Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-29 / 283. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. november 29., szerda ORSZÁGRÓL — ORSZÁGRA 5. Az út vége Olasz kommunisták: Az öt napig tartó, színvonalas és szenvedélyes vitát egy soros, a határozati javaslat zárta le: „A központi bizottság támogatja, hogy a főtitkár javaslatának megfelelően új pártot eredménye­ző átalakulást indítsunk el rend­kívüli kongresszus összehívásá­val.” Ennyi. Nem fejezetekre és alpontokra oszló, vaskos, emészthetetlen dokumentum, mint a korábbi határozatok. És vége a kompromisszumokat ke­reső alkudozásoknak is, amelyek végül mindig egyhangúságot eredményeztek a gondosan ösz- szeállított határozatok mögött, noha a hatalmas párt már évtize­dek óta sokféle áramlatot foglalt magába. Ezek a belső platformviták most először végződtek nyílt tö­réssel, szembenállással. Achille Occhetto főtitkár tudta, hogy mindent egy lapra kell feltennie. A tagság és a vezetés tekintélyes része szembefordult névváltoz­tatási és átalakulási javaslatával, amely hatalmas indulatokat ka­vart, felháborodást, tiltakozást keltett. „Ez a javaslat az olasz kom­munista mozgalom halála. Min­den erővel ellene fogok szegülni” — jelentette ki Pietro Ingrao, a párt „nagy öregje”. „Előkészítet­len, átgondolatlan ” — így Natta, az előző főtitkár. „Ugyan kivel akarunk új pártot alakítani, ha Craxivalnem lehet?”— kérdezte Pajetta, a másik nagy öreg. Occhettónak egyetlen válasz­tása maradt: név szerint szava­zást kérni egy tömör, egyértelmű határozatról. Ha a korábbi mó­don a kompromisszumot keresi, csak helyrehozhatatlan tekin­télyvesztés árán sikerült volna ez. S a kommunista névhez és tartalomhoz ragaszkodók való­színűleg így is rendkívüli kong­resszust vagy pártszavazást kényszerítettek volna ki a javas­lat elvetésére. Occhetto (aki rossz taktikusnak bizonyult, mert kellő előkészítés nélkül dobta be ezt a hatalmas követ), bátor stratégaként szavazást kért, és a negyven év körüli új ve­zető gárdára támaszkodva maga mellé állította a KB többségét'. 219-en álltak melléje, 73 ellen- szavazat és 34 tartózkodós mel­lett. A megoszlás — amint a névsor mutatja, ki hogyan szavazott — nem nemzedéki. Az ellenzők kö­zött, Ingrao, Natta, Pajetta és Tortorella mellett, fiatalabbak is Vannak, a még mindig kemény politikát követelő szakszervezeti vezetők, a volt manifesztósok (Castellina, Magri), a brezsnyevi időkben szovjetbarát, most meg­lehetősen talajt vesztett Cossut- ta. És az újjáalakulást támogatók között is akadnak idősebbek (Reichlin, Bufalini, Iotti, Lama), a Napolitano vezette „szociálde­mokrata” szárny egésze és az Occhetto köré tömörülő „ifjútö­rökök” csapata: Veltroni, D,Alema, Mussi, Fassino, Bas- solino, Turco. Minden megfigyelő egyetért abban, hogy ez a drámai vita és szavazás az út végét jelenti az 1921-ben Livornóban megala­kult Olasz Kommunista Párt, a nyugati világ legnagyobb, és vé­gig „rendhagyó”, ugyanakkor a választásokon egyedül sikeres kommunista pártja számára. Ez a párt önálló úton indult el, már a háború után, Togliattival, majd a hatvanas évek végétől vitába szállt a sztálinizmussal és a het­venes évek végére, Berlinguerrel eljutott a teljes szakításig azzal, amit akkor még nemzetközi kommunista mozgalomnak ne­veztek. S ma már — amikor Ke­let-Európábán domino-szeruen összedől a „létező szocializmus” — végképp nem maradhat meg az idejétmúlt, kinőtt ideológiai burokban. Ezt természetesen