Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-10 / 267. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. november 10., péntek A spanyol kormányfő: „A jövő politikai harcai gazdasági kérdéseken dőlnek el” (Folytatás az 1. oldalról) tartják szükségesnek. Nyers Rezső kifejtette, hogy a sztálini értelemben vett jaltai megállapodáson evolúciós módon szükséges túljutni. Ebben nagy szerepe van a kisebb országoknak is. Nem lehet az egyik táborból a másikba átugrani, de független politikát lehet folytatni. Az MSZP elnöke a magyar politikai életről szólva hangsúlyozta: a közeljövő tennivalói között szerepel az alkotmányosság teljessé tétele, az új intézmények tartalommal való megtöltése. Ugyanakkor halaszthatatlanul szükséges a gazdasági kérdések előtérbe kerülése. Most ugyanis túlzottan az ideológiai természetű, s kevésbé a nemzet jövője számára fontos hosszú távú stratégiai kérdések vannak napirenden; hiányzik a gazdasági jövőt körvonalazó érdemi párbeszéd. Felipe González véleményéből is kitűnt: a jövő politikai harcai a gazdasági kérdéseken dőlnek el, ezt támasztja alá Spanyolország tapasztalata is. A magyar pártelnök utalt arra, hogy Magyarországon a gazdasági problémák közül a pénzügyi helyzet a legsúlyosabb. Hozzáfűzte: nem lenne annyira tragikus a helyzet, ha lélegzetvételnyi időnk lenne, az azonban éppen most elfogyott. Mindketten úgy fogalmaztak, hogy az IMF — bár pénzügyileg igaza van — nem veszi tekintetbe a politikai realitásokat. A gazdasági témával összefüggésben a spanyol politikus kijelentette: Nyugat-Európa számára fontos a magyar tapasztalatok megismerése, a magyarországi folyamatok támogatásához érdeke fűződik. Ugyancsak lényegesnek ítélte, hogy a nyugati országok felfogásában Magyar- ország átkerüljön az állami irányítású országok kategóriájából a piacgazdaságú államokéba. A pártközi kapcsolatokra térve egybehangzó volt a vélemény arról, hogy az MSZP és a Spanyol Szocialista Munkáspárt fontos érdeke a jó kapcsolatok fejlesztése. Közösen és más szocialista és szociáldemokrata pártokkal együtt kell a szocialista értékek korszerű felfogását és jövőjét megvitatni. Egyetértett azzal, hogy ezt a pártok programja, szervezeti felépítése és gyakorlati politikája alapján kell megközelíteni. A Szocialista Intemaci- onálé vezetésének nagy része jól érti ennek a kérdésnek a lényegét. A spanyol miniszterelnök — ugyancsak a reggeli órákban — koszorút helyezett el a Magyar Hősök emlékművén a Hősök terén. A sűrű program részeként — a, spanyol nagykövetség szervezésében — Felipe González találkozott a magyar ellenzéki pártok képviselőivel. (A nagyköveti rezidencián megtartott eszmecseréről az MTI nem készíthetett tudósítást, mert oda munkatársát nem hívták meg.) Csütörtökön is folytatódtak a partnertárgyalások. A spanyol kormányfői látogatás egyik érdekessége ugyanis, hogy ezúttal plenáris ülést nem tartottak a tárgyaló delegációk, hanem — elsősorban a hatékonyság, a konstruktivitás jegyében — az egyes szakterületek vezető képviselői folytattak megbeszéléseket. A kora reggeli órákban Horn Gyula külügyminiszter Francisco Ordonezzel, a spanyol diplomácia vezetőjével ült tárgyaló- asztalhoz a Külügyminisztériumban. Megbeszélésükön áttekintették a nemzetközi élet aktuális kérdéseit, majd a kétoldalú kapcsolatokról és a magyarországi átalakulási folyamatról váltottak szót. Horn Gyula nyomatékkai aláhúzta: a magyar kormány alapvető érdeke, hogy mielőbb megállapodás szülessen az európai fegyveres erők korlátozásáról szóló bécsi tárgyalásokon. A külügyminiszteri tárgyalások befejezését követően a magyar-spanyol kapcsolatok fakulása szempontjából fontos három egyezményt írtak alá a Parlament kupolacsarnokában. A beruházások kölcsönös védelméről és támogatásáról, a középiskolai bizonyítványok és az egyetemi diplomák kölcsönös elismeréséről szóló megállapodást, valamint az ipari együttműködési jegyzőkönyvet a partnertárgyalásokon résztvevő magyar, illetve spanyol szakminiszterek látták el kézjegyükkel. * Hivatalos magyarországi látogatását befejezve tegnap a késő délutáni órákban elutazott Budapestről Felipe González Már- quez. A spanyol kormányfőt a Ferihegyi repülőtéren Németh Miklós miniszterelnök búcsúztatta. James Baker Magyarországról és Lengyelországról Japán is kezet nyújt? Az ázsiai-csendes óceáni országok képviselőivel is tárgyalt Lengyelország és Magyarország támogatásáról az amerikai külügyminiszter. Remény van arra, hogy Japán bekapcsolódik a huszonnégy nyugati ország közös erőfeszítéseibe — mondotta az Ausztráliából visszatérő James Baker. A külügyminiszter egyúttal megismételte a sajtó előtt: az amerikai kormány nem ért egyet a törvényhozás javaslataival, hogy a George Bush elnök által eredetileg javasolt 435 millió dollárnál többet fordítsanak Lengyelország és Magyarország reformjainak a megtámogatásá- ra. „Később, szükség esetén, meg lehet még vizsgálni a kérdést, de most az összeg elegendő” — mondotta James Baker. A törvényhozásban még folyik a vita az összegről, amelynek egyébként legfeljebb egy negyede jutna Magyarországnak. A várakozások szerint a napokban megszülethet a döntés, mivel a jövő héten látogat az amerikai fővárosba Lech Walesa, a Szolidaritás vezetője — Washingtonnak kínos volna, ha az ügy akkor még mindig függőben lenne. James Baker egyébként megismételte, hogy az Egyesült Államok a békés változásokban érdekelt Kelet-Európábán, nem szeretne erőszakot és vérontást, a stabilitás hiányát sem ott, sem a Szovjetunióban. Az amerikai külügyminiszter kitért a kérdések elől, hogy a legújabb fejlemények tükrében hogyan alakulhat a német kérdés és Európa politikai helyzete a következő években. Annyit mondott csupán, hogy kedden telefonon tárgyalt Hans-Dietrich Genscher bonni külügyminiszterrel: közös véleményük az, hogy a két német állam népei újraegyesülésének vagy kiegyezésének békésen, szabadon kell végbemennie. Bonn és Varsó Idegesség és kételyek Feszült, ideges légkör, nemtitkolt kételyek jellemezték Varsóban a bonni kancellár lengyelországi látogatásának kezdetét megelőző órákat. Az utolsó percekig tartottak a két kormányfő megbízottai között az előkészítő megbeszélések, amelyek még a Rakowski-kormány idején kezdődtek, majd a Mazowiecki-kor- mány hatalomra jutása után felgyorsultak. Nem kedvezett a légkörnek a Kohl programja körül kibontakozott huza-vona (a kancellár végül is lemondott a Szent Anna hegyi templom német nyelvű miséjén való részvételről), s az sem, hogy az NSZK varsói nagykövetét alig néhány nappal a látogatás előtt leváltották, eddig pontosan nem tisztázott okok miatt. Az új nagykövet alig két nappal a látogatás előtt adta át megbízó levelét Jaruzelski köztársasági elnöknek. Az NDK-ban kialakult helyzet Bonnt és Varsót egyaránt váratlanul érte, és bonyolultabbá tette a lengyel-német megbékélés első nagy fontosságú aktusának minősülő látogatás előkészítését. Három telefonbeszélgetés is szükségessé vált Kohl és Mazowiecki között. A varsói kételyek azonban nem a mostani látogatás várható eredményeivel kapcsolatosak, hanem a lengyel-német viszony távlataival, mindenekelőtt a német újraegyesítés szinte elemi erővel napirendre került kérdésével. Az új lengyel kormány ebben a tekintetben váratlan fordulatot hajtott végre: a német újraegyesítést a németek belső ügyének minősítve leszögezte, hogy az egyesítésnek békét és az európai határok biztonságát is jelentenie kell. Adam Michnik képviselő a Szolidaritás lapja — a Gazeta Wyborcza — hasábjain így fogalmazott: „A sztálinista rend maradványainak görcsös támogatása az NDK-ban — Németország megosztottsága alapjának megőrzéseként — nem szolgálja Lengyelország nemzeti érdekeit.” Az új lengyel kormány álláspontja a német egyesülés kérdésében igen pozitív fogadtatásra talált Bonnban, s a viszonzás az NSZK részéről minden eddiginél eltökéltebb és jelentősebb gazdasági támogatásban fog valószínűleg testet ölteni. Varsó a legtöbbet immár nyilvánvalóan Bonntól várhatja, azaz Párizs, London és Washington, a régi hagyományoknak megfelelően, csak a második vagy a harmadik hegedűs szerepét vállalhatja Kelet-Európa eme neuralgikus térségében. De éppen ezzel függnek össze szorosan a lengyel kételyek és a varsói feszültség. A keserű történelmi tapasztalatok fényében vajon hosszú távon, akár az egységes „európai házon” belül is, nem túl veszélyes-e a lengyelországi német befolyás ilyen mértékű növekedése? — teszik fel a kérdést Varsóban. S nagyon szeretnék, ha a választ nem Bonnban vagy Varsóban, hanem összeurópai szinten fogalmaznák meg, a négy nagyhatalom részvételével. Míg a német egyesítés kérdésére Varsó talán valóban túl gyorsan válaszolt, addig más, a német-lengyel viszonyt befolyásoló ügyben, így a német nemzeti kisebbség kérdésében igen komoly késéssel nyilatkozott még. Ismét Michnik cikkéből: „A de- mokratizációs folyamat keretében a lengyel állampolgárok valamennyi csoportjának biztosítani kell a lehetőséget vallási, kulturális és nemzeti igényeik kielégítéséhez.” És e kérdésben is kétely merül fel: „A német nemzeti kisebbség kérdése nem lehet a két ország kormánya közötti alku tárgya, még kevésbé a nyomás eszköze a lengyel kormányra.” Michnik arra figyelmeztet, hogy The Independent: Politikai Csernobil fenyeget-e Magyarországon? A gazdasági válság és politikai bizonytalanság közepette folyó magyar átalakulás problémáit elemző cikkében a The Independent csütörtökön felveti: „Vajon fennáll-e egy politikai Csernobil kockázata?” Isabel Hilton bevezetőben a kelet-németországi fejleményekre utalva kiemeli, hogy az NSZK ígéretet tett az esetleges ottani átalakulás „kipámázásá- ra”. Mint úja, Magyarországon azonban a kezdeti politikai eufóriát felváltotta a problémák óriási nagyságrendjének nyugtalanító felismerése. Ez azzal az aggodalmas várakozással párosul, hogy vajon milyen mértékben hajlandó a Nyugat anyagi segítséggel elősegíteni a gazdasági átalakulást, ami létkérdés a Nyugat bátorításával megkezdett kísérlet szempontjából. Magyar közgazdászokkal és politikusokkal, szakértőkkel folytatott beszélgetéseiből idézve Isabel Hilton arra a következtetésre jut, hogy a hosszú és fájdalmas átalakulási folyamat nem valósítható meg külső segítség nélkül. Befejezésül egy meg nem nevezett elemzőt idéz: „Csernobilban megfelelő szakértelemmel nem rendelkező amatőrök kísérleteztek egy nem tökéletes és nagyon veszélyes nukleáris erőműben. Itt (Magyarországon) megvan egy politikai Csernobil potenciális lehetősége: egy tökéletesnek nem nevezhető rendszer, szakértelemmel nem rendelkező, tapasztalatlan ellenzék és kormányzó párt. A külvilág nem volt felelős Csernobilért, de végül belekeveredett az ügybe. Jobb előre számolni fejleményekkel, mint megvárni, amíg bekövetkeznek. Sikerünk bizonyos mértékben a külvilág segítségétől és bölcsességétől függ. Ha most mindenki azt mondja, hogy ez valaki másnak a felelőssége, akkor tragikus helyzet alakulhat ki”. megbékélés ide, megbékélés oda, a két ország „sovinisztái” nyilvánvalóan tovább fogják szítani a német-lengyel gyűlöletet. Kohl kancellár mostani lengyelországi látogatása minden bizonnyal eredményes lesz; az aláírásra kerülő közös közlemény szinte mindent tartalmazni fog, amit a felek ma elérni szeretnének. Varsó nem csak újabb ígéreteket kap majd az ország gazdasági és politikai reformjainak támogatását illetően, hanem új hiteleket (2 milliárd márkáról beszélnek) és hitelgaranciákat is. Mintegy egymilliárdnyi tartozását elengedi a Szövetségi Köztársaság, más tartozásokat zlotyra számolnak át, és Lengyelországban használnak fel környezetvédelmi és infrastrukturális vagy mezőgazdasági fejlesztések céljaira. A számos kormányközi megállapodás között lesz olyan, amely a beruházások támogatására és kölcsönös védelmére vonatkozik. A közös közleményben az NSZK az 1970-es lengyel- NSZK szerződésre és a Helsinki Záróokmányra hivatkozva ünnepélyesen és sokadszor meg fogja erősíteni, hogy nem támaszt területi követeléseket Lengyelországgal szemben. Zsebesi Zsolt Elnökség elé kerül ma a tisztázni való Megváltozik az MSZP és a megyei lapok kapcsolata Vastagh Pál szerint az MSZP elnökségének november 10-i, pénteki ülésén tisztáznia kell a megyei lapok és lapkiadó vállalatok gazdasági, jogi és politikai helyzetét — mondotta az MTI munkatársának az MSZP országos vidéki titkára csütörtökön Debrecenben, azt követően, hogy találkozott a Hajdú-Bihari Napló újságíróival, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat dolgozóival. A debreceni megbeszélés előzményeihez tartozik, hogy a Napló munkatársai november elsején szándéknyilatkozatban fogalmazták meg: ezentúl minden politikai párttól független, demokratikus szellemiségű napilapot készítenek. November 7-én egy Németh Miklós miniszterelnökhöz írt nyílt levelükben kezdeményezték azt is, hogy a kormány vizsgálja felül a megyei lapkiadó vállalatok helyzetét és találjon megoldást arra, hogy a kor társadalmi és gazdasági törekvéseivel összhangban működhessenek. Szorgalmazták, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat legyen minden párttól és szervezettől független, önálló gazdálkodó szervezet. Vastagh Pál nyilatkozatában e kezdeményezéseket a bizalmatlanság és egyfajta elhatárolási törekvések megnyilvánulásaként értékelte. Kissé ködös és naív fel- tételezésnek minősítette azt a szándékot, hogy egy lap függetlenítheti magát a körülötte zajló politikai átstrukturálódástól és politikai vitáktól. Szerinte egy jelentős politikai párt — így az MSZP is — szükségképpen sokat tesz