Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-16 / 297. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1989. december 16., szombat Sportágak a süllyesztőben — Néhány szó Kádas Géza politikai arculatáról — Mikor lesz állandó fészke a tárlatnak? Egy kiállítás margójára Kádas Géza (jobbról) a londoni olimpián bronzérmet vehetett át a löt) m-es gyorsúszás eredményhir- • detésénél Földrészünkön ritkaságszámba megy, hogy egy olyan kis lélekszámú város, mint Eger, két sportágban is olyan gazdag sportmúlttal büszkélkedhessen, akkora hírnévre tegyen szert, mint úszásban és vízilabdában. Az ide látogató, a sport iránt érdeklődő külföldi szeme még manapság is felcsillan, ha a megye- székhely úszóit, pólósait hallja emlegetni. Nyilvánvaló, hogy az elmúlt évtizedek dicső napjaitól eredeztethető ez a tisztelettel vegyes kíváncsiság. Jó páran közülük fogták is magukat, és elmentek az Ifjúsági Házban októberben megrendezett kiállításra, hogy megtekintsék a közszemlére kitett anyagot, amely szinte zavarbaejtő bőséggel illusztrálta a két sportág történetét. Voltak köztük osztrákok, NSZK-beli- ek, lengyelek, csehek. Kínossá akkor vált volna a helyzet — mocorog bennem a kajánság kisördöge —, ha történetesen néhá- nyuknak kedvük szottyan úszni, vagy csupán megkérnek bennünket, hogy ugyan mutassuk már meg a város versenyuszodáit. Következhetett volna a piron- kodás, a mentségeket kereső magyarázkodás, mert bizony a kérés — mi tagadás — nem nélkülözte volna a logikát. Megtudván a keserű valóságot, minden bizonnyal értetlenül merednek ránk, mivelhogy az sem fordul elő túl gyakran, hogy ilyen értékeket hagynának veszendőbe menni, hogy ilyen gazdag múltú sportágak kerüljenek a süllyesztőbe. Múltbafordulá- sunkat persze helyeselnék, de csakis akkor, ha nem elandalod- ni szándékozunk a hajdanvolt sikereken, hanem hitet, s erőt kívánunk menteni az elődök törekvéseiből. Dr. Székely Ferencnek, az Agrobank helyi fiókjának köszönhetően a szellemi tőke egybe- gyűjtetett. Fáradságot nem ismerő hangyaszorgalommal szedte össze a megkopott fotográfiákat, okleveleket, plakátokat, a veretes érmeket, serlegeket. Azt hiszem, ő sem cáfolná, hogy az egri úszás és vízilabda jövőjének biztosításához az anyagi tőke előteremtése még ennél is jóval több energiát, tenniakarást követel. Ennyi kitérő után most már térjünk rá magára a kiállításra. Kétségkívül egyedülálló volt a maga nemében, több okból is. Immár történelmi dokumentumok alapján retrospektív jelleggel ismertette meg a betérőket az egri úszás és vízilabdázás tegnapjával, sőt tegnapelőttjével, 1920- tól egészen napjainkig. A tárlókban olyan kiállítási tárgyakat is elhelyeztek, amelyek első ízben kerültek a nagyközönség elé, jól áttekinthetően elrendezve három nagy sportember generáció diadalait hozták szinte elérhető közelségbe. A látogatottságra sem lehetett panasz, mivel közel tízezren tekintették meg az ereklyéket. Külön örvendetes, hogy a fiatalok részéről is nagyfokú érdeklődés nyilvánult meg. Nemcsak az egri iskolások jöttek szervezetten, hanem Ostorosról, No- vajról, Egerszólátról és Erdőtelekről is érkeztek diákcsoportok. Ezek után lássunk néhány véleményt a vendégkönyvből. Búzás Kriszta: „Büszke vagyok szülővárosomra. Remélem, hogy még több és szebb sikereket érnek el sportolóink.” Patkó József: „Csak a dicséret és elismerés hangján lehet szólni a rendezők munkájáról. Végre ilyen kiállításban is gyönyörködhettünk, és ízelítőt kaptunk a múlt dicsőséges eredményeiből. Fontos, hogy a felnövekvő generáció tudjon ezekről a sportemberekről és eredményeikről, hiszen a mai világban a példakép hiányzik a legjobban.” Gulyásné Székely Éva: „Külön öröm számomra, hogy Kádas Géza végre, legalább itt a kiállításon, egyenrangú elismerésben részesült a többiekkel, láthatók és olvashatók világraszóló sikerei.” Itt álljunk meg egy pillanatra. Csak kevesen tudják, hogy mi történt az egyik legnagyobb egri úszóval, Kádas Gézával fényes diadalai után. Az 1956-os nemzeti felkelésből Kádas Géza aktívan kivette részét. A visszaemlékezések szerint az Eger környékén állomásozó páncélos csapatokat igyekezett arra rávenni, hogy fegyverrel védjék meg a várost. Tanújelét adva politikai hovatartozásának, az ÄVH iratait kiszórta a székház ablakán, viszont tekintélyével igyekezett elejét venni a hosszú embertelen megnyilvánulásainak. Külföldi utazásai révén szélesre nyílt látóköre, és jól tudta, hol a helye. „Bűneiért” néhány évet el kellett töltenie a rács mögött. Szabadulása után is feketebárányként kezelték, nem tudták megbocsátani a sztálinista rendszer iránti „háládatlanságát”. A Kádárérában illett róla megfeledkezni, nagyszerű sikereit agyonhallgatni. Képtelen volt megemészteni kitaszítottságát, és az őt ért méltatlan igazságtalanságok sorozatát, mind gyakrabban nyúlt a hódító pohár után. Fiatalon, 53 éves korában törte életét derékba az alkohol. A kiállítás valóban a rehabilitáció kezdetét jelentette, ez a néhány sor pedig a folytatást. Felhívó, serkentő erő is rejlett a látottakban, hiszen tovább gazdagodott a már amúgy is terebélyes gyűjtemény. Sokáig egyetlen emlék sem volt a szervezők birtokában Tarródy Szigritz Gézáról, az első aranykor neves úszójáról. A kiálh'tás alkalmából rokonai mintegy háromszáz érmet, oklevelek sokaságátjuttatták el a megyeszékhelyre. Korábban minden erőfeszítés meddőnek bizonyult, a fiatalon gázrobbanás következtében elhunyt tokiói úszóolimpikon, Erdélyi Éva hagyatékához nem férhettek hozzá. Most már ennek egy része is a múzeumé lett. Több ismert sportoló — Hevesi István, Nagy Éva, Fábián Béla — is felajánlotta, hogy amennyiben végleges otthont biztosítanak az anyagnak, úgy ők is rendelkezésre bocsátják emlékeiket. A kikötés voltaképpen indokolt, hiszen a saját szemünkkel is meggyőződhettünk arról, hogy ezek az ereklyék többet érdemelnek annál, minthogy egy-két hétig szemlélhessék őket, majd visszakerüljenek a fiókok, dobozok mélyére. A múzeum végleges helyeként ez idáig a Dobó utca 1. szám alatti épület, illetve az új fedett uszoda egyik helyisége szerepelt az elképzelésekben. Addig is azonban, amíg — biztosan csak néhány év múlva — beköltözhető állapotba kerülnek, talán nem lenne hiábavaló egy ideiglenes fészket kiszemelni a sporttörténeti kiállítás számára. Buttinger László Sportműsor Minikosárlabda találkozó Ma délelőtt fél kilenctől az egri 1-es számú általános iskolában megyei minikosárlabda találkozót rendeznek. A dzsemborin, amelyre már néhány községből is érkeznek, vegyes csapatok játszanak egymással. A testnevelő tanárok pedig megbeszélik a hamarosan beinduló megyei mini- kosárlabda-bajnokság gyakorlati teendőit. Szombat Asztalitenisz: ÁFÉSZ VM — Postás II. NB I/B-s női csb. mérkőzés, és Lakszövadat — Nagy- kálló NB Il-es női csb. mérkőzés, Eger, Kistályai úti játékcsarnok, mindkettő 11. Avar-kupa serdülő verseny, Mátrafüred, 9. Úszás: Utánpótlás-verseny, Gyöngyös strandfürdő, 8. Labdarúgás: Országos bányász teremtorna, Gyöngyös, oktatási központ tornaterme, 9. MÉH-kupa fiú teremtorna, Eger, 6-os sz. általános iskola, 10. Vasárnap Asztalitenisz: Városi Tízek bajnoksága, férfiak, „A” osztály, Gyöngyös, városi sporttelep, 8. Sakk: Kolacskovszky SE — Csuti SK OB I-es csapatbajnoki mérkőzés, Eger, megyei tanács nagyterme, 10. Labdarúgás: Heti Hírnökkupa kispályás torna politikai pártok részvételével, Eger, városi körcsarnok, 10.30. Országos bányász teremtorna, Gyöngyös, oktatási központ tornaterme, 8. „Mikit” hazahívták A magyarországi Vietnami Nagykövetségtől nem várt levél érkezett az Eger SE-hez. Ebben arról tájékoztatják a klubot, hogy a vietnami sportminiszter fontos állami sportvezetői feladattal szeretné megbízni dr. Phan Hong Minht. Ezért arra kéri az ESE-t, hogy a szerződéslejárta előtt hat hónappal járuljon hozzá a röplabdaedző hazautazásához. A vietnami mester eredetileg a jövő év júniusáig maradt volna. A sportegyesület ügyvezető elnöke, Szölgyémy Ferenc elmondta. hogy természetesen eleget tesznek a kérésnek, bár hozzátette, hogy „Miki" távozása nehéz helyzetet teremt a csapatnál. Mivel az egy üttes a jövő héten megkezdi téli vakációját, a január eleji kezdésig van idő arra, hogy az új edzőről, a hogyan továbbról döntsenek. Csak zárójelben jegy ezzük meg, hogy' ismerve a körülményeket, talán nem nehéz megjósolni, kire eshet leginkább a szakosztály választása. Ügy véljük, tudása, röplab- dás múltja alapján Torma Ágnes a legalkalmasabb személy. Persze ez már a két félen múlik, mi legfeljebb csak találgathatunk, és tippet adhatunk. Az ígérgetésekből legyen már elég! Sakk OB I. Az utolsó lépések Holnap 10 órakor a megyei tanács nagytermében játssza idei utolsó OB I-es csb-mérkőzését a Kolacskovszky SE sakkcsapata a zalaegerszegi Csuti SK ellen. A zalaiak több játékosát kellemes emlékek fűzik Heves megyéhez. Elsőtáblásuk, Horváth Gyula az egri nyűt bajnokságon szerezte meg a magyar bajnoki címet Por- tisch Ferenc, Horváth Tamás és Kassa László pedig többször szerepelt sikeresen az Agria-tor- nán. A mérkőzés esélyesének az egerszegiek tűnnek, bár az egriek múlt vasárnapi Dutép elleni szereplése bizakodással tölti el a hazaiakat. Bármi is lesz a végeredmény, a kolacskovszkysok nem vallottak szégyent a bajnokságban, hiszen megelőzték a Vasast, legyőzték a Statisztikát, és döntetlent értek el a Péccsel, a Postással és a Borsod Távhővel. A vasárnapi mérkőzésen az egriek összeállítása: Mészáros, Ohotnyik, Dovzsik, dr. Gara, Kiss, Sugár, Boricsev, Sándor, Bördős, dr. Boros, Borsos, Cseh, Seres, Gara. Lewistól bocsánatot kértek A TSN kanadai kábeltelevíziós társaság nyilvánosan bocsánatot kért az amerikai atléta szupersztár Carl Lewistól. Ez mintegy lezárása annak az emlékezetes botránynak, amely az egykori amerikai vágtázó, Darrell Robinson nyilatkozat-sorozata nyomán robbant ki. Robinson a Stern magazinnak, majd utóbb egy amerikai tévétársaságnak adott nyilatkozataiban „kemény” doppingolással vádolta a Szöulban három olimpiai aranyérmet nyert, de aztán gyorsan visszavonult Florence Griffith-Joynert, és — úgy „mellékesen” — doppingolás vádjával illette Lewist is. Utóbbi már akkor bejelentette, hogy a végsőkig fog küzdeni „tisztaságának” bebizonyításáért, és a jelek szerint harca sikeresnek bizonyul. Nehez felháborodás nélkül csak úgy egyszerűen tudomásul venni, hogy az évek óta tartó fogadkozások ellenére jószerivel semmi szívderítő nem történik a magyar labdarúgás élvonalában. (Értem alatta az NB I-et és az NB Il-őt.) Arra gondolva, hogy százezrek és milliók élnek ebben az országban a társadalmi létminimum alatt, becsületes munkálok fáradozása válik hiábavalóvá, mert veszteséges vállalata (bányája) következtében a létbizonytalanság fenyegeti őt és családját, egyesek (szép számmal) szemünk láttára es a világ csúfjára csalják az időt és a pénzt. ígérgetnek idényről-idényre, évről- evre, hitegetik, és közben arcátlanul becsapják a szurkolókat. Nemhogy fejlődés, de egyértelmű visszaesés tapasztalható, az összképet tekintve a magyar NB-s profi labdarúgásban. Rá- lj/isi Gyula az FTC edzőjeként nyilatkozta a minap: változatlanul langyos vízben játszadozunk, az őszi idény színvonala nem éri el a tavaszit. A Fradi egykor kitűnő játékosa néhány nappal korábban a következőt is elmondta: a válogatott Pintér elcsalja az edzéseket, amióta ismeri, még becsületesen nem dolgozott végig egy edzést!(?) De olvashattunk hasonlót szőkébb hazánkkal kapcsolatban is, Bánkuti László edző értékelésében. Az Eger SE őszi szerepléséről szólva nyíltan elmarasztalja Fodor Andrást, aki visszaélt az edző bizalmával. A játékos gondolatait egy külföldi szerződés lehetősége köti le, és nem törődik azzal, hogy mit nyújt az egri pályán. Aztán a következtetés: ha még egyszer jönnek érte, el kell engedni. Nem lehetett volna előbb más módszert alkalmazni vele szemben? Most még anyagi lehetőséghez is juttassuk? Egerben és máshol is tragikus a sport helyzete. Nincs pénz néhány százezer forintból megélő szakosztályokra, ugyanakkor a jelenlegi egri labdarúgás több, mint tízmillió forintba kerül. Egy szegény országban ilyen drága szórakozás is megengedhető? Bármennyire is szeretjük a focit, egy ilyen labdarúgás ne hiányozzon! Egyébként óriási gondot csinálnak egyesek abból, hogy ki legyen az újabb szövetségi kapitány. Mintha más gondja nem is lenne a magyar labdarúgásnak. Éppen ideje, hogy munkát fektessenek be azok ebbe a játékba, akik megélnek belőle. Személy szerint nem hiszek a magyar labdarúgás felemelkedésébe mindaddig, amíg legalább átmeneti esztendőkre nem lesz ismét amatőr alapokra helyezve. A társadalom minden vonalán kialakult bajaink gyökereiben rejtőző hamis értékrend tette langyossá a cselekvést. A társadalom tűrőképessége a végéhez közeledik olyan alcsony szintű teljesítményekkel szemben, mint ami a magyar labdarúgást is jellemzi. A felelősség ugyanakkor nem elsődlegesen Pintér Attilát, Fodor Andrást és társait terheli. Ők csak azt csinálják, amit büntetlenül megtehetnek. Fesztbaum Béla (megjegyzés: Pintér Attila időközben külföldi szerződéshez jutott. A nemzetközi labdarúgópiacon nevetségesen alacsony összegért engente el az FTC...) Vasárnap Heti Hírnök-kupa Egerben Lelkészek, írók, politikusok futballoznak Első alkalommal rendezik meg hazánkban a különböző pártok kispályás futballbajnok- ságát. Az eseményre vasárnap 10 óra 30 perctől Egerben, a Kemény Ferenc Körcsarnokban kerül sor. A Heti Hírnök című Borsod, Heves megyei független újság rendezvényén nyolc párt vesz részt, s csapataikban országosan ismert személyiségek is helyet kapnak. Itt lesz többek között a Magyar Szociáldemokrata Párt négy országos alelnöke, akik közül hárman hajdan NB Il-es játékosok voltak. A Fidesz csapatába várják többek között a Prágában letartóztatott Deutsch Tamást. Az SZDSZ reprezentánsa, Eörsi Mátyás író, míg az MSZP együttesében bemutatkozik dr. Lakos László, az elnökség tagja is. Az MDF-esek között Fur- mann Imre, míg a Kereszténydemokrata Néppártban Lukács Miklós evangélikus lelkész is tornacipőt húz, mindketten országos elnökségi tagok. De itt lesz Nagy Imre, a Demisz elnöke is. Mi több, a Szabadságpárt vezetői is jelezték részvételüket. Rajtuk kívül is számos ismert embert szeretnének megnyerni a pártok, akik ily módon is igyekeznek meglepni egymást. Az egyik NB I-es futballistákkal frissíti csapatát, a másik neves popzenészt igyekszik elcsalogatni. A jelek szerint minderről beszámol a hétfői Telesport is. A döntő előtt összemérik fut- balltudásukat a Népújság és a Heti Hírnök szerkesztőségének munkatársai. A Heti Hírnök-kupát elnyerő győztes mellett különdijat kap a Grafotip Reklám és Kereskedelmi Kft. jóvoltából a legnépszerűbb csapat és a legjobb játékos, míg a legsúlyosabb egyéniségeket a Hevesi Áfész Tarantella Édesipari üzeme ajándékozza meg. A rendezvény bevételének egészét az állami gondozott gyermekek megsegítésére, a Markhót Ferenc Alapítvány javára ajánlják fel a Heti Hírnök szerkesztői. A programmal egyidőben az SZDSZ Egri Szervezete és az Egri Szociális Unió közösen szegénységellenes aranyvasárnapi akciót szervez a körcsarnok előterében. Búcsú Tóth Elemértől Tegnap szomorú hír érkezett szerkesztőségünkbe. 65 éves korában eltávozott az élők sorából Tóth Elemér, akit az egri súlyemelés apostolaként tartottak számon a sportág hívei. <5 volt az, aki a hatvanas évek elején a megye- székhelyen útjára indította előbb az Egri Spartacus, majd később az Egri Dózsa emelőit. Vállalta az időnként szélmalomharcnak tűnő küzdelmet is, élt-halt a súlyemelésért. Fáradozásai nem is voltak terméketlenek, hiszen remek sportolók sorát nevelte fel. Őnála indult a későbbi világbajnok és többszörös világcsúcstartó Holczreiter Sándor, valamint a válogatott Do- mány István, Kakukk Frigyes, Sárosi Imre, Orosz Miklós és Egervári Lajos. Nem csupán edzőként ismerték el, hanem nemzetközi minősítésű versenybíróként is megbecsült alakja volt a súlyemelő világnak. Szeretett sportágától visz- szavonulása után sem szakadt el, hasznos útmutatásaival segítette utódját, a kolacs- kovszkys nehézatléták jelenlegi mesterét, Szeredi Ferencet. A köztiszteletben álló sportembert hétfőn 11.30- kor az egri Hatvani temetőben kísérik el utolsó útjára.
