Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-11 / 214. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 11, hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 MSZMP-kongresszusi előkészületek Az MSZMP 1200 kongresszusi küldöttének eddig mintegy háromnegyedét választották meg. A tapasztalatok azt mutatják: a küldöttválasztásoknál erős törekvés tapasztalható arra, hogy új gondolatok, új személyiségek kerüljenek felszínre. A mostani küldöttek többsége nem vett részt a XIII. kongresszuson, illetve az elmúlt májusi pártértekezleten — nyilatkozta Tóth András, az MSZMP KB pártpolitikai osztályának vezetője Wágner Tamásnak, az MTI munkatársának. Elmondta, hogy miközben a tagság 40 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, a küldöttek majdnem 90 százaléka diplomás. Ugyanakkor fájdalmas tény, hogy nagyon kevés a fiatal delegátus, arányuk nem éri el a 3 százalékot sem. Hasonló a helyzet a nyugdíjasokkal is. Eddig mintegy húsz KB-tagot választottak küldötté, a politikai intéző bizottsági tagoknak pedig mintegy a fele szerzett mandátumot a kongresszusra. A KB-ta- gok többsége egyébként nem is jelöltette magát, mert a jelenleg érvényes szabályzat szerint a KB és a KEB tagjai a testület mandátumának lejártáig szavazati jogú résztvevői a kongresszusnak. Ezt a szabályt azonban a küldöttek többsége vitatja, s elképzelhető, hogy nem alkalmazzák. Arra a kérdésre, hogy hányadik kongresszus következik, Tóth András elmondta: ez politikai kérdés, és valószínűleg csak utólag derül ki. Amennyiben a hangsúly a folyamatosságra kerül, akkor a XIV. kongresszust rendeztük meg, de ha új párt születik, akkor annak alakuló kongresszusaként minősíthető. Szólt arról is: egyelőre nincs testületi álláspont arra, hogy kiket hívjanak meg a kongresszusra, amelynek a színhelye egyébként a Budapest Kongresszusi Központ lesz. Mindenképpen fontos, hogy nyitott legyen a tanácskozás, s nemcsak a tagság köréből szeretnének vendégeket meghívni, hanem kívánatos, hogy a közélet markáns képviselői is jelen lehessenek. Nem kizárt egyes ellenzéki pártok meghívása sem, főként azoké, amelyek a választások után esetleges koalíciós partnerként szóba jöhetnek. Tóth András nem nevezett meg pártokat, de arra emlékeztetett, hogy például a Magyar Demokrata Fórum annak idején meghívta az MSZMP-t országos gyűlésére. A kongresszuson minden bizonnyal jelen lesznek a társadalmi és tömegszervezetek képviselői is. Az osztályvezető elmondta azt is, hogy a mostani kongresz- szus működési rendjében teljesen eltérő lesz a korábbiaktól. Nem készül forgatókönyv, nincs zárt, merev ütemezés, a menetrend a küldöttcsoportok döntése alapján alakul majd ki. Tóth András szerint a kongresszus a nyugat-európai szociáldemokrata, szocialista pártok hasonló rendezvényeihez fog hasonlítani. Rendkívül fontos, hogy a küldöttek jogai, a munkában való részvételük csorbítatlanul érvényesüljön. Nem szabad semmiféle mesterséges korlátot felállítani, mert működő- és döntésképes tanácskozásra van szükség. Ehhez igénybe veszik a számítástechnika, a korszerű ügyvitel, az elektronika segítségét is. A tervezetben négy napirendi pont szerepel. Először a főtitkár tartja meg beszámolóját a politikai helyzetről és a tennivalókról. A második napirendi pont a párt programnyilatkozata, a harmadik a szervezeti szabályzat, s végül az országos testületek és tisztségviselők megválasztása következik. Az osztályvezető hangsúlyozta: már a kongresszus első napján, október 6-án tisztázni kell, hogy milyen pártot akar a tagság, mert amíg ez a vita nem dől el, addig nehéz lenne folytatni a munkát, az egyéb politikai kérdések tisztázását. Mint mondta, szeretnék elkerülni az általános vitát, mert ezzel konkrét ügyet nem lehet eldönteni. Szakszerű, tárgyszerű, mederben tartott tanácskozásra van szükség. így várhatóan elegendő lesz a tervezett négy nap a kongresszusra. Mint elmondta: az országos választmány tagjait várhatóan delegálás útján választják meg. A tervek szerint minden ötezer párttag után lehet a megyéknek, illetve a fővárosnak egy személyt delegálniuk. A 15 — 20 tagúnak tervezett pártelnökséget listán választják meg. Valamennyi küldöttcsoport elkészítheti a saját névsorát, s az ezeken szereplők között lehet majd választani. Tóth András rámutatott, hogy várhatóan nemcsak megyénként alakulnak küldöttcsoportok, hanem áramlatok szerint is. Az egyetlen megkötés, hogy egy-egy küldöttcsoport taglétszáma nem lehet ötvennél kevesebb. A küldöttválasztás szeptember 23-án zárul le, de már a szeptember 12-ei KB-ülésre meghívást kapnak az addig megalakult küldöttcsoportok vezetői. Szeptember 30-ra pedig „előkongresz- szust” terveznek, amelyen küldöttcsoportonként 5-7 delegátus vesz majd részt. E tanácskozásfeladata az ügyrendi vita egyszerűsítése érdekében a kongresz- szus előkészítése, a nézeteltérések egyeztetése lesz. Felújították a Parlament üléstermét Az országgyűlési képviselők egyévi szünet után a volt felsőházi teremből várhatóan visszaköltöznek a korábbi ülésterembe, miután befejeződött a terem felújítása. Soós Tibor, az Országgyűlés Hivatalának vezetője az MTI munkatársának elmondta: a leglényegesebb újdonság a szavazat- számláló gép, amely jelentősen meggyorsítja a szavazatok összeszámolását. Ezzel lehetőség van név szerinti szavazásra is. A FOK-GYEM Szövetkezet által készített berendezés teljesen zárt, vezetékes rendszerű, így ki van zárva annak lehetősége, hogy bárki kívülről manipulálhassa a szavazást. A következő napokban a látogató csoportok is kipróbálhatják a szavazat- számláló gépet, s ha a technika tökéletesen működik, nem lesz akadálya annak, hogy a szeptember 26-án kezdődő ülésszakot már a megszokott ülésteremben tartsák meg. A jövőben megszűnik a mikrofonok hordozása a képviselőkhöz, mivel valamennyi asztalhoz mikrofont szereltek. Egyszerre csak egy használható, s csak az tud szólni, akinek az elnök erre lehetőséget ad. Az Országgyűlés elnökének pulpitusán monitort helyeztek el, amelyen figyelemmel kísérhető az éppen felszólaló képviselő, valamint a következő négy jelentkező neve is. A BE- AG által készített korszerű technika tizedmásodpercnyi különbséget is érzékel, amikor besorolja a képviselőket aszerint, hogy ki nyomta meg korábban a felszólalási igényt jelző gombot. Az elnök csak e sorrend alapján tudja megadni a szót a képviselőknek. Soós Tibor azt is elmondta, hogy felújították a címereket, újra aranyozták a termet, s a karzaton kicserélték a székeket. A sajtónak azonban nem lett jobb az elhelyezése, mert a teremben szűk a hely, viszont hat telefon- vonalat bérelnek az újságírók számára. Szólt arról is, hogy a bizottsági elnököknek állandó helyet alakítanak ki a Parlamentben. Míg áprilisban a ház helyiségeinek 80 százalékát a kormány használta, az év végére ez az arány 50 — 50 százalék lesz a Minisztertanács és az Országy- gyűlés által igénybe vett helyiségek között. így egyre kényelmesebb körülmények között végezhetik munkájukat a képviselők. ROCLA-cső fektetés a Csepet-szígeten A Fővárosi Vízművek csepeli nagy nyomású gépházától a ráckevei víztisztítóig (15,4 kilométer hosszan) a termelő kutak vizét szállító második vezetéket fektetnek. Az új, 1800 milliméter átmérőjű, úgynevezett ROCLA-csö- vekből készülő alacsony nyomású vezetékre üzembiztonsági okokból és a majdani bővítések miatt van szükség. Képünkön: egy újabb elem beemelése (MTI-fotó) Nemcsak beszélnek az anyagi érdekeltségről Sokat ígérő törekvések az Universal Szerviz Ipari Szövetkezetnél Nemcsak „házon belül” keltett meglepetést, hanem sokkal szélesebb körben is beszédtéma lett az a bejelentés, ami az Universal Szerviz Ipari Szövetkezet legutóbbi tisztújító közgyűlésén — megyénkben elsőként — elhangzott: mostantól a vagyon fele a tagságé. Mi vezetett ehhez, s mit jelent közelebbről a nem mindennapi változás, amely a mozgalmon túl is érdeklődést keltett, úgyszólván a legkülönbözőbb helyekről vonz kiváncsiakat, tapasztalat- cserére érkező látogatókat még mindig? — A témáról Kulcsár Viktor elnökkel beszélgettünk Egerben. — Volt néhány információnk a szövetkezeti törvénymódosítás megkezdett előkészületeiről. Másrészt helyzetelemzésünk során a szövetkezetnek, mint katef 'óriának, szervezetnek a lexiká- is fogalmából, meghatározásából indultunk ki — kezdte válaszát —, de tulajdonképpen eszünkben sem volt okoskodni. Mind a leírtak, mind pedig személyes tapasztalataink birtokában egyértelműnek találtuk, hogy hazánkban a szövetkezetek sajnos, sokkal inkább csak egy téves ideológiai, mintsem a valós mozgásteret jelentő és befolyásoló mindenkori piaci helyzetnek megfelelően szerveződtek. A belépés, az alakulás inkább volt kényszer, mint felismert szükségesség, önkéntesség. Az oszthatatlanná tett közös vagyon, a vállalatokéhoz hasonló gazdasági, pénzügyi szabályozás elmosta a szektort megkülönböztető jegyeket. Olyan körülmények teremtődtek talán akaratlanul is, amelyek közepette túlzottan elnökcentrikussá vált a vezetés, s az igazi demokrácia kialakulása igen nehéz, mondhatni, hogy lehetetlen lett. Magam ellen is szólok, de kijelentem: helytelen az ilyenféle gyakorlat, s igazságtalan, hogy a tagság a részjegyei alapján még ma, sok év után is a közös vagyonnak csupán mintegy 2-3 százalékát mondhatja magáénak, holott hosszú idők munkájával a bevitt, a jegyzett összegekből született az egész mostani szövetkezeti tulajdon. Sokkal nagyobb anyagi érdekeltség szükséges! Egyszóval az irreális helyzeten akartunk változtatni törekvésünkkel s határozatunkkal. Ha kényszerű kerülővel is, de végre ahhoz akarunk eljutni, amit tiszteletre méltó elődeink annak idején megálmodtak. Szerencsénkre napjainkban segít ebben bennünket az időközben már módosított szövetkezeti törvény is, amely már a szövetkezeteket sem záija ki a vállalkozók köréből. Konkrétan együttesen 43, 3 millió forint kerülhetett így át tagságunk kezébe részjegy és üzletrész formájában, s ugyanilyen összeg maradt közös tulajdonban. Ám igazából azon vagyunk, hogy tagságunk az együttes vagyonnak ne csak a felét, hanem az egészét magáénak mondhassa. S szándékunkat szeretnénk az országos szövetkezeti kongresszuson is kifejezésre juttatni. Annak örülnénk, ha a változás általánossá váIna a mozgalomban. — Kiket, s kit hogyan érintenek a történtek? — Azokra vonatkoznak, akik a tavalyi esztendő végén szövetkezetünkben tagként fő- vagy részmunkaidőben dolgoztak, illetve időszakos munkaképességcsökkenés miatt rokkantsági nyugdíjban voltak. Ugyanekkor — némi módosítás mellett — a tagságukat fenntartó leányvállalati alkalmazottak is élvezhetik a változást. A vagyonfelosztásban természetesen differenciáltunk, sok mindent mérlegeltünk, s a döntést lényegében önkormányzati szerveinkre bíztuk. Van, aki az átlagos 412,5 ezer forintnál kevesebbet vagy többet kap. A 105 tag mintegy harmadrésze tartozik az utóbbiakhoz, s közülük többen — hűtőgépszerelő, műszerész is — milliomosokká” lettek. Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy a pénzeikkel azt tesznek, amit éppen akarnak. Kivenni nem lehet, csak ha az Universal feloszlik, s előtte rendezte minden tartozását. A szövetkezetét ugyanis változatlanul szükséges szervezeti formának ítéljük. Egyrészt, mert munkaalkalmat biztosít — amit különösen manapság nagyon meg kell becsülni —, másrészt egy sor fontos, nélkülözhetetlen szociális, kulturális s más lehetőséget is teremt tagnak, dolgozónak egyaránt. A részjegy és üzletrész formájában felosztott összeg amolyan részvényfélék együttese. Értékpapírokként funkcionálnak, egymás között adhatók, vehetők vagy akár külső személyek számára is értékesíthetők, ha éppenséggel maga a szövetkezet, az Universal nem tart igényt rájuk. Az egyéb forgalomban ugyanis kikötöttük a szövetkezeti vásárlás elsőségét. A — nyomdai úton hamarosan előállított — ezer és tízezer forint címletű „részvények” tulajdonosai értékpapírjaik alapján évről évre osztalékot kapnak a képződő nyereségből készpénzben, illetve egy-egy beruházás esetén vagyonnövelő fejlesztésben. Ezzel megszűnt az eddigi nyereségrészesedés, a tagság sokkal nagyobb haszonban lett érdekelt. Ki-ki az eddiginél jobban érezheti felelősségét az átgondolt, komoly munkáért, hiszen nem keveset kockáztat a mindennapi vállalkozásban, gazdálkodásban. — Mi lesz az alkalmazottakkal? — Nyilvánvalóan továbbra is nyitott a szövetkezetünk, bárki a tagja lehet, akinek a jelentkezését az adott munkahelyi kollektíva, a vezetőség, az önkormányzat jóváhagyja. A — különben a mindenkori takarékbetétekhez hasonlóan kamatozó — részjegyek, valamint a későbbiekben velük arányos osztalékok alapján az új tag is „ tollasodhat ”. Aki pedig továbbra is kívül marad, nem tagja, hanem csupán dolgozója a szövetkezetnek, a tagsággal együtt az alkalmazottakat ez évtől szintén megillető 13. havi juttatással toldhatja meg a jövedelmét. Azon vagyunk, hogy senki ne járjon rosszul, az Universal néhány hét múlva sorra kerülő 20. évfordulóját ki-ki nagyobb kedvvel ünnepelhesse. Gyóni Gyula írott alkotmányok Európában Úgy tartják, hogy a Magyar Népköztársaság 1949-ben, kereken negyven esztendeje alkotott és tömérdekszer módosított alkotmánya nem tölti be azt a feladatot, amelyet elméletileg be kellene töltenie, s ezért ismét módosítani kell. De jobb lenne teljesen újraírni, új alkotmányt létrehozni. Ilyen nagy idő lenne egy alkotmány életében 40 év? Minden nemzet ilyen sűrűn cserélgeti, toldozza-foldozza az állampolgároknak a törvényhozásban, kormányzásban részt biztosító, és őket az államhatalom minden- hatóságával szemben megvédő intézmények működését szabályozó alapvető törvényeit, azaz alkotmányát? Azt az alkotmányt, amelyet szívesen neveznek még az emberi jogok alapokmányának, mert ebben korlátozza önmagát az állampolgárok bizonyosjogainak feltétlen elismerésével. Nézzük meg néhány európai alkotmány sorsát, talán választ kapunk kérdésünkre! Először azonban tisztáznunk kell: a tudomány általában kétféle alkotmányt különböztet meg: a történetit és az írottat, vagy kar- tális, azaz papíros alkotmányt. Az előbbi a nemzet hosszú évszázadai alatt alakult ki, annak szellemét tükrözi vissza, szokásjogi alapokon áll. Ilyen alkotmánya van Angliának, volt Magyar- országnak 1949-ig, és Macklen- burg nagyhercegségnek 1934-ig. Az írott vagy kartális alkotmány egyetlen, különleges feltételek mellett létrejött törvénybe foglalva jelenik meg, amelyben az adott állam szervezete, működése és az állampolgári jogok új alapokra helyezve kerülnek alaptörvénybe. Az írott alkotmány létrejötte a polgárságnak köszönhető. Ez az osztály gazdaságilag megerősödvén, részt követelt és kapott a hatalom gyakorlásából, s ezeket a jogait foglaltatta írásba a nemességgel és az uralkodóval, esetenként az addigi feudális kiváltságos osztályok érdekeivel szemben. Talán ezeket az okmányokat nevezhetjük az első alkotmányoknak. Az alkotmányfogalom a mai értelemben csak a XVIII. század legvégén jelenik meg, nálunk az 1790 — 91. évi országgyűlésen. Megelőzően az alkotmány szó latin megfelelőjét (constitutio) egyes törvényeknek vagy törvények összességének a jelölésére használták. Az első alkotmány, amely egyetlen okmányba foglalta a polgári követeléseket, Európában 1791-ben, francia földönkészült. Az európai alkotmányfejlődésre közvetlenül ennek volt a legnagyobb hatása (az északamerikai Egyesült Államok kongresszusa valamivel korábban, 1787. szeptember 17-én alkotta meg alkotmányát, amely ma is az USA alaptörvénye, néhány jelentéktelen módosítással). A forradalom továbbfejlődésével azután az alkotmányt is módosították 1792-ben, 1793- ban (jakobinus alkotmány) és 1795-ben (direktoriális alkotmány), aztán Napóleon felemelkedésével 1804-ben (császári), majd 1814-ben (restaurációs alkotmány). Ez utóbbi 12 pontban sorolja föl a francia állampolgárok alapjogait, köztük a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselést, az állampolgárok hivatalképességét, a személyes szabadságot, a vallásszabadságot, a sajtószabadságot, a tulajdon sérthetetlenségét. Lajos Fülöp 1830. évi alkotmánya szóról szóra átveszi ezeket az alapjogokat. Az 1848. évi alkotmány egész fejezetet szentelt az „állampolgárok alkotmányban biztosított jogainak”. III. Napóleon 1852-ben kibocsátott alkotmányában viszont már csak utalás történik az állampolgári jogokra, amennyiben kijelenti, hogy az új alkotmány az 1789. évi eszméken nyugszik. Később még többször is módosították a francia alkotmányt, utoljára 1946-ban, majd 1958-ban. Amint látjuk, Franciaországban is gyakran módosították, illetve írtak új alkotmányt, amelynek azonban az alapelvei és az emberi alapjogokra vonatkozó szakaszai hűségesek maradtak az 1789. évi „Emberi és polgári jogok deklarációjá”-hoz. Es elsősorban ez szolgált mintául a többi európai állam alkotmányához, amelyet Svédország 1809- ben, Spanyolország 1812-ben, Portugália 1826-ban, Norvégia 1814-ben, Hollandia 1815-ben, Bajorország 1818-ban, Württemberg 1819-ben deklarált. Az 1831-ben elfogadott belga alkotmány, miután tompítva foglalja magába a Franciaországban kimunkált polgári alkotmányosság alapelveit, igen alkalmas például a kompromisz- szumos megoldást kereső államok, elsősorban a monarchiák számára. A német, az osztrák és a svájci alkotmányfejlődésben a belga alkotmányon keresztül érvényesültek a francia hatások. A századfordulóig csaknem valamennyi európai államban elkészítették — francia mintára — az állampolgári jogokat magukban foglaló alaptörvényen nyugvó alkotmányukat. S miután az 1949-ben elfogadott első írott magyar alkotmányhoz nem a felsorolt polgári alkotmányok szolgáltak példának, a most folyó új alkotmányunk kidolgozásánál gyümölcsöző lenne átvenni belőlük azokat a tételeket, amelyek hasznunkra válhatnának demokratikus átrendeződésünkben. S talán akkor nem kellene alaptörvényünket jó ideig módosítanunk. Cs. K.