és kell is, hogy tegyen saját sajtójának megteremtéséért. Ugyanakkor az MSZP és a lapok viszonya alapvetően más lesz, mint az elődpárté volt, bár a régi örökség még nyomasztja az új pártot. A megyei lapoknál nagyon differenciált, a szellemi önállóság és a kritikai műhely valamennyi jegyével rendelkező kollektíváknak kell kialakulniuk, olyanoknál, amelyek nem szolgai függésben, hanem az értékek képviseletében segítik a párt törekvéseit. Ma már úgy látom, és a debreceni vita is erről győzött meg — mondotta —, hogy a kongresszusnak nemcsak a központi lapról, hanem a megyei lapokról is állást kellett volna foglalnia. Ez elmaradt, s ezt kell most az elnökségnek egy iránymutató állásfoglalással pótolnia. Vastagh Pál arra a kérdésre válaszolva, hogy a most szerveződő MSZMP esetlegesen igényt tarthat-e a megyei lapokra, sajnálatosnak tartotta, hogy többen figyelmen kívül hagyják a kongresszus teljesen legális és legitim döntését az MSZMP megszüntetéséről, és a jogutód párt, az MSZP megalakításáról. — Különösen sajnálatos, hogy azok, akik a mostani folyamatok elindításáért is sokat tettek, most az MSZMP jogfolytonosságának hirdetésével ugyanezen törekvések lefékezőivé, akadályozóivá váltak. Ezzel rendkívüli módon megzavarták az emberek gondolkodását, s hátrányosan befolyásolják az MSZP szerveződésének immár kiszélesedő folyamatát. — Mindenkinek alkotmányos joga meggyőződésének megfelelő politikai pártot szervezni, de ahhoz nincs joga, hogy ezzel más párt tevékenységét, munkáját keresztezze és akadályozza — mondotta végül Vastagh Pál. A Hajdú-Bihari Napló újságíró kollektívája a Vastagh Pállal folytatott megbeszélés után is fenntartotta korábban deklarált álláspontját, miszerint a jövőben a szakmai-etikai hitelességen alapuló, pártoktól független, demokratikus napilapot kíván készíteni. Előrehozták 1990-ről Pártértekezlet az NDK-ban Egon Krenz, a NSZEP KB főtitkára beszél a Központi Bizottság székháza előtt tartott berlini gyűlésen, amelyen több mint tízezer ember vett részt. Mint ismeretes a NSZEP háromnaposra tervezett ülésén a párt új Politikai Bizottságot választott és új gazdasági-, politikai program kidolgozását kezdte meg . (Népújság-telefotó — MTI) Az NSZEP Berlinben tanácskozó központi bizottsága csütörtökön úgy határozott, hogy december 15-re összehívja a párt országos értekezletét. A KB-ülés határozatainak szerkesztésével megbízott bizottság a testülethez érkezett nagyszámú kérés, javaslat és követelés hatására döntött az értekezlet egybehívásáról, amely a negyedik lesz az NSZEP 43 éves történetében. A pártértekezlet célja — olvasható a szerkesztő bizottság határozatában — a párton belül és az országban kialakult helyzet értékelése, a XII. pártkongresz- szus előkészítését szolgáló feladatok megvitatása, a Központi Bizottságon belüli személyi változások megtárgyalása és elfogadása. A pártértekezleten Egon Krenz főtitkár terjeszt elő referátumot. Utolsó hivatali tisztségéről is Lemondott Teng Hongkongi sajtójelentések szerint lemondott utolsó hivatali tisztségéről, a Központi Állami Katonai Bizottság elnöki posztjáról Teng Hsziao-ping, akit eddig az ország első számú politikusaként tartottak nyilván. A China News Service nevű félhivatalos hírszolgálati iroda úgy tudja, hogy Teng Hsziao-pinget a testület élén Csiang Cö- min, a KKP Központi Bizottságának főtitkára váltotta fel. (MTI)
