Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-31 / 258. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. október 31., kedd KÖZLEKEDÉS 5. Felhívás A gyermekbalesetek megelőzésére és csökkentésére Gyermekeink egyre fokozot­tabb részvétele a közlekedésben hozzátartozik fejlődésünkhöz, önállóságuk kialakításához és életük mai valóságához. Megállapítható, hogy a gyer­mekek a közúti közlekedés le­ginkább veszélyeztetett résztve­vői közé tartoznak. Ez a tény részben az életkori sajátosságok­kal magyarázható, részben pedig azzal a sajnálatos körülménnyel, hogy a felnőttek többsége nem rendelkezik elegendő ismerettel a gyerekek elvárható magatartá­sáról a közlekedésben, és nincs tisztában saját szerepével sem, annak kialakításában. Ez megmutatkozik a hiányos felügyeletből eredő balesetek­ben, a felnőttek gyakran nem „példamutató” közlekedési ma­gatartásában, a hiányos közleke­dési nevelésben, és abban, hogy a közlekedési környezet tervezé­se, kialakítása során még rikán érvényesülnek a közlekedő gyer­mekek szempontjai. A gyermekekkel kapcsolat­ban végzett kutatások azt bizo­nyítják, hogy: — az átkelés előtt a legtöbb gyerek csak az egyik irányba néz, vagy egyikbe se, — a legtöbben nem állnak meg a járdaszegélynél átkelés előtt, — sokan veszélyes helyen, pl. parkoló közelében kelnek át, — gyakran nem az útra figyel­nek, hanem valamilyen játékkal vannak elfoglalva, — járda nélküli úton nem ha­ladnak a helyes oldalon, — sokan futva haladnak át az úttesten. A fejlődéslélektan számára is­mert, hogy a 6-8 éves kor alatt a gyerekeket korlátozott informá­ciófeldolgozási képesség, gyenge emlékezőképesség és figyelem- koncentráció jellemzi, látásuk, hallásuk még nem teljesen ki­épült. Mindez és a baleseti sta­tisztikák együttesen arra hívják fel a figyelmet, hogy az ilyen ko­rú gyerekek nem .képesek a kö­vetkezetesen biztonságos közle­kedési magatartásra. Ez egyúttal azt jelenti, hogy nem szabad őket forgalom közelében játszani en­gedni, illetve megengedni, hogy egyedül vegyenek részt a forga­lomban. A bekövetkezett gyerekbale­setek egy része azt bizonyítja, hogy egyes szülők gyermekük számára nem biztosították a megfelelő felügyeletet. Óvodás korúakkal pl. sokszor azért tör­ténik baleset, mert a felnőtt kísé­rő nem kézen fogva vezeti őket, illetve hagyja, hogy eltávolodja­nak tőle. Nem szorul bizonyításra, hogy a szülők szerepe döntő fontossá­gú a gyermekek közlekedési ma­gatartásának kialakításában. Ezért minden szülőnek köteles­sége, hogy néhány alapvető sza­bályra megtanítsa gyermekét, így pl.: — ha lehet, 7 éven aluli gyer­meket ne engedjenek egyedül közlekedni, távol kell tartani őket a forgalmas helyektől. — meg kell győződni róla, hogy biztonságos helyen, felnőtt felügyelete alatt játszanak-e. Rá kell szoktatni őket arra, hogy pl.. garázs kijáratánál, parkolóhe­lyen, zsúfolt utak, utcák járdáin ne játszanak, — szoktassák hozzá a gyer­mekeket, hogy időben indulja­nak iskolába, ne kelljen futva ér­kezni, mert ilyenkor könnyeb­ben válnak figyelmetlenné, — tanítsák meg arra is, hogy ha van, mindig a járdán közle­kedjenek, mégpedig az úttesttől legtávolabb eső felén. Hívják fel figyelmüket arra is, hogy mielőtt az úttestre lépnek, a járda szélén álljanak meg, és győződjenek meg arról, hogy nem közlekedik-e valamilyen jármű, — az úttesten mindig merőle­gesen menjenek át, mivel ez a legrövidebb út, és így könnyebb észrevenni mindkét irányból a járműveket. Ha az úttesten zebra van, szokják meg, hogy csakis ott menjenek át, de itt is figyelmesen körül kell nézni, — szoktassák rá őket, hogy sose kapaszkodjanak gépkocsiba vagy más mozgó járműbe, mert az nagyon veszélyes, — meg kell tanítani a gyereke­ket a forgalomirányító lámpák jelzéseire, és arra, hogy a jelzése­ket tartsák tiszteletben. A szülők gondoljanak arra, hogy a gyerekek mindig többet tanulnak abból, amit látnak, mint abból, amit mondanak ne­kik. Ezért mutassanak példát közlekedési fegyelemből, és ne vonszolják magukkal a gyereke­ket a tilosba. Gondoljanak arra, hogy a gyermekek biztonságos közlekedésének kialakítása első­sorban szülői feladat, ezért min­den erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy a gyer­mekek olyan közlekedésbizton­sági nevelésben részesüljenek, amely életkori fejlődésük adott szakaszában leginkább megfelel. A gyermekbalesetek megelő­zése, illetve csökkentése érdeké­ben a közlekedésbiztonsági taná­csok — a szülők, óvodai, iskolai nevelők és egyéb társadalmi aktí­vák bevonásával — október és november hónapban az egész megyére kiterjedő akció kereté­ben széles körű propaganda- és egyéb tevékenységgel kívánják biztosítani a gyermekek fokozott közlekedési biztonságát! Azonban csak széles körű, minden közlekedőt érintő, ösz- szehangolt munkával lehet re­ményünk arra, hogy a gyermek­balesetek számát a lehető legki­sebbre csökkentsük. Ezért fontos, hogy mindenki, akár járművezető, akár nem, a magáénak érezze a társadalmi érdeket, és tegyen is érte! Heves Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács A „kiszámítható” hónap Az októberi időjárás közlekedési szempontból kiegyensúlyozott, kiszámítható. Ritkán fordul elő olyan gyors időjárás-váltakozás, amire ne számít­hatna az útra induló. A „kiszámítható” időjárással szemben mi, a köz­lekedők kiszámíthatatlanok vagyunk. A valós és vélt sérelmek, bajok, bánatok mellett néha úgy érezzük, hogy mindenki más, aki az úton mozog vagy áll, csak a mi bosszantásunkra él, van, cselek­szik. A biztonságos közlekedés alapfeltétele az önura­lom. A közlekedő partnereinket olyannak kell elfo­gadnunk, amilyenek. Ma és még hosszú évekig azok a gépjárművezetők lesznek többségben (mint­egy 55 százalék) az utakon, akiknek nincs meg a szükséges gyakorlottságuk (80 000 — 100 000 km önálló vezetés), akik a konkrét közlekedési szituá­ciókban zavarba kerülnek, és ezért nem úgy cselek­szenek, mint a rutinos vezetők. Ne feledjük, hogy az önuralom alapja az önisme­ret. Ismerni kell képességeinket, vérmérsékletün­ket (indulatainkat). Azért, hogy az autóba ülő uta­sainknak „bemutatót” tartsunk, néha arra törek­szünk, hogy a sebességmérő óra mutatója — lega­lább egy kicsit — lépje túl a megengedett sebesség­határt. Ez a szembenállás a törvénnyel legtöbbször nem okoz problémát. Legfeljebb büntetést kell fi­zetni. Sokkal több bajt, tragédiát okoz a sebesség „rela­tív” túllépése. Akkor, amikor nem vesszük figye­lembe az út állapotát, az időjárás hatását, a jármű­vünk menettulajdonságait, a pillanatnyi biológiai és pszichikai állapotunkat, a gépjárművezetői gyakor­latlanságunkat. Esetenként még a 20 km/óra se­besség is meghaladja a biztonságos haladást. Munkahelyünkön a munkavégzés lényeges esz­köze a gép, a szerszám. Rossz géppel vagy szer­számmal végzett munkánk során nemcsak magun­kat, hanem másokat is veszélyeztetünk. Nincs jo­gunk felelőtlennek lenni. A munkavégzés közben ért legkisebb sérülésün­ket is jelentsük be a vezetőnknek, mert — sajnos — a kis sérülés is okozhat nehezen gyógyuló fertőzést. Kérdések: 1. Mi a jellemző a melegfrontra érzékeny jármű­vezetők magatartására frontbetöréskor? A. Kapkodókká, ingerlékenyekké válnak. B. Megnő a reakcióidejük, letörtek, bágyadtak. C. Az időjárási frontok nincsenek hatással a jár­művezetők magatartására. 2. Mi a feltétele a személygépkocsi első ülésén történő utaztatásnak a biztonsági öv bekapcso­lásán túl? A. Az ott helyet foglaló utas legalább 6 éves le­gyen. B. Az ott helyet foglaló utas legalább 12 éves, vagy min. 150 cm magas legyen. C. Az ott helyet foglaló utas legalább 10 éves, vagy min. 140 cm magas legyen. 3. Oldalkocsis motorkerékpárján legfeljebb hány 10 év alatti utast szállíthat? A. Kettő. B. Három. C. Négy. 4. Felállhat-e a járművével a járdára, amennyi­ben az úttest szélén várakozni tilos jelzőtáblát helyeztek el? A. Nem. B. Igen, mert a tábla hatálya csak az úttestre vo­natkozik. C. Igen, ha a járdán a gyalogosok közlekedésére elegendő hely marad. 5. Mikor hajthatnak a gépjárművek a kerék­pársávra? A. Megállás vagy várakozás esetén. B. Bekanyarodáskor. C. Bekanyarodást megelőző besoroláskor. 6. Párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesten lakott területen belül a második forgalmi sávot mely járművek vehetik igénybe folyamatos elő­zésre? A. A személygépkocsik, motorkerékpárok és a távolsági vagy gyorsjáratú autóbuszok. B. Csak a személygépkocsik és autóbuszok. C. Bármely személygépkocsi. 7. Az„Előzni tilos”jelzőtábla hatálya alatt mo­toros triciklivel megelőzhető-e a kétkerekű mo­torkerékpár? A. Nem. B. Igen, de csak lakott területen belül. C. Igen, ha az előzés feltételei biztosítottak. 8. Mekkora az oldalkocsis motorkerékpár meg­engedett legnagyobb sebessége autóúton? A. 80 km/ó. B. 100 km/ó. C. 120 km/ó. Nyugtalanító a közlekedők fegyelmezetlensége, gyakorlatlansága, az alkalmazkodóképesség hiánya Kedvezőtlen a személysérüléses közúti közlekedési balesetek alakulása A Heves Megyei Közlekedés- biztonsági Tanács Elnöksége ki­bővített ülésén megtárgyalta a megye közúti közlekedési bal­eseti helyzetének alakulását, és megállapította, hogy: A közúti közlekedés feltétel- rendszerében 1989.1. fél évében — az előző évhez viszonyítva — lényeges változás nem történt. Továbbra is érvényesültek a biz­tonságot kedvezőtlenül befolyá­soló tendenciák. A gépjárműál­lomány és a forgalom növekedé­se követelményeinek a közúthá­lózat és a kiszolgáló létesítmény­rendszer nem felel meg. Tartóssá vált a gépjárműállomány elöre­gedési folyamata. Az átlagélet­kor megközelíti a 10 évet. A ren­delkezésre álló anyagi erőforrá­sok csak a jelenlegi állapot fenn­tartására biztosítanak fedezetet, a fejlesztésre minimálisak a lehe­tőségek. Az elnökség elé terjesztett írá­sos beszámoló kihangsúlyozta: a megyei és területi közlekedésbiz­tonsági tanácsok tevékenysége ar­ra irányult, hogy a közlekedés ügyének még szélesebb körű tár­sadalmasításával, az oktató-neve­lő propaganda hatékonyságának növelésével javuljon a megye köz­lekedésbiztonsági helyzete, csök­kenjen — vagy legalábbis szinten maradjon — a közúti közlekedési balesetek száma. Feladatot jelentett: — a gyermekek fokozott vé­delme, — a fiatalok közlekedésbiz­tonságának fokozása, — az alkoholos befolyásoltság elleni küzdelem, — az idősek és mozgásukban korlátozott közlekedők bizton­ságának növelése, valamint — a közlekedési fegyelem és morál javítása. A súlyponti feladatok megva­lósítása érdekében a közlekedés- biztonsági tanácsok folyamato­san értékelték a végzett tevé­kenységet, és a kialakult közle­kedésbiztonsági helyzet figye­lembevételével határozták meg a legfontosabb tennivalókat. A közlekedésbiztonsági taná­csok széles körű felvilágosító­nevelő munkája mellett a közle­kedésbiztonság szilárdításában fontos tényező a rendőri munka. A rendőri szervek elsősorban a forgalom zavartalanságát, a köz­lekedő emberek segítését, a köz­lekedési fegyelem szilárdítását tartották alapvető feladatuknak. Ellenőrző tevékenységük el­sősorban a megelőzésre, a helyes közlekedési magatartás kialakí­tására irányult. Ugyanakkor a közlekedési szabályok megsér­tőivel szemben differenciált szi­gorral alkalmazták a felelősségre vonások különböző formáit. 1989. első fél évében közúti köz­lekedési szabálysértés miatt 1509 feljelentést tettek. Helyszí­ni bírságot szabtak ki 7079 eset­ben. Az ittas vezetők kiszűrésére 6519 esetben alkalmaztak alko­holszondás ellenőrzést, amely­ből 410 volt pozitív. Vezetői engedélyek visszavo­nására 450 esetben került sor. It­tas vezetés miatt 312 vezetői en­gedély lett bevonva, ebből 57 esetben hivatásos gépjárműve­zetőtől. A közlekedés biztonságának és a környezet védelmének foko­zása érdekében 11929 gépjármű lett ellenőrizve. Az ellenőrzött gépjárművekből műszakilag ki­fogásolható volt 852. A forga­lomból ki lett tiltva 105 gépjár­mű. A közlekedési és közbiztonsá­gi rendőri állomány részt vett a különböző közlekedési akciók lebonyolításában is. A tapasztalatok szerint az ak­ciók időszakában a közúti forga­lom kiegyensúlyozottabb, biz­tonságosabb volt, és a közleke­dők általában fegyelmezetteb­bek voltak. A baleseti helyzet alakulása: Megyénk területén 1989.1. fél évében összesen 364 személysé­rüléssel járó közúti közlekedési baleset történt, 14-gyel (4 száza­lékkal) több, mint az előző év azonos időszakában. A balesetek kimenetelét te­kintve a halálos eset 26-ról 25-re csökkent, míg a súlyos 136-ról 149-re, a könnyű sérüléssel járó baleset pedig 188-ról 190-re emelkedett. A balesetek következtében meghalt, illetve megsérült sze­mélyek száma 478-ról 497-re emelkedett. Eredménynek tekinthető, hogy a gyermekbalesetek 0-6 éves korig 12-vel, 7-14 éveseké 16-tal, a 15-18 éves fiataloké pe­dig 8-cal csökkent. A 60 éven felülieket ért balesetek is 24-gyel csökkentek. Ugyanakkor to­vábbra is a legtöbb balesetet szenvedett a 25-60 év közötti korosztályból került ki. Lakott területen 227-ról 239- re emelkedett a baleset. Me­gyénk lakosai okozták a balese­tek 78 százalékát. Külföldi ál­lampolgárok — a növekvő ide­genforgalom ellenére — mindösz- sze 3 balesetet okoztak. Pozitívan értékelhető, hogy az első fél évben a vasút-közút szintbeni kereszteződésben bal­eset nem fordult elő. Ugyanak­kor tömeges — a lakosság nyu­galmát zavaró — baleset sem volt. Személygépköcsi-vezetők 196, kerékpárosok 38, segédmo- torkerékpár-vezetők 27, teher­gépkocsi-vezetők 26 és motor­kerékpár-vezetők 24 személysé­rüléssel járó balesetet okoztak. Gyalogosok hibájából bekö­vetkezett baleset 35-ről 39-re emelkedett. A gyalogosbalesete­ket előidéző magatartások alap­vető oka: az úttesten történő sza­bálytalan, figyelmetlen áthala­dás, álló jármű mögül az úttestre lépés. A legtöbb baleset továbbra is a ’ sebesség nem megfelelő alkal­mazásából, az elsőbbségi, vala­mint a kanyarodási szabályok megsértéséből következett be. A statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy 1989.1. fél évében — a sokrétű intézkedés ellenére — 4 százalékkal emelke­dett a balesetek száma. A helyzetelemzés arra hívja fel a figyelmet, hogy a tárgyi feltéte­lek korszerűtlensége és az objek­tív okok mellett a baleseti helyzet romlásában jelentős szerepet ját­szanak a közlekedő emberek tu­dati, etikai hiányosságai is. A közlekedésbiztonsági helyzet­ben tapasztalható nyugtalanító jelenségek zömében a közleke­dők fegyelmezetlenségére, gya­korlatlanságára, alkalmazkodó­készségük hiányosságaira vezet­hetők vissza. A balesetek részletes elemzé­se még számos — számszerűsé­gében nem, de a közlekedésbiz­tonság szempontjából lényeges — baleseti okra is felhívja a fi­gyelmet. Ilyenek többek között: vezetés közbeni elalvás, rosszul- lét, pálya- és műszaki hibák stb. A megyei és területi közleke­désbiztonsági tanácsok az év hát­ralévő részében a munkaprog­ramban meghatározottak, az el­nökség döntései és a kialakult közlekedésbiztonsági helyzet fi­gyelembevételével végzik mun­kájukat. Heves Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács Vigyázat, köd! Október utolsó napjainak egyikén az ajándék őszt váratla­nul ködös, hideg hajnal váltotta fel. A rádió időjárásjelentése: kezdetben helyi ködök, egyéb­ként változó, helyenként erős felhősödés várható. Az autópá­lyákon, utakon a kora reggel megszokott élénk forgalom volt. A közlekedők figyelmét több­ször is felhívták: köddel és 150 méternél rövidebb látótávolság­gal kell számolniuk. Ennek elle­nére a figyelmeztetés nem talált meghallgatásra. A dráma két személygépkocsi összeütközésé­vel kezdődött, melyek közül az egyik nem tartotta meg az ilyen­kor szükséges követési távolsá­got, s összeütköztek. A járművek enyhén károsodtak, személyi sé­rülés nem történt. Ezt követően azonban a fővárosból megyénk felé tartó autópályán nem keve­sebb, mint félszáz autó és moto­ros futott egymásba. Több közü­lük keresztbe állt, szinte össze­ékelődött. Perceken belül a hely­színen voltak a közlekedési rend­őrök is, de ez sem állította meg az újabb sorozatos ráfutásos bal­eseteket. A végeredmény sok­millió forintos kár, két súlyos sé­rülés. Sokan az összeütközések során szenvedétt sérüléseikkel még aznap akár munkába is áll­hatták. Fogadják meg a tanácsot, mindig számoljunk felbukkanó akadályokkal és állandóan le­gyünk fékezésre kész állapotban. Vegyük komolyan a ködöt előre­jelző táblákat, még akkor is, ha csupán hirtelen fellépő ködcsí­kokkal kell számolni. Hibás au­tónkat ne hagyjuk az úttesten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom