Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-29 / 306. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1989. december 29., péntek Romániai helyzetkép A fotós kezében is megremeg a kamera... Nem mindig leányálom a folds munkája. Ezt a felvételt a rendkívüli helyzetben Szántó György, la­punk Aradon járt munkatársa „kezdte el, s a környezet fejezte be...” Amikor ő egy sarokról kikan­dikálva le akarta fényképezni a harci alakzatba felállt tankokat, az aradi tanácsháza melletti utcából vadul lőni kezdtek. Lévén a fotóriporter is ember, az ő keze is megremegett ekkor, s a lámpák fényei így „írták át” a felvételt.. A lövedékek szerencsére olyannyira nem hajlottak el, hogy onnan tudósító kollégáinkat — így e sorok íróját is — eltalálják. (kova) Az új évben 18 ezer szovjet katona távozik Magyarországról (Folytatás az 1. oldalról) A szovjet csapatok részleges kivonása a Magyar Köztársaság területéről 1989-ben már meg­kezdődött. Mi történt eddig, és — a korábbi, illetve a legújabb döntés értelmében együttvéve — milyen egységek távoznak 1990 végéig Magyarországról? — A szovjet kormány döntése alapján 1989-ben — a szovjet haderő és fegyverzet egyoldalú csökkentésének részeként — Magyarországról egy teljes harc­kocsihadosztályt, egy harckocsi­kiképző ezredet, egy vadászre­pülő ezredet és több más egysé­get vontak ki. Összesen több mint 10 ezer katona, 470 harcko­csi, több mint 200 löveg- és ak­navető, több mint 3 ezer gépko­csi és más katonai jármű távozott Magyarországról a Szovjetunió­ba. Ez a döntés már előirányozta 1990-ben további egységek — amelyek létszáma körülbelül 2 ezerre tehető — kivonását is. Mindezek alapján 1990 végé­re a Magyarország területén tar­tózkodó szovjet csapatok had­ereje és állománya összesen több mint 30 egységgel csökken, s kö­rülbelül 18 ezer katona távozik Magyarországról. A meghirdetett csapatkivonás a terveknek megfelelően alakul, ennek eredményeképpen az idén laktanyák, kiképzőbázisok, la­kóházak egész sorát adták át a távozó szovjet egységek a ma­gyar félnek. A magyar — osztrák határ övezetéből is kivonták már a szovjet egységeket, és így létre­jött az úgynevezett „bizalmi zó­na” — mondta Matvej Burlakov. Ülést tartott az MSZP Heves megyei koordinációs tanácsa Tegnap délután Egerben, dr. Vass Géza elnök vezetésével ta­nácskozott az MSZP megyei ko­ordinációs tanácsa. A testület megerősítette dr. Semperger Tibornak a megyei koordinációs iroda vezetőjévé kinevezését. Az ülésen úgy döntöttek, hogy 1990. január 3-án 15 órára Eger­ben összehívják a szocialista párt pártalapszervezetei titkárainak megyei tanácskozását, ahol dön­tenek a párt országos választmá­nyába és az országos egyeztető bizottságba történő delegálásról. A szocialista párt I. kongresz- szusának feledésbe merült és az MSZP hatvani városi szervezete által újraindított felhíváshoz — amely a hazánkban kialakult helyzetért való személyes fele­lősök megnevezését kezdemé­nyezi — a koordinációs tanács csatlakozott. A tanácskozáson a résztvevők a pártvagyon átadásával kapcso­latban állásfoglalást fogalmaztak meg. Állásfoglalás A Magyar Szocialista Párt Heves megyei koordinációs tanácsa tájékoz­tatja a közvéleményt, hogy az MSZP első kongresszusa kezdeményezésének és azt megerősítő népszavazásnak megfelelően a törvényes rendelkezé­sek szerint a