Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-06 / 236. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. október 6., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A szív a bal oldalon dobog Második forduló Egercsehiben A munkások Morváit választották Jó húsz éve megkérdezték Ju­liette Grecot: milyen a világnéze­te? A francia sanzonénekes-szí­nésznő köztudottan nem „fog­lalkozott politikával”, most még­is válaszolt: — A szív a bal olda­lon dobog... Ma nálunk árnyaltabb tanul­ságok idejét éljük. Az elmúlt negyven évben „hivatalból” bal oldalon masírozó rendszer fel­bomlott, maga alá temetve esz­méket és illúziókat, elveket és kompromisszumokat, nemes szándékokat és bűnös tévedése­ket egyaránt. A most kezdődő MSZMP- kongresszus mindenképpen a korszakváltás fóruma lesz. A hetvenes évek közmegegyezésé­nek fölbomlása, ha késve is, de utóbb annál elemibb erővel fel­színre hozta a pártban is a válto­zás igényét. Minden további fej­leménytől függetlenül nem lehet elvitatni, hogy az MSZMP tette valós társadalmi erővé a törté­nelmi mércével mérve is páratlan útkeresést: a saját diktatúráját számolja fel a nemzet és demok­rácia, a fejlődés érdekében. Az állampárt tehát politikai párttá kíván válni egy korszerű­en demokratikus, minden sza­badságjogot ténylegesen biztosí­tó társadalomban. Ennek követ­kezetes véghezvitele rendkívüli erkölcsi erőt követel. Nemcsak hibáival kell teljes nyíltsággal szembenéznie, nemcsak az általa előidézett válságból kell kiutat ajánlani, nemcsak a múltért kell vállalni a felelősséget. A meg­kérdőjelezhetetlen hatalomról kell lemondania, vállalva a népa­karat által való megmérettetést. S ezt, álljon valaki bármely pont­ján a politikai térképnek, el kell ismernie: párt ilyet nem tett eddig a világ e táján, s ehhez erő kell, merészség. Szükségből igazi erényt is lehet formálni, ha nem önös a cél, nem a jogosulatlan át­mentés a szándék. A cselekvő következetesség alighanem fő követelménye lesz az MSZMP kongresszusának. A tét nem kicsi: a baloldal legerő­sebb pártjának jövője értelem­szerűen nagyban meghatározza, lesz-e (s milyen?) a jövendő Ma­gyarországon korszerű baloldal? Ha ugyanis értéket téveszt a párt, akkor a jövő mértékét véti el, s aligha marad helye a választók bizalmából összeálló új hatalom­ban. A gyenge baloldal pedig nem érdeke még a jobboldalnak sem, nemhogy a munkájukból, kisvállalkozásaikból, átlagos adottságaikból és lehetőségeik­ből élő millióknak. A jobb- és a baloldal közös nemzeti érdeke ma, hogy a békés átmenetet ne kaszálja el a „retor- ziós inga ” kilengése. A demok­ráciából senkit nem lehet kizár­ni, csak azt, aki maga zárná ki a demokráciát. A sokszínűség ér­telemszerűen nem tűri a kiszorí­tósdit, a másik radírozásával ma­ga is elhalványul. De mi a sajátosan baloldali ér­dek? A kongresszusnak e legfon­tosabb kérdésre a lehetséges leg- szabatosabb választ kell adnia. A demokráciában (ami mindenki érdeke), a békés, szilárd jogál­lamban (ami szintén), a haté­kony, fejlődőképes vegyes gazda­ságban (ez is általános érdek) mi tehát a baloldali, ezen belül mi a szocialista, s mi benne a tipiku­san ezé a párté? (Hívják akár MSZMP-nek, akár másképp.) Milyen érdekeket vállal és mi­lyen értékeket képvisel ez a párt? S ehhez képest másodlagos — hisz e lényeghez kell igazítani —, hogy milyen belső szabályzattal és kik vezetésével teszi. Ám az utóbbi fontos mutatója és garan­ciája, ha úgy tetszik, eszköze az előbbinek. A választ ezúttal is könnyebb fordítva kezdeni: mi nem?'Nos, nyilvánvaló értéktévesztés a múlt illúzióinak fenntartása. Az atyáskodó, központosított, alap­elemeiben többé-kevésbé sztáli­nista rendszer mára nemhogy va­laha volt vélt, vagy valódi vonze­rejét vesztette el, hanem egyene­sen taszítóvá lett. Kétséges, szo- cializmus-e ez egyáltalán, hisz népi demokrácia helyett appará­tusdiktatúra, munkás-paraszt hatalom helyett bürokratikus el­ituralom, tervszerű fejlődés he­lyett folytonos pangás és rend­szeres válság lett belőle. Nem mindegy, de sajnos másodlagos az, hogy e keretek között vi­szonylag ésszerűbb és humánu­sabb (mint nálunk), vagy ab­szurd és kegyetlen modell műkö­dött (mint több „szocialista” or­szágban). Az eddigi modell vív­mányai — voltak! — javarészt ke­véssé, tarthatatlanná, a fejlődés gátjává váltak, az „ ellátás ” rég el­törpül a századvégi Európa jogo­san elvárható igényei mellett. Értéktévesztés az is, ha most salátástálba összelapátoljuk a fejlett Nyugat teljesítményére alapozható igényeket a mi lehe­tőségeinkkel és az egészet leönt­jük kétféle szósszal: édesen üres ígéretekkel és savanyú kilátásta- lansággal. Nemcsak a szájíz lesz keserű, a gyomor se veszi be. Kell-e mondani, mekkora ér­tékvesztés az értéktagadás. S in­nen már alakul a pozitív prog­ram: mindenekelőtt meg kell tar­tani mindent, ami jó, és bárhon­nan át kell venni és meg kell ta­nulni mindent, ami beválhat. Helyi önkormányzatot, hétköz- napian természetes „apró” de­mokráciákat, népszolga államot és kötelmeiben is öntudatos pol­gárt, szabad magánéletet és pa­rancsoló közerkölcsöt. A politika ne dölyfös ura, ha­nem köz- és egyéni hasznú esz­köze legyen poli-nak, azaz a sok­féle sokaságnak. Adott, tudott és természetesen vállalható legyen mindenféle különbözőség, amíg nem csorbítja másnak a jogát a másságra. S baloldalivá attól lehet mind­ez, ha egy pillanatra sem téveszti szem előtt: semmilyen érték, bármily fontos is, nem válhat önértékké. Sem eszme, sem pénz nem emelkedhet az ember fölé, akitől csak az általa is felismert szükség követelhet önkéntes ál­dozatot. Akit — született jogán — maradéktalanul teljes és min­denki máséval egyenlő esély illet meg, hogy felismerje és kama­toztassa képességeit. Ha rászo­rul, „befektetésként”segítséget is kapjon ehhez. Ha a társadalom szervezetten és hatékonyan „tá­mogatja” az arra érdemeseket, akkor nemcsak igazságos, ha­nem önmagán is segít. (Eseten­ként, adakozásból megteszi ezt a jobboldal is. A baloldal emelje ezt a köz rangjára.) S a baloldal dolga az is, hogy a piaci haté­konyság lehetőleg ugyan ne csor­buljon, de ne is taszítsa reményte­len helyzetbe a versenyt nem álló­kat. Ha ezt következetesen teszi, tudván, hogy mindenekelőtt a kisemberek pártja, s célja a sza­bad termelők szabad szövetke­zése, akkor szocialista is. A közjó mind többek egyéni javából ala­kul társadalmi minőséggé. S mit ajánlhat ehhez sajátosan az MSZMP? Megújult önmagát, egy olyan velejéig demokratikus pártot, amelyben alkalmas poli­tikai eszközt lel minden szocia­lista, profi, kormányképes, a párt tömegeinek alávetett szakembe­rekkel. Olyan pártot, amely nö­velni képes maga és a szocialista eszmék, az ország iránti nemzet­közi rokonszenvet, s egy koalíci­óban képes összehangolni a nemzeti érdekeket az általa kép­viseltek akaratával. Mindkettőt képes világosan megfogalmaz­nia, tudatosítani és érvényesíte­ni, tudva; a széles értelemben vett baloldal, a kisember, a vilá­gon mindenütt többséget alkot. Ez a világ ilyen, szavazati ered­ményektől függetlenül. A szív a bal oldalon dobog. Füzes Oszkár A múlt héten beszámoltunk arról, hogy Morvái Ferenc, a Megamorv kazángyártó üzem nagyrédei tulajdonosa háztűzné- zőben járt Egercsehiben. Akkor az egercsehi bányavezetőséggel megállapodott a vállalkozó: ok­tóber 3-ra, kedd fél kettőre mun­kásgyűlést tartanak. Ott ismerte­ti a vállalkozó szándékát, feltéte­leit, egy nyolcvanfős üzemrészt akar telepíteni, megvásárol üzemépületeket, hozza a licenc alapján is működő eljárásokat. A munkásgyűlésre megtelt a fürdőépület nagyterme. Séber László bányavezető gondosko­dott arról, hogy a bányából feljö­vő munkások is idejében érkez­hessenek, a délutánosok pedig fizetett idejükben ültek-álltak a zsúfolásig megtöltött helyiség­ben. A kétszáz feletti létszám is jelezte: sorsdöntő órákat él át a falu közössége. Azt kellett meg- válaszolniok, mi legyen a bánya­üzem leépítése után? Morvái Ferenc a még mindig morajló izgalmakat azzal csilla­pította le, hogy ismertette elkép­zeléseit. Az üzemben nyolcvan­száz fő kaphat munkát-kenyeret. Reggel héttől este ötig az üzem területéről kilépni nem lehet, ott ebédeznek, ott töltik el a cigaret­taszünetet; lopni nem lehet, ezért körülzáiják a létesítendő telepet kerítéssel, egy italozás ötezer forint levonást „okoz”, fusizni ugyancsak tilos. Ezzel Németh Miklós miniszterel­nök az elmúlt hetekben sorra ta­lálkozott a magyarországi egyhá­zak, felekezetek vezetőivel. A megbeszéléseken részt vett Sar­kam Nagy Barna miniszterhe­lyettes, a Minisztertanács Egy­házpolitikai Titkárságának veze­tője is. Tapasztalatairól kérdezte az MTI munkatársa. — A kormány párbeszédre és együttműködésre törekszik a társadalom valamennyi jelentős tényezőjével. Ezek sorában ki­emelkedően fontos az egyházak­kal, felekezetekkel folytatott ér­demi dialógus a nemzet sorsát érintő kérdésekről — hangsú­lyozta elöljáróban. — Az elmúlt évtizedekben nem volt példa a kormányfő és az egyházi vezetők ilyen jellegű ta­lálkozójára. Egyes vélemények szerint a párbeszéd különböző fórumai ellenére korábban ép­pen az egyházak háttérbe szorí­tása, szoros állami ellenőrzése volt jellemző. Milyen tények tá­masztják alá, hogy valóban meg­változott a helyzet? — Mint ismeretes, a kormány a közelmúltban nyilvánosan is elhatárolta magát az ötvenes évek egyházpolitikájától, az ak­kor elkövetett hibáktól, bűnök­től. Ennek egyik jele, hogy meg­kezdődött az akkori koncepciós erek felülvizsgálata, köztük a ülönböző egyházak vezetőit, személyiségeit sújtó ítéleteké is. A közvélemény nemrég értesül­hetett arról is, hogy Paskai Lász­ló bíboros kérte a kormányfőtől Mindszenty József bíboros peré­nek felülvizsgálatát, s erre vála­szolva a miniszterelnök közölte, hogy az ügyet a kormányzati szervek külön kiemelt figyelem­mel kezelik. Ezen túl a kormány kritikailag felülvizsgálta az el­múlt évtizedek egynázpolitiká- iát, és meghozta az ebből követ­kező döntéseket. Abból indult ki, hogy a lelkiismereti és vallász- szabadság olyan alapvető emberi iog, amely nem tűr állami gyám­kodást. Az állam feladata itt csak az lehet, hogy a jog szabad gya­korlását törvényben rögzített .ga­ranciarendszerrel is vedje. En­nek jegyében készül a lelkiisme­reti és vallásszabadságról szóló törvény, amelynek megalkotásá­ban az egyházak, felekezetek is részt vesznek. A kormány továb­bi fontos következtetése volt az elmúlt időszakban, hogy nincs helye állami beavatkozásnak, korlátozásnak az egyházak belső életét illetően. Ezért kezdemé­nyezte egy sor, ezt lehetővé tevő jogszabály hatályon kívül helye­zését, illetve az Állami Egyházü­gyi Hivatal jogutód nélküli meg­szüntetését. Felszámoltuk az szemben reggel-este az üzem in­gyen hozza-viszi az embereit a munkába-munkából, az adót Morvái fizeti a munkások jöve­delme után, és ha a dolgozónak netán otthon, a családi költség- vetésében gondja támad, segítik abból a külön alapból, amit e cél­ra létrehoznak. Havonta egy nap fizetett szabadság jár, és bért kapnak a piros betűs ünnepekre. Az általános és fegyelmezett figyelemmel kísért beszámoló, vagy inkább toborzónak nevez­hető ismertetés, ajánlat után töb­bek között szót kértek Csirmaz Károly üzemi szb-titkár, Végh László vájár-lakatos, Rácz And­rás hegesztő, Bukovinszki Tibor művezető, Morvái Miklós gép­kocsivezető és Joó László he­gesztő is. További felvilágosítá­sokat, pontosításokat kértek. Morvái Ferenc adta a tájékozta­tást, azt sem hagyva ki, hogy a munkaidő alatt sem a szakszer­vezet, sem a párt vagy egyéb tes­tület, intézmény a munkából az embereket ki nem vonhatja, mert a már jól kidolgozott és bevált technológiai folyamatokból, a termelésből senki nem hiányoz­hat. S ha valaki azt hinné, hogy egy ilyen előkészített eseményen már meglepetés nem születhetik, téved. Annak ellenére, hogy Morvái Ferenc az új üzem létesí­tésére megyei szinten zöld utat kapott, mert délelőtt tízkor a me­egyházak beruházásainak állami ellenőrzését, megszüntettük az iskolai hittanbeiratások korábbi bürokratikus rendszerét, az egy­házi könyv- és lapkiadás minden állami ellenőrzését. — Nyilvánvalóan az állam és az egyházak valódi, nemcsak deklarált szétválasztásáról van szó. A mostani találkozók, az azokról megjelent közlemények azonban ennek — úgy tűnik — ellentmondanak. — Meggyőződésem, hogy nincs ellentmondás. Áz állam és az egyházak szétválasztása nem kapcsolatok nélküli egymás mel­lett élést jelent, ez a világon sehol nincs így. Ma és a jövőben még inkább szükség van az állam és az egyházak közötti együttműkö­désre, amelynek nemcsak elvi, hanem gyakorlati jelentősége is van. Az egyházak készséggel vé­geznének az eddiginél jóval sok­színűbb, gazdagabb oktatási, kulturális, szocialis-karitatív te­vékenységet. Jelenleg azonban — elsősorban az ötvenes évek­ben államosított egyházi épüle­tek hiányában — ehhez nincs megfelelő bázisuk, intézmény­rendszerük, anyagi eszközük. A kormány az egyházakat és fe­lekezeteket a társadalom fontos közösségteremtő, értékhordozó tényezőinek tartja, amelyek az erkölcsi értékek megszilárdításá­ban, a felnövekvő nemzedék ne­velésében lényeges szerepet töl­tenek be. Ezért a kormány — le­hetőségeihez mérten — anyagi eszközökkel is támogatni kíván­ja társadalmi szerepvállalásukat. — Milyen lehetőségek vannak a volt egyházi épületek vissza­adására a korábbi tulajdonosok­nak? — A kormány elvben egyetért ezzel az igénnyel, és konkrét lépé­seket is kíván tenni. Már megkez­dődött a jogi feltételek kimunká­lása. Konkrét tárgyalások foly­tak egyes épületekről, s több eset­ben felvetődött a visszaigénylés szándéka. Körültekintést, az ál­lami, illetve egyházi érdekek köl­csönösfigyelembe vételét igényli minden döntés, hiszen az épüle­tek nagy részében ma is oktatási, szociális, egészségügyi vagy kul­turális tevékenység folyik. Vala­mennyi épület azonnali kiváltá­sa, visszaadása óriási összegeket igényelne. Az ország nincs abban a helyzetben, hogy csökkenthes­se ilyen célú intézményeinek a számát. Folyamatos tárgyalá­sokra és állandó konszenzuske­resésre van szükség. Néhány épü­let — mint például a máriabes- nyői volt kapucinus rendház vagy a Fasori Gimnázium — már visz- sza is került egyházi hasznosítás­ra. gyei párt-vb első titkárával, Kiss Sándorral és a megyei iparható­ság vezetőjével, Gégény Tiborral a jogszabályban rögzített támo­gatások tekintetében is egyez­ségre jutott, felszólalt a Mátrai Szénbányák részéről Csontos Csaba pénzügyi osztályvezető és Szabó Miklós személyzeti osz­tályvezető. Meghatalmazásukat hangoztatva, más személyi kon­tingenst emlegetve és annak kapcsán a vállalati alapállást el­utasítóra kifejtve azt jelezték, hogy a Morvai-féle elképzelés­nek hiányzanak a személyi felté­telei. (A rossz időpontban és igencsak kérdőjeles indokokkal alátámasztott felszólalások hát­terében az állt, hogy a dolgozók még a délelőtt folyamán is úgy nyilatkoztak vállalati vezetőik- kérdezőik előtt, hogy Morvái ke­mény feltételeit nem fogadják el, meg hát egy ilyen maszek vállal­kozás bizonytalanabb, mint a stabil állami háttér. És hogy nyo- matékot is adjanak az alapállás­nak a szénbányák, már Ecsédről anyag is érkezett az üzem továb­bi működtetéséhez.) A vita azonban nem laposo­dott el, nem vált nyúlóssá. Né­hány határozott válasz, rövidre zárás után Morvái Ferenc szava­zásra, választásra tette fel a kér­dést: kik akarnak dolgozni az ál­tala létesítendő kazángyártó üzemben? A túlnyomó többség tétovázás nélkül lendítette igenre Az ország északi területein, Borsod-Abaúj-Zemplén és Sza- bolcs-Szatmár megyében meg­kezdődött a búza vetése. A Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban elmondták: a gazdaságok az idén várhatóan mintegy 1,26-1,28 millió hektá­ron vetik el a búzát. A növény magja jó földbe kerülhet, hiszen a talajban — annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben nem hullott számottevő csapadék — elég nedvesség van. A keléshez azonban 8-10 nap múlva még szükség lenne esőre. a karját, száznál jóval több. (Mert időközben jó néhányan el­hagyták a termet.) Határozat született, és ez is a kapcsolatteremtés, vállalatszer­vezés robbanékony formája: Morvái az egercsehi üzem min­den dolgozójának, tehát hétszáz embernek kérdőívet küld ki. Aki azokat kitölti és aláírja, az októ­ber 14-én, szombaton, a Me­gamorv által bérelt autóbuszon ellátogat Nagyrédére, hogy élő­ben láthassa azt az alaphelyzetet, a körülményeket, amik között dolgoznia kell. (A havi tiszta ti­zenöt-, illetve tizenháromezer forintért.) Nem lenne teljes a beszámoló, ha nem említenénk: Morvái Fe­renc hozta a tévét és felvételeket készíttetett az üzem jelenlegi ál­lapotáról, arról, amit átvesz. Mert egy fél év múlva be akarja mutatni a nyilvánosságnak azzal együtt, ami majd akkor látszik, ha az ő kazánjai készülnek Eger­csehiben. És hogy ez az esemény nemcsak a Heves megyei térség életében jó kezdés, példaszerű tett a piacgazdaság felé utat tör­ve, az is jelzi, hogy a Kossuth-adó az Esti magazinban a hírt, az ott tett nyilatkozatok egy részét sze­rény kritikai felvezetéssel aznap hozta. Mi sem természetesebb, hogy Morvái üzemalapítását — újsze­rűsége miatt, stílusáért is — nyo­mon követjük. Farkas András A búza talajának előkészítése a megfelelő ütemben halad: a gazdaságok a terület több mint 70 százalékát megforgatták, fel­szántották, sőt már az őszi mély­szántás negyedén is túl vannak. A búza mintegy 90-95 százalé­kát két és fél, -három hét alatt el­vethetik, és október végére csak­nem mindenütt befejeződhet a munka. A vetőmagellátás az idén külö­nösen jó, hiszen búza vetőmagból a tervezettnél is többet takarítot­tak be a Vetőmagtermeltető és Ér­tékesítő Vállalat partnerei. Feljövő ágban A Minőségi Cipőipari Vállalat az elmúlt években fizetésképtelenné vált. Az Interbank, a Tannimpex és a Pécsi Bőrgyár Minő Kft. névvel új gyárat alapított Budapesten. Az átalakítás — úgy tűnik — jól sikerült, mivel az év első felét mint­egy 12 millió forintos nyereséggel zárta. Az ez évre tervezett 650 ezer pár cipőből — olasz tervezők közreműködésével — eljut az igényes NSZK-, francia és osztrák piacra is. (MTI-fotó: Balaton József) Állam és egyház Interjú Sarkadi Nagy Barnával Vetik a búzát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom