Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-11 / 241. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. október 11„ szerda ORSZÁGRÓL ORSZÁGRA ___________________________5. * S B elga szakszervezeti mozgalom: Az FGTB új arca A két nagy belga szakszervezeti központ, az FGTB és a CSC közül az előbbit nevezik „vörösnek” a sajtóban, ám a vörös szín hiányzott a minap tartott kongresszus dekorációjából. Az 1898-ra visszanyúló belga szocialista szakszervezeti hagyományok letéteményese nemcsak fiatalítást hajtott végre a vezetésben, de egyben új arculatot is öltött. „New look” — hangoztatják a kommentárok angol szóval, mintegy fémjelezve a korszerűsítés jellegét is. Az új elnök — Francois Jassens — képzettségére nézve jogász. Rögtön igyekezett erre mentséget is találni: nem arról van szó, hogy a mozgalomtól távol álló entellektüe- lek vették volna át a nagy munkásszervezet irányítását, hanem egy olyan szakszervezeti aktivistát állítottak erre a posztra, akinek módja volt képezni magát. Mindenesetre tény, hogy az FGTB eddigi elnöke és főtitkára egyaránt visszavonult a kongresz- szuson, az új vezetők fiatalabbak — negyvenes éveikben járnak —, és egyetemi diplomát lobogtatnak. Nem mintha a régi vezetés elzárkózott volna az új módszerektől. André Vanden Broucke, a távozó elnök volt az, aki a szak- szervezetnek az üzemi választásokon tapasztalt visszaesése nyomán megrendelte az első független felmérést a tagság lelkűidének állapotáról egy közvélemény-kutató intézettől. Ha az FGTB megújulásra törekszik, erre a keresztény szakszervezetekkel (CSC) való versengés és az átalakuló társadalom új kihívásai egyaránt ösztönzik. Az FGTB soraiban több mint egymillió, a CSC szervezeteiben több mint 1,3 millió dolgozó tömörül. Mint ebben az országban minden, a szakszervezeti mozgalom is tartományi elrendeződé- sű. Az FGTB-nek is van vallon, flamand és brüsszeli ága. Ezek külön-külön tömörítik az ágazati szakszervezeteket. A középszintű kádereknek viszont külön szervezete van az FGTB-n belül, egy-egy nagyvállalat keretében tehát több különböző FGTB- szerveződésük lehet a dolgozóknak. A kongresszuson régi témaként merült fel e párhuzamosság megszüntetése, de semmi sem változott. Az FGTB volt a motorja annak a szociális követelési mozgalomnak, amely a nyolcvanas évek közepén — amikor a szocialisták ellenzékben, a liberálisok pedig kormányon voltak — nagyszabású tüntetésekben csúcsosodott ki. 1986 májusában százezres tömeg vonult fel vörös zászlók alatt Brüsszelben, s akkor a szakszervezeti mozgalom azért nem tudta rögtön érvényesíteni követeléseit, mert a CSC elzárkózott a közős akciótól. Mindazonáltal ezt követte — évekig tartó szünet után — az első új, országos kollektív szerződés megkötése, politikai síkon pedig a szocialisták választási előretörése, amelynek nyomán a liberálisok helyét a szocialisták vették át a kormánykoalícióban, a keresztény pártok oldalán. Az FGTB-központ nem vonja kétségbe a kormányzat és a vállalkozók alapvető gazdasági célkitűzéseit, az infláció fékentartá- sát, a jövedelmezőség megőrzését. A kemény bértárgyalásokon legtöbbször 3-4 százalékos béremelési követeléseket képviselnek a dolgozók küldöttei, a tőkések ajánlotta 1-2 százalékkal szemben — viszont az infláció szintje évek óta nem haladja meg a 2-3 százalékot. Ahogy az új elnök fogalmaz: nem az a célunk, hogy bezárják a vállalatokat, azt szeretnénk, ha még erőteljesebbek lennének, ehhez viszont szükségesek a jobb munkafeltételek, az kell, hogy tiszteletben tartsák az egyént. A sztrájk végső eszköz ugyan, de elengedhetetlen — semmiféle más módszer nem ér fel vele, fejti ki Jassens. Ezért az FGTB elutasítja a sztrájkjog bármiféle szabályozását, bár el akarja kerülni, hogy a dolgozók akciói a fogyasztókat sújtsák. A szakszervezet a rugalmas munkaidőnek nem különösebben híve, álláspontja szerint az mindenesetre csak a dolgozókkal való tárgyalás alapján vezethető be. A mozgóbért — mivel egyéni és visszavonható — az FGTB nem tekinti egyenértékűnek a béremeléssel. Az FGTB, fejti ki az új elnök, a jövőben nagyobb erőfeszítést kíván tenni a kis- és a középvállalatok dolgozóinak szervezésére. Érve: ha a vállalkozók a 21. század úttörői kívánnak lenni, nem zárkózhatnak el a 20. század szociális normáitól. Svédország és Ausztria mellett Belgiumban a legmagasabb a szervezett dolgozók aránya. Ez azt mutatja, hogy a szakszervezeti mozgalom, bár megvannak a maga problémái, nélkülözhetetlen szerepet tölt be a társadalomban. Baracs Dénes NDK: Tüntetések Ötvenezer ember vonult végig hétfő este Lipcse utcáin, reformokat és változásokat követelve. A tüntetéssel egyidejűleg a város vezetősége is párbeszédre szólította fel a tüntetők követeléseivel kapcsolatban az ország vezetőit. A Szent Miklós-templomból este fél hét órakor kiindult kezdeti mag mintegy 5-6000 embert számlált. A kórusban skandált jelszavak — „Gyertek közénk!” és „Ki az utcára!” — hatására a tömeg 1 óra alatt 50 ezer főre duzzadt. A Lipcse belvárosát körülvevő körúton vonulva az emberek harsogva kiáltozták az ismert jelszavakat, amelyek az elmúlt hétvégén az NDK több városában lezajlott demonstrációkon is hallhatók voltak. A „ Mi itt maradunk!” „Ne legyen erőszak!” „ Szabad választásokat! ” „ Reformokat akarunk!” jelmondatok mellett a főleg fiatalokból álló tömeg ütemesen éltette az SZKP KB főtitkárát is — „ Gorbi, Gor- bi!” Újdonságként hatott a külföldi tudósítókra a „Mi vagyunk a nép!”jelszó, amely alkalmasint a város és az ország vezetőinek szólt. A nagy készültséggel felvonult rendőrség (mintegy 50 teherautó) és munkásőrség nem avatkozott be a tüntetés során. A Berlinben száznál több tüntetőt vett őrizetbe október 7-en este a rendőrség az NDK fővárosában lezajlott, több ezres demonstráció során, amely méretét tekintve a legnagyobb szabású volt 1953. júniusa óta. Felvételünk Berlin centrumában az Alexander Platzon készült mintegy 2 órán át tartó békés vonulás után a tömeg fél kilenc tájban szétoszlott. A városi főposta előtti téren este 8 óra tájban hangszórón közleményt olvastak be, a szöveg aláírói — Manfred Weidel, Lipcse város főpolgármestere, Kurt Masur, a Gewandhaus zenekar világhírű karnagya, valamint a Német Szocialista Egységpárt Lipcse városi bizottságának első titkára és a Szent Miklós-temp- lom plébánosa aggodalmát fejezte ki a városban rendszeres megmozdulásokat eredményező belpolitikai helyzet miatt. A kör(Népújság-telefotó — MTI) nyéken álldogálókból nagy tapsot kiváltó közleményükben párbeszédet sürgettek a kialakult helyzet okairól, nemcsak városi szinten, hanem az NDK kormányával is. A békés demonstráció után az MTI, a Népszabadság és a Magyar Nemzet L ipcsében járt tudósítóit, amikor gépkocsijukhoz mentek, egy rendőrjárőr irataik átvizsgálása után a város azonnali elhagyására szólította fel. Indoklásként annyit közöltek, hogy ez a népi rendőrség utasítása. NSZK: Tiltakozások az NDK-nál Az NSZK kabinetje mély döbbenetének adott hangot amiatt, hogy az NDK hatóságai Ke- let-Berlinben és az NDK más városaiban durva erőszakkal oszlattak fel békés tüntetéseket. Ezért felszólította az NDK kormányát, hogy tartózkodjék az erőszak alkalmazásától, annál is inkább, mivel a gumibot és a rendőrségi őrizetbe vétel nem alkalmas az elégedetlenség megszüntetésére. Dieter Vogel kormányszóvivő sajtóértekezletén másfelől — a bonni kabinet nevében megértését nyilvánítva a szabadságért utcai tüntetéseken részt vevő emberek iránt — újfent megállapította, hogy az NSZK továbbra is kész a párbeszédre az NDK-val, s nem engedi eltépni a dialógus szálait. Kohl kancellár a CDU hétfőn megtartott elnökségi ülése után kemény szavakat tartogatott az NDK-vezetés politikájának minősítése számára. Újságírókkal találkozva kijelentette: a keletberlini börtönök zsúfoltsága, a tüntetők sebesülései és a menekültáradat folytatódása szinte jelképei egy olyan megmerevedett tekintélyuralmi rendszernek, amely hatalmát belső elnyomással, kifelé pedig elzárkózással próbálja fenntartani. Vogel szóvivő ennek ellenére tolmácsolta a kabinet az iránti érdeklődését, hogy Erich Ho- necker, az NDK párt- és állami vezetője nagyrabecsülését nyilvánította Mihail Gorbacsov főtitkárnak és államfőnek a peresztrojka politikájáért. A bonni kormány ezért reméli, hogy Gorbacsov kelet-berlini beszéde és a Honeckerrel folytatott tárgyalásai elgondolkoztatják az NSZEP vezetését az NDK-beli elégedetlenség valóságos okai felől, és megfelelő következtetések levonására is késztetik. Ez az NDK- vezetés hatáskörébe tartozik. Senkinek nem érdeke a dolgok elmérgesedése. A szóvivő ugyanakkor hivatalos tiltakozást jelentett be az NDK-nál amiatt, hogy Berlinben a tüntetések alkalmával a biztonsági erők nagymértékben akadályoztak nyugatnémet újságírókat munkájuk végzésében, így például lefoglaltak, részben pedig megsemmisítettek felvevőfelszerelést, filmanyagot és fényképezőgépeket. Az ez ellen való óvást Franz Bertele államtitkár, az NSZK állandó berlini képviseletének vezetője hozta az NDK külügyminisztériuma, illetve munkatársának tudomására. Vogel szóvivő egyúttal kormánya megbízásából újra szót emelt az ellen is, hogy az NDK határőrizeti szervei a berlini övezethatáron még hétfőn is korlátozták nyugati látogatók bejutását Kelet-Berlinbe. Ennek folytatódása politikailag megterhelheti a kapcsolatokat — jelentette ki. Nyugatnémet rádióadások szerint az NDK azóta megszüntette ezeket a korlátozásokat. Az NDK — közölte a szóvivő — visz- szautasította a tiltakozásokat. Bonnban azt is szóvá tették, hogy az NDK továbbra is zavar egy nyugat-berlini rádióadót. Jugoszlávia A szlovén alkotmánymódosítás után A szlovén képviselőház két héttel ezelőtt módosította a legnyugatibb jugoszláv tagköztársaság alkotmányát, de a kedélyek azóta sem nyugodtak meg, folytatódik a vita és a szópárbaj, j főként a szlovén és a szerb politikusok között. Szlovénia olyan új szakaszt ik- í tatott be alkotmányába, amely j elvben lehetővé teszi, hogy kiváljon a jugoszláv föderációból, továbbá a rendkívüli állapot kihir- | detésére és a hadsereg békeidő- j ben történő bevetésére vonatko- ] zó döntés jogát a föderáció ha- j tásköréből a sajátjába vonta. Igen „érzékeny” az a cikkely is, | amely szerint Ljubljana a jövő- j ben „erejéhez mérten” járul hoz- \ zá a föderáció költségvetéséhez és a gazdaságilag fejletlenebb vi- > I dékek megsegítéséhez. (Ezt ed- ; dig „központi kulcs” szerint ha- ’ tározták meg.) — Ez a döntés —írta a ljubljanai Delo — még mindig haragos N reagálásokat vált ki az ország egyes részeiben, de csak a követel kezőket mondhatjuk: jugoszlá- vok vagyunk, de elsősorban szlovének, mert ez a történelmi sorsunk, s az alkotmánymódosítás történelmi érdekeinket tükrözi. Kifogunk tartani mellette, minden nyomás ellenére. A szlovén alkotmánymódosítás ellen szinte az utolsó pillanatban emelt szót a jugoszláv államelnökség, a JKSZ Központi Bizottsága és a szövetségi parlament. Vajon miért nem előbb? A módosítási javaslatok már a nyáron ismertté váltak, Szlovénia- szerte általános vita, népszavazás folyt róluk. S miért váltott ki éles belpolitikai feszültséget és konfrontációt, hogy a szlovének egy olyan jogot iktattak alkotmányukba, amelyet a szövetségi alkotmány szintén elismer: bevezetőjében kimondja az ország minden nemzetének önrendelkezési jogát. A vita főként a szlovén és a szerb politikai „csúcs” közötti véleménykülönbségeket tükrözi, amelyek tavaly ősz óta a gazdaság, a politikai intézmény- rendszer és a kommunista szövetség reformja, a „hogyan tovább?” kérdésében már elég világosan kirajzolódtak. Unitarista és centrista erők állnak szemben a tiszta föderalizmus híveivel. Ez utóbbiak közé a szlovéniaiak, a horvátországiak és a bosznia- hercegovinaiak tartoznak, a szerbiaiak (a Vajdaság és Koszovó autonóm tartomány) és a Crna Gora-iak pedig az erősebb centrista állam hívei. A makedó- niaiak, akik saját társadalmigazdasági bajaikkal vannak elfoglalva, még nem tudják, hová álljanak. Szerbiában, a Vajdaságban is és Crna Gorában dramatizálták a történteket, és sorozatos tiltakozó tömeggyűléseket tartottak, míg végül a jugoszláv államelnökségnek kellett felhívnia a figyelmet arra, hogy nincs szükség tiltakozó megmozdulásokra, mert a szövetségi szervek tevékenysége szavatolja az ország alkotmányos és törvényes rendszerének működését. A Titog- rádban, Crna Gora székvárosában rendezett népgyűlés résztvevői a „Fegyvert akarunk!” jelszót kiabálták, s Momir Bulatovics, a Crna Gora-i Kommunista Szövetség elnöke azt hangoztatta, hogy ha kell, fegyverrel is megvédik a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területi integritását és sérthetetlenségét. Ivica Rácsán, a JKSZ KB elnökségének horvátországi tagja sietve válaszolt: ’’Számunkra elfogadhatatlan az erővel való fenyegetés és a fegy- vercsörtetés. ”A hadsereg legfele- lősebb parancsnokai természetesen szintén elhatárolták magukat a szélsőséges megnyilvánulásoktól. Bulatovicsot a JKSZ KB képviseletében nyomban elküldték Berlinbe, az NDK jubileumi ünnepségeire. A szlovén képviselőház nyilatkozatban közölte: a tagköztársaság alkotmánymódosítása nem bontja meg Jugoszlávia egységét, sőt megerősíti alkotmányos rendjét, amelyben a szlovének az ország többi nemzeteivel együtt szabadnak és egyenjogú- nak érzik magukat. A módosítások nem változtatják meg a föderációt, de megakadályozzák a központosítást. ”A szlovének az alkotmány módosításával nem nacionalizmusukat és elszakadási vágyukat demonstrálták” — mutatott rá a Vjesnik című tekintélyes zágrábi napilap —, hanem azt, hogy ellenzik a nem európai, nem demokratikus és nem piacgazdaságú Jugoszláviát. Azt üzenték vele, hogy föderatív Jugoszláviát akarnak, de nem olyat, amelyet a „jugoszláv hazafias mitingeken” hirdetnek. Jugoszlávia történelmi érték számukra, de a demokratikus fejlődés joga legalább ilyen fontos, ezért nem kívánják nemzeti érdekeiket feláldozni az unitarista és nacionalista állam integritásáért”. Várható, hogy a szlovén alkotmánymódosítás „ügye” még heteken és hónapokon át újra meg újra napirendre kerül párt-, állami és tömegszervezeti fórumokon. Legközelebb a szövetségi alkotmánybíróság tárgyal majd róla. Arról kell véleményt mondania, hogy Ljubljana ezzel a lépésével konföderációvá vál- toztatta-e a jugoszláv föderációt. Márkus Gyula Kokain-csúcs Peruban kokain-csúcsértekezlet kezdődött a kábítószertermelő dél-amerikai háromszöghöz tartozó kolumbiai, perui és bolíviai államfő részvételével. Az Ica városi tanácskozáson — nagy nemzetközi érdeklődés közepette — első ízben egyeztetik stratégiájukat a narkókeres- kedelem elleni katonai, politikai és gazdasági fellépésről. A probléma nemzetközi dimenzióira és szövevényeire jellemzően a téma központi helyen szerepel a kokain-csúcs után kezdődő latinamerikai csúcsértekezleten is, amely szerdán nyílik Icában. A latin-amerikai közösség máris „frontállamoknak” tartja Kolumbiát, Perut és Bolíviát a kokainkereskedelem elleni harcban. A dél-amerikai háromszög vezetői olyan nemzetközi horderejű kérdések megválaszolása elé kerültek, mint amilyen a Washington által szorgalmazott sok- nemzetiségű haderő felállítása, s a Bush-kormányzat által szorgalmazott nagyobb amerikai katonai jelenlét kérdése. Kolumbia, Peru és Bolívia washingtoni nagykövetei a napokban hozzájárultak ugyan, hogy az Egyesült Államok a korábbinál nagyobb támogatásban részesítse országaikat a narkógerillával szembeni harcban, de kormányaik nevében elutasították annak gondolatát, hogy amerikai csapatokat küldjenek a térségbe. A helyzet mégsem tekinthető egyértelműnek — mutatnak rá megfigyelők —, hiszen a három dél-amerikai országban több száz amerikai szakértő van jelen: a kábítószer elleni harcra kiképzett különleges amerikai hadtest (DEA) emberei. Emellett a „nyolcak” csoportjához tartozó Argentina, Washingtonnal egyetértésben, felajánlotta nekik, hogy kérésükre kész katonai alakulatokat is rendelkezésükre bocsátani a narkó- gerilla elleni harcra. A kokain-csúcs résztvevői attól tartanak, hogy a katonai megoldás előtérbe állítása többet ártana, mint használna. Bizonyított tény — vélekednek —, hogy a kokatermesztés nem szűnik meg az ültetvények felperzselésével. Amerikai gazdagok top-listája Egyre gazdagabbak az amerikai szupergazdagok. Vagyonuk egy év alatt 22 százalékkal nőtt, s ez jócskán fedezi az ez évi 4,4 százalékos infláció okozta veszteséget — derül ki a Forbes amerikai pénzügyi folyóirat adataiból. A lap szupergazdagokról készített 400-as top-listája élén 5,2 milliárd dolláros vagyonával John Wemer Klug, a Metromedia vállalat elnöke áll, aki így 1989-ben átvette a vezetést Sam Waltontól, a Wal-Mart diszkont áruházlánc tulajdonosától. Walton, az egykori tehénpásztor 9 milliárd dolláros vagyonát egyenlő arányban négy gyermeke között osztotta fel, s ezzel visz- szaesett a 20. helyre. Tatarozzák a dalai láma palotáját A kínai központi kormány elhatározta, hogy 35 millió jüanos költséggel tataroztatja a Ihászai Potala-palotát, a dalai lámák hagyományos rezidenciáját. Az 1300 éves Potala-palota a helyszínre küldött szakértők szerint sürgős tatarozásra szorul, mert a hatalmas épület több szárnya veszélyes mértékben megrongálódott. A tatarozás becslések szerint öt-hat évet vesz majd igénybe. A tibeti lámakolostorok szerzetesei és papjai tömeges áldozati szertartásokat rendeztek a Potala-palota előtt, és imádkoztak a tatarozás sikeréért.
