Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-14 / 295. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. december 14., csütörtök OTTHON — ISKOLA ) ■ ■ 5 ■ 4 m a ■ m ► § i ) I I ) Receptek szilveszterre Rakott fasirozott (6-8 személyre) 1. Egy kg sertés darált húst, 3 áztatott zsömlével ízlés szerint sóval, borssal, kevés fehér bors­sal, gyömbérporral, reszelt sze- rencsendióval, egy kávéskanál delikáttal, 1 kávéskanál mustár­ral, kevés vöröshagymával és fokhagymakrémmel, 4 tojással kikeverünk. 2. Négy zsömlét beáztatunk, majd sót, borsot, sok petrezse­lyemzöldjét, 4 tojással kikeve­rünk. 3. Négy kemény tojást leresze­lünk, sózzuk, borsozzuk, és 2 egész nyers tojással összekever­jük, majd a masszákat lerakjuk hosszúkás formára. 1. sor: a fasírozott hús fele 2. sor: a zsömletöltés fele 3. sor: az egész tojáskrém 4. sor: a zsömletöltés másik fele 5. sor: a fasírozott másik fele. Tojással lekenve szép hosszú formára igazítjuk, bőven leszór­juk reszelt sajttal, és vékony füs­tölt szalonna szeletekkel bebo­rítjuk, és szép pirosra sütjük. Hi­degen szeleteljük szép csíkos lesz, és finom. A tálon még le­szórhatjuk sajttal. Burgonyasa­látát vagy majonézes burgonyát adjunk mellé, de csemege ubor­kával is finom! Nem olcsó, de szilveszter is egyszer van egy évben! Pulykamell Bekéné módra A hússzeleteket kiverjük, és natúrosan lesütjük. Egymás mel­lé kiolajozott sütőlemezre he­lyezzük. Készítünk zsömletöltést az előző módon, és minden sze­letre körülbelül jó ujjnyi töltést teszünk. Ahány szelet a hús, any- nyi tükörtojást sütünk, és azt is ráhelyezzük a töltés tetejére. Egy pohár tejfelt elkeverünk 1 tojással, és minden szeletre te­szünk egy teáskanállal a tojásos tejfölből, bőven megszórjuk re­szelt sajttal, és szalonnacsíkot te­szünk rá keresztbe. Szép világos pirosra sütjük. Nagyon jól néz ki ez is és finom. Tálon díszíthetjük egy-egy szem meggybefőttel vagy kapribogyóval. Ehhez is burgonya saláta, vagy majonézes saláták illenek. Töltött sonka Szép szelet gépsonkákat töl­tünk az alábbi krémmel: 2 főtt tojás lereszelve, 1 Camping tej­színes sajtot, 5 dkg zalai füstölt sajtot reszelve, só, bors, kis re­szelt szerencsendió, 1 kávéska­nál mustárt krémmé keverünk, és ezzel töltjük a sonkaszeleteket roládnak. A tálon még bőven le­szórjuk sajttal, és meggy befőttel, paradicsommal vagy Piros Arany csíkkal díszítjük. Borkorcsolya falatkák A kifliket karikákra vágjuk, megkenjük dobozos Rámával, teszünk rá vékony füstölt sonka és sajt szeletkéket, egy-egy ajóka gyűrűt, ezeket egy-egy fogpisz- kálóval tűzzük össze, és ezzel is esszük. A tálra téve reszelt ke­mény tojással és sajttal még meg­szórjuk, és díszíthetjük még Pi­ros Arany pöttyekkel is. Finom szendvics Zsemlét vagy zsúrkenyeret vékonyra felszeletelünk, és az alábbiakkal kenjük meg: 20 dkg darált sonkát 10 dkg vajjal egy Camping tejszínes sajt­tal, 2 db reszelt keménytojással, kis sóval, borssal, kevés szere­csendió reszelékkel, 1 kis mus­tárral habosra keverünk. Ezzel lekenjük a leszeletelt zsömléket, megszórjuk még reszelt sajttal, és mindegyik közepére egy tojás karikát rakunk, a tojás közepére meg Piros Arany pöttyeket nyo­munk. Ananászbólé 1 liter fehér bort 20 dkg cu­korral, 2 vaníliás cukorral, fél citrom héjával és levével felfor­ralunk, majd leszűrjük. Ha kihűlt 1 doboz darabolt ananász befőt­tet és 2-3 darab