Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-17 / 273. szám
HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 273. szám ÁRA: 1989. november 17., péntek 4,30 FORINT POLITIKAI NAPILAP IDEGEKET ŐRÖLNEK A MALOMBAN? „De nem is fogok megalázkodni.” (3. oldat) Ml LEGYEN A MUNKÁSŐRSÉG ÉPÜLETÉBŐL EGERBEN? „...időskornak szociális otthonává célszerű átalakítani.” (3. oldal) MARKHÓT FERENC EMLÉKEZETE „Elsőként szélt az egri és a parádi vizek gyógyhatásúról.” (4. oldal) A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI: 30, 31, 47, 51, 52 Új atomerőműre nincs szükség — Minden állampolgár vállalkozhat—Módosítják a postatörvényt Ülést tartott a Minisztertanács Magyarországra érkezett Roland Dumas és Jacques Delors Csütörtök este Magyarországra érkezett Roland Dumas államminiszter, a Francia Köztársaság külügyminisztere, az Európai Közösségek Miniszteri Tanácsának soros elnöke és Jacques Delors, az Európai Közösség Bizottságának elnöke. Roland Dumas-t és Jacques Delors-t Beck Tamás kereskedelmi miniszter fogadta a Ferihegyi repülőtéren. Ugyancsak a francia vendégek különrepülőgépével érkezett haza Horn Gyula külügyminiszter, aki Strasbourgban részt vett az Európa Tanács ülésszakán. Púja Frigyes fellépése Egerben „Nem, nem, nem, nem...” A munkaügyekért felelős önálló minisztérium felállítását tartja szükségesnek a kormány. Az új intézmény az érdekegyeztetés és az érdekvédelem állami feladatait vállalná magára. Az energiapolitikai koncepció részeként a kormány megfogalmazta: új alaperőműre várhatóan egy évtizedig nincs szüksége az országnak. A kormány kezdeményezi a Paksi Atomerőmű bővítésére vonatkozó magyar — szovjet egyezmény felfüggesztését, illetve az atomerőmű bővítésével kapcsolatos minden munka leállítását. Egyebek között erről tájékoztatta a hazai és a nemzetközi sajtó képviselőit Bajnok Zsolt megbízott szóvivő a MiPlorn Gyula magyar külügyminiszter csütörtökön Stras- bourgban hivatalosan benyújtotta Magyarország arra vonatkozó kérelmét, hogy teljes jogú tagként csatlakozhasson a 23 európai parlamenti demokráciát tömörítő Európa Tanácshoz, és a Miniszteri Bizottság — a tagállamok külügyminiszterei — előtt kifejtette a magyar álláspontot azokról az új lehetőségekről, amelyeket a pluralista demokrácia közép- és kelet-európai térhódítása nyit a kelet — nyugati kapcsolatok számára. A külügyminiszter egyben letétbe helyezte az Európa Tanács három konnisztertanács csütörtöki ülésén elhangzottak alapján. Közölte azt is, hogy a Minisztertanács elfogadta az egyes értékpapírok nyilvános forgalom- bahozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló előteijesztést. A javaslat rendelkezik az értékpapírfelügyelet létrehozásáról, s megszünteti a minimális részvény- névérték előírást. A tőzsde céljait, működésének kereteit alakításakor az Országgyűlés határozza meg. A kormány az egyéni vállalkozásokról szóló törvényjavaslattal foglalkozva kimondta: minden magyar állampolgár vállalkozhat, egy-egy vállalkozónak több venciójához, nevezetesen a kulturális, a természeti környezet- védelemről és a külföldi jogról szóló európai szerződésrendszerhez való csatlakozási okmányokat. A magyar külügyminisztert csütörtökön reggel Anders Björck, az Európa Tanács Tanácskozó Gyűlésének elnöke fogadta. Megbeszélést folytattak a csatlakozás menetrendjével kapcsolatos kérdésekről. A folyamat szokásos menete alapján a magyar demokratikus átalakulásnak a parlamenti választásokban kifejeződő csúcspontja időben közelállhat az Európa Tanács üzlete vagy telephelye is lehet, s a kormány szándékában áll a foglalkoztatási „létszámplafon” megszüntetése. Napirenden szerepelt a postatörvény módosítása is. Ennek lényege: postai távbeszélő, távíró állami vállalatok által létrehozott vagy állami vállalatok részvételével működő gazdasági társaság tulajdonában is lehet a jövőben. Fontos kikötés azonban, hogy az állami tulajdon részesedésének meg kell haladnia az 50 százalékot. Lényeges elem az is, hogy érintetlenül marad a rádió, illetve a televízió műsorsugárzásával kapcsolatos kizárólagos állami tulajdon. A törvénymódosítás a kormány elgondolása szerint a jövő év elején lép életbe. teljes tagságának elnyeréséhez. Délben került sor a Miniszteri Bizottság kupolatermében a magyar külügyminiszter meghallgatására, ami egyben alkalmat nyújtott arra, hogy Horn Gyula hivatalosan is átadja a Catherine Lalumiere főtitkárnak a csatlakozási szándékukról szóló levelet. Horn Gyula egyben átadta Németh Miklós miniszterelnöknek a Miniszteri Bizottság tagjaihoz küldött üzenetét is. A három európai konvencióhoz való magyar csatlakozás aktusára 13.00 órakor került sor az Európa Tanács kék alapon 12 csillagot viselő zászlajával díszített asztalon. Tegnap már esteledett Egerben, mikor az oktatási igazgatóság aulájában emberek népes tábora gyülekezett. Ennek oka az a politikai nagygyűlés volt, amelynek vendége, Púja Frigyes — az MSZMP Ideiglenes Ügyvezető Testületének elnökeként —, tagtoborzóval egybekötött előadást tartott. Hazánk egykori külügyminiszterét az MSZMP Heves Megyei Ideiglenes Ügyvivő Testületé hívta meg megyénk székhelyére. A zsúfolásig megtelt teremben szinte minden széket elfoglaltak. A helyiségben — ahogy mondani szokás — szinte tapintani lehetett a politikai akaratot. A hangulatot természetesen az sem befolyásolta, hogy a vendégeket a nyelvtani szempontból nem egészen helyes „Hűség a szocializmusért...” — tábla fogadta. A résztvevők nagy tapssal köszöntötték Púja Frigyest, aki nyomban az eltelt 40 év eredményeiről szólt, vitatkozva azokkal a nézetekkel, amelyek szerint a négy évtized csakis csődtömeget hagyott ránk. Aztán hozzátette: hibák voltak ugyan, de azokkal le kell számolni, s elismerte: az utóbbi években a párt elfordult a dolgozóktól. A mai kormányról pedig azt mondta, hogy jellemző: azzal még az ellenzék is egyetért. Szinte egy gazdasági programmal (csomagtervvel) is felért az a kijelentés, miszerint; „mi mást akarunk, mint a kormány, nem a nép rovására kell megoldani a problémákat..'.' (már azt, hogy akkor kiére, az előadó nem fejtette ki részletesebben). Aztán így folytatta: az a fő baj ma miná- lunk, hogy minden más párt — ti. az MSZMP-n kívül — a szocializmus szétzúzására törekszik, és ez nagyon veszélyes. A pártnak mindent el kell követnie, hogy ezt megakadályozza, mert ha most veszítenek, akkor sokáig (Folytatás a 2. oldalon) Európa Tanács Horn Gyula benyújtotta a csatlakozási kérelmet A szakmaszeretet nem ismer tekintélyeket. Igaz, Varga László, a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat igazgatója — egy- k n i „sima” tejesember — sem tekintélytiszteletet kért, hanem őszinteséget a gyöngyösi üzemegység szállítási dolgozóitól. Attól a hatvanöt dühös tejesembertől, akik egy héttel korábban sztrájkkal fenyegetőztek, ha — úgymond — nem talál meghallgatásra helyi és budapesti vezetőiknél mindaz, ami ma ebben a szakmában és talán nemcsak Gyöngyösön réges-rég nyomja a szívüket. S hogy miért csak múlt pénteken, illetve tegnap csordult ki a „tejesbögre”, arra feleletet adhat a most is késő délutánba nyúló párbeszéd első kérdése: — Igazgató úr, érhet-e retorzió valakit, ha elmondja a véleményét...? — Nem...! — hangzott Varga László határozott válasza. S legalább ilyen keményen jelentette ki — az előző tudósításunkban már jelzett — munkahelyi átszervezést illetően, hogy ez nem „tsz- szervezés”, nem kötelező vállalni a szállítási területre tervezett szerződéses gépkocsihasználatot. Bár, érdemes elgondolkodni a dolgon, ugyanis a vállalati vezetés annak a lehetőségét keresi, hogy kevesebb idő alatt, köny- nyebb körülmények között, nagyobb dolgozói érdekeltséggel jussanak magasabb bérekhez a szállításban. Ez az összeg optimális esetben 3-3,5 ezer forintos (bruttó) jövedelemnövekedést jelenthet. — A mostani bérezési rendszerben van a hiba, hogy 12 órai munkával lehet annyit keresni, amennyit hat alatt lehetne... — mondta, s részletesen szólt a bérpolitikai tervekről, a prémiumokról, a gépkocsik állapotáról, s a gyöngyösi fejlesztésekről: 70 milliót fordítottak a műhely építésére, egy év alatt 18 százalékkal nőttek a bérek, 119,8 forintra rúg a napidíjak átlaga. De még előnyösebb lesz a helyzetük — mert tejesemberre mindig szükség van —, ha úgy vágnak bele a tervezett vállalkozásba, hogy fokozódik a szállítás biztonsága, hogy minél több árut tudnak eladni. S minél gyorsabban, hogy ne az „óra ketyegésében” legyen érdekelt a gépkocsi vezető... — Itt már harmadrendű kérdés lett a gépkocsivezetés, mert mi akkor keresünk, ha árut kísérünk, számlázunk, elszámolunk, rakodunk... — mondta Viktor Sándor gépkocsivezető. S miután abban valamennyien egyetértettek, hogy a jövőben új utat kell járniuk, az „ösvényvágáshoz” adtak tapasztalatokon alapuló tanácsokat, véleményeket, amelyek már annyira a szájukra kívánkoztak. — Nézzük meg a szerződéseket, mert egyik-másik a hátrányunkra szól... (Fülöp Béla). — Nem lehet rakodni, rossz a beszállítási ütemterv, sorban állás van a rámpáknál, nincs használható munkaeszköz a rakodáshoz. ■■ (Józsa Ferenc, Hideg László). Nem mozdultak a karok. A pillanatnyi csendben érezni lehetett, a gyöngyösi tejesemberek már nem dühösek, hanem határozottakká váltak. És őszintékké, hiszen ezt várta tőlük a budapesti igazgató. Varga László így vélekedett: — Eddig csak írásban, újságbóljutottak tudomásomra ezek a gondok, más ez így, élőszóban... A hangulat jelezte, s a békés válás is, hogy bizony más így a vezetés ígérete is. Meg a kérése is, hogy írják össze sürgősen a véleményüket. S a hónap végéig adjanak határidőt a vitás ügyek rendezésére, az esztendő lejártáig pedig a helyi vezetői bizalom visszaszerzésére. — Ezek a továbblépés kardinális kérdései — mondta Varga László —, s ehhez nem pénz kell, hanem józan ész. Hogy valóban ki ne fusson a tej... Szilvás István (Fotó: Perl Márton) — A tejüzem soha nem nőtt fel a szállításhoz, ezért ez a részleg érdemelje ki az elismerést, s hadd legyen önálló, de az általunk választott vezetőkkel... (Mészáros György). S ekkor vetődött fel a hogyan tovább kérdése. Lit kei Mihály fogalmazta meg: „egymás kezét fogva, vagy egymás torkát szorongatva...?” — Csörgettem a tejesüveget már annak idején Salgótarjánig, Egerig, tizenhat éves korom óta vagyok itt. A múltkori véleményemért — hogy ezt nem köszönik meg — kaptam olyan „felelést” az üzemigazgatótól, hogy „minek vagyok még itt”... Mondom erre, itt már sok igazgató volt, én még mindig kellettem... — vetette fel sérelmét Józsa Antal S talán ez is kihozta a kollektívából a döntést, amelyet Lázár István tolmácsolt: — Nem akarunk ezzel a vezetéssel tovább dolgozni. A szállításiakkal igen, a tejesekkel nem... Aki akar, tartsa fel a kezét...! Gyöngyösön — egy héttel később Kevésbé dühösek, de határozottabbak a tejesemberek mám Szomorú statisztika A minap az MTI híradását átvéve több nevesebb lapunk közölte, hogy Bulgáriában minden nap megölnek egy embert, naponta megerőszakolnak egy nőt és ugyancsak naponta követnek el rablást. Legnagyobb ütemben az autólopások száma nőtt, tavaly az előző évihez képest 44 százalékkal. Az elkövetők primitív személyiségek, tettüket alkohol is befolyásolja. Szomorú statisztika ez, aligha dicsekedhetnek vele bolgár barátaink. Ám, ha szétnézünk szeretett hazánkban, mi sem hajthatjuk le nyugodtan fejünket e gondok miatt a fehér párnára. Sajnos nálunk is riasztóak az adatok, és erőteljes emelkedést regisztrálnak a mutatók. Egy szeptemberi felmérés szerint ugyanis augusztusig több, mint kétszázezer honfitársunk volt valamilyen módon részese bűncselekménynek. Elkövette, elszenvedte, tanúsította. Éppen a napokban okozott hatalmas felzúdulást a fővárosi taxis halála. A verekedő szerencséje, hogy nem gyilkosság történt, hanem „csak” infarktus végzett a szerencsétlenül járt „pilótával.” Rá egy napra viszont egy 70 éven felüli férfi megölte a fiát, s aztán az öreg végzett önmagával is. Nemrégen Záhonyban megszúrtak egy tanárt, aki másnap a kórházban elvérzett. A nyomok Csapra vezetnek. Ezen a településen pedig a kishatárforgalom megnyitásáig egy valamirevaló verekedés sem történt. S ezek csak kiragadott példák. Egerben van egy közepes üzlet. Éveken át senki sem bántotta, az idén már másodszor törték fel. Lopják, fosztják az autókat. Elég csak a rádió „Útközben” című műsorát hallgatni. És ha már a fővárosnál tartunk, megemlíthetjük Puskás András nyomozótiszt interjúját. Ebben az évben — ő állította — augusztus elejéig több emberölés fordult elő Budapesten, mint tavaly egész esztendőben. Augusztusban két héten át minden napra jutott legalább egy gyilkosság. Volt amikor több is. Rémképek, túlzások? Nem. Valóság. Keresni, kutatni kell tehát nemcsak a tetteseket, hanem a kiváltó okokat is. Aligha kell nagy tudomány ahhoz, hogy jósolgassunk: az életszínvonal romlásával, a növekvő létbizonytalansággal, az elkeseredéssel, a fiatalok kilátástalanságával, az állandó stresszhatással, a ránkzúduló nem mindig kívánatos, élelmiszerüzleteket elárasztó turistákkal, az emberi tűrőképesség csökkenésével, a családok széthullásával is összefüggésbe hozhatók ezek a szomorú, eléggé el nem ítélhető események. S az is várható — rideg a tény, az előrejelzés —, hogy a helyzet belátható időn belül aligha fog javulni, mert az okok is makacsok, nem akarnak változni. Romlásra is lehet számítani, ha csak csoda nem történik valami módon. Csodák azonban nincsenek, csak megoldások. Nemcsak Magyarországon, de Bulgáriában is. Fazekas István
