Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-20 / 300. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. december 20., szerda Elei Az erdélyi üldözöttekért... Több egyház fogott össze az Egerből indult kezdeményezés nyomán a vallásuk és magyarságuk miatt üldözött emberek megmentéséért. Kedden hajnalban az egri érseki hivatal — Seregély István érsek — a következő felhívást juttatta el a Magyar Távirati Iroda Heves Megyei Szerkesztőségébe. „Az egri belvárosi római katolikus egyházközség, a református és evangélikus gyülekezet felhívja a magyar istenhívő testvéreket, hogy közösen imádkozzanak az erdélyi üldözöttekért, a lelkipásztorokért, köztük Tőkés László szabadságáért. Ebből a célból élő imaláncot szerveznek. Abban részt vehetnek közösségek és egyének egyaránt, mégpedig úgy, hogy egy-egy órát vállalnak imádságban a megadott célra. Az imát vagy a templomban végzik, vagy — amennyiben nincs nyitva a templom — a saját otthonaikban. Kérik, akik az imalánchoz csatlakozni kívánnak, jelezzék e szándékukat, továbbá az általuk vállalt időpontot a következő címek bármelyikére: Belvárosi Plébánia, 3300Eger, Telekessyutcaó., telefon: 36-16-592, vagy a Református Lelkészi Hivatal, 3300 Eger, Kossuth utca 20., telefon: 36-13-916. A szervezők szívesen veszik, ha egy-egy város vagy körzet öntevékenyen több órát, esetleg napot a saját hatáskörében megszervez, és az így ütemezett időpontot a fenti címekre jelenti. A jelentkezők az adott időpont elfogadásáról visszajelzést kapnak. Az imádság első óráját december 19-én, kedden reggel 7 órakor dr. Seregély István egri érsek végezte el az egri Bazilikában, együtt a hívekkel. A különböző egyházak összefogása a közös, humanitárius cél érdekében különleges eseménye a hazai egyháztörténetnek: kedden több római katolikus, református és evangélikus gyülekezet tagjai imádkoztak az üldözöttekért. Az is tudnivaló, hogy az imalánc 24 óránként gördül tovább, mindaddig, amíg Tőkés László és családja vissza nem nyeri szabadságát. Mit mond az Erdélyi Szövetség képviselője? Tartanak tőle, hogy magyar kezdeményezésnek állítják be A nemzetközi, de főleg a magyar közvéleményt nagyon megrázta mindaz, ami Temesvárott és egész Erdélyben jelenleg történik. Tőkés László református lelkész hitvalló kiállása nyomán — a hírek szerint — valóságos népfelkelés tört ki, amelyet vérbe fojt a diktatúra. Az Erdélyi Szövetség egyik egri képviselőjét kérdeztük meg arról, hogy hogyan látja a most kialakult helyzetet. (A nyilatkozó érthető okokból arra kért bennünket, ne hozzuk nyilvánosságra a nevét, hogy átléphesse még a határt.) — Frissebb információt mi sem tudunk adni, mint amit a különböző hírügynökségek — mondta. — Hét végén érkeztek haza néhányan, akik arról számoltak be, hogy mindenütt nagyon feszült a helyzet Erdélyben. Tartanak attól, hogy országosan magyar kezdeményezésnek állítják be a történteket. Már rég ki van alakítva egy teljesen magyar- ellenes hangulat, több évtizedre visszamenőleg. A román fiatalokba pici gyermekkoruktól nevelik bele azt, hogy a legfőbb ellenség a magyar. Ez ellen készítik fel a katonát, azt mondják minden helyen, hogy ellenünk kell védekezni. — A hírek szerint viszont rendkívül sok a román a felkelők között. — Ahogy össze próbálom rakni a mozaikot, valóban az a helyzet, hogy Tőkés Lászlót szerették volna megvédeni a Securi- tatétól a barátai és a hívei békés eszközökkel, vér nélkül. Ebből egy olyan tömegmegmozdulás alakult ki, amelyben a magyarok sokadrendű szerepet játszanak. Legalább 70-80 százalékban románok voltak a felkelők. Hogy ezek közül volt-e provokátor, azt nehéz innen megállapítani. Nagyon könnyen elképzelhető, mert felhasználnak ilyen eszközöket, hogy bevernek egy ablakot, s ráfogják a magyarokra. Ilyen nem egyszer, de nagyon sokszor megtörtént már. Meg az apró esemenyeket is — bár ez nem az — felnagyítva a magyarok ellen fordították. — A hazai sajtó, s a nyugati is, hangsúlyozza, hogy nagyobbTöbbször tartottak a közelmúltban gyertyás virrasztást Tőkés László temesvári lelkészért a budapesti román nagykövetség előtt. (IS/épújság-telefotó — MTI) részt már románok lázadtak föl. De vajon a romániai híradások hogyan fogják beállítani az eseményeket? — Nagyon valószínűnek tartom, hogy a magyarok rovására fogják ezt is írni. Annak a rendszernek már egyetlenegy lehetősége van a túlélésre, ha el tudná hitetni, hogy a magyarok ellen háborúzni kell, s ennek az érdekében fogjanak össze a románok. Ez talán átsegíthetné őket a mostani krízisen is. — El tudják-e szigetelni, le tudják-e verni ezeket a megmozdulásokat, van-e a hatalomnak ehhez ereje? — Úgy látom, hogy az ország fővárosában, Bukarestben semmi sem történt. Nagyon nagyok a katonai erők az országban. Ide sorolom a Securitate katonai állományát is. Tehát például a besorozott fiatalokat, akik a Securitate keretében töltik le a tényleges katonai idejüket. Ilyenből minden nagyobb városban van legalább egy ezred. Ez a segédlet ahhoz, hogy e szervezet kezében tarthasson mindent. A gépezet óriási, a rendőrséggel együtt különösen. Ezzel számolni kell. Azt hiszem, a világon nem volt ilyen erősen megszervezett rend- orállam még. Nemcsak most, nemcsak az úgynevezett népi demokráciákban, de azelőtt sem. Egy Fouché szervezete ehhez képest igen-igen csekély volt. — Ebből tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy nagyon fájdalmas és szomorú eseményeknek lehetünk még tanúi a közeljövőben... — Attól tartok, hogy a magyarokon csattan valahol az egész, mert abban egyetért a románságnak minden pólusa, hogy lehetőleg el kell hárítani sajat magúktól és áthárítani másokra a felelősséget. A jóindulatú, jóhiszemű románok sem bánják azt, hogyha a magyarok háttérbe vannak szorítva. Mondjuk, ők nem akarnák kiirtani a magyarságot, de „belátják”, hogy nemzeti érdek számukra, hogy ne legyünk ott tényezők. Mindig is féltékenyek voltak ránk, mert Erdély azért különbözik annyira a többi térségtől, mert a magyar kultúra rányomta a bélyegét a románokra is, s az ő magatartásuk is egészen más. Egy darabig nem is vállalták a rokonságot a regáti románsággal. De egybekovácsolta őket a mai helyzet. Hogy hogy lesz, én nem tudom kiszámítani, nagyon féltem a magyarokat, és nagyon szeretném, ha megvárnák, hogy beéljen a helyzet. Mindennek megvan a maga ideje, s ha a románság a jelenlegi terror ellen megmozdul, ők is be tudnak kapcsolódni, de hogyha nem, akkor biztos, hogy szörnyű retorziók következnek. (gábor) Valamit nekem is tennem kellene... Személyes tapasztalataim, a tömegkommunikációs eszközök hírei-tudósításai, valamint magánbeszélgetések kapcsán elszomorító, sőt mostanra megdöbbentő és felháborító kép alakult ki bennem a romániai magyar kisebbség sorsáról, helyzetéről. Mind jobban erősödött bennem a gondolat, valamit nekem is tennem kellene. Tőkés László kálváriája volt az utolsó csepp a pohárban. Nem lehet tovább szó nélkül elmenni a legelemibb emberi jogok, és ezen belül is a nemzeti kisebbségek jogainak durva és folyamatos megsértése mellett, ami Romániában minden tiltakozásunk ellenére nemhogy csökkenne, de mind jobban eszkalálódik. A puszta tiltakozás azonban már kevés, hisz ezt az ottani népelnyomó rezsim — bebizonyosodott — semmibe sem veszi. Ezért amellett, hogy ezúton is felemelem szavamat az emberi jogok romániai durva megsértése ellen, felhívom a magyar kormányt, hogy gazdasági szankciókkal is gyakoroljon nyomást a román kormányra. Csökkentse minimálisra, vagy akár teljesen állítsa le a gazdasági kapcsolatokat Romániával. Egyúttal a diplomáciai kapcsolatokat is csökkentse le ügyvivői szintre. A magam részéről román árut mostantól nem vásárolok, és ezúton kérem az ország lakosságát, hogy szintén bojkottálja a román termékek kereskedelmi forgalmát. Az állam ne importáljon, a kereskedő ne hozzon ki a raktárakból, a vásárló pedig ne vásároljon. Mindezt addig, amíg gyökeres változás nem következik be az emberi jogok, és ezen belül is a kisebbségi jogok érvényesítésének romániai gyakorlatában. 1989. december 16. Dr. Puha Sándor Füzesabony, Rákóczi u. 58. Gyorshírek Mihail Gorbacsov közbelépését sürgeti a világhírű román drámaíró Tiltakozók: EGK, Ionesco, Mihály király A belgrádi Borba munkatársa a temesvári egyetemen tanuló görög orvostanhallgatókkal beszélgetett, akik a vatini határátkelőhelyen hétfőn a késő esti órákban érkeztek Jugoszláviába. Szemtanúként elmondták, hogy a tüntetők és a biztonsági alakulatok közötti háromnapos újabb és újabb összecsapások során több százan életüket vesztették. A városi kórházban ők maguk több halottat és igen sok, lőfegyverrel megsebesített embert láttak. A városban páncélkocsik és katonai járőrök cirkálnak. * Csak nagyon vázlatos híreim vannak bizonyos visszatetsző eseményekről, de semmi pontos információt nem kaptam. Hogyha igaz az, hogy emberéletek estek áldozatul, akkor ezt csak mélységesen sajnálatosnak nevezhetem — mondotta Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter, amikor a Manfred Wör- nerrel való kedd délelőtti találkozója után a romániai eseményekről kérdezték véleményét az újságírók. A külügyminiszter közölte, hogy erről a kérdésről nem tárgyalt vendéglátóival. Az Európai Gazdasági Közösség Miniszteri Tanácsa (a külügyminiszterek testületé) a leghatározottabban elítélte kedden a romániai megtorlást, és megfelelő lépéseket helyezett kilátásba. A tizenkettek nevében az elnöki tisztet jelenleg betöltő Franciaország külügyminisztériuma kedden délben nyilatkozatot tett közzé a temesvári események kapcsán. A nyilatkozat szerint az Európai Gazdasági Közösség tagállamai mélységes megdöbbenéssel értesültek a brutális megtorlásról, amelyet a szabadságot követelő tömegekkel szemben alkalmaztak. A lehető legnagyobb határozottsággal ítélik el a megtorlást. A temesvári tüntetőkkel szemben alkalmazott véres megtorlás hatalmas felháborodást keltett Franciaországban. Eugene Ionesco, a világhírű román származású drámaíró a France- Info rádióállomásnak adott nyilatkozatában nemzetközi akciót sürgetett a népelnyomó rendszerrel szemben. Személy szerint Mihail Gorbacsov közbelépését kérte az általa kegyetlen elnyomó rendszernek minősített rezsimmel szemben, mérhetetlen tragédiának minősítve a tüntetők ellen alkalmazott erőszakot, és a Romániában kialakult helyzetet. Mihály volt román király az Antenne 2 francia televíziós állomásnak adott nyilatkozatában ugyancsak a leghatározottabban elítélte a megtorlást, és szabad választásokat követelt Romániában. „Célom az ország felszabadítása. Személyem egyáltalán nem fontos ebben” — mondotta, bár kijelentette, hogy „ha a román nép azt óhajtja, kész vagyok visszatérni hazámba és eleget tenni alkotmányos kötelezettségemnek”. „Nem vagyok rövid távra szólóan derűlátó, mert a titkos rendőrség mindenütt jelen van. Hosszú távon azonban lehetetlen a végtelenségig fenntartani ezt a rendszert” — vélekedett. A hadsereg szétlőtte a tiltakozókat „Bukaresti mészáros” Nagy-Britanniában fokozódik a felháborodás a temesvári megmozdulás vérbefojtása miatt. Ezt tükrözi, hogy a külföldi eseményekre általában nem sok figyelmet fordító brit bulvárlapok is elsőoldalas tudósításokban számoltak be kedden a legfrissebb értesülésekről. A kormányhoz közelálló The Daily Telegraph úgy tudja, hogy a hétfői külügy- minisztériumi figyelmeztetésen túlmenően egyelőre nem terveznek hivatalos brit diplomáciai tiltakozást. Ennek oka az, hogy miután a körzetet hermetikusan elzárták a külvilágtól, a bukaresti brit nagykövet sem tud a helyszínen meggyőződni a tényekről. „A kormány a nagykövettől várja az eddigi hírek megerősítését” — írja a lap. „Miután a hadsereg szétlőtte a tiltakozókat, Romániát elzárták a külvilágtól” — jelentette a Daily Mail Budapestről. A Daily Express „Most már rettegés kísérti az utolsó vörös diktátort” címmel mutatja be a Ceausescu- klán rémuralmát. A Today „Bukaresti mészáros” című hírmagyarázatában felveti: miért nem tanácsolta mindeddig a brit kormány II. Erzsébet királynőnek, hogy fossza meg Nicolae Ceau- sescut a magas kitüntetéstől, amelyet tizenegy évvel ezelőtt adományozott neki? A minőségi újságok budapesti és belgrádi közleményekre, illetve nyilatkozatokra, francia, osztrák és német rádiójelentésekre hivatkozva ismertetnek újabb részleteket a temesvári tüntetésről. Több lap a Tienanmen téri vérfürdővel veti össze a történteket. A The Guardian első oldalán közli Tőkés Lászlónak egyház- községe hívőihez intézett levelét. „Kirobbannak a feszültségek a hatalmas börtönben, Ceausescu Romániájában” című elemzésében a lap kelet-európai szerkesztője kiemeli, hogy „a magyar nemzetiség különösen kegyetlen üldözése miatt hosszú ideje roppant feszült a viszony Budapest és Bukarest között”. Hangoztatja, hogy „a temesvári tüntetés az eddigi legnagyobb szabású megmozdulás, sokkal, súlyosabb kihívás, mint a korábbiak, mert a keményvonalas román vezetés teljesen elszigetelődött a varsói paktumon belül is”. A The Times munkatársa a jugoszláv határ közelében fekvő kisvárosból, Maravitából keltezett jelentésében egy Romániában rekedt jugoszláv kereskedőt idéz, aki szerint „nem a rendőrség és a hadsereg, hanem a Securitate rohamcsapatai zúdítottak golyózáport a tüntetőkre”. A lap „Balkáni Caligula” című vezércikkében hangoztatja, hogy Romániában „a félelem a kulcsszó” és „nincs olyan szervezet, mint például Lengyelországban a katolikus egyház, amely kapcsolatot teremtene az értelmiségiek, illetve a munkások között”. Kivételként emeli ki a magyar nemzeti kisebbséget, „amelyet származása miatt különlegesen kemény bánásmódban részesítettek a „szisztematizálás” címén rendezett falurombolások során.” Emlékeztet a magyar Egy klán abnormális egyeduralmáról van szó kormány sorozatos tiltakozásaira, megjegyzi, hogy az Erdéllyel kapcsolatos vita régi eredetű és aggodalmát fejezi ki: „A vasárnapi kihíváshoz hasonló megmozdulások, akár támogatja ezeket a magyar kormány, akár nem, valószínűleg újabb vérontáshoz vezetnek. A háború utáni határok, amelyeket a helsinki záródokumentum elismert, azoknak a bizonyosságoknak az egyikét jelentik, amelyek még megmaradtak az utóbbi hónapokban átalakuló világban. A kérdést csakis akkor lehet majd felvetni, amikor mind Budapesten, mind Bukarestben megtörtént a demokratikus kormányzat szilárd alapjainak megteremtése” — hangoztatja a The Times vezércikke. A Financial Times budapesti tudósítója háttérmagyarázatában annak jeleként értékeli a temesvári tüntetést, hogy „az emberek kétségbeesetten keresik a neosztálinizmus utolsó bástyájának megnyitásához vezető utat”. „A mindenütt jelenlévő biztonsági rendőrséggel megerősített, hermetikusan zárt és paranoiás természetű román politikai rendszerben élet és halál közötti választás kérdése lehet az emberek számára az elhatározás, hogy kimennek az utcára” — hangoztatja a tudósító. Befejezésül azt a reményét fejezi ki, hogy „a nemzetiségi megmozdulás, a munkások elégedetlenségének szórványos megnyilvánulásai és értelmiségiek nyílt levelei nyomán most a. három erő lassan talán hallatni fogja a hangját” . Az olasz sajtó egyöntetű felháborodással számol be a temesvári és aradi vérengzésről. Itteni értesülések szerint a hadsereg tankokat is bevetett a tüntetés elfojtására és a halálos áldozatok száma több száz. „Bukarestben nem olyan marxista rezsim van hatalmon, mint a többi kelet-európai országban. Éppen ezért a dominó-hatás terjedésében hiába reménykedikTiurópa... Ceausescu tisztán személyi és rendőri hatalmat épített ki, amelynek nem a párt az eszköze, hanem a conducator családja. Egy klán abnormális egyeduralmáról van szó, és a nemzetiségi tüntetések legfeljebb az első repedést, az első csákányütést jelenthetik ezen” — figyelmeztet a Corriere della Sera. A L’Unitá vezércikke „Európa utolsó zsarnokának” minősíti Ceausescut (akinek rendszerét egészen a közelmúltig azonban óvakodott bírálni). „A vasfüggöny Románia körül hullott le... A szabadságért és a jogokért emberek haltak meg 1989-ben Európában. Felháborodással és tiltakozással kell fogadnunk a történteket.” A lap a Tienanmen téri vérengzéssel veti egybe a mostanit, és felszólítja az illetékeseket Keleten és Nyugaton, hogy a nemzetközi fórumokon vessenek be minden lehetséges eszközt ennek az állami barbárságnak a megakadályozására. „A román kérdés napirendre került” — írja, abban a reményben, hogy a folyamat nem zárul le és el fog vezetni a rendszer bukásához Romániában is, bár — fűzi hozzá — itt biztos, hogy nem lesz vérte- len és békés. A La Repubblica, miközben részletesen ecseteli a romániai viszonyokat — hiányos ellátás, rendőruralom, gátlástalan nepotizmus, nemzetiségi elnyomás — aláhúzza, hogy bukaresti nyugati diplomáciai források szerint nem valószínű tömegmozgalmak kirobbanása reformok követelésével, és még mindig visszatér több lapban is annak hangsúlyozása, hogy Románia független külpolitikát folytatott a brezsnyeviz- mus idején, amikor mindegyik kelet-európai ország szolgaian felsorakozott a Kreml mögé.