Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-03 / 261. szám

HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 261. szám ÁRA: 1989. november 3., péntek 4,30 FORINT A „VÖRÖS BÁRÓ" VÉGLEG VERESÉGET SZENVEDETT „Az NDK teievúiőia bámulatos változáson megy át.” (2. oldal) KELL EGY CUKRÁSZDA „Nemcsak csapat kell, hanem például egy cukrászda...” (3. oldal) LEHET-E A HALÁLLAL TRÉFÁLNI? „A halálról és a gyilkosságról nem lehet bohózatot úmi.” (4. oldal) A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI 2, 27, 32, 55, 86 Ülést tai*tott a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtöki ülésén határozatot hozott a Ma­gyar Köztársaság alkotmányára teendő esküről. A kormány előteijesztéseket hallgatott meg a Munka Tör­vénykönyve, a bíróságokról és az ügyészségekről szóló törvények módosításáról, valamint a jogi képviselőkről szóló törvény alapelveiről. A kormány elfogadta a szigo­rított őrizet megszüntetéséről szóló előterjesztést. ( A Minisztertanács felülvizs­gálta a fontos és bizalmas mun­kakörök betöltéséről szóló jog­szabályokat, és javasolja a ható­sági erkölcsi bizonyítványról szóló törvény megalkotását. A kormány hatályon kívül he­lyezte a korengedményes nyug­díjazásról szóló egyes miniszter- tanácsi határozatokat. A Minisz­tertanács döntött az 1990. évi bérmechanizmusról és kor­mányzati bérpolitikáról. A kormány rendeletet alko­tott a központi egészségügyi ellá­tás biztosításáról. A testület áttekintette a dél­alföldi települések ivóvíz-ellátási programjának végrehajtását. A kormáhy, áttekintve a bel­politikai helyzetet, két nyilatko­zatot fogadott el. Az egyik hang­súlyozza: A Magyar Köztársaság kikiáltása a kormányzati rend­szer megváltoztatásával a békés átmenet új szakaszát nyitja meg. Az alkotmány módosítása jog­szerűvé teszi a többpártrend­szert. A marxista — leninista párt vezető szerepének tétele meg­szűnt, következményei is egyre inkább eltűnnek. Létrejött a köz- társasági elnök intézménye. Az Elnöki Tanács megszűnt, a Par­lamentnek, mint a legfőbb jogal­kotási intézménynek a szerepe teljessé vált. A kormány ez év májusában már deklarálta: a Parlamentnek felelős, nemzeti kormányként működik. Kezdeményezte a pártállam és az állampárt lebon­tását. Ez az Országgyűlés leg­utóbbi ülésszakán elfogadott törvényekkel lényegében meg­történt, és a parlamentáris jog­rend helyreállt. A kormány a Parlamentnek felelős, független, nemzeti intéz­ményként tevékenykedik. Eb­ben számít az ország jövőjéért fe­lelősséget érző politikai pártok, valamint az integratív szerveze­tek — köztük az egyházak — tá­mogatására. A kormány stratégiájának kö­zéppontjában a társadalom és a gazdaság működőképességének fenntartása, a békés átmenet biz­tosítása áll. Ez a stratégia a politi­ka minden területén — a bel- és külpolitikában, a védelmi politi­kában, a gazdaságpolitikában, a szociálpolitikában, az egyházpo­litikában, valamint az oktatás- és kultúrpolitikában, a zavartalan átmenet és a jövő megalapozását szolgáló akciókban is megjele­nik. A kormány célja, hogy a gaz­dasági, a társadalmi és a politikai élet minden területén követke­zetesen haladjunk előre a politi­kai stabilitás megőrzése érdeké­ben. A nemzetközi és belpoliti­kai követelmények ezt egyaránt szükségessé teszik. Nem változik az idén a magángépkocsik vámtarifája — Má­tól: lépcsőzetes devizaellátási módosítások — A rendelke­zések nem érintik a devizaszámlákat—Döntés a foglalkoz­tatási alapról és a munkanélküli-segélyről — Megszűnik az állami vezetők korengedményes nyugdíjazása Kormányszóvivői tájékoztató (Munkatársunk telefonjelen- Zsolt megbízott kormányszóvi- te'se:) vő számos témát ismertetett a A Minisztertanács csütörtöki parlamenti sajtótájékoztatón, ülésével kapcsolatban Bajnok (Folytatás a 2. oldalon) A mélypont és a végtelen perspektíva Kongresszus előtti beszélgetés dr. Korompai Jánossal, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Egri Szervezetének elnökével Sorra országos tanácskozáso­kat, kongresszusokat tartanak a politikai szervezetek, pártok. Mától a Magyarországi Szociál­demokrata Párt rendez sereg­szemlét, amely előtt dr. Korom­pai Jánost, az egri szervezet el­nökét kerestük meg, aki a hazai szociáldemokrácia ismert egyé­nisége. Az ő véleményét kértük ki arról, hogy mi várható ezen a tanácskozáson. — Rendkívüli körülmények között kerül sor erre a kongresz- szusra — hangsúlyozza elsőként —, mert negyven év szünet volt az MSZDP életében, az 1948-as fú­zió óta önállóan nem tevékeny­kedhettünk. Ez a körülmény olyan mértékben rányomja a bé­lyegét tanácskozásunkra, hogy a bevezető szakaszban meg kell semmisíteni a fúzióról szóló kongresszusi határozatot. Ki kell radírozni az MSZDP életéből, történetéből ezt az eseményt, hogy zavarodottság nélkül me­hessünk tovább. — Tehát számot kell vetniük a múlttal. És a jövő? — Akárhogy is nézzük, vá­lasztások előtt állunk, s nagy harcban most alakuló vagy újjá­alakuló szervezetekkel. A pozí­ciónk igen-igen hátrányosnak látszik. Olyannyira, hogy az is­mert politológus, Lengyel Lász­ló nemrégiben azt a kijelentést tette a Kossuth rádióban: a balol­dali pártok közül, amelyek alig tevékenykednek — mert vagy széteső.állapotban, vagy alaku­lóban vannak —, a leggyengébb a szociáldemokrata párt. Még azt is hozzátette, hogy az országban ugyanakkor az egész józan la­kosság szociáldemokrata szeret­ne lenni: vágyik a jobbra, az igaz­ságra, a szabadságra, a létbizton­ságra, a gazdasági rendre, a nyu­godt politizálásra. Ehhez kell megtalálni a keretet. Nekünk most tudomásul kell venni a mélypontot és a végtelen pers­pektívát. Ez a kongresszus a je­lentkezés kongresszusa lesz. A „névsorolvasásnál” mi jövünk sorra, és a kérdésre hangos „je- len”-nel kell válaszolni. S kiknek szól ez a jelentkezés? Az egész világnak. Egyik vendégünk a Szocialista Internacionálé egyik alelnöke. S szól a magyar népnek egészen a falvakig, ahol agrár- programra várnak, s hallatlan za­varban keresik a választ az alap­jaiban megváltozó élet kérdései­re. — Alapvető megosztottsággal küszködött a magyar szociálde­mokrácia. Túl lehet-e ezen most lépni? — Feltétlenül. Olyan mélyek az ellentétek, hogy mélyítésükre nincs már lehetőség. Másrészt ál­talános lett az egységre való tö­rekvés. Ez már kikerülhetetlen. Demokratikusan, a küldöttek szabadon megnyilvánuló akara­ta alapján kell egy vezetőséget megválasztani, amely már nem hordoz olyan ellentéteket, amely megosztja a pártot. Hónapok óta egyeztető bizottságok működ­nek ennek érdekében is. — Milyen dokumentumok­nak és állásfoglalásoknak kell most megszületniük? — Egy olyan programnak, amely a politikai, gazdasági és társadalmi élet minden szektorát legalább vázlatosan felöleli, rö­vid távú és perspektivikus kérdé­sekben egyaránt. A gazdasági célkitűzések adhatnak különö­sen újat az eddig lezajlott párt- kongresszusokhoz képest. Itt na­gyon gyorsan szükséges törlesz­teni a történelmi adósságból, ra­dikális kezdeményezésekkel kell gazdaságunk javítását szolgálni. Ugyanakkor meg kell teremteni az egységes és korszerű alapsza­bályokat, a szervezeti felépítést, és végül célszerű, tervszerű, fe­lelős munkára képes vezetőséget kell választani. — Egerből, illetve Heves me­gyéből hány küldött utazik a kongresszusra, s milyen elképze­lésekkel? — Egerből több mint húsz, a megyéből negyven küldött megy. Ez a csoport népes és jól felkészült. — Közbevetőleg: hány tagot képvisel egy küldött? — Tízet. Ez azért elfogadható szám, mert a szerveződés állapo­tában van a mi pártunk is, mint a többi. így nagyobb a mentés esé­lye, a választás lehetősége. Visz- szatérve az előző kérdésre: felké­szülésünk alapos. Nem akarok indokolatlan vagy később vissza­vonandó jövendölésekbe bo­csátkozni, de úgy látszik, hogy az egriek, illetve a Heves megyeiek megtalálják a megválasztandó új vezetőségben, a kialakuló új helyzetben a maguk szerepét. A szavuk, amely eddig sem volt mellékes a központi ügyekben, ezentúl még határozottabban, rrtég jobban érvényesül. Gábor László Pozsgay Imrét fogadta Bush elnök Pozsgay Imre államminiszter csütörtökön kezdte meg másfél napos látogatását az Egyesült Államokban, amelynek során zsúfolt programot bonyolít le. A magyar politikust reggel a szenátus külügyi bizottságának tagjai látták vendégül munka­reggelin: a zártkörű találkozó célja a politikai eszmecsere volt. A nap folyamán hasonló össze­jövetelre került sor a kongresszus másik háza, a képviselőház kül­ügyi bizottságának és más testü­letéinek a magyar kérdésekben érdekelt tagjaival. Pozsgay Imre délben a Came- gie-alapítvány, az egyik legjelen­tősebb washingtoni tudományos kutatóintézet vendége volt, ezt követően pedig a Fehér Házé: George Bush elnök budapesti idő szerint este fél nyolckor fo­gadta a magyar politikust, aki­nek kíséretében volt a kétoldalú tanácskozásokon Washington­ban tartózkodó Kovács László külügyi államtitkár. Kovács Jenő, a Magyar Szocialista Párt országos elnökségének tagja Egerben Tagtoborzó és zászlóbontó gyűlés Tagtoborzó és zászlóbontó gyűlést tartott tegnap a Magyar Szocialista Párt Egerben, a do­hánygyár nagytermében. Az MSZP Egri Intéző Bizottsága ál­tal rendezett összejövetelen elő­ször Németh László, az egri inté­ző bizottság elnöke mondott kö­szöntőt. Ezután Kovács Jenő, az MSZP országos elnökségének tagja tájékoztatta a résztvevőket az új párt programjáról, alapsza­bályáról, a kongresszus óta kiala­kult helyzetről. — Akik vállalták az MSZP tagságát, azok tudják, hogy most igen nehéz időszakban, a párt­szervezés időszakában vagyunk — hangsúlyozta. — Csalódás érte az embereket hitükben, meggyő­ződésükben, mégis, a szocialista gondolatnak, amely az emberi egyenlőséget, méltóságot, tisz­tességet hirdeti, nem hiszem, hogy lejárt volna az ideje. Az MSZP magyar párt. Ez nagyon fontos ma, mikor a magyarságot igen sokfeleképpen értelmezik. Az MSZP oly módon magyar párt, hogy nemzetközi kapcsola­taiban, az ország külpolitikájá­ban a magyar nemzeti érdekeket kívánja képviselni. Ez az ország Európa közepén egy kis ország, s nem szabad, hogy egy egyoldalú kapcsolatrendszert egy másik egyoldalú orientáció váltson fel. Az európaiságot Magyarorszá­gon kell megcsinálni. Áz MSZP a független Magyarország meg­teremtésére törekszik, de nem egyoldalú lépésekkel akarja ezt elérni. A párt a demokráciáért száll síkra, és szembenáll azok­kal, akik a diktatúra ilyen vagy olyan formáját szeretnék. Az MSZP alapvető kérdésnek tartja a magyar gazdaság talpra állítá­sát, olyan átalakítását, amely az embereknek a jelenleginél jobb életet hoz. Letette a voksot a vál­lalkozás szabadsága mellett, mi­vel a gazdasági fejlődés feltétele a különböző tulajdonformák együttélése. Ugyanakkor az MSZP természetesen a munka- vállalók és az értelmiség pártja is, meg kívánja találni a közös érde­keket. A szebb jövőt csak jobb, hatékonyabb munkával lehet megteremteni, már csak ezért is változtatni kell a jelenlegi bérpo­litikán. Az MSZP belső életében de­mokratikus párt lesz. Nem köve­ti el még egyszer azt a hibát, hogy tagságát kiszolgáltatott helyzet­be hozza. A párt vezetőit kell — jó értelemben — kiszolgáltatott helyzetbe hozni. Erre az intéz­ményi, szervezeti garanciák megtalálhatók az alapszabály­ban. Mit akar tehát az MSZP? Demokráciát, szabadságot és igazságosságot. Most már túl kell lépni azon, hogy ezeket a szava­kat csak mondogatjuk, tettekre van szükség — fejezte be végül Kovács Jenő. Az összegyűltek kérdéseire válaszolva Kovács Jenő elmond­ta, hogy a legitim kongresszus többségi döntéssel mondta ki az MSZMP másik párttá alakulá­sát. Tehát a teória az MSZMP, az MSZMP K B továbbéléséről nem felel meg a valóságnak. Versek Barguzinból „ Csak Petőfi írhatta... ” Két, 1928 óta ismert orosz nyelvű versről debreceni kutatók azt állítják, hogy azokat Petőfi Sándor írta orosz fogságban, évekkel a se­gesvári csata után. Szuromi Lajos, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem irodalomtörténésze és felesége — orosz — német szakos tanár — sze­rint az említett versek beható nyelvi, stilisztikai és verstani vizsgálata egyértelműen alátámasztja, hogy a versek szerzője Petőfi lehetett. Ezek a költemények a Megamorv — Petőfi-bizottság anyagai­ban szerepelnek, s előzőleg a Népújság e témával foglalkozó munka­társai révén kerültek oda. Korunk embere Élénken emlékszem még arra, amikor egyetemi vizsgán kérték számon tőlünk a szo­cialista embertípus jellemző­it. Szép sorjában, pontokba szedve kellett számot adnunk arról, hogy miféle ideális vo­násokkal kell rendelkeznie a kor eszményi emberének. Egyebek mellett vállalkozó- készséggel, kudarctűrő ké­pességgel az önképzés tudo­mányával közösségi érzéssel. Akkoriban persze azon senki * sem csodálkozott, hogy a gya­korlati élet egészen másfajta embereket nevelt. A ponto­kat szépen bebifláztuk, s jó di­ák módjára visszamondtuk a számonkérő professzornak, így aztán annak rendje és módja szerint megadta a je­lest. Ehhez képest mit számí­tott az, hogy kikerülve az is­kolapadokból esetlenül cset- lettünk-botlottunk az élet­ben, s ha megpróbáltunk a ta­nult eszmények szerint élni, társaink — akik nem koptat­ták az egyetemi padokat — jobb híján kinevettek ben­nünket. Átmeneti korszakban él­ünk. Már rég leszámoltunk azzal, hogy megfeleljünk a csak tankönyvekben létező óhajoknak. Elünk úgy, aho- . gyan azt elmúlt évek kudarcai kikényszerítették belőlünk, s megpróbáljuk ellesni a sike­res, demokratikus társadal­mak honpolgárainak példá­ját. Dehát mint mondtam át­meneti korban élünk itt, Kö- zép-Európa közepén. Á pa­pírízű megfogalmazások már nem, a bevált külhoni példák még nem lehetnek irányadók az eligazodáshoz. Eközben a gyakorlat itt is „kitermelte” a kor emberét. A kor embere ma nálunk természetesen vállalkozik. Nem ijed meg a saját árnyéká­tól! Legelső célja az egyéni boldogulás. És bármi áron az. A kor embere az, aki fittyet hányva a még érvényes jog­szabályokra (azok úgyis meg­változnak) átnág minden aka­dályt. Hol van már itt a közös­ségi eszme! A kor embere ügyeskedik. Valutát szerez bárhonnan, hogy neki lega­lábbis meglegyen a nyugati autó. Butikot nyit — akár sa­rokba dobva a diplomáját — s mert most ez éri meg, cifra rongyokból hordja össze saját csodapalotáját. A kor embere bongózik, mert ebből úgy tű­nik, csekély befektetéssel, munka nélkül is jövedelem­hez juthat. A kor embere bun­datúrákra megy, ügyeskedik, lavírozik a joghézagok út­vesztőiben. A kor embere az, aki itt, mint büfés nem ad visz- sza a gyereknek egy húszas­ból, amikor az kólát vesz. A kor embere, aki mindig fris­sen és gyorsan képes alkal­mazkodni az éppen divatos politikai áramlathoz. Aki teg­nap még harcos kommunista volt, mára már reformszóla­mokat dörög. (No, persze csak annyira, hogy később esetleg ne legyen belőle baja.) Lejárt már az az idő, ami­kor egyetemi-főiskolai tan­könyvekben egzakt definíci­ókban kellene megfogalmaz­ni, milyen is legyen a társadal­mi eszmény. S reméljük rövi­desen az az idő jön el, amikor mindenkit egyetlen elv vezé­rel, aminek megnevezése: tisztesség. Naivitás ezt hinni? Reméljük nem. Persze ehhez minél sürgetőbben meg kell teremtenünk a feltételeket. Jámbor Ildikó Mától tanácskoznak a szociáldemokraták A kibékülés, a béke kongresszusának neveztek a közelmúltban az MSZDP vezetői pártjuk ma kéz- dődő háromnapos tanácskozását, hiszen reménye­ik szerint — egy erős, szervezett szociáldemokrata párt bemutatkozása mellett — e kongresszuson vég­érvényessé lesz és „megpecsételődik” a különböző áramlatok, politikai szárnyak együttműködése. a KuiaotteK a partprogram, a szervezeti es mu- cödési szabályzat megvitatása mellett a szekcióülé­seken várhatóan részletesen elemzik majd az V1SZDP most kidolgozandó gazdaságpolitikai, culturális, egészségügyi és agrárprogramjainak ter­vezetét is. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom