Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-04 / 234. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. október 4., szerda GAZDASÁG-TÁRSADALOM 3, Szentmihályi Szabó Péter: Jöv&tudat Harminchét vizsgált község — Az elvándorlás okai — Ivóvíz, járda, út, telefon — Van-e helyi munka- lehetőség? Kistelepülések — népességmegtartás Tíz-tizenöt éve kezdtem el hajtogatni: milyen nagy baj, hogy a magyar népnek nincs igazi jövőtudata. Közösen sem, egyenként sem, és nem az ő hibájából. A jövőtudat irtása a három- és ötéves tervek korszakában kezdődött, a túlságosan és kötelezően optimistára lakkozott buzdítások és ígérgetések azonban még tovább éltek a közelmúltig. Az úgynevezett konszolidáció korában, bevallom, időnként én is elhittem, hogy nemsokára utolérjük, sőt le is hagyjuk az átkozott kapitalizmus életszínvonalát, s amikor Nyugaton jártam, védtem a magyar szocializmust, mely lám, évről évre közelebb kerül céljához. Álmomban sem gondoltam arra, hogy ez a sok tekintetben látványos fejlődés a kapitalisták kölcsöneiből bontakozik ki, nem a magyar nép szorgos és jövőtudatos munkájából. A nagyobb baj az, hogy sok akkori állami és pártvezető, bankember és közgazdász sem tudta, legalábbis mostanában ezt bizonygatják. Már-már úgy fest a dolog, a kapitalisták óhajtották minden lehetséges módon fenntartani a szocializmust, nehogy egy eszménnyel (és ellenféllel) kevesebb legyen a világon. Akkoriban azt is fejtegettem, hogy egy népnek aligha lehet pozitív jövőtudata, önbizalma, ha múltját titkolják, meghamisítják, s ha diákokat, tudósokat, tanárokat folyamatos hazugságra kényszerítenek, először fizikai, aztán lelki terrorral. Azóta a közélet, a gazdaság akkori dzsoli dzsókerei vették a kalapjukat, elhunytak vagy érdemeik elismerésével nyugdíjba vonultak, mi meg itt maradtunk felkopott állal. Akkortájt az emberek a jelennek éltek, legfeljebb a közeljövőnek, vadul művelték kertjüket, ha tehették, kocsit vettek, házat építettek, bútort vásároltak részletre, elkezdtek utazgatni, és valahogy elhitték: nem gyűrűzik be semmi válság, itt van a Nagy Testvér, tele nyersanyaggal és energiával. Cserébe pedig az emberek szolidárisak voltak, akikkel éppen odafent úgy gondolták, hogy kell, kivéve a határokon kívülrekedt magyarság millióit, mert az egyik legsötétebb bűnt, a nacionalizmust már az iskolában megtanulták gyűlölni. Közben egy kicsit urambátyámország, baksisország lettünk, a jatt, a hála- és csúszópénz és a szorgosan nyiladozó kiskapuk létrehozták a pártbürokrácia elitje mellett a kispolgári államkapitalizmus iparosait, kereskedőit, butikosait. Ez a nép nem gondolt a jövőre. A jelen tűrhetően langyos volt, örökkévalónak tetszett. Most pedig ez a nép retteg a jövőtől, félti megszerzett javait, gyermekei esélyeit, kábultan próbál kisajtolni önmagából még egy kis erőt, félig kábultan, hiszen ezek a farkastörvények idegenek ugye a szocializmustól, de hát el is magyarázzák a népnek, hogy ez nem is volt eddig se szocializmus, olyan nincs is, csak Svédországban meg Finnországban. Most mondjam, hogy azért voltunk már nehezebb helyzetben is? Háborúban is, békeidőben is? Nem visz rá a lélek. Én is félek a jövőtől, én is megpróbálok még többet dolgozni, én is keresem a kiutat a mostani politikai labirintusból, s egyszerre gyanakodva és reménykedve figyelem lecsukódó szemmel a Napzártában nyilatkozó újkeletű bölcseket, akik majd... Nekik talán van jövőjük. De mi lesz velünk? Magyar—norvég vegyes vállalat Szarvason Szarvason, a Haltenyésztési Kutatóintézet területén üzembe helyezték az első magyar — norvég vegyes vállalat, a Magnor Aquakultúra Fejlesztő Kft. első létesítményét, a mintegy 60 millió forintos beruházással épült szuperintenzív halnevelő telepet. A tizenegy nagyméretű halnevelő medence víz- és oxigénellátása, a halak etetése teljes egészében automatizált, a berendezések működését számítógépközpont vezérli. A telepen évente mintegy 33 tonna halat nevelnek, kizárólag a konvertibilis elszámolású piacokon keresett, értékes halfajtákat, afrikai és európai harcsát, valamint a kecsege és a lénai tok hibridváltozatát. A kft. ezeket a fajtákat friss, jegelt és szeletelt változatban értékesíti, továbbá fölkészült a harcsa és a tokfélék halivadékainak exportjára is. A Magnor által exportált fajták értékét jelzik az árak is: az afrikai harcsa kilónkénti ára 300, az európai harcsáé 350, a kecse- ge-tok hibridé pedig 650 forint. Harckocsik polgári célra Miskolcon a Megiter Kft. harckocsivontatókat alakít át polgári célra. A volt honvédségi járművet hidraulikus tolólappal szerelik fel, s a közeljövőben bemutatják a várható megrendelőknek. A polgári célra nem alkalmas részegységeket a Borsodi Vaskohászati Tröszt gyárainak adják el, ahol azokat beolvasztják. Képünkön: A kft. hejőcsabai telepén békés célra alakítják át a harckocsikat és a vontatókat (Fotó: Kozma István — MTI) A megyei terület- és település- fejlesztési politika egyre inkább előtérbe kerülő kérdése: mi lesz a kistelepülésekkel? Néhány éve, 1983-ban a társközségekről készült egy — a megyei tanács testületé elé került — anyag, amely áttekintette az akkori helyzetet, meghatározta a tennivalókat. A jelenleg érvényben lévő közép-, illetve hosszú távú megyei tervek előkészítésekor megtörtént szűkebb hazánk valamennyi térségének, település- kategóriájának elemzése is, lezajlott számos tudományos kutatás. A megyei tanács vb tervosztályának mostani, újabb vizsgálata harminchét kisközségre terjedt ki, olyanokra, amelyek lakossága 1986. január elsején nem érte el az ezret. Az utóbbi időben végzett demográfiai vizsgálatok bebizonyították, hogy megyénk népességfogyásának fő oka a falvak, ezen belül a kistelepülések népességmegtartó képességének gyengesége. A gyors néptelenedés a meglévő infrastruktúra kihasználatlanságát eredményezi (üres lakások, nem működő iskolák stb.), a bevándorlás miatt felduzzadt létszámú városokban ugyanakkor költséges infrastrukturális beruházásokra van szükség. A harminchét, górcső alá vett helyen élők száma 1986. január 1. és 1989. január 1. között 4,9 százalékkal csökkent. A népességfogyás üteme a korábbiakhoz képest kismértékben lassult, de a megyei községi átlagol így is jelentősen meghaladja. A kistelepülések lakóinak korösszetétele is kedvezőtlen: mintegy egyhar- maduk nyugdíjas, és mindössze 17 százalékuk fiatal. A foglalkoztatás szempontjából a helyben gazdálkodó mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a közeli ipari centrumok kínálhatnak munkalehetőséget. Nos, a VII. ötéves tervidőszak kezdetéhez hasonlítva a tsz-ek átlagos állományi létszáma 18 százalékkal kevesebb, bár ehhez hozzájárult számos, újonnan alakult szakcsoport kiválása is. Az iparban dolgozók száma szintén csökA harminchét község egyike, Kisfüzes. Az itt élőknek a közeli, fiatal város, Pétervására biztosit műnként, a kisipar nem változott lényegesen. Uj gazdálkodóegységek, szervezetek nem alakulnak a kisközségekben. A foglalkoztatási központok közül Bélapátfalván és — átmenetileg — Eger- csehiben több az álláslehetőség, Kálban viszont kevesebb. Központi és megyei támogatással Tamaleleszen és Erdőtelken a helyi tsz-ek, Pétervásárán a Fi- nomszerelvénygyár hajtott végre munkahelybővítő beruházást, ez kedvezően érinti a környező falvakban élőket. A felsorolt pozitív példák ellenére azonban még mindig sok a probléma. A kistelepülések kereskedelmi hálózatának rekonstrukcióját pályázattal elnyerhető központi támogatás segítette. Utóbbi 15 millió forintot tett ki, a megyei tanács 2,2 millióval, a helyi tanácsok 950 ezer forinttal járultak hozzá a munkák elvégzéséhez. Az út- és járdahálózat kiépítettsége nem sokban javult. A harminchét vizsgált helységből tizenegyben építettek összesen kalehetőséget 4,3 kilométer utat, négyben ösz- szesen egy kilométer járdát. A vezetékesvíz-ellátásba öt, a veze- tékesgáz-szolgáltatásba négy község kapcsolódott be ezen időszakban. A legtöbb lakás Bükkszéken és Tenken épült, Eger környékén is nagy az építkezési kedv, Egerfarmoson viszont nyolc éve egy új otthon falait sem húzták fel. A Heves Megyei Moziüzemi Vállalat tavaly tíz faluban — köztük hat kistelepülésen — szüntette be a mozi működését, vagyis a kulturális lehetőségek is szűkültek. Egészségügyi alapellátást biztosító körzeti orvosi székhely öt kisközségben van, további huszonhétnek van orvosi rendelője, másik ötről (Nagytálya, Erdőkövesd, Szentdomonkos, Szúcs, Üj- lőrincfalva) el kell járniuk az esetleg megbetegedőknek. Az oktatás terén szintén sok a gond, több helyen is igényelnék az általános iskola felső tagozatának visszaállítását, máshol még az alsó tagozat, az óvoda is hiányzik. A helyi tanácsok vezetői leg(Fotó: Gál Gábor) gyakrabban a helyi munkalehetőségek hiányát tartják a népességfogyás előidézőjének. A nehézkes telefon-összeköttetés hat, a kiépítetlen utak öt esetben jelentenek nagy problémát. Tarna- bod és Mikófalva a rossz távolsági közlekedésben látja az elvándorlás okát. A városkörnyéki, valamint a kedvező fekvésű, adottságú települések — mint Bükkszék, Parádsasvár, Terpes, Szajla, Mátraszentimre — optimizmusának van alapja, de a periférikus helyzetű, elöregedett helységek pesszimizmusának is. Összefoglalva: fontos lenne a munkahelybővítő beruházások támogatása, a falusi turizmusfejlesztése a gondokkal küszködő kisközségekben. Ahol még nincs, ott elsődleges feladat az ivóvízhálózat kiépítése, figyelmet kell fordítani a szociális és az egészségügyi gondozásra is. Az önkormányzat kiterjesztése minden településre szintén fokozhatja a helyi aktivitást. Közhasznú kooperáció Jugoszláv répakombájnok a baranyai földeken A határ menti gazdasági együttműködésnek megfelelően jugoszláv cukorrépakombájnok álltak munkába a baranyai földeken. A szomszédos országból érkezett gépek Mohács és Szigetvár környékén dolgoznak, ahol a terület egy részén jugoszláv gyárak számára termeltek cukorrépát. A termést irányvonatok és kamionok szállítják a drávántúli feldolgozóüzemekbe, a késztermék nagyobb részét azután visszakapjuk. A cukorkooperáció lényege az, hogy a jugoszláv gyárak — az ottani répatermelés visszaesése miatt — nem tudják kihasználni feldolgozókapacitásukat, Baranya viszont kitűnő cukorrépatermő terület, ahol az országos átlagnál magasabbak a hozamok. A termelő gazdaságok és a feldolgozóüzemek viszonylag közel fekszenek egymáshoz, nem kell tehát messzire szállítani a nagy tömegű nyersanyagot. Ezek a körülmények vezettek a közös vállalkozás létrejöttéhez. A határ menti együttműködést két mezőgazdasági üzem szervezte meg: a mohácsi Új Barázda Tsz és a Szigetvári Állami Gazdaság. Az általuk irányított termelési-értékesítési integrációban 34 agrárüzem vesz részt összesen mintegy hétezer hektárral. A szántóföldi munkák többségét saját eszközeikkel végzik, a cukorrépa betakarítása viszont zömében a jugoszláv gyárak gépeivel történik. A baranyai gazdaságok ezáltal mentesültek a drága répakombájnok beszerzésének terhétől. Az idén gazdag terméssel fizetnek a baranyai cukorrépaföl- dek, így a következő napokban, hetekben mintegy 300 ezer tonna termény „ lépi át”az országhatárt. A jugoszláv cukorgyárak magasabb árat fizetnek a répáért, mint a hazai üzemek; a számítások szerint harmincmillió forint többletbevételhez jutnak ily módon az integráció tagjai. A késztermék hetven százalékát a feldolgozóüzemek visszaszállítják Magyarországra. A magyar — jugoszláv cukorkooperáció a népgazdaság számára is kedvező, mivel nem kell hazai energiát felhasználni a csúcsterhelésű őszi — téli időszakban a nagy mennyiségű cukorrépa feldolgozásához. A mindkét félnek előnyös határ menti együttműködést újabb öt évre meghosszabbították, s lehetőség nyílt a termőterület növelésére is. %ae4f%yí Toppedó című műsorát. És azt kell mondanom, a Torpedo maga Magyarország. Ha jól szórakozunk rajta, magunkat röhögjük ki, mi, magánknak örülünk. A Torpedó hazánk szociális játéka. Szomorkás, össznépi lutri. ^ | mit akar megszerezni. Van hanglemez, van videokazetta, van ilyen belföldi üt, meg olyan. A nyugdíjasnak azonban egyik juk ki bátran, ügy ahogy van. A nyugdíjas pénzt akar. Mármost ez teljeséi érthető; videója nines, zenét csak rit- kán hallgat, az utazás pedig luxus, úri passzió. Ha mégis elkeli utazni, ott a nyugdíjasszelvény, a kedvezményes. De lám-lám, telefonál a gyedes kismama, és mi kelFneki? Bizony, bizony, a takarékbetét, tó-esetből kilencszer. És jelentkezhet bárki, fia- tál lány és gyerek, a néző általában a pénzt választja. — Egy út, kettesben? — kérdezi kajánul Dévényi Tibor műsorvezető. — Nem, nem! ^jön-rá a válasz — takarékbetétet, ha lehetne— Mindenki pénzt akar tehát, ezt pedig figyelembe kell venniük a játék szervezőinek. A dolgok momentán úgy állnak? hogy nincs nekik, nincs nekünk. Játszadozhatunk naphosszat, de hiába a kínálat, a választási lehetőség, a lényeg ugyanaz: kell apénz. Hiába hát a video, a muzsika (pedig „a zené riundéh- kié”), az utazás, mindez addig nem ér semmit, amíg üres a zsebünk. Szóval addig a játék csak kényszer. Megjegyzendő, adottpillanathan a nyugdíjas nem a játék- szenvedély miatt játszik. Ha egyébként minden rendben volna, tatán otthon torpedózna az unokájával, nem mutatkozna hé— név, lakhely, foglalkozás^- ország-világelőtt, és nem kockáztatna, nem vallaná be, hogy neki pénz kell. Hogy neki kell a penzí I——pH——p——t——r Ez így aztán nem igazán játékos szituáció, ellenben igazán megalázó. Szegény Dévényi gyakran már nem győzi jópofás- kodással kitölteni a műsoridőt, hogy így Juli néni, meg ügy Karcsi báty ám,.. Hát, sajnálom, most nem jött össze. Ilyenkor aztán az ember legszívesebben belerügna a készülékbe, de írenrtesz ilyet. Inkább visszaül a fotetba, és tovább hallgatja a műsort, hogy: Dénes 3. hogy Aladár 9. Hogy nem talált, hogy megint nem... — Hogy talán; majd legközelebb.-------Havas András (MTI)