további működéséhez nem szükséges ingatlanokat bármikor kész az illetékes tanácsi szerveknek át­adni, és a megtartott vagyonáról is kész elszámolni. Ugyanakkor aggodalmát fejezi ki, mert nem mindig találkozik megfelelő fogadókészséggel. Különösen igaz ez az Egerben található épületek (volt ok­tatási igazgatóság, a megyei és a városi pártszékház) esetében. Heves Megye Tanácsa Végrehajtó Bizottságának de­cember 22-i ülésén nem sikerült meg­állapodásra jutni a felszabaduló ingat­lanok hasznosításáról. A szocialista párt felszabaduló épületeinek üzemel­tetési költségeit, az épületekhez szük­séges technikai személyzet fizetését 1990. január 1-jétől nem tudja vállal­ni. Ezért felhívja az illetékes tanácsi szerveket, hogy a törvényes rendelke­zéseknek megfelelően sürgősen intéz­kedjenek az épületek és az ott dolgozó technikai személyzet átvételéről, az épületek üzemeltetéséről. A gazdasá­gosság azt is igényli, hogy mielőbb el­határozásra jussanak a további hasz­nosításról is. Magyar Szocialista Párt Heves megyei koordinációs tanácsa (Folytatás az 1. oldalról) A segélyezésben résztvevő szakemberek szerint mindin­kább élelmiszerre van szükség, mivel katasztrofális Romániá­ban az élelmiszerhiány. A Kárpátaljai Magyar Kultu­rális Szövetség elnöke, Fodó Sándor a következő hírt közölte: Az erre az alkalomra megnyitott határon a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szerdán hét teherautóból álló segélyszállít­mányt vitt Szatmárnémetire — gyógyszert, kötszert, élelmiszert. Pénteken újabb szállítmányt visznek. Mind többjei utal arra, hogy a hatalom kérdése Romániában eldőlt, a városokban konszolidá­lódik a helyzet. Nem lankad a se­gítőkészség az emberekben, csü­törtökön is több olyan informá­ció érkezett szerkesztőségünkbe, amely arról tanúskodik, hogy ki­ki lehetőségei szerint támogatni igyekszik a romániai rászoruló­kat. A megyei Vöröskereszt mun­katársától, Bojtos Tihamérnétól érdeklődtünk arról, hogy e szer­vezet miként szervezi a küldemé­nyeket. Mint elmondta, sok fel­ajánlás érkezik hozzájuk, éppen csütörtök hajnalban indítottak útnak egy 200 ezer forint értékű szállítmányt, amely tartós élel­miszert és vegyi árut tartalma­Hogyan teltek Ceausescu utolsó napjai? Erre keresett vá­laszt az MTI bukaresti tudósító­ja. Kapcsolatot létesített egy olyan hiteles szemtanúval, aki a pártközpont épületében dolgo­zott az „utolsó napig”. Nevét nem közöljük, hiszen a terroris­ták véres akcióitól, bosszújaitól még tartani lehet. A szemtanú elmondta: de­cember 17-ikén vasárnap dél­után négy órára telebeszélgetés- re hívta össze a rendszer országos vezérkarát. Az ilyen telebeszél- getés úgy zajlott le, hogy évekkel ezelőtt minden megyei pártbi­zottsággal különvonalakat épí­tettek ki. A főközpont az RKP KB székháza volt, Ceausescu külön irányító kabinetjében. Eb­be a „körkapcsolásba” besorol­ták a Securitatét, a hadsereget, a belügyminisztériumot, a milíciát is, azok szűk vezetőivel. Ceau­sescu az ilyen telebeszélgetések (telefonon történő oda-vissza rendszerű kiépített lánc) idő­pontját mindig önkényesen és saját elgondolása alapján dön­tötte el. December 17-ikén azért hívta egybe az ország vezérkarát, hogy közölje mindegyikőjükkel: a hadsereg Milea vezetésével ha­bozott és késlekedett, ezért ala­kult ki a jelenlegi helyzet. A fő té­ma a Temesváron kialakult bo­nyolult állapot volt, ahol már ka­szabolták a tüntetőket. Ceauses­cu ekkor, a fegyveres erők főpa­rancsnokaként közölte az ország illetékes vezérkarával, hogy tü­zet rendel el mindenütt, ahol csak a legcsekélyebb megmoz­Romániában a Nemzeti Meg- mentési Front Tanácsa csütörtö­kön felhívást tett közzé, amely­ben az új román vezetés arra szó­lít fel mindenkit: tartózkodjon a bosszútól és az erőszaktól, hogy megvalósulhasson Románia minden állampolgárának békés egymás mellett élése. A felhívás szerint a forrada­lom célja a román társadalom megváltoztatása, jobbá tétele. A demokráciát, a szabadságot és a méltóságot csak békés eszkö­zökkel lehet és kell elérni, a tár­sadalom összes erőinek megbé­kélése útján — hangsúlyozza a felhívás. zott. De már készülnek a követ­kező fuvar összeállítására is. A munkát minél szervezettebben igyekeznek végezni, eljuttatják az adományokat a határ menti raktárakba, ahonnét a román Vöröskeresztnek továbbítják. Igaz, így további sorsáról nem ér­tesülnek, de a hálózaton keresz­tül — úgy vélik — eljuthat az ín­ségben szenvedőkhöz. Folyamatosan jelentkeznek a véradók is, továbbra is várják a vállalkozókat, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű szállít­mányokat lehessen összeállítani. Csütörtök estére tervezték egy nagyobb szállítmány útba indítá­sát Székelyföldre, elsősorban Marosvásárhelyre, Egerből. A nagy készülődés közepette lóha­dulás történik. Lőni, lőni, lőni kell — mondta, és hozzáfűzte: mindenkit, aki rendszerellene­sen viselkedik, tartóztassatok le! A pártközpontban erről a te- lebeszélgetésről még készült jegyzőkönyv — a szemtanú eze­ket olvasta —, s másnap, hétfőn a diktátor elrepült Iránba. Hétfőn és kedden, valamint szerda dél­előtt Elena Ceausescu irányítot­ta az ország és a párt ügyeit, min­denben átvette a hatalmat. Emil Bobu, a „második ember” ekkor Temesváron tartózkodott és rej­tekhelyről „vezérelte” a mészár­lásokat, a rettenetes akciókat. Elena és Nicolae Ceausescu kö­zött — Bukarest és Teherán kö­zött — „forró drótot” kellett ki­építeni és a feleség állandóan tá­jékoztatta férjét a fejlemények­ről. Szerdán délután három óra tájban érkezett vissza a Condu- cator az iráni látogatásról s azon­nal munkába kezdett: kiadta az utasítást „íródeákjainak” Cons­tantin Mileának, Eugen Flores- cunak és Gheorghe Sprinteroiu- nak, hogy egy órán belül írjanak neki beszédet, amelyet 7 órakor elmond a televízióban. Kiadta az irányelveket és a stáb hozzákez­dett a szózat elkészítéséhez az is­mert demagóg szólamokkal. Ezt a beszédet is nagybetűs géppel írták, hogy szemüveg nélkül tud­ja olvasni a diktátor, mert erre nagyon kényes volt. A tv- és rádióbeszéd elhang­zott, s nyomban utána, még az esti órákban, a tv késői híradójá­ban már jöttek is a dolgozók „csatlakozásai”. Ceausescu uta­lálában érkeztek meg a segítség- nyújtás egyik fő összefogójának, a Máltai Szeretetszolgálatnak a képviselői. Azért siettek, hogy óvatosságra intsék az indulókat, s lehetőleg lebeszéljék őket az út­sítására az országban röpgyűlé- seket kellett szervezni, amelye­ken beszédeit, irányelveit dicsér­ték és magasztalták. Ezen az es­tén Elena asszonnyal együtt tó­parti villájába hajtatott, onnan adta ki az utasításokat, hogy csü­törtökön délelőttre szervezzenek a bukaresti nagyüzemek dolgo­zóinak részvételével nagygyű­lést, ahol majd ország-világ előtt demonstrálja: a nép mellette áll. A nagygyűlést meg is szervezték, csakhogy akkor még senki sem tudta, hogy a felvonulókhoz diá­kok is csatlakoztak. Arra meg végképp nem gondolt senki, hogy két egyetemi hallgató kis átlátszó szatyorban két petárdát bab között becsempészett a tér­re, ahol a nagygyűlést tartották, egyik a tér jobb-, másikuk távo­labb, a tér baloldalán helyezke­dett el. Amikor a gyűlés megkezdő­dött, az előszónoklatot tartó üze­mi küldöttek rendben elmond­ták a dicsérő és vádaskodó szö­vegeket, majd következett Ceau­sescu beszéde. Rövid idő múlva a két petárda — amelyet a szem­tanú a pártközpont egyik emeleti ablakából észlelt — nagy robajjal megszakította a gyűlés „menet­rendjét”. Ekkor nők sikolya hangzott, mtyd a tömeg egy része eldobta Nicolae Ceausescu és Elena Ceausescu képeit, a transzparanseket. Ezeken átgá­zolt és elment a térről. Ekkor megszakadt a televíziós közvetí­tés, de a biztonsági erők három perc alatt helyreállították a ren­det és folytatódott a gyűlés. Elé­ről. Ugyanis nem biztonságos át­menni a Kárpátokon, a Securita- te terroristái a városokból kiszo­rultak, s gerillaháborúra rendez­kednek be. Ilyen módon megvan annak a veszélye, hogy nemcsak lőnek a konvojokra, hanem igye­keznek meg is szerezni a szállít­mányokat, révén, hogy más utánpótlásuk nemigen van. Az összegyűlt adományok egy ré­szét sikerült is tehervagonba rak­ni, mert így valószínűleg — célfu­varként — minden további nél­kül eljuthat Marosvásárhelyre. A sofőrök és kocsikísérők egy része viszont ragaszkodott ahhoz, hogy útnak induljon, s eddigi in­formációink szerint éjszaka neki is vágtak. Abban bíznak, hogy legalább Kolozsvárig sikerül el­juttatni a segélycsomagokat. Onnan viszont megint csak el­lentmondásos hírek érkeznek ar­ról, hogy valamilyen kerülő úton na odasúgta a diktátornak: „Mondj nekik valamit, ígérj!” Ceausescu nem habozott — meséli a szemtanú. Azonnal fize­tésjavításokat ígért arra hivat­kozva, hogy ezt a határozatot a Politikai Végrehajtó Bizottság hozta. Szó sem volt erről, ilyen napirendje a PVB-üléseknek nem volt — hiszen a szemtanú birtokában van a napirendek­nek: az ígérgetés csak úgy vaktá- ból, a dolgozók „megnyugtatá­sára” történt. Alighogy leperget­ték a nagygyűlést, az utca népe megbolydult és megkezdődött a tulajdonképpeni forradalmi megmozdulás. Ceausescut állan­dóan tájékoztatták a helyzetről. Este 6 órára ismét összehívta a belső vezetést, utasításokat adott ki és élesen támadta Mileát, a hadsereg szabotálása miatt. A megyék vezetőit is „készültség­be” helyeztette. Ebbe a „telebe- szélgetésbe” Elena — a szemta­nú szerint — mindig beleszólt, noszogatta Ceausescut: legyen határozottabb. A vészjósló hí­rekre, hogy Bukarest utcáin már nem biztonságos a közlekedés, nem is vállalkozott arra; hogy tó­parti lakásába tétjén. Közben tankok, páncélos járművek vet­ték körül a párközpontot. Ezen az estén nagyon későn feküdt le a pártközpontban ki­épített lakosztályában. Mire a szemtanú másnap, pénteken reg­gel bement az épületbe, az egyik Securitate-tiszt a fülébe súgta: „Milea nem él! Lelőtték!” Még nincs véglegesített kép arról, hogy Ceausescu vagy biztonsági a boltokba jut az, ami Magyaror­szágról ingyen érkezik. Nehéz tehát átlátni a helyze­tet, de mindenesetre úgy tűnik, mértéktartással kell figyelni az eseményeket, hogy valóban segí­teni tudjunk. A puszta lelkesedés már nem segít, szervezettséggel, ésszel kell élni, hogy célba jut­hassanak a szállítmányok. Vál­tozatlanul nagy szerepük lehet a készpénzadományoknak, az ed­digi számlaszámokon kívül az MSZP is jelzett egyet, „Adomá­nyok tragikus sorsú romániai embertársaink megsegítésére” elkülönített számla, 551-1009 OTP Soroksári Körzeti Fiók. A részvét, a könyörület fellán­golása mellett mind jobban a tu­datosságé, a biztonságé, a szer­vezettségé lesz a főszerep, mert a rászorulóknak nemcsak ebben a néhány napban van szükségük szolidaritásra. (gábor) emberei végeztek vele, de a szem­tanú a pártközpontból szerzett akkori információi szerint biz­tosra vehető: Milea honvédelmi miniszter nem lett öngyilkos! A menekülés napján, délelőtt vészterhes volt a helyzet a párt­székház környékén. A szemtanú úgy tudja: Ceausescunak „vész­helyzetre” volt egy alteregója. Amikor a tömeg betörte a párt­ház ablakait és behatolt a pártfő­titkár folyosójára, akkor ez az al- terego fogadta őket, de amikor megkapta az első kődarabokat, egyszer csak az egyik ajtón át el­tűnt. Közben Ceausescut a párt­székház és az államtanács épüle­te között kiépített földalatti fo­lyosón menekítették. Bár köröz­tek helikopterek a székház fölött, a szemtanú állítja: ő többször járt az épület tetején, de ott nem volt helikopter-állomás, tehát nem szöktethették onnan légi úton. A gyakorlat az volt, hogy a párt­központ előtti téren szállt le a pártfőtitkári helikopter, de ilyen alkalmakkor mindig biztosítot­ták a teret, a leszállóhelyet. Most a menekülés a rejtett alagútrend­szeren át történt, onnan tűnt el Nicolae Ceausescu, s akkor vet­ték üldözőbe, amikor Dacia ko­csival Arges megyében feltűnt. A szemtanú ezeket a menekülési részleteket már nem ismeri, mert ő sem volt beavatva a földalatti rejtekhelyekbe. Az elmondottak viszont tanú­sítják, hogyan töltötte utolsó „munkanapjait” a vérengző dik­tátor, Scornicesti „Drakulája”. Oltványi Ottó Nehogy a Securitate markába kerüljön Szervezettség kell a segítségnyújtáshoz Hál’ isten, a nép nem tárgyalt A Népújság november 17-i számában Havas András kollégám tollából — „Nem, nem, nem, nem...” címmel — jelent meg írás, amely Púja Frigyes egri előadásáról szólt. Idézzünk csak fel egy részt a tudósításból: „Az exkülügyminiszter hazánk mai külpolitikáját is bírálta. Nő elszige­teltségünk a szocialista világon belül. Továbbá elmondta azt is, hogy minden újságíró lehordja Ceausescut és a többi vezetőt, és ez sérti a ro­mán politikát. Szerinte tárgyalni kéne inkább — néha meg lehet ereszteni egy-egy cikket —, de a bírálatnak ez a módja nem vezet sehová.” Kérdem most szeretettel: vajon Púja Frigyes miként tudja beilleszteni gondolatainak rend­szerébe mindazt, ami Romániában az elmúlt napokban történt? Nem érzi-e úgy, hogy súlyo­san tévedett? Nem gondolja-e, hogy a román politikát Ceausescu személyisége, tettei sértet­ték a leginkább? S hogy tárgyalni kellene? A román nép — a jelek szerint — nem a tárgyalás útját választot­ta. Hál’ istennek... (sárhegyi) „Lőni, lőni, lőni kell!” (Elena noszogatta a kondukátort: legyen határozottabb...) Hogyan teltek Ceausescu utolsó napjai? Vészhelyzetre volt egy alteregója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom