Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-30 / 307. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. december 30., szombat PANORÁMA 5. A Markazra érkező idegen el­ső benyomása: ez egy gazdag fa­lu! Különösen igaz a megállapí­tás, ha megyénk szegényebb, al­földi településeivel hasonlítjuk össze ezt a Kékes déli lábánál fekvő községet. Adott a szép ter­mészeti környezet, amelybe szervesen illeszkedik a már meg­épült, és még most készülő cso­dálatos, villának is beillő több­szintes házak sora, a tó, s az ezt övező víkendtelkek. Nem csoda, hogy sokan, sok helyütt idegen­forgalmi mágnesként említik a települést. De honnan a gazdag­ság, a jólét szemmel látható jelei? A választ a helyi Mátravölgye Termelőszövetkezet irodájában kapjuk meg, Gáli József üzem­gazdásztól: —. A tsz Márkáz egyedüli gaz­dasági egysége — kivéve a kisvál­lalkozókat, kőműves kisiparoso­kat, akik néhány embernek biz­tosítanak munkát. A közel két­ezer lelket számláló falu lakossá­gának csak kisebb hányada dol­gozik itt, viszont többen járnak át Domoszlóról, Gyöngyösről, Kisnánáról, Abasárról— mond­ja beszélgető partnerünk. Köztudott, hogy a környéken évszázados hagyományai van­nak a szőlőművelésnek. Azt is sokan tudják, hogy az itt élő em­berek mindig is megbecsülték a természetkínálta javakat, s ke­resték az eredményesebb gazdál­kodáshoz vezető megoldásokat. Ilyen például az a kezdeménye­zés is, amely a markaziak nevé­hez fűződik. Gáli Józseftől tud­juk meg, hogy évekkel ezelőtt vállalkozóknak adták ki a szőlő- területeket, így családi erőt is be­vontak a termesztésbe. Erre azért is szükség volt, mert a tulajdoni­lag és használatilag is „maszek” föld kevés. A tsz a szőlőn kívül melléküzemági tevékenységgel is foglalkozik, így például transz­formátortekercseket és hullám­kartonlemezeket gyártanak megrendelésre. A belföldi igé­nyek mellett, lehetőség lenne külföldre is szállítani. A szakem­berek épp ezért mostanában kezdtek piackutatásba, sőt az el­ső mintadarabok már meg is ér­keztek az NSZK-ba. A termelőknek egyéb kihívá­sokkal is szembe kell nézniük, hi­szen az évekig biztosnak számító szovjet piac az utóbbi időben korlátozott mennyiségben vásá­rolt a folyóborból, így a nemes nedűt kénytelenek belföldön, il­letve más országokban értékesí­teni. Ez természetesen újabb fel­adatot jelent, hiszen az igénye­sebb piacon „ exkluzívabban kell megjelentetni a terméket,”azaz a minőségre nagyobb figyelmet kell fordítani. Az igazi gond azonban az, hogy a mezőgazda­ságban tapasztalt anomáliák, így a borértékesítés körül évek óta tartó méltánytalan harc miatt visz- szaesett a szőlőtelepítési és műve­lési kedv. Mindemelett jelenleg szinte teljesen kiszámíthatatlan, hogy a későbbiekben élvez-e ez az ágazat állami támogatást, hi­szen nagy mértékben ettől függ, hogy vállalják-e az emberek a te­lepítéssel járó kockázatot. Ezzel és a műszaki háttér árainak ál­landó emelkedésével is magya­rázható, hogy a többihez képest jól gazdálkodó markazi tsz nye­resége folyamatosan, s egyelőre úgy tűnik, feltartóztathatatlanul csökken, s az idén várható ha­szon a két évvel ezelőttinek kö­rülbelül a fele. A már a fentiekben említett Markazi-tó, amely a Gagarin Hőerőmű Vállalat tulajdona, a tsz számára is hasznos. A közel­múltban-a tó keleti részén 200 darab zártkertet kínáltak eladás­ra, azzal a megkötéssel, hogy a parcellán mezőgazdasági tevé­kenységet kell végezni. Tény, hogy a lehetőség sok embert vonzott az ország legkülönbö­zőbb vidékeiről, főképp Gyön­gyös és környékéről. A tsz-nek fontos szerepe van a községpolitikai célok megvalósí­tásában is; az itt dolgozóknak és a vezetés támogatásának is kö­szönhető az új orvosi rendelő, az öregek napközi otthona, a szennyvíztisztító rendszer kiépí­tése. Rendszeres anyagi segítsé­get nyújtanak ezen kívül az isko­lának, az óvodának, valamint a sportkörnek. Volt már szó a termelőszövet­kezet ipari ágazatáról. A transz­formátortekercseket gyártó üzem „legöregebb” — így mond­ta riportalanyunk — dolgozója Tresó Gézáné. Markazon szüle­tett, az üzem megalakulása óta, vagyis húsz éve tevékenykedik itt, jövőre megy nyugdíjba. Ahogy elárulta, a kereseti lehetőségek nem igazán jók, megvan viszont a háztáji föld kiegészítésként, amelyen — természetesen — sző­lővel foglalkoznak. Még mindig a tsz. A pince bo­rászati vezetője, Balázs Ábel ne­ves borkóstoló, a megyében jó néhány borversenyen vett már részt. Nála is az ágazat válsága az első számú probléma. A fő kér­dés: a magyar borok presztízsét mennyi idő alatt lehet visszaállí­tani? Mert az utóbbi időben a mi­nőségi helyett a mennyiségi szemlélet vált uralkodóvá, s ez a bortörvény be nem tartásából, be nem tartatásából következett. A mai helyzet annyiban jó, hogy a termelők kénytelenek a minő­ségre helyezni a hangsúlyt, ha meg akarnak élni a piacon. Erre szükség van, hisz Magyarország mindig is kiváló borairól volt hí­res. A különböző „borkitérők” után téljünk vissza magához a te­lepüléshez. Ahogy a községi ta­nács V.B.-titkára, Dr. Kovácsné Karnok Mária elmondja, janu­árban volt az utolsó falugyűlés. Az itt tapasztaltak alapján, ami a Markazon élőket legjobban fog­lalkoztatja: a szennyvízelvezetés. A 24. órában vannak, ideje, hogy lépjenek, a tanulmányterv már elkészült, most a kivitelezési ter­vek következnek. A falunak olyan az elhelyezkedése, hogy teljesen telített szennyvízzel. Az utóbbi hetekben akadozott az ivóvízellátás is, a magasabban fekvő területeken gyakran meg­hibásodnak a szivattyúk, sok a csőtörés, ezért a tanács legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy új kutat létesítenek. Ismét egy fontos probléma: Markazon nincs kulturális léte­sítmény— a tanács melletti klub­könyvtár kivételével. A művelő­dési házat 1986 végén zárták be, mivel az épület olyan állapotban volt, hogy nem volt alkalmas az üzemeltetésre. Ott működött hajdanán a mozi is. Most a ki­sebb közösségek nem tudnak hol összejönni, a falugyűlést is a tsz- irodán tartják. Az új közösségi házról — amely kulturális cent­rumként funkcionálna — a ter­vek megvannak, hogy az elkép­zelések mikor valósulnak meg, az az anyagiaktól függ. Az idén befizetett településfejlesztési hozzájárulást a kultúrház létesí­tésére fordítják fa tavalyiból or­vosi rendelő épült), 1990. január elsejétől viszont megszűnik Mar­kazon a teho. Akit valamennyire is érdekel a politika, az tud róla, hogy az egy­kori állampárt októberi kongresz- szusa után igen sokat vesztett erejéből. Az uj, az MSZP szerve­zése nehezen halad, az MSZMP a „kövületek” pártja; az erővi­szonyok ilyetén alakulása Mar­kazon is tükröződik. A kisgazdá­kon kívül senki, a megyénkben létrehozott szövetkezeti és agrár­párt most puhatolózik. A közös tanácsba vont községekre jel­lemző önállósodási törekvések mindenesetre itt nem jelentkez­nek, mivel Márkáz önálló tele­pülés. Mint a V.B.-titkár elárul­ta, emellett vonzó is, hiszen sok „idegen” ember keresi itt a lete­lepedési lehetőséget. „Egy házzal odébb”, a községi ABC-áruház üzlezvezetőjénél, Paulenka Sándornénál arról ér­deklődtünk, van-e gond Marka­zon az ellátással: — Érződik a falu és a város közötti különbség. Hiánycikk az olaj, a kókuszreszelék, a mazso­la. A hússal is volt probléma, de azóta már szerencsére javult a helyzet e téren. Az itt élők azt is panaszolják, hogy nem kapható a szögletes kenyér, az úgyneve­zett teflonkenyér. Sajnos, ami ál­talában hiánycikk, az a városok­ban mindig gyakrabban megta­lálható, mint egy ilyen kisebb te­lepülésen. De hogy ne csak a ne­gatívumokat soroljam: többnyire elégedettek a vevőink, a legszük­ségesebb dolgokat mindig meg­vásárolhatják nálunk. Utolsó beszélgetőpartnerem, Hegedűs Ferencné, borsodi szü­letésű, Markazra házasodott, je­lenleg a tsz-nél pénztáros, a rá­dióban is szerepelt, nemrég mi­niszteri kitüntetésben részesült tízéves markazi asszonykórus tagja. Szól arról, hogy olyan rit­kán jár a busz, hogy autó nélkül nem lehet megélni, hogy ivóvíz megint nincs a hét végén, hogy nagy gond a szennyvízelvezetés. Hogy itt a könyvtáron kívül nincs semmi, a gyerekek nem tudnak hová menni szórakozni, szükség lenne végre egy művelődési ház­ra. Magyarán maga is megerősíti a korábban már hallott problé­mákat; mégis, mindezek ellené­re, azt mondja, mivel szereti, in­kább csak dicsérné a falut. Valahol itt gyökerezhet a köz­ség vonzereje: míg máshol az el­néptelenedéssel küszködnek, Markazra szívesen jönnek, Mar­kazon szívesen élnek az embe­rek. Szöveg: Rénes Marcell Fotó: Perl Márton Dr. Kovácsné Karnok Mária, a községi tanács V.B.-titkára Aki csak dicsérni tudja a falut: Hegedűs Ferencné Mátravölgye Termelőszövetke­zet: Gáli József üzemgazdász A tekercsgyártó üzemben a „legöregebb”: Tresó Gézáné „Most készülő csodálatos, villának is beillő többszintes házak sora” A tsz pincéjének borászati vezetője, Balázs Ábel Áramváltó aktív része: ezt is a tsz-ben gyártják Paulenka Sándorné: „Érződik a falu és a város közötti különb­ség”

Next

/
Oldalképek
Tartalom