Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-18 / 274. szám

10 NÉPÚJSÁG, 1989. november 18., szombat Labdarúgó NB II. Utoljára idegenben Végéhez közeledik labdarú­gásunk második vonalában a pontvadászat. Még két forduló van hátra, s a Keleti-csoportban szereplő egriek ősszel utoljára lépnek pályára idegenben a Nyíregyháza vendégeként. A hazaiak idén gyengélkedtek, messze a várakozáson alul szere­peltek. Bánkuti László csapata viszont a negyedik helyre küz­dötte fel magát. Ám ahhoz, hogy az előkelő pozíciót megtarthas­sák, a szabolcsi fővárosból is győzelemmel, de legkevesebb egy ponttal kellene hazatérniük. Győztes csapaton ne változ­tass, tartja az aranymondás. A piros-kékek szakvezetője ennek ellenére kénytelen lesz átformál­ni a legutóbbi kezdő tizenegyet, mivel Oláh begyűjtötte a harma­dik sárgalapját is, így nem játsz­A labdarúgó NB III. Mátra- csoportjának tizennegyedik for­dulójában megyénk mind a négy csapata a mai napon játsza le mérkőzését. Az őszi szezon haj­rájának egyik legnagyobb érdek­lődéssel várt összecsapására Hatvanban kerül sor, ahol a ha­zai HKVSC-Deko a Gyöngyösi SE csapatát fogadja. A megyei rangadó küzdelmes összecsapás­nak ígérkezik, de bízunk abban, hogy színvonalában is méltó lesz a mérkőzés a két város labdarú­gó hagyományaihoz. A második helyen álló hatvaniak mellett a hazai pálya előnye szól, az ötö­dik helyezett gyöngyösiek vi­szont idegen környezetben is ké­pesek jó eredmény elérésére. Nagy a valószínűsége, hogy dön­tetlenhez közeli lesz a végered­mény, sőt, háromesélyesnek is A megyei labdarúgó-bajnok­ságban a 14. fordulóra kerül sor a hét végén. Szombaton három, vasárnap pedig öt összecsapás lesz. A nagy kérdés az, hogy visz- szaveszi-e vezető helyét a Bél­apátfalva a Recsktől? Erre van is reális esélyük, hiszen az Építők a Tamaörsöt fogadja, a jelenlegi listavezetőhöz viszont a Selyp lá­togat. Izgalmas csatának ígérke­zik a Füzesabony-Tarnalelesz rangadó is. A sirokiak Domosz- lón javíthatnak az utóbbi hetek hat. A jobb oldali középpályás posztján a fiatal, tehetséges Mir- kóczki kap lehetőséget. Na­gyobb fejtörést okoz, hogy az amúgy is foghíjas csatársorból Nagy a Kazincbarcika ellen meg­sérült, s egész héten nem edzett. Fodor hétről hétre nyújtott kiáb­rándító teljesítménye láttán Bán­kuti László azon morfondírozik, hogy kihagyja-e az együttesből a gyengélkedő támadót. Lengyel továbbra is derékfájdalmakra panaszkodik, de remélhetőleg számíthat majd a rutinos beállós- ra. László ismét maródi, s úgy tű­nik, ebben az évben már nem is ölt tréningruhát. Várhatóan az alábbi összeállí­tásban kezd majd az ESE: Bodo- lai — Rácz, Csendes, Lengyel, Smuczer — Mundi, Mirkóczki, Horváth, Simon — Nagy, ?. ítélhető előzetesen a találkozó. Az Apci Vasas a Balassagyarmat csapatát látja vendégül a győze­lem reményében. Az apciak tá­madójátéka jóval erősebbnek mondható, hiszen a gyarmatiak eddig mindössze nyolc gólt lőt­tek, és bizonyára tesznek majd arról Némethék, hogy ne Apcon táltosodjanak meg a palócföldi­ek. Csakúgy, mint legutóbb, most is utazik a H. Gáspár SE Jászberénybe, a tisztes helytállás lehet a célkitűzésük, bár a hazai­ak sem tűnnek félelmetesnek a mostani bajnokságban. Tippjeink a további mérkőzé­sekre: St. Kohász-Törökszent- miklós 1, Romhány-Nagybá- tony 1, Szolnoki VSE-Bag x, Gödöllő-Rákóczifalva x, Nézsa- SBTC 2. kedvezőtlen mérlegén. Mint is­meretes, a megyei labdarúgó­szövetség fegyelmi bizottsága csütörtökön felfüggesztette az erdőtelkiek játékjogát, ezért va­sárnap a Kompolt szabadnapos lesz. Tippjeink: Heves-Atkár 1, Bélapátfalva-Tarnaörs 1, Füzes­abony-Tarnalelesz 1, Domosz- ló-Sirok 2, Recsk-Selyp 1, Nagyréde-Novaj 1, Gyöngyös- halász-Poroszló 1. Vízilabda OB I. Szentesen az ESE Ma délután az egri vízilabdá­zók az egyik legjobb vidéki csa­pattal, a Szentessel mérkőznek, természetesen idegenben. Gyu­lavári Zoltán edző érdeklődé­sünkre elmondta, hogy a BVSC elleni siker meghozta a fiúk étvá­gyát, és szeretnék Szentesen is otthagyni a névjegyüket. Persze nem lesz pofonegyszerű dolog valami emlékezeteset produkál­ni, tekintve, hogy az ellenfél játé­kosai rendkívül gyorsak, robba­nékonyak és otthonukban bárkit képesek térdre kényszeríteni. Tovább komorítja a kilátásokat, hogy az egriek közül többen is maródiak. A balkezes csatárnak Búza Gábornak bármiféle orvosi kezelés ellenére, lendületlenül fáj a dereka, a múlt héten reme­kül játszó Madarasi Attila pedig mellhártyagyulladást szedett ösz- sze. Horváth János a KSI-ből ér­kezett új szerzemény eképp la­tolgatta az esélyeket: — Csak egyetlen dolog a bizonyos, hogy semmi sem biztos Szentesen. Bo­rotvaélen táncolunk majd, és legalább három, de az is lehet, hogy öt gólos hátrányból indu­lunk. Általános tapasztalat ugyanis, hogy a Csongrád me­gyei városban ritkán mernek a vendégcsapatnak fújni a játékve­zetők... Sportműsor Szombat Kéizlabda: Bartók József öregfiúk emléktorna. Eger kör­csarnok, 9. Ökölvívás: H. Zalka SE — Pécsi Vasutas NB 11-es csapat- bajnoki mérkőzés, Gyöngyös, a laktanya tornaterme, 16.30. Vívás: Országos II. osztályú férfi tőr és kardcsapatbajnokság, Eger, Münnich F. úti edzőterem, 9. Labdarúgás: NB III. Mátra- csoport (13): HKVSC Deko- Gyöngyös, Ósvárth, Apc-Balas- sagyarmat, Sómén. Megyei baj­nokság (13): Heves-Atkár, Szol­nok m. jv., Bélapátfalva-Tarna­örs, Répás, Füzesabony-Tarna­lelesz, Darák. NB Il-es serdülő és ifjúsági bajnokság (11, 12.30): ESE-NYVSSC, Eger, városi stadion. Vasárnap Röplabda: GYSE-Kandó SC NB 11-es férfi mérkőzés, Gyön­gyös, Vak Bottyán Szakközépis­kola tornaterme, 15. Labdarúgás: megyei bajnok­ság (13): Domoszló-Sirok, Nóg- rád m. jv., Recsk-Selyp, Borsod m. jv., Nagyréde-Novaj, Pest m. jv., Gyöngyöshalász-Poroszló, Kalicz. NB III. Mátra-csoport Rangadó Hatvanban Megyei labdarúgó-bajnokság A Újabb helycsere az élen? //------------------ ^ A z NKFV Egri Üzeme felvesz raktárkiadót. Jelentkezés személyesen, vagy a 12-211 telefonon, a raktárvezetőnél. V - / Patópáli szemlélet Vajúdtak a hegyek, s megszületett a kisegér. A megyei labda­rúgó-szövetség fegyelmi bizottsága gyakorlatilag döntésképte­lennek bizonyult. Az előzményeket mindenki Ismeri. A bajnok­ság legutóbbi fordulójában tömegverekedés miatt két perccel a befejezés előtt félbeszakadt a Poroszló-Erdőtelek mérkőzés. A csete-paté mérlege késnyoraok, sajgó sebek, bevérzett testré­szek. A provokáció szenvedő alanyai kivétel nélkül poroszlóiak voltak. A „vendégek” — ezt ők maguk is hangsúlyozták, azzal, hogy nem váltottak belépőt — enyhén szólva visszaéltek a ven- dépoggal. Megy énk eddigi labdarúgó történetének legszégyen- teljesebb lapjait írták meg az erdőtelkiek november 12-én. Fel­bőszült bika módjára mindenen és mindenkit átgázoltak, aki az útjukba került. Arzenáljukhoz botok, karók, üvegpalackok, és kések tartoztak. A tények önmagukban is elszomorítóak, de az egyenesen lesújtó, hogy a verekedésben tizenéves suhancok is előszeretettel forgatták a botot. Csupán a véletlennek köszönhető, hogy a féktelen randalíro- zás nem követelt emberéletet... A közvélemény példás büntetést várt. Ezek után érthetetlen volt a fegyelmi bizottság langyos, halogató taktikát tükrözőelső­fokú határozata. Az Erdőtelek játékjogát felfüggesztették, a rendőrségi vizsgálat lezártáig, a főkolompost pedig egy évre el­tiltották mindennemű sporttevékenységtől. Csak halkan jegyez­zük meg, hogy a lagymatag döntés hátterében a régi reflexek hú­zódtak meg. Véleményünk szerint a sportpályákon elharapódzó vandaliz­musnak vasszigorral gátat kell vetni. Mindig a tettet keli mérle­gelni, s nem azt, hogy ki követte eL Reméljük, a jövő héten összeülő elnökség korrigálja a hibát, és az ügy súlyának megfelelő döntést hoz. A Népújság sportrovatának munkatársai Olaszországi útijegyzet Ahol ünnep minden mérkőzés Olaszország. E szó hallatán az ember fejében kattognak a fo­gaskerekek. A „csizma”, tanul­tuk az általánosban. Róma, Ve­lence, Nápoly. Szicília, maffia. Makaróni, pizza, spagetti. Nap­fény, tengerpart. Temparamen- tum, ébenfekete hajú lányok (sicc!). Labdarúgás, világbaj­nokság — nélkülünk. Helyben vagyunk: sport. Ám a sport itt nem kizárólag a futball. De erről majd később. » Péntek délután, amikor az Eger SE női röplabdacsapata megérkezett a CÉV-kupa visz- szavágójának helyszínére, az út egyből az edzőterembe vezetett. A Bolognához kőhajításra talál­ható San Lazzaro — a kétszeres olimpiai bajnok síző, Alberto Tómba szülőhelye — egyik csar­nokát foglalták le a vendéglátók két órahosszára. A huszonöt ezer lakost számláló kis városká­nak ugyanis nem kell szűkölköd­nie a fedett létesítményekben. Amíg mi kint tartózkodtunk há­rom csarnokban jártunk, s ebből az elsőben egy úszóiskola is mű­ködött. Kora este lévén, hemzse­gett a medence a gyerekektől. Az uszodába a szülők, a nagyik nem léphettek be, csak az üveg­falon keresztül figyelhették a foglalkozást. Kíváncsiságból megkérdeztem állandó kísérőn­ket, Paolo Tintit, hogy a félmilli­ós Bolognában hány kisebb-na- gyobb uszoda található. Ötven körül, így a felelet. Azt hittem nem jól hallok, de amikor hitet­lenkedve visszakérdeztem Paolo újra csak ezt válaszolta: fifty. Messziről jött ember azt mond, amit akar, mondják most önök, de beláthatják, rövid volt az idő, hogy megszámoljam az uszodá­kat. Persze lehet, hogy jobb is így. Mert a tizedik után úgyis el­fogott volna a sárga irigység. A meccs előtti napon városné­zésre indultunk Bolognában. Szálláshelyünk, Castel San Piet­ro Terme huszonöt kilométerre volt a centrumhoz, s ezalatt a tá­volság alatt sofőrünket, Varga Petit párszor kiverte a veríték. Hát igen, a közlekedés. Szinte nem látni a kocsisor végét. Az olaszok szeretnek tempósan ve­zetni, ezt már az első percekben megállapíthattuk. Ez még hagy- ján. De hogy a szabályokra is fity- tyet hánynak? A piros jelzésen minden szívfájdalom nélkül át­hajtanak, a záróvonal olyan, mintha egyenesen kötelező len­ne átlépni. Nem is értettem, hogy miért pazarolják a festéket a dupla vonalakra. Senkit sem ér­dekel. Szóval szép komótosan haladtunk, majd észrevettük, hogy Péter egyre inkább belejött az olasz stílusba. Igaz halkan megjegyezte: „Ezért otthon már ötször elvették volna a jogosítvá­nyomat. De mit csináljak? Itt ez a normális. Ha nem taposok a gáz­ba, a mögöttem jövők elkülde­nek a melegebb éghajlatra. Én viszont jól érzem itt magam...” A parkolást is pofonegyszerűen oldják meg az olaszok. Mivel rengeteg az autó, parkolóhely sincs. Az élelmes itáliaiak azzal intézik el a dolgot, hogy megáll­nak a tilosban, bekapcsolják a vészvillogót és kész. Legfeljebb akinek nem tetszik vagy nem tud kihajtani a parkolóból arébb tol­ja a másik járgányát. * Minek titkoljam, kis csapa­tunk előre fente a fogát a jobbnál jobb ízekre. Hát ami azt illeti az ízekben nem is csalódtunk. Csu­pán mi, „európaiak” azt nem ér­tettük, hogy miért kell nekünk négy napon keresztül tésztát tésztával ennünk? A menü ebéd­ről vacsorára ismétlődött, azaz a tésztahegy sehogyan sem akart elfogyni. Igaz egyformán elké­szített ételt nem ettünk kétszer. A csúcspont a mérkőzést követő vacsora volt, amikor az első há­rom fogás mi is lehetett, más mint tészta. Ezután értettem meg igazán, hogy anno a magyar focisták miért is szerepeltek le úgy Mexikóban. Megülte a gyomrukat a sok makaróni, s nemhogy futballozni, futni sem tudtak. * Kíváncsiak vagytok egy má­sodosztályú röplabdamérkőzés­re, tudakolta Paolo? Hát persze, volt az egyértelmű válasz. De mi­Dr. Sikéné Fekete Magdi és az egriek edzője, dr. Phan Hong Minh Bologna főterén (A szerző felvétele) vei a meccs este fél kilenckor kezdődött csak dr. Phan Hong Minh, a kupa találkozó osztrák vezetőbírája és jómagam ruccan­tunk át a negyven kilométerre lé­vő Faenzába. Az út igazán nem tartott sokáig, hiszen a dízeltur- bo Audi százötvenes tempóban habzsolta a kilométereket az au­tópályán. Másodosztályú meccs, gondoltam magamban, a roko­nokon, meg a barátokon kívül csak mi leszünk a teremben. Ha­talmasat tévedtem. A csarnok le­látóján legalább hatszázan buz­dították a két csapatot, s ami még ennél is meglepőbb, a tartomá­nyi rádió élőben közvetítette az összecsapást. No, és a színvonal. Nem tartom magam szakember­nek, de azt a kívülálló is láthatta, hogy bármelyik olasz együttes nálunk a dobogón végezne. A San Lazzarotól megszokott di­namizmussal játszott a két csa­pat, s ami itthon a női mezőny­ben megvalósíthatatlan, néhány lány nem helyből, hanem pár lé­pésből, felugorva nyitott. Ná­lunk ezt állítólag képtelenség megtanítani, az olaszoknál pedig a második vonalban sem megle­pő. A mezőnyözés erőssége volt mindkét csapatnak, a sáncról le­pattanó labdák nyolcvan száza­lékát megmentették, s nem egy esetben a pincéből hozták vissza a bombaerejű ütéseket. Egy-egy labdamenet után fél szemmel „Mikire” pislantottam. Az egri­ek trénere elismerően bóloga­tott, mintha csak ezt mondta vol­na magában: „Igen, ez a röplab­da.” ♦ Nem szeretnék általánossá­gokba bocsátkozni, de azt bátran kijelenthetem, hogy Olaszor­szágban fantasztikus rajongás veszi körül a csapatokat, a spor­tolókat. Legyen szó élvonalbeli vagy negyedosztályú találkozó­ról, náluk minden mérkőzés ün­nep. Szinte szertartásos módon készülnek a meccsekre. Lega­lább egy órával a kezdés előtt már gyülekezik a publikum, a reklámfeliratokon az utolsó si­mításokat végzik, olyan helyre állítják fel a transzparenseket, hogy a tv-ben a lehető legtöbb­ször villanjon fel az adott termék neve, emblémája. Ez az igyeke­zet nem is csoda, hiszen a városi, a tartományi televízió szinte ki­vétel nélkül közvetíti a meccse­ket, vagy összefoglalót ad a mér­kőzésekről. Hogy egy példával is éljek, a kamera jelen volt egy ne­gyedik ligás kosárderbin is, és ha hiszik, ha nem, mintegy három­százan szurkoltak kedvenc csa­patuknak. Hét végén a mérkőzé­sek döntő hányada az esti órák­ban kezdődik, s amikor véget ér a találkozó a látottak kitárgyalá­sát a pizzériában a vacsora mel­lett ejtik meg a szurkolók, de úgy is fogalmazhatnék, hogy a csalá­dok, hiszen az olaszoknál családi program a meccsrejárás. * Az egriek kupavisszavágóját egy vadonatúj csarnokban ren­dezték meg. Hogy mást ne mondjak, az öltöző olyan tiszta volt, hogy nálunk a kórházi mű­tők becsületére válna, pedig az olaszok nem is ismerik azt a szót, hogy létesítményigazgatóság. Csupán rend van és hallatlanul nagy tisztaság. Hogy valóban ün­nepszámba megy minden mér­kőzés, az kiderült ezen a mécs­esén is. S nemcsak azért, mert el­játszották a két ország himnuszát és a város indulóját, bemutatták a játékosokat, a vendéglátók ajándékkal kedveskedtek ne­künk, magyaroknak. Valahogy olyan atmoszféra uralkodott a teremben, amihez mi egyáltalán nem szoktunk, vagy csak ritkán kerít bennünket ez az érzés a ha­talmába. A másság biztos abból fakad, hogy Olaszországban mindenki figyel a sportra, fon­tosnak érzi a sportot, magáénak vallja azt a csapatot, amelynek szurkol, együtt örül és együtt búslakodik a játékosokkal. Hát a San Lazzaro híveinek ezúttal ki­jutott az örömből, hiszen egy botlást leszámítva — az egriek játszmát nyertek ellenük — ma­síroztak tovább a kupában. A két vereséget lehetne hosszasan boncolgatni, de úgy érzem fölös­leges. Mindössze annyi történt, hogy ma az olasz röplabda to­ronymagasan megelőz bennün­ket. A játék minden elemében képzettebbek a játékosok, erőál­lapotuk pedig káprázatos. Mél­tán mondják, hogy Európa lege­rősebb bajnoksága az olaszoké. A szomorú az egészben az, hogy lemaradásunk nemcsak egy sportágra teljed ki. A labdajáté­kokban óriási az űr köztünk és a kontinens, a világ között. Magyar gyártmányú buszunk — a nevét azért hallgatom el, mert reklámnak minősülne — úgy döntött, hogy nem indul be. A szerelők jöttek, diskuráltak, majd elvitték a két akkumulá­tort, és értésünkre adták, hogy ha újak kellenek az potom egy millió kétszázezer lírába kerül. Csinálják meg a régieket, kértük, hiszen ennyi pénzért otthon egy autót lehet venni. Hálisten, éle­tet leheltek az akkumulátorok­ba, így aztán fél nap késéssel útra keltünk. A szerelők utolsó ta­nácsként intettek bennünket, hogy lehetőleg sehol se állítsuk le a motort, mert az ördög nem al­szik. Szépen haladtunk előre, s úgy éjjel fél egy tájban, amikor mar mögöttünk hagytuk a leg­magasabb hófödte csúcsokat, s az osztrák Alpok utolsó kaptató­ját másztuk meg, a busz egyszer csak hörögni kezdett. Ötven mé­ter előre, stop. Majd ugyanez még párszor megismétlődött, s ekkor következett a nagyjelenet. A motor leállt. A környékén híre hamva se lakott településnek, s kint mínusz tizenöt fok. Két eredménytelen indítási kísérlet, s az arcunkon megfagyott a mo­soly. Ha nem tudunk tovább menni... de nem is gondoltuk vé­gig, hogy mi lesz akkor. Summa summárum, aranykezű sofőrünk némi tanakodás után kikapcsolta a fűtés kazánját, s a motor a leg­nagyobb megkönnyebbülésünk­re feldübörgött. A legközelebbi kútnál tankoltunk. Csak a hatá­rig kihúzzuk, mondogattuk, ott­hon már minden könnyebb. Magyar földön gurultunk. Gázolajunk ismét vészesen fo­gyott, ám hajnal lévén, még min­den benzinkút zárva tartott. Sor­ra hagytuk el a településeket, mígnem az egyiknek a végén, a töltőállomás bódéjából fény szű­rődött ki, a kutas pedig bent me­legedett. Megálltunk, de egy csepp üzemanyagot sem kap­tunk a honfitárstol. Hiába hajto­gattuk, hogy tegnap délután óta egyfolytában utazunk és szeret­nénk mihamarább hazaérni, em­berünket ez nem hatotta meg. Csak egy óra múlva kezdődik a munkaidő, szólt az elutasító hang. Hiába, haza érkeztünk. Budai Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom