Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-25 / 280. szám

8

NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE

NÉPÚJSÁG, 1989. november 25., szombat

Hindu vallási ünnepség Indiában

Akrobatikus mutatvánnyal sikerül egy csoport fiatalembernek a több mint 12 méter magasban függő, vajat és pénzt tartalmazó edényt elérnie, amikor Krisna hindu istenségről emlékeznek meg nagyszabású ünnepséggel születésének évfordulója alkalmából. A legenda szerint a gyermek Krisna hasonló módon lopott vajat.

Gorogyeckij háza

Ezt a csodálatos épületet 1902 - 1903 között építette Vlagyiszlav Vlagyiszlavovics Gorogyeckij, így a kijeviek csak Gorogyeckij házának nevezik. Abban az időben a cementet nem gyakran használták építészeti célokra, így Gorogyeckij azt akarta bizonyítani művével, hogy épületek homlokzatának díszítésére is alkalmas ez az anyag.

(1989)

A „Lélegzet Szobor”

„Minden rendben” jelzi John T. Halpern New York-i művész, amikor a hetedik napját töltötte egy tökéletesen légszigetelt üvegbúra alatt. A „Lélegzet Szobor” című tíznapos performansz idején növényekkel, citrommal, görögdinnyével és vízzel táplálkozott, az oxigént pedig a társaságában lévő növények szolgáltatták. A tíz nap elteltével némi kinti levegőt vezettek be hozzá csövön, így ellenőrizhette annak minőségét.

(Telefotó: MTI — Külföldi Képszerkesztőség)

A haditudósító trükkjei

Szimulált háború

Mindössze 24 gyakorlat

Autóban

lehet

Csak ülök és nézek! — Mondhatná az amerikai CBS televízió esti híradójának sokmilliós közönsége, azt követően, hogy a New York Post első oldalas szenzációjából megtudta: az afganisztáni háború hajmeresztőén izgalmas tudósításai és életveszélyes helyszíni riportjai hami- sítványok voltak. Hogy Dan Rather, aki újságírói dijat kapott harctéri tudósításaiért, tulajdonképpen eljátszatta az izgalmas jeleneteket. így például „a háború legnagyobb, főváros elleni szabotázsakciójának” bemutatását 12 nappal a villanyoszlopok bombázása után vették fel, tulajdonképpen szimulálták az eseményt. „A szovjet hadsereg második világháború utáni legnagyobb veresége” címen felkonferált riport bizony nem volt

egyéb, mint a kormánycsapatok ellen intézett egyik támadás a sok közül. A lélegzetelállító haditudósításokról kiderült,, hogy nem a harctereken készültek, hanem pakisztáni kiképzőtáborokban. így aztán az sem meglepő, hogy „a megtorlások elől menekülő asszonyok és gyerekek ezrei” nem voltak mások, mint békés járókelők. Edward Joyce, a CBS News elnöke beismerte, hogy már 1985-ben gyanakodtak a riportok hitelességében. Hogy miért nem győződtek meg az igazságról? Erre valószínű a New York Times adta meg a választ: „Itt valami bűzlik, nevezetesen az, hogy erősödik a szemlélet, miszerint ha egy tv-riport hatásosnak ígérkezik, akkor egyáltalán nincs jelentősége, hogy igaz, vagy kitalált.”

Amikor Európa már hanyagolni kezdi az aerobic-diszkót, Amerikában megszületett a legújabb mánia, az autórobic. A fejlődés logikájából következik, hogy miután az amerikai autósok egyre több időt kénytelenek a kocsiban tölteni — ezt az autópiac beépített televízióval, telefonnal, kávéfőzővel, villanyborotvával követte —, most a testmozgás következik, írja az Espresso. Kitalálták tehát, hogy az autóban is lehet tornázni, sőt az ötlettel egy időben könyvet is kiadott a módszerről az élelmes felfedező. A címe kétségkívül ígéretes: Autórobic, gyakorlatok ingázó autósoknak. Ebből bárki

megtudhatja, mármint aki a címben megjelölt kategóriába tartozónak érzi magát, hogy mit kell tennie a test különböző részeinek megmozgatásához, lazításához, úgy, hogy közben az utazást se kelljen félbeszakítania. Nos, mindössze 24 gyakorlatot kell végeznie. Mindazonáltal, aki a könyvet megveszi, vele együtt kézhez kap egy matricát is, melyet az autó hátsó részére ajánlanak kiragasztani, azért, hogy az őt követő autós lássa: nem őrült meg a vezető, csupán autórobic- gyakorlatokat végez 60 mérföl- des sebességgel.

És éppen ezért kerülje, ha teheti.

Traktort is megtámad, ha éhes

Hogyan él az orosz medve?

Kevés vadállatnak van olyan szerencséje, mint a medvének, hiszen Európában a nagyvadaktól eltérően nemcsak címereken fordul elő. Vaszilij Weisfeld, a Szovjetunió geplógiai intézetének tudományos munkatársa most dolgozik a Medve című monográfián.

— Sok ellensége van ennek az állatnak — mondja a kutató. — A Távol-Keleten megesik, hogy nem a medve kerül ki győztesen, ha összecsap egy tigrissel. Megesik, hogy a jávorszarvas első patájának erőteljes rúgása pusztítja el a tajga urát. Veszélyt jelent a medvére a nagy vaddisznó is, bár általában a medve győz. A legfőbb veszélyt azonban sajnos az ember jelenti.

Sokszor, maguk a medvék teszik bonyolulttá ezt a viszonyt, különösen a vándorok, amelyek nem vackolnak el egy barlangba téli álomra. A velük való találkozást nem egyszer, életükkel fizetik meg azok, akik pihenni vagy dolgozni mennek az erdőbe. Az ilyen kóbor medvék sokszor terrorizálják a tajgai kis falvakat. Az éhségtől megvadult állat nemcsak embereket és háziállatokat, hanem gépkocsikat, sőt traktorokat is megtámad.

A medve és az ember kapcsolatában van más szélsőség is — tartja Vaszilij Weisfeld. — Turisták és geológusok sokszor magukhoz szoktatják az állatot, pontosabban etetik őket. A vadállat így már nem kerüli el az embert, gyorsan megszokja, hogy élelmet kap tőle, s már nem keres magának ennivalót. S ha egy napon nem kapja meg csemegéjét, követelni kezdi azt, és üldözi az embert, aki nem vendégelte meg.

Hozzátehetjük, hogy az ember és a medve konfliktusa nem „személyes”. A népgazdaság nem számol ajajga urának érdekeivel. A nagy út — vízerőmű —, kombinátépítések hatására erősen csökken a nagyvadak száma.

Az ember gazdasági tevékenysége már a barnamedve több alfajának csaknem teljes eltűnéséhez vezetett, a kaukázusi és a tiensa- nyi medve már a szovjet vöröskönyvben is szerepel.

A Szovjetunióban az utóbbi

években komoly intézkedéseket hoztak a medvék életterének megóvására. Védett körzeteket jelöltek ki, megtiltották vadászatukat, és a kilövést csak szigorúan meghatározott körzetekben engedélyezik. Ezek eredményeként ismét bővült elterjedési területük, gyarapodott számuk, és a tudósok már nem aggódnak sorsuk miatt.

A Szovjetunió területén ma mintegy 120 ezer barnamedve él — ez a legelterjedtebb faj, vannak fehér és feketemedvék is. A zoológusok figyelmesen és gondosan tanulmányozzák viselkedésüket, de még mindig nem mondhatjuk el, hogy már mindent tudunk a régi ismerősről. Nemrégiben például a Vadászat és vadgazdálkodás című folyóiratban érdekes cikket közölt Nyikolaj Verescsagin professzor, a legismertebb medvekutató.

Kamcsatkai vadászokra hivatkozva írja meg, hogy a megye északi tájain ugyan nagyon ritkán, de az átlagos medvénél kétszer nagyobb egyedekkel is találkoznak. Verescsagin nem zárja ki, hogy ez a hatalmas vadállat talán az észak-amerikai kontinensen 10-12 ezer évvel ezelőtt élt óriás kurtapofájú medve, az arctodus simus rokona. Ezek az óriások felmagasodva elérték a 2 métert, és súlyuk 2 tonna volt. Ha ez a hipotézis beigazolódik — az igazi szenzáció lesz.

Ami viszont a hétköznapi orosz medvéket illeti, azok ma sem csak a mesékben és a vadásztörténetekben élnek. A tavaly megjelent vadászati térképek tanulsága szerint már Moszkvától alig 200 kilométerre, az erdei tisztásokon is találkozhatunk barnamedvével.

Fantasztikus

történetek

Karrier

A telt keblű, csinos, fiatal nőt már hosszú percek óta követte az aktatáskás fiatalember. Aztán elszántan meghajolt az igéző teremtés előtt:

— Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Nevem Szlatona Dezső. Világhírű filmrendező vagyok. Felfigyeltem önre. Nagyon jól fényképezhető filmarca van. Éppen ezt a típust keresem új produkciómhoz. Legyen egy kicsit kedves hozzám, és sztárt csinálok magából.

— Felesleges. Én ugyanis Körmöczei Piri vagyok. Szintén világhírű filmrendező. Önnek is kitűnő filmarca van. Inkább én csinálok sztárt magából.

— Szó sem lehet róla. Én szóltam előbb.

— De mi már a napokban elkezdjük a forgatást.

— Nálunk meg áll a stáb, mert pont ez a típus hiányzik.

— Sajnálom.

— Én is. Akkor tárgytalan.

— Volt szerencsém.

— Volt szerencsém.

Főbérlet

A kopott öltözetű, borostás arcú férfi az illatszerüzletben megkopogtatta a molett, elegánsan öltözött nő vállát:

— Nagyasszony! Ezer bocs, ha zavarok. Nincs szüksége egy átadó főbérleti lakásra? ötvenezret fizet a lelépésért, és egy óra múlva beköltözhet. Sajnos, hamarább nem tudom elintézni.

— Ha eddig vártam, most már kibírom azt az órácskát, mosolygott kedvesen a nő, és szemében hálatüzek égtek.

— Akkor fáradjunk át a túlsó

oldalra. Már itt is vagyunk — állt meg az előkelő belvárosi palota előtt a féri. — Tessék nekem idedobni azt az ötvenezret! Most beszaladok a földszint tizennyolcba. Pár perc alatt elintézzük a formaságokat, és öné a lakás.

— Tessék az ötvenezer. Véletlenül van nálam annyi, mert harisnyát akartam venni. És nem jöhetnék fel?

— Felesleges fáradság. Magasak a lépcsők, és a lift nem működik. Ugyanis magasföldszinten van a lakás. Csak nyugi, nyugi — integetett barátságosan a lakásügynök, és eltűnt a kapu alatt.

A nő mélyet lélegzett a jázminillatú tavaszi levegőből, és boldogan sétált fel-alá a kapu előtt. Egyszer csak szórakozott pillantása a ház udvarára tévedt.

Jeges rémület futott át rajta. Átjáróház! — fedezte fel döbbent tekintettel. Oda az ötvenezer forintom! Egy szélhámos kezébe került a megtakarított pénzem! — suttogta letérten maga elé, és elhomályosodott a tekintete.

— Miért bőg, asszonyom? — kérdezte egy barátságos barna bariton.

A férfi volt. Rossz kedvvel nyújtotta át a bankjegyköteget:

— Sajnos, az illető mégsem akar költözni. Tessék a pénze. Számoljon utána, hogy megvan-e az ötvenezer. Stimmel? Akkor hát búcsúznunk, asszonyom. Nagyon sajnálom. Boldog lettem volna, ha segíthetek egy embertársamon — hajolt meg gálánsán a férfi, és eltűnt a járókelők között.

Galambos Szilveszter