Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-03 / 233. szám
„...legyen a termés i$...a paraszti munka becsüiete...ők is a piacról élnek...seprűjük van, de nem seprik alá...jut idő és pénz is a gondos- kodásra...több lehetőséget a fejlesztésre...rosszul szab az agrárol- ló...a tyúkok nem nekik tojnak...” ’89 Átány, Búzakalász Mgtsz Az a mondás járja, hogy a föld azé, aki megműveli, de az előbbi gondolatot továbbfűzve érdemes elgondolkodni azon is, vajon a termés is az övék-e? Vajon mekkora hányada illeti meg a termelőt munkája után? Miért adóznak a pluszban megtermelt érték után, ki fölözi le a haszon nagy részét, miért lesz egyre drágább az élelmiszer, holott a felvásárlási árak szinte már-már megalázó kövületei a paraszti munka becsületének...? Még sorolhatnánk a kérdéseket egyre tovább és tovább, de reménytelen, hiszen napjainkban számos más — politikai és gazdasági — egyszerűbb kérdésekre sem kapunk választ. Talán majd egyszer...? Egy hirdetés a maga személytelenségével nem is vállalkozhat ilyen feladatok megválaszolására, inkább a tárgyszerűség, a korrektség, s no meg némi lakkozás, jobb színben való feltűnés, a gondok, bajok mellőzése a hagyomány. Hiszen nálunk mindenki hirdet országszerte, „minden szinten szinte minden...” S hogy az átányi Bűzakalász Termelőszövetkezet vezetői mégsem a lakkozást választották, arra csak egy a magyarázat, mégpedig az, hogy a gondok szőnyeg alá söprését nem hajlandók felvállalni. Helyette azok elemzése, kiküszöbölése, a teremtő szándék, a tagsággal való együttélés és a magas szintű szakmai tudás a stratégiájuk. A 19 aranykorona értékű föld itt, Átányban sem tette „zsíros kulákká” hajdanán a gazdákat, s ez az „örökség” megmaradt mára is, s állandósult. A szövetkezet ráadásul azzal foglalkozik, ami a feladata, tehát hivatalosan fogalmazva gazdálkodásban az alap- tevékenység a meghatározó. Növénytermesztést az elmúlt évben 3066 hektárnyi szántóterületen folytattak. Ezek közül is a legjelentősebb: az őszibúza 1184 hektár, a kukorica 360, a borsó 218, a napraforgó 457, a lucernamag 190, a fénymag 192 hektár, termesztenek még tavaszi árpát, silókukoricát és más szálastakarmányt is az állatállomány részére. Az állattenyésztésben szarvasmarhára szakosodtak, pontosabban a tejhasznú állományra. Idézet egy stencilezett tájékoztatóból. „A tehenészeti telep rekonstrukciója a tervezett 1989. március 31-ével szemben 1988. december 31-én befejeződött.” A tényszerű száraz, egymondatos közlés mögött azonban komoly tervezőmunka és fegyelmezett munkavégzés húzódik meg. Az átányiak szerint ez így természetes. Nem kell a nagy csinnadratta. A rekonstrukció 24 millió 257 ezer forintba került, ebből 1,2 millió a saját pénzeszköz, a többi támogatás, illetve 12 millió 35 ezer forint beruházási hitel. A szarvasmarha-állomány összesen (az elmúlt évben) 544 darab volt, ebből 225 tehen, a többi itatásos borjú, 68 darab, növendék—, illetve vemhesüsző, és 72 darab hízóbika. Emellett az elmúlt évben egy veszteséges baromfiágazat is működött. Az országos tojásháború egyik „gyümölcse”, hogy az ágazat majd kétmillió forint veszteséget produkált. Elgondolkodtató...? A termelőszövetkezet egyetlen melléküzemága is — illetve ennek jövedelme — az alaptevékenységből származik. Tíz éve készítenek itt seprűket saját anyagból, négy fajtát, ösz- szesen 160 ezer darabot, amelyet a Mátra Füszért közreműködésével értesítenek. A fentiekben leírtak az elmúlt év vázlatos képe. Az 1988-as évben 96 millió 605 ezer forint árbevételt produkált a 256 fős tagság. A nyereség 3 millió forint volt. Az adózott eredmény 2 millió 833 ezer forint, a felosztás utáni tiszta eredmény plusz 396 ezer forint, a beruházási hitelkamat és az egyéb adózott eredménytétel levonása után. Itt érdemes megjegyezni, hogy az árbevétel-növekedés borsóból, napraforgóból és fénymagból volt. A legmagasabb növekedést a cirokszakáll biztosította mintegy 2,5 millió forintot, ugyanakkor árbevételük kiesés volt őszibúzából, kukoricából, árpából, és a legjelentősebb lucernamagból, 2,8 millió forint. Mindezek mellett az újfajta adózás a már-már szokásos szabályzó módosítások, a növekvő gépárak, s a szintúgy dráguló üzemanyag, alkatrész és kemikália árak, s mindezekkel szemben a hárommilliós nyereség elgondolkodtató. Az időjárási tényezők szinte már mellékesek... A jövőről, a tervekről. Bartos Károly, a termelőszövetkezet elnöke hosszasan elgondolkodva mondja a következőket: — Továbbra is az alaptevékenység, a növénytermesztést, illetve az állattenyésztést tartom fő feladatunknak. Mi ugyanis nem tudunk létrehozni melléküzemágakat tőke hiányában. A mű- anyagmütyürkék és a paprikajancsik gyártása helyett inkább a tisztes paraszti munkát választjuk, mert nekünk a földből kell megélnünk, s abból kell kihoznunk a legtöbbet a legolcsóbban. Az 1989-es esztendőre 93 millió 19 ezer forint árbevételt terveztük, a nyereséget pedig 2 millió 620 ezer forintra. Az első negyedévben megvalósítottuk mintegy 200 hektár kukorica intenzív termesztését. Ehhez kapcsolódott két sírkút építése, ami 3 millióba került. Ezzel elérhetjük, hogy a hektáronkénti 45 mázsa helyett 90-95 mázsa terményt takaríthassunk be. A növénytermelésből származó árbevételt közel 51 millióra terveztük, s az állattenyésztését pedig 24,6 millióra. A többi árbevételt a műszaki és az építési önelszámoló egységek produkálják. A növénytermesztési ágazat főbb árbevételi forrásaiként terveztük az őszibúzát 19, a napraforgót 7, a kukoricát 5,4, a borsót 4, a lucernamagot 4,3, a fénymagot pedig 2 millió forinttal. Az állattenyésztés területén a tejből származó jövedelmet 12 millióra terveztük, s ehhez járulnak még hozzá a selejt tehén és a hízómarha értékesítéséből származó jövedelmek is. De beszéljünk a főbb kiadásokról is, amelyek oly sok kérdést vetettek fel a beszélgetés elején. íme néhány konkrét példa, s rögtön hozzáteszem: ezek csak a tervezett kiadások. Ugyanis sokszor csak évközben tudjuk meg, hogy valaminek igencsak felment az ára. így nem nagyon lehet tervezni. A műtrágya várhatóan 5 millió, a növényvédő szer 4,5, a vetőmag 4 millióba került majd. S rögtön itt kell megemlítenem, hogy üzemanyagra 6,6 milliót, egyéb anyagokra és alkatrészekre 6 milliót költünk várhatóan, s a .villamos- energia is 2 milliós nagyságrendű lesz. A gépekre szinte már nem is jut semmi, pedig igencsak nagy szükség lenne rá, ha csak arra gondolok, hogy 5,2 millió forintot költünk évente amortizációra. Nem kompenzálásnak szánom, de szeretném elmondani, hogy a szellemi tőke nálunk nem hiányzik, hiszen a vezetés zöme életének derekán jár, s több felsőfokú szakmai végzettséggel rendelkezik. Terveket szövünk, s lehetőségeinkhez képest meg is valósítjuk azokat. De ehhez több mindere lenne szükségünk. Például kevesebb állami beavatkozást, az elvonások mérséklését, tisztességes felvásárlási árakat, egyszóval: több szemet a búzakalászból, a Búzakalász Termelőszövetkezet tagjainak is! S végül, de nem utolsósorban a szociálpolitikánkról. Mi rendszeresen foglalkozunk, s támogatjuk nyugdíjasainkat. Ez itt Atány- ban már hagyomány. S hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem egy gesztus a részünkről, hanem kötelességünk. Ez jár nekik, hiszen ők vesztettek, és egyben tettek is ezért a szövetkezetért a legtöbbet. S emellett a község életében is vállalunk számos feladatot, s ha nem is sokkal, de emellett támogatást nyújtunk a sportolni vágyók részére is. Zárszó: Az átányi Búzakalász Termelőszövetkezetnek nincs hivalkodó irodaháza. A földszintes, vályogból és téglából vegyesen rakott kis épület szerényen simul az AFÉSZ-boltok épületének falához, amúgy a központban, de érdemtelenül, magára- hagyatva. 00