azok is tud­ják, akik az újjáalakulás ellen szavaztak. A vita nem sztálinis­ták és reformerek között folyt (mint Kelet-Európábán), hanem azok között, akik úgy látják, hogy minden tekintetben a szoci­áldemokrácia útjára kell lépniük (csatlakozva a Szocialista Inter- nacionáléhoz), és azok között, akik hisznek még a demokrati­kus reformkommunizmusban, és úgy látják, kereshető a szociálde­mokráciáétól eltérő út is. Ez utóbbiak kisebbségben marad­tak a KB-ban, és valószínűleg ki­sebbségben maradnak majd a most kezdődő vitában is, amely kiteljed a tagság egészére és a jö­vő év elején megtartandó rend­kívüli kongresszuson zárul majd le. Occhetto váratlan indítványa kikényszerítette a nyílt állásfog­lalást, s hamarosan kiderül, hogy hány párt élt és él együtt ebben a 10 millió szavazót számláló konglomerátumban. A múltheti szavazás valószínűleg a pártsza­kadás nyitánya is. Az értelmiségi „szalonkommunistáktól” az osz­tályharcos kikötőmunkásokig (akiket valószínűleg hamarosan felszámol az automatizálás), a hivatásos pártmunkásoktól a külvárosi peremreszorult kábító- szeres fiatalokig, a színes beván­dorlóktól a torinói munkásarisz­tokratákig és a kisvállalkozókig, akik „jó szociális légkörre” töre­kednek üzemükben vagy egysze­rűen csak sokallják az adót, ami­vel a kormányzat sújtja őket, so­kan élnek együtt ebben a párt­ban, de most valószínűleg eljött a szétválás ideje. Occhetto nem értette meg, hogy ezeket a nagyon különböző csoportokat egyetlen dolog tar­totta össze: a kommunista név. Ha ezt meg akarja változtatni, széthull az egész”— vetette a fő­titkár szemére az II Manifesto (amely hamarosan valószínűleg az egyetlen kommunista lap lesz Olaszországban, mert a L,Unitát már sokan nem tekintik annak). Ezzel szemben Occhetto nagyon is tudta, hogy a név összetartó erő, mert amikor ez a kérdés márciusban, a legutóbbi kong­resszuson felmerült, azt mondta: „Nem változtatunk nevet, csak akkor, ha ezt kellő politikai új­donság kíséri.” Arra gondolt, hogy sikerül po­litikai együttműködést kialakíta­ni Bettino Craxi szocialista párt­jával a hosszú évek óta tartó ver­sengés és vita után. Ehelyett azonban a nagy politikai újdon­ság Kelet-Európából érkezett: a berlini fal leomlása. Occhetto érezte, hogy ez könnyen maga alá temetheti az olasz kommu­nista mozgalmat is, ha nem lép időben. Ezért szánta rá magát a merész kezdeményezésre. A Magyar Szocialista Párt megala­kulása is nagy lökést jelentett, még korábban, s főként az, hogy ez a párt felvételét kérte a Szo­cialista Internacionáléba. Most azonban a kocka el van vetve... Occhetto számára nincs többé visszaút, összebékítő kompromisszum. Vagy lemond, vagy végigcsinálja, amibe bele­kezdett. Az OKP átalakulása pe­dig olyan fejlemény, amely gyö­keresen felforgatja majd az olasz belpolitikai viszonyokat, és egy­ben a kommunista mozgalom­nak, mint olyannak a végét jelen­ti Európában. Magyar Péter Marcona flották, mosolygós cirkálók Igazán jó szolgálati küldetés­sel tart a máltai vizek felé két olyan rakétás cirkáló, amelyek mindegyikével „teljes értékű” atomháborút lehetne megvívni. Az amerikai ÜSS Belknap és a szovjet Szlava már tudja, hogy tengeri vihar esetén hol keressen menedéket, és Bush és Gorba­csov inkább olyan horgonyzóhe­lyet keres, ahonnan végérvénye­sen elsüllyeszthető a hideghábo­rús ballaszt. Érthető, hogy a mégoly baráti flottarendezvény sem kelt osz­tatlan lelkesedést a mediterrán országok egy részében, hiszen olyan flottajelentlétet tükröz, amely nem parti hatalmak ter­mészetes ottléte. Persze, a szálka elsősorban a 6. amerikai flotta, amely már 1948-ban „megnyer­te” Olaszországban a jobboldal számára a parlamenti választá­sokat, hathatós tűztámogatási biztosított Izraelnek, és megtette a magáét Libanon és Líbia part­jai előtt is. Az amerikai haditengerészet a Földközi-tengeren „felejtette magát” a második világháború után, 1947-től rendszeresítette állományában a repülőgép-hor­dozókat, 1948-ban pedig átala­kult 6. operatív flottává, lénye- ében az Atlanti-óceánon tevé- enykedő 2. amerikai flotta leg- hadrafoghatóbb hajóiból. A szovjet haditengerészet sokkal később jelent meg a Föld­közi-tengeren: 1967 júliusa óta állomásozik itt a fekete-tengeri Flotta egy része, miután az U.S. Navy behozta ide atomhajtómű­ves hadászati tengeralattjáróit. A 80-as évek elején 40-50 amerikai hadihajó nézett farkas­szemet a Dardanellák és Gibral­tár között a szovjet egységekkel, amelyek számban és vízkiszorí­tásban az amerikai erők fele- egyharmada között mozogtak. Francia tengerészeti felmérés szerint 1988 elején egy-két ame­rikai repülőgép-hordozó (90-90 fedélzeti géppel), egy tucat cir­káló, romboló és fregatt, 4-5 atom-tengeralattjáró, 4 partra- szállító és 10 ellátóhajó alkotta a 6. flottát. Ugyanakkor szovjet részről 6-7 cirkáló és romboló, 6 tengeralattjáró (közülük kettő hadászati), 20 ellátó-biztosító és 8 felderítőhajó tartózkodott a Földközi-tengeren. Jelenleg mindössze egy szov­jet cirkáló, három egyéb felszíni hadihajó, valamint 20 szovjet se­gédhajó van a Földközi-tenge­ren, egy-egy amerikai repülő­gép- illetve helikopter-hordozó, egy csatahajó, 7 cirkáló, 11 egyéb felszíni hadihajó és 16 se- gedhajó figyelmes társaságában. Mihail Gorbacsov 1988. már­cius 16-án azt javasolta a jugo­szláv fővárosban, hogy egy lé­nyeges csökkentés és korlátozás bevezetőjeként „fagyasszák be”, vagyis ne növeljék az itteni ame­rikai és szovjet flottaerőket. A Pentagon üres propagandának minősítette a szovjet indítványt, éppen a nyomasztó amerikai és NÁTO-fölényre való tekintettel. Szovjet részről egyébként már 1963-ban szorgalmazták, hogy legyen atomfegyvermentes bé­keövezet a Éöldközi-tenger. 1981-ben és 1983-ban Moszkva, illetve a Varsói Szerződés konk­retizálta ezt a gondolatot — Was­hington válaszra sem méltatta. Kézenfekvő, hogy Európában a hagyományos fegyverzet szá­razföldi és légi összetevőjének lényeges csökkentése esetén igencsak megnő a nyugati hadi­tengerészeti fölény súlya, ennek minden destabilizáló következ­ményével. A repülőgép-hordo­zók és a manőverező robotrepü­lőgépek ma már órási kontinen­tális képességeket kölcsönöznek a haditengerészetnek. A két konfrontáló flottából most kilép két cirkáló, hogy szu­perhatalmi hegemónia és ágyú- naszád-diplomácia helyett jó­akaratot, dialóguskeszséget, megértést demonstráljon. Rossz nyelvek szerint persze a Beik- • napra vigyázni kell, mert az ame­rikai rakétás cirkáló még a 6. flotta egységeit sem kímélte: 1975-ban Szicília partjainál ösz- szeütközött a John F. Kennedy repülőgép-hordozóval, de olyan sérüléseket szenvedett, hogy 1980-ig javították. A Szlava nem ma „szakoso­dott” amerikai látogatókra. Hadügyminiszter, vezérkari fő­nök, kongresszusi tag fordult meg a fedélzetén, de az együtt­működésjelképévé igazán akkor vált, amikor közös szovjet-ame­rikai kísérlettel mutatták ki raké­táinál: távolból is megállapítha­tó, melyik robbanótöltet nukleá­ris és melyik hagyományos. Az ellenőrzés a leszerelés fel­tétele. A leszereléshez bizalom kell, s nem mindenki van biza­lommal az ellenőrzés iránt. Oly­kor még azok sem, akik éveken keresztül szertelen ellenőrzési követelésekkel gátolták a lesze­relést. A fekete-tengeri vizeken szovjet és amerikai tudósok együttműködéséből fizikai érv született a leszerelés ellenfeleivel szemben. A Belknapon a sor, hogy fedélzetén bebizonyosod­jék: az amerikai elnök képes ugyanolyan józanul hallgatni az érvekre, mint ezt tudósai tették a Szlava kilói felett, és akkor iga­zolható lesz ez a mostani flotta­demonstráció. Pirityi Sándor f " ' Az Egri Ruhaipari Kisszövetkezet pétervásárai varrodájába keres varrónőket. Betanítást vállalunk, jelentkezni lehet, ■ Pétervására, Petőfi u. 47. sz. alatt Bíró Gáborné üzemvezetőnél reggel 8 órától 14 óráig. RENDKÍVÜLI VÁSÁR az újból megnyitott gyöngyösi Bizományi Áruházban! Nagy választék külföldi bálás ruházati árukból, női divatcsizmák 1.410,- Ft-tól női bokacipők 1.310,- Ft-tól férfi csizmák 583,-Ft-tól. Fentieken kívül, ágyneműk, heverők, cemping garnitúrák és egyéb ruházati termékek nagy választékát tudjuk kínálni. Hová vezet a római út? Köztudomású, hogy minden út Rómába vezet. De hová vezet a római út? — Találgatják mostanában Moszkvában Mihail Gorbacsov olaszországi látogatása előtt. A hétköznapi logika szerint fölösleges a kérdés, mert magában foglalja a választ. A politikai logika azonban más. Megfigyelők szerint korántsem csak Rómába vezet, hanem Mál­ta partjaihoz is, Strasbourgba is, és talán még messzebbre is. Moszkvában általában négy síkon várnak előnyöket a szovjet ál­lamfő olaszországi és vatikáni látogatásától: kétoldalú, kontinentális, globális és morális tekintetben. A kétoldalú viszonyban elsősorban az élénk, nagy múltú gazda­sági kapcsolatok bővülését és megszilárdulását remélik. A figyelem kiváltképp a szovjetunióbeli olasz tőkebefektetésekre irányul. Folya­matban vannak a tárgyalások különböző olasz vállalkozásokról. Le­hetséges, hogy a közeljövőben olasz üzletemberek mintegy 4 trillió lí­rát fektetnek be a szovjet energetikába, autógyártásba, távközlésbe, vegyiparba, élelmiszeriparba, textiliparba, cipőiparba és kiskereske­delmi hálózatba. Gorbacsov mostani látogatásától egész megállapo­dás-sorozat aláírását várják. A szovjet fél korszerű technológiák és szervezési módszerek meghonosítását és a krónikus áruhiány enyhítését szeretné elérni. Az utóbbiak garanciákat várnak a szovjet vezetéstől befektetendő tulaj­donuk biztonságára és jövedelmeik szabad felhasználására nézve. Minderről bizonyára sok szó esik majd a szovjet vezető és olasz part­nerei között. Mihail Gorbacsov római látogatásának kontinentális jelentősé­gét az adja, hogy a szovjet vezetőnek módja lesz olasz partnereivel együtt beépíteni néhány téglát a közös európai házba. Moszkvában azt rebesgetik, hogy Gorbacsov — akárcsak korábbi külföldi látoga­tásain — most is jelentős regionális kezdeményezéssel rukkol elő, ez­úttal Dél-Európára és a földközi-tengeri térségre vonatkozóan. A szovjet — olasz politikai dialógusnak a kétoldalú kapcsolatok keretein messze túlmutató jelentőséget tulajdonítanak Moszkvában. Olaszország a NATO és az EGK tagja, a Szovjetunió pedig a Varsói Szerződés vezető hatalma és a KGST tagja. Mivel az egyébként bizta­tóan alakuló kelet — nyugati párbeszéd még nem jutott el arra a szint­re, hogy állandó szervezeti kerete legyen, egyelőre a különböző kato­nai szövetségi rendszerek és gazdasági tömörülések tagjai közötti két­oldalú tárgyalások alkotják a kelet — nyugati együttműködés pillére­it. A szovjet államfő Rómában első kézből kaphat tájékoztatást a nyugat-európai vezetők minapi párizsi találkozójáról, a kelet-euró­pai változásokkal kapcsolatos álláspontjáról. Mivel a nem hivatalos párizsi megbeszélést hamarosan hivatalos tanácskozás is követi e té­mában, Gorbacsovnak módja lesz arra is Rómában, hogy megpró­bálja befolyásolni a Strasbourgban kialakítandó közös nyugat-euró­pai álláspontot. A jövő év második felében Olaszország lesz az EGK soros elnö­ke. A közös európai ház koncepciójára nézve sorsfordító időszak kö­vetkezik. Néhány éven belül eldől, hogy a nyugat-európai országok egybeforrása elmélyíti avagy mérsékli Európa megosztottságát. Szovjet álláspont szerint az EGK és a KGST intézményes kapcsolata­inak kiépítésével kell elejét venni a gazdasági elszigetelődésnek. En­nek az álláspontnak a szovjet vezető és kísérete nyilván megpróbál hí­veket szerezni az olasz fővárosban. Az európai megosztottság kérdésének fontos globális vonatko­zásai is vannak. Nyugati politikusok többször jeleztek már, hogy a kö­zös európai ház koncepcióját csak akkor fogadhatják el, ha az nem célozza Nyugat-Európa elidegenítését az Egyesült Államoktól. A mostani szovjet vezetés többször egyértelműen értésre adta, hogy nem szándékozik kijátszani az európai kártyát az Egyesült Államok ellen. Jelképesnek tekinthető, hogy közvetlenül a nyugat-európai közösség egyik vezető országának felkeresése után a szovjet államfő az Egyesült Államok elnökével találkozik. Nagy morális jelentőséget tulajdonítanak a szovjet emberek Mi­hail Gorbacsov és II. János Pál pápa találkozójának. Nem magának a ténynek, hogy szovjet államfő a katolikus egyházfővel találkozik. Ez nem példátlan eset, hiszen Nyikolaj Podgomij a hatvanas években tett már hivatalos látogatást a Vatikánban VI. Pál pápánál. Ami pél­dátlan Gorbacsov látogatásában, az a mögöttes tartalom. Podgornij látogatása tisztán protokolláris jellegű volt. Beszélik, hogy a találko­zóra készülve egyetlen kérdés érdekelte: rágyújthat-e a pápa jelenlé­tében. Mihail Gorbacsov egész politikai filozófiájának központi ele­me az a gondolat, hogy az összemberi értékeknek, ha úgy tetszik, az örök erkölcsi törvényeknek elsőbbséget kell adni minden egyéb meg­fontolással szemben. Több szovjet hivatal és hatóság kemény ellenállásával megküzd- ve oroszlánrészt vállal abban, hogy az örök emberi értékeket hirdető egyházakat visszahelyezze jogaikba a Szovjetunióban. A szovjet em­berek a szilárd erkölcsi alapokon nyugvó politikai irányvonal meg­erősítését látják az államfő vatikáni látogatásában. Barta György Országos hálózatban működő „Tér és Forma” Kisszövetkezet — 1990-től RT — kimagasló képességű vezető és irányító szakembereket keres vidéki irodáiba az alábbi területekre irodavezetői és munkatársi beosztásba: Építéstervezés Építőipari fővállalkozás, kivitelezés Ingatlanközvetítés, kapacitás-közvetítés, vállalkozás szervezés Nagykereskedelem, külkereskedelem Szállítmányozás, fuvarszervezés Számítástechnika Reklám Teljesítményarányos, felső határ élküli jövedelmet biztosítunk. A pályázatokat írásban kéijük benyújtani budapesti központunkhoz, 1141 Budapest, XTV. Miskolci u. 37. a megjelenéstől számított 15 napon belül. ne

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom