Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-22 / 302. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. december 22., péntek TUDOMÁNY ÉS VILÁGA — HÉT VÉGÉRE AJÁNLJUK 5. A történet és a földrajztudomány szoros kapcsolat­ban van egymással. Eredményeiket, módszereiket külcsönösen is alkalmazzák. A feltárások, az előkerült anyagok, dokumentumok mind-mind előreviszik sok-sok tisztázatlan kérdés, összefüggés megvilágí­tását. Mai összeállításunkat a történettudomány kö­réből válogattuk. A történelem előtti Európa legfontosabb emlékei között Stonehenge veszélyben A dél-angliai Stonehenge hatalmas kőtömbjei az írott történelem előtt Európa legfontosabb emlékei közé tartoznak. Olykor egyetlen napon harmincezer látogatójuk is van. Ellentétben Nyugat-Európa hasonló kőemlékeivel, Stonnehenge-én már nemzedékek óta dívik a turistáknak az a rossz szokása, hogy a kövekbe neveket és dátumokat, monogrammokat karcoljanak. Hogy ezt megakadályozzák, kerítéssel vették körül az oszlopokat. Sajnos, az utóbbi években új „sport” ütöt­te fel a fejét: a köveket eltávolíthatatlan festékkel szólják be. Napóleon bukása után kerültek vissza A velencei lovak A velencei Szent Márk-bazili- ka főbejárata felett négy nagyhí­rű bronz ló lépdel. Ezek az 1700 éves szobrok a levegő szennye­ződésétől nagymértékben szen­vedtek az utóbbi évtizedekben, ezért úgy döntöttek, a féltett lo­vakat múzeumba szállítják és hű másolatokkal pótolják őket a templom homlokzatán. A négy bronz lovat ismeretlen görög szobrász alkotta az i. sz­ili. században az egyik római császár, talán Néró diadalíve szá­mára. Amikor az egységes római birodalom megdőlt, Nagy-Kons- tantin a bizánci nagycirkuszban állította fel őket. A velenceiek 1204-ben elfoglalták Bizáncot, s Dandolo dózse a hazájába szál­líttatta a lovakat. Azóta Velence hatalmának a szimbólumává vál­tak, míg Napóleon Velence meg­hódítása után Párizsba nem vitte őket. A büszke tartásúparipák 18 évi franciaországi tartózkodás után Napóleon bukásakor kerül­tek vissza újra Velencébe. A közelmúltban fenti címen megjelent kitűnő könyv szerzőjét Ró­nai Andrást — még diákként — mint geológust ismertem meg. Ké­sőbb a Földrajzi Közlemények régi, 1945 előtti füzeteit olvasgatva is találkoztam nevével. Először névazonosságra gyanakodtam, de utóbb is nehéz volt elhinni, hogy ugyanarról a személyről van szó. Hihetetlen volt, mert Rónai András az utóbbi évtizedekben, mint nemzetközi rangú geológus vált ismertté, az a „másik” Rónai pedig valami egészen eltérő tudományt művelt. Geográfus volt, s a föld­rajzon belül is a politikai földrajz tudósa. A könyv Rónai Andrásnak erről az „első életéről” szól. Visz- szaemlékezése mégsem egy szo­batudós szellemi kalandjaival is­mertet meg, hanem egy olyan kutató munkásságával, aki te­hetségével az egész nemzet hasz­nára igyekezett lenni. Az erdélyi, nagyszebeni származásnak nem kis része lehetett abban, hogy a szerző — bár eredetileg orvosi hi­vatásra készült — Közép-Euró- pa nemzetiségi szakértője lett. A magyarok, szászok és románok lakta városban gyermekként élte át a nemzet tragédiáját, s fiatal­emberként már saját bőrén is érezhette a román állam nemze­tiségi politikáját. Mivel nem remélt felvételt a kolozsvári egyetemre, Itáliát vet­te célba, de Pestnél tovább nem jutott. Anyagi háttér híján szakí­tania kellett az ifj ókori álommal is, s abban a reményben, hogy a tanulás mellett pénzkeresésre is jut idő, az orvosi karról gyorsan átiratkozott a közgazdasági egyetemre. Itt ismerte meg Tele­ki Pált, aki a gazdasági és politi­kai földrajz előadója volt, s aki a szegény, de tehetséges hallgató­jának kollégiumot, s az Államtu­dományi Intézetben munkát biz­tosított. így került a szerző 1928 elején az intézethez, mint román referens. Egy évtized múlva pe­dig már vezetőként irányította a tudományos műhely szerteágazó tevékenységét. Az Államtudományi Intézetet Teleki Pál alapította 1926-ban. Az a tudós gróf, aki az 1919.évi párizsi békekonfrenciára a — tu­dományos alaposságát illetően egyedülálló — magyar anyagot állította össze. Az intézet célja az elszakított területeken élő, de a nemzet testét alkotó magyarság sorsával való törődés volt. Mun­káját kezdettől fogva a legszigo­rúbb tudományos tárgyilagosság jellemezte. Ennék jegyében gyűjtötték az utódállamokra vo­natkozó információk legszéle­sebb körét, sőt a biztosabb tájé­kozódás végett vizsgálatukat egész Közép-Európára kiter­jesztették. E hatalmas anyagból született meg 1945 tavaszán — már Balatonfüredre kitelepítve — a Közép-Európa Atlasz. A mű monumentalitásához talán ele­gendő egyetlen adalék: elkészí­téséhez mintegy négymillió ada­tot dolgoztak fel. Új, és az általunk ismertnél tisztább képet nyerünk a magyar revíziós törekvésekről is. A pári­zsi békeszerződések után más­fél-két évtizeddel nemcsak a le- győzöttek, de a győztesek, sőt az utódállamok realista politikusai is látták a békediktátum által lét­rehozott új területi rend tartha­tatlanságát. Párizsban 1937-ben nemzetközi tudományos konfe­renciát rendeztek — kizárólag tudományos intézmények rész­vételével, a békés területi válto­zások lehetőségeinek megvitatá­sára. Jellemző a nyugati hatalmak érdektelenségére és — nem cse­kély — felelősségük elhárítására, hogy a magyar kormány kérését figyelmen kívül hagyva, Anglia és Franciaország elzárkózott at­tól, hogy a területi viták megol­dásában közreműködjön. Érdé-* mes felidézni azt is, hogy a Cseh­szlovákiától visszacsatolt terüle­teken olyan pontossággal érvé­nyesült a nemzetiségi elv, amely példa nélküli. Nem árt emlékez­tetni arra sem, hogy a lengyel menekültek a Kárpátalja vissza­csatolásával létrejött közvetlen lengyel-magyar határon átjöhet­tek a menedéket nyújtó Magyar- országra. Kitűnő ismeretekhez jutunk Rónai András könyvéből a második bécsi döntés és a Tele­ki Pál személyes tragédiáját is okozó délvidéki területvissza­csatolás valós körülményeiről is. Az Államtudományi Intézet — amely hatalmas tudományos tényanyagával jelentősen hoz­zájárult az újabb, s immár igazsá­gosabb határok kialakítására irá­nyuló törekvésekhez — Teleki Pál halála után is folytatta tevé­kenységét. Fő célja 1941-től az lett, hogy a háború utáni béke­tárgyalásokon Magyarország minél teljesebb tudományos ap­parátus birtokában vehessen részt. E munka eredménye a már említett Közép-Európa Atlasz. A háború utáni Magyarország vezetői azonban nem tartottak igényt sem az intézet munkájára, sem a földrajztudós Rónai And­rásra. A közben egyetemi tanár­rá is kinevezett szerzőt — nyugdíj nélkül — nyugdíjazták, nem utolsósorban a rendszerváltozá­sok elmaradhatatlan figuráinak, a köpönyegforgatóknak a közre­működésével. AII. világháborút lezáró békekö­tésre Párizsba érkezett magyar dele­gáció szorult helyzetében hazaüzent ugyan Rónai Andrásért. Az új — ál­talunk már jól ismert — ügyintézés eredményeként mire útlevelét meg­kapta, a békeszerződést már aláír­ták. Mint magánember, mégis eluta­zott a francia fővárosba, ahol sze­rény elégtétele volt a szerzőnek, hogy a trianoni béke Erdély „szakér­tője” Emmanuel de Martonne pro­fesszor — éppen a Közép-Európa Atlasz tudományos alapossága előtt fejethajtva — elismerte, hogy hamis adatokat sem mellőzve, rossz terüle­ti rendet teremtettek Közép-Euró- pában az első világháború utáni Pá­rizs környéki békék. Ajánlom az ismertetett könyvet mindazoknak, akik érdeklődnek a földrajz, a történelem és hazánk sor­sa iránt. £)r Mosolygó László Támad, öl, félelmet kelt... Mozi prémsreíi Az egri Vörös Csillag mozi műsorán látható a Denevérem­ber című amerikai produkció, mely a világhírű képregény film- változata. Egy nagyvárost titok­zatos Batman tart rémületben. Támad, öl, félelmet kelt az em­berekben. Egy újságírónő a ke­gyeibe férkőzik, őt pedig egy gengszterré vált rendőr követi és figyeli... Hamarosan azonban meglepő felismerés következik... A Kim Basinger és Jack Nick- holson főszereplésével készült világhódító film Princ zenéjével, látványos tömegjeleneteivel nagy vonzerő, kellemes szünidei program. Dumbót, az elefántbébit min­denki csak csúfolja, neveti, hi­szen állandóan a füleibe botlik. A cirkuszban könnyen veszélybe sodródna, ha nem állna mellé igazi jó barát. A derék egér nem­csak megvédi a gonoszoktól, ha­nem felismeri, hogy a hatalmas elefántfülek segítségével jól le­het repülni. A kedves Walt Dis- ney-rajzfilmet pénteken és szom­baton fél 11 órától a Prizmában, a Bródy moziban pedig decem­ber 27-ig vetítik délután 4 órától. A hétvége időjárása Változékony és alapvetően enyhe idő várható a hét végén és karácsony napjaiban Heves me­gyében. Szombaton változóan felhős lesz az ég, szórványosan kisebb eső, záporeső is kialakul­hat. A szél megerősödik, viharos lökések is lehetnek. Vasárnap kevesebb lesz a felhő, több a napsütés, a szél mérséklődik. Hétfőn, kedden, időnként erő­sen megnövekedhet a felhőzet, kisebb esők is előfordulhatnak, a Mátra magasabb részein átme- ) netileg gyenge havazás is lehet, számottevő mennyiségű csapa­dék azonban seholsem valószí­nű. A hőmérsékleti minimum szombaton 5-10 fok között ala­kul, majd erősödik az éjszakai le­hűlés, helyenként gyenge fagy is előfordulhat. Kedden ismét eny­hébb éjszaka valószínű. A leg­magasabb nappali hőmérsékle­tek általában 10 fok fölött várha­tóak, vasárnap és hétfőn ennél kissé alacsonyabb értékek lehet­nek. A jövő hét időjárása Gyakran lesz felhős az égbolt, többfelé várható csapadék, fő­ként eső valószínű, de a Mátra magasabb részein átmenetileg hó is előfordulhat. A szél élénk, időnként erős lesz. A hőmérsék­let a hét végére néhány fokkal csökken. India bélyegeken A Magyar Posta november 14-én Jawaharlal Nehru születé­sének centenáriumára három fo­rint névértékű bélyeget adott ki, amely India neves államférfijá­nak arcképét ábrázolja. Az új diniét Vagyoczky Károly grafi­kusművész tervrajza alapján a Pénzjegynyomda réz- és ofszet­nyomás kombinádójával készült 451 ezer 300 fogazott és 5700 fogazatlan példányban. A boldog, szép karácsonyt kö­szönti az az alkalmi levelezőlap, amely december 1-jén jelenik meg százezer példányban. A le­velezőlap dijjegye karácsonyfa­ág csengővel, míg a bal oldali kép betlehemesek. Tervezője Kékesi László grafikusművész, készítője az Állami Nyomda ofszeteljárás­sal. Megjelent a Közép- és Kelet- Európa számos filatelistái számá­ra majdnem nélkülözhetetlen svájci Zumstein-katalógus. Az égtájak szerint négy kötetre bon­tott anyag tárgyalja kontinensünk bélyegeit. Takarékossági okokból a negyedik a magyar bélyegeket is tartalmazó kötet helyett csak az újdonságokat és néhány árválto­zást ismertető füzet jelent meg. A múlt év júniusától kiadott soraink jegyzése 8,50-9,50, a blokkoké 10-12 svájci frank. Fogazatlanul 50 svájci frankot is meghalad a blokkok értéke. Kiállítások, tárlatok---------- Ducsai Zoltán ta­nár festményeiből válogattak egy csokorra valót az egri Ifjúsági Ház első emeleti kísérleti galériájá­ban. Ugyanebben az intézmény­ben a földszinti nagy kiállítóte­remben Csontváry^ Kosztka Ti­vadar életművét bemutató re­produkciósor kapott helyet. Mindkét tárlat december 31-ig látható. 4- Ai MMK fotószakkö­rének kamarakiállítása az intéz­mény második emeleti előteré­ben, Fehér Miklós fotókiállítása pedig a kisgalériában tekinthető meg. + Egerben az Oktatási Igazgatóságon látható Csonka Erzsébet és Fehér Tamás közös tárlata + A Hevesi Sakkmúzeum n aponta 10-től 12, illetve 14-től 18 óráig áll nyitva az érdeklődők előtt. Karácsony előtt — gyerekeknek, fiataloknak Szünidei Prizma-matiné kínál több napon át hasznos elfoglalt­ságot a gyerekeknek az Egri Ifjú­sági Házban december 21-22- 23-24-én. Délelőttönként a Dumbó című színes, amerikai rajzmesefilmet vetítik. Ugyanitt ma, délután 2-től 4-ig az ünnepi készülődés jegyében karácsonyi díszeket és ajándékot készítenek napközis csoportok és érdeklő­dők. + Számítástechnikai prog­ramokra váiják a fiatalokat va­sárnap délelőtt 10 órától a Me­gyei Művelődési Központ 205- ös termében. Fehér Miklós fotói az MMK-ban A Megyei Művelődési Köz­pont Kisgalériájában láthatók Fehér Miklós artisztikusan pon­tos természetfelvételei. Évtize­dek óta el nem unt szorgalommal jár utána a művésztanár a mátrai világnak és a világ egyéb tájain a jelenségeknek, madaraknak, gyólyáknak, lepkéknek, szitakö­tőknek, csigáknak, faleveleknek, nehéz törzsű fáknak, nappali vi­lágításban és holdfényben kutat­va mindazt, amit a köznapi em­ber a maga sietségében nem vesz észre. Vagy mert nincs meg ben­ne az az áldozatkészség, hogy ke- vésnyi idejéből néhány pillanatot szenteljen a természet valóban örök változásának és még örö- kebb szépségének, vagy mert nincs érzeke nozzá. Korábban a hó- és jégkristá­lyokkal foglalkozott, művészi ér­deklődése az utolérhetetlenül bonyolult kristályrendszerek felé fordult. Ma itt aug jelenik meg a tél, a maga csodálatos arabeszk- jeivel, inkább a Vízirigó tűnik fel, a Leánykökörcsin, a szökellő Nyúlapo, az Őz, a Fácán a kutya­szájban. A Csiga, a Tarka nőszi­rom, a Nyuszi-szerelem ellenfé­nyes pillanata, a Túzokkakas, az öreg tölgyfaerdő, a Sötét feny­ves, a Vonuló dámbikák, a Rén a tajgán (ez sem üt ki szemléletiig az anyagból), a Sárga gyűszűvi­rág — mind-mind bizonyítják, nyen meghúzódik a köznapi sors gúnyájában. Ezt mondja magá­ról: „Rajztanár vagyok, aki fotó­zik is, ennyi az egesz.” És amíg el is akarjuk neki hinni, hogy ennyi az egész, látványait, lattatásait újból végigjárjuk, mert nem akarjuk elhinni, hogy ennyire magától értetődő ez az egész. Hi­szen maga is elmesélte már nem egyszer, mint is kell alkalmaz­kodnia, odakuporodni ahhoz, hogy egy-egy madárpillanat, a gólya fellebbenése, fészekre ereszkedése úgy jöjjön létre fo­tón is, mint ahogyan a művelet szépsége a valóságban létrejön. Ugyan hogyan és hol is születik, marad meg a szépség igazán? A természetben vagy az ember agyában a felfogó érzékszervei­ben? Élmény ez a tárlat, gratulá­lunk a rajzok tanárának, aki fo­tózik is! De Martonne professzor meghátrált T érképezett történelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom