Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-19 / 299. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. december 19., kedd A GYSE labdarúgói A hajrára leeresztettek Az egykor szebb napokat megélt gyöngyösi labdarúgócsa­pat az idei őszön sem tudta átlép­ni a saját árnyékát, úgy is mond­hatnánk, hogy nem nőtt egy fej­jel magasabbra a magyar focira jellemző színvonalnál. A rajt előtt persze itt is voltak szárnyaló elképzelések, fogadkozásokban sem volt hiány, akárcsak egy-két osztállyal feljebb, vagy a külön­böző rendű-rangú válogatottak­nál. Csak hát minden terv annyit ér, amennyi abból megvalósul... Mint ismeretes, tavaly a nyár közepén a sikertelen Bundzsák- korszakot követően a hatvaniak sikeredzője, Treiber Rudolf ült le a mátraalji gárda kispadjára, Ács János pályaedző társaságában. Mindketten két évet írtak alá Gyöngyösön. Akkor úgy hang­zott az ígéret, hogy az 1988 — 89-es bajnoki évben fiatalokból építenek fel egy új csapatot, amelynek az első hat hely vala­melyikén kell végeznie, ám egy év múlva a már tapasztaltabb csi­kócsapattal megcélozzák a má­sodosztályba kerülést is. Nos, a tavalyi évben sikerült is elérni a kitűzött célt, ám ami a feljutást il­leti, az már egyre inkább a távol­ba veszni látszik. Való igaz, hogy az őszi idény úgy kezdődött, ahogy a szakve­zetés és a szurkolók is megál­modták. Az első hat mérkőzésen — egyedül a mezőnyből — a GYSE-nek sikerült megőriznie veretlenségét, alig egyetlen ponttal maradt el a listavezető Gödöllő mögött. Az addig be­gyűjtött tizennégy pont és a re­mek 17:5-ös gólkülönbség to­vábbi bizakodásra adott okot. Ezután azonban következett két sajnálatos, és a bajnoki cím meg­szerzése szempontjából egyálta­lán nem lényegtelen kisiklás. Bármennyire is jó csapat a Bag — idegenben több pontot szerez­tek, mint az otthonukban —, azért azt nem engedheti meg ma­gának egy elsőségre aspiráló együttes, hogy saját pályáján ve­reséget szenvedjen tőlük. Már­pedig a 7. fordulóban ez a fiaskó bekövetkezett. Egy hét múlva Gödöllőn tör­tént meg a második botlás, ahol a hazai kudarctól kissé még kábul- tan játszó fiatalok szinte észre­vétlenül otthagyták idegenben a pontokat. Erre persze mondhat­ná valaki, hogy ez a vereség be is volt kalkulálva. Csakhogy egé­szen a gödöllői meccsig egyszer sem kapott ki idegenben a gyön­gyösi gárda, s ahhoz, hogy ver­senyben maradjanak az élen, leg­alább pontot kellett volna szerez­ni. Szépséghibája volt ennek' Az ősszel Patócs Tamás volt a legeredményesebb gyöngyösi góllövő (Fotó: Szántó György) az időszaknak az is, hogy három hazai találkozóból csak kettőn si­került győzni. Az is elgondol­koztató, hogy bizony soványka egygólos győzelmek voltak ezek, a döntetlen alkalmával pedig gól sem esett. Nem sok kétség fér hozzá az eddig látottak alapján, hogy az egyik, ha nem a legjobb védelme a gyöngyösieknek van a Mátra- csoportban, de az sem kíván bi- zonygatást, hogy a legszilárdabb hátsó alakzattal sem lehet bajno­ki címet nyerni, ha nincsenek megfelelő gólszerzői a csapat­nak. Márpedig úgy fest, hogy nincsenek, mert nem kevesebb, mint hét olyan együttes van a csoportban, akik az ősszel több­ször rezzentették meg az ellenfél hálóját, mint a gyöngyösiek. A 14. fordulóban a korábbi NB li­es önmagának csak halovány le­nyomatát adó Hatvantól jött az újabb csalódást okozó vereség, ismét csak 1-0 arányban. Végül hazai környezetben a hasonló képességű Jászberényt sem tud­ták térdre kényszeríteni a gyön­gyösi fiúk. Azt hiszem, nem áru­lok el nagy titkot, ha leírom, hogy a találkozó után a folyosón miről beszélgetett a két csapat edzője. Egy szóban összesűrítve kettejük élményét: — Ez semmi. Többre nem képesek a játéko­sok, akár a fejünk tetejére is áll­hatunk. Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy nem első­sorban az edzőket kell elmarasz­talni — bár az is igaz, hogy a mai fiatalok különleges bánásmódot igényelnek —, mert a bajok gyö­kerei valahová mélyebbre nyúl­nak, és ez nemcsak Gyöngyösre vonatkozik. A GYSE őszi mérlege: 6. Gyöngyös 1566322-12 24 Ez azt is jelenti, hogy az elér- hetőbajnoki pontoknak mindösz- sze 53,3 százalékát gyűjtötte ösz- sze a társaság. Az idegenbeli sze­replés még aránylag elfogadható 42,7 százalékos, a hazai mérleg ellenben meglehetősen gyenge, 62,5. A korábban riválisnak hitt csapatok mindegyike ettől lé­nyegesen többet nyújtott, fő­képp a saját otthonában. Az őszi szezonban összesen 19 játékos kapott bizonyítási lehe­tőséget. Közülük mindössze ket­ten játszották végig valamennyi mérkőzést, mégpedig Borsányi István és Kun Zoltán. Rajtuk kí­vül még ugyancsak minden mér­kőzésen a zöld gyepen voltak, de nem játszott a hármas sípszóig Orosz Szilárd és Nagy Tamás. A legtöbb találkozón — le­gyen idegenbeli vagy otthoni — a 4-3-3-as formációt alkalmazta az edződuó, kisebb-nagyobb változtatásokkal. Amint a té­nyek igazolják, a védekezésben be is jött a számítás, de a támadá­sok esetében már kevésbé. A hátsó sor figyelme és ereje még arra is kiterjedt, hogy besegítsen a támadásszövéseknél, kifejezet­ten a hátvédeknek köszönhetően többször alakult ki gólveszélyes helyzet az ellenfelek kapuja előtt, ám a legtöbbet ígérő lehe­tőségeket is elpuskázták a társak. Az ősz folyamán a leggyak­rabban az alábbi összetételű csa­pat lépett pályára: Labancz — Tóth Sz., Kun, Orosz, Borsányi — Nagy T., Vajda, Kovács (Maj- zik) — Fehér (Szerdahelyi), Tö­rök (Antal), Patócs. Az egyéni teljesítményeket ér­tékelve — a hazai mérkőzéseken mindig az edzői vélemény esett döntően latba — a ranglistát Orosz, Borsányi, Kun, Nagy T és Labancz vezeti, ők mindvégig aránylag egyenletes, hullámvöl­gyektől mentes játékot nyújtot­tak. A házi gólkirály címét Pa­tócs Tamás szerezte meg öt gól­lal, mögötte a háromgólos Török és Nagy T. végzett. S hogy mit várhatunk a tavasz­tól? Időközben, a történtek ta­pasztalataiból okulva, a szakve­zetés is belátta, hogy módosíta­nia kell a korábbi elképzelésein. Amint azt Keresztesi Lajostól, a klub társadalmi ügyvezető elnö­kétől megtudtuk, Treiber Rudolf edző a szakosztályvezetéssel összhangban tavasszal az 5 — 8. hely valamelyikét tartja reálisan megszerezhetőnek. Szkocsovszky Tibor Nyitott füllel Ma délelőtt kilenc órától ismét várjuk olvasóink telefon- hívásait az egri 13-644-es számon. Ha kíváncsiak valamire, tegyék fel kérdésüket, és mi megkeressük a választ. Ha pe­dig levélben szeretnének sportrovatunkhoz fordulni, a borí­tékra ezt a címet úják: Népújság Szerkesztőség, Nyitott fül­lel, Eger, Beloiannisz u. 3., 3300. ét V Felhívjuk a lakosság szíves figyelmét, hogy a Tisztelt Fogyasztóink villamosenergia-ellátásának biztonságosabbá tétele céljából az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat Füzesabony MÁV transzformátor állomás és Kisköre Vízerőmű között megépített egy 120 kV-os távvezetéket. A LÉTESÍTMÉNYT 1989. DECEMBER 20-ÁN FESZÜLTSÉG ALÁ HELYEZZÜK! A VEZETÉK ÉRINTÉSE ÉLETVESZÉLYES! Az érintésből és rongálásból adódó következményekért felelősséget nem vállalunk. ÉMÁSZ Vállalat Egri Üzemigazgatósága J Totó­nyeremények A Sportfogadási és Lottóigaz­gatóság tájékoztatása szerint a totó 50. játékhetére 7 897 953 darab szelvény érkezett be. A nyeremények: 13 plusz egy találatos szelvény 10 darab, nye­reményük egyenként 725 807 forint, 13 találatos szelvény 12 darab, nyereményük egyenként 418 735 forint, 12 találatos szel­vény 524 darab, nyereményük egyenként 11 720 forint, 11 talá­latos szelvény 6827 darab, nye­reményük egyenként 900 forint, 10 találatos 52 255 darab, egyen­ként 176 forintot érnek. Világsztárok a vb-labdával Madridban bemutatták azt a labdát, amivel a jövő évi olaszországi labdarúgó-világbajnokság mér­kőzéseit játsszák. A ceremóniánál három világsztár segédkezett, Goicoechea (Atletico Madrid), Hogo Sanchez (Real Madrid) és a holland Ronald Koeman (FC Barcelona). (MTI-telefotó) Testnevelők a diáksportért Tegnap délután a Finomsze- relvénygyár pinceklubjában tar­tották meg a megyeszékhely és környéke iskoláiban a diákspor­tért kiemelkedően dolgozó test­nevelők évzáró összejövetelét. A megjelenteket Pető Miklós, az egri városi tanács ifjúsági és sportosztályának vezetője kö­szöntötte. Rövid beszédében többek között elmondta, hogy ebben az esztendőben többet kértek a diáksportért dolgozó sportaktíváktól, mint korábban. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a társadalmi munka értéke jelen­tősen megemelkedett. A diák­sport fejlesztése rendkívül fontos feladat, hiszen a felnövekvő nemzedék egészsége a tét, és a széles tömegsportbázis előbb- utóbb kamatozik a versenysport­ban is. Alapvető gondként je­lentkezik az iskolákban is a sza­badidő hiánya, amin minden jó* szándék egykönnyen hajótörést szenvedhet. A diáksportkörök és -egyesületek elterjedése meg­felelő szervezeti kereteket bizto­sít a továbblépéshez. A nehéz anyagi körülmények között azonban építeni kell az egyén ál­dozatkészségére, az ügy iránt ér­zett elhivatottságára is. A gyere­kekkel már az általános iskola al­só tagozatos osztályaiban meg kell szerettetni a sportot, hogy a későbbiekben életmódjuk szer­ves részévé válhasson a mozgás. Ezt követően jutalmazásra ke­rült sor, amelyen a következők munkáját ismerték el: Angyal Péter, Aranyosi Gábor, Balázs Katalin, Bóta Sándor, Csontos Gyula, dr. Estefánné dr. Varga M., dr. Estók Bertalanná, Farkas Júlia, Fehér István, Fridél Lajos, Galambos János, Holló Tivadar, Kapuvári Csaba, Kékesi László, Némedi László, Ragó Ferenc, Rauch Ferenc, Rüll Csaba, Sza- bóné dr. Estefán Edit, Szeleczky János, Szombathy Kálmán, Vajk Miklós, Visontai József, Pável József, Szirmák Nándor, Szabó József, Kovácsné Farkas Zsuzsa, Gadanecz György. Expressz—IRC úszóváltó Ma déltől szombat estig Nem a kellemes időjárás az oka annak, hogy Egerben a sza­bad égbolt alatt, a nyitott uszo­dában kerül sor a 103 órás Exp­ressz — IRC váltóra. A Demisz százórás rendezvénysorozata immár három esztendeje indult útjára, s népszerűsége már-már megoldhatatlannak tűnő fejtö­rést okoz a szervezőknek. Honfi Gábortól megtudtuk, hogy már a megfelezett pályák is kevésnek bizonyultak, s kénytelenek vol­tak 15 csapatban maximálni