Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-04 / 234. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 234. szám ÁRA: 1989. október 4., szerda 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA SEVARDNADZE ÉS A PERESZTROJKA „...a bonyolult átalakítást nem lebet csak statisztikával mér­ni.” (2. oldal) HARCKOCSIK POLGÁRI CÉLRA „A volt honvédségi járművet tolólappal szerelik fel..." (3. oldal) VÁLTOZATOSSÁG AZ EGRI UTCANEVEKBEN „Nem arról van szó, hogy visszakövetelnénk a trianoni bé­kediktátummal más országokhoz csatolt területeket..." (4. oldal) ÖRMÉNY FÖLDRENGÉS-KÁROSULTAK MEGYÉNKBEN „A borzalmas katasztrófát lakóhelyükön a földrengés epi­centruma közelében élték át...” (8. oldal) Ülésezett az MSZMP Politikai Intéző Bizottsága Kedden ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai In­téző Bizottsága. A testület tájékoztatót hallgatott meg az e héten kez­dődő pártkongresszus előkészületeiről. Piaci bérekre lenne szükség SZOT-vélemény A SZOT elfogadja a piac felé haladást, annak ellenére, hogy e folyamatnak keserves következ­ményei is vannak — jelentette ki az MTI munkatársának Nyikos László, a SZOT gazdaságpoliti­kai osztályvezetője, arra reagál­va, hogy hétfőn a kormány és a TÓT képviselői megállapodtak a mezőgazdasági és áz élelmiszeri- pari cikkek fogyasztói árának jö­vő évi felszabadításában. Hozzá­tette:« szabadárakhoz hozzátar­toznak a piaci bérek is, tehát a munkaerőt az árán kell megfizet­ni. Ezért a SZOT nem a szabadá­rak ellen hadakozik, hanem a pi­aci bérekért, még akkor is, ha né- hányan azt mondják, hogy ez az ár-bér spirál kialakulásának ve­szélyét rejti magában. A szak- szervezeteknek azonban min­denképp küzdeniük kell a megél­hetéshez szükséges bérekért. A SZOT egyébként nem mond le arról, hogy egy szabadárrend­szerben is szükség van az árak társadalmi kontrolljára. Nyikos László azt is elmondta: ebben a törekvésben minden bi­zonnyal a TOT is érdekelt, hiszen a szabadárakról fontos számára, hogy legyen vá­sárlóerő a magasabb áraik megfi­zetésére. Az osztályvezető arra nem vállalkozott, hogy megjó­solja, miként hat a mostani kor­mány- TOT megállapodás az inf­lációra. Szólt arról is, hogy várhatóan két héten belül találkozóra kerül sor a kormánnyal. Ennek tartal­ma a korábbiaktól bizonyos mér­tékig eltérő lesz, mert a tanács­kozáson a kormány meghívására a SZOT mellett valószínűleg részt vesz a Független Szakszer­vezetek Demokratikus Ligája is. Abban is változás lesz, hogy az eszmecserén kizárólag olyan kérdéseket vitatnak meg, ame­lyek a kormányra és a szakszer­vezetekre tartoznak. A várható napirend még nem végleges, de az bizonyos, hogy miután az idei évre tervezett 12-15 százalékos infláció felső határát már több mint 2 százalékkal meghaladta a tényleges áremelkedés, pótlóla­gos szociálpolitikai intézkedése­ket fognak javasolni az ülésen - mondta Nyikos László. (MTI) A Magyar Tudományos Aka­démia Elnöksége ülést tartott kedden az MTA erdőtarcsai al­kotóházában. A testület Berend T. Iván elnökletével megvitatta az Akadémia új jogi szabályozá­sára vonatkozó tájékoztatót, va­lamint az állami dijak odaítélésé­ről szóló akadémiai javaslatot. Az elnökség tanácskozott az akadémiai tagok következő évi választásáról is. Az ülésen Berend T. Iván tájé­koztatta az elnökséget arról, hogy Németh Miklós, a Minisz­tertanács elnöke felkérte az Akadémiát: vegyenek részt a tu­dományos szakemberek Petőfi sírhelyére és földi maradványai­ra vonatkozó szovjetunióbeli és hazai vizsgálatokban. Javasolta a testületnek, kérjen fel szakértő­ket arra, hogy egy hónapon belül tegyenek javaslatot: kik, mennyi idő alatt, milyen anyagi feltéte­lekkel végezhetik el az átfogó Pe- tőfi-vizsgálatot. (MTI) Milyen támogatásra számíthatunk A közös piaci országok és Magyarország üzletembereinek találkozója A közös piaci országok és Ma­gyarország üzletemberei a Ma­gyar Gazdasági Kamarában megbeszélést folytattak arról, miként fejleszthetők a kapcsola­tok. A résztvevőket Gábor And­rás, a Magyar Gazdasági Kama­ra elnöke köszöntötte, majd An­tal László kormányfőtanácsos adott tájékoztatást a magyar re­formprogram végrehajtásáról. John Maslen, az Európai Kö­zösségek Bizottsága külkapcso­lati főigazgatóságának osztály- vezetője röviden ismertette: Ma­gyarország milyen támogatásra számíthat. Elmondotta: a bizott­ság szerint a közösség országai­nak sürgősen segíteniük kell a magyar változásokat. Elképze­léseikben egyaránt szerepelnek a pénzügyi egyensúly megterem­tését, valamint a reformok támo­gatását szolgáló intézkedések. A bizottság javítani kívánja az érté­kesítési feltételeket a magyar vállalatok számára a közösség országainak piacain. Tervezik, hogy meggyorsítják a mennyisé­gi korlátozások leépítését, azok­ra 1995 helyett már 1992-ig sor kerül. A művészet áttöri a nyelvi korlátokat is Sajtótájékoztató két színház kapcsolatáról Bár még kísért a régi, protokolláris kapcsolatok emléke, egy lengyel és egy magyar színház között más jellegű szö­vetségjött létre. A lublini Julius Osterwa Színház és az egri Gárdonyi Géza Színház társulata között az együttműkö­dés sokoldalúvá vált, az előadások cseréjén túl egyre in­kább a közös gondolkodás, a magas szintű művészi munka fűzi össze az együtteseket. Kedden délelőtt közös sajtótá­jékoztatót tartott Gáli László, az egriek igazgató-főrende­zője, illetve Andrzej Rozhin, a lubliniak művészeti vezető­je. Mint Gáli László elmondta, valóságos szakmai-baráti kap­csolat alakult ki, amely során most a lengyelek látogattak Egerbe, viszonozva az egriek májusi vendégszereplését. Olyan programot állítottak össze, amely méltón képviseli az ottani törekvéseket. Szombaton este egy izgalmas Mrozek-darabot játszottak, hétfőn egy különleges élménnyel gazdagították a néző­ket, s kedden este egy argentin szerző művét állították színre. Mindhárom bemutató azt iga­zolja, hogy kortárs, eleven és köz­életi arculata van ennek a lengyel alkotóműhelynek. Mint az igaz­gató-főrendező hangsúlyozta, ezért is kívánnak igazi szakmai kapcsolatba kerülni velük, mert hasonló úton szeretnének járni. Andrzej Rozhin hozzáfűzte, hogy nagyon örül annak, hogy visszhangra talál ez a kezdemé­nyezés Egerben. Bemutatta azo­kat a szakembereket, akikkel együtt érkezett: színészeket, új­ságírókat, muzeológusokat. Mint elmondta, valóban szeret­tek volna metszetet adni törek­véseikből, azért választották ép­pen ezt a három előadást. A Mrozek-mű bemutatását a mű­vészi színvonalon kívül az is in­dokolta, hogy a híres lengyel al­kotó hatvanadik születésnapját ünnepük a közeljövőben. A Jú- dás zsákja című produkció egy színésznő önálló vállalkozása, aki XVI. századi lengyel őskölte­ményeket dolgozott fel, s szem­besíti azokat a mával. Az Ebéd utáni játékok megalkotói olyan lubüni fiatal „színészpalánták” voltak, akik a diplomát munka közben szerezték meg. Elmondta a lublini színházi életről, hogy a XVI. századból eredezteti magát. Mintegy 200 évvel ezelőtt már hivatásos tár­sulatok dolgoztak a lengyel vá­rosban. Az első, erre a célra ké­szült épület 1822-ben emelke­dett, s a mostani 1886-ban ké­szült el. Magas színvonalú a mű­vészeti élet, sokszor tartanak ős­bemutatókat, közvetlen kapcso­latban állnak a nemzetközi drá­mairodalom nagyjaival. A kö­zönség élénken érdeklődik a színház iránt, akad olyan darab, amelyet több éven keresztül mű­soron tartanak. A nézők igényük a látványtervezést, a legjobb len­gyel díszlettervezők dolgoznak az együttesnek. Rendszeresen szerveznek fesztiválokat, s a leg­jobb hazai premiereken kívül külföldi társulatokat is meghív­nak. Magyar, szlovák, bolgár, ro­mán és szovjet művészeti műhe­lyekkel tartanak élénk kapcsola­tot, s most építenek ki spanyol és jugoszláv partnerekkel együtt­működést. A válság megnehezíti munkájukat, bár így is töreksze­nek az előrelépésre: új színházi épületet hoznak tető alá, amely három év múlva készül el. A Népújság főszerkesztője, Kaposi Levente azt kérdezte a lengyel művészeti vezetőtől, hogy a széles körű nemzetközi kapcsolatok szakmailag milyen eredményt hoznak. Andrzej Rozhin válaszában elmondta, hogy egyetlen művész sem zár­kózhat be, meg kell ismerkedni más országok színházi kultúrájá­val is. Ez friss levegőt hoz szá­mukra. Viszont egyre nagyobb problémát jelent az anyagi háttér megteremtése, bár ez nem jelen­ti, hogy például az egri társulattal szűkítenék az együttműködést. A művészeti vezető nagy siker­nek könyvelte el, hogy nagymér­tékben megismerte a magyar színházi életet az elmúlt hóna­pok során. Hozzáfűzte, hogy például a televízió nagyon kevés figyelmet szentelt a mostani ven­dégszereplésnek. Az Egri Közösségi Televízió vezetője, Jónás Zoltán elmond­ta, hogy ők megpróbálják a ma­guk módján segíteni az együtt­működés eredményének rögzí­tését, felajánlotta, hogy Andrzej Rozhin rendezését, a Mandátu- mot szívesen felveszik és levetítik majd. Gáli László és Andrzej Roz­hin is annak a véleményének adott hangot, hogy a nemzeti te­levízió műsorában mostanában túlságosan is nagy szerepet kap a politika. Ez érthető abból a szempontból, hogy felgyorsultak a változások, viszont így kiszorul a művészet a képernyőről. A Népújság kulturális rovatá­nak vezetője, dr. Gábor László arra utalt, hogy a „szocialista” országok közötti kulturális cse­rék elsősorban protokolláris jel­legűek voltak, ezért a közönség bizalmatlan. Pedig a magyarok­nak és a lengyeleknek sok mon­dandójuk lehetne egymásnak, igazán tartalmassá lehetne for­málni ezt az együttműködést. Andrzej Rozhin elismerte, hogy a „baráti” országok között nem alakultak ki tartalmas együttműködések. De az a szim­bolikus gesztus, ahogy Magyar- ország lebontatta az Ausztriától őt elválasztó szögesdrótot, azzal a reménnyel kecsegtet, hogy va­lóban kialakul egy egységes Eu­rópa. Emberi kapcsolatok szö­vődhetnek az eddig hivatalos és felszínes viszony helyett. A Magyar Rádió miskolci stú­diójának munkatársa, Szegedi Erzsébet azt kérdezte, hogy mi­lyen nehézségekkel küzd egy vi­déki színház Lengyelországban. Andrzej Rozhin szerint nem könnyű a helyzetük, mivel gyö­keresen megváltozott a politikai helyzet, s az élet megelőzte a színházat. Annyira drámai szitu­ációkat teremt az utca, hogy ah­hoz képest nehéz érdekes dolgo­kat megjeleníteni. S a végén azt a gondolatot fo­galmazta meg, hogy egyre na­gyobb szabadságot kapnak a gondolkodásban, a beszédben és a tevékenységben, de anyagi le­hetőségeik nem követik ezt. En­nek ellenére annak a reményé­nek adott hangot, hogy tovább erősödhet az együttműködés az egriekkel, mind a két fél számára hasznot jelentve. A sajtótájékoztató résztvevői (Fotó: Gál Gábor) A hit joga Emlékezetes maradt szá­momra az az oltárkép, amely­ről egy finnországi templom­ban mesélték: szinte „összné­pi” vitát váltott ki az Isten há­zának építésekor. Modern templom lévén, nem tudtak dönteni, milyen méltó háttér is emelje ki az egyszerű, fából készült feszület szentségét. Végül úgy határoztak, a leg­megfelelőbb erre egy vastag üvegfal, hiszen nincs szebb és egyszerűbb, mint maga a mö­götte pompázó természet... "Oltárképet” keresünk most mi is — jutott eszembe a Parlament kormányszóvivői termében, ahol éppen a Ma­gyar Népköztársaság és Vati­kán kapcsolatáról esett szó —, hiszen az Élet igazolta, a közös jövőformálásunkban tevéke­nyen részt vállaló hívő állam­polgároknak emberi joga a lel­kiismereti és vallásszabadság. Az alapok, amelyekre a sajá­tos magyar egyházügyi kap­csolatok épülnek, negyedszá­zada nőttek ki egy szilárdnak semmiképp sem nevezhető ta­lajból. A huszonöt esztendeje aláírt kétoldalú részleges meg­állapodás nyitott utat a napja­inkra jónak és sikeresnek mi­nősített együttműködéshez. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni Tóth Károly református püspök megállapítását: „...a magyar egyházpolitikát alap­jában véve különböztette meg a többi szocialista országétól, hogy felismerte, a párbeszédes módszert, a dialógus eszközé­vel kell a problémákat megol­dani, a konfliktusokat — amennyiben lehetséges — el­kerülni...” S a párbeszéd a kapcsolatok bővítéséért folytatódik. Jelzi ezt Németh Miklós miniszter- elnök Agustino Casaroli bíbo­ros-államtitkárhoz, a Vatikán Egyházi Közügyek Tanácsa elnökéhez intézett levele, amelynek egyik leglényege­sebb megállapítása: „...Ma­gyarországon olyan jogállami­ság van kialakulóban, amely­ben az emberi jogok, a lelkiis­mereti és vallásszabadság...ki- teljesedését irányozzák elő.” Ezt segítheti II. János Pál pápa 1991 szeptemberére várható látogatása, valamint a Magyar Népköztársaság és Vatikán között kialakítandó diplomá­ciai kapcsolatok formálása, miután a viszonyok rendezet­tek, vitás elemek, problémák nem nehezítik a lényegi tár­gyalásokat. Ez az a pont, amikor az em­ber fejében felidéződik a finn eset az oltárképi vitáról. Ná­lunk ma nem magáról a „hát­térről” kell véleményeket cse­rélnünk, mert az már nem le­het vita témája. A már idézett református püspök fogalmaz­ta meg a következő lépést: „...A gyakorlatban mutatko­zik majd meg, hogy az elkép­zelésekből mi válik valóra.” A kezdet kezdeteként lehet ki­emelni, hogy hazánkban vala­mennyi egyházi méltósági szék betöltött, illetve, hogy az El­nöki Tanács megszüntette a szerzetesrendek működésé­nek korlátáit. S ami a leglénye­gesebb momentum: hamaro­san az Országgyűlés elé kerül a lelkiismereti- és vallásszabad­ságról szóló törvénytervezet. Hatályba lépése európai kere­tek közé helyezi hitéhez való jogát a Kárpát-medence világ- ablak-nyitogató emberének... Szilvás István (MTI) Az MTA Elnöksége tárgyalt

Next

/
Oldalképek
Tartalom