Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-09 / 239. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. október 9„ hétfő POSTAFIÓK 23. _______-----­5. i Ü zen a szerkesztő K.E. Petőfiről, a Barguzinban le­folytatott sírfeltárás nyomán so­kat és sokszor írnak a lapok. Ön is belekapcsolódott azokba a kombinációkba, amiket a kér­déssel foglalkozók végiggondol­tak. Képzelete meglódult ugyan­csak; analógiákat is keresett a sa­ját sorsából, hiszen ön is volt csapdában a bijanszki erdőben, amikor katonai egységét szétver­ték. íija: „Lakott helyeket, uta­kat elkerülve, csak éjjel osonva, nappal a mocsaras nádasokban aludva, folyókat többször átúsz­va tudtam csak életemet meg­menteni. No meg azért is, mert egyedül jól rejtőztem mindig. Ta­lán Petőfi is hasonlóan cseleke­dett, menekülnie kellett az akasztófa elől. „Levele további részében is a romantika színezi feltételezéseit. Az azonban ked­ves, ahogyan védelmébe veszi az örök, romlatlan, romolhatatlan szerelmet: „Talán csak ápolta az a nő, akit élettársaként emleget­nek? Ezt bizonyítja az a tény is, hogy csak egy lepedőbe csavarva temették el.” Hogy ebben a nemzet számára ma is — mindig is fontos — ügy­ben mi mit bizonyít, égető kér­dés. Másfél évszázad minden le­gendája segíti-keresztezi ezt a bi­zonyító munkát, s talán ma közel vagyunk a titok végleges megfej­téséhez. Kombinációk, feltétele­zések, a legenda növesztése he­lyett szorgos kutatók, tudósok ezek után nemcsak a csontokat kihantoló bizottság eredményeit igazolják majd, de feltérképez­hetik azt a hosszú utat is, amely Segesvártól Barguzinba vezetett. Abban a dolgok állásától függet­lenül igaza van, hogy „Petőfi esz­ménykép”, ennek a képnek a ra­gyogását a múló idő és egyebek sem halványítják el a nemzet tu­datában. Cs. J. Levelét teljes terjedelmében idézzük: „Az egri gyerekek és felnőttek egy kis kiránduló helye volta Töviskes-völgy. Most hon­védségi lezárt terület, miért, mi jogon? A földhivatalban nincs lefoglalva. A honvédség létszá­ma csökken, a területe nő, miért? Sok száz személy nevében kérjük nyílttá tenni a területet. Olyan jó ott tollasozni.” Az utolsó mondatban fellel­hető indok ugyan leszűkíti a sok száz kirándulni-szórakozni, tu­ristáskodni vágyó érdekét, de — úgy hisszük — mindenki tudja, miről is van szó. Mi adtuk a ké­réshez a nyilvánosságot. Sz. L. Az ön levele is rövid, konkrét kérdés, közérdekű is: „Kötele­ző-e vinni gyermekeimnek az óvodába minden hónapban egy csomag papírszalvétát, egész­ségügyi papírt, százas papírzseb­kendőt, fogkrémet és szappant? Válaszukat előre is köszönöm.” Gyakorló anya igencsak gya­korlatias kérdése állított problá- ma elé minket. Ez a természetbe­ni szolgáltatás — úgy tűnik — be- leiktatódott abba a házirendbe, ami az ön gyermekeit befogadó óvodában meghonosodott. Olyan, az állampolgárokra vo­natkozó és kötelező jogszabályt nem találtunk, amely ezt a köte­lezettséget róna a kis nebulókra, azaz a szüleikre. Szerintünk ezt, a gyermekét nevelő gondos szü­lőtől származó kérdést — tapin­tatos formában — fel kellene ten­ni az óvoda vezetőségének. Ók bizonyára pontos választ adnak. (Egyébként cím és név a szer­kesztőségben.) K.J. A szakiskolától nyert infor­máció szerint az állami két éves gépíró iskola ugyan szakmásít, az iskola minősítést is ad végzett­jeinek, de a két tanulóév nem mi­nősül munkában töltött időtar­tamnak. Jogsértés nem történt Válasz dr. Gömöri András nyílt levelére Tisztelt Gömöri Úr! A Népújság október 2-i szá­mában megjelent nyílt levélben vélt sérelme orvoslásának körül­ményeit ismertetve több olyan kérdést tett fel, amire választ vár, illetve több olyan megállapítást közöl tényként, amit helyesbíte­ni kell. Július 19-i keltezéssel — amely július 27-én került iktatás­ra nálunk — valóban megkere­sett levelével, és egy közműfej­lesztéssel kapcsolatos másodfo­kú határozatba foglalt vélt jog­sértésben kért intézkedést. Mi­után az eljárási törvény szerint a beadványokat tartalmuk szerint minősíteni kell, haladéktalanul áttettem azt a megyei tanács vb- titkárához, mert a felülvizsgálati kérelmekben a döntés vb-titkári hatáskör. Ebből következik, hogy már a nyűt levelének cím­zése sem helyes, és így „köteles­ségszegést” sem követhettem el. Megvizsgáltattam az ügyinté­zés további menetét is. Megálla­pítottam, hogy már július 28-án megkeresték a városi tanács vb műszaki osztályát, hogy 8 napon belül teriesszék fel az úgy összes iratait. A belső ügyintézés kü­lönböző fázisait nem akarom részletezni, ami lényeges az, hogy az 1981. évi I. tv. 68. parag­rafus (5) bekezdése szerint „A felülvizsgálati kérelmet az elő­terjesztéstől számított hatvan napon belül el kell bírálni”. Ugyanakkor az Ön felülvizsgála­ti kérelmében hozott vb-titkári határozat szeptember 19-én, te­hát határidőn belül lett meghoz­va. Joggal vetődhet fel a postá­zással Kapcsolatos adminisztra­tív rendelkezések kérdése — a másodfokon keresztül az elsőfok postázik —, de az az érdemi ügy­intézés határidejét nem befolyá­solta. Kifejti azt, hogy fellebbezését „anélkül elutasították, hogy vá­lasztoltak volna.” Ez ugyan fo­galmilag is kizárt, de a megyei ta­nács vb építési és vízügyi osztálya július 11-én kelt határozatában részletesen és közérthetően ki­fejtette álláspontját fellebbezé­sevei kapcsolatban. Azzal a felvetésével viszont messzemenőleg egyetértek, mi­szerint nincs megindokolva, hogy az 1984. novemberében át­adott közmű után miért csak 1988. decemberében lett kivetve a hozzájárulás. Erre mi sem kap­tunk kellően indokolt választ, de erre — úgy vélem — a városi ta­nács végrehajtó bizottsága, illet­ve tanácsi testületé előtt kellene nyilatkozniuk az illetékeseknek. Ugyanakkor a kivetés öt éven belül történt, tehát jogszabályt nem sértett. Anélkül, hogy részletezném, a fentiek ellenere egyértelműen állítom, hogy ügyében jogsértés sem történt. Nyílván nem lehet hivatkozási alap, de ezt mutatja az is, hogy a 16 újabb kivetés el­len egyedül Ön részéről érkezett fellebbezés. Az is tényként ide kívánkozik, hogy minden eljáró hatóság felhívta a figyelmét az öt éves kamatmentes részletfizetés lehetőségére, amely havonta mintegy 220 forintot jelentene. Az sem vitatható úgy gondolom, hogy lakóházának értéke a szennyvízcsatorna megépítése után a közmű-hozzájármás ösz- szegének többszörösével nőtt. Levelének további részében nem válogat a tanácsi apparátust és személyemet elítélő megálla­pításokban, levonva azt a követ­keztetést, hogy íme, ilyen az ap­parátus. Igen, a tanácsi apparátusok ál­talában ilyenek! A nagy és egyre növekvő munkaterhek mellett határidőben, többségében szak­szerűen és törvényesen dolgoz­nak. Vállalják a felelősséget, vál­lalják a rohamosan csökkenő er­kölcsi megbecsülést — mint leve­le is bizonyítja sokszor ok nélkül — és vállaljak a nem változó és ezért a különböző ágazatoktól egyre elmaradó anyagi elisme­rést, vagyis hivatással végzik munkájukat. Kérdezi azt is, hogy milyen lesz a tanácsi munka? Valameny- nyien azon dolgozunk, hogy egy­re jobb legyen. Ez valóban politi­kai kérdés is, mint ahogy az is, hogy a tanácsi szervek csak la­kossági segítséggel, közreműkö­déssel képesek erre, ami termé­szetesen nem a minden alapot nélkülöző, személyeskedő táma­dásokat, hanem a partneri együttműködést jelentheti. Végezetül engedje meg, hogy halkan felvessem: hasonló ügyek rendezésének nem a legmegfele­lőbb formája a nyílt levél. Mind az én, mind a vb-titkár irodája mindig, mindenki előtt nyitva all és ha nem is mindig az elképzelé­seknek megfelelő válasszal tá­voztak az ügyfelek tőlünk, de nyitott kérdés találkozásunk után nem maradt. Ezt a lehetősé­get ajánlom fel önnek is, ezúton is. Tisztelettel: Schmidt Rezső Válaszol az illetékes Korrekt, hiteles tájékoztatást Veterán autók Gyöngyössoly- moson, ezzel a címmel közölt cikket a Népújság szeptember 19-én, amit megdöbbenéssel ol­vastam. Örültem volna annak, ha a Népújság munkatársa a töb­bi szüreti rendezvényről is tudó­sít. Azt gondolom, nem kell kü­lönösebben hangsúlyoznom, hogy a hagyományőrzés mennyi energiát kívánt a szervezőktől és a résztvevőktől egyaránt, amit ugyanakkor nem ellensúlyozott a rendezvényünkön járt újságíró sem hitelességében, sem korrekt­ségében teljes mértékben. Mi nagy szeretettel fogadtuk a vete­rán autókat, mert úgy éreztük, hogy jelenlétükkel gazdagították a Mátrai szüret ’89 rendezvény- sorozatát. A cikkíró, ha erről az oldaláról közelítette volna meg a témát szerencsésebb lett volna. Az autósok ugyanis negyedik al­kalommal találkoztak, de Gyön- gyössolymoson, a cikkel ellen­tétben először. Saját költségükön utaztak, még a 2 ezerforintos ne­vezési díjat is megfizették. A lel­kes, külföldieket is felvonultató autósok programját azok a dísz­vendégek szervezték, akik mint a cikkben olvashatjuk, a jelek elle­nére nem veterán autókon érkez­tek, ők maguk idézték a letűnt időket. Ez a mondat igen szegé­nyes újságírói fogás. A díszven­dégek ugyanis — ezeket a gondo­latokat helyettük írom — a mai változó világban is azért tesznek, hogy az emberek számára elvi­selhetőbb legyen a politikai, a gazdasági létbizonytalanság, ezért is fogadta őket taps. Ami az étkek felvonultatását illeti, a ven­dég nálunk is vendég, de mellet­tük a szerény dolgokból azok is részesültek, akik napjaikat ál­dozva segítették az esemény le­bonyolítását. Ami pedig az újsá­gírói éleslátást illeti, a csodálatos sajtok helyett csak egyféle volt, a franciasaláta pedig majonézes burgonya volt, e téren is jó lett volna a lényekhez ragaszkodni. Szívesen adtunk volna valóság­hű tájékoztatást a Népújság kép­viselőjének, ha igényelte volna, miként ezt az MTI helyszínen járt tudósítója meg is tette, igaz invi­tálásunkat a franciasalátára nem fogadta el. A korrekt, hiteles cik­kek megjelenésében mi a jövő­ben is partnerei vagyunk a Né­pújságnak. Lukács László tanácselnök Gyöngyössolymos Elismerem, hogy az a bizo­nyos „franciasaláta” lehetett ma­jonézes burgonya is — én csak messziről láttam. Sajnálom a sze­gényes újságírói fogást, s ha tu­dom, hogy a díszvendégek az el­nökségben éppen azon ügyköd­nek, hogy az emberek számára elviselhetőbb legyen a politikai és a gazdasági létbizonytalanság, akkor nem élek vele. Egyébként a szüreti rendezvény többi prog­ramjáról a Népújságban két kép­riport is megjelent. Kovács Attila Erdészeti lovasközpont Bánkon A Debreceni Parkerdészeti Igazgatóság erdőspusztai területén — Bánk közelében — elkészült a lovasközpont. A létesítményhez 16 személy elszállásolására alkalmas fogadó, kovácsműhely, 40 férőhe­lyes istálló, 90x60 méteres, versenyek, bemutatók tartására is alkal­mas lovaspálya tartozik. A tanácsi szervezet együttműködik minden területen A HNF Megyei Bizottsága politikai egyeztető fórumot szer­vezett, amelyen elmarasztalás érte a megyei tanácsot. Ennek alapja nyilván az országgyűlési egyéni választókerületek kiala­kításával kapcsolatos egyeztetés volt. Ezt az aláírók közül négy párttal, szervezettel személyesen végeztem, részletesen ismertetve azt a 48 órás időszakot, amely ré­szünkre a Belügyminisztérium részéről határidőként meg lett szabva. így a kritika nem ben­nünket illet. Sajnálom, hogy az egyeztetés ezen része ilyen ha­mar feledésbe ment. Az egyeztetésen is, de azóta más fórumokon több pártnak, szervezetnek hangsúlyoztuk — MDF, Kisgazdapárt, MSZMP, HNF Megyei Bizottsága — hogy a választókerületi beosztás csak tervezet, azzal kapcsolatban vár­juk a javaslatokat. Ezzel a lehe­tőséggel ez ideig csak az MSZMP élt, vagyis megyei dön­tésről nincs szó. A tanácsi szervezet továbbra is együttműködik minden terüle­ten — kiemelten a választások előkészítésében — az új és meg­újuló pártokkal, szervezetekkel. Azt szeretnénk, ha ez az együtt­működés a feladatok közös vég­rehajtásának szervezésében, nem alaptalan elmarasztalások­ban nyilvánulna meg.” Dr. Jakab István Heves Megye Tanácsa VB. titkára Nem a gyöngyösi házépítők boltjában történt... A Népújság szeptember 4-i számának Üzen a szerkesztő rovatá­ban közölték T. J. panaszos levelét, amelyben az olvasó az Éptek- Zöldért Házépítők Boltjának kiszolgálását tette szóvá. A Heves Megyei Zöldérten belül két üzlet is dolgozik, egyik Eger­ben, a másik Gyöngyösön. A cikkben sajnos nincs feltüntetve, hogy melyikről van szó. De úgy gondoljuk, hogy mivel a gyöngyösi házépí­tők boltjában szöget nem forgalmazunk, így csak az egriben történhe­tett meg az a sajnálatos eset. Éptek-Zöldért gyöngyösi üzletének vezetője Nyűt levél a „Nyílt levél” írójához és Havas Andráshoz Tisztelt Molnár Úr! Szólíthatnám akár elvtársnak is, tekintettel arra, hogy én is ki­léptem az MSZMP-ből. Hogy mégsem teszem, annak több oka Ván. Első és legfontosabb ok az, hogy nem a közeli hetekben, ha­nem öt éve történt, tizennégy évi tagság után. Én még ma is kom­munistának hiszem magamat, amit önnel kapcsolatban, levele alapján erősen kétlek. Magamról csak annyit, hogy egészen egy­szerű villanyszerelő vagyok, be­osztott. Ha ön saját magáról is út volna, komolyan elhinném, hogy önök a „becsapottak”, akik be­csületesen kiléptek a pártból. így viszont kételkedem, és teszem ezt annál is inkább, mivel az ön által írt „elvi okok” álarca mögé mindaz jól befér, amit ön négy hasábon keresztül vázol! Tiszta elvi ok a karrierizmus is, amely vezető beosztásba juttatott, arra szakmailag és emberileg is alkal­matlan embereket — a káder- utánpótlás égisze alatt! Ön ne tudná, hogy hazánkban divatos irányzat volt bizonyos munkakörök betöltéséhez a szakmai képesítésen túl politi­kai, „főbizonyítvány” és párttag­ság együttléte, amelyek közül az első nem is mindig volt fontos! Hány igazgató, osztályvezető, művezető, stb. került ki az emlí­tett csoportból, akik a napjaink megváltozott politikai légköré­ben elsőképp párttagságuktól kí­vánnak megválni? Számomra rejtély, hogy ezek az emberek a hiányzó szakmai hozzáértésüket hogyan fogják pótolni? Azt vi­szont ön sem gondolhatja komo­lyan, hogy ezek az emberek elis­merik azt, hogy az előnyök miatt léptek be — és most mivel előnyt nem jelent — ki! Ezzel saját ma­guk alkalmatlanságát bizonyíta­nák. Elvi okokra hivatkoznak te­hát — mint ön is teszi — amely jól fedi a felszín alatti valóságot, és megpróbálnak — lehetőleg presztízsveszteség nélkül — ella­vírozni ameddig lehet. Ön elidegenedett „vezérkar­ról”, diktatúráról ír! Emlékeztetni szeretném: eze­ket Önök — mi — választották! Az általunk — Önök által — vá­lasztott küldöttek szavazatai emelték piedesztálra a kongresz- szusokon azokat a „vezéreket”, akik azután „brutális pártfegye­lem” útján lejáratták a szerveze­tet! De hiszen ezek az emberek a mi embereink voltak. Azt hiszem Lenin mondotta: nem azt kell megbüntetni, aki hi­bázik, hiszen a hibázás lehetősé­ge a munka velejárója. Büntetést az érdemel, aki ugyanazt a hibát mégegyszer elköveti. Lehet, az idézet nem pontos, bölcsnek azonban mindenképpen az! És emellett tökéletesen illik az ön levelére. Ön belépett, és nem nézett kö­rül! Kilépett, és elvi okokra hivat­kozik! Becsületes távozásról be­szél, miközben nincs bátorsága konkrétan nevén nevezni az „elvi okokat”! Ideológiát gyárt — mint azok, akik visszaéltek a bizalommal, és ezeket másokra — olyanokra akik ki is mondják amit gondol­nak, konkrétan — fröcsköli! Ha ön valóban tisztességes ember, ez esetben miért vállalja a „szerecsenmosdatást”? Azok, akiknek vállalni kellene a múltat, és védeni a „mundér” becsületét, megint a tisztességes emberek háta mögé bújhatnak! Javaslom Molnár Úr, gondol­kodjék el levelemen, és ha vitáz­ni kíván, állok elébe. Ez esetben azonban tudnia kell, hogy jelen­tős hátránnyal rendelkezik, mi­vel ön nem kiszállt, hanem kime­nekült a hajóból! A különbséget remélem érzékeli! Kedves Havas András! így szóhtom önt — elvtárs és úr nélkül — emberien. Remélem nem sértő. Amiért nyílt levele­met Önnek is címzem ez azért van, mert szeretném kifejezni őszinte tiszteletemet. Meglepő számomra, hogy fiatal ember lé­tére ilyen tisztán látja társadal­munk ellentmondásait. Azt azonban Ön sem tudhat­ta, hogy „ki szelet vet, vihart arat”. Nos, itt a vihar — Molnár úr nyílt levele formájában! A vi­har természeti jelenség. A ter­mészet pedig önfenntartásra tö­rekszik, jelenségei segítségével elpusztítja az életképtelen, korcs egyedet, csak az egészséges, élet­képes példányt hagyja meg. Remélem, ez ilyen vihar, és én sok ilyen „vihart” kívánok. Ettől tisztul társadalmunk, és előbb- utóbb az igazi útra lépünk. Azt hiszem, mi kimondatlanul is ért­jük egymást. Vas Ferenc Gyöngyös Stílus Lapunk csütörtöki számának 4. oldalán jelent meg az SZDSZ Egri Szervezetének írása, amely az MSZMP harminchárom éves tevékenységét taglalja. A Nézetek-Viták című rovat azért született, hogy a terebélye­sedő demokratizmus jeygében a különböző pártok, illetve alter­natív szervezetek is fórumhoz jussanak, s tolmácsolhassák ál­láspontjukat. Többek között olyan meglátá­sokat is, amellyel egyértelműen baloldali szemléletű, s a nyersen tolmácsolt megjegyzésektől ma­gát automatikusan elhatároló Szerkesztőségünk nem ért egyet. Ez esetben is ez történt. Jó né­hány olvasónk viszont megüt­közve telefonált, s indokoltan ki­fogásolta a meglehetősen sarkí­tott, az elmúlt esztendők aligha vitatott eredményeit ridegen és igazságtalanul elutasító, tagadó, ezért egyoldalú megközelítést. S természetesen a formai kön­töst is: a vagdalkózó, a sértő for­dulatokat, a véltitészipiedesztál- ról kinyilatkoztatott hamis ver­diktet. Igazuk van. Ehhez csak any- nyit fűzünk hozzá: a régvolt, de igen bölcs Baconra utalva: a stí­lus az ember. Most is beigazolódott... (pécsi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom