Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-09 / 213. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 9., szombat ______________________________NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE______________________________9. A f ogyókúra tudománya A civilizált országokban — hazánkban is — a lakosság egynegyedének nagyobb a testsúlya az egészségesnél. Ennek legfőbb oka, hogy a szükségesnél többet eszünk, és egyidejűleg keveset mozgunk, vagyis a szervezetünkbe jutó sok tápanyag nem „ég” el, nem használódik fel, hanem testünk különböző tájain zsír formájában felhalmozódik. De a zsír raktározása némely hormontól és enzimtől is függ. A nagymérvű elhízás betegség, így küzdeni kell ellene, leginkább megelőzéssel: kevés evés, sok mozgás. Fontos az elhízás étrendi kezelése is, amely nemcsak a felvehető táplálék mennyiségét, hanem minőségét is megszabja. Az elhízás kezelésére különféle gyógyszerek, étvágycsökkentő szerek is szóba jöhetnek. Az első ilyen gyógyszer az amfetamin volt, de veszélyes mellékhatásai miatt (nyugtalanság, súlyos ideges állapot) nem vált be. Azóta számos vegyületet áhítottak elő, amelyeknek enyhébbek a mellékhatásai. Ilyen például a fen- metrazin. E gyógyszerek nem is az étvágyat csökkentik valójában, hanem az éhségérzést, vagyis hatásukra a jó étvággyal étkező ember már kevés étellel is jóllakik. De közvetlen fogyasztó hatásuk is van, mert mozgósítják a zsírszövetben felhalmozódott zsírt. Az étvágycsökkentő gyógyszerek mellett testsúly- csökkenést lehet elérni a vizelet- hajtókkal is, amelyek az elhízás miatt a szervezetben rekedt vizet ürítik ki: ezzel olykor 25 — 30 kilogrammal is csökkenthető a testsúly. Bizonyos esetekben az alapanyagcserét fokozó pajzsmi- rigyhormonokat alkalmazzák. Régebben hashajtókat is ajánlottak az elhízás kezelésére, ezek azonban nem váltak be. Jól használható viszont a metilcellulóz, amely vízben megduzzadó anyag. A táplálékhoz keverve és a gyomorban vízzel érintkezve megduzzad, teltségérzést okozva csökkenti az étvágyat. Az elmúlt évek kutatási eredményeként kiderült, hogy a szervezet maga is termel olyan anyagokat, ameKépünkön: Az Egyesült Államok egyik börtönében — kívánságára — szigorú diétára fogtak egy kábítószer-kereskedőt. A 37 hónapos börtönbüntetésre ítélt 362,8 kg súlyú férfi négy hónap alatt 93,5 kg-ot fogyott le a rabkórházban. Legalább 160 kg-ra szeretne lefogyni. lyeknek jelentős zsírmozgósító hatásuk van. Mivel ezek a lipot- ropinoknak elnevezett anyagok természetes vegyületek, ma ezeket tartják a legideálisabbnak az elhízás kezelésére (Lipoicacid, Thiocacid, Metionin). A nagyfokú és nehezen befolyásolható elhízás kezelésére vezették be a teljes éheztetést. E módszer alkalmazhatóságára az a meglepő jelenség hívta fel a figyelmet, hogy a koplalás második napjától kezdődően az éhségérzés csaknem mindenkiben teljesen megszűnik. Azt tapasztalták, hogy ha az ember kevés táplálékot fogyaszt, akkor gyötrő éhségérzete támad, ha ellenben semmilyen táplálékot sem vesz magához, nincs éhségérzése. Teljes éheztetéssel járó kezelésre csak kórházban, orvosi ellenőrzés mellett kerülhet sor, ugyanis ennek is van kockázata: sokan rosszul tűrik ezt, erősen legyengülnek, gyomorfájdalmuk támadhat, és a vérnyomásuk is számottevően csökken. Az éhez- tetés időtartama általában tíz nap, ezalatt a beteg csak vizet, szacharinnal édesített teát, limonádét, feketekávét fogyaszthat. Egy időben divatos volt a fogyókúrának ez a módja, ma mégis jobbnak tartják a kis kalóriafelvétellel járó fogyasztást. Mindennapi nyelvünk A szólásbotlás csapdájában Egyéni és közéleti nyelvhasználatunk jellemző jelensége és gyakorlata, hogy szóban és írásban sűrűn használunk szólásokat, szólásszerű állandó szókapcsolatokat és nyelvi fordulatokat. Sajnos, ebbeli igyekezetünk eredményeképpen gyakran esünk a szólásficamok, a szólásbotlások csapdájába is. S vagy a szólások alakváltozataiban, vagy használati értékeiben jelentkezik az elbizonytalanodás, sőt az alaki és jelentésbeli eltorzulás is. Ez pedig nemcsak a nyelvi formálás stiláris gyengeségéről árulkodik, hanem a mondanivaló hitelességét is megkérdőjelezheti. Mindennapi nyelvhasználatunkban feltűnő gyakorisággal jelentkeznek azok a szólásváltozatok, amelyekben a kulcsszerepet a száj szóalak vállalja. íme a példatár: Eljár aszája; be nem áll a szája; jártatja a száját; szájai; szájaskodik; amolyan szájtáti ember; szeme-szája eláll; ömlik a szó a szájából; mocskos szájú; a világ szájára kerül; szájába rágja a szót; száján az ember messze elmehet; a számból vetted ki; sok száj, sok falat; tégy lakatot a szádra; ne szólj szám, nem fáj fejem; akkora a szája, mint a bácsi kapu; stb. Újabban több, még nem szó- tározott alakváltozat is feltűnik a sajtó hasábjain: „Most mindenki csak a száját tépi — fogalmaz amúgy pestiesen ismerősöm, közben minden marad a régiben” (Népszava, 1989. júl. 29.). A rádió és a televízió szorgalmas hallgatói és nézői olykor egészen szokatlan szólásformákkal ismerkedhetnek meg, s ezek között több arról bizonykodik, hogy használói a szólásbotlás csapdájába estek. Mint például a Világkupa történéseit, eseményeit közvetítő televíziós adásban szereplő sportriporter akkor, amikor a nem éppen hízelgő kritikájának nyelvi formálásában így zárja le mondanivalóját: ’’Keserű a szánk széle ”(televízió, 1989. júl. 13.) Hogy a szólásbotlás típuspéldájával állunk szemben, arról azok a szólásformák tanúskodnak, amelyeknek alakváltozataival kapcsolatban olyan módosulás következett be, hogy a kulcsz- szói szerepváltással a felhasznált szólásváltozat nem alkalmas a beszédhelyzetnek megfelelő mondanivaló közvetítésére. Egyetlen szó kicserélésével elkerülhető lett volna a szólásbotlás csapdája. Ez a kulcsszó ezekben a szólásváltozatokban jól teljesíti szerepét: Keserű a szánk íze; keserű szájízt hagy maga után; elveszi a szája ízét (elrontja a kedvét); szája íze szerint beszél; eltalálja a szája ízét; rossz szájízzel gondol rá; stb. A napi sajtó nyelvhasználatában is gyakran találkozhatunk a példatárunkban felsorakoztatott szólások kulcsszavával: „Az ember nem tesz mindig a főnöke szájíze szerint ”(Népszava, 1989. júl. 14.). — „Nem lenne vita, ha az összefoglaló jelentést átíratnánk az osztály szájíze szerint” (Népújság, 1989. aug. 9.) A szólásbotlásos alakváltozat nem illik bele ebbe a ritkábban használt szólásváltozatba sem: A szájam szélén van (haragszom rá, fenem rá a fogam). Az ízletes ételek elfogyasztása után szoktuk mondani: a szája szélét is megnyalja utána. Talán ez a szólásváltozat is közrejátszhatott abban, hogy a sportriporter beleesett a szólásbotlás csapdájába. Dr. Bakos József Őszinte telefonvaliomások Bip. „Anyu, apu,” — mondja egy 19 éves fiú — „sajnálom, de buzi vagyok. És nem is fogok soha, de soha megváltozni.” Bip. „Csak azt akarom mondani, hogy sajnálom” — zokogja egy fiatal nő, aki elmondja, hogy autóbalesetet okozott, melyben öten haltak meg. „Bár visszahozhatnám őket.” Bip. „Szeretném megosztani valakivel ezt az örömet” — motyogja egy férfi, aki felfedi azt a titkolt örömét, amit a felesége ruháinak viselése okoz neki. Folyik és folyik a lelkek le- meztelenítése, amit 60 másodperces felvételeken rögzítenek az Apology Soung-Off Line-nél (szabad fordításban: hang nélküli bocsánatkérő vonal), egy Los Angelesben működő telefonszolgálatnál, amely a gyónás katarzisát kínálja egy telefonhívás áráért. A szolgálat, melyet 1988 nyarán indított egy Los Angeles-i csoport United Communications néven, naponta 200 hívást kap olyan emberektől, akik a házastársi hűtlenségtől a gyilkosságig mindent bevallónak. „Szívszorítóan őszinték” — mondja a központkezelő, M. J. Denton. De ez csak kezdőknek való. Van egy másik szám, amelyen a hívók 2 dollárt fizetnek az első percért és 45 centet minden további percért, hogy meghallgassák a gyónásukat. A másik szám naponta 10 000 hívást kap. A csábítás a leggyakoribb vétség. A hívók elmondják a házastársnak szánt bocsánatkérésüket. Mások múltbeli bűneiket bánják meg. Egy kigyógyult alkoholista bocsánatot kért mindazoktól, akiket 18 évi alkoholizmusa alatt megbántott. Nagyobb problémát okoz a bűnök (vérfertőzés, nemi erőszak, gyermekekkel való szexuális visszaélés, gyilkosság) bevallása. A társaság vállalja, hogy a felvételt nem játssza be más hívónak. A Los Angeles-i rendőrség nem figyeli a vonalat. A kezelőkre bízza, hogy jelentsék a bűncselekményeket. Ők viszont nem érzik hivatottnak magukat arra, hogy megítéljék, igazat mond-e valaki. Azonkívül a hívót rendszerint nem is lehet felkutatni. A rendőrség kétli, hogy ezek a vallomások őszinték, de a pszichológusok a legtöbbjét igaznak tartják. Bár a vallomások tartalmazzák a szerepjátszás bizonyos elemét, a legtöbb telefonáló ahhoz keres segítséget, hogy bevallja bűnét. Mások vallomásainak meghallgatásától pedig az ember jobban érzi magát. (Mások is elkövetik a mi vétkeinket.) A szakértők véleménye szerint a telefon névtelensége pszichológiai biztonsági szelepet kínál a titok őrzőjének, aki úgy érzi, meg kell szabadulnia terhétől, de fél a gyalázkodástól. Nem mindenki érez azonban bűntudatot. Egy férfi például betelefonált, és bevallotta, hogy 10 millió dollárt sikkasztott egy számítógépes trükkel — és boldoganjelentette be, hogy jól van, és a Bahama-szigeteken él. Papucsba bújtatott vendégek Ha valakire nálunk azt mondják, hogy „papucs”, az bizony nem a leghízelgőbb jelző. Főként a férjek tiltakoznak ellene, s joggal, hiszen már régen elavult szokás ezzel gúnyolni a házimunkában is segédkező, ügyes kezű férfiakat. A papucs — mint otthoni lábbeli — egészen más fogalomhoz kötődik napjainkban: a vendég- fogadáshoz. Mielőtt bárki elcsodálkozna ezen, kutasson inkább az emlékezetében. Csaknem valamennyien voltunk már olyan helyzetben, amikor — akár akartuk, akár nem — kénytelenek voltunk levetni saját cipőnket, s idegen papucsot húzni. Akinek megadatott, hogy sokszor járt már külföldön, sok műemléket és múzeumot látogatott már meg, az tudja, hogy a legtöbb helyen — a belépéskor — mamuszt vagy valamilyen más papucsfélét kell húznia a cipőjére. De nem a levetett cipője helyett viseli ezt! Ilyen helyen indokolt ez az óvintézkedés: így védik a márványból készült vagy lakkozott, különleges padozatot, illetve így óvják a műemlék vagy múzeum benti csendjét a kopogó cipősarkak zajától. Egészen más a helyzet, ha vendégségbe megyünk, ünneplőbe öltözünk, és virággal, itallal, csokoládéval csengetünk be vendéglátóink ajtaján... S ekkor jön a hideg zuhany! A háziasszony, akinek mániákus tisztaság- és rendszeretetéről eddig fogalmunk sem volt, laza mozdulattal az előszobában sorakozó papucshadseregre mutat... Esetleg célozgat arra, hogy csak akkor bújjunk az ő papucsaiba, ha kedvünk tartja, de ez a mondat oly ellentmondást nem tűrően hangzik, hogy ijedtünkben nem is merünk ellenkezni. Le az elegánsra suvickolt férficipőkkel, le az ünneplőhöz illő tűsarkúakkal — s percek múltán ott állunk sután, topogva, a lábunknál legalább két-három számmal nagyobb papucsokban... Még el sem kezdődött a vendégeskedés, de a szájunk íze már megkeseredett. Nemcsak azért, mert esetlennek és idétlennek érezzük magunkat, hanem azért, mert elfog a kiszolgáltatottság érzése: a háziasz- szony tisztaságmániájának a foglyai vagyunk! Mintha azt kérték volna, hogy kézfogás előtt mossunk kezet, esetleg hozzunk újraolt ási bizonyítványt... Természetesen a másik fél is megérthető, hiszen nem könnyű — különösen keményen dolgozó emberek esetében — tisztán tartani egy lakást. A módszer mégis felettébb furcsa és elfogadhatatlan. Aki vendéget vár, tételezze fel, hogy vendégei — belépés előtt — letörölték a cipőjüket, s nem azért jöttek, hogy előre megfontolt szándékkal piszkot és rendetlenséget csináljanak. Nem fogják akarattal a szőnyegbe taposni a habos tortát, a fikusz földjére szórni a cigaretta hamuját, vörösborral megáztatni a fehér abroszt. S ha ilyesmi véletlenül mégis előfordul — az sem szándékos tett! A vendégeskedés — vendégek és vendéglátók esetében egyaránt — egyfajta „társasjáték”, amelynek nem csupán szabályai, hanem hangulata is van — s ezt nem szabad túlzásokkal tönkretenni. Dobjuk ki tehát az előszoba papucshadseregét? Szó sincs ilyesmiről! A családtagok — felnőttek és gyerekek egyaránt — hazaérkezésük után azonnal bújjanak a saját, kényelmes, otthoni papucsukba, házi ruhájukba, köntösükbe, tréningjükbe. Ez soha ne legyen piszkos, szakadt, ócska holmi, még ha régi és lehordott, akkor sem! Otthoni ruhánkkal is adjuk meg egymás iránt a tiszteletet. S ráadásul — váratlanul — bármikor becsöngethet valaki... De a hívott és várt vendéget ne alázzuk meg, ne öltöztessük át, ne bújtassuk papucsba. A lakásunk nem műemlék vagy múzeum! M Kijózanító Rejtvényünk fő soraiban Lope de Vega: A kertész kutyája című művéből idézünk. Megfejtésül ezt kell beküldeni. VÍZSZINTES: 1. Kivándorol. 8. Kifogás is van ilyen. 13. Az idézet első sora. 15. Angol filmek végén látható szó. 16. Akasztófa. 17. Kőműves munkát végző. 19. A kozákok csendes folyója. 21. Cicero is ezt hordta. 23. Kertészetéről ismert termelőszövetkezet. 24. Mely időben? 26. Győr folyója. 28. Szálakat összefoga. 29. Politikai felvilágosító munkát végez. 31. Traubi ......., üdítőital. 33. Szín. 3 4. A villamos elődje. 36. Török tiszti rang. 37. Mértékegység- rendszer. 38. Pára! 39. Járom. 40. ...step; tánc. 41. Kettősbetű. 42. Szögfüggvény rövidítése. 43. A leggyakoribb szinezékcsalád. 44. Csipkebokor 47. A 25. és a 26. sor kezdete. 49. Község Győr-Sopron megyében. 51. Kötelékeitől megszabadító. 52. Ősi művészet. 54. Közel-keleti állam. 56. Eger német neve. 57. ...és a varázsló: Thomas Mann műve. 59. Női név. 61. Az ittri- um, a jód és a vanádium vegyjele. 62. A megadott méretnek megfelelő. 64. Lent. 66. Beiglitölte- lék. 70. Szegedi egyetem névbetűi. 71. Hivatalos iratból adott részlet. FÜGGŐLEGES: 1. Mezőgazdasági eszköz. 2. Az idézet folytatása. 3. Ázsiai terület. 4. Orosz realista festő volt. 5. Madagaszkárt és belga autójel. 6. Nagyon kíván. 7. Gazember. 8. Dunaszakasz. 9. A litium és a fluor vegyjele. 10. Vigyázz, kocsis, lyukas..... 11. Rejtvényfejtő o perahős. 12. Régi fegyverrel felszereltek. 14. Ügyvéd. 18. Külső helyen népiesen. 20. Kabarészerző volt (Károly). 22. Turku svéd neve. 24. Kínai politikus volt. 25. Őrzésre átadó. 27. Alkalom jelzője. 30. Rémfilmek hőse volt (Béla). 32. Vadgalamb névelővel. 35. Sajnálni kezd! 40. Görög légitársaság. 41. Török szultán elteijedt névváltozata. 42. Remegés, félelem. 44. Harci játék. 45. Nagy színészünk volt (Árpád). 46. Hasonul páros betűi. 48. Az értelmi fogyatékosok oktatásának szervezője volt (János). 50. Félre nagyobb része! 53. Kisiparosok csúcsszerve. 55. Az utcára hajít. 58. Eltulajdonító. 60. Ez a piros rikító. 63. Osztrák, belga és thaiföldi autójel. 65. Tolsztoj személyneve. 67. Katonai, röv. 68. Azonosak. 69. Magyar film címe. A megfejtéseket szeptember 13-ig küldjék el! * Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Az egyik fajta nem tetszik nekem, a másik, amit nem lehet megfizetni. A helyes megfejtők közül a következők nyertek könyvutalványt: Boros Lász- lóné (Ludas), Barocsi Judit (Bátor), Vígh Ferenc (Heves), Szu- nyi Gábor (Eger) és Farkas Bélá- né (Eger). Gratulálunk!
