Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-14 / 244. szám

4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. október 14., szombat Két szomszédvár egymásra talált... Brno és vára címmel nyílt kiál­lítás október 6-án az egri Dobó István Vármúzeum gótikus palo­tájának földszinti termeiben. A látszólag szimpla híradás két kulturális intézmény most bontakozó kapcsolatát, s hosszú távú együttműködésének lehe­tőségeit is magában rejti. A rendezvény megnyitóján beszélgettünk Dr. Dusán Uhlir- ral a brnói területi múzeum igaz­gatójával és dr. Peter Kroupamü- vészettörténésszel a mostani be­mutató összeállítójával, rende­zőjével. A diskurzusnak termé­szetesen részese volt dr. Peter- csák Tivadar újdonsült Heves megyei múzeumigazgató is. — Uhlir úr, kitől származik a kapcsolatépítés ötlete? — Két esztendeje hogy turista­ként Egerben jártam, s már ak­kor beszélgettünk a kiállításcse­rékről, a tudományos munkáról. Ami akkor még terv volt mára megvalósult. — Spielberk várát igen sokan ismerik itt Magyarországon. Ha másképp nem, a történelemből. Kérem, mutassa be az intéz­ményt! — Ami a várat illeti, jelenleg restaurálás alatt van. A felújítás négy éve tart s még bizonyára hosszú évekig elhúzódik. A mú­zeumunk hetven alkalmazottja ebben az időszakban főleg a tu­dományos és gyűjtő munkát he­lyezi előtérbe, de természetesen vannak más épületeink, ame­lyekben kiállításokat, előadáso­kat szervezünk. A város egyetlen épen megmaradt városkapuja je­lenleg fegyverkiállításnak ad ott­hont. Időszakos tárlatokat ren­dezünk a rokokó stílusú Mitrovs- ki pavilonban. Szervezzük a he­lyi művészek, írók találkozóit, is­kolák és a nagyközönség számá­ra is tudományos előadás-soro­zatokat. Kis csoportjaink is van­nak: egy régi zenei együttes, egy korabali táncokat bemutató és egy történelmi kosztümökben fellépő bajvívó csoport is. Mind­emellett kis monográfiákat, ka­talógusokat készítünk, s Brnói Fórum néven évkönyvet adunk ki. — Tehát meglehetősen szerte­ágazó tevékenységet folytatnak. Bizonyára nagy felelősség annak a történelmi örökségnek az ápo­lása, amelyet maga a vár is képvi­sel... — A XIII. század végén épült erődítmény a középkortól kez­dődően a dél-morvai őrgrófság fellegvára volt. (Tulajdonosai közeli családi kapcsolatban vol­tak a prágai uralkodóval.) A Dusán Uhlir múzeumigazgatő: — Intézményünknek jelentős kép­tára is van. kapcsolatot alakítottunk ki. Az idén tavasszal nagysikerű elő­adást tartott nálunk. — Ezek szerint ápolják a ma­gyar kapcsolatokat... — Hogyne. A budapesti Nem­zeti Múzeumtól évek óta kapunk tudományos segítséget, sőt kópi­ákat, műtárgymásolatokat.Mint említettem a magyar tudósokkal is van kapcsolatunk, s mostantól fogva az egri vármúzeummal is szeretnénk szorosabbá tenni az együttműködést. Gondolunk szakemberek cseréjére, közös ki­adványok készítésére is. — A jövő esztendőben pedig — fűzi hozzá dr Petercsák Tiva­dar— A barokk Eger címmel ki­állítást rendezünk az említett brnói rokokó palotában a mosta­ni tárlat viszonzásaként. — Milyen koncepció alapján állította össze az egri bemutató anyagát? — kérdezzük dr. Peter Kroupa művészettörténészt, aki a brnói múzeum építészeti osz­tályvezetője. — Bmó közel 900 éves város, valamikor Dél-Morvaország tar­tományi székhelye is volt. Mű­emlékekben igen gazdag, de a XX. században is a cseh művé­szeti élet központja. Szobrászai­ról, építészeiről elmondható, hogy Európa és világhírnevet is szereztek még a század elején. Azt a bonyolult feladatot kellett megoldanunk, hogy ebben a ki­állításban valamiképp tükrözze a városnak és művészeti életének sokszínűségét és folyamatossá- gát.A XV. századi festészetnek és szobrászatnak is igen nagy ha­gyománya van nálunk. Elég ha megemlítem Anton Pilgram ne­vét, aki a régi brnói városháza bejáratát készítette (a bécsi Step- hanskirche is őrzi a keze nyo­mát.) A kortársak közül kiemel­ném Vincene Makovskyt, akinek egy szobrát most az egri közön­ség is láthatja. Tehát ebben az anyagban több évszázad művé­szeti emlékeiből adunk ízelítőt s fotóművészeink segítségével be­tekintést nyerhetnek a város mai életébe. tinovits felkelés elítéltjei is itt ra­boskodtak egy ideig. Maga Ka­zinczy Ferenc is, mint ahogy ez a Fogságom naplójából is kiderül. A magyar jakobinusok közül 19- en voltak itt bezárva,többek kö­zött Rost János, Uza Pál, később aztán Batsányi János is. S a Jókai regényből ismert Lovassy Lász­ló, is aki fogságában megőrült. Mint említettem a vár most fel­újítás alatt áll, de 1994'-95-ben elkészül az épület gótikus szár­nya, amelyben tervezünk egy nagyszabású kiállítást Spielberk mint börtön címmel. Ebben je­lentős helyet kap a „magyar anyag” is, amelynek összeállítá­sában Benda Kálmán történész is segítségünkre lesz. Vele jó Peter Kroupa: — Az építészeti osztály jelentős európai alkotók terveit gondozza, (jobbra) X- .. j . ■> {, VUÍ0 hl ’> Spielberk vára 1592-ben. (re­produkció). XVI. századtól katonai célokat is szolgált, s mint ahogy Eger a tö­rök elleni küzdelem bástyája volt, ugyanúgy Spielberk vára is jelentős szerepet játszott a har­mincéves háborúban. 1645-ben a svéd támadásoknak állt ellent, négy és fél hónapig tartó blokád után, a védőknek sikerült megál­lítaniuk az ellenség előretörését, s így megakadályozni Bécs elfog­lalását. A XVIII. században a porosz támadások elleni küzde­lemben „szerzett” érdemeket. Maga Napóleon kétszer fog­lalta el 1805-ben és 1809-ben. Spielberk harmadik korszaka ez­tán következett, amikortól fogva börtönnek használták. A magya­rok számára ismert, hogy a Mar­Az 1751-ben készült festett faszobor Szent And­rást ábrázolja. A brnói öreg városháza díszudvara.(Carl Gödel festménye 1898-ból.) (Fotó: Gál Gábor) Jámbor Ildikó Jogállam Mindeddig abban a hitben éltem, jogállam annyit tesz, hogy a jogtól függ az állami tevékenység, ellenőrizhető a hata­lom. Mint az azonban a legutóbbi egyetemi konzultációm egyik előadásán kiderült, ez korántsem így van. A jogállamiság — koncepcióként — a korábbi értelmezések szerint három dolgot jelentett. Először, a törvény, a törvényes rend uralkodjon, ne az ember, az egyén. Másodszor, jogegyenlőség, mindenki egyenlő a törvény előtt. Harmadszor, az államnak nem szabad beavat­koznia az ember életébe, vagyis, nem korlátoz, de nem is segít senkit. Na már most, vegyük sorra ezeket. Az rendben van, hogy a törvény erősebb kell legyen az egyes embernél, hogy ne alakul­hasson ki diktatúra. Tudjuk, volt régen fejedelem, király, csá­szár, más-más országban máshogy nevezték, a lényeg az, hogy törvény feletti volt, egyeduralkodó. Volt nem is olyan rég Sztálin és Rákosi, akik hírnévben, mindenhatóságban még talán ma­gával Istennel is versenyezhettek volna. Sajnos Isten az őidejük­ben többnyire be volt tiltva, ha netán mégsem, hívei akkor is — ha szóltak — általában a börtönben, vagy csendben otthon ül­tek, imádkozva, jön mégjobb világ. Szóval, a felsoroltakra nincs szükség, az a legjobb, ha lehetőség sincs új „kiadásukra". A privilégiumok nélküli társadalom vágya csaknem egy­idős az emberiséggel, viszont ritkán valósult meg. Vegyük pél­dául Magyarországot. Úriszék, nemesi kiváltságok egykor, or­szágos, megyei vezetők a közelmúltban. Tehát a második, a jog- egyenlőség szintén alapvetően helyes gondolat. A harmadikkal, az állami beavatkozás elutasításával azonban vannak gondok. Addig jó, hogy a hatalom nem korlá­tozza az egyént. De hogy nem is segíti? Hisz eszerint a jogállam ellentétes lenne a szociális (vagy a szocialista) állam fogalmá­val. Gondoljunk csak arra, hogy ma, bár szinte minden párt a piacot, a szabad piacot hirdeti, tűzi ki elérendő célnak, mégis, egyikük sem feledkezik el e piac bizonyos mértékű szocális kor­látozásáról. Szociálisjuttatásban részesülnek a nyugdíjasok, a munkanélküliek sem azért kapnak segélyt, mert az állam dúskál a javakban. Amíg lesz nyugdíj, addig nem élünk jogállamban? — kérdezhetné bárki, nem minden alap nélkül. Meg kell mondanom, azért mégis lehet egy kapaszkodó. A jogállamiság későbbi, német földön kialakult felfogása szerint a szó szabályozottságot jelent, azt, hogy szabályozott az állami rend. Ha esetleg mégsem, akkor rendőrállamról van szó; ezt már ismetjük. Az NSZK alkotmányában az szerepel: a Német Szö­vetségi Köztársaság szociális jogállam. Ez ott működik; itthon is mennie kell. Remélem, csupán idő és elhatározás kérdése az egész. Kénes Marcell Paks számít arra, hogy Ófalun építik fel a hulladéktemetőt Az uránbánya alkalmatlan a biztonságos és gazdaságos elhelyezésre Megoldást jelent-e Paks- nak, hogy esetleg a bezárandó pécsi uránbányában helyezhetik el a kis és közepes aktivitású hul­ladékot? — kérdezte Maróthy Lászlót, a Paksi Atomerőmű Vállalat nukleáris igazgatóját az MTI munkatársa. — Ezzel az új lehetőséggel nem is számolunk; szerintünk egy vizes uránbánya alkalmatlan az ilyen hulladékok biztonságos és megfelelően gazdaságos elhe­lyezésére. Ófalut tehát nem vet­tük le a napirendről. A történet­hez tartozik: először felmentést kértünk a Szociális és Egészség- ügyi Minisztériumtól arra, hogy tekintsenek el a szabványban a felszíni vizekre, a vízforrásokra meghatározott 500 méteres vé­dőtávolság betartásától, eköz­ben azonban a Magyar Tudomá­nyos Akadémia szakértői bizott­sága is megállapította: az itt ta­lálható időszaki vízfolyások gya­korlatilag nem állnak vízközle­kedési kapcsolatban a tervezett hulladéktemető területének ta­lajvizével. A felmentési kérel­münket ezért visszavontuk. Alighogy ezt megtettük, az Álla­mi Közegészségügyi-Járványü­gyi Főfelügyelőség hirtelen az egész ófalui hulladéktemető lé­tesítésére beadott kérelmünket elutasította, immár másodfokon. Nem környezetvédelmi szem­pontokra hivatkoztak, hanem az államigazgatási eljárás szabálya­ira. Az államigazgatási törvény ugyanakkor lehetőséget ad a szociális és egészségügyi minisz­terhez benyújtandó felülvizsgá­lati kérelemre, illetve alkot­mányban rögzített jogunk van a Minisztertanács állásfoglalását kérni. E jogokkal élünk is, mert szükségünk van az ófalui létesít­ményre. A napokban kaptuk meg a Központi Földtani Hivatal véleményét is, ezek szerint — bi­zonyos feltételek teljesítése ese­tén — a terület alkalmas hulla­déktemető létesítésére.- A hulladékot viszont addig is el kell helyezni valahol. Az utób­bi időben egyre nagyobb ellenál­lás fogadja a püspökszilágyi izo­tóptemetőbe szállított paksi hul­ladékot. — Püspökszilágyi sajátságos helyzetet jelent. A terület Pest megyéhez tartozik, a létesítmény viszont a Fővárosi Köjálhoz. A PAV a Fővárosi Köjálnak fizet az elhelyezésért köbméterenként 40 ezer forintot. Magunk építet­tük ki itt a szigorú előírások sze­rinti betonozott tározóteret is, amelynek a hulladékok köbmé­terére számított költsége ugyan­csak 40-50 ezer forint. Püspök­szilágyiban 1500 köbméternyi tározótérre kötöttünk szerző­dést, és kapott engedélyt a Köjál az elhelyezésre. Eddig 1200 köb­méternyi anyagot küldtünk ide. Most a napokban e fennmaradó 300 köbméter terhére szállítot­tunk, de le kellett állnunk a mun­kával. — Hallani olyan véleményeket, hogy egyelőre a legjobb lenne Pakson hagyni a hulladékokat. Néhány évtized múlva, amikor leállítják az erőműblokkokat, akkor az ottani sugárszennyezett anyaggal együtt kereshetnének helyet a mostani kis és közepes aktivitású hulladéknak is. — Ez tévedés. Az erőmű leál­lítása után itt lényegében csak olyan sugárszennyezett acél- és fémtárgyak maradnak vissza, amelyekből a talajvíz vagy csa­padék nem képes kioldani sugár­zó anyagot. Ezek alapvetően más feltételek biztosításával he­lyezhetők el, mint azok a hulla­dékok, amelyek Ófalu melletti létesítményekbe kerülnének. — Kárpátalján hónapok óta nagy a nyugtalanság, hogy a pak­si kiégett fűtőelemeket esetleg ezen a területen helyezik el... — Alaptalan a feltételezés. Azt mi sem tudjuk pontosan, hogy hova viszik a Szovjetunió területén a kiégett fűtőelemeket, de az biztos, hogy a határtól még legalább 2000 kilométert tesz meg ez az anyag, míg végleges el­helyezésre kerül — mondta Ma­róthy László. >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom