Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-08 / 265. szám
KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. november 8., szerda Közalkalmazottak szakszervezeti szövetsége Szorítóba léptek a tanácsiak Biztos egzisztenciát, több fizetést — nagyjából e két kívánságot tűzi zászlójára minden szakszervezet, és harcol érte egyre nagyobb hévvel, ám egyenlőre nem túl sok sikerrel. Arról szinte mindennap hallunk, hogy a pedagógusok nem taníthatnak tovább, ennyi pénzért. Felháborodásuknak azonban eddig nem sok foganatja lett, ha csak az nem, hogy ellenszenvessé váltak mások szemében, akik hasonlóan úgymond fillérekért bocsátják áruba tudásukat, szakértelmüket. Szinte abszurd, hogy éppen a legalacsonyabb fizetésűek lesznek „ellenségei” egymásnak, pedig jogos kívánságaik valójában nem kioltják, hanem erősítik egymást. Nem értünk egyet a kormány halogató taktikájával, amely bizonytalanságot és feszültséget okoz az államigazgatás, de különösen a tanácsi dolgozók körében — ez az első pontja annak a követeléssomak, melyet a nemrégiben megalakult Közszolgálati Szakszervezetek megyei szövetsége írt le. Október 11 -ei ülésükön szervezeti átalakulásról döntöttek, ekkor megszüntették az eddigi megyei titkárságot, mely a döntéseket hozta. Ennek szerepét ezentúl az a titkárok tanácsa tölti be, melynek tagjait az alapszervezetek delegálják. Szavaztak arról is, kik képviseljék majd őket a novemberi szakszervezeti kongresz- szuson, s hogy kiket delegáljanak a központi vezetőség soraiba. Megválasztották a tisztségviselőket, a társadalmi elnök tisztét Kovács Bertalan, a titkárét Bukta Tibor tölti be. Az alakuló ülésen tíz alapszervezet csatlakozott a szövetséghez, köztük a megyei, az egri, a gyöngyösi, a hatvani, a hevesi, a füzesabonyi városi, és több községi tanács kollektívája. Gyarapította a sort nyolc intézmény és hat önálló csoport. Az átalakulástól azt várják -mondta Kovács Barna, a megyei szövetség munkatársa — hogy nagyobb határozottsággal léphessenek fel érdekeik védelmében. Megbecsülést, jobb anyagi elismerést kívánnak, hogy ne érezhessék hátrányos helyzetben magukat azok, akik költségvetésből gazdálkodó intézményekben dolgoznak. Úgy vélik, a jelenlegi helyzet nem kívánt feszültséget szül a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók és a tanácsi apparátusban tevékenykedők között. Követelik, hogy a tanácsokon és azok háttérintézményeiben munkálkodók annak megfelelően, ahogy már ez év júniusában megfogalmazták, kapjanak 40 százalékos központi béremelést. így elutasítják a pénzügyminiszter azon állásfoglalását, mely szerint a követő automatikus emelést sem kapnák meg a jövő év januárjától. Létbizonytalanságról panaszkodnak, mivel állandóan fejük felett lebeg a leépítés réme, anélkül, hogy bármi biztosat tudnának jövőjükről. Megállapították, hogy jól működő, szakmailag felkészült, stabil apparátusra minden kormánynak szüksége lesz, ezért tiltakoznak a még meglevő formák szétverése és demoralizálása ellen. A létrejött szövetség nem híve a sztrájknak, de mint végső eszközt nem tilthatja meg tagjainak. Ha nincs más mód, hívják össze demonstratívjelleggel az országos konferenciát. Támogatják a hét alkalmazotti szakszervezet koalícióját is. Bán Imre — a régi literatúra professzora A Dante-tanulmányokat olvasom, Bán Imre professzor könyvét, s emlékezem egykori debreceni tanáromra, tanámem- zedékek nevelőjére... Bán Imre professzor a rangidős azoknak az irodalomtörténészeknek a sorában, akik Egerből, a Heves megyei tájházból kerültek a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre: Juhász Béla, Lőkös István, Szuromi Lajos, Fülöp László, Bitskey Iván. Nemcsak, korával, eredményeivel is Bán professzor minősíti az egykori útraindító szellemi örökséget. A hajdani egri „dobós” diák — születésének 75 éves jubileuma alkalmával — a régi alma materben tarott emlékezetes előadást a régi magyar literatúra esztétikai értékeiről. (Előadásának hallgatója, egri tartózkodásakor kísérője lehettem.) Az érdeklődő hallgatóság körében arról is szólt, hogy örömmel tért vissza a régi iskolafalak közé, ahol már tanítványainak a tanítványaival találkozhatott. A várost járva pedig a fél évszázaddal ezelőtti álmos kisvárost hasonlította össze a mostani Egerrel. Felidézte az egri éveket, az érettségit is, amelyen Kemény Zsigmondot kapta érettségi tételként magyar irodalomból. Már maturandus korában minden Kemény művet elolvasott. Az olvasás nemes verseny volt a diákok között, akik az erős humán oktatás mellett például matematikából is nagyon színvonalas képzést kaptak. > Az egri Dobó Gimnáziumból az Eötvös Kollégiumba került, aztán pedig párizsi ösztöndíjas lett. Magyar-francia szakon szerzett középiskolai tanári diplomát. József Attila is évfolyamtársa volt, de a költő — sok más gondja miatt — ritkán látogatta az egyetemi előadásokat... Friss diplomásként Gyöngyösre került, itt 22 évet töltött el középiskolai tanárként. Sosem panaszkodott a vidéki léthelyzet, az ingerhiány környezet miatt. A vidékiség nála nem vált provincializmussá, vidékiességgé. Ó rendszerezte a gyöngyösi ferencesek gazdag könyvtárát. Legendásan nagy tudásának nem kis részét itt és ekkor gyűjtötte. Segítette a diákok öntevékeny kezdeményezéseit, még a diákszínjátszásnak is lelkes patrónusa volt. A készülődés gyöngyösi időszaka a debreceni egyetemen hozta meg a termést. Apáczairól (1958) írott könyvét tanámem- zedékek forgatták alapvető kézikönyvként. A népszerű izmussorozat nyitó könyve Bán Imre munkája: A barokk. A szenvedélyes kutató sok és sokféle feladatot vállalt: lektorált, opponált, bírált, nagy szintézisek, ösz- szegező munkák részese volt. Irodalomtörténeti kézikönyvek Magyarországon a XVI-XVIII. században (1971), A Karthauzi Névtelen műveltsége (1976), Eszmék és stílusok (1976) után jelent meg Dante-tanulmányok című könyve (1988). Nagy Dan- te-monográfia tervének bizonyítéka ez a szép kötet, amelynek védőborítóján Gulácsy Lajos Dante és Beatrice találkozása című festményének részletét láthatjuk, nyitányaként pedig Arany János Dante című versét olvashatjuk. Gulácsyt Juhász Gyula így jellemezte: „Csodálatos, szent, tiszta művész, Giottó jó utódja.” Arany János pedig így érzékelteti Dante világbírói nagyságát, homéroszi teljességét: „Állottam vizének mélységei felett, /.../ De örvényeibe nem hatott le a szem, / Melyeket csupán ő—talán ő sem — ismert. / Csodálatos szellem.” Sok kedves történetet őriznek róla tanítványai. Mind oktató a magabiztos tudás, a hiteles szó erejével hatott tanítványainak szemléletére, magatartás — és gondokodásmódjára. Az Apáczairól, Zrínyiről tarott előadásai után nemcsak a hallgatóság, hanem a mester szeméből is kiperdült a könny. Mondandóját nemcsak előadta, de élte is, mélyen átérezte elmúlt korok tanulságait. Az egyik szünetben francia vendéghallgatóknak anyanyelvükön is összefoglalt előadásának lényegét. Amikor pedig valaki megjegyezte, hogy „Profesz- szor úr raccsol”, így válaszolt: „Először is: nem raccsolok, mert én két pergéssel ejtem az =r= hangot, mint a franciák. De ha =raccsolok=, akkor is, én hat nyelven raccsolok. No, a viszontlátásra!” Ki ne emlékezne a barokk ismérveit felsorakoztató előadásaira. Fülünkbe csengenek szavai: „Ha bemegyünk a gyöngyösi ferences templomba, messziről úgy látjuk, hogy az oltár márványból ban. De ha közelebb megyünk és megkopogtatjuk, látjuk, hogy fa. Kérem, ez a barokk: a hatás érdekében mást mutat, mint ami...” Bán Imre a szó legszorosabb értelmében irodalomtudós. Élő jelképe, képviselője a debreceni irodalomtörténész iskolának, amelyben a már eltávozott Barta János és Julow Viktor valamint Kovács Kálmán után Bán professzor jelenti a debreceni univerzitás igazi szellemét. Csodálatos emlékező tehetséggel, igazi ars memiriae-vt\ áldotta meg sorsának jócsillaga. Imponált, ahogyan nyugdíjasként sem ismerte a tétlenség óráit. Szigorú munkafegyelemmel, töretlen lendülettel dolgozott tovább. A tudós tanárt máig az önzetlen adakozó kedv élteti, tanár- és kutatónemzedékek építettek és építenek munkájára. Az egyetemi katedrán őt a fájdalmasan korán eltávozott Julow Viktor követte tanszékvezető professzorijogutódként. Most pedig az egri származású Bitskey István vette át és folytatja nagy elődeinek örökségét. A Dante-tanulmányok szerzőjét, dr. Bán Imre professzor urat Julow Viktor szavaival köszöntjük: „Mélyről fakadó óhajtásunk, hogy munkáját folytassa erőben, jó egészségben az igazi pátriárka korig.” Cs. Varga István Évadkezdés Pesten Félelem Régóta népszerű Szilágyi János: Halló itt vagyok! című késő estébe nyúló programja. Ez érthető, hiszen a kedvelt riporter azt ígéri — egyébként tartja.is szavat, legalábbis az esetek zömében —, hogy türelmesen meghallgat mindekit, azaz bárki ki- panaszkodhatja magát. Természetesen reagál is a jelzésekre, de az érintettek számára kizárólag az a fontos, hogy kibeszélhessék magukat, Ez az ősi igény mozgalmas napjainkra hatványozódott. Már csak azért is, mert nem rohanunk, hanem vágtázunk, s jóné- hányan képtelenek eligazodni a C olitikai történések dzsungelé- en. Valamiféle lelki mentőövre vágynak, s olykor kétségbeesetten kísérlik meg azt a kapcsolat- felvételt, amelyet máshonnan hiába remélnek. Ebben a periódusban a tudat mélyéről felbukkannak a hajdani riadalmak is. A legutóbb — október 30-án, hétfőn — az egyik asszony az antiszemitizmus feléledésére jajdult fel, jelezve, hogy .attól tart: ismét szárba szökken majd a gyűlölködés, tornyosulnak az antihumánus indulatok. Aggályait kollegánk is megértette, ám megnyugtathatta, hogy ennek a veszedelmes őrületnek megálljt parancsol a jelen csendes forradalma, az a hosszú távon mindenképpen ígéretes megtisztulási folyamat, az a szabadabbá váló légkör, amelynek nemcsak szemlélői, hanem formálói, teremtői is vagyunk. A hölgy megkapta a sóvárgott katarzist. Nem kis dolog ez, mert mostanság — vaskos hiba — nem érünk rá egymással foglalkozni. Intés is ez a példa. Higgadtságra, mértéktartásra, az egyetemes emberi értékek megbecsülésére, az örök etikai regulák betartására. Mindenütt... Tiltakozás Indokoltan nagy felháborodást keltett az a kormányintézkedés, amely befagyasztotta a valu- takereteket, amely a jövőre szólóan minimalizálta a lehetőségeket. Sokak számára derült égből villámcsapásként hatott ez a demokratikusnak aligha minősíthető, ez az egyértelműen hibáztatható rendelkezés. Nem csoda, hogy az állampolgárok felhördültek. Tiltakozásuk joggal kapott fórumot. Nem is egy műsorban. Mindnyájan az igazabb atmoszférát hirdetjük, a hivatalos szervek deklarálják is azt. Emeltebb fejjel járunk, s ugyanakkor rá kell döbbennünk, hogy a korábbi diktatórikus módszereket valamiféle adminisztratív uralom váltja fel, amely mögött érzékelhető—s ez különösképp bosz- szantó — a kapkodás, a milliók érdekeinek lekicsinylése. Persze, hogy valamennyien kérdeztük: minek a világútlevél, ha üres a énztárca. Miféle nyitás az, ha ét kaput feltárunk, hogy utána a harmadikat drasztikusan zárjuk le. Felnőtté érett ez az ország. Az elmúlt másfél esztendő alatt többször igazolta méltóságát. Az ilyesmi nemcsak főhajtást kíván, hanem azt is, hogy a bennünket szolgáló miniszterek értünk munkálkodjanak, minket szolgáljanak, — mellesleg a latin származású szó félreérthetetlenül erre utal — jövőnkért szorgoskodjanak. Nem épp örvendetes az, hogy a népharag érbreszti rá az illetékeseket arra, hogy ismét — ki tudja hányadszor — tévedtek. Egy tény, ha nem is felemelő: azt a vészharangot megkondítot- tuk. Ugye nem feleslegesen? Rejtőzködés nélkül Hála Istennek, véget ért a sanda-banda bújócska, lassan lehullanak az akkurátusán eszkábált álarcok, s nem lesz többé sumákolás. Erre mindazok rájönnek, akik fürkészik a holnapokat, s napjaink fanyar murájában már sejtik a majdnai bor varázslatos ízét és zamatát. Akik így vélekednek, csak egyet tehetnek: a nyilvánosság ele állnak, s elszámolnak mindarról, amiről nem csak illik, hanem kell is. A Bokor-könyv ügyében még folyik a HM huzavonája, de hát ez csak talmi időnyerés, mert ebben a szervezetben is szembe kell nézni az igazsággal. Nem hűvös, de semmit mondó állásfoglalások révén, hanem jó szándéktól vezérelve és őszintén. Szerencsére ennek jelei már mutatkoznak. A Vasárnapi Újság legutóbbi számában a szerkesztők — a korrektség elvének és gyakorlatának megfelelően — visszatértek a cigány kiskatona laktanyai halálának körülményeire. Ezúttal az ügyészek érveltek. Hangsúlyozták: nem ragaszkodtak a törvény merev paragrafusaihoz, hanem engedtek a kétség- beesett anya ostromának, s kívánságára új eljárásokat indítottak. Közben arra is fény derült, hogy azért nem minden arany, ami fénylik, mert az egyik honvédjogász csúnyán összezördült a „hadakozó” asszonnyal. Másként fogalmazva: nem őrizte meg azt a kötelező hidegvért, ami nélkül aligha boldogulhat pályáján. É témában is akadnak go- molyfelhők, akkor is, ha nem oly sűrűek, mint tegnap. Bárcsak valóra válhatna Her- czeg Ferenc szállóigévé kristályosodott mondatának lényege , azaz a vonuló felhők mögött feltűnne az örökké kék ég... Pécsi István Színvonalas színházat ígérnek Illyés Gyula szellemében Irodalmi és színjátszó kör Hevesen Elsősorban az erdélyi, kárpátaljai, burgerlandi hagyatékból merítenek Még mindig tart a lázas készülődés a budapesti színházakban. A legkorábbi bemutatóval szeptember 15-én a Pesti Színház rukkolt elő. Gyurkovics Tibor Boldogháza című művének ugyanis tavasszal már megvolt az előbemutatója. A Horvai István rendezte előadásban a mű össze- fogottabb lett, mint korábbi változata, amelyet a veszprémi Petőfi Színház játszott. A Vígszínházban Ibsen A nép ellensége című drámája került színpadra november 3-án Balikó Tamás rendezésében, Tordy Géza, Vallai Péter, Halász Judit, Eszenyi Enikő főszereplésével. Több új vezetésű színház is van a fővárosban, amely iránt felfokozott az érdeklődés. Ilyen a Csiszár Imre vezette Nemzeti Színház, ahol már folynak a próbái Sarkadi Imre Elveszett paradicsomának. A vendégrendező: Taub János, a főszereplők: Cserhalmi György, Kállai Ferenc, Malek Andrea. A várszínházban elkészült Mrozek Az arckép című drámája Gábor Miklós rendezésében. Kerényi Imre és Huszti Péter sajtótájékoztatón ismertették a Madách Színház és a Madách Kamara idei terveit. Ez utóbbiban például csupa magyar bemutatót tartanak. A nagyszínházban több helyszínen is játszanak majd. Életbe lép a stúdió- színpad, ahol az első bemutató Edward Bond Lear királya lesz. Az első nagyszínházi bemutatót szokatlan helyszínen, a Petőfi Csarnokban tartják november közepén. Weöres Sándor A kétfejű fenevad című költői művét Kerényi Imre rendezi. A Katona József Színház külföldi elfoglaltságai miatt csak október elején kezdte az évadot a Vízkereszt előadásával. Ebben a hónapban nem is tartanak új bemutatót, hanem felújítják Spiró György nagy sikerű darabját, a Csirkefejet, amelyben Gobbi Hilda régi szerepét Törőcsik Mari veszi át. A József Attila Színház zenés bemutatóval nyitott szeptemberben. Nógrádi Gábor-Selmeczi György Még ma! című musicaljét Hegyi Árpád Jutocsa állította színpadra. Főszereplők: Galambos Erzsi, Rátóti Zoltán, Hegyi Barbara, Józsa Imre. Külön érdekesség, hogy a 150-ik előadásához közeledő A hölgy fecseg és nyomoz című darabban — egy estére — a szerepek felcserélődnek: a színészek átveszik egymás szerepeit. A Józsefvárosi Színház kevéssé ismert Móricz-művet mutat be, a Búzakalászt Giricz Mátyás rendezésében. Nem sok újdonság várható a Thália Színháztól, ahol a nyári körszínházi produkciót, a Liolá és a lányokat tartják műsoron. A Thália Stúdióban készül a hatvan éves Bitskey Tibor önálló estje Embernek születtem címmel. Paródia-bemutatóval kezdett a Játékszín így játszunk mi címmel, neves művészek közreműködésével. Átveszik az Ódry Színpadtól a nagy sikerű Teljes napfogyatkozás című produkciót. Még egy évig albérletben dolgozik az Arany János Színház, amelynek szintén új igazgatója van Meczner János személyében. A társulat az idén három bemutatót tart, különböző korosztálynak és különböző helyszíneken. Mit várhatunk az idei évadtól? Sok-sok jó színészi alakítást és néhány kiemelkedő előadást. Ennél többet remélni sem érdemes. É. E. Illyés Gyula nevét vette föl az az irodalmi és színjátszó kör, amely a hevesi Móricz Zsigmond Művelődési Központban alakult. Az író hite, szelleme, nyitottsága a magyar irodalmunkat az egyetemes Európa egészében képzelte el. Nem kiragadottan, különböző pártok irányzatok, hanem a civilizált európai közösség színfoltjaként. A magyar irodalmat a két világháború közötti időben az ro- komtotta a kontinenshez, hogy a saját sorsa kérdéseire keresve a választ koncentráltan fejlődött, a kisebbségbe vonulás élményeit megfogalmazva, a való élet lehetőségeit mutatva, az erkölcsi többletet keresték a szenvedések jogán. Az Illyés Gyula szellemében működő alkotókor és színjátszó csoport mottójukként Szilágyi Domokos gondolatait választották: „Aki alkot, visszafelé nem tud lépni, ha már kinőtt minden ruhát, meztelenül borzong a végtelen partján, míg fölzárkózik mögé a világ. ” Az alkotó kör nyitott, vezetősége: Bercsényi Fuder András, Agócs Géza és Hamos István a közösségbe váiják mindazokat, akik műveikkel vagy a színjátszó körben való szerepléseikkel tenni akarnak az egyetemes magyar irodalomért. Szándékaik szerint elsősorban az erdélyi, kárpátaljai, és a burgerlandi magyar irodalom hagyatékából, jelenéből merítenek. Szabó Márta
