Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-12 / 242. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. október 12., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A sarkalatos törvények megalkotására készül az Országgyűlés (1.) Most az ország választja a köztársasági elnököt A szeptemberi ülésszak folytatására készülve hétfőn megkezdődött a Parlament állandó bizottsági üléseinek sorozata: az úgynevezett sarkalatos — a köztárasági elnök, valamint az országgyűlési képviselők választásáról, a pártok működéséről és gazdálkodásáról, az Alkotmánybíróságról, az Állami Számvevőszékről, továbbá az ezeket keretbe foglaló Alkotmány módosításáról szóló — törvények megalkotása vár az október 17-én ismét összeülő Országgyűlésre. A jogállam megteremtését, a demokráciában való békés átmenet megvalósítását szolgáló hat törvényjavaslat szorosan összefügg egymással. A köztársasági elnöki intézmény létrehozását nem, ám az államfő megválasztásának mikéntjét és időpontját hosszú ideje vitatják. Ismeretes, hogy a politikai egyeztető tárgyalások záró plenáris ülésén az Ellenzéki Kerékasztalnak a megállapodást aláíró öt szervezete erre vonatkozóan önálló javaslatot terjesztett elő. Ezért — jóllehet a törvénytervezet elkészült — a szakértői megbeszéléseken tovább zajlik a vita. Annak eredményéről az országgyűlési képviselők tájékoztatást kapnak. Az Alkotmány módosítására tett javaslat szerint a köztársasági elnök megválasztása az Országgyűlés jogkörébe tartozik. Amennyiben ez törvényerőre emelkedik, megszűnik az Elnöki Tanács, ebből következően a Parlamentnek 30 napon belül meg kellene választania az első köztársasági elnököt. Ugyancsak a javaslat szerint a köztársasági elnök választásának idejét az Országgyűlés elnöke tűzi ki. A belpolitikai helyzet ingatagsága és elsősorban a Parlament iránti bizalom hiánya miatt azonban most, egy alkalommal kivételesen indokolt, hogy a köztársasági elnököt a választópolgárok az általános és egyenlő választójog Étlapján, közvetlen és titkos szavazással válasszák meg. A törvénytervezet csak a választás főbb szabályait tartalmazza. A részletes szabályokról az országy- gyűlési képviselők választására vonatkozó törvényjavaslat rendelkezik. A köztársasági elnök választásáról szóló törvényjavaslat mind az önszerveződő választó polgárok, mind pedig a pártok számára lehetővé teszi, hogy köztársasági elnököt jelöljenek. Ehhez egyetlen jogi feltételként 50 ezer támogató aláírás összegyűjtését írja elő. Ezeket az aláírásokat — eltérően az országgyűlési képviselők jelölésétől — ajánlóíveken kell összegyűjteni. A köztársasági elnök választásánál az egész ország egyetlen választókerületnek tekinthető. Az Alkotmány módosítására vonatkozó törvényjavaslat taglalja a köztársasági elnökre vonatkozó általános szabályokat. Ezek szerint Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. A köz- társasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka. A köztársasági elnöki tisztség összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással. Az elnöki megbízatás megszűnik egyebek között a megbízatás idejének lejártával — a javaslat 4 év —, az elnök halálával, az összeférhetetlenség kimondásával, lemondással, az elnöki tisztségtől való megfosztással. A köztársasági elnök tisztségétől megfosztható, ha annak gyakorlása során az Alkotmányt vagy valamely más törvényt szándékosan megsért. A köztársasági elnököt átmeneti akadályoztatása esetén az Országgyűlés elnöke — korlátozásokkal — helyettesíti, aki ez idő alatt képviselői jogait nem gyakorolhatja, s feladatát az az alelnök látja el, akit a Parlament erre kijelöl. Az országgyűlési képviselők választása: már a társadalmi fejlődés jelenlegi szakasza is olyan politikai képviselet kialakítását igényli, amelyben a személyek alkalmassága, megbízhatósága mellett a különböző politikai pártok befolyásoló, politikaformáló ereje is növekszik. Ennek az igénynek megfelelve, az átmeneti és formálódó társadalmipolitikai viszonyokhoz igazodik az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat. Olyan, arányosságra törekvő, vegyes választási rendszert tartalmaz, amelyben 152 képviselőt egyéni választókerületben választanak meg, további 152 képviselői helyet területi (megyei) listákon szerezhetnek meg a pártok. Ezeken kívül 70 képviselői mandátum sorsa az aránytalanságokat kiegyenlítő országos listákon dőlne el. Az alkotmánymódosítás azt is kifejezésre kívánja juttatni, hogy a képviselő feladata nem valamely település, megye vagy foglalkozási csoport érdekeinek képviselete, hanem az egész nemzet szolgálata. Ezért előírja: az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik. A törvényjavaslat folyamatosan —február 1-jétől június 15-ig, illetve szeptember 1-jétől december 15-ig ülésező Országgyűlést tart szükségesnek. S ez idő alatt a képviselőknek — csakúgy mint napjainkban — részt kell venniük nemcsak a plenáris üléseken, hanem a bizottságok, a frakciók tanácskozásain, és ha fennmaradnak, a megyei képviselőcsoportok munkájában is közre kell müköd- niök. Mindez hivatásszerű képviselői munkát feltételez. (Folytatjuk) A Pannonvin többet fizet Együttesen ötvenmillió forinttal többet fizet az idén a déldunántúli termelőktől átvett szőlőért és borért a Pannonvin Bor- gazdasági Kombinát, s így a mostani felvásárlási ár kereken 20 százalékkal haladja meg a tavalyit. A jelentős többletbevétel — a vártnál gyengébb termés ellenére — kedvező helyzetbe hozza a szőlőtermelő kisgazdaságokat és nagyüzemeket. A pécsi székhelyű borgazdasági vállalat természetesen nem jótékonysági indíttatásból fizet többet a termelőknek, hanem közgazdasági — piaci — körülmények nyomására. Két hónap alatt négyszer emelték a felvásárlási árakat. A júliusban kiadott árjegyzék a várható értékesítési árakon alapult. Augusztusban lezajlott a szokásos szüret előtti alku, a termelők nem fogadták el a felkínált árakat, ezért a Pannonvin megemelte azokat. A szeptember elején beköszöntött kedvezőtlen időjárás mennyiségileg és minőségileg módosította a szüreti kilátásokat, s ezzel együtt ismét a felvásárlási árakat is. A legutóbbi — negyedik — áremelést pedig az indokolta és egyben lehetővé is tette, hogy mérsékelték a fogyasztási adót. A felvásárlási ár emelését azonban, csak úgy tudják elviselni, ha tavasszal felemelik a déldunántúli borok árát, előreláthatóan literenként 5-8 forinttal. Jelentős állomásához érkezett a több mint egymilliárd forintos költségből megvalósuló japán-magyar közös vállalat, a Salgótarjáni Üveggyapot Rt. üzem beruházása, ugyanis 1989. augusztus 6-án délelőtt ünnepélyes keretek között benyújtották a gázzal üzemelő üvegolvasztó kemencét. Az üveggyapot a világon jelenleg ismert legkorszerűbb hang- és hőszigetelő anyag, eddig hazánkban nem gyártották. Az építőipar által hasznosítható termékből már az idén 1500 tonna paplant és csövek szigetelésére alkalmas anyagot készítenek a nógrádi üzemben. Képünkön: az üzem külső képe (MTI-Fotó: Kulcsár József) Spórolunk a ruhán, az élelmiszeren Áru van, csak... A legmelegebb helyzet a Tü- zépen várható (Fotó: Szántó György) Naponta bosszankodunk azon, ha az üzletek polcain nem találjuk meg, amire éppen szükségünk lenne, aztán olyan is van, hogy szinte kínálja magát a csillogó holmi, de visszEikapjuk a kezünket az árcédulára pillantva. Vásárlási szokásaink -kényszerű- megváltozását nemigen tudja követni a kereskedelem, s ez egyre több feszültség forrása. Ezeket az igen Eiktuális problémákat, azaz megyénk áruellátásának helyzetét vette szemügyre nemrég a megyei tanács ipari, építési, kereskedelmi és szolgáltatási bizottsága, az elmúlt három és fél év jellemzőit, változásait vizsgálva. Nem csupán szőkébb hazánkra jellemző: évtizedek óta 1988 volt az első olyan év, amikor a lakosság fogyasztása akár összességében, akár egy főre számítva — egyaránt visszaesett. Közel 8 százalékkal kevesebbet vásároltunk, mint az előző esztendőben, és ez a tendencia az idén is folytatódik. Kevesebbet költünk el éttermekben, vendéglőkben, nem jut annyi pénzünk ruházkodásra, sőt az élelmiszereken is spórolni kényszerülünk. Az idei januári áremelések után jóval „népszerűbb” lett az olcsóbb baromfihús és a szerényebb árú húskészítmények, így ezekből gyakran nem tudták biztosítani a folyamatos ellátást. A sajtfélék, a vaj és sokszor a drágább kolbászfélék viszont nem voltak ilyen kelendőek, ezekből gyakrEm túl sokat rendeltek. Az idei év hátralévő hónapjaiban előreláthatóan a tőkehúsokból és a töltelékárukból nehezen tudják majd garantálni a folyamatos ellátást. Nem annyira az abszolút áruhiány okozta az eddigi gondokat, mint a választék- hiány. A háztartási vegyi áruknál szintén ez a tapasztEŰat: sokan hiába keresték az olcsóbb termékeket. Az élelmiszer-kereskedelem nem lett rugalmasabb, koc- kázatkészebb a tavalyinál, így igen nehezen követi a kereslet változásait. A vendéglátásban is érezhető a visszaesés, egyre kevesebben fizetnek elő a napi menüre, tavaly 20 százalékkal csökkent a gyermekétkeztetést igénybe vevők száma. A létminimum környékén tengődő családok ugyanis arra kényszerültek, hogy lemondják a gyerek ebédjét. A tapasztalatok szerint a főszezontól eltekintve a külföldi és belföldi turisták is kevesebb pénzt „hoznsik a konyhára”, mint az előző években. Az ár- és adórendszer terhei miatt leginkább a ruházkodást fogta vissza a lakosság, emiatt a boltok készletei igen megnövekedtek. Az üzletek rákényszerülnek az engedményes akciókra, a családok jó része ilyen alkalmakra időzíti a legszükségesebb ruhadarabok megvásárlását, ha Etzokat nem szerezte már be a bizományiban vagy a lengyelpiacon. Az idén a tüzelőanyagok körül alakult ki a „legmelegebb helyzet”, a meghirdetett, majd későbbi időpontra halsisztott áremelés bizonytalanságot keltett, elsősorban az utalvánnyal rendelkezők körében. A június elseje előtt ugrásszerűen megnőtt keresletet a Tüzép-telepek nem tudták kielégíteni. A jövőt illetően aggasztó, hogy a Tüzépek hazai beszerzési forrásai a környező bányák termelésének csökkenése, illetve azok bezárása miatt szűkülnek. A várható feszültségek miatt a megyei tEmács kereskedelmi osztálya hamarosan tárgyalásba kezd a termelőkkel és a forgalmazókkal: hogyan tudnák biztosítani a megye szénellátását. A vizsgált időszakban fejlődött a kistelepülések és a perem- kerületek alapellátása, a legkisebb falvakba is naponta szállítják a tejet, kenyeret. Csakhogy előfordul, hogy késik eiz áru, pontatlan a túrajárat, a kis tételű megrendeléseket pontatlanul teljesítik. A bolti kiskereskedelmi egységek alapterülete három év alatt 8 és fél ezer négyzetméterrel gyarapodott, kiemelt figyelmet kapott a napi cikkeket árusító hálózat fejlesztése. Egyes újonnan épült vagy bővülő lakótelepeken, városrészekben azonban az ellátás csak késve oldódik meg, ilyen például az újhatvani és az egri Tihaméri-lakótelep. Jelentősen csökkentek a támogatások, az államigazgatási beavatkozások — Cél a tulajdonosi reform, a külföldi működőtőke bevonása — Vállalkozást ösztönző fejlesztéseket Iparpolitikánk Tavaly ilyenkor többet és elismerűbben beszéltek iparunkról, mint mostanság. Azért, mert a termelés és értékesítés szerkezetében a megkezdődött változások tovább folytatódtak, részben viszont megtorpantak. Most viszont 1989. végéhez közelítve az ipar tevékenységére inkább az ellentmondásos folyamatok jellemzőek. Kétségtelen, a kormány elkötelezte magát a piacgazdaság megteremtésére, amelyet az import liberalizálás, az új szrvezeti formák megjelenése jellemez az iparban is. Ám elég élesen felszínre kerültek a szerkezeti feszültségek, a megoldásra váró feladatok. Az esztendő első hét hónapjában — mint azt nemrég az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron megtudhattuk — az ipari termelés a tervezettől összességében 0,3 százalékkal elmarad. Ezen belül a kohászat, a gépipar teljesítése nagyobb, míg a többi ágazaté eltérően, de alacsonyabb, az előirányzattól. Az adott közgazdasági környezetben az ipari termékek külpiaci értékesítésében a rubel-export utáni támogatás csökkentése, illetve a termelési adó növelése közepette is a kivitel 2,7 százalékkal növekedett. Ugyanakkor az import emelkedése helyett a felhasználás csak 94 százaléka a tavaly ilyenkorinak. A konvertibilis elszámolású forgalomban iparunk exportja 8,6 százalékkal magasabb a múlt évi azonos időszakéval. Ez meghaladja a tervezettet! Az import liberalizálása elsősorban a gépipart érintette kedvezően, amely a termelésben, a kereskedelemben egyaránt megmutatkozott. Ami pedig a fogyasztási cikkek piacát illeti, csökkent a ruházati termékek, ugyanakkor növekedett a vegyes iparcikkek forgalma. Mindez a lakosság értékmegőrző vásárlásainak emelkedését jelzi! Minden területen növekedett az olcsóbb termékek iránti igény, amely az életszínvonal csökkenésére utal! A bevásárló turizmus mérséklésére az esztendő első negyedévében tett intézkedések nyomán az azt követő időszakban érzékelhetően növekedett a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet. Ilyen ellentmondásos körülmények között hogyan alakul az iparpolitika? Nos, a gazdaságitársadalmi reformfolyamat eredményeként az ágazatban is jelentősen csökkentek a támogatások. Elsősorban a versenyterületen az államigazgatási beavatkozások. Ugyanakkor még mindig magas a költségvetési centralizáció, sőt az újraelosztás is. Nincs igazi tulajdonos, és végsősoron nem alakult ki a piacgazdaság intézményrendszere. Ebben a helyzetben az iparpolitika súlyponti kérdése, hogy ahol lehetőség nyílik rá, ott a vállalatokat és a vállakozókat versenyeztessék. Nem szándékoznak a jövőben egyes termelőegységeket, csoportokat kedvezményezett helyzetbe hozni. Cél a tulajdonosi reform, a privatizáció, a külföldi műkő— ma dőtőke bevonása. Ezek mellett lényeges az állami ösztönzési és támogatási rendszer újraértékelése is, különös tekintettel a kis- és középvállalatokra. Középpontba kerülnek a technológiai fejlesztések, az exportösztönzési törekvések. Az iparnak természetesen a jövőben is változatlanul fontos szerep jut a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításából. Ez viszont aligha képzelhető el a külpiac adta lehetőségek fejlesztése, bővítése nélkül. A központi műszaki fejlesztési alapot immár törvény szabályozza. Az elmúlt időszakban növekedett a bankszerű finanszírozás aránya, és a nyílt vállalati pályázatok eredményesebben működnek az említett témakörben. A következő időszakban csakis a piacközpontú, a vállakózásokat élénkítő műszaki fejlesztések lehetnek előremutatók. Ezek főbb területei az ipari infrastruktúra fejlesztése, továbbá a több ágazatot érintő akciók finanszírozása, nem kevésbé a nemzetközi kutatási kapcsolatok bővítése. A piacgazdaság megteremtésének már említett fontos jegye az import liberalizálása, amely várhatóan további kedvező folyamatokat kínál az iparban is. Vélemények szerint különösen előnyösen hat a gép-, a vegyi- és a könnyűiparra, valamint a kohászatra. A cél eiz, hogy az energetikai importon kívül a jövőben ne maradjon olyan termékkör, amelyet lényegesen nem liberali- zálnak. így fokozatosEm lehetővé válik, hogy a legszélesebben a piaci alapokon történjen a kereskedeMentusz Károly
