Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-16 / 297. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1989. december 16., szombat Balogh Tibor: „A Forma-1 árucikk” A cár parancsára kérdés válasz — Halló, kedves Balogh Tibor! Ón, mint a Magyar Autóklub főtitkára, a Forma-1 Gazdasági Társulás igazgatótanácsának tagja, beszámolhat-e olvasóinknak valamiféle új fejleményről a hazai Forma-1 versenysorozat jövőjével kapcsolatosan ? — Abszolút új fejlemény nincs, ha csak azt nem veszem annak, hogy egy — a minisztériumok által egyeztetett — álláspont kerül a Minisztertanács elé a Forma-1 és a Hungaroring kapcsán. Ez tisztázza majd a tulajdonjogot, az állam, illetve a 12 vállalat részesedését ebben az ügyben. Ez az első lépés, ami aztán majd hozza magával a többit, így például, hogy létrejön majd az a társaság, amely a hasznosításról dönt. Ez már alkalmas lenne arra is, hogy a következő öt évre tervezzen. Hogy a kormány mikor foglalkozik ezzel a dologgal, azt egyelőre nem tudom megmondani, de úgy gondolom, ennek rövid időn belül meg kell történnie. — Ha a személyes véleményét kérdezem arról, hogy a Magyar Nagydíj megrendezése nálunk miért nem bizonyult gazdaságosnak, akkor mit mond? — Ez egyszerű. Önmagában a verseny sehol a világon nem nyereséges. A sportversenyeknél — még akkor is, ha a nézőszám igazán megfelelő — a nézőtéri bevétel az összes költségek 10-40 százalékát hozza. A többit össze kell szedni. Nem állami támogatásból, noha az állam a Hungaroring megléte következtében hozzávetőlegesen évi ötmillió idegenforgalmi dollárhoz jut. Ez teljesen jogos. Ebből a forrásból viszont adni kell pénzt, ami nem nevezhető támogatásnak, mert az említett összeg csak úgy jön be, ha a Hungaroring él és mozog. Ki kell térnem a jegyárakra is. Mi a belépőket forintért adjuk, méghozzá olyan áron, amely az emberek számára elérhető. Ugyanakkor a tizenöt másik futamon az árak a mieinknek négyötszörösei, nem is beszélve arról, hogy azt dollárban fizetik. Megoldást hozhatna, ha kettős jegyrendszert alakítanánk ki. Annak érdekében, hogy a szocialista országokból érkezőknek és a magyaroknak ne kelljen többet fizetniük, azt kellene tenni, hogy a nyugatiak fizessék meg a másutt szokásos összeget. Ez több tízmillió pluszt jelenthetne számunkra. Félreértés ne essék, nincs diszkrimináció, de máshogy aligha lehet boldogulni. Ezzel számottevően bővülne — mégpedig tisztességes módon — a nézőtéri jegybevétel. — Lát-e esélyt arra, hogy a gazdasági társulás egy profitérdekelt vállalkozássá alakuljon át? — Van rá esély, ugyanis meglehetősen sok cég érdeklődik Nyugat-Európából és a tengerentúlról, akik beszállnának egy vegyes vállalatba. A profitérdekeltség most is megvan, csak ez egy olyan piacgazdaságban működik, ami nem piacgazdaság. Előrehaladott tárgyalásokról persze még nem beszélhetünk, főleg azért, mert a következő öt év még nem biztos. S a cégek csak akkor jönnek, ha lesz Forma-1. Ha nem, akkor azt mondják, miért kellene ez nekik. — Most egy sokat vitatott dologról kérdezem. Egyesek azt állítják, valamikor rossz szerződést kötöttünk a FOCA-val, Bernie Ecclestone szerint viszont ez semmivel sem rosszabb, mint a többieké. Nézete szerint melyik megállapítás jár közelebb az igazsághoz? — Nézze, 1984 januárjában hoztuk el Londonból a szerződési ajánlatot a FOCA-tól. Az aláírásra pedig 1985. szeptember 9-én került sor. Az ajánlatot tehát egy év és nyolc hónapon keresztül ’’járattuk meg” mindenhol, ahol csak kellett, s ahol csak adhattak valami jó tanácsot, s az igazgatótanács úgy döntött, hogy ezt alá lehet írni. Erről jegyzőkönyv van. Jól tudom, hogy annak idején a FOCA, illetve Ecclestone úr számára politikai tett volt átjönni a "vasfüggönyön”. Ma már ez nem nagy valami, de hallottam olyan nyugat- európai véleményeket, miszerint Magyarországon akkor kezdődött a reform, amikor megcsináltuk az első Forma-1-es versenyt, ők akkor tudták, hogy mit lehet nekünk ajánlani, mi az, amit elfogadhatunk. Hogy ne kelljen tőlünk dollármilliókat elkérni — ugyanis tisztában voltak azzal, hogy erre idehaza aligha telik —, szolgáltatásokat kértek. Ezt nem tartom tisztességtelennek. Sokszor a fejemhez vágták, hogy miért adtuk el nekik a reklámjogot. Nos, azért, mert ezzel jó sok dollárt megspóroltunk. Ha ezt mi állnánk, akár azonnal visszaadnák ezt a jogosultságot. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a Forma-1 árucikk. Vagy megvesszük, vagy nem. Nem kötelező. De ne azok mondják, hogy rossz a szerződés, akik életükben még ilyet nem láttak. Voltaképpen ez esik nekem rosszul. — Akadnak olyanok, akik azt is megkérdőjelezik, szükségünk van-e egyáltalán Forma-1-re. Őket mivel tudná meggyőzni? — Már az előbb szóltam az ötmillió dollárról. Ez az alap. Nem mellékes továbbá — bár ez már lerágott csont —, hogy Magyar- ország ezzel bekerült ötven-hat- van ország televíziójába. Mondok egy példát... A Brazil Nagy- dijat most nem Rio de Janeiró- ban rendezik a megszokott pályán, hanem Sao Paulótól néhány kilométerre. Utóbbi város munkáspárti polgármesternője azt mondta, hogy városának erre szüksége van, mert Sao Pauló nevének forognia kell a világban. Amikor már valaki sokszor olvassa ezt a nevet a programfüzetben — mert ezt mindegyik ilyenben fel kell tüntetni —, akkor úgy gondolja, meg kellene már nézni ezt a helységet. Ennek érdekében ők átépíttetik a pályát, s a brazil autószövetség nekik ítélte oda a versenyt. Ha annak a Brazíliának, ahová egyébként is dőlnek a turisták, szüksége van minderre, akkor miért ne lenne nekünk?! Az sem mellékes, hogy a tervezett világkiállítás elbírálásánál sokat nyomhat a latba, van-e nálunk Forma-L, ugyanis utóbbi kicsit referenciarendezvény is. A rendezést illetően a négy versenyünkkel mindannyiszor a három legjobb között voltunk. — Optimista-e a hazai Forma-1 jövőjével kapcsolatosan, s ha prognosztizálnia kellene, azt mondaná-e, az elkövetkező öt évben is láthatunk Magyarországon izgalmas versenyeket... — Ha egy hónapon belül rendezni tudjuk a belső ügyeinket, akkor a következő öt esztendő csakis rajtunk múlik, senki máson. Itt a kezemben már két hete Bernie Ecclestone telexe, ami két sorból áll: "Kedves Tibor! Légy szíves tájékoztass a következő öt év együttműködési formáiról, mivel álh'tom össze a szerződéseket. Baráti üdvözlettel: Bernie.” Ebben a két sorban minden benne van. Ismétlem, csak mi tehetünk jót magunknak, vagy ronthatjuk el az ügyünket. Amikor beszéltem vele Párizsban, azt mondtam, idehaza nagy erők mozognak a verseny érdekében, mire ő azt felelte, rajta semmi se múlik. — Említette, hogy nagyon sokan vannak, akik támogatják ezt a dolgot. Ám arra is kíváncsi lennék — konkrét nevekre persze nem —, hogy akadnak-e ellendrukkerek... — Szeretném, ha jól megértené, amit mondok. Nem az egész magyar sajtó, csupán egy-két képviselője az — s valóban csak egy-kettő —, aki érthetetlen okokból ellenpropagandát fejt ki. Lehet, hogy ők engem nem szívlelnek, de akkor rám haragudjanak, ne az ügyre. Ők olyan közhangulatot teremtettek, amit csak bámulni tudok, de nem megérteni. Engem egyik sem kérdezett meg, csak leírta a véleményét, ami igen nagy bátorságra vall információk hiányában. Ezt nem tartom etikusnak. Kérdezzen meg engem és az ellentábort, s utána alkosson véleményt. A magyar sajtó döntő hányada viszont drukkol az ügyért, s már 1983-tól rengeteget tett azért, hogy idáig eljuthassunk. Félreértés ne essék, a vitákat nem akarom annak az egy-két embernek a nyakába varrni, de tény, hogy ők is kelthettek olyan hullámokat, amelyek miatt aztán közöttünk is viták támadtak. Utóbbiakat aztán már joggal lehet kifogásolni. .. Sárhegyi István 1699. december 15-én Orosz- ország-szerte kihirdették Nagy Péter cár parancsát ”... Az éveket nem a világ teremtésétől (i.e. 5508-tól) kell számolni, hanem Krisztus születésétől. Az új évet nem szeptember 1-jén, hanem január 1-jén kell kezdeni, és a világ teremtése óta eltelt 7208. év december 31-e után a következő napot a Krisztus születésétől számított 1700. év január 1-jének kell tekinteni... Ennek jeléül a kapukat faágakkal és fenyőágakkal kell díszíteni...” A cár azt is megparancsolta, hogy az újév alkalmával az emberek köszöntsék egymást, és "puskákból és ágyúkból díszlövéseket adjanak le, tüzeket gyújtsanak, házaikat világítsák ki.” Péter azt is előírta, hogy a december 31-éről január 1-jére virradó éjszakát meg kell ünnepelni, s ily módon az újévet önálló ünneppé tette. Ezen a napon állítják fel a kidíszített fenyőfát, és a gyerekek kedvencei, a "Télapó” és unokája, Hópelyhecske is ekkor érkezik. A szólás azt tartja, az újév olyan lesz, mint annak első napja, és az a hiedelem is járja, hogy az ember azzal tölti az újévet, akivel köszönti azt. Ez utóbbi babonában elsősorban a szerelmesek hisznek. Az újév a Szovjetunióban kilenc időzónán halad keresztül, és amikor Moszkvába érkezik, Kamcsatka és Szahalin lakói már az új évben élnek. Január 1-jén sem csitul a vigalom: a diákok még egy hétig élvezhetik a vakációt, ám a felnőtteket január 2-án váija a munka. A gyerekek kedvence: a Télapó Hagyományos ünnep — trojkával — Kosztromában Pusztai Zoltán: Harmadnapon Takács Imre: Györke Zoltán: Letargia későn értem haza. barnasöröktől kapatosán, osontam fel a lépcsőn, bocsánatkérőn kushadtam lábaid elé — napzárta ment éppen a televízióban, egyszerre hallottam horkolni az összes szomszédokat: Júdást, Heródest, madonna arcú Caligulát, álltában aludt megannyi fáradt vízhordó, nem várta senki a háromkirályokat — inaszakadt öszvérek topogtak üres jászol előtt, nem simíthattam gyűrött párnádat, aludtál te is. nem mondtam mikorra jövök, nem tudtál várni tovább — Violának Ciróka-marókázni már úgy szeretnék! — Surrantva selymes fűre még selymesebb öröm-ódákat, Violácska...! Rátartiság nélkül az isten előtt Gitáron mintha játszanánk Elbúvó elevenséget...! így élek, magam emlékműve. Labirintusból találva ki Disznók legelőjére... így élek én! Körbejárom ugyanakkor a falut kertaljának, Óhajtván emberhez méltó szépségeket. mi vonz e holdsivár tájra hol kotrógép kavicsot harap hogy a hánykódó őselemből kifogd a beletett halat elmerengj múlton jövőn (lesz-e?) sorson, mely lassan betelik csattog a kotrógép állkapcsa kövek kúsznak a kezedig hátul földtörténeti korok csíkjai ereznek partot levélárnyék hull rád zizegve májfoltosodik az arcod távol torlódó hegyek vélnéd lomha tevecsorda vonul fölötte szürkés por gomolyog púpjaik közt már alkonyul állsz az estébe átbillenő délután kihűlt tenyerén éjodúból nagy sötét madár közelít feléd feketén kondenzcsík-kötélen lóg a nap rothadó óriás-narancs valahol már fogalmazódik ellened a végső parancs füzesből szél indul lúdbőrzik borzong a kavicsbányató villámívfény hasít szemedbe s érzed az jön, mi várható
