Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-27 / 281. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1989. november 27, hétfő Békés, nyugodt népszavazás (Folytatás az L oldalról) A szavazófülke -előtt fiatal lány áll. Amikor hozzálépek, meglepődik, majd rövid szabad- kozás után említi: — Először szavazok. Tizen­nyolc éves vagyok, a főiskolán tanulok. A nevem Nagy Mari­ann. Már megy is a fülkébe, ami eb­ben a pillanatban szabaddá vált. A választási bizottság elnöke Laczkó György. — Reggel kevesebben jöttek — világosít fel. — Ám úgy fél ki­lenctől fél tizenegyig egyre töb­ben érkeztek. Az asztaltól mondja az egyik hölgy, a jogosultaknak már a 40 százaléka leadta a szavazatát. Ez volt 11 óra után. — Én rosszabbra számítottam — mondja az elnök —, ez a hely­zet jobb a vártnál. Az SZDSZ képviseletében Varga Ferenc mondta el, hogy a Jószerencsét, az Iskola és az Olimpia utcákban mozgóumá- val jártak kint. • — Ön szerint hogy megy idáig a szavazás? — Prímán. Semmi gond eddig. Semmi kifogás nem lehet, a leg­törvényesebb keretek között zaj­lik minden. — Az az igazság, az eddigiek jobban alakulnak, mint amire számítottunk — így Varga János, aki az MSZP-től jött. Két „szomszédvár” Hatvanból Délelőtt fél kilenc tájban men­tünk be a Farkas Imre utcai álta­lános iskola szavazóhelyiségébe, ahol a 7-es körzet honpolgárai adták le voksukat. Szíves szóval és értékes információkkal fogad­tak a szavazási bizottság tagjai, így megtudtuk, hogy reggel hat­kor elsőként Ruisz János és fele­sége járultak az urnához. A férj MÁV-alkalmazott, s vasárnap ellenére munkába kellett igye­keznie. Ottjártunkig a körzet 1040 szavazásra jogosult lakosa közül kétszáznál többen már éltek a le­hetőséggel, ami 20 százalékos aránynak felel meg. Azt is el­mondták, hogy a polgárok leg­többje jól tájékozott volt, külö­nösebb kérdezősködés nélkül adták le kopogtatócéduláikat, vették át a szavazólapot, vonul­tak be a kis helyiségbe, hogy az­után belecsűsztassák borítékba helyezett voksukat a szavazási bizottság asztala előtti urnákba. Meglepetés ért viszont ben­nünket egy házzal odébb, a szomszédos József Attila Ifjúsági Otthonban, ahol a 8-as körzet lakói szavaztak. Itt ugyanis a vá­lasztási bizottság tagjai — révete- gen tekintgetve egymásra — vé­gül egyetlen kérdésünkre sem ad­tak semminemű tájékoztatást. Miértjeinkre pedig azt a választ kaptuk, hogy szigorúan tilos bár­milyen információt kiszolgáltat­ni, még a sajtó vagy egyéb tö­megtájékoztatási fórum részére is! A következő miértünk ezek után: vajon Hatvanban miként igazították el a választó bizottsá­gok elnökeit, tagjait, ha azok két „szomszédvárban” ilyen ellent­mondásosan foglalnak állást fontos kérdésekben... ?! „A szebb, gazdagabb jövőért” A pétervásári 1-es számú sza­vazókörzetbe, az általános isko­lába 500 választópolgárt vártak, s közülük alig két óra elteltével már hatvanan voksoltak. Balogh Lajos és felesége — miután be­dobták az urnába szavazólapju­kat — készséggel álltak rendelke­zésünkre. A félj arról beszélt, hogy nagyon jó dolognak tartja ezt a szavazást. Üdvözölte a többpártrendszert, s azt is elárul­ta, hogy az első kérdésre nem volt a válasza, míg a többire igen. Az asszony minderre bólintott, s figyelmeztette a férjét, indulniuk kell haza, mert a vasárnapi tenni­valók nem várhatnak tovább. A 2-es számú szavazókört Pé- tervásárán a művelődési házban rendezték be. Ott Józsa Sándor, a választási bizottság elnöke el­mondta, hogy hat óra nyolc perc­kor érkezett az első szavazó, s a 848-ból fél kilenc után már 110- en járultak az urnákhoz. Dél­utánra tervezték azok felkeresé­sét, akik jelezték, hogy részt kí­vánnak venni a népszavazáson, de különböző okok miatt szemé­lyesen nem tudnak elmenni. A nagyvisnyói 1-es számú körzetben Bíró László, a válasz­tási bizottság elnöke arról tájé­koztatott bennünket, hogy 550 állampolgárt várnak, s ottjártun­kig már 155-en voksoltak. Első ügyfelük hat óra öt perckor érke­zett. Ezután viszont elég szórvá­nyos volt a „forgalmuk”. Gon­dot csak az jelentett, hogy töb­ben családtagjaik szavazócédu­láját is magukkal hozták, de ter­mészetesen senki nem szavazha­tott más helyett. Miután ezt kö­zölték az érintettekkel, néhány perccel később megjelentek a ko­pogtatócédulák valódi tulajdo­nosai is. Itt Kiss Gyulánétólkap- tunk olyan tömör véleményt, amelyben másoké is benne sejt­hető: „a szebb és gazdagabb jö­vőre szavazok!” Nagyvisnyón a 2-es szavazó­körben már közel sem voltak eny- nyire közlékenyek. Semmilyen tájékoztatást nem adtak. Mi sem erősködtünk különösebben, in­kább továbbmentünk Bélapát­falvára. A községben Sas Kál­mán egykori képviselővel futot­tunk össze. — Hogyan vélekedik erről a szavazásról? — kérdeztük tőle. — Sok értelme nincs! — vála­szolta. — Nem tudom, mire jó? A Parlament már döntött három kérdésben. Köztársasági elnököt pedig a népnek kell választania, élve az először megadatott lehe­tőséggel. Mikó Antal szavazóbizottsági elnök azt az adatot közölte ve­lünk, hogy közel 2600-an vok­solhatnak Bélapátfalván. Az ál­tala felügyelt szavazókörben 1465-en. Hogy eddig mennyien még, hogy a helyi szociális ott- járultak az urnák elé, azt titkos hon lakói az intézményükben adatként kezelte. Hozzátette szavaznak. Kompolton, Kerecsenden A Káli Nagyközségi Közös Tanács területén már délelőtt II óráig megjelent az urnák előtt a választópolgárok mintegy 40 százaléka. Meglehetősen vegye­sen érkeztek a különböző kor­osztályokhoz tartozók, de ko­rábban mégis inkább a fiatalab­bak, akik már a délutáni foci­meccs miatt sem akarták ké­sőbbre halasztani véleménynyil­vánításaikat. Ám a mise után az idősebbek is az elsők között ipar­kodtak útba ejteni a kijelölt hiva­talos helyiségeket. Az 5-ös számú szavazókörben — a kompolti iskolában — a már nyugdijaskorú Béki István ép­penséggel elsőként voksolt reg­gel hat óra után kettő perccel, s már sietett is egyéb dolga után a telet idéző havas utcán. A nem­zeti trikolór egy-egy színével dí­szített három fülkét egyébként még ebédidőben — azaz ottjár- tunkkor — is látogatták a körzet­ben élők, minden bizonnyal azért, hogy legalább rájuk ne kelljen késő estig várakozniuk a bizottság tagjainak. Jóllehet, a hivatalos testület láthatóan türe­lemmel végezte a dolgát, elnöke, dr. Nagy Zoltán körzeti orvos — aki különben fiatal ember, most szavazott életében másodszor — barátságos mosollyal köszöntöt­te a kapuban is a befelé tartókat. A kerecsendi 2. számú körzet­ben özv. Baros Istvánnéval már kifelé^övet találkoztunk. Állás- foglalásáról nem faggattuk, csu­pán azt kérdeztük tőle, hogy: — Mit vár a jövőtől? — Békét, kedveseim — vála­szolta gondolkodás nélkül, őszintén, szívből. S hozzátette: — Mert sok nyugalmam éppen nem volt eddig. Tizenhét eszten­deje veszítettem el a féijemet, aki a második világháborút is meg­járta, s hazatérte után sem na­gyon bújhatott ki a mundérból. Többször behívták leszerelése után is, összesen hetvenkét hóna­pot töltött egyenruhában. Ami­kor az uram meghalt, a lányunk ugyan már nagy volt, mégis sok gondom maradt. Úgyhogy csak könnyebb, jobb, derűsebb életet szeretnék már magamnak is egy kicsit, legalább a hátralévő idők­re. S persze, mindenkinek! Heves és Füzesabony Hevesen, a 6-os számú szava­zókörben, a körzeti általános is­kolában összesen 944 állampol­gárjárulhatott az urnák elé. Kora délutánig a szavazásra jogosul­tak több mint egyharmada adta már le voksát, körülbelül 350- en. Mint azt Végh Lajos, a vá­lasztási bizottság elnöke el­mondta, folyamatosan jöttek az emberek, az első egy házaspár volt reggel hat órakor. A legtöb­ben délelőtt 10 óra körül keres­ték fel a szavazóhelyiséget, dél­ben viszont érezhető volt az „ebédszünet”. Kiderült, hogy fő­leg az idősebbek tájékozatlanok, megkérdezték, hogy mire és ho­gyan kell szavazni. Volt, aki ott­hon előre bejelölte magának a kopogtatócédulát. A nap első felében egyébként 11 beteg, idős emberhez látogattak el az úgyne­vezett mozgóurnával, s délután is volt néhány ilyen kiszállás. Bár magán a városon kívül esik, szintén a hevesi szavazókö­rök egyike Alatka (4-es számú). Helyszín a Lenin Mgtsz irodája: — Reggé 1 a nyitáskor már töb­ben is itt álltak, s ahogy megtud­tuk, az első szavazó hajnal öttől várt minket — tájékoztatott Ocsovai Gábor, a választási bi­zottság elnöke. — Tanyavilág ez, itt korán kelnek. Azóta 204 pol­gár közül 117-en már szavaztak, tehát túl vagyunk az 50 százalé­kon. Eljött egy olvasni nem tudó ember is, egy másik pedig közöl­te, őt nem érdekli, mi van a la­pon, neki teljesen mindegy, hogy mire voksol. Míg beszélgettünk, négyen töltötték ki a szavazócédulát. Egyiküket, Ferenc Györgyöt ar­ról kérdeztük, vaj on'mi a véle­ménye a népszavazásról. — A rádióban és a televízió­ban hallottam, hogy nemigen kellett volna ez, hisz semmi értel­me. A politika engem annyiban érdekel, hogy azt szeretném, mindenkinek jó legyen! Nekem, nyugdíjasnak jó így is, de a fiata­loknak kell a támogatás. Végül egy mozgóurnás sza- vaztatás. Akit a választási bizott­ság elnökével és két tagjával la­kásán felkerestünk, özv. Gömörí Béláné, csak ennyit mondott: „Nem tudom, melyiket töltsem.” Füzesabony, 3-as számú sza­vazókor, művelődési központ. A választási bizottság titkára, Kacsmarik Lászlóné: — A városban mindenki meg­kapta a kopogtatócédulát, jó volt a felvilágosító munka, ennek el­lenére az idősebbeknek eseten­ként meg kellett magyarázni, hogy miről is van szó. Reggel hé­tig viszonylag kevesen érkeztek, de aztán megkezdődött a szava­zás. Eddig körülbelül a szavazás­ra jogosultak fele voksolt. Sokan jelezték, hogy dolgoznak, és emiatt csak 14 óra után tudnak eljönni. Mozgóurnát mindössze egy-két helyre kellett kivinni. Egy család három tagja vette kézbe a szavazócédulát. Mielőtt kitöltenék, itt is próbálkoztunk egy rövid interjúval. A kérdés az volt, szükséges-e a népszavazás. A válasz így hangzott: ”Ha már eljöttünk, szavazunk!” Tudósítás: G. Molnár Ferenc, Gyóni Gyula, Kis Szabó Ervin, Moldvay Győző, Rénes Marcell, Szalay Zoltán Szilvás István Fotók: Perl Márton, Szántó György Balogh Lajos és felesége Pétervásárán voksolt Nagyvisnyón együtt a három generáció Józsa Sándor a pétervásári 2-es számú szavazókörzetben A hevesi 6-os számú szavazókor Mozgóurnával Alatkán, özv. Gömöri Bélánénál

Next

/
Oldalképek
Tartalom