Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-11 / 268. szám
POLITIKAI NAPILAP VÁLASZ DR. VASAS JOACHIMNAK „...próbáljuk meg értelmezni feje tetejére állított logikáját.” (2. oldal) Ml LEGYEN A MUNKÁSŐRSÉG ÉPÜLETÉBEN A MEGYESZÉKHELYEN? „...nem lenne célszerű elkótyavetyélni.” (4. oldal) Ml TÖRTÉNT A „HALÁL-VÖLGYÉBEN”? „...nem egy, nem száz, hanem sok ezer hazafi...” (5. oldal) SZERÉNY (S)ÓHAJ - JÁTÉKÜGYBEN „...A napközis tanító néni unokája ütött-kopott régi játékait viszi be...” (16. oldal) A szabadság éjszakája Leomlott a berlini fal Kohl megszakította lengyelországi látogatását A nyilvánosságmédiák önállóságának elvi megerősítése — konkrét javaslatok jövő szerdán Vagyoni kérdésekről nem kíván tárgyalásokba bocsátkozni egyik párttal sem Üíést tartott az MSZP Elnöksége Amiről huszonnyolc esztendeje csak álmodozhattak a keletberliniek, a péntekre virradó éjszakán kézzelfogható valóság lett számukra: csupán személyi igaolványukat felmutatva, mindennemű bürokratikus akadály nélkül mehettek át a nagyváros nyugati szektoraiba körülnézni, egy sört meginni, vagy csak bekukkantani odaát élő rokonaikhoz, ismerőseikhez. Az első NDK-polgárok még este tíz óra tájban érkeztek a Heinrich Heine strasse-i átkelőhelyhez, ahol a határőrök a vízumot sem kérték tőlük: pecsételés nélkül, csupán futólag pillantva Petar Mladenov, Bulgária eddigi külügyminisztere személyében új főtitkára van péntektől a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának. A plénumról kiadott első hír szerint a központi bizottság helyt adott Todor Zsivkov kérésének, hogy mentsék fel a KB főtitkárának tisztéből, mélységes köszönetét mondva neki a párt és a nép Ha erre a tegnapi, késő délutánba nyúló munkásgyűlésre nem kerül sor, akkor vasárnap nulla órától reggel nyolcig sztrájkba léptek volna a Középmagyarországi Tejipari Vállalat gyöngyösi üzemegységének szállítói... A gépkocsivezetők nevében meghívtak, a vezetés részéről viszont egyáltalán nem fogadtak kitörő örömmel bennünket, mert hogy — adtak hangot ennek — ’’minek kiteregetni a nyilvánosság előtt a belső szennyest”. De hát maradtunk, mert végül is a sajtótörvény... Belecsöppentünk egy üzem- egységi panaszáradatba, amely már-már felért egy valódi sztrájkhangulattal. Főként azok után, hogy a jogaikat, az elképzeléseiket felemlegető szállítók egy-egy esetben meglehetősen nyersre sikeredett igazgatói választ kaptak. Mondta ugyanis az egyik gépkocsivezető, hogy erre a vállalatra áldozta 16 éves korától az életét, ráment szinte minden ünnepe, hétvégéje — no, meg a házassága. — Mindig csak adtam, s ha rá az utazók személyi igazolványára, engedték áthaladni őket a város nyugati felébe. A különleges rendelkezés azonban — mint egy határőr százados elmondta — csak az első éjszakán volt érvényben. Pénteken reggel nyolc órától kezdve már vízummal kell rendelkeznie a személyi igazolványban, illetve az útlevélben annak, aki át akar menni Nyu- gat-Berlinbe.(Csak terv maradt!) Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere az éjszaka az SFB televíziónak adott nyilatkozatában örömmel üdvözölte a fal megnyitását. Walter Momper (Folytatás a 2. oldalon) szolgálatában végzett sok éves munkájáért. A központi bizottság a KB új főtitkárává Petar Mladenovot, a politikai bizottság tagját, eddigi külügyminisztert választotta. A központi bizottság egyben javasolja a nemzetgyűlésnek, tegyen eleget Todor Zsivkov azon kérésének is, hogy mentsék fel az államtanács elnöke tisztéből. most jól megnézem, kapni nem kaptam semmit... — Ha nem kapott semmit, nem kellett volna itt maradnia... — vágott vissza Paulik András üzemigazgató, akinek szavát tovább nem lehetett hallani, mert úgy érezte az ember, mintha egy egész stadion egyszerre kiáltotta volna: Pfujj... S jöttek az 52 éves fejjel elmondott, fájó mondatok. A húsz éve idekötődő „sofőr” aggódó kérdései: mi lesz velünk nyugdíj előtt, mi ez a bizonytalanság...? Hát, igen: ezen a munkásgyűlésen semmi sem volt biztos, csak az, hogy mélységesen elkeseredettek az emberek. S magukra hagy atottak: — Nem törődik velünk senki... Egy éve nem láttuk a vállalati igazgatót... Hol van a szakszervezet, ha az érdekeinkről van szó... Ott volt a szakszervezet, Kormos Győzőné, aki senkit nem tudott meggyőzni arról, hogy menynyit ér az érdekképviselet „nem látványos” tevékenysége, mert 6 forint óránként az éjszakai pótlék, 25 a napidíj, szinte semmivel A közelgő népszavazásra készülve a Magyar Szocialista Párt Elnöksége megerősíti azt az álláspontját, miszerint a Magyar Köztársaság elnökét még az általános választások előtt a népnek közvetlenül kell megválasztania. A népszavazásra bocsátott többi kérdésben az MSZP az Országgyűlés döntéséhez tartja magát. A többi között ebben állapodtak meg az MSZP elnökségének pénteki ülésén, amelynek döntéseiről Vas- tagh Pál, Kosa Ferenc, Lakos László, az elnökség tagjai és Tóth András, az országos iroda vezetője tájékoztatta a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőit. Vastagh Pál elmondta, hogy a november 26-ára kitűzött népszavazást az MSZP tagjai általában kritikusan fogadták, számos észrevétel hangzott el az SZDSZ kezdeményezésével kapcsolatban. Kifogásolták például, hogy az aláírások mintegy 40-50 százaléka nem volt hitelesíthető, bár így is összegyűlt a népszavazás elrendeléséhez szükséges számú aláírás. Szóvá tették azt is, hogy a referendum rengeteg pénzt emészt fel. Mindazonáltal az MSZP Elnöksége nem buzdítja tagjait a népszavazás bojkottjára, azt szeretné egyenlő a munkaruhaellátás, a jutalmazásról meg egy szót se. — Háromezer forintot kaptunk általában, ebből kézhez 2009-et... Gondoljanak bele, mennyi ez, amikor vezetőink 150, 40, 35 ezer forintos borítékot vettek fel... — S abérünk— mondták többen -8-9 ezer körül van, de ezért 180-190 óra helyett 360-at megyünk télen-nyáron... Van, hogy három hónapig szabadnap nélkül dolgozunk, s nem egyszer megkaptuk: akinek nem tetszik, elmehet... Munkássors... Ezzel lett tele a pohár, s azzal, hogy átvette őket a tejipar a korábbi Tejipari Szállítási Vállalattól, ahol — mondták —jobban ment a soruk. Most az üzemen belül önállóvá kívánnak válni, gazdálkodni a részlegen belül, számításaik szerint 2-3 ezerrel jobban járnának. A cég viszont mást ajánl: költségtérítéses megoldást, amely abból állna, hogy mind a 24 teherkocsira megkapnák a költségkeretet, s ki hogy tudna, úgy gazdálkodna vele. Ügyesség kérdése, van közöttük sok ötletes ember, aki — állította a szállítási osztályvezető —, ezreket takaríthatna meg magának. — Csakhogy nem ilyen járművekkel — hangzott a replika. azonban*ha a köztársasági elnök megválasztására az országgyűlési választások előtt kerülne sor. Kosa Ferenc arról tájékoztatta az újságírókat, hogy az elnökség pénteki tanácskozásán napirendre került a nyilvánosság jelenének és jövőjének kérdése is. Az elnökség ezzel kapcsolatban egyelőre csak elvi álláspontját fogalmazta meg, a konkrét javaslatokat várhatóan jövő szerdai ülésén dolgozza ki. Az elnökség a most megfogalmazott alapelvek szerint arra törekszik, hogy a korábban az állampárt irányítása alatt álló, a pártállam hatalmi centrumának közvetlenül alárendelt nyilvánosságmédiák önállóságát megerősítsék, biztosítsák gyámkodástól mentes, demokratikus működésüket. Az elnökség azon az állásponton van, hogy a nyilvánosság központi orgánumait áttekinthető, ellenőrizhető társadalmi felügyelet alá kell helyezni. Olyan felügyeleti rendszer kialakítása a cél, amely az egész nemzet, a társadalom általános érdekeit figyelembe veszi, s kizárja, hogy bármely párt kisajátítsa a sajtót. Tóth András egy, a pártvagyon körül kialakult vitáról számolt be. Elmondta, hogy november 3-án — A fele jövőre nullára fut, nem győznénk költeni rájuk. Az autóm olyan volt, hogy idősebbnek emlegethettem, mint magamat... Az egyik idősebb „pilóta” fogalmazta meg: — Jogunk van többet keresni, önállóan dolgozni, bizonyítsák be, hogy úgy nem érdemes... De nekünk nincs kinek bizonyítani, hogy mi jól dolgozunk, hajtottunk, hiszen a vezetőink állandóan cserélődtek. Aztán meg, hiába bizonyítottunk, mindig elvitte a jussot más, hovatovább „lapjával" megyünk be az elszámolással, mert annyi irodista van... S a hatvanöt dühös tejesember csak mondta-mondta tovább. Nem érdekelte már őket a lobogtatott „brossára” a vállalkozási lehetőségekről, meg a jogszabályokról, meg a törvényekről, meg arról, hogy "máshol sem jobb, emberek, higyjék el...!”. Mindez valahogy már elkésett. Ők — néhányan meg is fogalmazták — döntöttek: szabad szakszervezetet akarnak, amelyik valóban tesz is értük. — A mostaniból kilépünk. — mondták rendre. Az szb-titkár- nő csak annyit jegyzett meg: „töltsék ki a kilépési nyilatkozatot...” — Már megint nyilatkozat — az MSZP vezetősége levelet kapott a Ribánszki-féle MSZMP- szerveződéstől. Ebben felszólítják az MSZP-t, hogy kezdjen tárgyalásokat az MSZMP-vel a „rendezetlen vagyoni kérdésekről”. Ribánszkiék ugyanis úgy vélik, hogy az MSZMP egyik jogutódjaként jogosultak a vagyon egy részére. Az elnökség ezzel szemben úgy határozott, hogy vagyonjogi kérdésekről nem kíván tárgyalásokba bocsátkozni egyik párttal sem; e kérdésekben a törvényes előírásokhoz, illetve a Miniszter- tanács rendeletéihez tartja magát a párt. Ennek megfelelően, a kormány rendelkezése értelmében, mindazoknak az ingatlanoknak a kezelői jogát, amelyek nem feltétlenül szükségesek a szocialista párt működéséhez, az MSZP visz- szaadja az államnak. így például döntés született arról, hogy az elnökség felkéri a párt budapesti szervezetét: a VII., a VIII. és a XIV. kerületi pártszékházat adja át a Fővárosi Ingatlankezelő Vállalatnak. Ami a Ribánszki-csoport felvetését illeti, Tóth András úgy vélte: az MSZMP néven működő szervezetnek is joga van arra, hogy (Folytatás a 2. oldalon) volt a válasz. — Vegyék alapul a szándékunkat... Sérelmek, jogos vagy annak vélt hátrányok, lávaként feltörő óhaj-sóhaj órákon keresztül. Végül egy törékeny megállapodás: egy hét múlva újból tájékoztatást kapnak, a sztrájk így elmarad. — Le kell ülnünk... — hajtogatta többször is az üzemigazgató. Kifelé menet bólintott rá az egyik „dühös”: — Bizony, nagyon itt van már az ideje, mert a tej előbb-utóbb „felforr...” Szilvás István Falum, városom . Falum, városom — mon- I I dogatjuk, emlegetjük. Régi I I élmények idézgetésekor | j vagy éppenséggel napi, mai I események, eredmények j kapcsán hozzuk szóba be- j ! szélgetéseink során. Egya- ] I ránt jólesik feleleveníteni a ; megfakult képet ha szép és i kedves, vagy kóstolgatni ! ■ egy-egy friss öröm ízét, tud- j | tára adni, eldicsekedni vele ! másnak is. Többet, sokkal . 1 többet jelent, mint amikor az ; j ember pusztán a lakóhelyé- ; | ről szól. Hiszen családi, ro- j j koni, baráti szálak kötik az il- ! lető településhez, innen sár- ' ’ jadnakazelsőeszmélések, itt ; történt a rácsodálkozás a vi- j S lágra side gondol, vágyik visz- ! ; sza a glóbusz talán legtávo- j ; labbi pontjáról is, akit a sorsa j j elsodort, legalábbis, amíg í igazából van hová, kihez ha- j ! zamenni. S falum, városom lehet ké- ! j sőbb az is, ahol a szülőföld j [ után peregnek az esztendők, > ; az újabb évtizedek. Munka, j j siker fűzhet akár egész sor ‘ i további helységhez is. S j í mindegyik kedvessé válhat ; : idővel, ha szülő, testvér már \ ■ nem vár másutt. Talán még j I kedvesebbé is, mint a szívhez ! egykor legközelebb álló. Ahányan vagyunk, lehet, j | hogy annyiféleképpen is jutunk el a felismeréshez: voltaképpen mit tarthatunk, vallhatunk igazán a magun- I I kénak, a hozzánk valóban j j közelállónak. S legalább I i ilyen változatosak az okok is, | j amelyek a magasztos érzést | kiválthatják bennünk. Nem | mindig nagy dolgok ezek,: olykor egészen egyszerűek, | ha nem is éppen jelentéktele- I nek, mindenesetre meglehe- I tősen köznapiak. Jómagam például — miért, miért nem? — történetesen egy új üzlet megnyitásakor döbbentem harmadik városomban arra, hogy íme, már ez is enyém. Hol ér véget a lakóhely és I hol kezdődik a falum, váró- | som...? — Nos, alighanem | valahol ott, ahol az ember a | települést örömével és gond- | jával együtt szeretni tudja. | Amikor nem csupán benne, I hanem vele élünk, boldogít I legkisebb gyarapodása és I bánt legapróbb hiányossága, j vesztesége is. Amikor bízta- | tás nélkül is tenni kezdünk j érte a magunk módján és másokban is próbáljuk lobog- I tatni a parazsat. Amikor j melldöngetés nélkül is észreveszik rajtunk azt a bizonyos | lokálpatriotizmust. Kedves és dicséretes, ha | idegenben is megőrizzük a j hajdani képet, a szülőhely I szeretetére baráti köröket | szervezünk. Ám az sem kevésbé tiszte- j JJetre méltó, ha életünk to- | vábbi, újabb nagy állomásain » is legalább így buzgólko- j dunk; a falu- és városszépítő jj egyesületekben az őslako- ^ soknál semmivel sem alább- | valóan ápoljuk a nemes ha- ( gyományokat, gyarapítjuk sokoldalúan településeinket, j Gyóni Gyula Felmentették Todor Zsivkovot Új főtitkár a BKP élén A gyöngyösi tejiparnál sem minden fenékig tejfel Hatvanöt dühös tejesember (Fotó: Perl Márton)
