak. Egymás nélkül nincs biztonság Két központi jelentőségű vá­lasz közül az egyik így hangzik: a biztonság többé már nem első­sorban katonai biztonság. A biz­tonság ma már elsősorban politi­kai fogalom. És a biztonságot ma már nem lehet egymás ellen elér­ni, azt már csak együttesen lehet garantálni. Hiszen az emberiség létét többé már nem szokványos konfliktusok, hanem általános veszélyek fenyegetik. így például az ózonréteg felszakadása, a Föld atmoszférájának változása és a fenyegető kh'makatasztrófa. De az Észak és Dél közötti nagy gazdasági különbségek kiélező­dése is veszélyt jelent: az által, hogy az ipari nemzetek egyre gazdagabbá, a fejlődő államok pedig egyre szegényebbé válnak. Ez napjaink szociális kérdése, amely a nemzeti szociális kérdé­sek mellett előtérbe került és ál­talános jelentősége következté­ben időközben már azoknál is fontosabbá vált. A másik központi válasz így hangzik: az emberi jogok semmit nem vesztettek aktualitásukból és belső jogosultságukból. Ép­pen ellenkezőleg: azoknak a szá­ma, akik az emberi jogokat nem élvezik és azokért harcolni kény­szerülnek, nagyobb mint valaha volt. Ebben a vonatkozásban is szoros összefüggés áll fenn a bé­ke biztosításával. Nem az emberi jogok megadása és azok gondos tiszteletben tartása fenyegeti a békét, hanem azok megszegése. A szociális emberi jogok jelentő­sége az egyéni emberi jogokkal egyenértékű, különösen ami az önrendelkezést illeti. Ez a felis­merés is egyre jobban utat tör magának. Az a haladás, ami el­sősorban Magyarországon, a Szovjetunióban és Lengyelor­szágban megállapítható, bátorí­tó, de a nyomasztó visszaesés és az emberi jogokkal összeegyez­tethetetlen állapotok sem kerül­hetik el figyelmünket, így példá­ul Dél-Afrikában, Iránban és újabban Kínában is. Mi szociáldemokraták tudjuk, hogy egy új európai politika alapvető előfeltétele valamennyi állam jelenlegi határainak a tisz­teletben tartása. Nem akarjuk megváltoztatni Európában a ha­tárokat, de azokat átjárhatóvá akarjuk tenni. Olyan határokat akarunk, amelyek többé nem vá­lasztják el egymástól a népeket. Az ezeken a határokon túl­menő fokozott kelet-nyugati együttműködés növelni fogja valamennyi nép biztonságát, és lehetővé teszi a nagyobb sza­badságot és szociális igazságos­ságot. Meg vagyok győződve róla, hogy már az enyhülés je­lenlegi második szakaszában lefektethetjük annak az Euró­pának az alapjait, amelyet töb­bé nem szakít ketté a keleti és nyugati társadalmi rendszerek ellentéte, mert ezt az Európát a békepolitikai, gazdasági, kör­nyezetvédelmi és emberjogi problémák megoldására irá­nyuló kölcsönös érdekek hatá­rozzák meg. Ennek érdekében kell Keleten és Nyugaton egya­ránt síkra szállnunk! (Lejegyezte: Havas András)

Next

/
Oldalképek
Tartalom