Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-30 / 257. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. október 30., hétfő' Mitterrand üzenete Gorbacsovhoz Mihail Gorbacsovhoz intézett üzenetet Francois Mitterrand francia köztársasági elnök a két ország közötti diplomáciai kap­csolatok felvételének 65. évfor­dulóján. Mitterrand méltatta a szovjet — francia kapcsolatok je­lentőségét, és teljes sikert kívánt az átalakítás, a peresztrojka fel­adatainak megvalósításához. „Az eltelt 65 évben országa­ink hosszú utat tettek meg béké­ben és háborúban, amelyben fegyverharátság fűzött össze bennünket. Franciaországnak és a Szovjetuniónak egyaránt nagy a felelőssége a békéért, Európa és az egész világ biztonságáért” — hangoztatja az üzenet, amely méltatja az együttműködés ered­ményeit, a szovjet — francia ma­gas szintű párbeszéd fontossá­gát. ’’Őszintén kívánok teljes si­kert ahhoz a nagyszabású átala­kításhoz, amely országukban most folyik”— írja üzenetében a francia elnök. A semlegesek a kelet-európai reform- országokért A semleges nyugat-európai országok erőteljesebb szerepet kívánnak játszani a kelet-euró­pai reformországokkal kialakí­tandó jövőbeni nyugati együtt­működésben — adta értésre René Felber svájci külügyminiszter négy semleges országnak (Auszt­ria, Finnország, Svájc és Svédor­szág) a svájci Yverdonb'an zajló hétvégi külügyminiszteri érte­kezletén. Ezen a tanácskozáson arról folyik eszmecsere, hogy a semleges országok miként báto­ríthatnák a reformokat Kelet- Európában. Felber kijelentette: a semleges országok saját képviselőt kíván­nak delegálni a Lengyelország és Magyarország pénzügyi támoga­tásának lehetőségét vizsgáló Hu- szonnégyek koordinációs bizott­ságába. A nyugati országok felismer­ték, hogy a magyar és a lengyel reformirányzat kudarca meg­buktathatja Gorbacsovot is — mondta. Nem nyújthatnak olyan anyagi támogatást, mint amilyet Varsó és Budapest szeretne, de az állami szintű segélyek a becsa­logatott magántőkével együtt je­lentős erőforrást képezhetnek. Újabb tüntetések az NDK-ban Újabb békés demonstrációk voltak pénteken este az NDK több városában. A hagyomá­nyosan tüntető kedvű szászor­szági városok mellett immár az eddig csöndes mecklenburgi vi­dék is hallatni kezdte a hangját. A Schwerin megyében lévő Güstrow polgárai közül mintegy húszezren vonultak végig egy órán át a belvárosi utcákon. A tömeg plakátokon követelte az Új Fórum nevű ellenzéki szerve­zet működésének engedélyezé­sét. A megmozdulás később a güstrowi dómban folytatódott, ahol a tüntetés szervezői egyházi és városi személyiségekkel foly­tattak párbeszédet a teendőkről. Karl-Marx-Stadtban mintegy tízezren tüntettek a belvárosban, a szavak után tettekre szólítva fel az ország vezetőit. A békés meg­mozdulás előtt a város főpolgár­mestere 25 személlyel — köztük egyházi tisztségviselőkkel és az Uj Fórum képviselőivel — tár­gyalt a városházán a polgárokat érintő problémákról. Drezdában 12 ezer tüntető követelte a jogállamiság feltéte­leinek megvalósítását, a hónap elején lezajlott tüntetések részt­vevőinek terhére elkövetett rendőri túlkapások maradékta­lan föltárását és a felelősök meg­büntetését. A Halle megyei Saalfeld lakói közül nyolcezren vonultak föl égő gyertyákkal és