Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-14 / 270. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. november 14., kedd NDK-s „népvándorlás” Jelképesen is leomlik a fal November 11-én, a reggeli incidens után, — amikor is a fal nyugati oldalát gépekkel is elkezdték bontani és a keletnémet határőrség vízágyúkkal oszlatta szét a tömeget — az NDK határőrség ismét lezárta a Brandenburgi kapu környékét és őröket állítottak a fal tetejére a falakat bontók ellen. (fent) 40000 keletnémet állampolgár lépte át a nyugatnémet határt. A Berlint Drezdával összekötő autópályán a főváros előtt már 130 km-rel összetorlódott a kocsisor, a hajnali ködben sok baleset is történt (Népújság-telefotá — MTI — Nagy Z. László felvételei) Elismerő szavak a lengyel reformról Kohl — Jaruzelski találkozó „Szokatlanul intenzív, szokatlanul nyílt” volt az a tárgyalás, amelyet Helmut Kohl nyugatnémet kormányfő folytatott Woj- ciech Jaruzelski lengyel köztársasági elnökkel Varsóban vasárnap, közölte Hans Klein nyugatnémet kormányszóvivő. Hozzátette azt is, hogy a megbeszélést a baráti közeledés jellemezte. A találkozó három és fél órát tartott, ami a nemzetközi gyakorlatban már hosszúnak számít. Részt vett rajta Tadeusz Mazowiecki lengyel kormányfő és Krzysztof Skubiszewski külügyminiszter, valamint Hans Klein nyugatnémet kormányszóvivő. A tárgyalásokon mindenekelőtt az NDK-beli drámai eseményekről volt szó, többek között olyan összefüggésben, hogy milyen következményeik lehetnek a nyugatnémet — lengyel viszony alakulására. Kohl erről szólva hangsúlyozta, hogy a lengyel reformok példája nélkül a kelet-németországi változások nem indulhattak volna el. A lengyel reformok hatással vannak más európai folyamatokra is, mindenekelőtt a leszerelési tárgyalások ütemére is, mondta Kohl, és utalt a bécsi leszerelési tárgyalásokra. A megbeszélések másik fontos témája a nyugati lengyel határok kérdése volt, közölte a nyugatnémet szóvivő, de részletekbe nem bocsátkozott. Csak annyit mondott, hogy a felek „ közelebb kerültek egymás nézeteinek megértéséhez”■ A határkérdés azért kényes ügy a lengyel — nyugatnémet kapcsolatokban 45 évvel a második világháború befejezése után is, mert Lengyel- ország mai területének egyhar- mada a második világháború előtt Németországhoz tartozott. A nyugati lengyel határt, az Odera — Neisse vonalat az NSZK elismerte ugyan a Lengyelországgal 1970-ben kötött szerződésben, de Kohl szerint ezt csak egy megkötendő békeegyezmény szentesítheti. A találkozón kifejezésre jutott, hogy a feleknek eltökélt szándékuk fejleszteni a kétoldalú kapcsolatokat, mindenekelőtt a gazdasági együttműködést. (MTI) Az egység jelképe volt Meghalt Dolores Ibárruri Dolores Ibárruri Gomez 1895. december 9-én született a vizcayai Gallarta faluban. Apja baszk, anyja kasztíliai származású volt. A mélységesen vallásos érzelmű bányászcsaládban a nyolcadik gyermek volt. Tizenöt évesen tanítónő szeretett volna lenni, ám le kellett mondania tervéről, mert tanulmányaira nem jutott pénz. Szabás-varrást tanult, később szolgálólány és pin- cémő volt. Húszévesen ment férjhez egy bányászhoz. Hat gyermekükből csupán kettő érte meg a felnőttkort. Ibárruri 1917-ben lett a szocialista párt tagja, és röviddel később kezdett írásokat publikálni „La Pasionaria” néven. 1919- 1920-ban Vizcayában a III. In- ternacionálé helyi csoportjainak szervezője, s 1920-ban csatlakozik a spanyolországi kommunista párthoz. Tízévi politikai küzdelem, nélkülözés és megélhetési gondok következnek. A II. Köztársaság alkotmányozó nemzetgyűlésének 1931-ben képviselője, ezután Madridban — férjétől különváltan — él. Rendszeresen publikál az SKP lapjában, a Mundo Obreroban, társadalmi tevékenységéért kétszer bebörtönzik. 1933-ban járt először a Szovjetunióban, röviddel később létrehozza az Antifasiszta Nőszövetséget. A népfront győzelme után 1936-tól ismét a törvényhozási képviselő. A polgárháború első napjától kezdve a köztársaságiak harcának szervezője. Legendássá lett madridi rádióbeszéde, amelyet így fejezett be: „No pa- sarán” — Nem törnek át. 1937- ben a köztársasági parlament alelnöke. Spanyolországot 1938 márciusában — röviddel Madrid feladása előtt hagyta el. Francia- országban, majd Moszkvában élt fiával és lányával. Fia, Ruben, a sztálingrádi csatában esett el. Az SKP 1942-ben választotta főtitkárrá, 1960-tól volt a párt elnöke. Három évtizeden át élt a szovjet fővárosban, kitüntették a Lenin-békedijjal. Emberi tartása és a szocializmus iránti humanista elkötelezettsége vezérelte, amikor 1968. augusztus 21-én a Kremlben, a szovjet vezetés előtt elítélte a csehszlovákiai fegyveres beavatkozást. Hazájába 1977 májusában tért vissza, s nem sokkal később Asztria parlamenti képviselője, a cortes alelnöke lett. Ibárruri a megosztott spanyol kommunista mozgalomban az egység állandó jelképe is volt. Még megérte és üdvözölte a kommunisták tavalyi újraegyesülését. Utolsó éveit betegségekkel viaskodva, az aktív politizálástól visszahúzódva élte le. Meruk József Zsivkov ment, Mladenov j ött Bulgáriában is végéhez közeledik egy korszak: lemondott Tódor Zsivkov, a kommunista párt első embere. Utódja Petar Mladenov eddigi külügyminiszter. A most 53 esztendős Mladenov ugyan már tizenkét éve tagja a PB-nek, tehát nem új név a legfelső párttestületben, a 79. éves Zsivkovnál azonban mégiscsak 26 évvel fiatalabb, egy egészen más nemzedék tagja. Milyen vezető volt Todor Zsivkov? Köztudottan szerette egyedül intézni a dolgokat, s intézkedéseit a pártfegyelem nevében támogatni kellett. Emlékiratok elejtett megjegyzéseiből megtudható, hogy Hruscsovot nem szerette, Brezsnyevnek ellenben a barátja volt. Ez a barát •egyáltalán nem vette rossznévefl, ha Szófiában a gondolatait is'kitalálják, és megpróbálják előbb megvalósítani, mint ahogyan arra a Szovjetunióban kísérletet tesznek. A nyugati sajtó szívesen anekdotázott arról, ahogyan a bolgárok a Szovjetunió minden lépését másolják. Ennek ismételgetését azonban abbahagyták a gorbacsovi peresztrojka kibontakozásának idején. Kiderült ugyanis: mások „mechanikus másolásának ideje lejárt” — ezt maga Zsivkov tudatta és tudatosította a világgal. Legyenek ezek a „mások” akár a Szovjetunió. A bolgár ellenzék — ha egyáltalán használható az ellenzék szó idézőjel nélkül — most van csak kiformálódóban. Fő ereje a párton belül van, és feltűnően szovjetbarát. A legtekintélyesebb ellenzéki csoportnak az egy éve a szófiai egyetemen alakult „Klub a bulgáriai nyíltság és átalakítás támogatására” elnevezésű szerveződés tekinthető, 250-es tagságából mintegy 120-an párttagok vagy kizárták őket. Két hete egy szófiai magánlakásban tartott sajtóértekezletükön a „glasznoszty-klub” vezetői kérdésekre válaszolva minősítették Zsivkov referátumát, amelyet később a főtitkárt felmentő KB-ülésen tárgyaltak. Azt mondták: „Annak pozitív elemei elvesznek a szóözönben”. Továbbá: a vezetés eddig is rengeteget beszélt a peresztrojkáról, a gyakorlati eredmény azonban minimális, mert „a totalitárius rendszer minden kezdeményezést megöl”. Nos, ez mind Todor Zsivkov vezetési stílusáról szóló vélemény. Egyébként Bulgáriában minden reformkezdeményezés az ő nevében történt, ő a „júliusi koncepció” atyja, ő minden gazdasági változtatás kigon- dolója. Petar Mladenovról még az első alkalmi ellenzéki megnyilat- kozók is azt válaszolták az MTI tudósítójának kérdésére: ő mégiscsak Gorbacsov nemzedékének a képviselője. Ha a jelenlegi politikai bizottságból bárki mást választottak volna főtitkárrá, az olyan lett volna, mintha Zsivkov maradna... Az emberek örülnek, egyes csoportokban szinte eufórikusán. Aminek persze a sajtóban egyelőre semmi jele; valószínűleg várni kell, míg az igazi glasznoszty szárnyakat bont. De az emberek bíznak benne, hogy ez is eljön, hogy Mladenov főtitkárrá választása csak az első lépés. De mit mond maga Mladenov? Egyebek között azt: tisztában van vele, mennyi súlyos probléma halmozódott fel az utóbbi években mind az ország gazdaságában, külgazdasági kapcsolataiban, mind a társadalomban. Mindezekről nyíltan fogunk beszélni — ígérte a bizalmat megköszönő beszédében —, nem lesz lakkozás, a dolgokat a nevükön nevezzük. Remélem, az emberek érteni fognak bennünket, és tevékenyen részt vesznek majd nehéz problémáink megoldásának keresésében.” Mladenov bejelentette: a központi bizottság a közeljövőben külön ülést tart, amelyen átfogóan megvizsgálja az ország állapotát, és részletes programot dolgoz ki az átalakítás folyamatainak dinamizálására. Az új főtitkár síkraszáll azért, hogy „Bulgária korszerű, demokratikus jogállammá váljék, hogy elkülönüljenek egymástól a párt- és az állami funkciók, hogy „a glasznoszty a párt- és állami politika elveként szilárduljon meg”,s hogy a B KP ezek — tehát nem a hatalma, hanem a tekintélye — alapján legyen a szocialista Bulgária vezető ereje. Teljes támogatásáról biztosítja a Szovjetunióban zajló folyamatokat, és szoros kölcsönös együttműködést szorgalmaz a többi szocialista országgal is. A bulgáriai átalakítást pedig „egyedül és kizárólag a szocializmus keretében, a szocializmus nevében és a szocializmus útján” képzeli el. Nagy Károly Ro Te Vu látogatása „ Új korszak kezdete” — Új korszak kezdődik baráti kapcsolatainkban Ro Te Vu elnök közelgő budapesti látogatása nyomán. Államfőnk elsőrendű fontosságot tulajdonít magyarországi tárgyalásainak — jelentette ki Pák Dzsun Kju, a kormányzó Demokratikus Igazságpárt (DJP) elnöke az MTI tokiói tudósítójának adott interjúban. „Magyarország felkeresése nélkül nem lenne értelme megtenni a hosszú utat Európába” — idézik egyre többen az államfő kijelentését, annak érzékeltetésére, hogy Ro Te Vu nem engedett azoknak, akik a november végére tervezett látogatás elhalasztását tanácsolták. Szöulban rendkívüli körültekintéssel készítik elő az elnök útját. Nemcsak azzal törődnek, hogy Ro Te Vu milyen csomagtervet visz magával, de legalább annyira fontosnak tartják, hogy milyen benyomásokkal érkezik majd haza. Egyebek között ehhez a felkészüléshez jelentett segítséget Willy Brandt nemrégi szöuli látogatása is. Pák Dzsun Kju az interjúban a Szocialista In- ternacionálé elnökét is idézte: „Magyarországon erős szociáldemokrata hagyományok élnek, és az ország tradicionálisan különbözik Kelet-Európa többi részétől”. Ro Te Vu útjától a politikai kapcsolatok erősítését, egymás jobb megértését várják, s ez kihatással lesz a kulturális és gazdasági együttműködés bővülésére. Ez utóbbival kapcsolatban Pák Dzsun Kju rámutatott: a szoros gazdasági együttműködés egyengetése az utazás elsőrendű célja. A látogatás várható nemzetközi fogadtatását is pozitívnak tartják a dél-koreai fővárosban. Amint azt a DJP vezetői kifejtették: „Magyarország nem marad egyedül abban a törekvésében, hogy szorosabb baráti viszonyt épít ki Dél-Koreával. Ezt ugyan nem hangoztatják, de Kínában is örömmel veszik Magyarország előfutár-szerepét.” A Koreai-félsziget sorsának alakulása szempontjából a kormánypárt elnöke meghatározó fontosságúnak minősítette, hogy a Szovjetunió a nyitásra ösztönzi Phenjant. Az észak-koreai vezetést azonban a nyári kínai és a közelmúltban lejátszódott NDK-beli események vélhetően elbizonytalanították — mondta Pák úr, aki azt is kifejtette, hogy Dél-Korea lehetőségei korlátozottak. Nincs más választásuk, mint várni és türelemmel munkálkodni a kapcsolatok javítása érdekében. Előbb-utóbb a KNDK vezetőinek is fel kell ismerni: nem mehetnek egyedül tovább, és nem élhetnek elszigetelve. Phenjannak azt is be kell látnia, hogy gazdasága katasztrofális állapotba jutott. Szöul semmi mást nem kér, csak azt, hogy ne ellenségként kezeljék Dél-Koreát — hangsúlyozta a politikus. Amennyiben Phenjan barátságosabb magatartást tanúsítana, a dél-koreai kormány nemcsak saját tőkéjével és beruházásaival nyújtana támogatást, hanem abban is segítségére lenne a KNDK-nak, hogy az Egyesült Államokból és Japánból is meginduljon a tőke a félsziget északi részébe. „Dél-Korea nem akarja megdönteni sem Kim ír Szén hatalmát, sem az észak-koreai rendszert, mindössze azt szeretnénk, ha testvéri viszonyban élnénk egymás mellett” — mondta végezetül a Demokratikus Igazságpárt elnöke. Trom András A Pravda A kisinyovi összeütközésekről Híresztelések a lakosság körében A közrend védelmezői teljes mértékben urai a helyzetnek Ki- sinyovban — írták a Pravda tudósítói a lap hétfői számában a moldavai belügyminisztérium egyik magas rangú tisztségviselőjére hivatkozva. E szerint zavartalan a városi közlekedés, dolgoznak a termelőüzemekben, szokott medrében folyik a kereskedelmi és szolgáltató tevékenység. A lakosság körében azonban nyugtalanító híresztelések kaptak lábra. A moldavai rendőrség állítólag békés polgárok tömegeit verte össze a november 7-i felvonuláson, november 10-én pedig mérges gázt alkalmazott a tüntetők ellen. A belügyi tisztségviselő cáfolta ezeket a híreszteléseket. Mint mondta, a Moldavai Népfront külön oszlopa kereste az összetűzést a rendőrséggel a november 7-i felvonuláson. A Moldavai KP KB a helyi lapokban vasárnap felhívást tett közzé, amelyben nyugalomra, önmérsékletre intette a köztársaság lakosságát. Politikai kalandorokról szólt, akik nyílt harcot kezdtek a hatalomért. Céljuk e felhívás szerint a köztársaság törvényesen megválasztott vezető szerveinek megdöntése, a politikai berendezkedés megváltoztatása. A Pravda tudósítói kisinyovi lakosokkal folytatott beszélgetéseikből azt szűrték le, hogy bár az embereknek nem kellemes a belügyi csapatok járőreit látni városuk utcáin, elismerik a rendkívüli intézkedések szükséges voltát. (MTI) Államfőnek kijáró fogadtatás Walesa Washingtonban Hétfőn kezdődik Washingtonban az AFL-CIO amerikai szakszervezeti szövetség idei kongresszusa, amelynek egyik fő eseménye Lech Walesa mai beszéde. A lengyel Szolidaritás vezetője Kanadából hétfőn este érkezett az amerikai fővárosba, ahol a következő napokban államfőnek kijáró fogadtatásban részesül: Walesát fogadja és igen magas kitüntetésben részesíti George Bush elnök. A Szolidaritás vezetője a szakszervezeti kongresszuson, szerdán pedig az amerikai törvényhozás két házának együttes ülésén mond beszédet — ebben a kitüntetésben eddig csak állam- és kormányfők részesültek. A kongresszus két háza díszvacsorát is ad a vendég tiszteletére, akit Bush elnök ugyancsak vendégül lát a Fehér Házban. Walesát fogadják a kormány más tagjai, és egy sor további rendezvényen vesz részt, sajtóértekezleteket tart, majd péntektől New Yorkban, utóbb Chicagóban és Philadelphiában folytatja amerikai útját. Az Egyesült Államokban rendkívül népszerű lengyel vezető azt reméli útjától, hogy nagyobb anyagi támogatást szerez országának.
