Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-23 / 303. szám

HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 303. szám ÁRA:' 1989. december 23., szombat 5,30 FORINT POLITIKAI NAPILAP Megterhelt fenyőág... A karácsonyi békességet idéző óriás fenyő sem tudott igazi ünnepi hangulatot te­remteni a téli ülésszakon a Parlamentben. Valahogy úgy érezte az ember, hogy az egy­re nehezedő mindennapi gondok megterhelik, a föld felé húzzák a feldíszített ágait. Érezte ezt a visszafogottságot Békési László pénzügymi­niszter is, aki az államháztar­tásról szóló vita zárszavában így szólt a képviselőkhöz: „Ilyenkor illenék boldog új évet kívánni, és boldogságot a karácsonyhoz. Azt hiszem, ezt jó szívvel megtehetjük. Ez a költségvetés persze nem igazán karácsonyi ajándék — ezt én jól tudom. Egyet azon­ban adhat: nyugalmat, tiszta lelkiismeretet és azt a bizton­ságot, amelynek birtokában képesek vagyunk a jövő esz­tendőben az összeomlást megelőzni”. Egykoron Churchill angol miniszterelnök mondta: a parlament arra való, hogy po­kollá tegye a kormány életét! Ami a mostani ülésszakot ille­ti, a mondás valósággá vált, hiszen a lakásgazdálkodási koncepció, valamint az 1990- es költségvetés feszült hangu­latú, kemény vitája próbára tette a kormányzat idegeit, voltak pillanatok, amikor már-már a lemondást fontol­gatta a miniszterelnök. Az ér­dekek ugyanis ütköztek: a képviselők választóik megbí­zásához ragaszkodtak, a kor­mány az egész ország szem­pontjait vette figyelembe. A tét óriási volt: a gazdasági ösz- szeomlás egyenlő lenne a bé­kés átmenet bukásával. Ezt pedig nem vállalhatta sem az ország vezetése, sem a képvi­selők közössége, az Ország- gyűlés. A végül is megszüle­tett kompromisszumos parla­menti döntés azt bizonyította: a törvényhozás messze felnőtt a feladat nagyságához, és át­lépte a napi gondok által te­remtett korlátáit. S nemcsak ez tette lehetővé, hogy a kép­viselők emelt fővel lépjenek ki a patinás épületből, hanem az a történelmi döntésük is, miszerint a békés politikai át­menet érdekében feloszlá­sukkal biztosítják a március végi választások kiírásának lehetőségét. S ehhez a mainál jóval biz­tosabb gazdasági alapra van és lesz szükség. Ezzel a „krí­zisköltségvetéssel” lehetővé válik, hogy kézben tartható, 20 százalékos inflációval szá­moljunk, hogy a munkanél­küliség megmaradjon az 50 — . 60 ezer fős keretek között, el­fogadható színvonalú árukí­nálattal váiják a fogyasztókat. Mindez nem azt jelzi, hogy az elfogadott költségvetés érté­ke vitán felül áll. Maga a pénzügyminiszter fogalmazta meg: „Milyen ez a költségve­tés? Nem jó, de szükséges...” S válasz volt ez a pénzügyi in­tézkedések iránt bizalmatlan­ságát kifejező két megyei képviselőnknek, Nagy End- rénének és Zsidei Istvánné- nak is. Igaz, ezen a karácsonyon a pénzügyi, gazdasági gondok alaposan megterhelik a fe­nyőágat, de bízzunk abban, hogy idővel teherbíróbbá vá­lik majd, mint maga a fa tör­zse is... Szilvás István Megbukott a Ceausescu­diktatúra Nicolae Ceausescu lemondott elnöki hatalmáról — közölte a román rádióban Mircea Dinescu ellenzéki költő. Megalakult a Haza Megmentésének Frontja, amelyet Corneliu Manescu volt külügyminiszter vezet. Manescu személyesen is bejelentette, hogy átvette a hatalmat. Ezek voltak péntek dél körül a legfrissebb és legfontosabb hírek Bukarestből. (A helyzet lapzártánkig is örömteli, s abban nem változott, hogy megbukott a Ceausescu- diktatára.) A „Ceausescu-éra” végórái­ban a diktátor hiába hirdetett ki szükségállapotot az egész or­szágban: a fegyveres erők — a népharag megfékezhetetlensége láttán — megtagadták a véres pa­rancsok teljesítését. Corneliu Manescu, a 73 éves volt külügyminiszter — aki a Cea- usescu-rendszer bukása után a Haza Megmentése Frontjának a vezetője lett — 1916. február 8-án született Ploiestiben, a kirá­lyi kormány egyik tisztségviselő­jének gyermekeként. Bukarest­ben jogot tanult, s ekkor csatla­kozott a földalatti kommunista mozgalomhoz. A II. világháború idején részt vesz a fasizmus elleni harcban. 1945-ben, Petru Groza kor­mányzása idején a hadsereg újonnan létesített politikai osztá­lyának vezetőjévé nevezik ki. (Később Ceausescu töltötte be ezt a funkciót.) 1948-ban honvé­delmi miniszterhelyettes, majd 1955-ban az Állami Tervbizott­ság alelnökévé nevezik ki. 1960-ban budapesti nagykö­vet. A rá következő évben Ghe- orghe Gheorghiu-Dej hazahívja, és a külügyminiszteri tárcát adja neki. Tizenegy éven keresztül áll a román diplomácia élén. 1967- ben közmegelégedésre ő tölti be az ENSZ-közgyűlés ülésszaká­nak elnöki tisztét. 1972-ben kegyvesztett lett. 1973 és 1977 között a különböző szakmai csoportokat és nemzeti kisebbségeket képviselő tömeg­szervezetnek, a Szocialista Egy­ség Frontjának az alelnöke. 1977 (Folytatás a 2. oldalon) Gyűjtés a Dobó téren is Az SZDSZ egri szerve­zetének egyik aktivistája volt az első, aki már tegnap kora délután kérte, hogy közöljük: kötszert, élelmi­szert és pénzt gyűjtenek ma 8-tól 17 óráig a megye- székhelyen a Széchenyi út 18. szám alatt. Szándékuk szerint két teherautónyi szállítmányt szeretnének még ma útnak indítani a ro­mániai rászorulóknak. Az ellenzéki szervezetek együttes gyűjtőhelye ma reggel 7-től a Dobó tér. Ugyanitt délután 5 órakor nagygyűlést tartanak. Hallotta a sortüzet Pető János egri fiatalember tegnap délután érkezett haza Ro­mániából. így a szemtanú hitelességével meséli: — Előbb Marosvásárhelyen töltöttem négy napot, majd Bras­sóba utaztam. Csütörtökön délután Brassóban már leállt a tömeg- közlekedés, úgy négy óra tájban először a fiatalok, az egyetemisták kezdtek csoportosulni. Később többezres tömeg gyűlt össze a pártszékház közelében. Volt transzparensük (Le Ceausescuval!), jelszavakat kiáltoztak, s tárgyalási készségüket is kinyilvánították alkalmi, románul beszélő szónokaik. Nekem a barátaim fordítot­tak. A tömeg öt méterre közelítette meg a pajzsokkal, fegyverek­kel, fehér sisakban felsorakozott milicistákat és a mögöttük lévő katonákat, majd ekkor leültek a földre. Mégis, 5 óra tájt eldördült az első sortűz... Egy kapualjba húzódtunk be, mellettem egy lány sokkos állapotba került. Nem sokkal később egy rövidebb sorozat ismétlődött. Az emberek sikítozva szaladtak szét. Annál a család­nál, ahol voltam, a papa úgy reagált: „Nekem már úgyse számít, le­megyek.” És fogta a kalapját... (b) • in f //i in» /f i Éjjelt mise Egerből — millióknak A katolikus egyház éjféli mi­sével ünnepli-köszönti Jézus születését. 1989. karácsonyán az Egri Bazilikából közvetíti ezt a szeretet ünnepére rendelt csodá­latos liturgiát a tévé, amikor is dr. Seregély István egri érsek vezeti a szertartást, mondja a misét és tart főpásztori szentbeszédet. A tévé nagy gonddal készült erre a feladatára, hiszen az el­múlt két emberöltőben a tűrés ingerültségével fogadta az ateiz­must hirdető hatalom a hívők milliós tömegeinek félve kimon­dott óhaját: szeretné megvallani — és nem fenyegetésektől kísér­ten — hitét, megvallani azt a Krisztust, aki az Atya akaratából mutatta be áldozatát a bűnösö­kért, a Világért. A tévé Gáli Lászlót, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgató-főrendezőjét kérte meg, lenne segítségére en­nek a nagyszabású eseménynek a megrendezésében. Amíg a forgatókönyvet a ren­dezővel együttesen végigolvas­tuk, közösen és egyenként is hozzáfűztük gondolatainkat ah­hoz, amit a hívők és a tévé nézői látni, hallani fognak. A szentmi­se az Utolsó Vacsora emlékére rendelt, mindennap, az egész földkerekségen lejátszódó drá­ma, a mise a világirodalom leg- magasztosabb, ezért legszen­tebb drámai alkotása. Itt az Ál­dozat emlékére és rendelése sze­rint ismét és újból létrejön a pilla­nat, amikor a misztérium testet ölt, a pap kimondja az átváltoz­tató szavakat: „Ez az én testem”, „Ez az én vérem”. Még mielőtt ezt megtenné, közös bűnbánatot tart, mert a megtisztulás által eszközölhető ki az Isten kegyel­me a nagy feladathoz. A mise három fő része, a Fel­ajánlás, az Úrfelmutatás és az Áldozás keretként fogják körül a hittitkokat, amiket az éjféli mise ünnepélyessége most még külö­nösebb, nagyobb méltósággal vesz körül. Oda • kell figyelnie mindenkinek arra a bensőséges hangra, ahogyan az ember köze­ledik Istenéhez, és ahogyan kéri a kegyelem ajándékát. Mert min­den Jó a szeretet által jön a világ­ra. A filozófia professzora, dr. Mikolay Vince Izaiás próféta szavait idézi majd és kommentál­ja: az énekek az angyalok üzene­tét közvetítik (Dicsőség a Ma­gasságban istennek, és béke a Földön a jóakaratú emberek­nek!), Szent Pál gondolatai is he­lyet kapnak ebben a szertartás­ban, amely mindig is figyelmez­tetett a méltóságra, amellyel él­nünk kellene. Szól az ének a Jé­zushoz siető pásztorokhoz, fel­hangzanak a karácsonyi dalla­mok sorba-sorba, amelyek közül nem egynek a szövegét, olykor a dallamát is egri szerzők, Gárdo­nyi Géza, vagy a XIX. század papköltői, zenészei írták. A tévénézőket azzal is részel­tetni akarják a szentmise áhítatá­ban a szertartás papjai, hogy a képek pergése közben felhívják őket, az otthonukban áhítatra- szeretetre felkészülteket, maguk is imádkozzanak, esetleg elmél­kedjenek mindarról, amit látnak. Ennek az éjféli misének egyik nem lényegtelen szereplője lesz és marad maga a bazilika, mind­az, amit ez a székesegyház meg­mutathat. A művészi alkotások­ra gondolunk, a freskókra, a szobrokra, a kupolára, az oszlop­sorokra, a feliratokra, az egész épületegyüttesre, amelynek a homlokán ott áll a mindig is idő­szerű írás, a felszólítás: Venite, adoremus Dominum! (Jöjjetek, imádjuk az Urat!) Ezekben a vészterhes napok­ban kétszeres aggodalommal fordulunk határainkon túli, er­délyi testvéreink felé is, szívünk teljes melegével küldjük majd nekik e képeket a bazilika ívei alól. Mert a testet lehet meggyö­törni, netán elveszteni, de a Lé­lek győzhetetlen. (farkas) A temesvári vérengzés megdöbbentette a világot. Mély gyászának és fájdalmának adott kifejezést amiatt, hogy a román államhatalom fegyveres erőszakkal tiport le békés tüntetőket, és embertelen politikáját kényszerrendszabá­lyaival minden elképzelést felülmúlón fokozta hatalmának utolsó percéig. A romániai hatalmasságok — a hiánygaz­dálkodás, a falurombolás, a szabadságjogok és az emberi méltóság lábbal tiprásának immáron hosszan tartó politi­kája után — már véres terrorral válaszoltak az emberek sza­badságvágyára és igazságérzetére. Miközben Európában mindenütt a demokrácia és az ön- rendelkezés kérdése tűzetett napirendre, Romániában a la­kosságot kegyetlen módon megfosztották a békés változás reményétől. Üldözték a német és a magyar nemzeti kisebb­ség tagjait, embereket hurcoltak el házaikból, családokat szakítottak szét. Vérnek kellett folynia Bukarest utcáin is, hogy a gyűlölt Ceausescu-rezsim megbukjon. A diktátor el­menekült a jogos népharag elől, de az utolsó percekben is halált, fájdalmat okozott a sokat szenvedett országnak. Karácsonykor, a szeretet ünnepén egy zsarnokától meg­szabadult, szabad, és most már új társadalmat építő sok­nemzetiségű nép ölelkezik. Együtt lelkesedünk a boldog jö­vőért, és együtt gyászolunk a román néppel; lapunk nem vi­selhet ünnepi színeket, amikor Temesvár, Arad, Bukarest utcái a bátrak vérétől piroslik. Kegyelettel adózunk az áldo­zatok emlékének ezekben a történelmi órákban. GÁSPÁR JENŐ o W* ■ A na ÉK r • ■ //j a A Fekete Maria előtt Én láttalak már kisdiákként, Barátok fehér templomában, Csík Somlyói búcsúk seregében Kálváriádat járta lábam. Délben, ha kondult nagy harangod. Diáki szájon ima voltál. És emlékezem, hogy fa volt szobrod, Székely fenyőből volt az oltár. Én láttalak kék, olasz égnél, Lorettában litániázva. Harangzúgásban, gyertyafényben, Angyal-szállítót ta ősi házban. Népek dicsértek, dús ruhád volt, De az imám mégis csak ott járt. Hol az Olt kígyóz, égerfából Vágja zarándok görcsös botját. Én láttalak nagy teraszokkal, Bazilikákkal locurdes-i ( lurdi) tájon, Hol csodák nyílnak barlang mélyén, S csodák futnak fürge Gave-on. (Gávon) Este, ba népek énekeltek, S egeket vert a hitnek árja, Az én dalom azt könyörögte: Otthon tégy csodát Lourdes-i Marja! S most itt vagyok. Te csodatévő Fekete Mária, templomodban. Hol gyertyák fénye gyémántokra, Arany-ezüstre, gyöngyre lobban. Most is csak ez van a szívemben. Hogy mindenkinél jobban kérünk, A Csíksomlyói Máriával Tégy csodát, csodát, csodát értünk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom