Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-09 / 239. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. október 9„ hétfő POSTAFIÓK 23. _______-----5. i Ü zen a szerkesztő K.E. Petőfiről, a Barguzinban lefolytatott sírfeltárás nyomán sokat és sokszor írnak a lapok. Ön is belekapcsolódott azokba a kombinációkba, amiket a kérdéssel foglalkozók végiggondoltak. Képzelete meglódult ugyancsak; analógiákat is keresett a saját sorsából, hiszen ön is volt csapdában a bijanszki erdőben, amikor katonai egységét szétverték. íija: „Lakott helyeket, utakat elkerülve, csak éjjel osonva, nappal a mocsaras nádasokban aludva, folyókat többször átúszva tudtam csak életemet megmenteni. No meg azért is, mert egyedül jól rejtőztem mindig. Talán Petőfi is hasonlóan cselekedett, menekülnie kellett az akasztófa elől. „Levele további részében is a romantika színezi feltételezéseit. Az azonban kedves, ahogyan védelmébe veszi az örök, romlatlan, romolhatatlan szerelmet: „Talán csak ápolta az a nő, akit élettársaként emlegetnek? Ezt bizonyítja az a tény is, hogy csak egy lepedőbe csavarva temették el.” Hogy ebben a nemzet számára ma is — mindig is fontos — ügyben mi mit bizonyít, égető kérdés. Másfél évszázad minden legendája segíti-keresztezi ezt a bizonyító munkát, s talán ma közel vagyunk a titok végleges megfejtéséhez. Kombinációk, feltételezések, a legenda növesztése helyett szorgos kutatók, tudósok ezek után nemcsak a csontokat kihantoló bizottság eredményeit igazolják majd, de feltérképezhetik azt a hosszú utat is, amely Segesvártól Barguzinba vezetett. Abban a dolgok állásától függetlenül igaza van, hogy „Petőfi eszménykép”, ennek a képnek a ragyogását a múló idő és egyebek sem halványítják el a nemzet tudatában. Cs. J. Levelét teljes terjedelmében idézzük: „Az egri gyerekek és felnőttek egy kis kiránduló helye volta Töviskes-völgy. Most honvédségi lezárt terület, miért, mi jogon? A földhivatalban nincs lefoglalva. A honvédség létszáma csökken, a területe nő, miért? Sok száz személy nevében kérjük nyílttá tenni a területet. Olyan jó ott tollasozni.” Az utolsó mondatban fellelhető indok ugyan leszűkíti a sok száz kirándulni-szórakozni, turistáskodni vágyó érdekét, de — úgy hisszük — mindenki tudja, miről is van szó. Mi adtuk a kéréshez a nyilvánosságot. Sz. L. Az ön levele is rövid, konkrét kérdés, közérdekű is: „Kötelező-e vinni gyermekeimnek az óvodába minden hónapban egy csomag papírszalvétát, egészségügyi papírt, százas papírzsebkendőt, fogkrémet és szappant? Válaszukat előre is köszönöm.” Gyakorló anya igencsak gyakorlatias kérdése állított problá- ma elé minket. Ez a természetbeni szolgáltatás — úgy tűnik — be- leiktatódott abba a házirendbe, ami az ön gyermekeit befogadó óvodában meghonosodott. Olyan, az állampolgárokra vonatkozó és kötelező jogszabályt nem találtunk, amely ezt a kötelezettséget róna a kis nebulókra, azaz a szüleikre. Szerintünk ezt, a gyermekét nevelő gondos szülőtől származó kérdést — tapintatos formában — fel kellene tenni az óvoda vezetőségének. Ók bizonyára pontos választ adnak. (Egyébként cím és név a szerkesztőségben.) K.J. A szakiskolától nyert információ szerint az állami két éves gépíró iskola ugyan szakmásít, az iskola minősítést is ad végzettjeinek, de a két tanulóév nem minősül munkában töltött időtartamnak. Jogsértés nem történt Válasz dr. Gömöri András nyílt levelére Tisztelt Gömöri Úr! A Népújság október 2-i számában megjelent nyílt levélben vélt sérelme orvoslásának körülményeit ismertetve több olyan kérdést tett fel, amire választ vár, illetve több olyan megállapítást közöl tényként, amit helyesbíteni kell. Július 19-i keltezéssel — amely július 27-én került iktatásra nálunk — valóban megkeresett levelével, és egy közműfejlesztéssel kapcsolatos másodfokú határozatba foglalt vélt jogsértésben kért intézkedést. Miután az eljárási törvény szerint a beadványokat tartalmuk szerint minősíteni kell, haladéktalanul áttettem azt a megyei tanács vb- titkárához, mert a felülvizsgálati kérelmekben a döntés vb-titkári hatáskör. Ebből következik, hogy már a nyűt levelének címzése sem helyes, és így „kötelességszegést” sem követhettem el. Megvizsgáltattam az ügyintézés további menetét is. Megállapítottam, hogy már július 28-án megkeresték a városi tanács vb műszaki osztályát, hogy 8 napon belül teriesszék fel az úgy összes iratait. A belső ügyintézés különböző fázisait nem akarom részletezni, ami lényeges az, hogy az 1981. évi I. tv. 68. paragrafus (5) bekezdése szerint „A felülvizsgálati kérelmet az előterjesztéstől számított hatvan napon belül el kell bírálni”. Ugyanakkor az Ön felülvizsgálati kérelmében hozott vb-titkári határozat szeptember 19-én, tehát határidőn belül lett meghozva. Joggal vetődhet fel a postázással Kapcsolatos adminisztratív rendelkezések kérdése — a másodfokon keresztül az elsőfok postázik —, de az az érdemi ügyintézés határidejét nem befolyásolta. Kifejti azt, hogy fellebbezését „anélkül elutasították, hogy választoltak volna.” Ez ugyan fogalmilag is kizárt, de a megyei tanács vb építési és vízügyi osztálya július 11-én kelt határozatában részletesen és közérthetően kifejtette álláspontját fellebbezésevei kapcsolatban. Azzal a felvetésével viszont messzemenőleg egyetértek, miszerint nincs megindokolva, hogy az 1984. novemberében átadott közmű után miért csak 1988. decemberében lett kivetve a hozzájárulás. Erre mi sem kaptunk kellően indokolt választ, de erre — úgy vélem — a városi tanács végrehajtó bizottsága, illetve tanácsi testületé előtt kellene nyilatkozniuk az illetékeseknek. Ugyanakkor a kivetés öt éven belül történt, tehát jogszabályt nem sértett. Anélkül, hogy részletezném, a fentiek ellenere egyértelműen állítom, hogy ügyében jogsértés sem történt. Nyílván nem lehet hivatkozási alap, de ezt mutatja az is, hogy a 16 újabb kivetés ellen egyedül Ön részéről érkezett fellebbezés. Az is tényként ide kívánkozik, hogy minden eljáró hatóság felhívta a figyelmét az öt éves kamatmentes részletfizetés lehetőségére, amely havonta mintegy 220 forintot jelentene. Az sem vitatható úgy gondolom, hogy lakóházának értéke a szennyvízcsatorna megépítése után a közmű-hozzájármás ösz- szegének többszörösével nőtt. Levelének további részében nem válogat a tanácsi apparátust és személyemet elítélő megállapításokban, levonva azt a következtetést, hogy íme, ilyen az apparátus. Igen, a tanácsi apparátusok általában ilyenek! A nagy és egyre növekvő munkaterhek mellett határidőben, többségében szakszerűen és törvényesen dolgoznak. Vállalják a felelősséget, vállalják a rohamosan csökkenő erkölcsi megbecsülést — mint levele is bizonyítja sokszor ok nélkül — és vállaljak a nem változó és ezért a különböző ágazatoktól egyre elmaradó anyagi elismerést, vagyis hivatással végzik munkájukat. Kérdezi azt is, hogy milyen lesz a tanácsi munka? Valameny- nyien azon dolgozunk, hogy egyre jobb legyen. Ez valóban politikai kérdés is, mint ahogy az is, hogy a tanácsi szervek csak lakossági segítséggel, közreműködéssel képesek erre, ami természetesen nem a minden alapot nélkülöző, személyeskedő támadásokat, hanem a partneri együttműködést jelentheti. Végezetül engedje meg, hogy halkan felvessem: hasonló ügyek rendezésének nem a legmegfelelőbb formája a nyílt levél. Mind az én, mind a vb-titkár irodája mindig, mindenki előtt nyitva all és ha nem is mindig az elképzeléseknek megfelelő válasszal távoztak az ügyfelek tőlünk, de nyitott kérdés találkozásunk után nem maradt. Ezt a lehetőséget ajánlom fel önnek is, ezúton is. Tisztelettel: Schmidt Rezső Válaszol az illetékes Korrekt, hiteles tájékoztatást Veterán autók Gyöngyössoly- moson, ezzel a címmel közölt cikket a Népújság szeptember 19-én, amit megdöbbenéssel olvastam. Örültem volna annak, ha a Népújság munkatársa a többi szüreti rendezvényről is tudósít. Azt gondolom, nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy a hagyományőrzés mennyi energiát kívánt a szervezőktől és a résztvevőktől egyaránt, amit ugyanakkor nem ellensúlyozott a rendezvényünkön járt újságíró sem hitelességében, sem korrektségében teljes mértékben. Mi nagy szeretettel fogadtuk a veterán autókat, mert úgy éreztük, hogy jelenlétükkel gazdagították a Mátrai szüret ’89 rendezvény- sorozatát. A cikkíró, ha erről az oldaláról közelítette volna meg a témát szerencsésebb lett volna. Az autósok ugyanis negyedik alkalommal találkoztak, de Gyön- gyössolymoson, a cikkel ellentétben először. Saját költségükön utaztak, még a 2 ezerforintos nevezési díjat is megfizették. A lelkes, külföldieket is felvonultató autósok programját azok a díszvendégek szervezték, akik mint a cikkben olvashatjuk, a jelek ellenére nem veterán autókon érkeztek, ők maguk idézték a letűnt időket. Ez a mondat igen szegényes újságírói fogás. A díszvendégek ugyanis — ezeket a gondolatokat helyettük írom — a mai változó világban is azért tesznek, hogy az emberek számára elviselhetőbb legyen a politikai, a gazdasági létbizonytalanság, ezért is fogadta őket taps. Ami az étkek felvonultatását illeti, a vendég nálunk is vendég, de mellettük a szerény dolgokból azok is részesültek, akik napjaikat áldozva segítették az esemény lebonyolítását. Ami pedig az újságírói éleslátást illeti, a csodálatos sajtok helyett csak egyféle volt, a franciasaláta pedig majonézes burgonya volt, e téren is jó lett volna a lényekhez ragaszkodni. Szívesen adtunk volna valósághű tájékoztatást a Népújság képviselőjének, ha igényelte volna, miként ezt az MTI helyszínen járt tudósítója meg is tette, igaz invitálásunkat a franciasalátára nem fogadta el. A korrekt, hiteles cikkek megjelenésében mi a jövőben is partnerei vagyunk a Népújságnak. Lukács László tanácselnök Gyöngyössolymos Elismerem, hogy az a bizonyos „franciasaláta” lehetett majonézes burgonya is — én csak messziről láttam. Sajnálom a szegényes újságírói fogást, s ha tudom, hogy a díszvendégek az elnökségben éppen azon ügyködnek, hogy az emberek számára elviselhetőbb legyen a politikai és a gazdasági létbizonytalanság, akkor nem élek vele. Egyébként a szüreti rendezvény többi programjáról a Népújságban két képriport is megjelent. Kovács Attila Erdészeti lovasközpont Bánkon A Debreceni Parkerdészeti Igazgatóság erdőspusztai területén — Bánk közelében — elkészült a lovasközpont. A létesítményhez 16 személy elszállásolására alkalmas fogadó, kovácsműhely, 40 férőhelyes istálló, 90x60 méteres, versenyek, bemutatók tartására is alkalmas lovaspálya tartozik. A tanácsi szervezet együttműködik minden területen A HNF Megyei Bizottsága politikai egyeztető fórumot szervezett, amelyen elmarasztalás érte a megyei tanácsot. Ennek alapja nyilván az országgyűlési egyéni választókerületek kialakításával kapcsolatos egyeztetés volt. Ezt az aláírók közül négy párttal, szervezettel személyesen végeztem, részletesen ismertetve azt a 48 órás időszakot, amely részünkre a Belügyminisztérium részéről határidőként meg lett szabva. így a kritika nem bennünket illet. Sajnálom, hogy az egyeztetés ezen része ilyen hamar feledésbe ment. Az egyeztetésen is, de azóta más fórumokon több pártnak, szervezetnek hangsúlyoztuk — MDF, Kisgazdapárt, MSZMP, HNF Megyei Bizottsága — hogy a választókerületi beosztás csak tervezet, azzal kapcsolatban várjuk a javaslatokat. Ezzel a lehetőséggel ez ideig csak az MSZMP élt, vagyis megyei döntésről nincs szó. A tanácsi szervezet továbbra is együttműködik minden területen — kiemelten a választások előkészítésében — az új és megújuló pártokkal, szervezetekkel. Azt szeretnénk, ha ez az együttműködés a feladatok közös végrehajtásának szervezésében, nem alaptalan elmarasztalásokban nyilvánulna meg.” Dr. Jakab István Heves Megye Tanácsa VB. titkára Nem a gyöngyösi házépítők boltjában történt... A Népújság szeptember 4-i számának Üzen a szerkesztő rovatában közölték T. J. panaszos levelét, amelyben az olvasó az Éptek- Zöldért Házépítők Boltjának kiszolgálását tette szóvá. A Heves Megyei Zöldérten belül két üzlet is dolgozik, egyik Egerben, a másik Gyöngyösön. A cikkben sajnos nincs feltüntetve, hogy melyikről van szó. De úgy gondoljuk, hogy mivel a gyöngyösi házépítők boltjában szöget nem forgalmazunk, így csak az egriben történhetett meg az a sajnálatos eset. Éptek-Zöldért gyöngyösi üzletének vezetője Nyűt levél a „Nyílt levél” írójához és Havas Andráshoz Tisztelt Molnár Úr! Szólíthatnám akár elvtársnak is, tekintettel arra, hogy én is kiléptem az MSZMP-ből. Hogy mégsem teszem, annak több oka Ván. Első és legfontosabb ok az, hogy nem a közeli hetekben, hanem öt éve történt, tizennégy évi tagság után. Én még ma is kommunistának hiszem magamat, amit önnel kapcsolatban, levele alapján erősen kétlek. Magamról csak annyit, hogy egészen egyszerű villanyszerelő vagyok, beosztott. Ha ön saját magáról is út volna, komolyan elhinném, hogy önök a „becsapottak”, akik becsületesen kiléptek a pártból. így viszont kételkedem, és teszem ezt annál is inkább, mivel az ön által írt „elvi okok” álarca mögé mindaz jól befér, amit ön négy hasábon keresztül vázol! Tiszta elvi ok a karrierizmus is, amely vezető beosztásba juttatott, arra szakmailag és emberileg is alkalmatlan embereket — a káder- utánpótlás égisze alatt! Ön ne tudná, hogy hazánkban divatos irányzat volt bizonyos munkakörök betöltéséhez a szakmai képesítésen túl politikai, „főbizonyítvány” és párttagság együttléte, amelyek közül az első nem is mindig volt fontos! Hány igazgató, osztályvezető, művezető, stb. került ki az említett csoportból, akik a napjaink megváltozott politikai légkörében elsőképp párttagságuktól kívánnak megválni? Számomra rejtély, hogy ezek az emberek a hiányzó szakmai hozzáértésüket hogyan fogják pótolni? Azt viszont ön sem gondolhatja komolyan, hogy ezek az emberek elismerik azt, hogy az előnyök miatt léptek be — és most mivel előnyt nem jelent — ki! Ezzel saját maguk alkalmatlanságát bizonyítanák. Elvi okokra hivatkoznak tehát — mint ön is teszi — amely jól fedi a felszín alatti valóságot, és megpróbálnak — lehetőleg presztízsveszteség nélkül — ellavírozni ameddig lehet. Ön elidegenedett „vezérkarról”, diktatúráról ír! Emlékeztetni szeretném: ezeket Önök — mi — választották! Az általunk — Önök által — választott küldöttek szavazatai emelték piedesztálra a kongresz- szusokon azokat a „vezéreket”, akik azután „brutális pártfegyelem” útján lejáratták a szervezetet! De hiszen ezek az emberek a mi embereink voltak. Azt hiszem Lenin mondotta: nem azt kell megbüntetni, aki hibázik, hiszen a hibázás lehetősége a munka velejárója. Büntetést az érdemel, aki ugyanazt a hibát mégegyszer elköveti. Lehet, az idézet nem pontos, bölcsnek azonban mindenképpen az! És emellett tökéletesen illik az ön levelére. Ön belépett, és nem nézett körül! Kilépett, és elvi okokra hivatkozik! Becsületes távozásról beszél, miközben nincs bátorsága konkrétan nevén nevezni az „elvi okokat”! Ideológiát gyárt — mint azok, akik visszaéltek a bizalommal, és ezeket másokra — olyanokra akik ki is mondják amit gondolnak, konkrétan — fröcsköli! Ha ön valóban tisztességes ember, ez esetben miért vállalja a „szerecsenmosdatást”? Azok, akiknek vállalni kellene a múltat, és védeni a „mundér” becsületét, megint a tisztességes emberek háta mögé bújhatnak! Javaslom Molnár Úr, gondolkodjék el levelemen, és ha vitázni kíván, állok elébe. Ez esetben azonban tudnia kell, hogy jelentős hátránnyal rendelkezik, mivel ön nem kiszállt, hanem kimenekült a hajóból! A különbséget remélem érzékeli! Kedves Havas András! így szóhtom önt — elvtárs és úr nélkül — emberien. Remélem nem sértő. Amiért nyílt levelemet Önnek is címzem ez azért van, mert szeretném kifejezni őszinte tiszteletemet. Meglepő számomra, hogy fiatal ember létére ilyen tisztán látja társadalmunk ellentmondásait. Azt azonban Ön sem tudhatta, hogy „ki szelet vet, vihart arat”. Nos, itt a vihar — Molnár úr nyílt levele formájában! A vihar természeti jelenség. A természet pedig önfenntartásra törekszik, jelenségei segítségével elpusztítja az életképtelen, korcs egyedet, csak az egészséges, életképes példányt hagyja meg. Remélem, ez ilyen vihar, és én sok ilyen „vihart” kívánok. Ettől tisztul társadalmunk, és előbb- utóbb az igazi útra lépünk. Azt hiszem, mi kimondatlanul is értjük egymást. Vas Ferenc Gyöngyös Stílus Lapunk csütörtöki számának 4. oldalán jelent meg az SZDSZ Egri Szervezetének írása, amely az MSZMP harminchárom éves tevékenységét taglalja. A Nézetek-Viták című rovat azért született, hogy a terebélyesedő demokratizmus jeygében a különböző pártok, illetve alternatív szervezetek is fórumhoz jussanak, s tolmácsolhassák álláspontjukat. Többek között olyan meglátásokat is, amellyel egyértelműen baloldali szemléletű, s a nyersen tolmácsolt megjegyzésektől magát automatikusan elhatároló Szerkesztőségünk nem ért egyet. Ez esetben is ez történt. Jó néhány olvasónk viszont megütközve telefonált, s indokoltan kifogásolta a meglehetősen sarkított, az elmúlt esztendők aligha vitatott eredményeit ridegen és igazságtalanul elutasító, tagadó, ezért egyoldalú megközelítést. S természetesen a formai köntöst is: a vagdalkózó, a sértő fordulatokat, a véltitészipiedesztál- ról kinyilatkoztatott hamis verdiktet. Igazuk van. Ehhez csak any- nyit fűzünk hozzá: a régvolt, de igen bölcs Baconra utalva: a stílus az ember. Most is beigazolódott... (pécsi)
