Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-19 / 248. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. október 19., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A hitoktatásról — illúziók nélkül Adj békét, uram! 3, 2,1, Start! NSZK — magyar utazási iroda Egerben A kisvárosi általános iskola kisdiákjai napokig suttogtak az esetről. Megbélyegzett társukat — egyébként élenjáró tanulót és mozgalmi embert — szörnyű vétség terhelte. Olyasmi, amiért tanárai és társai egynémelyikének rosszallását is „kiérdemelte”. Olyasmit tett, amiért kizárták az iskola önkormányzati testületéből, az úttörőtanácsból. Napokig megszégyenülten járt, s hiába szabadkozott: csupán a családi béke miatt adta be a derekát, mert hívő nagyanyjának kérlelhetetlen és egyetlen kívánsága volt, hogy konfirmáljon. Azt még csak el tudta titkolni, hogy eljárt a plébános óráira (a foglalkozások este voltak), de a vizsga, s az azt követő szertartás — hogy, hogy nem — kitudódott. Az őt ért retorziók, a megaláztatás minden bizonnyal mélyebb sebet hagytak a lelkén, mint az a lelki- ismeret-furdalás, amit akkor, gyerekfejjel érzett, amiért a szülői, nagyszülői és iskolai (társadalmi) elvárásoknak egyaránt megfelelni akart. Mindez 1969-ben történt, * A Magyar Forradalmi és Munkás-Paraszt Kormány 21/ 1957. III. 27. kormányrendelete, valamint a Művelődésügyi Minisztérium 39/1957. MK 5. MM számú, vallásoktatásról szóló utasítása szabályozta a kérdést. Részletek a kormányrendeletből: 1. paragrafus. (1) A vallásoktatást az alkotmány 54. paragrafusában foglalt szabad vallásgyakorlás elvének, valamint az állam és az egyházak közötti egyezmények szellemének megfelelően az állampolgárok kizárólagos magánügyének kell tekinteni. Az állampolgárok számára biztosítani kell, hogy az általános iskolákban és általános gimnáziumokban tanuló kiskorú gyermekek a vallásoktatásban részt vehessenek; vagy részt ne vehessenek. (2) A törvény szigorával kell fellépni mindazokkal szemben, akik: a. / A vallásoktatást a Magyar Nép- köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendje ellen politikai célokra használják fel; b. / Erőszakkal, fenyegetéssel vagy megtévesztéssel a vallásoktatáson való részvételre vagy részt nem vételre vonatkozó elhatározást befolyásolni törekszenek. 2. paragrafus. (1) A vallásoktatás — szabadon választott tantárgyként — általános iskolákban és általános gimnáziumokban történik. (2) A vallásórákat a mindenkori iskolai rendnek megfelelően, a kötelező tanítási időn kívül, a tanítási órák előtt vagy után, heti kétórai időtartammal lehet megtartani. 3. paragrafus. (4). A vallásoktatásra való beiratkozáskor a szülői felügyeletre jogosult szülőnek, illetőleg gyámnak beleegyezését igazolni kell. 4. paragrafus. Vallásoktatásra, valamint annak az egyházak részéről történő ellenőrzésére csak az egyházak által megbízott, képesítéssel rendelkező és a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának, illetőleg a fővárosi tanács vb művelődésügyi főosztályának hozzájárulásával rendelkező személyek jogosultak. Részlet az utasításból: 1. A vallásoktatásra beíratást kell tartani minden általános iskolában és gimnáziumban, az Oktatási Minisztérium által évenként meghatározott napon. 10. Vallástanból a tanulók osztályzatot nem kapnak, óramulasztásukért fegyelmi büntetésben nem részesíthetők. 16. A hitoktató köteles az oktatási miniszter által jóváhagyott tankönyv alapján oktatni, külön haladási naplót vezetni, és teljes mértékben alkalmazkodni az iskolában kialakított rendhez és fegyelemhez. * A Heves megyei B. község iskolaigazgatója suttogóra fogta a hangját, mikor a kényes témához értünk. Voltaképp a tanintézmény közművelődési lehetőségeiről faggattam. Az információkra egy szociológiai felméréshez volt szükségem, s álmomban sem gondoltam volna, hogy ártatlan kérdéseimmel mibe gázolok. — Tűrhetetlen, amit itt ez a helyi pap csinál! — fakadt ki. — ElSzipkázza a gyerekeket tőlünk. Színjátszó csoportot szervez, és betlehemest! Úgy látszik, nem elég a szülők körében kifejtett propaganda! Mindez 1980-ban történt. * Látható tehát, hogy bár a kormányrendelet és utasítás látszólag a tárgyilagosság szellemében íródott, a valóságban azonban ideológiai görcsök és dogmák szabályozták á hitoktatás gyakorlatát. A mindenkori iskolaigazgatók jóindulatán is múlott, hogy szemet'hunynak a lelkész ténykedése fölött, vagy éppen támogatják azt. A vallástanítás megtűrt ballaszt volt a szocialista oktatás rendszerén. Ráadásul a kisdiákokat semmi sem ösztönözte arra, hogy a valláselmélettel ismerkedjenek. (Sem dicséretet, sem elmarasztalást nem kaptak hivatalos részről azért, hogy tanulnak vagy nem tanulnak.) Sőt! Pedig ma már világos: művészeti, irodalmi képzésükhöz nélkülözhetetlen lett volna a keresztény mitológia ismerete. És korosztályok nőttek így fel. Érdemes kiemelni azt a tényt is, hogy mint Csiszár Józseftől, a Heves Megyei Tanács művelődési osztályának csoportvezetőjétől megtudtuk, a korábbiakban a megyei tanács hozzájárulása kellett ahhoz, hogy az iskolákban hitoktatás folyjon, jóllehet, ezt a hozzájárulást mindig megadták. De számon kellett tartaniuk, hogy hol, melyik településen, melyik intézményben zajlik ilyen munka. * 1989 májusában Stark Antal művelődési államtitkár körlevélben értesítette a tanácsok művelődési osztályait. Ebben a következőket írják: „A jelenlegi társadalmi-politikai körülményeket figyelembe véve szükséges és indokolt a hitoktatással kapcsolatos néhány — a korábbi szabályozást oldó — gyakorlati intézkedés megtétele azt megelőzően is, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházügyekről szóló jogszabályok korszerűsítésére sor kerülne. A fent említettekre való tekintettel a továbbiakban a Művelődési Minisztérium nem írja elő a hittanbeíratások időpontját. A korábbi gyakorlattól eltérően az 1989/90. tanévre — nem az alap- és középfokú intézményekben történik a hittanbeíratás, hanem a lelkészek gyűjtik össze a nyár folyamán a jelentkezést. A beírt tanulók névsorát — legkésőbb 1989. aug. 25-ig — kell eljuttatni a körzetileg illetékes iskola igazgatójához azzal a kéréssel (ha erre igény van), hogy igényelje a hitoktatáshoz szükséges tanácsi közreműködést. A hittanbeíratásokról sem szöveges, sem statisztikai összesítést nem kérünk.” * Pontosan tudni tehát nem lehet (nem is kell), hogy a liberalizálódó oktatáspolitika hatására az idén régiónkban hányán kezdték meg a hittantanulást. Egy bizonyos: az iskolákban itt is, ott is feltűnt a hirdetés a faliújságokon: ekkor és ekkor lesz hittanóra. Meghökkentő, ugye? Míg az iskolára bízták a „képzést”, sok oktatási intézmény szemérmesen hallgatott. Most meg úgy néz ki, jó néhány iskola maga is vállalja a közreműködést. Sok, kényszerű ateizmusban felnőtt mai szülőben megvan az igény arra, hogy legalább gyermekének megadja a lehetőséget a vallástanulásra. Ha felnő, akkor önállóan alakítsa ki a világról alkotott képét. Tettünk egy lépést az emberi szabadság felé. S hogy lesz-e ereje és alkalma elfelejteni a megalázó diszkriminációt azoknak, akik ezt átélték gyerekkorukban? Reméljük, már csak rajtunk múlik. Jámbor Ildikó Népszerű célpont mostanság a magyar turisták körében Törökország, és azon belül is Isztambul. Éz az érdeklődés könnyűszerrel megmagyarázható, hiszen amellett, hogy az utazók néhány érdekes napot töltenek ebben a félig már ázsiai, a kultúrájában és szokásaiban a miénktől eltérő országban, viszonylag olcsón vásárolhatnak bőrárukat, ruhaneműt és aranyat. (Talán nem járunk messze az igazságtól, ha megkockáztatjuk, hogy a többséget inkább ez az utóbbi lehetőség vonzza.) Azt mindenesetre kevesen mondhatják még el magukról, hogy a hosszú és ezért fáradságos utat egy Mercedes luxusbuszon tették volna meg. Pedig már erre is van lehetőség, mióta az egri Start Utazási Iroda a birtokába jutott egy ilyen, szemre is kellemes és kényelmes járműnek, melyen még minikonyha és WC is található. Hogyan került Egerbe ez a busz? Többek között erről is érdeklődtünk Molnár Eszterko- davezetőtől, akit egyúttal arra is megkértünk, mutassa be az új vállalkozást. — A busz apportként, azaz eszközként került cégünk birtokába nyugatnémet tőkéstársunktól, egy szolgálati Volkswagen Passattal, irodai komputerekkel és egy telefaxszal együtt. A kft.-nk vagyonának 49 százalékát ugyanis ő jegyzi, 51 százalékán a Budapest Bank, a HungarHotels és az Eger SE osztozkodik. — Mikor alakult az iroda, s milyen tapasztalatokat szereztek, amíg a nagyközönség elé tudtak lépni? — 1989. április 5-én született meg az új vállalkozás, ám rögös út vezetett mostanáig. A különféle engedélyek beszerzésére ment el szinte minden időnk és energiánk. Mivel ez a procedúra a vártnál tovább tartott, ezért tervezett forgalmunkat még nem tudtuk teljesíteni, hiszen csak most láthatunk igazán munkához. Mindenesetre közben elkészítettük jövő évi terveinket, készítjük katalógusainkat, így remélem, hogy a következő évben már meg tudjuk valósítani elképzeléseinket. Ez a legszorosabban vett érdekünk is, hiszen a kft. valamennyi tagja a saját zsebén érzi meg munkája eredményességét. — A turizmus mely területein szeretnének elsősorban működni? — Fő profilunknak a beutaztatást, tehát a más országokból érkező turisták fogadását és programokkal való ellátását tekintjük. Bár ezt nehezebb megszervezni és a színvonalra is jobban kell ügyelni, mégis erre vállalkozunk, mert több bevétellel kecsegtet, ráadásul valutában, ami az országnak sem mindegy. A hagyományosok mellett hiánypótló programokat is szeretnénk kínálni csillagtúra formában Egerben, illetve Kelet-Ma- gyarországon. Vendégeinket egy-egy napra elvinnénk például a pusztára, Tokajba, Aggtelekre, és minden olyan helyre, amely idegenforgalmi szempontból értékes, s amelyre igény mutatkozik. Kiemelten szeretnénk foglalkozni a Tisza-tóvalés vidékével. Itt elsősorban a horgászat, a vízisportok kedvelőinek, illetve a nyugalomra vágyó családoknak kínálunk majd programokat. Igyekszünk bekapcsolódni a kongresszusi turizmusba, próbaképpen mi rendeztük az idén a Nemzetközi Immunológus Orvoskongresszust, kedvező visszhanggal. Jövőre már van egy megbízatásunk egy nemzetközi geológustalálkozó megszervezésére, és remélhetőleg újabb megrendeléseket is sikerül szerezni, hiszen Egerben a feltételek mind a munkához, mind a szabadidős kiegészítő programokhoz biztosítottak. — Ezek szerint erre a szép Mercedes buszra továbbra is hiába fáj az egriek foga? — Elsősorban külföldről érkező vendégeink utaztatására használjuk majd, de gondolkozunk azon, hogy ha lesz üres kapacitás, a mostani próbaút nyomán szervezünk a magyarok számára is kisebb-nagyobb külföldi utazásokat. Ezek ára kicsit magasabb lesz a szokásosnál, de csak annyival, amennyivel többet nyújtunk az átlagnál. — Ha jól tudom, mindössze hárman vannak. Bírják majd ezt a sok és sokféle munkát ennyien ? — Megint csak pénzügyi oka van annak, hogy igyekszünk minél hatékonyabban dolgozni, de azért egy-két tárgyalóképes, nyelveket tudó, jó megjelenésű és talpraesett munkatársra még alighanem szükségünk lesz most, hogy megnyitjuk az Eger Szállóban az új irodánkat... Koncz János Emlékek a múltból Delizsánszon érkezett az utas, meg a levél Futárok, küldöncök hozták^ vitték egykoron a híreket s a gondjaikra bízott leveleket. A küldemények célba juttatására csak a 18. századtól kezdődően vállalkozott a hazai posta. Mária Terézia 1750-ben kiadott postarendeletét követően alakult ki a postautak hálózata. Kezdetben csak Bécs és Pozsony, illetve Bécs és Buda között, de hamarosan behálózta az egész országot. Az egymástól 1-1,5 postamérföldre lévő állomásokon nemcsak a lovakat cserélték ki, hanem a delizsánszon, a kor kedvelt személy- és postaszállító járművén utazók is kipihenhették magukat. Akkoriban borítékot nem használtak, a megírt és összehajtott leveleket viaszpecséttel zárták le, így adták fel vagy dobták be a postaállomások levélszekrényeibe. Ekkor még a feladóhely nevével ellátott bélyegzés, úgynevezett előfutár került a levelekre, amelyeket — elsősorban a városokban — házhoz kézbesítettek. Hazánk területén a 19. század közepéig az osztrák császári posta működött. A postamesterek is császári egyenruhát hordtak. 1867-ben, a kiegyezés értelmében vált önállóvá a Magyar Királyi Posta. Ezt jelezte a hivatalos nyelv magyarra változása, a magyar címer használata a postai címtáblákon, és a koronás posta- kürtjelvény megjelenése a postai berendezéseken. A postamesterek szerződéses alkalmazottai voltak a Magyar Királyi Postának. Amennyiben kellő szakképzettséggel rendelkeztek, szerződésben vállalták a postahivatal működtetését, a küldemények felvételét, a szállítás és kézbesítés ellátását. Ezért évdíjat, irodai, kézbesítési és esetleg szállítási átalányt kaptak, egyébként minden terhet maguk viseltek. Szerény jövedelmükből ritkán tellett arra, hogy alkalmazottat tartsanak, így rendszerint az egész családot bevonták a munkába — mindezt Nagyvá- zsonyban, a Postamúzeum gazdag kiállítási anyagából tudhatja meg a látogató. A nagyvázsonyi lóváltó a Buda — Székesfehérvár — Körmend — Graz főútvonalon állt. Ezt csak 1862-ben váltotta föl állandó postamesteri hivatal; az első postamester, Madár János csaknem 20 évig látta el tisztét. A jól felszerelt hivatalban 1901-től távíró is működött, mivel a község vállalta, hogy öt éven keresztül évi 400 korona értékben ad fel táviratot. Távbeszélő-állomást 1913 szeptemberében létesítettek itt. A hajdani postamesteri hivatal most múzeumként szolgál. Megsárgult dokumentumok, régi postai berendezések és makettek segítségével mutatják be e szolLégiposta 1931-ből, a Zeppelin léghajó magyar- országi körrepülése alkalmából gáltatás múltját és fejlődését. Itt látható például az első hazai gyártású bélyeg, amelyet az Államnyomdában készítettek 1871-ben. Kevesen tudják, hogy a világ első postai levelezőlapját az osztrák és a magyar postaigazgatás adta ki 1869-ben. A levelezőlap jó szolgálatot tett a háború idején is: kapcsolatot teremtett a mozgósított csapatok és a hátország, az otthon között. A tábori postai levelezőlapok díjmentesek voltak. Ezekből is látható egy csokorra való. A hírközlés régi és új eszközeinek bemutatása mellett egy külön teremben gyűjtötték össze és tárják a látogató elé a távbeszélő- készülékek és -hálózatok fejlődésének dokumentumait. A sok-sok öreg készülék mellett a ma használatos típusokat is felfedezhetjük. A legnépszerűbb kiállítási tárgy az 1890-es évekből származó városi telefon- központ, amely ma is működőképes. Gyerekek és felnőttek egyaránt szívesen játsszák el a hajdani telefonos-kisasszony szerepét. Gy. K. Az új busz próbajáratban az isztambuli Topkapi Palota előtt
