Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-25 / 280. szám

8 NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE NÉPÚJSÁG, 1989. november 25., szombat Hindu vallási ünnepség Indiában Akrobatikus mutatvánnyal sikerül egy csoport fiatalembernek a több mint 12 méter magasban függő, vajat és pénzt tartalmazó edényt elérnie, amikor Krisna hindu istenségről emlékeznek meg nagyszabású ünnepséggel születésének évfordulója alkalmából. A legenda szerint a gyermek Krisna hasonló módon lopott vajat. Gorogyeckij háza Ezt a csodálatos épületet 1902 - 1903 között építette Vlagyiszlav Vlagyiszlavovics Gorogyeckij, így a kijeviek csak Gorogyeckij házá­nak nevezik. Abban az időben a cementet nem gyakran használták építészeti célokra, így Gorogyeckij azt akarta bizonyítani művével, hogy épületek homlokzatának díszítésére is alkalmas ez az anyag. (1989) A „Lélegzet Szobor” „Minden rendben” jelzi John T. Halpern New York-i művész, ami­kor a hetedik napját töltötte egy tökéletesen légszigetelt üvegbúra alatt. A „Lélegzet Szobor” című tíznapos performansz idején nö­vényekkel, citrommal, görögdinnyével és vízzel táplálkozott, az oxigént pedig a társaságában lévő növények szolgáltatták. A tíz nap elteltével némi kinti levegőt vezettek be hozzá csövön, így ellenő­rizhette annak minőségét. (Telefotó: MTI — Külföldi Képszerkesztőség) A haditudósító trükkjei Szimulált háború Mindössze 24 gyakorlat Autóban lehet Csak ülök és nézek! — Mond­hatná az amerikai CBS televízió esti híradójának sokmilliós kö­zönsége, azt követően, hogy a New York Post első oldalas szen­zációjából megtudta: az afga­nisztáni háború hajmeresztőén izgalmas tudósításai és életve­szélyes helyszíni riportjai hami- sítványok voltak. Hogy Dan Rat­her, aki újságírói dijat kapott harctéri tudósításaiért, tulajdon­képpen eljátszatta az izgalmas jeleneteket. így például „a hábo­rú legnagyobb, főváros elleni szabotázsakciójának” bemutatá­sát 12 nappal a villanyoszlopok bombázása után vették fel, tulaj­donképpen szimulálták az ese­ményt. „A szovjet hadsereg má­sodik világháború utáni legna­gyobb veresége” címen felkonfe­rált riport bizony nem volt egyéb, mint a kormánycsapatok ellen intézett egyik támadás a sok közül. A lélegzetelállító ha­ditudósításokról kiderült,, hogy nem a harctereken készültek, ha­nem pakisztáni kiképzőtáborok­ban. így aztán az sem meglepő, hogy „a megtorlások elől mene­külő asszonyok és gyerekek ez­rei” nem voltak mások, mint bé­kés járókelők. Edward Joyce, a CBS News elnöke beismerte, hogy már 1985-ben gyanakod­tak a riportok hitelességében. Hogy miért nem győződtek meg az igazságról? Erre valószínű a New York Times adta meg a vá­laszt: „Itt valami bűzlik, neveze­tesen az, hogy erősödik a szemlé­let, miszerint ha egy tv-riport ha­tásosnak ígérkezik, akkor egyál­talán nincs jelentősége, hogy igaz, vagy kitalált.” Amikor Európa már hanya­golni kezdi az aerobic-diszkót, Amerikában megszületett a leg­újabb mánia, az autórobic. A fej­lődés logikájából következik, hogy miután az amerikai autó­sok egyre több időt kénytelenek a kocsiban tölteni — ezt az autó­piac beépített televízióval, tele­fonnal, kávéfőzővel, villanybo­rotvával követte —, most a test­mozgás következik, írja az Es­presso. Kitalálták tehát, hogy az autóban is lehet tornázni, sőt az ötlettel egy időben könyvet is ki­adott a módszerről az élelmes felfedező. A címe kétségkívül ígéretes: Autórobic, gyakorlatok ingázó autósoknak. Ebből bárki megtudhatja, mármint aki a cím­ben megjelölt kategóriába tarto­zónak érzi magát, hogy mit kell tennie a test különböző része­inek megmozgatásához, lazítá­sához, úgy, hogy közben az uta­zást se kelljen félbeszakítania. Nos, mindössze 24 gyakorlatot kell végeznie. Mindazonáltal, aki a könyvet megveszi, vele együtt kézhez kap egy matricát is, me­lyet az autó hátsó részére ajánla­nak kiragasztani, azért, hogy az őt követő autós lássa: nem őrült meg a vezető, csupán autórobic- gyakorlatokat végez 60 mérföl- des sebességgel. És éppen ezért kerülje, ha te­heti. Traktort is megtámad, ha éhes Hogyan él az orosz medve? Kevés vadállatnak van olyan szerencséje, mint a medvének, hiszen Európában a nagyvadak­tól eltérően nemcsak címereken fordul elő. Vaszilij Weisfeld, a Szovjetunió geplógiai intézeté­nek tudományos munkatársa most dolgozik a Medve című monográfián. — Sok ellensége van ennek az állatnak — mondja a kutató. — A Távol-Keleten megesik, hogy nem a medve kerül ki győztesen, ha összecsap egy tigrissel. Meg­esik, hogy a jávorszarvas első pa­tájának erőteljes rúgása pusztítja el a tajga urát. Veszélyt jelent a medvére a nagy vaddisznó is, bár általában a medve győz. A leg­főbb veszélyt azonban sajnos az ember jelenti. Sokszor, maguk a medvék te­szik bonyolulttá ezt a viszonyt, különösen a vándorok, amelyek nem vackolnak el egy barlangba téli álomra. A velük való találko­zást nem egyszer, életükkel fize­tik meg azok, akik pihenni vagy dolgozni mennek az erdőbe. Az ilyen kóbor medvék sokszor ter­rorizálják a tajgai kis falvakat. Az éhségtől megvadult állat nem­csak embereket és háziállatokat, hanem gépkocsikat, sőt trakto­rokat is megtámad. A medve és az ember kapcso­latában van más szélsőség is — tartja Vaszilij Weisfeld. — Turis­ták és geológusok sokszor ma­gukhoz szoktatják az állatot, pontosabban etetik őket. A vad­állat így már nem kerüli el az em­bert, gyorsan megszokja, hogy élelmet kap tőle, s már nem keres magának ennivalót. S ha egy na­pon nem kapja meg csemegéjét, követelni kezdi azt, és üldözi az embert, aki nem vendégelte meg. Hozzátehetjük, hogy az em­ber és a medve konfliktusa nem „személyes”. A népgazdaság nem számol ajajga urának érde­keivel. A nagy út — vízerőmű —, kombinátépítések hatására erő­sen csökken a nagyvadak száma. Az ember gazdasági tevékenysé­ge már a barnamedve több alfa­jának csaknem teljes eltűnéséhez vezetett, a kaukázusi és a tiensa- nyi medve már a szovjet vörös­könyvben is szerepel. A Szovjetunióban az utóbbi években komoly intézkedéseket hoztak a medvék életterének megóvására. Védett körzeteket jelöltek ki, megtiltották vadásza­tukat, és a kilövést csak szigorú­an meghatározott körzetekben engedélyezik. Ezek eredménye­ként ismét bővült elterjedési te­rületük, gyarapodott számuk, és a tudósok már nem aggódnak sorsuk miatt. A Szovjetunió területén ma mintegy 120 ezer barnamedve él — ez a legelterjedtebb faj, van­nak fehér és feketemedvék is. A zoológusok figyelmesen és gon­dosan tanulmányozzák viselke­désüket, de még mindig nem mondhatjuk el, hogy már min­dent tudunk a régi ismerősről. Nemrégiben például a Vadászat és vadgazdálkodás című folyói­ratban érdekes cikket közölt Nyikolaj Verescsagin professzor, a legismertebb medvekutató. Kamcsatkai vadászokra hivat­kozva írja meg, hogy a megye északi tájain ugyan nagyon rit­kán, de az átlagos medvénél két­szer nagyobb egyedekkel is talál­koznak. Verescsagin nem zárja ki, hogy ez a hatalmas vadállat talán az észak-amerikai konti­nensen 10-12 ezer évvel ezelőtt élt óriás kurtapofájú medve, az arctodus simus rokona. Ezek az óriások felmagasodva elérték a 2 métert, és súlyuk 2 tonna volt. Ha ez a hipotézis beigazolódik — az igazi szenzáció lesz. Ami viszont a hétköznapi orosz medvéket illeti, azok ma sem csak a mesékben és a va­dásztörténetekben élnek. A ta­valy megjelent vadászati térké­pek tanulsága szerint már Moszkvától alig 200 kilométer­re, az erdei tisztásokon is talál­kozhatunk barnamedvével. Fantasztikus történetek Karrier A telt keblű, csinos, fiatal nőt már hosszú percek óta követte az aktatáskás fiatalember. Aztán elszántan meghajolt az igéző te­remtés előtt: — Engedje meg, hogy bemu­tatkozzam. Nevem Szlatona De­zső. Világhírű filmrendező va­gyok. Felfigyeltem önre. Nagyon jól fényképezhető filmarca van. Éppen ezt a típust keresem új produkciómhoz. Legyen egy ki­csit kedves hozzám, és sztárt csi­nálok magából. — Felesleges. Én ugyanis Körmöczei Piri vagyok. Szintén világhírű filmrendező. Önnek is kitűnő filmarca van. Inkább én csinálok sztárt magából. — Szó sem lehet róla. Én szól­tam előbb. — De mi már a napokban el­kezdjük a forgatást. — Nálunk meg áll a stáb, mert pont ez a típus hiányzik. — Sajnálom. — Én is. Akkor tárgytalan. — Volt szerencsém. — Volt szerencsém. Főbérlet A kopott öltözetű, borostás arcú férfi az illatszerüzletben megkopogtatta a molett, elegán­san öltözött nő vállát: — Nagyasszony! Ezer bocs, ha zavarok. Nincs szüksége egy átadó főbérleti lakásra? ötven­ezret fizet a lelépésért, és egy óra múlva beköltözhet. Sajnos, ha­marább nem tudom elintézni. — Ha eddig vártam, most már kibírom azt az órácskát, mosoly­gott kedvesen a nő, és szemében hálatüzek égtek. — Akkor fáradjunk át a túlsó oldalra. Már itt is vagyunk — állt meg az előkelő belvárosi palota előtt a féri. — Tessék nekem ide­dobni azt az ötvenezret! Most beszaladok a földszint tizen­nyolcba. Pár perc alatt elintéz­zük a formaságokat, és öné a la­kás. — Tessék az ötvenezer. Vélet­lenül van nálam annyi, mert ha­risnyát akartam venni. És nem jöhetnék fel? — Felesleges fáradság. Maga­sak a lépcsők, és a lift nem műkö­dik. Ugyanis magasföldszinten van a lakás. Csak nyugi, nyugi — integetett barátságosan a lakás­ügynök, és eltűnt a kapu alatt. A nő mélyet lélegzett a jáz­minillatú tavaszi levegőből, és boldogan sétált fel-alá a kapu előtt. Egyszer csak szórakozott pillantása a ház udvarára tévedt. Jeges rémület futott át rajta. Át­járóház! — fedezte fel döbbent tekintettel. Oda az ötvenezer fo­rintom! Egy szélhámos kezébe került a megtakarított pénzem! — suttogta letérten maga elé, és elhomályosodott a tekintete. — Miért bőg, asszonyom? — kérdezte egy barátságos barna bariton. A férfi volt. Rossz kedvvel nyújtotta át a bankjegyköteget: — Sajnos, az illető mégsem akar költözni. Tessék a pénze. Számoljon utána, hogy megvan-e az ötvenezer. Stimmel? Akkor hát búcsúznunk, asszonyom. Na­gyon sajnálom. Boldog lettem volna, ha segíthetek egy ember­társamon — hajolt meg gálánsán a férfi, és eltűnt a járókelők kö­zött. Galambos Szilveszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom