Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-25 / 280. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. november 25., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 Vidéken a legnagyobb Adalék Újlőrincfalva történetéhez Hetente kicserélődik az autópark A miskolci Merkur használtautó-telep kínálatából Ha feltennénk Önöknek egy kérdést, hogy létezik-e Magyar- országon autópiac, biztos, hogy eltérő válaszokat kapnánk. Sőt, az is valószínű, hogy többen válaszolnának nemmel, mint igennel, hiszen ahol nincs kínálat, nincs verseny, ott igazi piacról sem beszélhetünk. Aki űj autóra vágyik, vagy a helybenjárást választja, vagyis azt, hogy öt-hat év múlva sorra kerül a Merkúrnál, vagy pedig degeszre tömött erszénnyel a használtautó piacokat járja, s ha netán kemény valutában tud fizetni, átrándul a határoméira. Sokan vannak viszont olyanok, akiknek csak néhány éves, „viseltes” kocsira futja, s ilyenkor a legegyszerűbb megoldásnak látszik felkeresni valamelyik Merkúr használtautó-telepet. A miskolci ezek sorában vidéken közelünkben a legnagyobb, évente közel kétezer autó cserél itt gazdát. Októbertől a hét minden napján várják az érdeklődőket, s a forgalomra még most sem panaszkodhatnak, pedig a szomszédban két maszek autópiac is megnyílt a közelmúltban. A Merkur-telep vezetője, Kalmár László a következőket mondta erről: — A logikus az lenne, hogy a mi partnerkörünk szűkült a konkurencia megjelenésével, de érdekes módon pont az ellenkezője történt A maszekok még többletmunkát is adtak nekünk, hiszen amíg korábban évente háromezer autót vizsgáltunk át, most ez a szám már ötezer körül mozog. Mindez abból adódik, hogy a gmk-knál majdhogynem hasraütéssel állapítják meg az árat, vagy pedig a tulajdonos nem ritkán irreális összeget kér a kocsijáért. Nekünk viszont szavatolnunk kell az árban foglalt műszaki állapotot, tehát a tüzetes átvizsgálás után tesszük meg az ajánlatunkat az eladni szándékozónak. Természetes, hogy mindenki a legmagasabb árat szeretné megkapni a kocsijáért, s ezért először inkább a maszekhoz fordulnak, de aztán ha a portéka néhány hétig ott rostokol a piacon a tulajok átgurulnak hozzánk. — Mielőtt leültünk beszélgetni, körbejártam a gmk-k telepeit, és megnéztem az önökét is. Ami első pillanatban szembetűnt, hogy a Merkur alig, vagy egyáltalán nem kínál új autókat. Szemben a maszekokkal, akik akár egy-két hónapos kocsikat is közvetíthetnek. Úgy érzem, ez túlontúl hátrányos helyzetbe hozza önöket. — Valóban így van. Az új személygépkocsinak vállalatunknál fix fogyasztói ára van, vagyis a Merkur nem lehet kétkulacsos, hogy az átvevőtelepein, mondjuk 240 ezerért ad egy autót, míg a másik telepen, ahol használtkocsikkal foglalkoznak, ugyanezt a márkát akár 350 ezerért is kínálja. Sajnos, a gyakorlat nem ez, az élet úgy hiszem, túlhaladta a rögzített árhoz való ragaszkodást. A mindenkori piaci viszonyokhoz kell nekünk is igazítani az árainkat. — Jelenleg a telepen 70-80 kocsit kínálnak. A készlet hány naponként újul meg? — Ez változó. Például január- ban-februárban jóval kevesebb autót adunk el, mint például tavasszal, nyáron, vagy épp az őszi időszakban. A csúcsot általában márciusban és szeptemberben étjük el. Átlagosan úgy számolhatunk, hogy 7-8 naponként kicserélődik az autópark. Az átlagéletkor 8,5 év, s az előbbiekből következik, hogy nagyon kevés a két-hároméves autók száma. Nyugati márkájú kocsik nagyon ritkán fordulnak meg a telepen, de őszintén szólva, nem is szívesen vállalkozunk az átvételükre. Túl nagy a rizikó, hiszen nem kell hozzá más, csak egy rosszindulatú látogató, aki akár egy kulccsal végigkaristolja az oldalát, és akkor a presztízsveszteségen túl súlyos tízezreket kell fizetnünk. — Igaz az a meglátás, hogy az emberek szeretnek itt vásárolni, a gmk-knál pedig eladni? — Igen, tapasztaljuk ezt a szemléletet. Ez abból fakad, hogy mi szavatoljuk az autó tényleges műszaki állapotát, s ha netán mégis előfordul valami meghibásodás, s jogos a kifogás, akkor a vállalatunk kártérítést nyújt a vevőnek. Persze, ha senki se jönne hozzánk eladni, akkor nem lenne mit kínálni, így ennyiben sántít a megállapítás. Az eladni szándékozókat két dolog irányítja hozzánk. Az egyik a bizalom, a másik pedig, hogy mi az átvett autók 60-70 százalékát azonnal készpénzben kifizetjük. S ez utóbbi nem mellékes szempont, ha netán valakinek anyagi gondjai vannak, vagy néhány napon belül mennie kell a másik autóért. — Mit engednek meg a vevőnek? Kipróbálhatja-e például az autót? — Próbaútra csak úgy mehet el, ha a mi kollégánk vezet. Ám aki kicsit is konyít a kocsikhoz, az anyósülésen is el tudja dönteni, hogy érdemes-e megvenni, vagy sem. Viszont, ha kívánja, felemeljük az autót, és szemügyre veheti az alvázat, kormányművet, futóművet. — Észak-Magyarországon ez az egyetlen Merkur használtautó-telep található. Borsodon kívül más megyékből felkeresik-e önöket? — Természetesen, így Heves megyéből, s főként Egerből látogatják gyakran a telepünket. Évente mintegy hetven autót veszünk át a szomszédos megyéből. Való igaz, az egyetlen Merkúr használtautó-telep vagyunk ebben a régióban, s ezért a jövőben az üzletpolitikánkban még nagyobb figyelmet szeretnénk fordítani a környező megyékre, településekre. B. F. Jószívű magyarok Ritkán fordul elő, hogy két órán belül kétszer is keseregjék, esetleg mérgeskedjen az ember egy hasonló eseményért. Nézem a tévé Ablak adását, s abban egy riport bejátszását Szegedről, onnanis az egyik legforgalmasabb élelmiszerüzletből, ahol megbolydult tömeg vásárol, veszekedik; nagy mennyiségben viszik a sajtot, a töltelékárut, mosószert, meg mindent. Többségében Jugoszláviából átruccanó újvidékiek, akik a kishatárforgalom jóvoltából idejárnak bevásárolni.. Odahaza ugyanis meglehetősen üresek a pultok és estik a csillagos ég az árak határa. Jó ember! Mondom én magamban. Ezeket a képsorokat elkészíthetted volna Egerben, például a Szuperettben is. Igaz, itt a jugoszlávokat lengyelekkel lehetett volna behelyettesíteni. Egy órával ezelőtt hasonló tumultuson estünk át feleségemmel —, s persze nem az első húsz esetben ebben az esztendőben. Az egyébként is nagyforgalmú üzlet a Hadnagy úti, Tihamé- ri-lakótelep, a Kertész és Makiári út, valamint körzete egyre gyarapodó lakóit látja el egyedül, s ezért a délutáni órákban időt kell áldozni a bevásárlásra. A pénteki és a szombati napokon azonban a helyzet kezd katasztrofálissá válni. Az úgynevezett lengyel piac közelsége, nyáron a strand vonzása megkeseríti a helybeliek, de az ott dolgozók életét is. Még szerencse, hogy buják idegekkel, energiával és áru- bőséggel. Ennek ellenére, amikor közeledik a zárás ideje úgy néz ki az üzlet, mint egy megdézsmált karácsonyfa. Pedig a feltöltése folyamatos. S mivel van idő a töprengésre is sorban állás közben, elkalandozik az ember gondolata, amikor látja, hogy az idős nénike a zacskós tejért, kenyérért, gyufáért, olajért hogyan guberálja ki a forintokat, filléreket, míg a lengyel vendégek kapásból fizetnek köteg ezreseikből a kosár számára vásárolt füstölt árukért, oldalas szalonnákért, szalámikért, sajttért, s egyéb nekünk már drágának mondható dolgokért. Az elhangzó megjegyzések és viselkedések más lapra tartoznak, de az ide, hogy hasonló események zajlanak le a Nyírségben is, ahol a soknemzetiségieket még a kárpátokontúliak beözönlése is gyarapítja. Ők is bevásárlásra fordítják energiájukat. Nyugaton főleg az osztrákok vendégeskednek. Naponta átjárnak bevásárolni, vacsorázni, névnapozni. Megtehetik, mert a pénzük többet ér, mint a forint és odaát sem kolbászból fonják a kerítést. Bécs- ben például egy fél kiló bamakenyér ára 24 schilling. így állunk hát mi jószívű, vendéglátásunkról híres magyarok. Nagy politikai szabadságunk mellett olyan gazdasági szakadékba hullhatunk figyelmetlenségeink, kellően meg nem gondolt cselekedeteink miatt, hogy arról koldulunk, ha az utolsó percekben be nem húzzuk a féket, rendet nem teremtünk a határokon és azon belül az üzleti, gazdasági életben is. Hírlik: a búza és hústermeléséről ezer éve híres kis országunk húsbehozatalra szorul. Szabadárassá tesz szinte mindent, miközben értéktelen valutákért többszörösen nagyobb területeket is ellát élelmiszerekkel, mint a sajátja. Fazekas István ■ Egy „elsodort falu” — Tiszahalász Emléke mellett lassan a nyomai is eltűnnek annak az apró községnek, mely az Örvény, Szőllős, Sarud határolta térségben még a múlt század második felében is létezett, s melynek élete, pusztulása egyaránt a Tiszához kötődött. Tiszahalász községről van szó, melynek első írásos nyoma a XI- II. században keletkezett, de feltételezhető, hogy egy honfoglalás — illetve árpádkori településről van szó. A dokumentumok szerint IV. Béla királyunk 1261- ben megerősítette az egyház tulajdonjogát a környék halászóhelyei felett, 1271-es, az egri püspökség birtokait felsoroló oklevelében pedig „Halaz in Cheréukuz” formában szerepel a tárgyalt település neve. A vizektől jól védett község megélhetéséhez nagyban hozzájárultak mesterséges halastavai, melyekből négyet még a XVIU. században is ismertek. Történetéről a következőket tudjuk: 1546-ban tizenegy, 1552- ben hat portája volt lakott. 1553- ban a szolnoki törökök elpusztították, de 1675-től bizonyíthatóan újra lakott. 1686-ban református prédikátorok jártak ott, az 1702- 1705-ös árvizek elől a lakosság kénytelen volt ismét elmenekülni. 1828-ban a szatmári püspökség birtoka lett, s az is maradt fennmaradása végéig. 1851-ben Fényes Elek Magyarország leírásában a következőket tudatta: „Tisza-Halász, magyar falu, Heves vmegyében lapályos, árvizes rónaságon... Lakra 280 r.kath és 170 református. Határa 294 hold, melyből 2/3 szántóföld és kaszáló, de ha Árvíz, nincsen, kétszer ennyire számítható, legelő 98 hold. Földe fekete és igen termékeny, de az árvizek nagyon járják mert határában folyik a Nagy- és Kis-Tí- sza, a Nagy- és Kis-Morotva, és a holt Tisza. Búja a szatmári püspök, kinek itt semmi majorsága nincsen.” 1876-ban szomorú tavasz köszöntött a községre. Gyors olvadás, tartós esőzés, egymást követő árhullámok hatására gátak szakadtak, s márciusban a víz körülvette, majd úgyszólván megsemmisítette Tiszahalászt. Az áradat elleni küzdelemről Tiszafüred akkori plébánosának, Tariczky Endrének március 25- én kelt tudósítása számolt be: „Mellettünk, a kis Tísza Eőr vény, e hős nép, gátjának védel- mezésén kívül innentova k éthete lesz már, hogy a tisza-halászi nép <xla, körébe költözködő része átszállításával foglalatoskodik nemcsak nappal, de az est sűrű hományában is nem rettegve az életveszélyétől..” Szívet ellágyító, megható látvány ilyenkor nézni a humanizmust, a felebaráti szeretet, ott ama csekély szállító edényekhez, melyeken az a szélverte hullámok között az emberek megmentésével oly ügyesen küzd. -” Vajon visszakívánkozik még Tisza-Halász népe régi telephelyére, melyen előbb, régebben a haza szomorú napjaiban, a futások idején ő adott szigettűzhelyén menedéket?” A pusztulás szinte teljes volt. Ötvenöt ház rombadőlt, 22 megrongálódott, csupán ötöt nem ért el a víz. A szakértők nem sok jót mondhattak. Kubik Endre, Heves megye főmérnöke 1876 augusztusában kifejtette: „... mivel ...az árvíz oly mérvben és sebességgel, minővel Halásziig érkezik, tovább nem futhat, okvetlenül be fog következni a jövőben is, hogy az áradat nagyobb mérveket fog ölteni...” E szakvélemény alapján határoztak úgy, hogy a lakosságot elköltöztetik. Új lakhelyükül Felső- Magyarád pusztát találták alkalmasnak. A költözködésben, letelepedésben a legtöbb segítséget a helység akkori birtokosa, Schlauch Lőrinc (1824-1902) szatmári püspök nyújtotta, s az új községet az ő tiszteletére nevezték el Ujlórinc- falvának. Tiszahalászt pedig végleg bekerítette a Tísza-tó. Takáts Béla könyvtáros Tiszafüred, Városi Könyvtár Központ — két településnek Aldebrő és Tófalu egészségéért Aldcbrőn több mint 5 millió forintos beruházással készült egészségügyi központ szolgálja a helybeliek és a tófalniak mintegy 1500 lakosának korszerű orvosi ellátását A létesítmény körzeti-, fogorvosi rendelőt, röntgenszobát kezelőbelyiséget, gyermekvédelmi tanácsadót, váró helyiséget, gyógyszertárat és két szolgálati lakást foglal magába. A megvalósuláshoz a megyei és a helyi tanács anyagiakkal, míg a lakosság településfejlesztési hozzájárulással és jelentős társadalmi munkával járult hozzá a Smutzer István verpeléti kőművesmester által kivitelezett épülethez. Dr. Ily és Gvörgy fogszakorvos, az erdélyi Kolozsvárról települt át Aldebrőre, ahol új szolgálati lakás várta Rendelésre várók Dr. Berecz József körzeti orvos all hónapos Ga(Szabó Sándor felvételei — MTI) lamb Zsófiát vizsgálja
