Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-13 / 269. szám
HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 269. szám ÁRA: 1989. november 13., hétfő 4,30 FORINT POLITIKAI NAPILAP AZ OLVASÓK PÁRTJÁN „Tevékenységünk amúgy is nap mint nap megmérettetik...” (2. oldal) ELCSITULNAK-E A VIHAROK AZ EGERCSEHI BÁNYA KÖRÜL? az állam vagyonát nem herdálhatjuk el.” (3. oldal) ÁRNYAK EGY FORRADALOMBÓL „...a diktatúra él, csupán a háttérbe húzódott, és figyel.” (4. oldal) VÁROSAINK KÖZELEDNEK EGYMÁSHOZ? „...a közösség lelkiismerete még nem fogalmazta meg a jogszabályokat...” (4. oldal) Közös nyilatkozatot adtak ki Négyoldalú külügyminiszteri találkozó Budapesten Szombaton a külügyminiszterek eszmecseréjével megnyílt Budapesten a magyar — jugoszláv — olasz — osztrák négyoldalú találkozó, amelynek célja, hogy kijelöljék az Adria — Duna térség szorosabb együttműködésének főbb irányait, a sokoldalú kapcsolatrendszer elmélyítésének kereteit. A kétnaposra tervezett rangos nemzetközi eseménysorozat nyitórendezvényén a magyar vendéglátó Horn Gyula külügyminiszter mellett Budi- mir Loncsar jugoszláv, Gianni De Michelis olasz és Alois Mock osztrák külügyminiszter ült tárgyalóasztalhoz, hogy körvonalazza a gazdasági, társadalmi és kulturális élet területeit felölelő regionális kooperáció általános céljait. A tanácskozás befejeztével az esti órákban nemzetközi sajtótájékoztatón számoltak be az eredményekről a Duna Intercontinental Szállóban. A tanácskozás résztvevőinek véleményét tolmácsolva Horn Gyula rövid bevezetőjében hangoztatta: a magyar —jugoszláv — olasz — osztrák négyes vállalkozása méltán nevezhető történelmi jelentőségűnek. Különösen helytálló ez a jelző, ha figyelembe vesszük, hogy a II. világháború után most első ízben tartanak olyan találkozót, amelyen egy NATO-beli, egy Varsói Szerződéshez tartozó, egy semleges és egy el nem kötelezett ország ül a tárgyalóasztal mellé, hogy kialakítsa a szoros együttműködés kereteit. Különösen fontossá teszi az együttműködést, hogy a négy ország másmás gazdasági csoportosuláshoz tartozik. Az együttműködés alapvető célja, hogy a négy közép-európai ország „egymásra találjon”, ami egyben feltétele annak is, hogy megerősítsék európai kötődésüket. Magyarország számára azért is különösen fontos a kapcsolatok szorosabbra fűzése az Adria — Duna térség országaival, mert ez egyben segíti az ország felzárkózását Európához. Németh Miklós miniszterelnök szombaton hivatalában fogadta Claudio Martelli olasz miniszterelnök-helyettest, aki hazája képviseletében részt vesz a jugoszláv — osztrák — olasz — magyar regionális együttműködés kérdéseiről folytatott tanácskozáson. A találkozón kölcsönösen hangsúlyozták, hogy a négy ország együttműködésének tervezett fejlesztése új módon járulhat hozzá az európai politikai légkör javításához, a biztonság és a bizalom elmélyítéséhez, a helsinki folyamat erősítéséhez. Az esti órákban Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke a Parlamentben fogadta a négyoldalú találkozó résztvevőit, majd Németh Miklós miniszterelnök díszvacsorát adott a vendégek tiszteletére. A felek közös nyilatkozatot adtak ki, amely — többek között — hangsúlyozza: A négyoldalú együttműködés fejlesztésével Európa ezen részén új módon kívánnak hozzájárulni az európai légkör további javításához és az európai biztonsági és együttműködési folyamat erősítéséhez. Erősíteni kívánják a közös felelősséget Európa jövőjéért. A jószomszédi és baráti kapcsolatok már elért magas szintjére, a nemzeti kisebbségek hídszerepére támaszkodva a négy ország kulturális és történelmi hagyományait szem előtt tartva ösztönözni kívánják a négyoldalú együttműködést a társadalmigazdasági élet különböző területein. Egon Krenz nyilatkozata — Bonn kitart Űtrakelt az NDK... Csütörtök estétől szombaton déli 13 óráig 2,7 millió vízumot adtak ki az NDK hatóságai az NSZK-ba, illetve a Nyugat-Berlinbe utazni kívánó állampolgároknak. Ebből a mennyiségből 1,1 millió pecsétet szombaton reggel 8-tól 13 óráig ütöttek be a jelentkezők igazolványába, illetve útlevelébe. A 16,5 milliós NDK-lakosságnak tehát mintegy 16 százaléka élt 48 órán belül a szabad nyugati utazás lehetőségével. Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere szerint egyedül a városállamba mintegy 400 ezer kelet-berlini, illetve NDK-beli lakos érkezett szombaton. A ha- tarátlépőhelyeken több kilométeres sorok képződtek, s jóllehet, az NDK hatóságai szombaton három újabb átkelőt nyitottak meg az áradat előtt, a várakozási idő mindenütt meghaladja a két- három órát. Az új berlini átlépőhelyek közül kettő közúti, egy pedig föld alatti vasúti átkelést tesz lehetővé Nyugat-Berlinbe. A Wedding és a Prenzlauerberg kerületet ösz- szekötő Eberswalderstrassénál az NDK határőrszervei kétsáv- nyi széles rést ütöttek a betonfalon. Hasonló beavatkozásra került sor a Puschkinalleen, a nyugat-berlini Kreuzberg és a keletberlini Treptow kerületét elválasztó falszakaszon. A harmadik, szombaton megnyitott átkelési lehetőség a Jannowitzbrücke nevű gyorsvasúti megállónál található, a föld alatt. Itt ugyanis áthalad egy Nyugat-Berlinből érkező földalatti-vonal, ám ezt eddig az NDK-hatóságok zárva tartották. Ezentúl itt is át lehet kelni Nyugat-Berlin felé, természetesen érvényes kiutazási engedéllyel. Engedély nélküli falbontásra is sor került szombaton Berlinben. A hajnali órákban a Brandenburgi Kapunál összegyűlt nyugat-berlini fiatalok egy traktor segítségével kidöntöttek a helyéből egy széles faldarabot. Az NDK rendőrsége, illetve határőrei vízágyúval szorították vissza a résen átáramló tömeget, majd megkezdték a megrongálódott faldarab helyreállítását. Később a nyugat-berlini rendőrség is beavatkozott, visszaszorítva a fal nyugati oldalán egybegyűlt mintegy 1500 főnyi tömeget. A rendőrség a brit katonai rendészet kérésére vonult ki a helyszínre. _ A z NDK lakossága vidéken is szorgalmasan élt a nyugati utazások lehetőségével. Az NDK ál- lamvasútjai különvonatokat állítottak be a rendkívül megnőtt igények kielégítésére. A nyugati és déli irányban az NSZK-határ félé vezető utakon 40-50 kilométer hosszú kocsioszlopok alakultak ki a határállomások előtt. A várakozási idő helyenként elérte a 10-11 órát is. Az utasok többsége csupán látogatóként él az utazási szabadsággal. A szombat reggelig kiadott 1,66 millió turistavízummal szemben alig 8160 személy kért kivándorlási vízumot a hatóságoktól. Ami tőlem függ, mindent megteszek annak érdekében, hogy találkozhassam Helmut Kohl szövetségi kancellárral — jelentette ki Egon Krenz, az NDK párt- és állami vezetője. Günter Schabowski, az NSZEP KB PB tagja, a berlini pártbizottság első titkára a kölni Expressnek nyilatkozva kijelentette: — Megmutatkozott, hogy az NDK polgárai valóban felelősségteljes, felnőtt állampolgárok. Ezt igazolták nem utolsósorban azáltal, ahogy éltek azzal az utazási lehetőséggel, amelynek hirtelen, váratlanul részesévé váltak. Nyugatnémet adatok szerint az új utazási szabadságot élvező keletnémetek százezres tömegeiből mindössze 1-2 százalék jelzi, hogy végleg át akar telepedni az NSZK-ba. A Frankfurter Allgemeine Zeitung című lap szombati vezércikke szerint ma még elsietett lenne újraegyesítésről beszélni. A lap feltételezi, hogy az NDK nyilvánvalóan egyeztette az ügyeket a Szovjetunióval is a fal megnyitása előtt. Erre utal az a körülmény is, hogy a szovjet külügyminisztérium szóvivője, alig néhány órával korábban, ismét és hangsúlyozottan a keleti nagyhatalom stratégiai szövetségesének nevezte az NDK-t. A Westdeutsche Allgemeine Zeitung szerint intelligenciára, elszántságra és kockázatvállalásra van szükség ahhoz, hogy az NDK vezetése, előremenekülve, még megtarthassa kezében a kormánykereket. A Stuttgarter Zeitung vezér- cikkírója úgy véli, hogy Egon Krenznek nincs annyi ideje, mint Mihail Gorbacsovnak. — Sőt, ha jól megfontoljuk, már egyáltalán nincs ideje: immár kikövezték az utat az azonnal végrehajtandó, elemi, mélyreható változtatásokhoz és a demokratizáláshoz, és Krenz még kitart az NSZEP vezető szerepe mellett. Az NDK feltartóztathatatlanul úton van afelé, hogy nyugati mintájú állam legyen, noha a vezető kaszt még húzódozik ettől. Ez az út elidegeníti majd az NDK-t a Szovjetuniótól — kockáztatja meg véleményét a lap. A Süddeutsche Zeitung szerint az NDK egyetlenegy ugrással belső átalakulásának új szakaszába érkezett. Hans-Dietrich Genscher, az NSZK alkancelláija és külügyminisztere szombaton megerősítette Eduard Sevardnadzénak, a Szovjetunió külügyminiszterének, az SZKP KB PB tagjának, hogy a bonni kormány szigorúan kitart szerződéses kötelezettségei mellett. Ez éppúgy vonatkozik a Moszkvával, a Varsóval és a Prágával megkötött szerződésre, (Folytatás a 2. oldalon) Középpontban a minőség és az eredetvédelem Heves Megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága előtt nemrégiben hangzott el beszámoló szűkebb hazánk szőlő- és borgazdaságának helyzetéről, a térségi szerkezetátalakítási program időarányos végrehajtásáról. Nos, megállapítható, hogy megyénk két történelmi borvidékén magas szintű szőlőtermelés és borgazdálkodás folyik. E tevékenységhez kedvező feltételeket teremtettek az évszázados hagyományok és a természeti adottságok. így érthető, hogy az itteni mezőgazdaságnak éppen ez a legdinamikusabban fejlődő ága. Mint ismeretes, a hagyományos szőlőket fajtatiszta, nagyüzemi művelésre alkalmas ültetvények váltották fel. A telepítések során a különleges értékeket hordozó fajták — például a Chardonnay, az Irsai Olivér, Leányka, Szürkebarát stb. — mellett a gyengébb minőséget adók is megjelentek, ami a tömegtermelésre ösztönző árrendszernek tudható be. Ültetvényeink nagy értéket képviselnek, hiszen jelenlegi áron 5,5 milliárd forint nemzeti vagyon testesül meg bennük. Ez pedig évente 1 — 1, 3 milliárd forintnyi termelési értéket produkál. Nem közömbös hát, hogy mindezzel a kinccsel miként gazdálkodnak az üzemeink. Az eredményekre méltán lehetnek büszkék az ágazatban ténykedő gazdaságok, mert a fejlődés dinamikus és egyenletes volt. A magas termelési nívót bizonyítja, hogy Hevesben a minőségi borszőlőfajták vannak túlsúlyban, ennek ellenére azonban az elmúlt tizenkét esztendőből kilenc évben a megye átlagtermése volt a legmagasabb az országban. Persze, azért gondok is akadnak... így például problémás a szőlőtermelés speciális gépeinek beszerzése. A magyar és a szocialista ipar nem gyárt, a nyugati piacokon kaphatók árai viszont megfizethetetlenek. Szűkebb hazánkban tizenöt téesz- nek, egy állami gazdaságnak és az Egervinnek van saját szőlőfeldolgozója, pincéje, s hat üzemnek palackozója. A bor érlelésének, tárolásának javítása érdekében 1983-től 350 ezer hektoliter tárolóteret létesítettek az üzemek. Leszögezhető, hogy a kisgazdaságok szőlőtermelési színvonala is magas. A nagyüzemek bérmunkában végzik a gépi művelést s — igény szerint — a termés felvásárlását, valamint értékesítését. Az ország szőlőtermését 1986-ig alapvetően a hiányhelyzet jellemezte. 1987-től a bor iránti kereslet a szocialista országokban — főként a Szovjetunióban — visszaesett, így egyik évről a másikra jelentős eladatlan készletek keletkeztek, amit növelt még az importált mennyiség is. A nehézségek 1988-ban érték el a csúcspontot. A piac élénkülése belátható időn belül nem várható, így a MÉM tavaly radikális intézkedéseket tett. így megtiltotta a seprőbor készítését, továbbá kimondta, hogy borszőlőt, illetve bort csak indokolt esetben szabad importálni. Meghatározta, hogy 1992-ig az országban 25 ezer hektárral kell csökenteni a szőlőterületet, s elrendelte a megyék szőlő- és borvertikum szerkezetátalakítási programjának elkészítését. Utóbbit a megyei tanács mezőgazdasági osztálya a nagyüzemi szőlőtermelő és borászati gazdaságok bevonásával már megoldotta, s ezt a MÉM a múlt év szeptemberében elfogadta. A célok és feladatok között szerepel egyebek mellett, hogy a minőség és a termelés biztonsága érdekében csak I-es szőlőkataszterbe tartozó területre lehet szőlőt telepíteni. Indokolt továbbá a szőlőterület szintentartása, valamint a borászati technológia korszerűsítése és a tárolóterek növelése. Nagy hangsúlyt kell helyezni a minőségre, az eredetvédelemre, a megnevezéshűségre. Ami az idei esztendőt illeti... A szőlőtermelést sok tényező nehezítette, s ehhez párosult a peronoszpórának az utóbbi évtizedben tapasztalt legerősebb fertőzése is. Az üzemek csak nyolc-tíz permetezés révén tudták — úgy-ahogy — megmenteni a termést. A borértékésítési leExport előtt az Egervin termékei... (Fotó: Perl Márton) hetőségek szerény mértékben javultak, ezért 1989 végére csak a szükséges „átmenő” óborkészlet várható. A szőlőtermelés és a borászat műszaki hátterének hiányosságait enyhíteni kell, mégpedig lehetőleg hazai gépekkel. ’ Ehhez központi döntés kell. Az > is tény, hogy — sok ágazathpz ha- I sonlóan — a borászati tevékeny- j ség is túladóztatott. Ezért célsze- i rű lenne a jelenlegi szabályozási \ és pénzügyi gyakorlat mielőbbi j felülvizsgálata. ~ Hittel Bizony-bizony még manapság is gyakorta hallom emlegetni a sportot szerető társaságokban azt a labdarúgó-válogatottunkat, amelyet Mezey György valamikori szövetségi kapitány kovácsolt össze az 1986-os Mundialt megelőző időszakban. Nos — bevallom —, nekem is az eszembe jutnak azok a dicsőséges — már legalábbis a foci szempontjából dicsőséges — esztendők. Jómagam azonban nem elsősorban a csapatra emlékezem, hanem inkább Mezeyre, egészen pontosan a szakvezető válogatási elveire. Mert kiket is részesített előnyben az oly sokszor magasztalt majd agyongyalázott, újra visszatért és újra csak eltávozott szakember? Mindenekelőtt azokat a futballistákat, akiket ő a „nyerő típusú” emberek kategóriájába tartozóknak vélt. Úgy vélem, az effajta szelektálási szisztémát tekintve Mezey Györgynek feltétlenül igaza volt. Még akkor is, ha a kínos és csúfos mexikói kudarc nem feltétlenül látszik igazolni, alátámasztani eme megállapításomat. S hogy miért hozakodom elő ezzel a sokak által már- már elfelejtett dologgal? Legfőképpen azért, mert meggyőződésem, hogy egyre kevesebben vagyunk afféle siker- orientált emberek az országban. Az utóbbi időszakokban egyre inkább a lemondás, a beletörődés, a pesszimizmus, az „úgysem sikerül nekünk semmi” elve uralkodott el kis hazánkban. Félreértés ne essék, ezért a magatartásért nem azokat okolom, akik a fentebbi módon éreznek. Tökéletesen tisztában vagyok ugyanis azzal, hogy az ilyen szemlélet- mód nem egyik pillanatról a másikra fejlődött ki bennünk, s főként nem minden ok nélkül. Ha csak arra gondolok, hogy az utóbbi esztendőkben (évtizedekben?) korántsem sikerült minden úgy, mint ahogyan azt elterveztük, akkor már bizonyos mértékig érthetővé válnak az előbb említett vélekedések. Amikor valahol kudarcok tömkelegével kell szembenézni — s itt most mindegy, hogy a gazdasági életre, a politikai intézményrendszerre, a kultúrára, a sportra, avagy más területekre utalok —, ott senki ne váljon túlzott magabiztosságot, határtalan optimizmust, mosolygó szájakat, nevető szemeket. Ismétlem, mindez nagyon is érthető, sőt tökéletesen megmagyarázható. Dacára ennek mégis azt mondom, nagyon-nagyon nagy baj, ha ezen a mentalitáson igen rövid időn belül nem leszünk képesek változtatni, méghozzá gyökeresen. Nézetem szerint ugyanis aki cseppet sem bízik abban, hogy sikereket, eredményeket ér majd el, az szinte száz százalékig kudarcokra, eredménytelenségre van kárhoztatva. A jó teljesítménynek — legalábbis jóma- j gam így látom — alapvető záloga, feltétele a magabiztosság, az, hogy hiszek abban, amit csinálok. Ha ezzel a tulajdonsággal nem rendelkezünk, akkor vajmi kevés az esélyünk arra, hogy dolgaink belátható időn belül rendeződnek, jóra fordulnak... Sárhegyi István bzoiotermeies, DorgazaaiKoaas — magas mvon J if tyr