transzparen­sekkel a járási székhely utcáin. A megmozdulás a főtéren szerve­zett párbeszédbe torkollott; ezen a polgármester, a járási NSZEP- bizottság és a városi tanács kép­viselői válaszoltak a polgárok kérdéseire. Lauchhammer (Cottbus me­gye) piacterén 3500-an gyűltek össze péntek este. A hivatalos szervek képviselőivel folytatott vitában elsősorban a szénbányá­szati vidék környezetvédelmé­vel, valamint a lakáselosztással kapcsolatos témák kaptak he­lyet. (MTI) Thatcher: „Nem fogok lemondani..” „Nem fogok lemondani, és meg fogom nyerni a következő választásokat” — jelentette ki Margaret Thatcherbnt miniszter- elnök a csütörtökön este kirob­bant kormányválságról adott el­ső nyilatkozatában a Daily Exp­ress munkatársának. Thatcher asszony sajnálkozását fejezte ki pénzügyminiszterének „elvesz­tése” miatt, de a leghatározot­tabban elutasította azokat a bírá­latokat, amelyek szerint „tekin­télyuralmi vezetési stílusa” idéz­te elő egy évtizedes kormányzása legsúlyosabb politikai-bizalmi válságát. „Hogyan is változtathatnám meg Margaret Thatchert? Az va­gyok, aki vagyok. Azért jutottam erre a helyre, mert kiálltam bizo­nyos dolgokért, mert hittem bi­zonyos dolgokban. Soha nem inogtam meg, és nem is fogok” — válaszolta a miniszterelnök-asz- szony arra a kérdésre, vajon a bí­rálatok hatására változtat-e ma­gatartásán. Megjegyezte, természetesen szeretné, ha jobb sajtója lenne, de — mint mondotta — ’’aki kiáll a tűz vonalba, az ne panaszkod­jék, ha lőnek rá, ám amazok se panaszkodjanak, ha visszalőnek rájuk”. „Ugyan, kik azok, aki most azt mondják, hogy nekem végem van? Kik azok, akik szél­járás szerint változtatják politi­kájukat?” — tette fel a kérdést Thatcher asszony a lemondását követelő ellenzéki politikusokra utalva. „Megnyerem a követke­ző választásokat, mert mindaz, amit én mondok, teljes össz­hangban van az emberek legmé­lyebb érzéseivel” — jelentette ki a brit kormányfő. A Daily Express munkatársa a miniszterelnök exkluzív nyilat­kozatához hozzáfűzi: „Thatcher asszony túlélte politikai pályafu­tása legrosszabb napját. Ámde ahhoz, hogy túlélje a következő általános választásokat is, Mar­garet Thatchernek a lehetetlent kell végrehajtania: úgy kell látnia önmagát, ahogyan túlságosan sokan mások látják őt. ” (MTI) A lett ellenzék / A szovjet hadsereg ellen „A lett nem hivatalos szerveze­tek összehangolt propaganda- kampányt indítottak a szovjet hadsereg ellen” — olvasható a Kraszrtaja Zvezdában, a szovjet honvédelmi minisztérium lapjá­ban. A szombati lapszámban a rigai tudósító „a hadsereg ellen uszító” utcai gyűlésekről, újság­cikkekről, falragaszokról számol be. Az ellenzékiek (szovjet szó- használat szerint nem hivatalos szervezetek) a tudósítás szerint arra akarják rávenni a lett fiata­lokat, hogy ne engedelmeskedje­nek a hadsereg behívóparancsá­nak. A „propagandakampány” tartalmát így adja vissza a cikk írója: a nem hivatalos szerveze­tek felpanaszolják, hogy a behí­vott lett fiatalokat elviszik hazá­juktól (Lettországtól) távolra. „Idegen, nem ritkán ellenséges környezetben kell szolgálniuk, ahol gyakran vannak kitéve megaláztatásoknak és bántalma­zásnak. Ezért nem ritkaság kö­rükben az öngyilkosság és a szö­kés.” A cikk szerint a kampányt az őszi behívásokhoz időzítették. Polgári