Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-19 / 248. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. október 19., csütörtök S. 4 ■< H H i * 1 o o 0 se 5 B > 3 k B 3 Banántorta, paradicsomleves, kevert saláta Hogyan kaptam szakácskönyvet Venezuelából? Económicos menúes semanaies para prepárar fécifmente, dia traa dia, los más dellciosos y variadoa platós todo el afio icon las listás de compras y recetarlos incluidos! „Habent sua fata libelli” — a könyveknek megvan a maguk sorsa — szól a latin mondás, s ez így is igaz. A könyvek zömének megvan a maguk sorsa, története. Ez jut eszembe, valahányszor a kezembe kerül egy Venezuelából kapott szakácskönyv. Egy napon Venezuelából, annak is a fővárosából, Caracasból kaptam levelet. Magyarországról elszármazott honfitársunk, Andy Morton írta, aki hallgatta a Magyar Rádió Szülőföldem című műsorát, amelyben többek között arról is beszámoltak, hogy a Népújság szerkesztősége — hazánkban első napilapként — rátért a fényszedéses űjságkészítési rendszerre. Andi Mortonnak ez nagyon megtetszett, és arra kért, hogy küldjék a számára néhány példányt a Népújság különböző számaiból, majd később tegyük lehetővé, hogy lapunk előfizetője legyen. Kérésének eleget tettem, s utána többszöri levélváltásra került köztünk sor. Egyik' alkalommal arra kért, hogy küldjék számára néhány magyar nyelvű könyvet. Küldtem, s eljuttattam számára az általam szerkesztett, Palócföldtől a Tiszáig című szakácskönyvet is. Ugyanakkor arra kértem őt, hogy szerény gyűjteményem számára, ha tud, ő is küldjön nekem egy venezuelai szakácskönyvet. Rövidesen megérkezett levélben a válasz: sajnos, Venezuelában egyetlen szakácskönyv sem kapható, ezért nem tudja kérésemet teljesíteni. De ha lesz, akkor rögtön küld. Lelkemben tulajdonképpen lemondtam róla, éppen ezért igen meglepődtem, amikor egy napon csomagot hozott a postás. Nagy érdeklődéssel bontottam ki a messzi földről érkezett küldeményt, s örömmel töltött el, hogy Andy Morton egy szakácskönyvet küldött. Még nagyobb volt azonban a meglepetésem, amikor a csomaghoz mellékelt levelet elolvastam. Venezuelai honfitársunk arról tájékoztatott, hogy miután sehol sem sikerült neki szakácskönyvet szerezni, egy családi találkozás alkalmával ezt szóvá tette. Egyik rokona, Elizabeth Garri- do de Wydh azonban megvigasztalta, hogy ne keseredjen el. S miután nem volt szakácskönyv se égen, se földön, a hölgy vette a fáradságot, és írt egyet, „Hogy készítsük?” címmel. De nehogy azt higyjék, hogy valami amatőrformát, nem ám, hanem egy jól szerkesztett, illusztrációkkal szépen díszített, tartalmas, és igen szép nyomdai kivitelű művet. S mindezt alig több, mint egy hónap alatt készítette el a szerző. Nos, ennek a szakácskönyvnek — melynek elkészültét bensőséges családi ünnepségen ünnepelték meg — kaptam én az első példányát. Amely műnek a megszületését — ne tartsanak nagyképűnek — én segítettem elő. Ezzel is gazdagítva a délamerikai gasztronómiai irodalmat. Több száz kötetes gyűjteményem egyik legkedvesebb darabja számomra ez a könyv ma is. Pedig hozott nekem Nyíri Iván ENSZ-alkalmazott barátom szakácskönyvet Dél-Afrikából, Lesothóból, ajándékozott könyvet — méghozzá a maga által írtat és dedikáltat — Jan Lüthy úr, a svájci szakácsolimpiai csapat vezetője, vagy említhetném kuriózumként a múlt században Drezdában készített vegetáriánus szakácskönyvet. De a legkellemesebb élményem a venezuelai műhöz, annak készítőjéhez és Andy Mortonhoz fűződik. S mely könyvnek az előszavában az áll, hogy a kötetben szereplő receptek kellemes, gazdaságos táplálkozást biztosítanak a családnak. S egy kicsit latinos könnyedséggel és költőiséggel úgy fogalmaz a szerző, hogy a leírt ételek a fantázia szárnyán repülnek, megnyugtatják az éhezőt, csendesítik a mama lelkét, a papa zsebét, és a hétre szerkesztett receptsor jutányos pénzzel gyógyító étrendet biztosít. Nem hiányoznak a friss gyümölcsök, az ízletes főételek és a kellemes utóételek, saláták sem. S, hogy egy picit belekukkantsunk a távoli ország ételeibe, íme néhány recept. Banántorta Hozzávalók: 2 érett banán, 1 kis csésze reszelt sajt, 2 tojás, 1/2 csésze jam, 1/2 csésze olaj, 1/4 csésze tej (forralt). A banánokat meghámozzuk, és vékony szeletekre vágjuk. A tojásokat felütjük, abban a banánszeleteket megforgatjuk, és forró olajban kisütjük. Kerek, tűzálló tálban lerakunk egy sor banánt, megkenjük dzsemmel, arra reszelt sajtot szórunk. Aztán új sor következik, amíg az anyagok el nem fogynak. A torta tetejére reszelt sajt kerüljön, majd ráöntjük a negyed csésze tejet. Az egészet meleg sütőben jól át(Fotó: Perl Márton) sütjük, majd szeleteljük. A sütés időtartama kb. 20 perc. Paradicsomleves Hozzávalók: 1 kg paradicsom (jó érett), 1 közepes fej vöröshagyma, 3 cikk fokhagyma, 1 evőkanál liszt, I liter víz, 1/4 csésze olaj, csipet só, 1-2 csirkehúsleves-kocka. Az olajat feltesszük melegedni. Beletesszük az apró kockára vágott vörös- és fokhagymát, és lassú tűzön pároljuk. Amikor jól megpárolódott, lehúzzuk a tűzről, megszóljuk az evőkanál liszttel, megkeverjük. Rátesszük az átpasszírozott vagy ledarált paradicsomot, rászórjuk az ízlés szerinti sót, és az egészet leöntjük majd összekeverjük egy liter forró vízzel. Amikor a leves forr, belemorzsoljuk a leveskockákat, hagyjuk még forrni 3 percig, és utána tálaljuk. Kevert saláta Hozzávalók: 1/2 fejes saláta, 2 paradicsom, 1/2 uborka, 1/4 csésze olaj, kiskanál só, 1/2 citrom leve, 1 kiskanál vágott petrezselyemzöld, 1 fej reszelt vöröshagyma. A salátát jól megmossuk, és rövid időre sós vízbe tesszük. Rövid idő múlva kivesszük, egy tálra helyezzük, rárakjuk a karikára vágott paradicsomot és uborkát, majd az egészet leöntjük a só, az olaj, a citromlé, a reszelt hagyma és víz keverékével. Ez — mármint a saláta — bármilyen húsétel gusztusos asztali társa — úja a szerző. S aligha kell kételkedni benne. És talán kipróbálni is érdemes. Jó étvágyat hozzá, s más venezuelai ételekhez is. Kaposi Levente Keblek panorámája Párizs a nyáron ünnepelte a forradalom kétszázadik és a női divatot forradalmasító melltartó századik évfordulóját. Az utóbbi nem volt oly hangos, mint amaz, ez érthető, ám ha hinni lehet a La Repubblica tudósításának, látványos volt. Megjelent mindenki, aki számít a divatszakmában, ott is a női test értékeinek kiemelésében. Madame Trepiedi vészjelzése szerint ugyanis manapság a meztelenség diadalmaskodik a ruha alatt, s ennek következményei lesznek, hiszen: „Aki félredobja a melltartót, egy napon majd számolni fog e dőre tettel, hiszen az izmok emyedése végzetes a nők számára...” Trepiedi asszony olyan tanúkat hozhat kliensei közül, mint Liz Taylor, Gina Lollobrigida és Sophia Loren. Sophiáról egyébként tudni vélik, hogy minden ruháját néhány milliméterrel árulkodóbbá tétette ott, ahol a keblek panorámájának kell érvényesülnie. Párizs tehát a jó öreg Her minie nénire emlékezett, aki „elsőként fogta fel a mindaddig elnyomott és visszaszorított testrész jelentőségét,” elkészítette az első melltartót, a mindmáig érvényes rendeltetéssel: „Fogja az erőseket, támogatja a gyengéket, menedéket nyújt a fáradtaknak. ” Csodatévő gyógyszerek? A tudás korlátái Néhány hete sugározta a tele- vízió Kosa Ferencdokumentum- filmjét dr. Béres Józsefrőlés gyógyító cseppjeiről. A hasonló sorsú Celladamról és feltalálójáról is sokat hallhatunk, olvashatunk, hasonlóképpen más gyógyszerekről és műszaki találmányokról is. Egészen más terület, de hasonló a fogadtatása a Petőfi- expedíció „leletének”. A közvéleményt mindez foglalkoztatja. Az emberi tudás óriási, és valóban „hatalom”. Egy-egy tudományterületen igen nagy tapasztalati anyag és kísérleti adat sokasodik, sorakoznak a logikus következtetések; ötletes újítások viszik előbbre az elméletet és gyakorlatot; olykor átfogó magyarázó elméletek is születnek. Az ősi tudásanyag fokozatosan halmozódott, a legutóbbi évtizedekben pedig robbanásszerűen fejlődött sok területen. Megdőlni látszik az agnoszticista filozófusok — akik szerint az objektív világ teljes megismerésének elvi korlátái vannak — híres mondása: „ignoramus et ignorabimus” (nem tudjuk és nem is fogjuk megismerni). A természetnek és a társadalomnak igen sok jelenségéről nyugodtan elmondhatjuk, hogy „már tudjuk, és még alaposabban meg fogjuk ismerni”. A tudásnak sajnos korlátái is vannak.' Nagyjából kétfélék. A korlátok egyik csoportja az, amelyekben jóhiszeműen tévedünk, amely korlátokról nem tehetünk, de próbáljuk ledönteni. Például: próbálgatjuk közelebbről megismerni a világűrt, de anyagi forrásaink és a külső akadályok (a távolság, az energiaviszonyok) nem teszik lehetővé, hogy sorra járjuk akárcsak a saját galaxisunk .csillagait. A korlátok másik csoportja veszedelmesebb. Míg az előzőeket a külvilág, a természet állítja számunkra, az utóbbiakat maga az ember: saját magunk. Korlát az ember merev szemlélete, mely az egyszer megtanultat örök érvényű adatként könyveli el, mely valamely tekintélyes személy véleményét megfellebbezhetetlenül védi, mely bizonyos tanításokat dogmaként kezel. A mechanikus világnézet egyszerre csak egyfajta dolgot képes felfogni, csak egyirányú változást ismer, a folyamatok másik irányát, a tények sokrétűségét, az erem másik (és harmadik) oldalát nem veszi észre. Újfajta gondolat be; fogadása elől elzárkózik, a szokatlant eleve elutasítja. Ez a fajta gondolkodásmód az ilyen ember saját gondolkodását is egyhangúvá sivarítja és terméketlenné szikkasztja, és ez baj. Még nagyobb baj azonban, ha más embereket is rá akar kényszeríteni a „járt útra”, ha becsukja előttük a világra tekintő ablakokat, ha megnyirbálja szárnyaló gondolataikat. Az ilyen mechanikus gondolkodású, merev szemléletű ember, ha vezető beosztásba kerül, igazán veszélyessé válhat. Nem enged kísérletezni, elnyomja a kezdeményezéseket, elzárja az újító lehetőségeket. Lehet, hogy némelykor nemcsak a merevsége, hanem ostobasága, önzése, gőgje vagy gyávasága mondatja ki vele a „nem”-et. Mindez nemcsak Galilei korában volt így! Ki sem hevertük még azt a szégyenteljes és kártékony korszakot, amikor a hozzá nem értők például gyapottermesztést, meg vas- és acélgyártást kényszerítettek az országra; amikor üldözték a genetika tudományát, mellőzték a pszichológiát és a szociológiát. Sőt, napjainkban is születnek újabb hibás rendeletek. Nem biztos még, hogy csodatévő szerek azok a gyógyszerek, nem biztos, hogy minden technikai problémát megoldanának az új találmányok; e sorok írásakor még a „Petőfi-lelet” azonosítása sem bizonyított. Magam nem a tényeket, hanem a szemléletet vitatom! A tapasztalat, kísérlet, gondolkodás nélküli eleve elutasítást, éppúgy, mint a vak lelkesedést is. Eredmény csak úgy születhet a fenti, egyébként igen fontos témákból, ha „valaki” rá meri mondani: „ van benne valami". Dr. Ignácz Piroska Ötezer éves zöldségnövény Az idén is jó a termés Folt hátán folt, soha benne tű nem volt — írja körül a magyar szórejtvény a káposztát, amely az emberiség egyik legrégibb, kedvelt zöldségnövénye. Szinte egész évben fogyasztható, mert a káposztafajták egy része télen is tárolható. H. Warning saarbrückeni orvosprofesszor egy egészségügyi konferencián hangsúlyozta: a savanyú káposztában nagy bőségben lévő tej sav és C-vitamin kedvezően hat az emberi szervezet sav-bázis háztartására. Különösen egészséges a ballasztanyagokat — rostokat — tartalmazó savanyú káposzta azoknak, akiknek idült emésztési zavaraik vannak. A benne lévő tejsav a bélflórát is feljavítja, s mert ez a sejteket oxigénfelvételre serkenti, a bélrák megelőzésében szintén hasznos lehet. Leghatásosabb a nyers savanyú káposzta: ha ugyanis megfőzik, C-vitamin-tartalmá- nak egy része a hőtől tönkremegy. Télen különösen sok káposztát és nyers savanyú káposztát kellene ennünk, de mindkettőnek már napi kis adagja is egészségünket szolgálja. A káposztának gazdasági jelentősége is nagy, mert kis ráfordítással termeszthető, és szép jövedelmet biztosít. Kedvező évjáratban igen nagy termést hoz, ilyenkor értékesítési gondokat is okoz. Az ilyen évet követően a termőterület csökken, ekkor hiány mutatkozik belőle. Ez a hullámzó vetésterület egyetlen más zöldségnövénynél sem tapasztalható ilyen mértékben. Szabad földön kora tavasztól — a te- nyészidőtől függően — július közepéig ültethető, s így júniustól novemberig folyamatosan lehet a piacot friss fejes káposztával ellátni. Novembertől márciusig viszont tárolt és savanyított káposztát fogyaszthatunk. Az utóbbi években a korai fajtákat fűtetlen fólia alatt is hajtatják az ország déli körzeteiben. Az így termesztett káposztát külföldre is szállítják. Jelentőségét növeli az is, hogy a különböző tenyészidejű fajták kiválasztásával lehetőség van a termőterület többszöri hasznosítására, házikertekben és üzemekben egyaránt. A káposzta őse valószínűleg a Földközi-tenger és az Atlantióceán partvidékén honos vadkáposzta, 4-5000 éve ismert. A termesztett káposzta kétéves növény. Az első évben óriásira megnövekedett rügyét, a káposztafejet fogyasztjuk. Második évben fejleszti virágzatát és termését. Hazánkban mintegy 500 éve van szántóföldi termesztésben, főleg a Nyírségben, a Hajdúságban, valamint Budapest, Győr és Szentes környékén. A vörös káposztát a fejes káposztától nagy antocián-fes- téktartalma különbözteti meg, melytől levelei bíborlila színűek. A telefon Tudni illik... A telefon az egyik legjobb segítőtársunk — lehet. Ám adott lehetőségeivel gyakran visszaélünk. Mert tegye szívére a kezét, aki még sohasem társalgóit hosszú tízperceken át telefonon. Amikor viszont halaszthatatlan intéznivalónk van, szidjuk a kollégákat, akik képesek félórákig bájcsevegni magánügyeikről a hivatali telefonon. Igaz, hogy a telefont nemcsak napi munkánk során, tehát a hivatalos érintkezésben használjuk, hanem magánéletünkben is fontos szerepet játszik. Fenntarthatjuk és fejleszthetjük általa rokoni, baráti, munkatársi kapcsolatainkat. Telefonon bonyolíthatjuk le dolgainkat, leküzdve a távolság okozta akadályokat. Bizonyos íratlan szabályokra azonban akkor is gondolnunk kell, amikor felemeljük a kagylót. Elsősorban azt gondoljuk át, hogy az illetőt, akit föl akarunk hívni, nem háborgatjuk-e munkájában, elfoglaltságában. Az ember általában akkor hív, ha halaszthatatlan dologról van szó. Sokan azonban buzgó telefonálók, akik magában a telefonálásban lelik örömüket. Ebbe a hibába könnyen beleesnek azok a szülők, akik munkahelyükről, távirányítással nevelik kamaszodó gyereküket. Jelentéktelen ügyekkel — amelyek bármikorra halaszthatók — ne zavarjuk ismerőseinket. Lehetőleg kerüljük azt a megoldást, hogy barátainkat, ismerőseinket magánügyekben munkahelyükön hívjuk. Távolabbi ismerőseinket nem kérhetjük meg telefonon valami szívességre; gratulálni, részvétet nyilvánítani telefonon lekicsinylő megoldás. Olykor-olykor előfordul, hogy kénytelenek vagyunk igénybe venni szomszédunk telefonját — de ezt kizárólag sürgős, halaszthatatlan ügyben tegyük. Szomszédunk telefonszámát viszont csak az őbeleegyezésével adhatjuk oda más személynek. Sokan elfelejtik, hogy nem mindent illik telefonon megbeszélni: például bizalmas magánügyeket, vagy olyan kérdéseket, amelyekre kötelező a hivatali titoktartás. Előfordulhat ugyanis, hogy valaki — téves kapcsolás folytán — „beugrik” beszélgetésünkbe és végighallgatja, holott az lenne a természetes, hogy azonnal leteszi a kagylót. Az meg egyenesen minősíthetetlen, ha a”beugró” fél goromba megjegyzéseket tesz: ilyenkor vita helyett legegyszerűbb abbahagyni a beszélgetést. A hívott fél úgy jelentkezik, hogy bemondja a nevét vagy a munkahely nevét, esetleg telefonszámát. Helytelen azzal fölvenni a kagylót: „Halló, ki beszél?” De ugyanez a hívó fél részéről is modortalanság. A hívó fél, miután meggyőződött a kapcsolás helyességéről, bemutatkozik, és kéri azt, akivel beszélni akar. Ne felejtsünk el köszönni sem... Ha pedig olyankor cseng a telefon, amikor éppen látogatónk van, kérjük elnézést, és fogjuk rövidre a hívóval a beszélgetést, kimentve magunkat látogatónk miatt.
