Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-09 / 266. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. november 9., csütörtök CSALÁD — OTTHON — ISKOLA 5. Receptsarok Levesek babból Sajnos itt az ősz, és a megszokott zöldségfélék lassan kiszorulnak étrendünkből. Helyettük mást kell főznünk. Ezúttal néhány bableves receptjét közöljük. Szárazbableves Hozzávalók: 20 dkg bab, 2 dkg zsír, 4 dkg liszt, 1 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyemgyökér, 1 kis fej vöröshagyma, paprika, ecet, só, cukor. A babot előző este beáztatjuk. Másnap reggel másfél liter vízben feltesszük főni. Ízlés szerint sót teszünk bele. Amikor a bab félig megfőtt, hozzáadjuk a megtisztított, hosszába vágott zöldségeket. A zsírból és a lisztből zsemleszínű rántást készítünk, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, késhegynyi pirospaprikát és a levesbe tesszük. Tálalás előtt a levest ízlés szerint cukorral és ecettel ízesítjük. Babpüréleves Hozzávalók: hasonló a fentihez. A leves a fent ismertetett módon elkészítjük. Amikor a bab teljesen megfőtt, a léből kiszedjük és átpasszírozzuk. Azátpasz- szírozott pürét visszatesszük a levesbe, egy kanál tejfölt teszünk még hozzá és forralás után tálalhatjuk. Ne feledkezzünk meg itt sem a cukorral és az ecettel való ízesítésről. Bableves parasztosan Hozzávalók: 20 dkg bab, 2 dkg zsír, 4 dkg liszt, 2 szál sárgarépa, 2 szál petrezselyemgyökér, 1 kis fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 babérlevél, só, ecet, cukor, 40 dkg füstölt oldalas, 40 dkg füstölt kolbász, 4 szelet szalonna. A babot beáztatjuk, majd másnap reggel másfél liter vízben feltesszük főni. Beletesszük a sőt, a füstölt kolbászt, a füstölt oldalast és a szalonnát is. Amikor a bab félig megfőtt, a levesbe beletesszük a megtisztított, hosz- szára vágott zöldségeket, babérlevelet. A zsírból, lisztből zsemleszínű rántást készítünk, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát és beletesszük a levesbe. Amikor a bab teljesen megfőtt, ecettel és cukorral ízesítjük még a levest. Aki szereti, tehet bele tejfölt is. Jókai-bableves Hozzávalók: 20 dkg bab, 4 dkg liszt, 1 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyemgyökér, 1 kis fej vöröshagyma, 80 dkg friss kolbász. A babot beáztatjuk, másnap reggel feltesszük főni, sóval kellően ízesítjük. A hagymát héjától megtisztítva egészben a levesbe tesszük. A friss kolbászt megsütjük, a kisült paprikás zsírból (4 dkg) és a lisztből rántást készítünk. A rántást beletesszük a levesbe és hozzáadjuk a darabokra vágott sült kolbászt is. Babgulyás Hozzávalók: hasonló a Jókai bableveshez, csak a friss kolbász helyett itt 80 dkg sertéscombra van szükségünk. A zsírt feltesszük melegedni, amikor megolvadt beletesszük a nagyon apróra vágott hagymát. Fedő alatt puhára pároljuk és amikor a hagyma jól megpárolódott, 3 dkg pirospaprikát teszünk hozzá. Erre ráhelyezzük a kockára vágott húst, valamint a 20 dkg előzőleg beáztatott babot. Először csak kevés vízzel öntjük fel és így főzzük egy jó félóráig. Amikor a hús és a bab fél- fővésben van, akkor öntjük még fel hideg vízzel a kellő mennyiségre. Addig főzzük, amíg a bab és a hús teljesen meg nem puhul. Aki szereti, főzheti vegyesen füstölt hússal is. Táplálkozásunk eszközei Mindennap eszünk, s ehhez evőeszközöket használunk. Érdekes ezek története. Valameny- nyi eszközünk közül talán legnélkülözhetetlenebb a kanál. Használata visszanyúlik az emberiség legrégibb korába, alakja a primitív és művelt népeknél évezredek lefolyása alatt lényegileg ugyanaz maradt. Az őskorban agyagból készült, formája kis kagylóalakú csésze, melynek egyik oldalából nyél nő ki. A nyél rendesen sokkal rövidebb, mint a mai kanálé. Kárpát-medencei leletekből ismerünk ilyen kanalakat. Svájci leletekből, hol a tárgyak konzerváló rétegben feküdtek, ismerünk fakanalakat is, melyek szintén az újabb kőkorból származnak. Az asszírok vörösrézből készítették, az egyiptomiak fából faragott kanalakat használtak, s a nyelét emberi vagy állati alakok díszítették. A görögöknél aranyból is készítettek kanalat, jobbára azonban homorúra formált kenyértészta szolgált kanálként. Pompeiben találtak bronz kanalakat is, amelyeknek egyenes nyelük van, s egészen egyszerűek vagy lópatkó alakban végződnek, csészéjük hegyes, ami azzal magyarázható, hogy nem csupán folyadék mérésére, hanem kagylók fölbontására is használták. A középkorban a kanál a misénél is használatos volt, a kehelyben a bort és a vizet kanállal keverték meg, és kanállal szedték ki az ostyát az edényből. Az ilyen kanál nyele rövid, csészéje lapos volt. A 14. és 15. században a francia és a burgundi udvarokban kezdődik a kanállal való fényűzés: Németországi evőeszközök az 1600-as évekből (MTI-fotó: Cser István) ötvösök, zománcolók és elefántcsont-faragók remekeltek a kanál díszes előállításában, amelynek alakja azonban ekkor sem változott. A18. századtól terjedtek el azok a kanalak, amelyeknek hajlított és lapátalakban végződő nyelük van. A kés szintén egyike az emberiség legrégibb szerszámainak. A régibb kőkor korai szakaszának szerszámformái között ugyan nem látunk olyant, melyre a kés fogalma pontosan ráillene, de már az átmeneti kor és különösen a barlangi leletek és konyhahulladék halmok nagy számban szolgáltatnak olyan vékony kova- és más kőfajtákból készült pengéket, amelyek egyszerű pattintással készültek, hosszúkásak, keskenyek és kétélűek. Ezek a legkorábbi kések, melyek e formában az újabb kőkoron keresztül is fennmaradtak. Az igazi kések azonban csak a bronzkorban tűntek fel. Legegyszerűbb formája a tokos kés, amely valószínűleg lándzsavégből származik. Nyelét a lándzsákéhoz hasonló köpű alkotja, amely a lándzsapenge helyett egyélű, kissé hajlított, széles hátú pengét hord. Az ebből fejlett nyeles kések csaknem teljesen hasonlók a késeinkhez, s rendesen csak abban térnek el, hogy pengéjük kétszer görbült. Nyelük ugyanazt a fejlődést mutatja, mint a tőröké és kardoké, azzal a különbséggel, hogy a késeké a legfejlettebb korban sokkal gazdagabb tagolást és díszítést mutat. A vaskor végókése rövid, görbe, pengéje egyszer görbült. Az ujjakat helyettesítő villa csak az újabb korok terméke. Brooke Shields mint kőkorszaki szakiné Brooke Shields, a népszerű amerikai színésznő barátjával, Andrew Houghton-nal a „Flinstone család” televíziós sorozat egyik házaspárjának öltözve parádézik New Yorkban, a Mindenszentek előestéjén, október 31-én rendezett jótékonysági jelmezbálon, amelynek bevételét a Jótékonysági Gyermekalapnak ajánlották fel. (Telefotó-MTI Külföldi Képszerkesztőség) Egyszerű és elegáns Nagyon dekoratív kosztümöt készíthetünk a bemutatott szabásminta alapján, s mivel fazonja nem komplikált, gyorsan elkészülhet, hiszen még gomboláspántja sincs. Elkészítéséhez 140 centi széles anyagból 2,10 méter szükséges. Érdemes vékonyabb, kellemes anyagot választani (például gyapjúdzsörzé), így egész évben viselhető. Különösen szépen mutat, ha elkészültével valamilyen finom (fényes selyemszállal, osztott hímzővel például) hímzéssel dekoráljuk a kabátka elejét. A szabásminta jelzése: 1— kabát eleje, 2= kabát háta, 3= kabát ujja, 4= szoknya eleje, 5— szoknya háta, 6= kötőpánt, 7= övpánt. Baba-mama ajándékcsomag A Multireklám Kisszövetkezet szervezésében az idén márciustól minden Budapesten szülő mama ajándékcsomagot kap az Állami Biztosító, a Postabank és Takarékpénztár, a Sancella-Hungary Kft, a Helia Társaság, valamint a Multireklám szövetkezet jóvoltából. Egy év alatt a főváros szülészeti osztályain mintegy 30 ezer ajándékcsomagot adtak át a kismamáknak. A baba-mama program igen kedvező visszhangot váltott ki az érintettek körében. A kisszövetkezet célja az, hogy 1990. márciusától az egész országra kiterjessze az akciót, és így minden Magyarországon szülő kismama megkapja az ajándék- csomagot, amely a legszükségesebb kellékeket tartalmazza. Mivel a szövetkezet az ajándékcsomag-programhoz semmiféle állami támogatást nem kap, ezért további sponzorokat keres programjához. Az érdeklődő vállalatok segítségét szívesen fogadja a Multireklám Kisszövetkezet, amelynek címe: 1395. Budapest, Pf. 431. Telefon: 1-297-690. A pszichológus válaszol A betegségek nem hivatalos „rangsora” Szívinfarktust kap egy távoli ismerősünk. Megijedünk, sajnáljuk, féltjük. Szorongással vegyes tisztelet tölt el iránta, mivel az infarktustól valahol mindenki fél. (Szívpanaszaival általában mindenki orvoshoz siet.) Ugyanakkor a közfelfogásban ez egy „rangos” betegség, mivel maga a szív nemcsak létfontosságú, hanem tiszteletreméltó és felsőbbrendű szervünk. A szív a költők örök nagy témája, mély és fenn- költ érzelmekkel kapcsolatos. Ehhez járul még, hogy a szívinfarktus köztudottann a szorgalmas, a mindig elfoglalt, hajtós, lelkiismeretes emberek betegségeA vese súlyos működészavarait korántsem övezi ekkora tisztelet és félelem, pedig nem kevésbé fontos szerv az életben maradáshoz, de valahogy távolabb esik az érdeklődésünk körén. Elhanyagolni is hajlamosabbak vagyunk talán. A májzsugorodás is komoly baj, de alacsony a „rangja”, még akkor is, ha nem krónikus italozás következménye. A rosszindulatú daganatoktól is minden ember retteg, e betegséget egybehangzóan igen súlyosnak ítéli meg a közvélemény, mégsem a tisztelet, inkább valami titkolt irtózat vegyül a szánalmunkhoz, illetve a félelmünkhöz. Sajnos, emiatt sokan későn mennek orvoshoz, bár észreveszik a daganatukat. E betegség- csoportban az agydaganaté az első hely a „rangsorban”, és a vég- bélrák az, melyet inkább szégyellnek — ez a szervek rangjával függ össze. Az agyvérzés mégis az agydaganat „mögött” foglal helyet, talán azért is, mert sajnálatos gyakorisága miatt kevésbé különleges. És bizonyára azért is, mert a bénult ember magatehetetlenségét és beszédzavarát asszociáljuk hozzá. Az epilepszia a központi ideg- rendszer szervi megbetegedése. A vele járó időszakos görcsroham ijesztő látvány, a középkorban igen tisztelték és „szent betegségnek” nevezték. Ma is használatos orvosi elnevezése: „morbus sacer”, de ma már nem tartozik a legtiszteletreméltóbb betegségek közé. Vannak más betegségek is, melyek az idők folyamán „jelentésváltozáson” mentek át. Az egyik ilyen a tébécé. Napjainkban szerencsére kevés ilyen megbetegedés történik, és hatásos gyógyszerek is vannak ellene. A fiatalabb korosztályból valószínűleg senki sem ijedne meg túlságosan e diagnózis hallatán; néhány évtizeddel ezelőtt rettegett és lenézett, egyúttal furcsa módon tisztelt betegség volt. Rettegett, me,rt sok halálos áldozatot szedett. Lenézett, mert a szegények népbetegsége volt, de tisztelt is, mivel a sápadt, keskeny arc, a légies alkat, a lankadtság a kor — leginkább a múlt század vége — arisztokratikus, romantikus szépségideáljához hasonlított, a „közönséges” pirospozsgás, kicsattanó külsővel szemben. Az elmúlt évszázadok szörnyű járványokat okozó, félelmetes betetségeit, a feketehimlőt, a pestist, a kolerát szerencsére már csak hírből ismerjük. Itt van viszont a jelenkor legrettegettebb betegsége, az AIDS, melyet egyben roppant szégyellnivalónak is tartanak az emberek, ezért az adatokat titkosan kezelik. Ha valakiről kiderülne, hogy AIDS- es, környezete úgy húzódna el tőle, „mint a leprástól”. Holott szokványos emberi érintkezéskor köztudottan nem fertőz. Az AIDS iránti szokatlan érdeklődés jelzi, hogy a közvélemény szemében több mint egyszerűen gyógyíthatatlan betegség. A „bűnösnek” minősített kicsapongó nemi élet büntetéseként fogják fel. Még két betegségcsoportot érdemes megemlíteni. A bőrbetegségektől általában húzódnak, irtóznak az emberek, mivel ezek látványa kellemetlen, és — sokszor tévesen! — ragályosnak hiszi őket a köztudat. Ez a betegekben fokozza a rossz érzéseket. Minden testi betegségnél erősebb tévhitek és előítéletek tapadnak az elmebetegségekhez. Viszonylag művelt, felvilágosult emberek is félreértelmezik a tüneteket, a beteg embereket „bolondnak” titulálják, vicceket gyártanak a rovásukra. Kíváncsisággal vegyes borzadállyal leskelődnek be az elmeosztály kerítésén. Az onnan hazakerült embereket pedig hosszú ideig gyanakodva figyelik, kiközösítik, ami igazságtalanul megnehezíti visszailleszkedésüket az egészséges hétköznapokba; pedig megbélyegzés nélkül is nehéz lenne. Elmebetegségéről magával a benne szenvedővel beszélni is „tabu”; hasonló jelenség a ráknál figyelhető meg. Összefoglalva: a betegségek „rangjának” alapja tehát a testrészek, szervek fontossága, a betegség veszélyessége, külső megjelenési formája, és a hozzá kapcsolódó egyéb asszociációk. Tanulság: valószínűleg igazságtalan, hogy nem egyenrangúak a betegségek. Annyi bizonyos, hogy nem szerencsés sem túl-, sem alábecsülni őket. Fontos, hogy mások baját ne nézzük le, a magunkét pedig ne nézzük el — akár „kicsi”, akár „nagy”! Dr. Ignácz Piroska