engedetlenséget akartak szítani, de nem érték el céljukat. A sorozások és a bevonulások rendben megtörténtek Lettor­szág területén. Csupán hét fiatal tagadta meg a katonai szolgála­tot. Mindnyájuk ellen eljárást in­dít az ügyészség. Egy szolgálat­megtagadó érveit is idézi a rigai tudósító: eszerint az illető kije­lentette, hogy ellenkezne meg­győződésével abban a hadsereg­ben szolgálni, amelynek „a lel­kén szárad Lettország 1940-es megszállása és bekebelezése, az 1956-os magyarországi beavat­kozás, a prágai tavasz elfojtása és Afganisztán”. A cikk beszámol arról is, hogy lett sorkötelesek szülei nagy számban írtak leveleket a köztár­sasági kiegészítő parancsnokság­ra, követelvén, hogy fiaikat kizá­rólag Lettországon belüli szolgá­latra vezényeljék. A honvédelmi minisztérium számot vet az igé­nyekkel: a lehetőségekhez mér­ten igyekszik lett fiatalokat a bal­ti katonai körzetbe, illetve lega­lább a Szovjetunió európai ré­szére vezényelni... Ma kezdődik v Az Országgyűlés kétnapos ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) most, akár a későbbiekben — le­hetetlen helyzetbe kényszeríthe­ti a törvényhozást. A népszava­zás és az elnökválasztás kiírása kérdések végeláthatatlan soro­zatát indította el, mind újabb szempontok merültek és merül­nek fel a megoldási lehetőségek mérlegelésekor, olyan bonyolult politikai és jogi labirintust épít­ve, amelyből aligha található meg a kivezető út — vélik sokan. A képviselőknek arra kell vá­laszolniuk: egy időben, avagy külön-külön tartsák-e meg a népszavazást és a köztársaságiel- nök-választást; milyen kérdé­sekben döntsön a nép? A jogászok között zajló vita azon alapszik: egyáltalán szük- séges-e népszavazás elrendelése az elnökválasztás kitűzéséről. A tagadó álláspont képviselői ab­ból indulnak ki, hogy a népsza­vazásról szóló törvény egyik ti­lalma értelmében népszavazást nem lehet elrendelni az Ország- gyűlés hatáskörébe tartozó sze­mélyi kérdésekben. A köztársa- ságielnök-választás kitűzése, il­letve annak következménye pe­dig e tilalom alá esik. A népsza­vazás megtartása mellett állást foglalók szerint viszont az elnök- választás kitűzése semmiképpen sem tekinthető személyi kérdés­nek, ezért a hatályos jogszabá­lyok értelmében ki kell írni a népszavazást. Többféle vélemény vált isme­retessé a népszavazás, illetve a választás időpontjáról is. Van­nak, akik szerint mindkettőt azo­nos időpontban kellene megtar­tani, különben a köztársasági el­nök megválasztására az idén már nem kerülhet sor. Ez viszont azt a veszélyt rejti magában, hogy a népszavazáson a választópolgá­rok úgy döntenek: az új parla­ment válasszon köztársasági el­nököt, de — biztos, ami biztos alapon — mégis voksolnak vala­melyik elnökjelöltre. Mások úgy vélekednek, hogy időben elkülö­nülten, a népszavazás eredmé­nyének ismeretében lenne helyes választani. Ám sokak előérzete szerint a köztársaságielnök-vá- lasztás legalább kétfordulós lesz, s így számukra valószínűtlennek tűnik, hogy a választópolgárok háromszor is elmennek szavazni. Első pillantásra technikai jel­legűnek tűnik, árú alapvetően tartalmi kérdés, hogy a népsza­vazáskor hány szavazócédulát kell a választópolgár kezébe ad­ni, és azon vagy azokon mi szere­peljen. Az SZDSZ már ismert négy kérdése mellett ugyanis a kormány javasolta és az Ország- gyűlés elfogadta a címer és a nemzeti ünnep ilyetén kiválasz­tását is. Azaz: a népszavazáskor hat kérdésre kellene válaszolni, s emellett hetedikként dönteni a köztársasági elnök személyéről. Vannak, akik arra figyelmeztet­nek: minél több a kérdés, annál nagyobb a tévedés lehetősége, s ennek következtében az érvény­telen szavazatok is megsokszo­rozódhatnak. Van olyan javaslat, hogy a népszavazáson csak három — a köztársaságielnök-választással, a címerrel és a nemzeti ünneppel kapcsolatos — kérdésre válaszol­janak az állampolgárok, s sza­vazzanak a köztársaságielnök­jelöltek valamelyikére is. A SZDSZ többi kérdésében pedig későbbi időpontban rendezze­nek népszavazást. Jó néhányan — ezzel ellentétben — úgy véle­kednek, hogy valamennyi kér­désben ki kell írni a népszavazást. Felvetődött már az a lehetőség is, hogy most csak az országgyű­lési képviselő-választásokat írják ki, hiszen ez esetben a választás előtt és után 3 hónappal nem le­het népszavazást tartani. Többek meggyőződése szerint azonban ez a joggal való visszaélés, etikai és politikai szempontból is elfo­gadhatatlan döntés lenne, mivel nemcsak a köztársasági elnök, hanem a szabadon választott új parlament legitimitását is meg­kérdőjelezhetné. Számos képviselő meggyőző­dése: bárhogyan dönt is az Or­szággyűlés, a választópolgárokat már most fel kell világosítani ar­ról, hogy a jelenleg hatályos tör­vények szerint kizárólag ez alka­lommal van lehetőségük a köz- társasági elnök megválasztására az általános és egyenlő választó­jog alapján, közvetlen és titkos szavazással. A másik téma, amely — külö­nösen az utóbbi hónapokban — igencsak felkorbácsolta az indu­latokat: Bős — Nagymaros ügye. A kétoldalú tárgyalások és a ha­zai viták középpontjában álló beruházással kapcsolatos állam­közi szerződést a kormány mó­dosítani kívánja, akár egyoldalú­an is, s ehhez az Országgyűlés felhatalmazását kéri. Az amúgy sem könnyű döntést tovább ne­hezíti: Nagy Sándor országos lis­tán megválasztott képviselő alá­írásokat gyűjt a Parlament tagjai­nak körében azon javaslatának támogatására, hogy az Ország- gyűlés ne vállalja át e kérdésben a döntés felelősségét. Bízza azt a kormányra, és kérjen részletes, a döntés indokait közérthetően összefoglaló jelentést. Előfordulhat, hogy ezen az ülésszakon bizalmatlansági in­dítványt is előterjesztenek. Szá­mos képviselő ugyanis elfogad­hatatlannak tartja azt a visszás helyzetet, hogy a kormány állás­pontjával szembehelyezkedik a szakminisztérium. A szocialista integráció átalakításáról is tárgyaltak Véget ért a KGST VB Szombaton Moszkvában vé­get ért a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bi­zottságának csütörtökön meg­nyílt 132. ülése. A tanácskozá­son a Magyar Köztársaságot Medgyessy Péter miniszterel­nök-helyettes képviselte. Az ülésen áttekintették a KGST 45. ülésszakának előké­szítésével összefüggő kérdése­ket, az ülésszak elé terjesztendő dokumentumok tervezetét, egyebek között az együttműkö­dés mechanizmusának és a szo­cialista integrációnak az átalakí­tásáról szóló koncepciót. Foglalkoztak a számítástech­nikai együttműködés helyzetével is. Mint megállapították, az erről szóló megállapodásban részt ve­vők között a mostani ötéves terv­időszakban bővültek a kölcsönös szállítások, nagyobb lett az ilyen termékek választéka. Ugyanak­kor megjegyezték, hogy sok szá­mítástechnikai eszköz esetében a műszaki színvonal elmarad a vi­lágszínvonaltól. A résztvevők áttekintették a KGST 2010-ig szóló környezet- védelmi stratégiáját is. Megbíz­ták a KGST szerveit, hogy a jövő év közepéig dolgozzák ki a stra­tégia megvalósításának konkrét programját, s tegyenek javaslatot a környezetvédelmi eszközök, berendezések gyártásában meg­valósítandó együttműködésre. Szó volt a vb-ülésen a KGST és nemzetközi szervezetek együttműködéséről, s áttekintet­ték a Nicaraguával 1983-ban aláírt együttműködési megálla­podás szellemében a kapcsola­tok jövőbeni kilátásait is. A végrehajtó bizottság jóvá­hagyta a KGST jövő évi költség- vetését, majd úgy határozott, hogy a KGST hivatalos doku­mentumainak közzétételére, a KGST tevékenységének bemu­tatására a szervezet hivatalos ki­adványaként megjelenteti a KGST-közlönyt. Egységes piac, vámunió, sza­badkereskedelmi övezetek — ezek a KGST-ben egyre gyakrab­ban megfogalmazódó progresz- szív igények, amelyek egy való­ban működő integrációs rend­szer távlatait rajzolják föl a tag­országok előtt. — Nemzeti piacok nélkül nem létezhet nemzetközi piac. Előbb nemzeti keretek között kell ki­alakítani a valós értékviszonyo­kat, a reális árakat. Csak ezek után alakulhatnak ki a reális vá­mok, s csak ezt követheti a vám­korlátokat lebontó vámunió lét­rehozása — jelentette ki Med­gyessy Péter miniszterelnök-he­lyettes. Hazánk állandó KGST- képviselője a szervezet vb-ülése alkalmából nyilatkozott az MTI moszkvai tudósítójának. Nem lehet szó egyesített piac­ról, amíg maguk a piacok nem lé­teznek. A tagországokban legfel­jebb a szándék szintjén vannak piacok, s még Magyarországon is csupán félpiaci viszonyokról be­szélhetünk. A szabadkereske­delmi övezetek léte feltételezi a tényleges kereskedelmet, amely nem államközi, hanem vállala­tok közötti megállapodásokra épül. Magyarország fő törekvése a KGST-n belül — összegezte e té­ma kapcsán gondolatait Med­gyessy Péter — nem a meglévő integráció erősítése, hiszen ez a piaci alapok nélkül nem műkö­dőképes. Célunk a valódi pia­cokra épülő integráció kiépítése. Mára világossá vált az egyes tagországok által járt utak kü­lönbözősége, mivel nincs a szer­vezetnek semmilyen adminiszt­ratív kényszerítő ereje, s a de­mokratikusabb légkör láthatóvá teszi az egyéni utak keresését. A MÁV 1 Miskolci Igazgatósága vasútépítő­karbantartó munkás (pályamunkás) munkakörbe felvételt hirdet 18. életévüket betöltött férfiak részére. A pályamunkás feladata: a vasúti vágány karbantartása. Kereseti lehetőség: 6.000-7.000 Ft/hó. Kedvezményeink: — A dolgozó és családtagjai részére a MÁ V vonalain díjmentes utazás, — külföldi utazáshoz évenként szabadjegy, — napi egyszeri meleg étkezés, — munka- és védőruha ellátás. Jelentkezni lehet: a Hatvan-salgótarjáni Pályafenntartási Főnökség és a Hatvan-füzesabonyi Pályafenntartási Főnökség Munkaügyi Csoportjánál, Hatvan MÁ V-állomás, valamint a főpályamesteri szakaszok irodahelyiségeiben: Isaszeg Aszód Salgótarján-külső Jászboldogháza Gödöllő Vámosgyörk Kál-Kápolna Recsk-Parád Füzesabony Eger Szilvásvárad ^ ' S

Next

/
Oldalképek
Tartalom