kimagvazott, kockára vágott narancsot te­szünk bele. Öntünk hozzá 2 dl konyakot és 2 dl Triplisec likőrt, jól összekeverjük, és jó lezárt üvegben fogyasztásig hűtőbe tesszük. A talpas poharakat vörösbor­ral ízesített kristálycukorba mártjuk, amitől szép keretet kap, és hagyjuk rászáradni. Egy-egy fél karika citromot vagy naran­csot tegyünk a pohár szélére. Fo­gyasztás előtt a bóléhoz még ön­tünk fél üveg édes fehér pezsgőt. Jégkockát és kiskanalat adunk hozzá. Meggybólé Egy liter vörösbort 25 dkg cu­korral 2 cs. vaníliás cukorral, ke­vés fahéjjal és szegfűszeggel fel­forralunk és leszűrjük. Ha kihűlt hozzá adunk kimagvazott, üveg­ben eltett meggyet (nem mireli­tet), 2 dl rummal és 2 dl meggyli­kőrrel még felöntjük, és jó lezár­va hűtőbe tesszük fogyasztásig, majd ehhez is fél üveg pezsgőt öntünk fogyasztáskor, de pirosat és félédesét. A poharak szélét citrommal átkenjük, és úgy mártjuk cukorba. Ettől fehér kristály keretet kap. Még citrom szeletekkel díszítjük. A gyümölcsök miatt kiskana­lat adunk hozzá és jégkockákat. A banánbólé ugyanúgy ké­szül, mint az ananászbólé. Harisnyaiskola Ajándék az asztalra Kedves és hasznos ajándékot készíthetünk a rajzos ötlet alap­ján gyerekeknek, de akár felnőt­teknek is. A stilizált kakas-, elefánt- süni motívumot étkezéskor szettként rakhatjuk a tányér alá. Lehetőleg lemosható anyagból — viaszos­vászon, műbőr, graboplast, stb. — készítsük a megadott 35x30 centiméter nagyságú méret alap­ján, színes vagy mintás válasz­tékban. Ahol ügyes kezű fiú vagy bar­kácsoló apuka vállalkozik rá, el­készíthető fumérlemezből is, lombfűrésszel kivágva, melyet azután lemosható tapétával fed­hetünk le, vagy tetszés szerint befesthetünk. Tél van, hideg van. Ilyenkor még a legmegátalkodottabb „mezítlábasok” is kénytelenek harisnyát vagy harisnyanadrá­got húzni. Ajánlatos is, mert a felfázás könnyen jön, de annál nehezebb megszabadulni tőle! A harisnyaviselet vonatkozik azokra a lányokra-asszonyokra is, akik hétköznapokon általá­ban nadrágot hordanak, hiszen egy-egy vékony szálú harisnya nagyon elkél akár a farmer alá is. Kivétel ez alól a manapság diva­tos „cica-nadrág”, amit általá­ban a fiatalok viselnek, hiszen ez vastag, kötött, s magában is elég meleget ad. Mit kell tudni a harisnyáról? Sokan most bizonyára megvon­ják a vállukat, s azt felelik: sem­mit, hiszen csak meg kell vásá­rolni, és hordani, aztán pedig — ha végképp tönkrement — eldob­ni. Való igaz, de a harisnyával és a harisnyanadrággal kapcsolatban mégis sok mindent tudni kell, különösen azért, mert nálunk még drága holmi! Kezdjük ott, hogy megvettük a szép harisnyanadrágot, s leg­szívesebben másnap már fel is húznánk... Ne tegyük! Az új ha­risnyanadrágot előbb áztassuk be — legalább egy napra — hideg vízbe, mert ki tudja, mennyi ide­je száradt az üzlet polcán. Ha megáztattuk, ismét rugalmasabb lesz, tehát kevésbé szalad rajta a szem. Szárítás előtt soha ne facsar­juk, inkább csavarjuk be fino­man egy törülközőbe, s ne te­gyük közvetlneül a kályhára vagy a fűtőtestre. Ha a harisnya- féléinket mosógépben akarjuk mosni, tegyük mindet egy necc- hálóba, vagy porózus anyagból varrt zsákocskába, de lazán, hogy átjárhassa a mosóvíz. így biztosan nem akad majd bele semmibe, s nem sérül meg a mo­sás során. A harisnyáknak az a sorsuk, hogy előbb-utóbb leszalad rajtuk néhány szem. Ez különösen ak­kor bosszúság, ha napközben éri a „baleset”, s nincs nálunk má­sik, hogy kicserélhessük, mielőtt felszedhetetlenül tönkremegy. Ilyenkor nedvesítsünk meg egy darabka szappant — ez minden munkahelyen megtalálható — s a szaladó szem vagy szemek végét jócskán szappanozzuk be. A megszáradt szappan a szaladó szemek útját állja, s a kis bajból nem lesz nagyobb. Mindenkinek vannak olyan harisnyái, amelyeket már nem érdemes felszedetni. Ezeket — miután házilag megvarrtuk — nyugodtan felvehetjük nadrág alá, hasonlóképpen a sok helyen felszedett, s már lekopott vagy kidörzsölődött harisnyákhoz. Aki fázósabb az átlagnál, a ha­risnyanadrágra — különösen csizmába — ráhúzhat egy vékony boka-, vagy térdharisnyát is, il­letve egy zoknit, vagy nyárról megmaradt titokzoknit. Sőt, iga­zán hideg napokon viselhetünk két harisnyanadrágot is, csak az a lényeg, hogy egyforma színűek legyenek, s ne mintásak. A színes és mintás harisnya- nadrágok manapság igen divato­sak — csak éppen nem minden alkalomra megfelelőek! Ha nincs túl nagy harisnyakészle­tünk, arra azért vigyázhatunk, hogy a lábravalónk és a ruhánk szíhe harmonizáljon, a mintás harisnyákat pedig inkább a jó lá­bú fiatalok viseljék, ők is az alka­lomhoz illően. S végezetül még egy tanács: akinek vastagabb lábat adott a sors, hordjon inkább sötét színű harisnyákat, s a pipaszárlábúak — divat ide vagy oda — ne véko­nyítsák tovább a lábukat fekete vagy sötét tónusú harisnyával. . Utóirat: sok-sok lány és asz- szony téli bosszúságához tarto­zik, hogy járás közben — akár­mennyire vigyáz is — felcsap­kodja a sarat, akaratlanul „kipety- tyezi” a harisnyáját. Ha napköz­ben le akarja a „bűnjeleket” mosni, ne a harisnyán keresztül tegye ezt, mert a bőre bánja majd: kifújja a szél, kipirosodik, kisebesedile a mellékhelyiség­ben vegye le a lábravalót, mossa le külön a lábát, és mossa ki, majd törülközővel szárítsa meg, s húzza vissza a harisnyát. A pszichológus válaszol Árulkodó ajándékok Ezekben a napokban sok-sok ember azon töri a fejét, mit ve­gyen ajándékba szeretteinek, és szorgalmasan rója az utcákat, faggatja a kirakatokat, tolong a zsúfolt üzletekben. Néha el-el- ábrándozik, azon is, vajon mit kap ő... Karácsonykor aztán majd kölcsönösen fürkésszük egymás arcát, sikerült-e eltalál­ni... Az ajándékozásra számtalan alkalom kínálkozik, ezek közül legnevezetesebb a karácsony, a szeretet ünnepe, amikor elsősor­ban a családtagok meg a közeli barátok ajándékozzák meg egy­mást. Az ajándék lehet drága, szép és hasznos — vagy az ellenkező­je. Az ajándékok értékét, fajtáját íratlan szabályok szabják meg: ki kinek mekkora értéket vásárol­jon, milyen jellegű ajándéktár­gyat adhat. így ebben az adott közösség normái, szokásai a meghatározók. Az ajándék ezen felül nagyon sok egyebet is kifejezhet. Az ajándékozás lényegében társas érintkezési forma, egy bizonyos közlés, üzenetváltás, az ajándék pedig a kapcsolat tartásának és fejlesztésének tárgyi eszköze. Ebben az „üzenetváltásban” tükröződik az ajándékozó és az ajándékozott érzelmi kapcsola­ta. Mindenki látott már nagyon drága, szép, de „távolságtartó”, hűvös, hivatalos jellegű ajándé­kokat, s vannak apró és olcsó kis tárgyak, melyek mégis kedve­sebbek a szívnek, mivel érződik rajtuk a gondoskodás, az áldozat vagy a munka. Ilyenek a kispén­zű ember által összkuporgatott forintokból vásárolt apróságok, vagy az éjszakánként, sajátkezű- lég kötött-varrt-ragasztott hol­mik, olykor a gyerekek munkái. A „személyre szabott”, tehát a megajándékozott igényeit, ízlé­sét figyelembe vevő és legfőképp a saját készítésű ajándékok min­dig kellemesebb meglepetést, na­gyobb örömöt okoznak. Még ennél is továbbmennek a szimbolikus ajándékok, me­lyek annyira egyéniek, hogy többnyire csak ketten fogják fel a valódi értelmét: aki adja és aki kapja. Bárki másnak csak hét­köznapi — esetleg: nagyon is különleges — tárgy, de kettő­jüknek mindenképpen többet mond. Lehet utalás közös él­ményeikre, emlék a múltból, a jelen eseményeinek jelképe, ígéret a jövőre. Némelyik aján­déktárgy lehet vicces, mely szellemesen, humoros formá­ban fejez ki valamit. Miért ajándékozunk? Illendő­ségből, szokásból, érdekből, köl­csönösségi alapon — és szerétéi­ből? Egyik ember szeretetet akar adni tárgy formájában, a másik ember szeretetet akar kapni az adott tárgyért cserébe. Megesik, hogy bevallani nem mert érzel­mét ajándéktárgy formájában fejezi ki valaki. Az sem ritka, hogy a kihúnyt vonzalmat pótol­ja a tárgyi érték. Sok ember azérí ad — viszonzás nélkül is —, mert jóleső érzést kelt benne mások öröme. Némelyen az önzetlen­ség belső érzéséért vagy külső látszatáért adakoznak. Ajándékot kapni jó dolog, de keserűvé válik az ember szájíze, ha elvárják érte a viszontszolgál­tatást vagy a hálát. Másrészt az is kellemetlen, ha valaki többet kap, mint amennyit adott, mert így figyelmetlennek vagy fukar­nak látszik, illetve így érzi magát. A hasznos vagy kedves ajándék értékét is lerontja, ha nem megfele­lően adják át, ha kellemetlen meg­jegyzést fűznek hozzá vagy kelletle­nül viselkednek. A kedves szó, hangsúly, gesztus viszont kedve­sebbé teszi az egészet. Ajándékot kapni sem egyszerű dolog: a visszautasító viselkedés, az ajándéktárgy bírálgatása kellemet­len perceket szerez az ajándékozó­nak. Az viszont igazi szívet melen­gető érzés, ha a másik ember arcát felderülni látjuk. A derűs mosoly, a felcsillanó szemek — mint a gyer­tyalángok — szinte beragyogják az ünnepet. Dr. Ignácz Piroska Játék kígyó Akik szeretnek és tudnak fát faragni, azok számára valóban gyerekjáték egy olyan tekergő kí­gyót elkészíteni ajándékul a gye­rekek örömére, amilyent már nem lehet üzletben vásárolni. Megfelelő vastagságú és hosz- szúságú, hibátlan, lehetőleg cso­mómentes botot keresünk. Le- hántjuk és megfaragjuk kígyó­formára az egészet, egy darab­ban. Megcsiszoljuk, azután ízek­re feldaraboljuk. A darabokat hosszában a közepén felébe vág­juk, s a két féldarabot enywel felragasztjuk egy erős vászon­csíkra jobbról-balról. Az ízek a vászonnál szorosan egymás mel­lé kerüljenek, de a szélek felé az ívek közötti rést kissé ferdére fa­ragjuk el, hogy ott a rés bővülő legyen. A derekánál fogott és vízszin­tesen tartott kígyó ugyanúgy in­gó, tekergő mozgásokat végez, mint az élő állat. Aki ügyes, meg­felelő színű festékkel kígyómin­tázatot is festhet a játék kígyóra. „Babák ezer év divatjában” Kiállítás az Óbudai Helytörténeti Múzeumban „Babák ezer év divatjában” címmel Wiedra-Berzsenyi Mónika kiállítása december 1-jén nyílt meg Óbu­dán a Zichy-kastélyban. A Münchenben élő művésznő saját készítésű babái az elmúlt korok divatját be­mutató ruhákban szerepelnek, amelyek összegyűjtött régi, eredeti anyagokból és csipkékből készültek. (MTI fotó — Pintér Márta)

Next

/
Oldalképek
Tartalom