a résztvevők körét. A legérdekesebb — pontosab­ban a legkeményebb — gárda mindössze hatfős, amelynek tag­jai (Lázár Rita, Thummerer Ildi­kó, Kalmár Ferenc, Lőrincz Atti­la, Buttinger László és Zombori József) naponta 4 órát úsznak fe­jenként. A déli rajtnál székesfe­hérvári, hatvani, ózdi és ceglédi sportemberek is vízbe szállnak. Utóbbiak a Dó­zsa György Laktanya képvisele­tében akár versenyre is kelhet­nek a helyi Dobó István Lakta­nya vállalkozó kedvű sorkatoná­ival és tisztjeivel. Az éjjel-nappa­li kitartó úszást vállalták a 10-es számú általános iskola diákjai — természetesen a szülők segítsé­gével — és a gárdonyisok, vala­mint neumannosok is. Mellettük több olyan 12-24 fős csapat, is szerveződött, amelyben nem ke­vés a negyven-ötven év feletti va­lódi szabadidősportot űző. A több száz, önmagát próbára tevő résztvevőt az Egervin, a He­ves Megyei Sütőipari és a tejipari vállalat segíti termékeivel. Mint minden alkalommal, az érdeklő­dőket néhány hosszra szívesen látják a szervezők az ötnapos esemény során. „Totális te Becker módra sohasem állt vagy bukott egy em­ber játékán a trófea sorsa, mint most. Jellemző, hogy Becker szédületes teljesítménye ellenére is csak hajszálon múlott csapata sikere, ha a szombati páros ötö­dik játszmáját nem ők nyerik 6:4-re, hanem Jarryd és Gun- narsson, akkor a végeredmény valószínűleg 3:2 lett volna a své­dek javára. Svédország és az NSZK — korábban Németor­szág — most találkozott egyéb­ként tizedszer a kupában 1939 óta, s még mindig 6:4 a győzelmi arány a skandinávoknak. Ami Beckert illeti: örökmérlege most Edberg ellen 14:8, Wilander el­len 6:2. Huszonkilenc Davis-ku­pa egyese közül huszonhetet, 15 párosa közül tizenegyet meg­nyert. — A tavalyi göteborgi 4:l-es győzelmünk olyan volt, mint egy álom — nyilatkozta Becker, aki nem is titkolta, hogy januárban, az ausztrál nemzetközi bajnok­ságon át akarja venni a világ- ranglista első helyét a csehszlo­vák Ivan Lendítől. — Most vi­szont legalábbis egyenlőek vol­tak az esélyek, ezért jóval na­gyobb felelősség nehezedett rám. Alain Giraud, az AFP Stutt­gartba küldött tudósítója igen ta­lálóan jellemezte a Davis-kupa- döntőben győztes NSZK csilla­ga, Boris Becker játékát. „Johann Cruyff és az Ajax a hetvenes évek elején bevezette a totális futballt. Amit Becker a hét végén Stuttgartban előadott, arra csak egyetlen jelző illik: totális te­nisz.” Valószínű, hogy a tenisztörté­nelemben még soha senki nem rukkolt ki olyan lehengerlőén magas színvonalú, s ráadásul há­rom napon át változatlanul átütő erejű játékkal, mint a 22 éves le- imeni teniszzseni. Az Edberg és Wilanderelleni két egyesben ösz- szesen 12 (!) játékot engedett át ellenfeleinek Becker, s a szom­bati páros is csak azért alakult olyan szorosan — öt játszmában nyertek a nyugatnémetek —, mert a gyengécske Eric Jelen szinte semmit sem tett hozzá a „végtermékhez”, mindent Bec- kernek magának kellett megcsi­nálni. Amióta 1900-ban Dwight Fil- ley Davis, a Harvard Egyetem 21 éves hallgatója felajánlotta az akkoriban 1000 dollár értékű serleget, ennyire még A tegnapi számban megjelent Régi idők focija című tudósításban sajnálatos módon a döntő csapatai helyet cseréltek. A HBH kispá­lyás tornát az Eger Válogatott nyerte meg 5-3 arányban a HBH Bará­ti Kör ellen. Az elírásért elnézést kérünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom